Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

Salgótarján testvérvárosa Bűt <—i A szlovák partizánmozgalom egykori székhelye — Besztercebánya főtere. Arcok közelről A népfronttitkár tanítónő Most, ősszel fákat, bokrokat, cserjéket raknak a földbe. — Sok a tennivalónk e té­ren még. Nagy terület a mi­énk. Nemcsak á bérházak, hanem a Csokonai, a Sugár, a Nagymező utca. Azt tervez­zük, hogy megalakítjuk az ut­Egy esztendővel ezelőtt ala- ségi munkát végző embernek tűit úgy a helyzet, hogy „régi”. dr. Horváth Emilnét, a salgó- — Alaposan megismertem tarjáni síküveggyári városkor- ezj a városrészt, kicsinyeket zetben választották meg nép- és nagyokat egyformán. Sok- frónttitkárnak, holott a főte- szor hívtak előadást tartani, ren lakik. szerveztünk öregek napját, A sötétkontyos, mindig jó- ünnepségeket. Aki naponta ta- kedvű tanítónő elmosolyodik: nít, sok éve egy iskolában, el- cabizottságokat. kívülálló szá- kerülhetetlenül beilleszkedik Az asszonyok is rendszere- a közösségbe. Annak örültem sen találkoznak a nőklubban, és megtiszteltetésnek tartót- Vállalták • az ügyeletet a tam, hogy rám bízták a titkári gyermekmegőrzőben. Szervez­ez teendőket. nek előadásokat. Elsősorban Szerencse, hogy pedagógus- olyanokat, amelyek valóban bet vagyok ebben a város- kollégáik közül sokan segíte- érdeklik az asszonyokat. Volt részben mint a városközpont- nek. Amikor az idős emberek- olyan foglalkozás, ahol kézi­bán ’ nek apró kis ajándékokat ké- munkáztak, könyvtárba irat­tá igaz Nemcsak a peda- szítettek, a gyakorlati órákon koztak így aztán nem csoda, fióKUsnak hanem a népfront- csinálták a gyerekek. Szívvel- ha hatvanan-nyolcvanan is titkárnak sincs kiszámított lélekkel, mert tudták, hogy örö- elmennek egy-egy rendezveny- munkaideje Addig marad, met szerezhetnek vele. Ami- re. pnumtaiaeje. s t a kor műsort keI1 összeállítani, Ami viszont gond, hogy Mióta pedig népfronttitkár, akkor 1S akad egy-egy épkéz- nincs rendes helyiségük, mert ^vre gyakoribb, hogy csak az láb ötlet, jó vers, jelenet, úgy még több összejövetelre í valamelyike viszi amelyet aztán a gyerekek nyílna lehetőségük. Nagyon esti buszok vaiameiyiKe vis t j k jó, hogy törődnek az otthon —. Ez csak a mára lehet furcsa. Az én szá momra mindennapos valóság. Itt tanítok a Budapesti úti is­kolában. A gyakorlatban annyit jelent, hogy sokkal töb- a “ haza. . ... ... A síküveggyári népfrontbi- levő háziasszonyokkal, kisma­A Dunántúl „kozeperoi , zottság rendszeres és alapos mákkal is. A gyermekmegőr­Veszprém megyéből jött u- munkát V£gez arra töreked- z° átadására külön meghív oo7tpnf pip Nosradba. __ , . ’ , . „ . . *.ai^ „ ________________a. v e, hogy a népfrontosok a ták a gyesen levő anyukákat, zenöt esztendeje Nógrádba. Ide helyezték a férjét. Ha maguk “'eszközeivel és er éjé- legyenek ők az első vendégek! húzták is visszafelé annak ide- ve) eiősegl'tsék a városkörzet Dr- Horváth Emilné peda- jén a megszokás szálai, arra SZgpítését. A bizottságok kö- gógusként már nem egyszer gondolt, hogy iskola, gyere- zöt(. van 0iyan> ameiynek az kapott elismerést, kitüntetést, kék, tanítás mindenütt van, a tennivalója, hogy a társa- Tréfásan mondja: így tamtono is szuksegeltetik. (jajmj munkát szervezze, ősz- — Illő lesz „ráhajtanom”, — Azóta úgy megszerettem, szehangolja, ilyen alkalmak- hogy a népfronttitkár poszt­megszoktam