Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-18 / 218. szám
A szövetkezeti épületek megelőző karban tar tusai és felújítását végzi Salgótarjánban a lakásszövetkezetek közös gondnoksága. Ebben az esztendőben fejezték be Zagyvapál- falván a Gorkij út 2. számú épület külső tatarozását’ és a tetőszigetelés javítását, valamint a Pécskő út 8. számú épületben a hideg-, melegvíz-hálózatának cseréjét. A gondnokság dolgozói jelenleg a Rákóczi út 200. számú épület — képünkön — külső tatarozási munkálatait végzik. — báb — Korlátozások, áremelések hatására Szelídülő alkoholizmus Tavaly- a. Belkereskedelmi Minisztérium sorozatos intézkedésekkel igyekezett korlátozni az alkoholfogyasztást. 1978 januárja óta a vendéglátóhelyeken — néhány kivételtől eltekintve — reggel 9 óra előtt semmilyen szeszes italt nem szolgálnak ki, megtiltották az alkoholtartalmú italok 'minden reklámozását, és azt is, hogy a nagyüzemek környékén kocsmát, italboltot nyissanak. A zöldség- és gyümölcsüzletek semmilyen, az édességboltok, a kávé-tea szaküzletek csak bizonyos fajta szeszes italt árusíthatnak. Az élelmiszerüzletek, ABC- át-uházak eladóterének legfeljebb 8—12 százalékán szabad ilyen árut kínálni. 1978. július 24-én az égetett szeszes italok árát — a boltokban és a vendéglátóhelyeken — átlagosan 25 százalékkal felemelték. Mi tette szükségessé ezeket az intézkedéseket és milyen hatással vannak a fogyasztásra? A Minisztertanács 1977. szeptemberében hozott határozatot az alkoholizmus elleni küzdelem fokozásáról. Eddig az időpontig ugyanis Magyarországon az egy lakosra jutó összes szeszesital-fogyasztás az 1950. évinek több mint kétszeresére nőtt, s a fogyasztás növekedési üteme a hetvenes években felgyorsult. Különösen az égetett szeszes italokból — rum, pálinka — emelkedett a forgalom igen erőteljesen: 1977-ben a fogyasztás hatszorosa volt az 1950. évinek, több mint háromszorosa az 1960. évinek, de 1970-hez képest is csalenem megkétszereződött. Hasonló ütemű növekedés Belgium, Hollandia és Lengyelország kivételével, a 70-es években Európában nem volt tapasztalható, az égetett szeszesitalfogyasztás szintje pedig, Lengyelországot kivéve, mindenütt alacsonyabb, mint nálunk. Borfogyasztásunk változása nem volt jelentős: fejenként és évenként 34—35 liter körül mozgott, ami jóval alacsonyabb az olaszországi, a franciaországi, a spanyolországi, de még a svájci fogyasztásnál is. Sörből egy lakosra számítva mintegy 80 liter fogy évente; ebben a tekintetben a kilencedik helyen állunk Európában az NSZK, Csehszlovákia, Belgium, az NDK, Anglia, Dánia, Ausztria és Hollandia után. Minden alkoholtartalmú italt számításba véve — az 1977- es adatok szerint — az európai ,,élmezőnyben” voltunk. Pedig már ezt megelőzően is voltak áremelések, amelyek a fogyasztás mérséklését is célozták. így 1970 és 1977 között a borok árát mintegy másfélszeresére, a sörét körülbelül 20 százalékkal, az égetett szeszes italokét pedig átlagosan 15 százalékkal emelték. Ezek az áremelések azonban csak átmenetileg befolyásolták a keresletet, ami részben azzal magyarázható, hogy egyidejűleg a lakosság jövedelmi viszonyai is kedvezően változtak. Az 1978. évi korlátozások és az égetett szeszes italok árának további emelése azonban módosították a fogyasztást. Tavaly a vendéglátásban értékesített összes szeszes italok mennyisége — az addigi állandó növekedéssel szemben — 6 százalékkal csökkent. Ugyanakkor azonban a bolti kiskereskedelemben, főleg az első fél évben, de még az áremelés után is nőtt a forgalom, az év folyamán összesen mintegy 11 százalékkal. Ha a boltok és a vendéglátóhelyek forgalmát együtt vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy 1978- ban az előző évhez képest kissé megélénkült a bor, a sör és a likőr értékesítése, ám 6 százalékkal kevesebb rum és pálinka, 8 százalékkal kevesebb brandy, és 16 százalékkal kevesebb kevert fogyott. Ez pedig már számottevő változás. Még kedvezőbb a kép, ha