Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

> Ökölvívás Mi újság az STC-nél? Tovább folytatódik Szerémi Andor tanítványainak, az STC ökölvívó fiataljainak jó szereplése. Ezt bizonyítja az Ajkán megrendezett Buda­pest—Vidéki ifjúsági , válo­gatott összecsapása is. Bár csapatban a fővárosiak nyer­tek 12—10 arányban, de a vidék válogatottjában szorí- tóba lépő két salgótarjáni fi­atal, a harmatsúlyú Barkas Sándor és á nagyváltósúlyú Hranek Sándor igen 'jól helytálltak. Ugyanis mindkét STC-ökölvívó imponáló fö­lénnyel győzte le fővárosi el­lenfelét. Farkas Sándor Pá­linkás ellen, míg Hranek Sándor Szalai ellen aratott szép győzelmet, s ezzel ne­velték a vidék válogatottjá­nak pontszámát. * Szeptember 20. és 23. kö­zött szinte valamennyi ma­gyar ökölvívó ízelítőt adhat tudásáról, felkészültségéről a Budapest, illetve a dunántúli és a kelet-magyarországi baj­nokságon. Ezek a küzdelmek a fővárosban, illetve Tatabá­nyán és Debrecenben lesznek. A salgótarjáni ökölvívók Debrecenben lépnek szorító" ba. Légsúlyban Botos János, harmatsúlyban Botos Tibor, pehelysúlyban Horváth Sán­dor és valószínűleg kisváltó" ■súlyban Botos András. Ezek a versenyek már az október 25—28 között megrendezendő országos felnőtt egyéni baj­nokság főpróbájának számíta­nak. * Az őszi idény legrangosabb nemzetközi seregszemléjére kerül sor október 2. és 7. kö­zött a berlini ökölvívótorna keretében. Erre az erőfelmé­rőre már most edzőtáborban készül fel tíz magyar femótt versenyző, köztük Botos And­rás, az STC válogatott ököl­vívója is. A tarjáni fiú, mint mondotta, szeretné ezen a nagy seregszemlén derekas helytállásával tovább öregbí­teni a magyar válogatott és az STC ökölvívóinak jó hüme- vét. * A magyar junior ökölvívó­válogatott október 12. és 14. között a lengyel, az ifjúsági válogatott pedig november 21- én az angol ökölvívókkal mé­ri össze tudását. Az STC fia­taljai közül Farkas Sándor es Hranek Sándor is a készülő keret tagja. * Októberben Miskolcon áll szorítóba az STC felnőtt- és ifjúsági gárdája az „Avas Kupa” keretében. Teljes a felkészülés az országos fel­nőtt egyéni bajnokságra, me­lyen az eddigiek szerint há­rom salgótarjáni ökölvívó in­dulása várható Botos János, Bötos Tibor és Botos András személyében. Ez a nagy se­regszemle Budapesten kerül sorra. * Mint erről már hírt ad­tunk, ez év decemberében el­ső ízben kerül sor a juniorok egyéní~"világbajnokságára Ja­pánban. Erre az STC fiai kö­zül Farkas Sándor nevezését küldte el a MÖSZ. Most újabb két tarjáni fiút kérlek az edzőtáborba, Hranek Sán­dort és Révai Györgyöt, kik szintén a Japánba készülő keretben dolgoznak. Hranek többszörösen magyar váloga­tott, míg Révai majd kétévi kihagyás után öklöz újra, s olyan jó formában, hogy az Egerben megrendezett Bor­nemissza-emlékversenyen im­ponáló fölénnyel győzte le a törökszentmiklósiak magyar bajnokát, Turut. így figyel­tek fel rá a szakemberek, s hívták meg a válogatott ke­retbe. * 1981-ben az ökölvívó Euró­pa-bajnokság színhelye a finnországi Tampere városa lesz, ahol a résztvevő 18 or­szág sportolóinak erőpróbáján a magyar színekben többek között az STC igen tehetsé­ges fiatalja, Botos Tibor is szorítóba lép. — gregor — Barátságos labdarúgó-mérkőzés Szünet után összeroppant az