Salgótarjánt, s kor felvegye a kapcsolatot a jén is jól megálljain a helye- természetesen Pálfalvát, hogy lakóbizottságokkal. Parkosí- met. már bottal sem verhetnének tottak, virágokat ültettek. Csatai Erzsébet ki innen. A szemem előtt vál­tozott, növekedett, épült. Ha Gustave Eiffel alkotása Jó üzlet a kilencvenéves torony 1887 januárjában kezdődtek el a munkák a Mars mezőn. Általában úgy tudják, hogy a tornyot a párizsi világkiállí­tásra építették, mások azt mondják, hogy a francia for­radalom 100. évfordulójára konstruálta Gustave Eiffel. Mind a kettő igaz — a to­rony 90 évvel ezelőtt, 1889-ben lett kész. Nemcsak Párizst fog­lalkoztatta a terv, hogy egy ezer láb magas épület készül­jön; mérnökök százai tépe- lődtek Angliában, az Egyesült Államokban, hogy a technika dicsőségét, országuk nagysá­gát eképpen hirdessék. 1885-ben hirdetett pályázatot a francia közmunkaügyi mi­niszter, amelyre 700 terv ér­kezett be. Ebből 18 minősült elfogadhatónak, de a legalapo­sabb és legésszerűbb Eiffelé volt. Ezt is fogadták el. A ter­vek szerint a torony alapja 125 m széles a magassága 300 mé­ter lett volna, s a költségek egymillió-ötszázezer frankra rúgtak. Mivel Eiffel maga fi­zette az építkezést, a szerző­dés szerint 20 esztendeig jo­gosult .volt, a torony jövedel­mére.. (Akkor úgy vélték, hogy 1910-ben le fogják bontani az építményt.) Egykori francia karikatúra a toronyról és alkotójáról bontották le, mint ahogy ter­vezték, és húsz év eltelte után Gustave Eiffel — aki egyéb­ként a torony III. emeletén lakott — ócskavasáron elad­ta Párizs városának. Közben meg is nőtt a torony, és sú­lyosabb is lett, a csúcsán ta­lálható a 165 tonna súlyú rá­dióadó, tévéadó, egy rendőr­ségi állomás és egy tűzoltó- jelzőberendezés. Csakhogy a torony fenntartására egyre több pénzt kell fordítani. A teljes helyreállításra mintegy 10 millió francia frankra lenne szükség csupán a hidraulikus óriás lift cseréje 35 milliót ten­ne ki. Arról nincs szó, hogy az Eiffel-tornyot működtető tár­saság ráfizetne. 1978. decem­ber végéig 84 780 000 látogató­ja volt a toronynak. Az üze­meltető társaság szerződése ez év végén lejár. A városi veze­tés úgy véli, hogy a társaság idáig is szép pénzt keresett, az sem lenne baj, ha a jövő­ben Párizs venné gondjaiba A „HÍDEMBER” TÖRTÉNETE így kezdődött az építkezés Eiffel igen elismert mérnök­nek számított korában, 1832 decemberében született, Dijon- ban. Apja tekintélyes szőnyeg­szövő-dinasztia sarja volt, aki Napóleon lovasvadászai között is szolgált, s a császár bukása után Kölnbe emigrált. Eiffel a középiskolában filozófiát és matematikát tanult, majd egy kazánkovács- és gőzgépgyártó­üzembe szegődött. Később egy vasúttársaság alkalmazásában rum, tönkreteszi Párizs Iáiké- az építményt. A társaság állt, s 26 éves korában egy pét. De a torony csak növeke- ugyanis csak akkor hajlandó a hat pilléren álló 500 méteres dett, s 1889 nyarán el is ké- költséges rekonstrukciós mun- viaduktot tervezett. szült. A tervezett összeg több- kát elvégezni, ha a magisztrá­Miufán megtervezett egy szőrösébe került, pontosan 7 tus további 30 évvel meghosz- templomot, több pályaudvart millió 299 401 frank és 31 cen- szabbítaná a bérleti szerző­dőbbek között a budapesti times-be. Magassága 302 mé- dést. Való igaz, hogy a torony Nyugatit) számos üzemet, áru- tér 755 milliméter, súlya 7 jövedelmező, de a