Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
1 araiak Calga-cxpedíciőfa Világot látni nem kell messzire menni Mire ezek a sorok megjelennek, a történet szereplői már az iskolapadokban ülnek, vagy a katedrán állnak. Róluk, a 33 úttörőről és a velük túrázó pedagógusokról, ^oktatókról lesz szó. Ki gondolná, hogy a térképészeken és más szakembereken kívül mást is érdekel, honnan ered a Galga? Már pedig akadnak ilyenek. A túrái általános iskola úttörői immár hagyományosnak mondható — ötödik alkalommal keltek útra — expedíciójuk során pattantak kerékpárjaik nyergébe. A cél, megismerkedni a Gaíga- menti települések életével, szokásaival, _ népviseletével, - népművészetével. A feladat még felnőttek számára is nagy és komoly kutatómunka, hát még 10—14 éves gyermekeknek. Hogy mégis becsületesen, eredményesen és nem utolsósorban örömmel végezték munkájukat, az tapasztalataikat, összeszokottságukat és vezetőik igen magas szintű oktató-nevelő munkáját dicséri. Mert a Nógrádkövesden és környékén eltöltött nyolc napnem az önfeledt hancúrozás, a céltalan játszadozás? időszaka volt. Szigorú napirend, órára meghatározott feladatok, szinte katonás számonkérés jellemezte életüket. No, persze azért szórakoztak is. Játékos vetélkedőket rendeztek, de szerepelt a programban történelmi hadijáték, ke- rékpárlassúsági verseny, céllövészet és- akadályverseny is.-Érthető, hogy ilyen izom- és észtorna után nagy volt az étvágy, és hamar elfogyott-az ifjú felfedezők asztaláról, a több mint kétszáz palacsinta vagy a hatalmas kőndér tej- begríz. * Az expedíció egyik jelmondata: „Világot látni nem kell messzire menni.” S ez így igaz! A gyerekek igen sok élménnyel gazdagodtak az idős emberekkel folytatott beszélgetései^ során. Megismerték az itt élők felszabadulás előtti életét, munkáját. Találkoztak kihalóban levő mesterségek utolsó művelőivel, a táj eddig még megőrzött szép hagyományaival. Ezek a beszélgetések, találkozások nem röppentek a világba, nem vesznek a feledés homályába, mert magnószalagokon, filmes fényképfelvételeken megörökítették ‘ őket az utáhuk jövők számára is. A túrái általános iskolások és tanáraik közreműködésével készített rövidfilm nem ok nélkül nyerte el az I. , országos úttörőfilm-fesztiválon tavaly az úttörőszövetség fődíját. A vakációjukat így eltöltő fiatalokat nemcsak a múlt érdekelte. Tájékozódtak a környékbeli gyárakban, üzemekben, intézményekben is, bepillantást nyerve mindennapi munkájukba, gondjaikba. Az úttörők — általuk szervezett — jó hangulatú diszkóest keretében megismerkedtek és összebarátkoztak Nógrádkövesd fiataljaival, közülük jó néhányat évek óta tartó barátság fűzött már össze. Ehhez- a több évre tervezett nagyszabású programhoz — jpvőre Ácsán táboroznak, és innen indulnak ke- rékpárosttöáikra — nagy ‘ segítségre,'•társadalmi összefogásra is szükség volt. De ebben sem voltak híjával. Felsorolni is nehéz azt a sok intézményt, vállalatot, szervezetet, amely segítségükre volt abban, hogy a Galga-ex- pedícióban résztvevők méltóképpen 'köszönthessék a nógrádkövesdi táborozással mozgalmuk ötödik születésnapját. Támogatásukban részt vett a helyi termelőszövetkezet és ÁFÉSZ, a munkásőrség, a Pest megyei KBT, és lehetne még folytatni tovább a sort. Meg kell említeni a táborozás vezetőit is, köztük elsősorban Takács Rál tanárt, a mozgalom „szülőatyját” és fő szervezőjét, Gregus János és Urr László mynkásőral- egység-parancsnokokat, . akik nyári szabadságuk jelentős részét feláldozták a túra sikeréért. De nem feledkezhetünk meg a szülőkről, hozzátartozókról sem, akik több alkalommal hoztak Túráról gyümölcs- és egyéb utánpótlást a táborozó gyerekeknek, ezáltal is hozzájárulva, az expedíció teljes sikeréhez. Az ilyen jellegű mozgalom haszna szinte