STC Budafok—SIC 4—1 (1—1) Budafok, 200 néző, v.: Ka­marás. Budafok: Szokolai — Stefanies, Kapitány, Mészáros (Kalapos), Vízi — Tóth B. (Pajzs), Tóth A., Pozsár — Kacsányi (Karalyos), Bleicher (Erdővégi), Krisztin (Vertei). Edző: Dobesch Gyula. STC: Kun — Cséki, Csiki, Kovács J., Szíjjártó — Farkas, Kiss (Földi), Valuch — Mohácsi, Juhász, Berindán (Kajdi). Ed­ző: Dr. Varga László. Az első negyedórában sal­gótarjáni támadások futottak a pályán. Mindjárt az első percben kihagyott nagy hely­zetet a szünet végéig még egy­néhány további követte. A Budafok a félidő vége felé már egyenrangú ellenfél volt. Kezdetben a védekezésre he­lyezték a fő súlyt. Az első gólt Mohácsi a 10. percben lőtte a hálóba. 1—0. Az egyre veszé­lyesebben támadó Budafok a 45. percben Bleicher révén 10 méterről egyenlített. Szünet után a budafoki cse­rék felfrissítették a hazaiak játékát, az STC fáradt be­nyomást keltett. A 49. percben Erdővégi Karalyos átadását a hosszú sarokba lőtte. 2—1. A 75. percben Stefanies fejelt közelről a hálóba. 3—l. A 80. percben Stefanies egyéni akció után a kilépő Kun mellett a jobb kapufa tö­vébe küldte a labdát a háló­ba. A tartalékos STC a szünet után igen gyenge teljesítményt nyújtott, védelme nem tudott ellenállni a sok mozgásos Bu­dafoki támadásoknak. — mátyus — BLK’premier Elég lesz-e a* előny? Ú. Dózsa - Dukla Praha 3—2 (1 — 1) Megyeri út, 10 000 néző, v.: Anderco (román). Ü. Dózsa: Rothermel — Jurácsik, Dunai, Sarlós, Tóth J. — Kolár (Nagy L., 64. p.), Kardos, Tóth A. — Fazekas, Kiss (Bodnár, 64. p.), Fekete. Edző: Várhidi Pál. Dukla Praha: Netolicka — Macela, Samek, Pelc (Bilsky, 80. p.). Fiala — Foks, Rótt, Stambachr (Berger, 46. p.) — Vizek, Nehoda, Gajdusek. Ed- tő: Jaroslav Vejvoda. Már a 3. percben zörgött a háló* — meglepetésre az új­pestieké. Vizek előbb balról célozta meg Rothermel kapu­ját, de lábbal mentett a ka­pus, rhajd a jobbszélső má­sodik kísérleténél már a szü­letésnapját ünneplő Gajdusek elé pattant vissza a labda, aki 15 méterről betalált egyből az Ű. Dózsa hálójába. 0—1. A nyugodtan, szépen játszó vendégekkel szemben nehezen került mezőnyfölénybe a lila­fehér együttes. Fekete három jó helyzetet is elpuskázott, egyszer az előre húzódó Sar­lós lövését öklözte ki Netolic­ka. A 42. percben egyenlített a hazai gárda. Tóth András, a 16-os bal sarkáról végzett el szabadrúgást, s a jó ütemben érkező Sarlós 6 méterről a bal felső sarokba fejelt. 1—1. A félidő lefújása előtt még Kar­dos szerezhetett volna gólt, de Jurácsik jobbról belőtt lab­dáját kapásból fölé emelte kö­zelről. Szünet után, a 60. percben Nehoda jó szöktetést kapott saját térfeléről, versenyt futott Sarlóssal, Rothermel is ki­szaladt a kapuból, Sarlós hát­rafelé gurított mellette, mi­közben elesett; Nehoda utol­érte a labdát az ötös sarká­nál és az üres kapuba gurí­tott. 1—2. öt perccel később a frissen becserélt Nagy László ment el a bal oldalon, a kaputól 20 méterre lövésre szánta el ma­gát, s a labda védhetetlenül vágódott a bal fölső sarokba. 2—2. A 72. percben Feketét fel­lökték a 16-oson belül. A vi­tathatatlan büntetőt Fazekas a jobb sarokba lőtte. 