Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-21 / 221. szám
Felemás szervezés — másféle reagálás Diákok a moziban Felettébb bosszantó, ha mozielőadás alatt fiatal vagy olykor idősebb nézők nevetgélés- sel, „jópofa bemondásokkal” zavarják a kulturált szórakozást kereső többség figyelmét. Esetenként. egy-egy ilyen idétlen megjegyzés" nemcsak az adott pillanatban eredményezhet illúziórombolást, de akár hosszabb időre "kizökkentheti a film hatása alá került nézőt. A film közösségi művészet, egyik jelentősége épp abban áll, hogy egyazon pillanatban két-háromszáz emberből fakaszt nevetést, vagy ugyanannyi nézőt „kényszerít” teljes némaságba, egyszóval hatását — a televízióval szemben — fokozza az a tény, hogy az egyes néző sokadmagával éli át a filmművész diktálta érzelmi változásokat, a katarzissal bezárólag. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy a nézők a film első képsorai után azonos hullámhosszon legyenek. Ennek viszont az a feltétele, hogy a film rendelkezzék olyan atmoszférateremtő erővel, amely a heterogén összetételű közönség minden tagját megragadjá. Másrészt viszont azoknak a filmművészeknek és -forgalmazóknak is igazuk Van, akik a differenciált- forgalmazásban vélik megtalálni azt a módszert, amely épp a maradéktalan élmény érdekében —, azonos értelmi szinten álló, vagy azonos érdeklődésű nézőket „hoz össze” egy-egy filmre. A differenciált forgalmazás egyik régóta használatos módja, a korhatár megjelölése. Nyilvánvaló, hogy egy társadalmi drámán unatkozó tizenévesek hamarább feledkeznek meg magukról, mint azok, akik értik a filmben fef- vetett problémákat. A filmek többsége azonban a nézőktől is megkíván bizonyos filmnyelvi ismereteket, s ilyen filmek esetében a korhatár sem garancia arra, hogy az azonos életkorúak egyformán „veszik a lapot”. A napokban a salgótarjáni Kohász Filmszínházban vetítették Bacsó Péter „A tanú” című filmjét, s akik ismerték a film „előéletét” és témáját, azok fokozott érdeklődéssel váltottak jegyet az előadásra. Az egészségügyi szak- középiskola egyik magyar vagy történelem szakos tanárának jó ízlésére vall, hogy negyedikes tanulóinak javasolta a film megtekintését. Arról azonban úgy látszik, megfeledkezett, hogy felkészítse őket a filmre. Másként ugyanis aligha fordulhatott volna elő, hogy az érettségi előtt álló leányzók olyan éretlenül viselkedjenek, mint ahogy viselkedtek — . idétlenkedésükkel általános mégbotránkoztatást keltve a moziteremben. Ha egyedi esetről lenne szó, akkor természetesen nem kívánkozna a lap hasábjaira. De a probléma sajnos általános, és a filmszínházak üzemvezetői a megmondhatói, hogy az iskolás csoportok — tisztelet a kivételnek — milyen „csapást” jelentenek a közönség számára. A magyarázat rendkívül egyszerű; a pedagógusok többsége megelégszik azzal, hogy elviszi, a legtöbb esetben csupán elküldi diákjait a moziba. A filmesztétikai oktatás hiányosságairól gyakorta szó esik különböző fórumokon. Ismerjük a problémákat; kevés óraszám, szakképzetlen nevelők stb„ stb., folytathatnánk a sort. Ugyanakkor azt is tudjuk. hogy az említett filmnyelvi ismeretek elsajátítására szintén az iskola lenne a legalkalmasabb. Persze „A tanú”, és még jó néhány film esetében nem csupán filmesztétikai Ismeretek szükségesek. Az adott történelmi időszak áttánulmányo- zása, a kor problémáinak előzetes vizsgálata közelebb hozhatja a filmet a nézőkhöz. Egy ilyen „előtanulmányozás” mindenesetre elegendő muníció ahhoz, hogy a kivezényelt diákok ne érdektelenül üljenek be a mozibaT — p. — A technológia és a tudomány kapcsolata Egyre többször találkozha. tunk napilapjaink hasábjain a „technológia” szóval, s a népgazdaság' eredményességét megszabó kormány- és párt- határozatokban is mind gyakrabban