felmérhetetlen. A szülőföld megismerésével és szeretetére nevelésével párhuzamosan fegyelemre, önállóságra, közösségi életre szoktat. A tapasztaltak követésre méltóak a hasonló korú fiataljaink körében. A jövőben jó volna minél több ehhez hasonló kezdeményezéssel találkozni Nógrád megye fiataljai körében is! Zilahy Tamás Szokatlan bosszú A brázil Piaui város rendőrsége beidézte az egyik helyi újságírót és kényszerítette ■ öt arra, hogy . . . megegye azt a cikket, amelyet az „OEst- tado” , című napilapban publikált a rendőrségi munka egyes módszereiről. A dolog természetesen azonnal az ügyész elé került, de az újságírót figyelmeztették kollégái, hogy ha a jövőben a rendőrségről ír, elégedjék meg nagyon rövid cikkekkel. Mert az, amelyet meg kellett ennie, túlságosán hosszú volt . . . „Férjhez adnám diplomáshoz...” „Az én lányom jobbat érdemel....” — mondja ^ határozottan a" mama. amikor szóba kerül, kihez adná férjhez szívesen a lányát, ö maga adminisztratív munkakörben dolgozik, a férje fizikai munkás, igaz, csoportvezető egy üzemben. Amikor bátorkodom megkérdezni, miért, a maga példájával hozakodik elő. menynyi kínlódás, küszködés árán teremtettek otthont, önálló életet, hoztak össze mindent két gyermekük felneveléséhez, taníttatásához. Most, hogy a nagyobbik, a lány érettségit szerzett, már „rangon alul” nem akarják adni. Mármint lányuk rangja alatt, mert hát az érettségi már valami. A többre, jobbra vágyás természetes emberi törekvés. Nincs benne szemernyi kivetnivaló sem, ha tisztességesek az eszközei,* ha valódi tartalommal töltődik, s nem a puszta formára, a. látszatra törekszik. Való igaz, a férfi dolga a célok elérésében ma még könnyebb, mert/ hisz minden ti »politikai intézkedésnél jó ideig erősebb évszázadok beidegződése, társadalmi hagyor mánya. A nő célja a házasság — tartja a szemlélet. Hogy menynyire részigazság az, azt az élet, az irodalom példái egész sora bizonyítja. A polgári világ - és gondolkodásmód maradványai ezek — jelenthetnénk ki könnyedén, ha igaz lenne így ez az állítás. Eredete valóban a múltban gyökeredzik, kétségtelen, csakhogy. napjainkban van , _ .e szemléletnek újratermelő ere5, je, ez tagadhatatlan, s tálalja nem azonos a száz év előttivel. „Egy fizikai munkás az esetek többségében élete végéig beosztott marad. Kiszolgáltatott a főnökének, a hivatalnak: egy tanult, diplomás ember még a tanácsba is másképp megy ügyeit intézni, mint az, akinek a tudása a kezében és nem a beszédében van” — mondta egy műszaki, rajzoló lány. S bár néhol pontatlan. a fogalmazás, valamit jól megsejtett a mélyből, a mai valóságból. A nők azt a férfit érzik erős támasznak, akinek fellépéséből. magatartásából, életéből' sugárzik az erő, a biztonság. Az igényesen öltözöttség, a tiszta munka, az értelmiségi munkakör mind olyan szempont, amely perdöntő lehet számukra a párválasztásban. Felfogásukat pedig sajnos, gyakran mélyben gyökerező jelenségek is igazolni látszanak. A fizikai munkások nem kis százaléka rendszeresen italozik. Hogy a diplomások Közt is sok az alkoholkedvelő? Igaz, de ők nem nyíltan, kocsmában, koszos lebujbán isznak, hangm otthon, társaságban, ahol csak szűk kör látja. A kultúra iránti érdeklődésnek a fizikai j munkások körében kisebb a látszata, . beszédük, öltözködésük, magatartásuk egyszerűbb, igénytelenebb. mint a diplomásoké. Hogy ennek semmi köze az érzelmek tisztaságihoz, a gondolkodás becsületességéhez? Nem látszik. A tudás — hatalom. Így tartjá a mondás. De, hogy mi a tudás valójában, azt pontosan igen nehéz meghatározni. Ha az, hogy a hatalom különböző szintjei között, az érvényesülés kanyargós útvesztőiben ki, hogyan tud eligazodni, önmagát megfelelő polcra helyezni, akkor értem a lányos mamák és a diplomás férjre vágyó nők