Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
Bartók és Kodály szellemében Zenei életünk centrumai a Liszt Ferenc Zeneakadémia „Emléket állítok lelkem szülőföldjének” Amikor az 1848-as nép felismerte, hogy megmaradásá- nak egyik fő feltétele a mind sokrétűbb és mélyebb nemzeti kultúra megteremtése, megőrzése — Magyarország z^hekul túrája nem játszott szerepet Európa zenei életében. A történelmi előzmények után, a kialakult körülmények között pedig még a remény is illuzórikusnak tűnt, annyira, hogy még Liszt Ferenc is így fakadt ki: — „Ha legalább tisztességesen versenghetnénk a hasonló bécsi, liocsei intézményekkel! Ugyan minek ebbe belebonyolódniI” Ám mégis belebonyolódott” a később őróla elnevezett Zeneakadémia megalapításába. Liszt és jó néhány lelkes muzsikus — köztük Erkel Ferenc — minden erejét, tekintélyét latba vetve harcolta ki a magyar zeneművészeti főiskola létrehozását. És Liszt így írt egy másik levelében: „Engedtessék meg nekem, hogy születésemtől síromig szivemben és tudatomban egyaránt magyarnak valljam magam és ennek megfelelően részesítsem komoly támogatásban a magyar zenekultúrát”. Napjainkban, amikor a Zeneakadémia kinőtte, és többféle értelemben szétfeszíti adott faläTT, nemcsak építkezéssel igyekeznek megoldani a magyar zenekultúra térnyerését —, hanem például a sokoldalú-sokrétű nemzetközi kapcsolatok révén is. Sokak számára természetes, és magától értetődő az évente megváltott bérlet, a világhírű zeneművészek idehaza történő meghallgatása, de vajon gondolnak-e arra, milyen történelmi előzmények vezet■ HHP A Zeneakadémia épülete feltűnt új stílusnak, a szecessziónak reprezentánsa napjainkban is. Giergl Kálmán és Korb Flóriás tervező-építészek alkotása az Erzsébet-híd pesti kapujában álló két Klotild-palota, a budapesti tudományegyetem orvoskarának Üllői úti épülete, a kolozsvári, a szegedi, a debreceni egyetemek-klinikák is —, de fő művük mégis a Zeneakadémia. S ami abban az időben rendkívüli vállalkozás volt: alapozása, fő szerkezeti elemei, erkélyszerkezetei vasbetonból vannak; ez a vasbetonépítészet magyar úttörőjének, Zielinszky Szilárdnak is köszönhető. Az épület külső-belső harmóniája — a szecesszió egyik jellemzőjeként — sajátos »M- luskeveredésből fakad. Még A nagyterem tek ide, s, hogy mit is jelent az ország — és a világ — zenei életében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola? A főváros legzsúfoltabb részén, a színházakkal bővelkedő VI. kerületben álló épület alig vehető szemügyre, legfeljebb a környező házak ablakaiból. Ezért még a rendszeres koncertlátogatók is szinte vakon mennek el az épület külső-belső értékei -mellett, s állandó látogatói sem ismerik a falakat, amelyek nemcsak a zenéhez nélkülözhetetlen kitűnő akusztikájukról híresek. Irigylendőén rövid idő alatt — 1904-től 1907-ig készült el a ma is meglevő épület. Az intézményt 1875- feen avatták fel —, ha felavatták egyáltalán azt a három szobát, ahol a mai Irányi utcában. Liszt lakása fölött, harmincnyolc növendéket, az első évfolyam hallgatóit oktatták. Majd — kereken száz esztendeje — új, tágasabb helyre költözött a zenefőiskola; ismét Liszt lakásának épületébe, de ez már egy kis palota volt, a mai Népköztársaság út 67-ben. Itt már koncertterem és orgona is rendelkezésre állt. A harmadik, a mindmáig működő színtér az akkoriban asszír formák is megjelennek a Liszt Ferenc tér—Nagymező utca—Szófia utca által határolt épület felületkiképzésén. A tér felőli homlokzaton a névadó — Liszt — bronzszobra: Stróbl Alajos műve. A lábazat feletti párkányon hat gyermekfigura, Teles Ede alkotásai. A földszinti előcsarnok freskóit Körösfői-Kri- esch Aladár, a szecesszió egyik legmarkánsabb piktora készítette. Egy