az idei adatokat vizsgáljuk. Az első fél évben — a múlt év azonos időszakához képest — az egészséget leginkább romboló égetett szeszes italokból 18 százalékkal fogyott kevesebb, és csak borból, sörből nőtt valamelyest a fogyasztás. Valamint a szeszmentes üdítő italokból, amelyek forgalma hosszú idő óta töretlenül emelkedik. Az italozás visszaszorításához az utóbbi időben több város tanácsa is hozzájárult azzal, högy megtiltotta az üzletek előtt, a tereken, a parkokban, általában a közterületeken szeszes italok fogyasztását, Legújabban a főváros tanácsa hozott ilyen intézkedést : most mór Budapesten is szabálysértésnek minősül az utcai italozás. Messzemenő következtetést még nem vonhatunk le, de az már bizonyosnak tűnik, hogy a sokak számára népszerűtlen intézkedések legalábbis megállították a szeszesital-fogyasztás addig állandó növekedését. S ha az alkoholizmus okozta balesetekre, családi tragédiákra, egészség- károsodásra, a tei melésben jelentkező veszteségekre gondolunk, akkor ez Is örvendetes eredmény. Amint az is, hogy az italozók fogyasztási szokásai is változnak: a rum és a pálinka helyett mind többen kérik a „szelídebb”' bort és sört. Gál Zsuzsa A takarékszövetkezet ,.m liszt“!* lieszélgreié* a forintról es egyebekről *>9 Mi másról, ha nem a forintról beszélgethetnénk, ezzel a gondolattal ültem le Csonka József dolgozószobájában. Az Ecseg és Vidéke Termelő- szövetkezet ügyvezetője mondott néhány adatot, átfutotta az év els^ hét hónapjának „mutatóit” s rögtön kiderült: a fizetőeszközünknél többről van szó. Arról például, hogy manapság igen népszerű a takarékszövetkezet, akár azt is mondhatnánk-: úgy hozzátartozik a falu életéhez, mint a vegyesbolt. — Túlzás nélkül mondhatom, hogy tizenegy falu pénzügyeinek jelentős részét intézzük, — hallottam az' ügyvezetőtől. — Csaknem háromezer tagunk van, s ez az egész lakosságnak, beleértve természetesen a csecsemőket is, harminc százaléka. Százharmincmilliárd forint jelenleg az országban a betétállomány, ebből látszólag csekély összeget, 30 millió 635 ezer forintot kezel az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet. Lázár István más helyütt megjelent munkájából tudom: ez év június-júliusában kevesebb mint egymilli- árddal csökkent a betét ösz- szege, ugyanakkor erre a hónapra már újra pozitív mérleget várnak a takarékos emberek „ügyintézői”. Hogyan fest a helyi kép? — Kezdjük a hitelekkel, mire kérnek kölcsönt a Cserhát alján és a Zagyva vidékén? idén egyet sem kértek, ugyanakkor egyetlen szarvasmarhatenyésztési kölcsönt sem tudtunk senkire „rábeszélni”, összességében, a rendelkezésünkre álló mezőgazdasági hitelkeretnek az év első hét hónapjában csupán a 48 százalékát tudtuk kiadni. Ilyen kölcsönöket pedig nem az év végén szoktak kérni. — Nyilván keresték az okokat is. a. személyes ismeretségen alapuló jó kapcsolat erre minden lehetőséget megad. Ellentmondás Hitel, ami nem kell — A kölcsönök iránt nincs felfokozott kereslet, most is kínálati pozícióban vagyunk, —, siet a megnyugtatással Csonka József. — Ebben az időben is kifejezetten szervezzük a kölcsönöket, s erre több dolog ad lehetőséget. Egyrészt a kétszázezer forinttal megnövelt kölcsönkeret, másrészt — és ez a fontosabb — aktív betétgyűjtéssel, sikeres szövetkezeti munkával teremtettük meg ennek az alapját. Hogy mire, milyen címen adunk kölcsönt? Egy. olyan hitelformával kezdem, ami igen nagy gondot okoz nekünk, mert a lehetőségekhez képest nem veszik igénybe vagy legalábbis sokkal többet tudnánk nyújtani. A mezőgazdasági hitelekről van szó. Példának okáért tavaly még volt három kedvezményes méhészkölcsönünk az Rekordrizsíermés Kubában befejezték az idei rizs első betakarítását, s az eredmények tanúsága szerint a termelők kiváló munkát végeztek. A betakarított rizs bruttó mennyisége meghaladja a 330 ezer tonriát. Ez a legnagyobb hozam, amit valaha is láttak az országban a hasonló időszakokban. A hektáronkénti átlagtermés