3—2. A következő percben Fqks sokadik szabálytalanságáért sárga lapot kapott. A 75. perc­ben Tóth A. szögletét Sar­lós a fölső kapufára fejelte. A 80. percben Pelc megsérült, le kellett cserélni, ápolásáért i percet hosszabbított a játékve­zető. Két perccel később Fa­zekas a hálóba talált, de a partjelző téves beintése alap­ján Anderco lest ítélt. A le­fújás előtt Bodnár hagyott ki nagy helyzetet. v. f. Universiade után Sportpályáról az iskolapadba? Véget ért a világ főiskolás és egyetemista sportolóinak tizedik nyári találkozója Mexi­kóvárosban. Húsz napja vo­nult be a mexikói Olimpiai Stadionba kilencvenöt ország fiatalságának képviselői kö­zött a magyar küldöttség az Universiade megnyitójára. A delegáció élén a piros-fehér- zöld zászlót kardvívó-világ- bajnokunk, Gedövári Imre vitte, aki két hét múltán aranyéremmel tért vissza a dél-amerikai földrészről. Akár­csak a magasugró Mátay And­rea, a férfi párbajtőrcsapat és köztük az egyéniben is győztes Kolczonay Ernő. Siker és hiányérzet Egy ilyen nagyszabású vi­lágversenyen diadalmaskodni nem kis dicsőség. A magyar válogatott érmeit, összegyűj­tött pontszámát tekintve vé­gül is a hatodik helyen vég­zett a mezőnyből kimagasló Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Románia, az NDK és az NSZK mögött. Megelőzve többek közt Olaszország, Hol­landia, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Franciaország, Nagy-Britannia, Bulgária és Jugoszlávia fiataljait. És erre igazán büszkék lehetnek. Más kérdés, hogy még na­gyobb lett volna az örömünk, ha Magyar Zoltánnak is „be­jön” a lólengésben szinte ha­gyományossá vált aranyérem. Ez azonban éppúgy nem sike­rült, mint ahogy a vízilabdá­zóknak sem. Olimpiai és világbajnokokkal felvonuló vizeseink rácáfoltak saját világelsőségükre: még a né­gyes döntőbe sem jutottak be. Igaz: egyetlen gólon, néhány másodpercen múlott csupán. Dehat ezt már megszokhatták volna: ez egy ilyen sportág. Nem először fordul elő, hogy ilyen apróságon dől el a si­ker. Hová menne a Mennea ? De más sportágakban is milliméterek, ezredmásodper- eek döntenek ma már. Mátay Andrea ugyan két centivel többet ■ ugrott, mint a világ­csúcstartó Simeoni és a müncheni olimpiai bajnok Meyfarth. Viszont valóban millimétereken múlott, hogy fennmaradt a léc, hiszen And­rea lába súrolta azt, s meg is ingott, remegett a tartószer­kezeten. Végül is azonban fennmaradt, s ez az arany­érem mellett új magyar csú­csot is hozott Mátaynak sza­bad téren. Az Universiade legnagyobb egyéniségének az olasz Pietro Mennea bizonyult. Az ala­csony, rokonszenves sprinter nemrég, a Budapest Nagydíj alkalmával hazánkban is ven­dégeskedett. Jól ismerik világ­szerte, győztes versenyei után felfelé tartott mutatóujjáról is. Ezúttal, Mexikóvárosban jó néhányszor volt alkalma gyakorolni, bemutatni ezt1 a produkciót a látványos gesz­tusokért hálás dél-amerikai közönségnek. Megnyerte a 100 és 200 méteres síkfutás elő­futamait, közben megjavítva a szovjet Valerij Borzov régi Európa-csúcsait, a földrészen először döntve meg ez utóbbi számban a 20 másodperces álomhatárt. Aztán a döntők­ben világcsúcsjavítás és aranyérmek — köztük a 4x 100-as váltó befutó embere­ként — kerültek a tarsolyé-' ba. Mennea a moszkvai olim­pián is képes lehet hasonló bravúrokra. És utána — abba­hagyja. Elvégzi az egyetemet és elfoglalja állását a Fiat autógyárban. Ezért tanul, hogy