fordul elő a technológia ügye. Mindez nem véletlen, hiszen napjaink korszerű technológiái nemcsak a termékek minőségét és gazdaságos előállítását. szabják meg, de szoros kapcsolatban vannak a nemzeti jövedelem alakulásával is. De vajon miért éppen az utóbbi időben vált . ilyen közérdekű problémává a tudomány és a technológia kapcsolata? — kerestük fel kérdésünkkel dr. Prohászka Jánost, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjét. — Már az 1970-es évek elején elértük hazánkban a teljes foglalkoztatottságot, így a nemzeti jövedelem extenzív fejlesztésének lehetősége gyakorlatilag megszűnt. A termelés további növekedését a termelékenység mind jobbá tételével lehet és kell biztosítani, ez pedig a termékszerkezet változtatásával és a technológia fejlesztésével valósítható meg a leghatékonyabban. — Mit értenek a szakemberek á technológia szó alatt7 — A technológia a természetben fellelhető nyersanyagok, illetve részben kész termékek emberi fogyasztásra alkalmassá vagy alkalmasabbá tételének tudománya, gyakorlata. A technológiai folyamatok során tehát az anyagok tulajdonságait vagy azok alakját változtatjuk meg. — Ezek szerint a technoló. gia nem elszigetelt tudományág. . — Semmiképp. A technológia — az anyagok megmunkálása révén — egyre szorosabb kapcsolatba kerül a korszerű fizikával, kémiával, sőt az utóbbi időben a biológiai eredményeket is mind szélesebben hasznosítja. De nemcsak a fizikusok, kémikusoki biológusok és mérnökök ügye a technológia, hanem a társadalom-, a közgazdaság- és a szervezéstudományok művelőinek is el kell sajátítaniuk. — A technológia — mint szó újabb technológiákat bevezet- volt róla — erőteljesen befő. ni. lyásolja óz anyag- és energiafelhasználást, meghatározza a termékek minőségét, előállí- tásuk gazdaságosságát. De vajon hogyan bírálják el ezt a gazdaságosságot? — S egy utolsó kérdés. Hogyan látja professzor úr ha. zánk jelenlegi technológiai színvonalát? — Sajnos, hazánk technológiai színvonala meglehetősen — Ez bizony külön gondja elmaradott a vezető ipari ha- a népgazdaságunknak. Gaz- talmakéhoz képest. Persze, daságpolitikai célkitűzéseink nem szabad említés nélkül egyértelműen előírják, hogy a hagyni kiemelkedő eredmé- gazdaságtalan termékek gyár- nyeiket sem, ám egy ország tását azonnal be kell szüntet- technológiai színvonalát nem ni. Ám arra a kérdésre, hogy néhány csúcseredmény, hanem melyik termék gyártása gazda- az átlagos szint jellemzi. A ságos, s melyiké nem az, ne- csúcseredmények un a jók, héz egyértelmű választ ad- hogy magukkal húzzák a leni. Egy kevésbé korszerűnek maradókat, s ezek mutatják tűnő termék is lehet gazdasá- meg, hogy mit, s mily terüle- gos, ha technológiája hasz- ten kell fejleszteni és javíta- not biztosít. Sokféle gazdasági ni. Népünk kulturális felemel- mutatót használunk ma, de kedésében is jelentős szerepe hogy ezek közül melyik is tűk- van a technológiának, hiszen rözi legjobban a népgazdasági a tudományág nemcsak ’ az érdekeket, arról keveset tu- anyag tulajdonságait, hanem A televízióból jelentjük dunk. — Gyakran hallani arról, hogy egy-egy nagyobb cég részletesen ismerteti áruit, ám azok előállítási „titkairól”, a technológiai fogásokról szót sem ejt. Professzor úr véleménye szerint mi az oka ennek? — A „titokzatosság” a technológia egyik legjellegzetesebb vonása. A termelési tapasztalatokról nem számol be a gyártó cég, s ez azért is meglepő, mert minden más tudományterületen a kutatók elsőrendű érdeke eredményeik nyilvánosságra hozása. Napjaink kiélezett és egyre éleződő nemzetközi versenyében azonban csak akkor lehet egy termék versenyképes, ha technológiája a legkorszerűbb. Éppen ezért a technológiai újdonságokat addig titkolják, ameddig lehetséges, vagy ameddig