gondolkodását. Ám ha az, aminek elfogadására magam is hajlok, hogy önmagát, képességeit a maga posztján ki hogyan tudja a maga és mások javára hasznosítani, akkor bizony baj van azzal a „diplomás” felfogással. Mondják azt is: a pénz — hatalom. Aki kicsit is járatos az egyetemet végzettek közt, tudja, hogy egy pályakezdő értelmiségi anyagi helyzete bizony elmarad egy szakmunkásétól. Még a lakások elosztásánál is a fizikai munka a nyomosabb érv, helyesen, tehát az értelmiségiek a család- alapításnál sincsenek előnyben. Mi dönt hót a diplomások javára? A társadalmi kiskapuk, amelyeket könnyebben megtalálnak. A mellékes, a javak elosztásának kevésbé ellenőrizhető, így manipulációval teli ága hozzájuk közelebb van. , No és persze a látszat. A gyilkosságokról szóló tudósításokban javarészt tanulatlan emberek a tettesek, a garázdák sem az egyetemen szerezték indítékaikat. Hogy a nem látványos csalások, sikkasztások. hatalommal váló • visszaélések tettesei többnyire tanult emberek? „Az kérem nem fáj, mint á rúgás, mint egy részeg ökölcsapása” — zárja le vitánkat a mama, akit sajnos, nem tudtam meggyőzni arról, hogy a boldogságot nem az egyetemen osztják. Rege Sándor •■» ■ .. «fM i v | 'Ä/ 1 '» kg Bosszú Sárközi Irma Kiilönarcú percek mennyi kiilönarcú perc bolondos szavak fontosak vagy kimondatlanok nagyon fontosak nagy kenderáztató nyarak boglyák belénáekek cserebogarak csak jönnek tolongnak az emlékek gondjaim ti százlábúak sorakozzatok egymás hátán törött fülű bögrék nagyanyám álmán és ti éjszakák átalvatlanok a tudni ele mégsem tudni kihez tartozások a nálam felejtett simogatások különarcú percek melyben kergettem mindig valamit mint szél a szaladó tövist Helyzetlép a balassagyarmati úttörőéletről Házra várva... Balassagyarmat város úttörői és kisdobosai az előző években bőséges programok között válogathattak a kis úttörőház- ban. Többféle szakkör, klub működött. Képzőművész-szak- Jíőrünk a művelődési központ állal hirdetett gyermeknapi rajzpólyázaton elnyerte a zsűri különdíját. Színjátszóink több üzemben, gyárban léptek fel műsoraikkal. Városunk és környéke úttörőmozgalmi tevékenységéről negyedévenként újságtudósító szakkörünk lapja a Kukkantó adott tájékoztatást. A kisdobosok a német- nyelv-szakkörünkben kezdhették meg az i’degen nyelvvel való ismerkedést. Klubot inditottunk a 8. osztályosok és az ifivezetők részére, melyekben komoly és szórakoztató programok váltogatták egymást. A jiajtások szabad idejükben az úttörőhá^ szervezésében játékfoglalkozósokon, vetélkedőkön, kirándulásokon, színházlátogatásokon vehettek részt. Sajnos, az új úttörőház még nem készült el, a régi városi úttörőház helyén pedig óvodát alakítottak ki, ahol 50 óvodást helyeztek el. így az úttörőház szükségmegoldásként ideiglenesen a Bajcsy- Zsélinszky úti Általános Iskolában kapott helyet, Jelenleg egy irodahelyiséget és az iskola úttörőszobáját használjuk úttörőháznak. Munkánk így az úttörőcsapatok irányítására, a minimális foglalkozások szervezésére korlátozódik. Ilyen körülmények között az eddigi célkitűzéseinket,'.feladatainkat nem tudjuk megvalósítani. 1979 szeptemberétől a fog-- lalkozások nagy részét az iskolákra, csapatokra támaszkodva szervezzük. Ezáltal megnőnek a csapatok gondjai, hiszen az iskolák is szűkösek. Űttörőhazi keretben csak három szakkört tudunk indítani (újságtudósító, színjátszó, makramé). A felnőtt vezetőképzés úttörővezetői vitakörben folyik. Az ifiklub és a 8. osztályosok klubja, vezetőmunkájukra készíti fel a pajtásokat. Az úttörőház vezetősége módszertani anyagokkal segíti a csapatok munkáját. Bár a csapatokban az úttörőmunka tovább folyik, a város kisdobosai, úttörői érzik, hog£ iskolán kívüli tevékenységük leszűkült. Ezért is szeretnénk, hogy azt a