is rekordnagyságú — átlagban 30 mázsa. A siker titka a rizstermelő gazdaságok munkaversenyében rejlik, amelynek során egy sor haladó agrotechnikai módszert vezettek be és -magas terméshozamú, új rizsfajtákat honosítottak meg. 16 Horizont — borús látóhatár Tavaly volt otthonkiállítás az őszí vásáron, jövőre megint lesz — idén csak bútorok vannak az A csarnok egyik felében. Ettől még gyönyörködhetnénk bennük, de csak hely- lyel-közzel van kellemes meglepetésben, vagy különösen igazi örömben részünk. Miért e csalódás? Mert sok az ismételten, avagy csupán jelentéktelen változtatással kiállított bútor, ami még nem is volna baj, ha legalább többségükben megérdemelnék az életbentartást. Sajnos, nem. Első látásra ez a BNV lak- berendezési pavilonjában a fő kifogásunk, minek folytán nem is különös, ha a kiforrott, jó próbálkozás nyomban szem- beötlik. Elsőül a BUBIV kiállító helyén. (No nem az immár kétéves „Réka” variálható bútorfal, amelynek sikeréhez máig sem férhet kétség, legföljebb bizonyos bosz- szúság, hogy a sötétebb változatok a kereskedelemben még mindig váratnak magukra). Az üdvözölni való újdonság: a Horizont. Közelebbről: Bánáti János fiatal tervező elemes bútorcsaládja, amely háromféle szekrényelemből és a játszva közéjük szerelhető keskenyebb-szélesebb polcokból. írólapokból, asztallapokból, heverőbői, fotelágyból, vagy — gyerekszobába — emeletes ágyból áll. A rendkívül egyszerűen formált, de igen jól méretezett szekrények világos natúr színűek, minden egyéb közéjük szerelt darab falfelületei élénk narancs vagy zöld színűek. A cég alighanem elsősorban fiataloknak ajánlja ezt a garnitúrát, én mindenkinek ajánlom, aki szűk helyen, praktikusan és tetszetősen kíván berendezkedni. És bár a Horizonton kívül is akad jeles újdonság, elegendő rövidebben szólni róluk. A Kanizsa Bútorgyár például ezúttal is ad jó hírére, bútorfala figyelemre méltó. A budapesti Kárpitos Ipari Szövetkezet rusztikus garnitúráját' is dicsérni lehet. Annál is inkább, mert a rusztikus „ízű” bútorok divatja sajnos nem a szükséges igényességgel, illetve kritikával érvényesül, sok az e jegyben született giccs, vagy egyszerűen silány , termék. Erről szólván, említést érdemel a Bajai Lak- berendezési Szövetkezet több kerti bútora, különösen a lócán körülülhető, ernyővel is. ellátott alkalmatosság, fenyőből, minden hókuszpókusz nélkül. Itt szólnék állítólag már korszerű nagyipari technológiával „megoldott” stílbútorok- , ról, de csupán annyit, hogy ezzel e bútorok „korszerűsége” nem nőtt, nem csökkent. Akinek ez a szívevágya, vegye, vigye — exportcélra bizonyára szükség van rájuk. Viszont örvendetes reneszánszát éli egy másik irányzat, a főképpen ülőbútoroknál, asztaloknál alkalmazható hajlított technológia, amelynek immár klasszikus Thonet-változatai nemhiába keresettek mindmáig. Az egyszerű, ízléses hajlított Balaton-bútorok például joggal tetszést aratnak, a BUBIV ugyancsak bővitette hajlítottszék- és fotelajánlatát. Űj darabjai közül főleg az „Andi” ülősarok említendő: karosszékek, közéjük szerelhető asztallappal, szolid méret, mégis kényelmes, egyszerű forma; szép, tiszta felület, bőr-, műbőr-, vagy szövetkárpittal — ha a kereskedelem is úgy akarja. A bútorgyárak és szövetkezetek szomszédságában találhatók a lakástextilek, elsősorban a szombathelyi LATEX termékei. Idén elsősorban szádára emlékeztető, színes szövetfüggönyei, föltűnően gazdag szín- és mintaválaszték- ban »aratnak nagy tetszést. Így hát ha bútorszövetekkel nem is, legalább szép, modern függönyökkel, térelválasztásra is alkalmas drapériákkal dicsekedhetünk. Ez is a lakberendezés része. B. J.N — így van. A korábbi változások után a kisgazdaságok fejlesztésének szándéka alább hagyott, ennek világosak az okai is. Hadd mondjak példákat! Az előző években még kölcsönöket kértek a fejlesztésre a fóliások, most meg azon spekulálnak, hogy a kedvet szegő árviszonyok miatt, hogyan szabaduljanak meg a sátraiktól. Általában nehézkes a szerződéskötés, a leadás, mindez nem ösztönzi az embereket; a méhészek állandó rettegésben élnek a kemizálás miatt és még sorolhatnám. Egyébként is... van egy rettenetesen nagy ellentmondás. Hogyan vállalja va' löki azt a rizikót, hogy kölcsönt vesz fel szőlő és gyümölcs telepítésére — 400 négyszögöl az álsó határ, — ha a meglevő telepek termésének értékesítése sem megy zavartalanul, szervezetlen a felvásárlás. Mondanom sem kell, hogy ez milyen visszahúzóerő, az emberek a bizonytalanra nem építenek, nem vállalják a kockázatot. Tessék, ha valaki még kételkedett volna benne: nem csak a forintról van szó. A fentieken bizony el kell gondolkodni. s nem elsősorban a takarékszövetkezet embereinek. — ’ Bizonyára azért van olyan kölcsönfajta is, ami népszerű. — A tervek szerint négymillió forintot adhatunk az idén építési célokra, ebből az év első hét hónapjában hárommilliót már ki is fizettünk. Nagyon gyakori a fürvdőszoba-építés, az új szoba kialakítása, és általában a lakáskorszerűsítés. Az igazsághoz tartozik, hogy az árrendezések előtti találgatások jelentősen hatottak az építési kölcsönök felvételére. — Áruvásárlási hitelek? K.I nem használt jelenlét — Ebből is többet tudnánk adni, s ez sem csak rajtunk múlik. Nekem az a véleményem, hogy a tartós fogyasztási cikkeket is árusító ecse- gi és jobbágyi boltok kereskedői nem használják ki kellőképpen a takarékszövetkezet jelenlétét, közelségét. A takarékszövetkezet és az ÁFÉSZ együttműködését éppen ezért javítani kellene, ez közös érdek. Van nekem egy ideám, hadd mondjam most el. El tudnám képzelni azt is, hogy valaki akár a takarék- szövetkezetben is vásárolhatna tartós fogyasztási cikket. Megnézne egy jó katalógust, választana, elintéznénk a hitelt és azt mondanám: „Pénteken a lakásán lesz az áru”. Kellő szervezést igényel ez, de optimista vagyok, egyszer jnindez megvalósul. Igaz, leheí, hogy akkor már nyugdíjban leszek... Az ember azt hinné, az elmúlt időszakban mindenféle kölcsönkérelmekkel megrohantuk a takarékszövetkezetet. S most hallom, a személyi kölcsönökből is egynegyeddel többet adhattak volna. Mindez természetesen feladatot is ró a szövetkezetre. — Most volt szó róla az igazgatósági ülésen, hogy a kölcsönöket is mindenképpen a terv közelébe „kell hozni”!' Ügy állunk, hogy a negyedik negyedévben határozottan szervezni szükséges a kölcsönformákat. * A koc«i már nem divat? — Első hallásra hihetetlen mendemondákat hallottam gépkocsiügyben. — Egytizedére — jól hallotta, egytizedére! — csökkent a a gépkocsi-megrendelés, az emberek még korábbi befizetéseket is visszakértek. Ezen nem is kell csodálkozni. Személyesen ismerjük üzletfeleinket, g tudjuk, hogy a valós igenvek maradtak meg. Akik divatból, kivagyiságból akartak kocsihoz jutni, azok a nagyobb ár és a meanöveke- dett üzemeltetési költségek miatt lemondtak róla. Végső soron tehát ezek az intézkedések helyesen alakították a kereslet-kínálatot. — Nagyon sokat beszélgettünk az egy kivételével kínálati pozícióban levő kölcsö- nőkről. Mi a helyzet a betét alakulásával? Általában a betét egy ideig stagnált, van azonban egy figyelemre méltó körülmény. Ugyanebben az időszakban a takaréklevél betétformája 16 százalékkal nőtt. s ez minden- kéjíben a további takarékos- kodási kedvnek és nem utolsósorban a takarékszövetkezet iránt megnyilvánuló bizalomnak a jele. Nagyobb ösz- szegek hosszabb idejű — három évre. szóló — lekötéséről van ugyanis szó. Kölcsön és betét — mind a kettő financiális ügy, a forint a főszereplője. Kifejez azonban szándékokat, gondolkodásmódot, terveket, és vélt megérzéseket, aggályokat is. Csonka József ügyvezető búcsúzóul azt mondja: — A takarékszövetkezet, kérem, egy rendkívül érzékeny „műszei’”. Sok mindent jelez. Az pedig rajtunk is múlik, hogy a gyakran csak rezzenésnyi jelzések nyomán miként alakítjuk-formáljuk az embereket, gondolkodás- módjukat. Az életüket. —k— NÖCRÁO - 1979. szeptember 18., kedd »