annál jobbat nem dolgoztak ki. — Még napjainkban is gyakran problémát . jelent, hogy egy-egy új technológia bevezetését meglehetősen ide. genkedve fogadják a munkások és a mérnökök. Profesz- szor úr szerint mi az oka ennek? — A technológia újdonságai gyakran további ismeretek elsajátítását, új munkafolyamatok megértését, megtanulását követelik. Ez ellen gyakran tiltakozik a „jól bevált módszerhez” ragaszkodó dolgozó. Pedig éppen az ő érdekükben szeretnénk újabb és az ember gondolatvilágát, gondolkodásmódját is formálja. Horváth Annamária Rendezi és művészettörténész Ezúttal a televízió művészeti műsorainak egyik rendezőjét, Kútvölgyi Katalint mutatjuk be, akinek nevét a nézők már bizonyára jól ismerik. — Hogyan kezdte pályáját a televízió falai között? — Érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkeztem, bár. bizonyos voltam abban, hogy úgy sem vesznek fel, mivel az operatőri szakot választottam és semmit sem tudtam erről a pályáról. Egyszerűen csak vízsgarutint akartam szerezni. A vizsgák általános, nem szakmai része mégis jól sikerült, és ezért ajánlották, hogy jöjjek a televízióhoz. Így kezdődött! — És a folytatás? — Négy éven át külső munkatársként ügyelősköd- tem a tv-stúdló osztályán, a gyermekműsoroktól egészen a szilveszteri nagy összeállításokig. A most felújított szilveszteri tv-adások ismétlése számomra történelem, hiszen valamennyinél ott ool- goztam 1961-től kezdve. Aztán előléptem másod-, majd első asszisztenssé. Közben újra ‘ felvételiztem a főiskola rendezői szakán, de túl fiatalnak találtait. — S hogyan jutott ei a képzőművészeti műsorok készítéséig? — Gondoltam egy merészet, úgy ítéltem meg. hogy a szakmai ismereteket már főiskolai tanulmányok nélkül is meg fogom tanulni, ezért a művészettörténet magyar szakára jelentkeztem. Akkoriban már adásrendező voltam. — A munkája közelebbről? — A képzőművészeti osztályon dolgozom, jó néhány esztendeje, kizárólag képző- művészeti filmeket forgatok. A témákat általában mi javasoljuk. Több kultúrtörténeti sorozatot készítettem :t divatról, az öltözködésről, a lakásról, a bútorokról 6tt.. 1 Emellett persze jó néhány festő portréfilmjét is forgattam. — Milyen műsorokat tervez a jövőben? — Most forgatjuk a „Műhelytitkok” sorozatot, s már előkészítettük az öltözködés esztétikájának hat-hét részre tervezett adását is. Évek óta szeretném elkészíteni Rippl- Rónai portréját. Ezenkívül jó lenne, ha hírt adhatnánk! a külföldön lezajló, jelentő-j sebb képzőművészeti eseméé nyékről is, hogy kellő kited kintésünk legyen a világra! — Végül néhány szót a csaé “ládi életéről is... — Két gyerek anyja vagyok, egyikük már iskolás, al másik még óvodába iár. A napi .munkám mellett az 5 programjaikat is szerveznem kell, nem könnyű a kettő egyeztetése. Szcmann Béla I Több mint 12 ezer kötet várja az olvasókat Salgótarjánban a Bányász Művelődési Ház könyvtárában. A beiratkozott olvasók főleg a történelmi témájú könyveket kölcsönzik szívesen, de bőven akadnak olyanok is, akik a szépirodalmi művek után érdeklődnek. —báb— Anekdota Madame de Staelnek (176® —1817), a liberális pénzügyi miniszter, Necker lányánakí hosszú ideig szerelmi viszony^ volt Talleyrand gróffal, az is-j mert francia diplomatával. Szaa kításuk után kettőjük között! egy kölcsönös elismerésen alapuló gyűlölködő szeretet maradt. ‘ Amikor később Madame de Stael megjelentette „Delfin” című könyvét, amely azonnal híressé vált, mindenhol az a» szóbeszéd járta, hogy a címszereplő a könyv szerzőjét áb. rázolja, egy a könyvben elő^ forduló, nem éppen szimpátia kus idősebb hölgy pedig hűen jelenteti meg Talleyrand jellemét. Nem sokkal a mű megjelenése után azt mondta Talleyrand az írónőnek: „Madame, azt hallottam, hogy az ön új könyvében mi ketten