karbantar- házat és vásárcsarnokot, s ezer tonna, a szegecsek száma tási munkák hihetetlenül ma­közben 42 hidat is felépített, 1 050 846 és 1710 lépcsőfoka gas összegeket emésztenek fel. elnevezték „hídembernek”. Be- van. Megnyitásának évében Csak példaképp: egyedül a utazta a világot, épített Orosz- 1 896 967 látogatója volt. A mai torony festéséhez 50 tonna országtól Peruig. Tervei alap- napig is működik a hidrauli- ján készült a nizzai obszerva- kus lift, amely a II. emelettől a torony legfelső szintjére vi­szi fel a látogatókat. anyagra van szükség. tórium és a New York-i Sza- szabadság-szobor vasszerkeze­te. A torony igen gyorsan épült, 1888 áprilisában már állott a négy pilon, a párizsiak nagy része meg szörnyülködött: mi­csoda borzalmas látvány, BEVÉTELEK, KIADÁSOK Csakhogy a toronnyal egy mondták — e szörnyű monst- ideje gondok vannak. Nem arra gondolok, valamikor ki­lenc helyen szétszórtan taní­tottuk itt a gyerekeket, most pedig milyen gyönyörű az új iskolánk, megdobban a szí­vem. örülök. Való, hogy Horváthné nép­fronttitkárnak „új”, de közös­„Fillér nélküli” táborok... •• Oreqck öröme Kirándulás Egerbe Feledhetetlen élményt, egy nagyon jó napot szereztek a salgótarjáni öregek napközijé­nek a NÁÉV dolgozói, a Nóg­rádi Sándor Szocialista Bri­gád tagjai. Kirándulni vitték áz idős embereket, akik ma­guk választhatták ki az autó­busztúra úticélját. Eger mel­lett döntöttek, s a kirándu­lásra vendégül látták a somos­kői öregek napközijének lakó­it is. Az idős emberek délelőtt a bazilikát tekintették meg. A délutánt pedig a Szépasszony- völgyben töltötték. Itt a bri­gád képviselői, akik elkísér­ték idős pártfogoltjaikat, meg is vendégelték a kirándulás résztvevőit. Jó hangulat kere­kedett, az öregek nótára fa­kadtak, s abba sem hagyták hazáig. VIHAROS ÉLETRAJZ Amikor megnyitották, hatal­mas ünnepséget rendeztek, amelyen a kor hírességei vet­tek részt; az akkori perzsa sah, a spanyol trónkövetelő, a sziámi király, Edison és Buf­falo Bill. Voltak akik alpinis­tafelszereléssel kívülről mász­ták meg a tornyot, s volt 1923- ban egy látogató, aki kerék­párral jött le a lépcsőkön. 1945-ben egy pilóta elrepült a pilonok között. S akik még lejöttek? Az öngyilkosok száma meghaladja a 400-at, közülük egyetlen egy nő élte túl a halálos ugrást. A torony egyéb­ként bevonult az irodalomba, filmművészeibe, olyan művé­szek dicsőítették, mint Cocteau, Apollinaire, Breton, lefestet­te Chagall, s csaknem yala- mennyi modern francia festő. Több film is készült, amely­nek főszereplője a torony volt, s ma is játszanak egy darabot Párizsban, a „Gyilkos £iffel- torony” címmel. . Az alkotó Gustave Eiffel miután megnyerte a torony­csatát, belebonyolódott a Pa­nama-csatorna építkezésébe, s azután szinte már semmit nem alkotott. 71 éves korában egy meteorológiai állomást helye­zett el a torony tetején és kí­sérletezett egy különleges re­pülőgéppel is. 79 éves korá­ban hunyt el, 1923-ban. ! s. f. ’ Mondhatni, az érdeklődés fókuszában láthatjuk ma a , gyermekeket, nap mint nap hallhatunk-olvashatunk ró­luk: életükről, annak köny- nyítését szolgáló intézkedé­sekről és a különböző társa­dalmi munkálatokról. Ezek, mintegy jelzik azt a törő­dést legféltettebb kincseink­ről, amelyek nemcsak min­dennapjaink örömeit-bánata- it, hanem egyben • az élet reprodukcióját, ha úgy tet­szik „halhatatlanságát” is