Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

Megnyílt a lipcsei őszi vásár. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK állam­tanácsának elnöke, a szovjet kiállítási pavilonban megtekinti a fényszedő gépek bemuta­tóját. Brezsnyey Dnyeprodzerzsinszkbcn Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szom­baton Dnyeprodzerzsihszkbe látogatott. Az ukrajnai vá­ros utcáin és terein a lako­sok ezrei köszöntötték a ked­ves vendéget. Leonyid Brezsnyev meg­tekintette a város emlékhe­lyeit, az utóbbi évek legje­lentősebb létesítményeit és meglátogatta a város nehéz­ipari főiskoláját. Látogatást tett a Dzerzsinszkijről el­nevezett dnyeperi kohóüzem­ben is, ahol egykor több évig dolgozott. Szólt a kohászok szervezett munkájáról, a tervezőmérnö­kök eredményeiről, amelyek következtében az üzem ter­melékenysége megnőtt, a A Magyar Szolidaritási Bi* zottság meghívására nazánk- ban tartózkodott a Polisaiio Front kéttagú küldöttsége. A küldöttség megbeszélést foly­tatott a Magyar Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a DÍVSZ képviselőivel. termékek minőségé pedig ki­váló szintet ért el, majd meg­tekintette az épülő oxigén - konverteres műhelyt, amely­nek kapacitása és műszaki felszereltsége a tudomány legfrissebb eredményeit fog­ja tükrözni. Ezután elbeszél­getett a munkásokkal, mér­nökökkel, az üzem törzsgár­dájának legrégebbi tagjaival, akikkel a főtitkár még együtt dolgozott itt a harmincas években, valamint az üzem vezetőivel. Felidézte, hogy milyen lelkesedéssel , dolgo­zott az üzem kollektívája a háborút megelőző években, s milyen energikus és önfelál­dozó munkával állították helyre a gyárat a háború után. Brezsnyev sok sikert kívánt a kohászoknak a ne­héz munkájukhoz. A tárgyalások során a Po- lisario Front képviselői tájé­koztatást adtak a szaharai arab nép függetlenségért és szabadságért folytatott har­cáról. A küldöttség szomba­ton elutazott hazánkból. (MTI) Tollhegyen Néhány napja röppent fel a hír: Haig tábornok, a NATO eu­rópai haderőinek volt főparancs­noka politikai ambíciókat táplál, indulni akar az amerikai elnök- választáson. Az Egyesült Álla­mok élén nemegyszer lát­hattunk katonaelnököt - gon­doljunk például Eisenhower- ra -, ez az oldala a dolognak kevésbé feltűnő. Ami viszont gondolatébresztő, az a háttér, a nemzetközi (és amerikai) po­litikai légkör, s ezzel összefüg­gésben az elnökönjelölt Haig alapállása, nézetei korunk meg­határozó problémáiról. Szerdán a kanadai Torontóban a leg­újabb elnökjelölt azzal próbálta meglovagolni az USA-ban ter­jedő hidegháborús hullámot, hogy bírálta a SALT—II. egyez­ményt. Nem tagadta meg mes­terségét, „új védelmi rendszere­ket” értsd: a fegyverkezés foko­zását követelte az USA-tól. Véletlen egybeesés, hogy van egy skót whiskymárka, amelyet ugyancsak Haignak hívnak. „Don't be vague, ask for haig”: „ne tétovázz, kérj haig-et” - le­hetne fordítani a reklámversikét. Komolyra, politikaira fordítva a szót: nemcsak a világnak, hanem Amerika népének is érdeke, hogy a megértésre, a fegyverkezési hajsza mérséklésére törekvő el­nöke legyen jövőre az Egyesült Államoknak. Haignek és hason­ló nézeteket valló társainak, a kora, noha a múlt — mint lát­juk, sok esetben még kísért - remélhetőleg véglegesen letűnt. Azaz: nem tétovázunk, s nem kérünk Haig-et! d. p. Elutazott a Polisatio Front küldöttsége Érdekeink összhangja agas rangú politikusok, látogatása után rend­szerint némi elégedettség tölt el bennünket. Ha ennek ez elégedettségnek mélyére né­zünk, elsősorban azt latjuk, hogy minden ilyen 'alálkozó, barátságos tárgyalás növeli az államok közötti bizalmat. Ez a kellemes érzések döntő, bár nem egyetlen oka. Jóles­nek az elismerő szavak is, amelyeket egy-egy vendég az országról, népünkről mond. Ilyenkor közvetlenül is tapasztaljuk, hogy Magyar- országnak tekintélye van a világban. Soha nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a