hatalmas bronzfej — Chopiné — Xave- ry Dunikowski lengyel szobrász alkotása, a lengyel pártós kormányküldöttség ajándéka. A huszonötször tizenhét méteres nagyteremben 1200 férőhely; a főhelyen egy Walcker- orgona, a fali domborművek zenei fogalmakat elevenítenek meg. A négyszáz ülőhelyes kisterem a kamarazenei estek színhelye, de technikai berendezései operaelőadásokra is alkalmassá teszik. A századforduló után felpezsdült a magyar zenei élet. Az első hatalmas fordulatot Bartók és Kodály népdalgyűjtő tevékenysége hozta meg. De az elv — amelynek értelmében a népi hagyományú zenekultúrának el kell foglalnia méltó helyét a nemzet szellemi életében — elv marad, ha valóra váltását nem biztosítja kiváló oktatási metódus, képzett pedagógusgárda, kellő intézményes keret. Napjainkban a világ nagy részén számon tartják Budapest zenei életét, világviszonylatban versenyképes zenekarait, karmestereit, seólis- táit, zeheszerzőit, az évente megrendezett nemzetközi versenyeket, fesztiválokat, találkozókat. Mindennek — s a fővárosban évente megtartott, mintegy kétezer koncertnek — fókusza a Zeneakadémia. Itt nevelik a jövő muzsikusait, interpretátorait — és a leendő zenepedagógusokat. Igazgatója volt — Liszt után — Erkel. Mihalovich Ödön, Kodály, Dohnányi, Hu- bay Jenő, Zathureczky Ede, Szabó Ferenc és mindmáig Kovács Dénes, tanára volt Bartók, tiszteletbeli profesz- szora Pablo Casals, Alfred Cortot, Gilels, Glasunow, Erich Kleiber, Mascagni, Ojsztrah, Respighi, Sibelius, Toscanini is. Az intézményben —, amelyet 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság emelt főiskolai rangra — régebben ösz- szesen hétszázan tanultak az alsó-, közép- és felsőfokon, jelenleg pedig csak a felsőoktatásban nyolcszáznál többen vesznek részt. Az ország 220 zeneiskolájában, ötvenezernél több gyerek tanul zenét, szinte az ábécével azonos időben és súllyal. A Zeneakadémia sok ezer darabból álló könyv- és kottatára között ott a Liszt-hagyaték is. A harmadik emeleti Liszt-szobában a világjáró, de szívében-szelle- mében holtáig magyar művész egykori tárgyai, zongorája. A róla elnevezett intézmény atmoszférája pedig híven őrzi a névadó hagyató- kát. * Pereli Gabriella iS NÖGRÁD — 1979. szeptember 2., vasárnap [ A vendéglátás története mindenütt kicsit az adott város és falu története is. A vendéglátó helyeket és tulajdonosaikat, szakácsaikat, pincéreiket hosszú ideig számon tartja a helyi emlékezet, összességében pédig a vendéglátás története a magyar kultúrtörténet része, bár annak kevésbé ismert fejezete. Alighanem minden régi lakos emlékezik ma is a hábo-. rú előtti Salgótarjánból például a Pannónia Szállodára, étteremre és kávéházra a főtéri állomás szomszédságában, a Kis utca és a Régi postautca sarkon. Nem kevésbé Duda Lajos cukrászdájára az Erzsébet téren, vagy Polk Ferenc sportvendéglőjére, a városi kioszkra a hajdani Losonci utcában, hogy igazán csak néhányat említsünk a sok közül. A szállodákat, éttermeket és sorházakat, a kávéházakat. a cukrászokat a régi útikönyvek, kalauzok is közölték csakúgy, mint a város egyéb adatait. Igen, a vendéglátás fontos helyet tölt be életünkben. Csaknem mindenkinek akadnak megindító emlékei a hajdani vendéglátó helyekkel kan. csolatban. Írók, költők. művészek írnak, vallanak főként hajdani élményeikről, RÉSZLET EGY KERESZTŰRY DEZSŐVEL KÉSZÜLT INTERJÜBÖL Voltaképpen minden költő egy kicsit ezt teszi, emléket állít lelke szülőföldjének. Keresztúry Dezső 70. születésnapjára gyönyörű kiadásban. Borsos Miklós rajzaival díszítve, látott napvilágot a Dunántúli hexameterek, az 1946. és 1956. között született versciklus. A költő most 75 éves. Néhány évvel ezelőtt, 1976. március elején budapesti