később is meglegyen a megélhetése, s nem azért, hogy mellette nyugodtan spor­tolhasson. Fut az életért — világszínvonalon... Élsportoló diákok Egy-egy ilyen világverseny nem tükrözi feltétlenül pon­tosan a résztvevő országok felsőiskolás diákjainak sport­életét. Az azonban bizonyos, hogy van mit tanulnunk, kü­lönösen szovjet barátainktól, de román és NDK-beli sport- társainktól is. Nem lehet vé­letlen, hogy például atlétiká­ban az egyitlen Mátay kivé­telével szinte sehol sem vol­tunk. Nemzetközileg is jól ismert és magasan jegyzett versenyzőink „betliztek”. Pe­dig az alaposan válogatott ma­gyar küldöttség létszáma az edzőkkel együtt sem érte el a félszázat. Világszerte sok sportágban ősi hagyomány az egyetemek, főiskolák közötti rivalizálás. Hazánkban is jó néhány egye­sület bázisa felsőoktatási in­tézmény (BEAC, MAFC, SZEOL, DEAC, MEAFC, SMAFC stb.). A versenyzők azonban ezen a szinten nem képesek ugyanolyan inten­zíven részt venni a diákélet­ben, mint tanulótársaik. Az intézmények és a sportvezetők kapcsolata is legtöbbször for­mális, nem termékeny. A leg­alapvetőbb hiányosságok pe­dig a felsőiskolai tömegsport, a diáksport területén vannak. Hibás szemlélet,, hiányos fel­szereltség, tanulmányi túlter­helés, vizsgaorientáltság és más okok játszanak közre az utánpótlás megoldatlanságá­ban. Tisztelet a kevés kivétel­nek, amelyek példája talán hat majd a többiekre, hogy legközelebb még eredménye­sebben szerepelhessenek diák­sportolóink az Universiádén. j. t. Pásztóiéi Constantáig Alig három évvel ezelőtt Pásztón ismerkedett meg az atlétikával. Urmösi Béla ed­ző indította el azon az úton, amely hármasugrásban az if­júsági magyar bajnokság meg­nyeréséhez vezette. Tari Lász­ló, aki jövőre tölti be a 18. életévét, már nem csupán Nógrád megyében ismert a sportrajongók körében, ha­nem az egész országban. A hír­névért, az eredményekért, az újabb csúcsokért azonban ala­posan meg kellett dolgoznia, szenvednie a fiatalembernek. Bizony nagyon sok gyakorlás, edzés volt ahhoz szükséges, hogy Angyal János, az STC at­létáinak vezető edzője, a mai szintre segítse ezt a 190 cen­timéter magas fiút. Kétség­telen: Tari László kiváló ké­pessége is jó alkalmat nyújt eredményei növelésére, újabb csúcsok elérésére. Az elmúlt évben nyolcpró­bában nyert serdülő magyar bajnokságot. Külön szerepelt a 300 méteres gátfutásban1 is, mely számban ugyancsak ke­csegtető időeredményt ért el. Számára azonban a távol-, va­lamint hármasugrás jelenti a legnagyobb élményt, ebben a két számban szeretne kima­gasló eredményeket elérni. Az idén hármasugrásban a magyar ifjúsági válogatott tag­jaként Halléban szerepelt. Az Telte Nö II. Győzelem nagy küzdelemben Mint arra korábban is szá­mítani lehetett, a nyár folya­mán felújított STC-tekecsar- nokban a hazaiaknak is na­gyon meg kell küzdeniük a tisztes helytállásért, a győze­lemért. Így volt ez legutóbb is, amikor az NB II-es nagy- golyós tekecsapat-bajnokság őszi negyedik fordulójában az STC—Bp. Építők összecsa­pásra került sor. Három dobó után csupán hat fával vezet­tek a hazaiak. Később is szo­ros volt a küzdelem. A mér­kőzésen, amelyet sok lelkes sportszerető szurkolt végig, 6—^ (2541—2503 fa) aráayú győzelmet aratott végül is a hazai csapat. STC: Magyar N. 