sok-sok jó elképzelést, tervet, melyet az úttörővezetők- kel, úttörőkkel, kisdobosokkal már elkészítettünk, minél előbb megvalósíthassuk. Reméljük, hogy városunk felszabadulásának évfordulóján birtokba vehetik a pajtások leendő „Gyermekparadicsomukat”, az új úttörőházat! Űttörőház vezetősége Piac a járdán (3.) Itt is meglátszik, a Rózsavölgyinél az egymást izzadtan már-már letipró öregek-fia- talok látványán is, és még szerte az országban, a kisebb- nagyobb beszerzéseknél, hogy milyen sokan vennének (mindenféle hanglemezt, hogy a fekete bakelitokra igenis óriási az igény, hogy ezzel az igénnyel mennyire nem törődik az, akinek, vagy aminek törődnie kellene vele. Senki nem mondja meg soha világosan az okát, miért is nem gyártanak Magyarországon módszeresen, rendszeresen kellő mennyiségben és választékban licenclemezeket — ahogy pedig azt az új hanglemezgyár felépítése előtt oly’ hangzatosán megígérték volt? A behozatal, ha javult is, miért olyan ritka, miért nem „szélesedik a skálája”? Illetékesek tettek néhány homályos és mindig cinikus felhangú említést eltévedt televízió-műsorokban, cikkekben, valutáris és más pénzbeli okokra hivatkozva, de mindannyiszor érzett, hogy határozatlanok, mintha érveléseik nem lennének többek szavaknál, megnyugtatásaik porhintésnél. Valami kultúrpolitikai szemlélettel, esetleg kitétellel van itt baj, nem? De ez a szemlélet már 1963 táján elavult, rég vaskalapos lett, és ezt mindenki jól tudja az illetékes helyen, de senki sem meri elvetni, vagy megújítani. Furcsa dolog ez, ha csak kicsit is megnézzük, és mindenképpen a feketepiac virágzását segíti, sőt óvja, holott a hanglemez-feketepiac — mint más zugpiac is — egyáltalán nem kívánatos jelenség. Avagy, nem furcsa-e az a képmutatás, amely lehetővé teszi, hogy a Magyar Rádió három műsora közül bármelyikből felvételek százait készíthessem, de amikor bemegyek egy igazai hanglemezboltba, magnófelvételeim egyikét sefn kaphatom meg lemezeken, köny. nyű-, pop-, rock-, jazz-, vagy discozenét (se komoly »zenét). A klasszikus, a „nagy” zene rajongóinak, gyűjtőinek fájdalma, zúgolódása külön téma lenne, annál is inkább, mert azért az ő dolguk any- nyival könnyebb, hogy szép számmal akadnak világhírű hazai művészek, akik a komoly zene standardjait sokszor magasan a világszínvonal fölött képesek tolmácsolni, és ezek a hanglemezek mind megtalálhatók — viszonylag potom áron! — üzleteink falakjaiban. De még ezeknek a gyűjtőknek is lehetnek óhajaik, panaszaik. Hadd említsek egy harmadik (nagyon) furcsa dolgot. A diszkósokat tulajdonképpen rákényszerítik a diszkósvizsga letételére, hivatalos engedély, papír megszerzésére, és ezzel együtt rákényszerítik szinte őket arra is, hogy a feketepiacról éljenek, mert anyagot csak innen szerezhetnek be... Vagy pedig papírral a kezükben immár, lehúzhatják a redőnyt. Ha minden kötél szakad, vajon nem lenne-e jobb engedni a 'hanglemezpiacot valahol, hivatalosan maximált, ellenőrzött árakkal, s csak azokat háborgatni hatóságilag, akik elrugaszkodnak az ésszerűségtől? (Sokan nem adják el le/- mezeiket a hivatalos bizományiban, mert ott keveset fizetnek értük, viszont másnap az üzletben a vállalat becsüsénél mégis leadott portékát, a feketepiaci árakhoz sokszor igazán közeli összegekért lehet megvenni). Ha csak kompromisszumos megoldás születne, bizonyára nyugodtabban venné a kis utcában parkoló kocsisor mellett felbukkanó, sétáló rendőrt az a pécsi fiú is, aki a múltkor úgy megizzadt, s annyira remegtek - lábai, hogy külön történetbe Illő kínlódással tudta elindítani Skodáját, miután odahadarta nekem, hogy régóta keresett s végre az ő csomagjában megtalált szép Santana kettősalbumot azonnal tüntessem el. Vass Imre (Vége) | NÓGRÁD — 1979. szeptember 22., szombat 5