lakásában válaszolt néhány kérdésemre. Az interjút egy folyóirat megbízásából magnetofonnal készítettem. Jelen — meg nem jelent — részletet a költő 75. születésnapja alkalmából adom közre, tisztelettel köszöntve Keresztúry Dezsőt. — .. .Nekem személyes élményem például a Dunántúli hexameterek. Megkérdezem tehát, mit jelent Keresztúry Dezső számára a vers? Mióta ír verset? — Gyermekkorom óta. Voltaképpen költőnek készültem, bármilyen furcsán hangzik. Dehát ez Magyarországon általános népbetegség. Éppen ezért viszont, miután elég korán kifejlődött a kritikai, sőt az önkritikái érzékem, úgy körülbelül bécsi tanulmányaim idején rájöttem arra, hogy én nem tudok úgy, ahogyan kellene verset írni, és elégettem voltaképpen mindent. A múltkoriban találtam egy ilyen gyerekkori, vagy fiatalkori kis füzetet, azt odaadtam a Széchenyi Könyvtárnak, mint ereklyét. Hiába, azért ez a törekvés mégis csak tudatom alatt élt, és egy- szer-egyszer, amikor nagyon kellett, akkor írtam egy-egy verset, de szigorúan magán- használatra. Aztán... nagyon szeretem a szülőföldemet, ez a lelkem szülőföldje, ez a Balaton-fölvidéki, szigligeti völgyi, keszthelyi vidék, tehát a régi Zala, az északi part. Annak egész történelme is, nemcsak pusztán az, hogy aa ember bemegy a vízbe és fürdik, hanem ami mögötte van, Magyarország egyik leggazdagabb, legérdekesebb történelmi vidéke. Emberileg is, társadalmilag is rendkívül érdekes. Én fiatal koromban elég közel álltam a falukutató mozgalomhoz. Néhány vezető alakja, Boldizsár Iván, Szabó Zoltán és mások voltaképpen tanítványaim is voltak, Berlinben meglátogattak, én hoztam össze őket német kollégákkal. Tehát ez az egész táj, embereivel, történelmével együtt rendkívül közel állt hozzám. Éspedig közel állt hozzám azért is, mert valamilyen pannon, de nem is pannon, hanem földközitengeri, mediterrán kultúra van ott, a Mediterráneumnak legészakibb határa. Attól északra már alig van Mediter- ráneum. — Talán pontatlan, de szokták használni ezt a fogalmat, hogy pannon költészet, vagy dunántúliság az irodalomban. Tulajdonképpen mit takar ez, mi a jellemzője? — Nehéz ezt megmondani, én nem is nagyon szeretem ezt használni, mert minek ezt a kis hazát, még újabb kis hazákra. tájhazákra széttördelni. A magyar színképpen talán — de csak nagyon talán, ha az egyik oldalát nézem —, egy arányosabb, valamelyest zártabb műveltségű, — de európaibb is ugyanakkor —, latinon, vagy latinokon nevelődött, hogy is mondjam, méh- kasos kultúra. Persze vannak ennek a dunántúliságnak nagy lázadói is. Deák Ferenc éppúgy hozzátartozik a dunántúliságnak — mondjuk — jellegzetes alakjaihoz, mint Festetics György, aki Széchenyi István előfutára volt, vagy Zrínyi Miklós, aki a hazánknak is. hosszú századoknak a legnagyobb látókörű magyarja. De mondom, ezek inkább csak általános jegyek. Engem inkább a Balaton vidéki terület érdekel, és valahogy az volt az érzésem, hogy erről csak nagyon szigorú, nagyoa fegyelmezett és közben nagyon forró, antik méretű formákban lehet írni. És bár egy kicsit elkésett volt ez a törekvés, Radnóti Miklósnak voltak akkoriban hasonló törekvései — egy kicsit barátom is volt, —, Vas István is írt ilyeneket, lazább hexametereket, az én. disztichonjaim és hexametereim rendkívül pontosak és precízek, lehet, hogy ez a filosz dolog bennem. így jöttek létre a Dunántúli hexameterek,' de ezek se valami erőteljes céltudattal, hogy én most költő akarok lenni.1 Ennek a területnek akartam emléket állítani, voltaképpen nem is gondoltam többre, megírom, aztán leteszem az asztalra.' Emléket állítok lelkem szülőföldjének. Tóth Elemér ! A népművész asszony A több mint 7000 csehszlovákiai kulturális központban népművészek is tevékenykednek. A népművészek közül azonban sokan még ma is szülőfalujukban alkotnak. Közéjük tartozik Margita Hollanová. A Pozsonytól 40 kilométerre, északra fekvő Dőlné Oresany- ban él. Házát már messziről megismerni fehér díszítésű művészi zöld kapujáról. Az épület belseje olyan, mint a virágoskert. A falakat festett virágerdő borítja, de színpompás a műhelyül szolgáló kis szoba is. ahol az ezüst hajú festőnő korsókat, bögréket. tányérokat pingál. A népi motívumok nem csupán a falakat. ajtókat, szekrényeket, padokat ékesítik, hanem még a telefont is. A népművésznő alkotásait hazaiak és külföldiek egyaránt szívesen vásárolják. A debreceni Csokonai Színház műemlék épületét felújítják. A mór—bizánci stílusú színház 1861-től 1865-ig épült Skal- nitzky Antal tervei alapján. A száztizennégy éves műemlék épület erósen elavult és megrongálódott, most teljesen felújítják. Az építőipari munkák előreláthatóan 1981. december 1-ig befejeződnek és a felújított műemlék épület ismét otthont ad a Csokonai Színház társulatának. (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele) Könyvekről A VENDÉGLÁTÁS EMLÉKEI a ma már csak emlékként élő Tükrös kávéházról, a hangula. tos kisvendéglőkről és asztaltársaságaikról. Közülük igen sok bevonult a magyar irodalom- és művészettörténetbe, sőt a magyar történelembe is, hogy csak a Pilvaxot említsük. Vagy Krúdy Gyulát, a vendéglátó gyönyörök egyik legnagyobb élvezőjét, aki a nagy és ismert neveken túl méltó emléket, kis „emlékműveket” állított írásaiban a vendéglátás névtelen katonáinak is, a henteseknek és mészárosoknak, a borpincemestereknek, a szakácsoknak és kézilányoknak, a muzsikusoknak s még annyi másnak, akik a konyhákért, vagy a konyhákban sürgölődnek,- forgolódnak, hogy elégedett legyen a kedves vendég. Mára csak emlék? Nem egészen, bár sok minden valóban csak az a hajdani vendéglátásból. Kávéházi hangulatért, igaz inkább Bécsbe kell menni. A csöndes, meghitt helyek is csaknem elfogytak, majdnem mindenüvé betört a rohanás és a zaj, az éles gépi muzsika, nem ritka esetben a türelmetlen udvariatlanság. De ne legyünk türelmetlenek. Ma is vannak ne. vezetes helyeink, ahol él, vagy újraéled a világhírű magyar konyha és vendéglátás, igaz, ezek nem az úgynevezett alsóbb kategóriákban találhatók. S idegenforgalmunknak ma is egyik vonzereje mindez, ügyeljünk rá, hogy az is maradjon. Gundel Imre és Harmath Judit A vendéglátás emlékei című könyvében a fővárosi vendéglátás csaknem kétszázéves történetét dolgozza föl, a magyar konyhaművészet és cukrászat fejlődését, az étkezési kultúra változásait. az üzlethálózat kialakulását. Emlékeket elevenítenek fői a pesti, budai és óbudai fogadók, vendéglők, korcsmák, ser. házak, kávéházak, mulatók, cukrászdák életéből. S szólanák a halhatatlan törzsvendégekről is. Gundel Imre — régi nagy vendéglátóiparos család tagja — utal az előszóban arra, hogy a hazai kultúrtörténetnek ez a része nemigen kapott figyelet, s többi között, ezt is szeretné pótolni ez a könyv. Hiszen például a Ma. gyár Életrajzi Lexikon 11000 címszava között csupán hét fővárosi vendéglátóiparos személyt említ: Gerbeaud . Emil, Glück Frigyes, Gundel János, Gundel Károly, Hang Márk, Kugler Henrik és Tarján Vilmos nevét. A szerzők népszerű stílusban fogalmazott szakkönyvet írtak, de egyúttal kultúrtörténeti csemegékkel is szolgálnak. Fényképek, metszetek, személy- és üzletnévmutató egészíti ki a könyvet. S aki a könyvet elolvasva még további ízelítőre is kiváncsi. elmehet a budai Várba, a Fortuna utca 4. szám alatti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba, amely ezeket az emlékeket) gyűjti és mutatja be. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapes* W9.) — T. E. rs