tekintély — mint egy klasszikus épület nemes homlokzata — két fő pilléren nyugszik. A nyugati partnereket például soha, egyetlen pillanatra sem hagy­juk kétségben az iránt, hová tartozunk. Tudják, hogy ami­kor tárgyalnak velünk, a szocialista közösség egy tag­jával teszik ezt. Szövetségi rendszerünk szilárd, erős po­litikai, gazdasági és katonai hátteret ad a magyar diplo­máciának, Nyugaton is érzékelik, hogy más dolog a Varsói Szerződés egy tagjá­val tárgyalni, mint olyan kis országgal, amely egymaga áll a világban. Manapság az ál­lamok, a népek sok-sok szál­lal kötődnek egymáshoz és jóformán senki nem beszél és cselekszik csak a saját ne­vében. Ez azonban csak az egyik oszlop. Nem lehet tekintélye annak, aki a gazdaság, a szo­ciális, a humanitárius fejlő­dés ösvényén csak bukdácsol. Magyarország eredményei azonban ennek az ellenkező­jét mutatják: olyan utat tet­tünk meg, amely mindenütt elismerést kelt. Ezt hallhat­juk a pohárköszöntőkben, ol­vashatjuk külföldi újságcik­kekben. De ha nemzetközi tekintélyünk kialakulásának ez a két fő forrása — a jö­vőt is lényegében ez hatá­rozza meg. Mi magunk — a másodikról szólva — min­denkinél jobban •'smerjük gyengéinket is. Tudjuk, min­den eddigieknél nehezebb lesz tartani a fejlődés üte­mét, tovább haladni, újabb sikereket aratni határainkon belül, megőrizni az elisme­rést. Ezek a magyar—ny-igati kapcsolatok fő jellemvonásai a túloldalról nézve. De me­lyek a mi szempontjaink? El­sősorbán politikaiak. Amikor Kádár János a nyugatnémet kancellárt üdvözölte Buda­pesten, ezt mondta: a vendég elismerésre méltó módon hozzájárult a hidegháború fa­lának lebontásához, és most is az enyhülés elmélyítését vallja céljának. Partnereket keres tehát a magyar külpo­litika a békés egymás mellett éléshez, s talál is Ausztriá­ban, Olaszországban, Fran­ciaországban, az NSZK-ban, s egyebütt. Nagy távlatú közös szocialista (a szó nemesebb értelmében vett) hadjárat kapott lendületet, úgy tíz esztendővel ezelőtt: a hábo­rús előkészületek szörnyű ki- látástalanságával szemoen megtalálni a másik utat. A kölcsönös elzárkózás feloldódása megnyitotta a kapukat a gazdasági kapcso­latok előtt. Magyarországnak, amely termékeinek egyhar- madát exportálja — e.emi érdeke, hogy a kereskedelmi csere kibontakozzék. A bé­kés egymás mellett élés több mint a háború elkerülése, de éppen e tekintetben van vi­tánk egy sor olyan nyugati politikussal, aki a fegyverke­zésben, az elrettentés és a félelem egyensúlyában látja ü NÓGRÁD - 1979. szeptember 23., vasárnap j A hét 3 kérdése Kedd délután nyílt meg az . ENSZ-közgyűlés 34. ülésszaka New Yorkban. Mit hozott a tanácskozások első hete? A világ legszélesebb nem­zetközi fóruma (immár 152 ország képviselője foglal he­lyet a tanácskozóteremben) sokoldalú, gazdag napirend­del várta a résztvevőket. A témák közül számban, jelen­tőségben egyaránt kiemelke­dő helyet foglalnak el a fej­lődő országok helyzetével foglalkozó indítványok, tük­rözve egyrészt az el nem kö­telezettek nemrég Havanná­ban véget ért 6. csúcsértekez­letének hatását, másrészt, hogy a fejlődő államok poli- tikailag-gazdaságilag mind nagyobb súllyal jelentkez­nek világunkban. Hogy az idei ülésszak mun­kájának egyik gócpontja a fejlődő országok sokszínű problémakörének taglalása lesz, azt jelképezi, hogy a jé- lenlegi fórum elnökévé ' egy afrikai fejlődő állam, Tanzá­nia képviselőjét választották. Bár ezen a héten az előké­születi, szervezeti aprómun­ka nyomta rá a bélyegét a nagyszabású tanácskozásra — megválasztották a főbi­zottságok elnökeit, majd megindult az eszmecsere az állandó bizottságokban — a közgyűlési ülésszak fő vitaté­mái már határozott körvona­lakat öltöttek. Így a globá­lis, földünk valamennyi or­szágát érintő problémák kö­zött kiemelkedő helyen szere­pel a nemzetközi enyhülés, a békés egymás mellett élés, és a hozzá kapcsolódó leszere­lési, fegyverzetkorlátozási