szereplünk — mindketten nőnek öltözve !” NOGRAD — 1979. szeptembei 21., péntek Tavasz van. Napsütés. Ma- /\J KazOVSzkij i dárcsicsergés. En az erkélyen ' ülök, és lehúnyt szemmel szívom be a reggeli üde oxigént. Érzem, hogy ifjú szivem zson- gító énekre vágyik. Meg persze szép, nagy szerelemre. Tudom, milyen lesz ő. Hosz- szú lábú és égszínkék szemű lesz. Csodálatos szempillái lesznek. Hosszúak és selymesek. Olyan szempillái, akár a legyező. Ügy lengeti majd őket, mint a szárnyakat. Álmaim hölgye — Boldogság! — suttogom, ca, a köténye pedig zsírfoltos. Igazi boldogság! Felnyitom a szememet, és őt látom magam előtt. Mellettem áll, az erkélyen — Huszonkét éves lesz. Nem; hosszú lába és égszínkék sze húszéves. Mégsem: legjobb, me van. És úgy remegteti a ha tizenkilenc esztendős lesz. szempilláját, mintha szárny Ifjú és gyönyörű lesz, a hang- volna, ja pedig magas és tiszta, mint — Szervusz egy Saint-Saens-dallam, a hangja magas és tiszta, mint Nagy Színház hegedűseinek e8F Saint-Saens-dallam, a előadásában. Énekelni fog. Nagy Színház hegedűseinek Énekel és hárfán kíséri saját előadásában. — Kedvesem... magát. Hárfakísérlettel ódon — Szervusz... — mondom románcokat énekel majd, és én, felugróm, és kis híján át- körös-körül mindenki majd' bukom az erkély korlátján. — Ki vagy? — Én a te eszményképed vagyok — feleli ő. — Azt akartad, hogy eljöjjek, és én eljöttem. örülsz? — Nagyon! Vászja vagyok. meghal az elragadtatástól. Azután pedig tapsviharban- törnek ki és tetőtől talpig valóságos virágesővel borítják el: élénkpiros rózsákkal. Ő azonban csak engem néz. Lángolóan, szenvedélyesen És téged7hogy hívnak? szeret engem. Ezt suttogja nekem: „Kedvesem...” — és arcát a vállamhoz dörgöli, mint a macska. „Kedvesem — mondja nekem —. csak neked játszom a hárfán. Te meg én mi ketten —, hát nem boldogság ez?” — Izabellának. — Helyes — mondom. — Egy álombéli lánynak csakis Izabella lehet a neve... Ekkor megjelenik a feleségem. kezében cirokseprű. A konyha melegétől piros azar- ki az igazait Miféle igazat?! — csattanok fel. — Ugyan miféle igazat? Hiszen sémmi sem történt! Mása, hidd el, semmi sem történt közöttünk! — Ne hazudj — mondja Mása, és előreszegezi a seprűt, mint a puskát. — Hiszen ő „kedvesemének nevezett! Hallottam! — Ostobaság — próbálom kivágni magam. — Ostobaság! Nem ismerem, és tudni sem akarok róla. Félreértés az egész, képtelenség. Hát eltudod képzelni, Mása, hogy én valamikor is faképnél hagyjalak?! Izabella mindjárt elmegy. Jól mondom, ugye elmegy? — Jól mondja — feleli Izabella bánatosan. — Örökre elmegyek. Egyetlen esélyed — Hogyhogy, hogyan érti volt az életben, de elszalasz- ezt? — értetlenkedik a fele- tottad. segem. , * Azzal leugrik az erkélyről, Bellocska tréfál avat- tovasiklik a levegőben a hosz- kozom bele. — Nálunk dolgo- szú-hosszú szempilláin, az- zik a könyvelésben. Éppen tán büszke járással végigmegy erre járt az utcán — termé- a2 utcán. szetesen egészen véletlenül, én meg észrevettem az erkélyről. Es meghívtam hozzánk, egy csésze teára. Megissza a teát, és aztán elmegy. — Ugyan miért csapod be ezt a szegény asszonyt, kedvesem? — kérdi Izabella. — Miért nem mondod meg ne— Vászja — kérdezi vendégünk van? — Igen — felelem és idegesen tépdesem az újságot. — Bemutatom: Izabella — a feleségem, Mása. ' — fagyon örülök — mondja a feleségem, bár a hangmondja, és .iából érződik, hogy cseppet sem örül. — Maga Vászja kolléganője? — Nem — mondja Izabella. — Én az ő álombéli ideálja vagyok. Mása leül egy székre és sír. Megsajnálom, és a fejét simogatom. Hiszen azt sem tudom, hogy ez az Izabella olyan ízes céklalevest tud-e főzni, és olyan gondosan felvarrja-e a leszakadt gombjaimat, mint azt én kedves oldalbordám?! (Fordította: Gellert György) /