je­lentik. Messze áll tőlem bármi­féle „világkitekintő” követ­keztetés megfogalmazása, mégis egyetlen statisztikai szám ide kívánkozik: földke­rekségünkön évente több millió (egyik napilapunk közlése szerint 17 millió) gyermek pusztul el táplál­kozási elégtelenség miatt. Néhány nappal később olvas­hattuk azt a kimutatást, mely szerint csupán hazánkban mintegy kétmillióan a túl­tápláltak, vagyis a kövérek közé tartoznak... Persze, nem olyan egysze­rű a dolog, hogy holmi ákombákommal megoldha­tó lenne e helyzet. E két adatot magam is most csu­pán azért említettem, hogy a legfiatalabb nemzedék helyzetének, gondjainak-ba- jainak megítélésekor föltét­lenül tágabb összefüggései­ben kell vizsgálódnunk. Hi­szen itt és most számunkra nem a létszükségleti cikkek előteremtése a feladat, ha­nem a szocialista viszonyok­nak megfelelő jobbítás. És ez mindkenképpen örvende­tes. Talán ezért is szólhatunk nagy hangsúllyal és elisme­réssel arról a társadalmi összefogásról, amelyet a balassagyarmati és a salgó­tarjáni járás munkásai, fiai nyújtottak az úttörő-váltótá- horok építése során. Tulaj­donképpen egyetlen fillér nélkül szépültek, bővültek a táborok, hogy a nyaranta odaérkező pajtások kellemes, korszerűen fölszerelt és el­látott környezetben tölthes­senek egy-két hetet. S nem­csak a nógrádi gyerekek használhaják e helyiségeket, hanem eljönnek ide szinte az ország minden részéből, megismerni e vidéket, az embereket és a természeti, történelmi nevezetességeket. Különösen a ráróspusztai tábor építői remekeltek az összefogásból, csupán a leg­nagyobb részt vállalók lis­tája is számottevő; Az Ipoly Bútorgyár, az ELZETT, a NÓGRÁDTERV, a KPM, az ÉMÁSZ, a költségvetési üzem, a KÖVIZIG, a II. Rá­kóczi Ferenc Termelőszövet­kezet, s a mezőgazdasági szakiskola tanárai, diákjai. Eredményükképpen elérhető, hogy a tábor egy-egy tur­nusban 160—200 gyereket is tudjon fogadni. E munkálatok megszerve­zésében, irányításában so­kan szereztek elévülhetetlen érdemeket, név szerint le­hetetlenség is lenne fölsorol­ni őket, de mindenképpen megemlítendő Varga György neve, aki a Nógrád megyei Tanács ifjúsági titkáraként járta, szinte naponta az üze­meket, a gyárakat, szerve­zett agitált, hogy sok mil­liós forint értékű tábor mi­hamarabb használható le­gyen. Szorospatakon előrehala- dottabbak a munkálatok, jú­nius közepétől már több mint százhúsz pajtás válto­gatta egymást hetente a fa­házakban, illetve a sátrak­ban. Itt most az élelmezés, tisztasági körülmények. job­bítása szerepel a teendők között. A megye tábori helyzetét tekintve — ne tűnjön ünnep­rontásnak — már korántsem egyértelműen örvendetes a helyzet. Egy kis emlékezte­tő: néhány évvel ezelőtt egy illetékes bizottság határoza­tot hozott a megye úttörőtá­borainak fejleszéséről, illet­ve — amelyik járásban még nincs — létesítéséről, a ha­táridőt 1980-ban jelölték meg. Kétségtelen, hogy az elhatározás óta, különösen az utóbbi két évben jelentős változás történt, de a pász­tói és a rétsági járás tábo­rai még meglehetősen emb­rionális állapotban vannak. Olyannyira, hogy biztató jö­vőről nem beszélhetünk. Ta­lán, a szorospataki és a ráróspusztai hozzáállás né­mi ösztönzést, s mintát is ad a kezdeményezéshez. Remél­jük ez még a „gyermekév jegyében” megtörténik... T. L. ] NÓGRÁD — 1979. szeptember 16., vasárnap 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom