Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Kiállítás a Néprajzi Múzeumban

Nigéria művészete

Ismeretlen Móricz-dráma a képernyőn

Sina Yussuff: Bata

A stúdió bejárata előtt még nem ég a felvételt jelző vörös lámpa. Beléphetünk. Bent a színen várrészlet magasodik, vaskos falakkal, boltívekkel. A XVI. századi Nándorfehérváron vagyunk, bent az erődítményben.

A kamerák . között Marton Endre rendező magyaráz visz- szafogott hangon a korabeli kosztümökbe öltözött színészeknek, Almássy Évának és Koncz Gábornak.

— Két ember, két egymással szembenálló ember összecsapása ez a jelenet. Mindketten más és más céloktól vezérelve szólnak önmagukért . . .

A színészek végighallgatják az instrukciókat, aztán néhány perc múlva megkezdődik a kamerapróba és végül a felvétel.

Móricz Zsigmond csonkán maradt drámájának részletét a Dózsát forgatják.

Az üres színen felhangzik a távoli zene, és a monitor ernyőjére ráúszik Dózsa György mellszobrának képe. Kezdetét veszi a játék.

— Csillapodj szívem — ront be az előtérbe a színfalak mögül Székely György

kapitány. — Fő, hogy a nehéz tél elmúlt, itt a tavasz... Ebben a szép új tavaszban, a megnyíló nyárban egészen új világnak kell az emberre jönnie.

— Mi közöm hozzájuk — csattan fel indulattal a feleség.

— Szenvednek — mondja Székely György.

E rövid indítás után tesz szemrehányást az asszony férjének, mert párviadalra akar kiállni egy törökkel.

— Jön egy ostoba, vad török, egy állat, egy fenevad, felöltözik talpig fegyveroe, kihívja viadalra a vár háromszáz katonáját, s hiúságból te vagy az egyetlen, aki kiugrassz neki.

„Krétarajz Móricz Zsig- mondról” címmel Illés Endre gondozásában és munkájában ritka értékű, alig vagy szinte egészen ismeretlen Mó- ricz-írásokat forgatnak ezekben a napokban. Közöttük van a Dózsa-dráma is!

Mindig örök témája volt — írja Móriczról Illés Endre részletes és sokoldalú bevezetőjében, amelyet a drámai részlet bemutatása előtt mond majd el. — Már fiatalon drámát akart írni Dózsa Györgyről. Majd 1919. őszén az egyheti börtön után, megalázottan, forró indulattal újra. öt felvonásra tervezte. Leányfaluba húzódott ki akkor, meg is írta az elsőt, s aztán ráébredt; ezt a drámát 1919 után nem adják elő, nem nyomtatják ki Magyarországon. A megírt felvonást, a csonkán maradt jeleneteket belökte a fiókjába.

És tovább reménykedett.

Móricz Dózsa-ábrándjairól, írói elképzeléseiről további részleteket is feltár Illés Endre.

A Krétarajzban ugyanígy sok mindent megtudhatunk majd más Móricz-művekről is. Így a „Mint a mezőnek virágai” című életkép történetéről is, amelyben az író humorszeretetét állítja elénk, vagy éppen a komédia iránti vonzódását, amelyet legjobb Móricz-színmű, a Lúdas Matyi bevezető részletének felidézésével és méltatásával mutat be a móriczi világ e ritka területén búvárkodó Illés Endre.

Szémann Béla

Az utóbbi években —, mintha csak műveltségünk hiányosságait pótolnánk — sorra jelennek meg az európaiak számára idfegen kultúrákról szóló cikkek, könyvek, s nyílnak kiállítások. Most fedezzük fel Afrika, Ázsia és az ősi Amerika művészetét. Letűnt népek alkotásait, azték városok maradványait, sumér ötvösremekeket csodálunk meg.

A Néprajzi Múzeumban levő kiállítás Nigéria 6si és mai művészetével ismerteti meg a látogatókat. A gyűjtemény szeptemberben még látható hétfő kivételével naponta 10 —18 óráig, a Múzeum Budapest, V. kerület, Kossuth tér

12. alatt levő épületében. Elsősorban a mai Nigériát mutatják be, a ma azonban nem lenne érthető a múlt nélkül.

Az első terem — az egyetemes művészettörténetben is rangos helyen álló — noki, ifai és benini kultúrát mutatja be. A Szudántól délre eső, őserdővel határolt területen, a Nok_ folyó völgyében, már az időszámításunk előtt fejlett újkőtkorszaki kultúra alakult ki. A terrakotta fej- és állatszobrok magas fokú stilizáltsága, letisztult formája még ma is meghökkenti az embereket. Az ősi joru- baművészet központjai. Ifa és Benin a XII. és a XIII. században épült fel a Niger deltájánál. A két városállam mindösz- sze 150 kilométernyire feküdt egymástól. Azonos, „viaszveszejtő” réz- és

bronzöntési technikát használtak. Papkirályokat ábrázoló szobraik mégis feltűnő stílusbeli eltérést mutatnak. A jorubacivilizáció a XVII. században bomlott fel, amikor a rabszolga-kereskedelemtől az őserdő és a tenger már nem tudta megvédeni. ' Hosszú szünet után csak 1920-ban kezdődött új korszak Nigéria művészeti életében. Ekkoriban juthattak el a nigériaiak Európa művészeti iskoláiba. Szinte a semmiből teremtették meg modern festészetüket, szobrásza- tukat. Bár eleinte minden egyéni íz nélkül alkalmazták

az Európában tanultakat, Később az 1960-as években jelentkező „ultramodemeknél" a vadonatúj technika már tökéletesen egyéni látásmóddal, afrikai tartalommal ötvöződött: Alkotásaik, ha az emberek még talán nem is tudják elfogadni ezt a népi hagyományaiktól annyira eltérő stílust, a világ művészete számára mindenképpen értékesek. Szobrászatukban a fafaragások a legjelentősebbek, különösen a tradicionális elemeket használó, a népművészetből építkező puhafaalkotások.

— soós —

Hun kori fejedelmi fegyverek és lószerszámok Pannonhalmán

r Betonkonzolok felállítására készültek a pannonhalmai TÖVÁLL szőlőjében. A lábazathoz ástak üreget a munkások, amikor egyikük ásója 80 centiméter mélységben különösen kemény tárgyba ütközött A többiek is odase- reglettek, s két, jó állapotban levő méteres .vaskardot szabadítottak ki a föld szorításából. Az egyik díszítetlen volt, a másik keresztvasát, bordás aranylemezekkel közrefogott féldrágakő díszítette. A Kutatók izgalmával ástak tovább. Találtak egy aranylemezekkel borított vaszablát, egy aranybevonatú kantárrózsát, s rábukkantak több, míves halpikkelyekkel és fenyőfamotívumokkal ékesített aranylemezre. Ezek kardhüvelyeket és lónyergeket díszítettek.

A különös felfedezésről Mészáros István üzemmérnök értesítette a győri Xantus János Múzeumot. Tomka Péter régész nyomban a helyszínre sietett. A régészeti leletek korának meghatározásában a legértékesebb darab, egy arany íj vezette nyomra. Korabeli szokások szerint ugyanis a hun fejedelem ajándékozta meg arany íjjal a vele szövetséges germán fejedelmeket. Az arany íj a fejedelmi rang jelképe volt, de egyszersmind a hunokkal szembeni alárendeltséget is kifejezte. A páratlan régészeti leletek tehát az ötödik századból származnak. Értéküket még csak növeli, hogy hozzájuk hasonló hun kori fejedelmi fegyvereket eddig csupán két helyen: Pécsüszö- gön és Szeged-Nagyszéksóson találtak a hazai kutatók.

A múzeumi szakemberek ezek után megkezdték a szisztematikus kutatást. A TÖVÁLL vezetősége messzemenően támogatta munkájukat, szívügyének tekintette a leletmentést, elnézte a kutatással együtt járó felfordulást, sőt még segítőket is adott a földmunkákhoz. Másfél méter mély és 11—15 méter hosszú kutatóárkokat ástak, keresték a leletek közelében feltételezett temetkezem nyomokat. Arra gondoltak, hogy itt is rábukkannak az egykori temetkezési szokás maradványaira. (Rangos személyiségek sírja mellé külön kincseskamrát rendeztek be, s ide temették a halott fegyvereit, és egyéb értékeit.) A kutatás azonban rácáfolt a feltételezésre: sírokat nem találtak. Ebből arra következtetnek, hogy a hun birodalom felbomlása után rejthették el a kincseket. Attila halálát követően, az ötödik század derekán ugyanis a germán népek felkeltek vazallus helyzetük ellen, és Attila fiait kiverték a Kárpát-medencéből. Ebben a zavaros politikai helyzetben kerülhettek a föld alá a fegyverek és lószerszámok.

A régészek még újabb aranylemezeket szabadítottak ki a föld alól, s ezekkel lett teljes a gyűjtemény. A ritka kincseket a győri múzeumban restaurálják, majd kiállításon mutatják be.

Maróti Zsuzsa

Bisi Fakeye: Válás Akinola Lasekan: Gyarmati katona

IIIMIIIH

...11M Mill IMII 11II.....111111 mill 1111II Ml III IIIIII Mlllll II1IIIIIIII11111II1111M11111111 > 1111 ■ 111II > til 1111111H-11 It < 11 It t TT1 rt l< 11 IK I tt 11,1 ■ II111,1 Ml H111 Kll 111111 ■ 111 1111111111X111111111111111111111111111111! .....11II1 ■ 11111111111 ■ 11:111111J11111 Ul 11111 i 111111111 111 1111 i 1111111 ■ 11111,111111111111 > 11111111111111111111111J111111111111U111 ■ 111111.....111 ■ 1J111111 < < 11 >•

K

ulcsár János t

Rutinvizsgálat

Kucorgott az ágyon, s bámulta a falat. Tompán, rezzenéstelenül. Két mankója karnyújtásnyira, bár inkább érezte, mintsem látta őket. Az orvos elment. Menjen. Fárasztotta már végé-hossza sincs, képtelen kérdezgetésé- vel. Jöttét fel sem fogta, Arra eszmélt, hogy ágya szélére ül, s már támad is a fehérköpenyes:

— Szervusz öcsi, hogy hívnak?

Gyanúsan kedvesnek tűnt a hang, Kristóf a falhoz nú- zódott, de azért elmormolta nevét. Ha dacoskodni talál, nehezebben szabadulhat.

— Szokott fájni a fejed? Nem? Most sem fáj? Hát ez nagyon jó. Hányingert, szédülést, gyengeséget nem érzel?

Nem, most semmit az égvilágon. Ha felügyelőt lát, vagy feltűnik az alattomos tekintetű szobafelelős, akkor mindig érez valami szorítást a gyomrában, s elfogja a remegés is. Annyira gyenge olyankor, hogy az ép lába is megbicsaklik mankói között. Ehhez persze semmi köze a kipámázott képű szemüvegesnek. Még tán ki is kotyogná. Végigborzongott valamitől, s az orvos kérdő tekintetére csak ingatta némán a fejét.

— Emlékszel rá, hogy mi történt veled?

— Belevágtam a fejemet a falba.

Amikor már a mennyezetet faldosták a lángok, akkor került elő acsarkodva a szo- baíelelős. Kétszer ütött, ő a

másodiktól zuhant neki az ajtó sarkának. Miközben a kőpadlóra csúszott, még hallotta, amint a másik vonítva rohan a felügyelőkért. Ebben az ágyban tért magához, s képzeletében újra látta lobogni a csodálatos tüzet.

— Nem vagy túlzottan bőbeszédű, Kristóf barátom — hunyorított pajtáskodva az orvos. — Nem baj, most kövesd szépen a szemeddel az ujjamat, de a fejedet ne fordítsd utána, jó?

Fényes, ápolt körmével kaszálni kezdett az ágy felett, s mikor már alaposan telebarázdálta a levegőt, odanyújtotta mutatóujját:

— Most szorítsd meg, ahogyan csak bírod, először a jobb kezeddel, aztán a ballal. Nagyon jó...

Biztosítótűt vett elő, s hegyét alig érezhetően végighúzta Kristóf talpán. Közben fontoskodva figyelt. A fiú térde gyengén visszarándúlt. Legszívesebben belerúgott volna az orvosba.

— Ezzel is megvolnánk, és most beszélgessünk. Mi lehet ilyenkor? Délelőtt, vagy dél;

után? No mégis, miből tudnád megállapítani, mondjuk, ha kinézel például ezen az ablakon? Hát jó, inkább azt mondd meg hogy melyik napja van a hétnek? Nem csütörtök, az tegnap volt. Tehát mi is lehet ma? Ügy van, péntek. Hány évszak lehet egy évben? Most milyen évszakban járunk?

Akkor is nyár volt, amikor beleesett a kubikgödörbe. Püffedt, szederjes volt mára törött lába, amikor egy jó hét múlva a védőnő orvoshoz vitte. Sokáig feküdt akkor a kórházban; a többiek iskolások lettek már, mire hazamehetett. Mankón biceg azóta is. Ügy mondják', megritkult valami a csontjában...

— Bicebócának csúfoltak a srácok — buggyant ki most akaratlanul a száján. — Anyu meg egyre csak azt hajtogatta: venné le már az isten a nyakamról ezt a sánta dögöt!

— Mikor ' kerültél ide az intézetbe?

— Nem tudom. Régen. Most voltam másodikos.

— Mikor születtél? Jó, jó.

Ne erőlködj, ha nem tudod. Hány éves vagy?

— Tizenhárom.

— Hány testvéred van?

— A Zsuzsi majdnem akkora lehet, mint én.

— És a Zsuzsinak hány testvére van? így sem megy? Mondd meg nekem, a nagymamád kicsodája apukádnak?

— Nekem nincs nagymamám. Apukám sincs.

Régi június. Fülledt vasárnap délelőtt. Látogatód jött. Itt az anyád. Kip-kop, végig a folyosón. Anyu hangja a társalgóból. Pár hétre mégis haza kellene vinni azt a szerencsétlent. Kip-kop, kip-kop, szaporáznak a mankók. Rekedt férfihang. Akkor te is mehetsz a porontyoddal, amerre a szemed lát, de visz- sza se gyere többet...! Pacsuliszag. Csoki. Rágógumi.. Mikor elmentek, a vécébe dobta az ajándékokat. A rágó nem akart lemenni. Háromszor is ráhúzta a vizet.

— Ki a barátod itt, az intézetben ?

Hallgatott, és vele az orvos. Felhős volt annak is a homloka. Igen csöndesen kérdezte:

— Mondd meg, csak nekem. áruld el, miért gyújtottad fel azt a gyógyszeres szekrényt a betegszoba folyosóján? Azt mondják, nem először próbálkoztál ilyesmivel. Meséld el nyugodtan, miért tetted? Szeretted volna, hogy felfigyeljenek rád a felnőttek?

Kristóf most fordította először a biztatóan mosolygó szempár felé koravén kis arcát:

— Nem tudom. Szeretem nézni a tüzet...

Észre sem vette később, amint az orvos felkelt az ágya széléről, de hangját még jól hallotta, ahogyan beszűrődött a folyosóról a rosszul záródó ajtón keresztül:

— Egészen enyhe fokú agyrázkódás, kérem, az ilyenkor szokásos ápolásnál egyebet nem kívánok javasolni. Ami a gyerek személyiségét illeti:

egyszeri, közönséges rutinvizsgálattal képtelenség mindent felderíteni. Az értelmi fogyatékosok esetében minden sokkal bonyolultabb, mint a látási, vagy hallási fogyatékosoknál. Nem, Kérem, a fiú nem piromániás, és lényegében nem is veszélyes a környezetére. Kórházba, pláne zárt osztályra semmiképp sem utalnám. Pszi- chomatikus retardációval állunk szemben, kérem. Ilyen esetben, mint azt bizonyára önök is tudják, a testi és lelki fejlődés tempója egyaránt elmarad a normálistól. Az ilyesfajta oligofréniákat előidézheti már a méhen belüli életben, születés közben, vagy fiatal korban elszenvedett exogén ártó behatás, amely az ideg- rendszeri struktúra maradandó sérüléséhez és ezzel együtt a struktúrára épülő funkciók zavarához vezethet...

— Bicebéka! Bicebéka! — visította egy csúfondáros hang valahonnan, elnyomva*» jól olajozott duruzsolást.

— Venné el az isten a nyakamról ezt a sánta dögöt! — rikácsolta anyu.

— Mehetsz a porontyoddal, ammre a szemed lát! — sz:- szegte egy gyűlöletes kígyónyelv.

Aztán megint zuhant a szobafelelős pofonja.

Kisvártatva Kristóf ism'H kinyitotta a szemét. Nyakig húzta a paplant, mert or- zongást érzett. Aztán •s-’: kucorgott tovább az ágyon és bámulta a falat.

INÓGRÁD — 1979. szeptember 16., vasárnap \)