kérdések. Gromiko szovjet külügyminiszter a New York-i repülőtéren adott nyilatkoza­tában nagy teret szentéit en­nek, hangsúlyozva, határo­zottan vissza kell verni az enyhülés ellen irányuló akció­kat, meg kell szilárdítani a békét. Ugyancsak ehhez kap­csolódik az a szerdán közzé­tett csehszlovák tervezet, amely nemzetközi együttmű­ködést sürget a leszerelés megvalósítására. Az ENSZ legfőbb fórumán bizonnyal sok szó esik majd az új vi­lággazdasági rendszerről, amelytől a fejlődő országok többsége eddigi hátrányos helyzetének megszüntetését várja. A hétfőn kezdődő ál­talános politikai vita kereté­ben a felszólalók kifejtik majd véleményüket a közel- keleti kérdésről, a namíbiai, a megoldást. Valójában a bé­kés egymás mellett élésnek hozzá kell járulnia a népek közeledéséhez, a társadalmi haladáshoz, a gazdasági fej­lődéshez, az életszínvonal emeléséhez, az emberi kap­csolatok elmélyüléséhez. Aki elolvassa azokat a záróközle­ményeket, amelyeket magas rangú látogatások befejezte- kor kiadnak, tapasztalhatja, hogy ezek a feladatok fog­laltatnak bennük, ezekhez a célokhoz vezetnek egy-egy lépéssel közelebb. agyarország nem nagy állam, de jelen van a nemzetközi életben, segíti a jó ügyet. A sokat vitatott nemzeti és nemzetközi érde­kek a mi esetünkben teljes összhangban vannak. Politi­kai és gazdasági szempontból egyaránt előnyösek számunk­ra ezek a kapcsolatok, egy­ben jó hatással vannak az általános európai légkörre. Bizonyító , erejűek. Éppen mert lelassult az enyhülési folyamat, s Nyugaton szá­mottevő erők kétségbe vonják hasznosságát, sőt 'létét — nagy jelentősége van annak, hogy egy szocialista és egy tőkés állam vezetői barátsá­gosan tárgyalnak és az ered­ményes munka tudatával kel­nek föl az asztaltól. Tatár Imre zimbabwei népi erők harcá­ról, a fajüldöző rezsimek po­litikájáról. 2. Továbbra Is sok hír foglalkozik a délkelet­ázsiai térséggel. Mi gátolja a stabilizálódást ezekben az országokban? A válasz összefügg a kül­politikai összefoglalónkban szereplő másik témával, ne­vezetesen az ENSZ-közg'yű- léssel is, amelyen a mandá­tumvizsgáló bizottság elfo­gadta a Peking és Washing­ton által támogatott javasla­tot, hogy -a világszervezetben változatlanul a népirtó, meg­döntött Pol Pot-rezsim politi­kusa képviselje Kambodzsát, Emögött a lépés mögött is az egyeztetett amerikai—kí­nai taktika húzódik: gyengí­teni, politikailag rossz fény­ben feltüntetni Vietnamot. A tárgyalóasztal melletti kínai taktikával összehangoltak Peking katonai lépései is. A héten hírügynökségi jelenté­sek közölték, hogy kínai csa­patösszevonások történnek a vietnami határ térségében. Egyszersmind megszaporod­tak a pekingi provokációk is a határon, azzal a nyilvánva­ló céllal, hogy feszült helyze­tet teremtsenek, katonai nyo­mást gyakoroljanak Hanoi­ra. Ez —, mint magas rangú vietnami politikusok kije­lentették — nem a konflik­tus megoldási módja, s ha Peking ismét agresszióra szánja el magát, határozott vietnami ellencsapásra kell számítania. Peking feszültségszító tak­tikája csapódik le a kínai fő­városban folyó vietnami— kínai tárgyalások eredmény­telenségében is. A csütörtö­kön tártott forduló nem ho­zott változást: a pekingi de­legáció felszólalása új elemet nem tartalmazott, jelezve Kína néni hajlandó kimozdí­tani a tárgyalásokat a holt­pontról. A délkelet-ázsiai térséggel összefüggő esemény zajlott le a héten Moszkvában is: a malaysiai miniszterelnök Leonyid Brezsnyevvel és Alekszej Kosziginnel tanács­kozott. Mindkét fél hitet tett a térség békéjének, biztonsá­gának megszilárdítása mel­lett. A szovjet vezetők hang­súlyozták, • messzemenően egyetértenek a j feszültség enyhítését, a nyugodtabb lég­kör megteremtését, célzó ma­laysiai javaslattal. 3. ' Az Olasz Kommunista Párt és a szocialista párt vezetői magas szintű ta­nácskozást tartottak a hé­ten az ország politikai jö­vőjében játszott szerepük­ről, a közös fellépés lehe­tőségeiről. Tekintettel rá, hogy az oíasz polgári pár­tok kirekesztették a kor­mányzásból a kommunistá­kat, hogyan befolyásolja ez a tény Olaszország hol­napját? Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szombaton a KB szék­házában szívélyes, baráti lég­körű megbeszélést folytatott Abdullah Al-Ahmarral, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja nemzeti vezetőségének főtitkárhelyettesével, aki át­utazóban tartózkodott hazánk­ban. A találkozó ismételten ki­fejezte a két párt nézeteinek azonosságát a megvitatott kérdésekben, amelyek között különös figyelmet fordítottak a közel-keleti helyzetre. Elítél­ték az imperializmus és szö­vetségesei érdekeit szolgáló Camp David-i megállapodást, s rámutattak a különutasal- ku veszélyes következményei­re. Hangsúlyozták a két párt változatlan eltökéltségét az Berlinguer és Craxi veze­tésével a Rómában tartott tanácskozáson felvonult mind­két párt „vezérkara”, jelezvén, hogy kölcsönösen fontosnak tartják viszonyuk meghatá­rozását a jelenlegi, nem túl nagy politikai stabilitást ígérő belpolitikai helyzetben. Az alapkérdést, miszerint napirenden ' tarthatják-e a mostani politikai konstellá­cióban a „baloldali alterna­tíva” létrehozását, Berlirigu. er vetette föl, egyben ő is válaszolt rá. Mint mondotta, a ‘ kommunista—szocialista alapú baloldali alternatíva ma nem időszerű. Helyette aa OKP főtitkára a polgári pár­tok által „középbalnak” ne­vezett formulát véli reális­nak, ami voltaképpen széles nemzeti összefogáson alapul, s amelyben egyes polgári erők — köztük a legjelentősebb, a kereszténydemokrata párt — is részt vennének. Ez az együttműködési forma koránt­sem új találmány, a közel­múlt olasz politikai valósá­gában, a gyakorlatban bizo­nyította életképességét. Ezt az ötpárti koalíción alapuló kormányzótöbbséget valójá­ban Aldo Moro meggyilkolá­sa „robbantotta fel”, hiszen a higgadt, tekintélyes reálpo­litikusként ismert Moro ha­lála pártján belül azoknak a konzervatívabb erőknek nyi­tott teret, amelyek a kom­munistákkal való együttmű­ködés ellenzői. A jelenlegi politikai patt-' helyzet, az elmúlt másfél-két évhez képest bizonytalanab­bá vált légkör a Moro-gyil- kosság kitervelőinék, a hát­térben levő erőknek a fő | célja. Ma Olaszország vala-’ mennyi józanul gondolkodó politikusa tisztában van vele, hogy az OKP — legalábbis hallgatólagos — támogatása nélkül, nagyon nehéz tartós kormányt alakítani. Ezt az’ alapigazságot Moro gyilko­sai is ismerték és terveikbe beépítették. Gondolatmene­tük; az OKP lejáratásával, akut kormányválság előidé­zésével az országot mély vál­ságba taszítani, amely ked­vezne egy szélsőjobboldali diktatórikus erőközpont ki­alakulásának. Berlinguer a L’Unitá-fesztiválon elmondott beszéde erre is utalt, mond­ván, azok az erők, amelyek kigolyózták a kormányból az OKP-t, örvendeztek válasz­tási veszteségén, de nem tud­tak életkénes parlamenti többséget létrehozni. Az OKP-val szembeni diszkri­mináció oda vezethet — fi­gyelmeztetett Berlinguer —, hogy a jobboldal a demokra­tikus vívmányok megnyirbá­lását kísérli meg az elnöki hatalom szélesítésével, a vá­lasztási rendszer megváltoz­tatásával. Ennek a folyamat­nak csak a széles tömegbázi­sú. nemzeti összefogáson ala­puló kormány vethet gátat. Dunai Péter erőfeszítések folytatására a válság igazságos és tartós rendezéséért, amelynek alap­vető feltétele az izraeli csa­patok kivonása az 1967-ben . megszállt összes arab terület­ről a palesztinai arab nép jogának elismerése az* önren­delkezésre, független államá­nak létrehozására. A megbeszélésen áttekintet­ték a két párt kapcsolatai további fejlesztésének lehető­ségeit és kifejezték készségü­ket az együttműködés elmé­lyítésére. A találkozón részt vett Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint Saddik Saddikni, a Szíriái Arab Köz­társaság budapesti nagyköve-, te, Átutazott Budapesten A. At-Ahmar

Next

/
Oldalképek
Tartalom