421, Pola- neczki P. 391, Verbovszki 435, Kohut 442, Lengyel '435, Kot- roczó S. 423. Bp. Építők: Bal­ia 408, Nagy 416, Kéri 417, Bíró 413, Bagárdi 432, Pál 422. A fenti egyéni fateljesítmé­nyek, no meg a vendégcsapat által elért 2508 fa is arról ta­núskodik, hogy az STC együt­tesének nagyon oda kell fi­gyelnie a hazai mérkőzéseken, „mert ellenkező esetben meg­törhet a hazai veretlenségi so> 1'oza.t NDK-ban megrendezett atlé­tikai viadalon azonban nem ment úgy, ahogy szerette vol­na. Aztán az IBV-re sem utaz­hatott, mivel távolugrásban az előírt szinttől — 710 cm — héttel lemaradt. Nem kesere­dett el. Még nagyobb becs­vággyal folytatta edzéseit a salgótarjáni Madách Gim­názium negyedikes, jövőre érettségiző diákja. Tudta és érezte: a kitartó munkának beérik a gyümölcse. Példaké­pe és edzője, Angyal János biztatása, szakmai felkészíté­se döntő volt további ered­ményei alakulása szempontjá­ból. Formába lendült. Aztán edzőtáborozott is a Mátrában. Végre elkövetkezett a ma­gyar bajnokság napja. A Nép­stadionban szorongva kezdett a távolugrásban. A vezető ed­ző homlokán is sokszor gyön­gyözött a verejték, ez alatt a nagyon hosszúnak tűnő if­júsági verseny alatt. Több mint harmincán rajtoltak. Ta­ri László, a tanítvány nagy­szerű sorozatot ugrott. Elő­ször 720, aztán 718, majd 733 centimétert mértek a bírók az ugrógödörben. Űj felnőtt és ifjúsági megyei csúcs* Az el­keserítő mégis az volt, hogy Tari László ezzel a teljesítmé­nyével „csak” a 2. helyezést mondhatta magáénak. A prá­gai IBV-n ugyancsak ezüst­érmet szerezhetett volna, fen­ti teljesítményével. Ennek azonban már utána van. A nagy örömben egy perc­re sem feledkezett meg ar­ról: hármasugrásban is bi­zonyítania kell. Bizonyított! Amikor az eredményt hirdet­ték, Tari László, az STC at­létája 14.54 méteres teljesít­ményével a dobogó legmaga­sabb fokán fogadta a szakem­berek gratulációját. Azóta na­gyon sok ismerőse, haverja szorított kezet az újdonsült if­júsági magyar bajnokkal. Azzal a magyar bajnokkal, aki szakosztálya eddigi legjobb teljesítményével dicsekedhet ebben a korosztályban. — Érzem, hogy még több van bennem — mondja meg­győződéssel. — Amennyiben sérülés nem jön közbe, úgy jövőre szeretnék ott lenni a Tari László (Fodor-felv.) kubai IBV-n. Nehéz lesz ugyan a formát tartani, valamint tel­jesítményeimet növelni, mert éppen érettségi után kerül sor erre a rangos nemzetközi ver­senyre. Bízom, azonban magamban és a szakemberek segítségében, támogatásában. A nagyszerű eredmények után Tari Lászlót, a Magyar Atlétikai Szövetség újabb nem­zetközi versenyre hívta meg. Ott volt Constantában, ahol a lengyel, román, valamint magyar fiatalok hármas via­dalát rendezték meg. A beszélgetés során meg­tudtuk, hogy Tari László kö­zépiskolai tanulmányai befe­jeztével egy évet dolgozni sze­retne, majd jelentkezik a Test- nevelési Főiskola szakedzői tagozatára. Célja, hogy távol­ugrásban túljusson a 8 méte­ren. Ez pedig már nemzetközi szinten is nagyszerű ered­mény. Reméljük, hogy a fiatal, jó erényekkel rendelkező at­léta a jövőben is nagyszerű sportsikerekkel örvendezteti majd meg a megye és hazánk sportrajongóit. D. L. I í NÓGRÁD = 1979. szeptember 20., csütörtök ? \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom