Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-14 / 215. szám

Kisdiákok Balassagyarmaton. Amíg a kellemes őszi idő engedi, addig vígan közlekednek kerékpárjaikkal a fiúk. A tanulásból mindig el lehet csípni egy kis időt, utána a lecke­írás is könnyebben megy. « kj — Sajátos bizottság Szabálysértésekről Pásztóit Pénzbírságból háromezer a legtöbb — Fokozni a lel derítést! ' A tanácsi szakigazgatási szervek vezetői számára szi­gorú előírás, hogy időről időre — egy tanácsi ciklus alatt egy alkalommal — be­számoljanak a szabálysér­tési bizottság munkájáról a . tanácsnak. A Pásztói nagy­községi közös Tanács leg­utóbbi ülésén szerepelt a szabálysértési bizottság munkájának áttekintése. Ennek tapasztalatait azért ás érdemes közreadni, mert helyi vonatkozásain túl általános érvényű, más­hol is hasznosítható tapasz­talatokkal szolgál. Mindenekelőtt szükséges leszögezni: a községekben, nagyközségekben sajátos, jogszabályban előírt mun­kacsoport a szabálysértési bizottság, amelynek Pásztón 17 tagja van. Közülük a leg­többen, szám szerint tizen- ketten Pásztó nagyközség­ből kerültek ki, heten tag­jai a tanácsnak, Mátrake- resztest ketten, Mátraszőlőst pedig hárman képviselik a bizottságban. A szabálysér­tési bizottság munkáját min­denütt szigorú jogszabályok határolják, ezen belül azon­ban, például a közeli múlt­ban is, módosítások történ­hetnek. így került sor arra nemrégiben, hogy a tulaj­don elleni szabálysértések­nél az értékhatár ötszáz fo­rintról ezer forintra emel­kedett. Üj vonás az is, hogy a magánlaksértés és a be­csületsértés úgynevezett alapesetei tanácsi hatáskör­be kerültek. Érdemes elmon­dani azt is, hogy becsület- sértés esetén békítő tárgya­lást kell tartani. A szabálysértési eljárás egyszerűsítésére a jogsza­bály megszünteti a tárgya­lás kötelező megtartásának kényszerét a pénzbírság összegével összefüggésben, valamint a tanácsrendele­tek által megállapítható pénzbüntetés legmagasabb összege közötti különbséget. A pénzbírság legmagasabb összege ily módon egysége­sen háromezer fobint. A szabálysértési bizottságok munkája ezen kívül számos formában rendkívül körül­tekintő és megalapozott: egy-egy ügy tárgyalása, a bizottsági tagok kiválasztá­sa. az ügy jellegének és az e’ követő lakóhelyének fi­gyelembe vételével történik. Eevált gyakorlat az is, hogy a lehetőség szerint olyan bizottsági tagot hív­nak meg a tárgyalásra, aki iól ismeri az elkövetőt. A pásztói tapasztalatok azt mutatják, hogy például a tulajdon elleni szabálysér­tések elkövetői főként ci­gány származású lakosok, de ami ennél is feltűnőbb és fontosabb — úgyszólván mindig ugyanazon szemé­lyek ! Ezért megfontolásra érdemes az a javaslat, amely szerint cigány szár­mazású bizottsági tag vá­lasztására is sor kerülhet­ne. , A pásztói tanács megálla­píthatta, hogy a bizottsági tagok többsége igen aktív a tárgyalásokon, vizsgálja az esetleges indítékokat, tájé­koztatást ad az elkpvető személyi körülményeiről, életviteléről a döntés kiala­kítása érdekében. A sza­bálysértési feljelentések szá­ma az elmúlt négy évben nagy általánosságban állan­dó. Az esetek többsége tu­lajdon elleni szabálysértés és közöttük is a lopás a leg­gyakoribb. A zsúfoltság, a munkaerőhiány, a nem meg­felelő ellenőrzés szó szerint kínálja a lehetőségeket pél­dául az önkiszolgáló boltok­ban. Nyáron és ősszel kü­lönösen sok a mezei lopá­sok száma, amelyek egy ré­sze felderítetlen marad. Mindenképpen megszívle­lendő a tanács megállapí­tása, amely szerint fokozni kell a megelőző, felderítő tevékenységet! Három-négy évvel ezelőtt még elég gyakori volt a jog­szabály által megengedett, tárgyaláson kívül hozott döntés. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a tár­gyalás mellőzésével az eljá­rás értelemszerűen sokkal egyszerűbb és gyorsabb is, de csak teljesen tiszta tény­állás esetében alkalmazha­tó. Két-három éve ez az arány csökkent, összeha­sonlítva a tárgyalás mellő­zésével hozott határozatok ellen emelt kifogások, va­lamint a bizottsági eljárás­ban hozott döntések elleni fellebbezések alakulását, megállapítható, hogy keve­sebb a fellebbezések száma. Érdemes elmondani azt is, hogy egy ez évi törvény­erejű rendelet lehetőséget nyújt arra, hogy a szabály­sértési hatóság a feljelentés adatainak kiegészítésén túl már a tényállás tisztázása érdekében is hatásosabb eszközöket vehet igénybe. A bizottság nemcsak adatot szerezhet be, hanem az elő­készítés során meghallgat­ja az elkövetőt is és más szervet is megkereshet ada­tok közlése céljából. Az ily módon sokoldalúan megis­mert ügyben azután vá­laszthat: elbírálható-e a fel­jelentés tárgyalás lefolyta­tása nélkül, vagy a tényál­lás tisztázása csak tárgya­láson, az elkövető és az esetleges tanúk részvételé­vel, szakértők bevonásával lehetséges. Ebből elsősorban a lényegesen egyszerűbb, gyorsabb eljárás, a felesle­ges tárgyalások elkerülhető­sége az, ami figyelemre mél­tó. Pásztón a kirótt szabály­sértési bírságok átlaga ta­valy egyébként magasabb volt a megyei átlagnál és alig maradt el az országo­sétól. A társadalomra fokozot­tabban veszélyes cselekmé­nyek elkövetőinek szigorú és következetesen magasabb összegű bírságolása kellő nevelő és megelőző mód­szernek bizonyult. A tanács azt is megállapította, hogy a jogtalan vagyoni haszon- szerzési célzatú, valamint más, a »társadalomra ve­szélyt jelentő cselekmények elkövetőivel szemben az ed­diginél is szigorúbb fele­lősségre vonást kell alkal­mazni. Ezt azért is szüksé­ges hangsúlyozni, mert az utóbbi időben egyre gyako­ribb a vásárlók megkárosí­tása, az ilyen jellegű sza­bálysértést elkövetők szá­ma. A tanács azt is megál­lapította, hogy a szabály- sértések megelőzése érdeké­ben tovább szükséges fo­kozni a sokoldalú jogpropa­gandát a lakosság körében. TPL Biztonságos ellátás — ésszerűbb felhasználás Beszélgetés a Magyar Villamos Müvek Iiüszl vezérígargaléjával Kilencvenmilliárd forint ér­téket meghaladó eszközállo­mány, s 39 ezer ember min­dennapi munkája teszi ter­mészetessé számunkra a mozdulatot, a világítás, vala­milyen villamos készülék be­kapcsolását. Ugyanakkor ter­melő és fogyasztó közös érde­keltsége —, mert ez az érde­keltség népgazdasági méretű — az eddiginél ésszerűbb fel- használás. Ezekről a kérdé­sekről beszélgettünk Schiller Jánossal, a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) ve­zérigazgatójával. — A jelenlegi középtávú tervidőszakban is folytatódott minden népgazdasági ágazat­ban a villamosenergia-fel- használás gyors növekedése. A növekedés a közgondolko­zásban pozitív előjelű foga­lom. Itt is annak tarthatjuk? — Van egy sor kedvező jellemzője a felhasználás emelkedésének, gondolok pél­dául a korszerűbb technoló­giák alkalmazására, a mun­kahelyek gépesítésére — mondta Schiller János. — Ar­ról sem szabad viszont elfe­ledkezni, hogy az energetikai beruházások a népgazdasági fejlesztési kiadások egyre na­gyobb hányadát kötik le, ép­pen ezért elkerülhetetlen an­nak mérlegelése, meddig in­dokolt —, ha úgy tetszik: gazdaságos — az igények fo­kozódása. Példaként említem a legnagyobb felhasználót, az ipart. A negyedik ötéves terv időszakában 1971 és 1975. kö­zött az összehasonlítható ára­kon számított egyszázaléknyi termelésnövekedéshez 0,63 százalékos villamosenergia­felhasználási többlet társult. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt három esztendejében ez a mutató már 0,95-re emel­kedett. — Tavaly januártól a kö­zületi felhasználók drágábban kapják a villamos energiát. Hatott ez a fogyasztásra? — Alig. Tapasztalataink szerint sokkal inkább közre­játszott a felhasználás éssze­rűbb irányainak keresésében a termelőüzemekben készített energiatakarékossági terv, s azért, mert ezt a helyi, a te­rületi politikai, társadalmi szervek következetesen szá­mon kérik. Ez egyfajta erköl­csi kényszer, s nemes célokat szolgáló kényszer. Emellett hatósági, adminisztratív intéz­kedések is csökkentették a felhasználást. — A lakosság villamos- energia-felhasználása hosszú ideje dinamikusan' növekszik. Ezen a területen a fogyasz­tás három év alatt, 1975. és 1978. között 1,4 milliárd kilo­wattórával bővült, ami több mint az 1970. és 1975. közötti öt év gyarapodása. Indokolt­nak tekinthető a fejlődésnek ez az üteme? — A lakosság igényei való­ban rácáfoltak a korábbi szá­mításokra. Az MVMT vára­kozása szerint be kellett vol­na következnie bizonyos telí­tődésnek. Az élet eddig nem igazolta ezt a várakozást, mert ténylegesen semmi nem ösztönzött a takarékosságra. A negyedik ötéves terv idő­szakában a lakosság villa- mosenergia-f elhasználása esztendőnként átlagosan 11,9 százalékkal bővült, ennek alapján hasonló mértékű gya­rapodást véltünk szükséges­nek az ötödik ötéves tervben. Ezzel szemben az 1976. és 1978. közötti három esztendő­ben 12,8 százalék, de 1978- ban már 14,8 százalék volt a növekedés. A korszerűbb háztartás, mint igény, talál­kozik a társadalmi célokkal, de természetesen, a felhasz­nálás ésszerű növekedésének, és a takarékosságnak ugyan­ezekhez a célokhoz kell iga­zodnia. A költségeket érzé­kelteti: ahhoz, hogy egy fo­gyasztó az esti csúcsidőben bekapcsolhassa villamos tűz­helye egyik főzőlapját, átlago­san hatvanezer forint értékű népgazdasági beruházás szük­séges. — A házai termelés és a nemzetközi együttműködés, mint két pillér, úgy szolgál­ja a biztonságos ellátást. Szi­lárd pillérek? — Mi annak tartjuk. Iga­zunkat talán bizonyítja, hogy — szemben a világ sok tájá­ról érkező hírekkel — még egyetlen olyan üzemzavar sem fordult elő, ami nagyvá­ros, s még inkább nagyváro­sok egészét tartósan érintette volna. Az ésszerű tartalékok a hazai erőműveknél, nem kevésbé a KGST-országok egyesített energiarendszeré­nek lehetőségei — így a köl­csönös kisegítés üzemzavar esetén, a legnagyobb feszült­ségű hálózat közös fejlesztése — valóban biztonságossá te­szik az ellátást. — Evek óta a hazai fel- használás 18—19 százalékát fedezi az importált villamos energia, s ennek legfőbb szállítója, a Szovjetunió. Ez az ayány a jövőben is tart­ható?' — Igen, de úgy, hogy mö­götte egyre nagyobb energia áll. Ugyanakkor lényeges fej­lődési irányzatnak tartjuk, hogy — szemben a korábbi gyakorlattal — az egyesített energiarendszeren át, az egyes országok sajátosságait ki­használva, növekszik a csere­forgalom, azaz, az üzemzavar esetén történő kisegítés mellé egy ■ másik, szintén minden résztvevőnek előnyös jellemző társul. Ennek az egyszerű magyarázata, hogy az egyes országokban — az időeltoló­dás miatt — különböző idő­szakokban van csúcsfogyasz­tás. — Visszatérve az üzemza­varokra: újabban egyre gya­koribbak a pusztító szélviha­rok. Milyen az elhárítás, a helyreállítás szervezete? — Nemzetközi tapasztala­tok ismeretében azt mondha­tom, hogy a természeti okok­ra visszavezethető zavarok fölszámolásában az MVMT érintett vállalatainak szerve­KÚT HADOLCOK Nagy divat a kutyatartás. Az adóhivatal tudná pontosan megmondani, mennyit is számlálnak e derék négylá. buakból Salgótarjánban. Hozzávetőleg persze, mert jó . néhány hibádzhat a lajst­romból. A megunt, fölösle­gessé vált jószágot —, vagy éppen csak elkerülendő az adófizetést! — elverik a por­táról. Kóborkutya lesz az is­tenadta; veszélyes-kártékony csavargóvá teszi a kényszer. Most azonban nem is any- nyira a gazdátlan ebekről lesz szó, hanem azokról, ame. lyek kifejezetten tulajdonosi segédlettel járják a városszéli határt, erdőségeket. A kutyások estefelé indul, vak útjukra — így szólnak a bejelentések. Más híradások pontosan leírják a „kutyafut­tatás” módját is, nem mellőz­ve a veszély elől tova iramló őz kétségbeesett menekülésé­nek lefestését. A zagyvarako­dói garázstulajdonosok sze­rint a minap arra is volt példa, hogy a kutyák elől menekülő nyúl az egyik nyi­tott garázsban keresett me­nedéket. A megyei tanács er­dészeti, vadászati és termé­szetvédelmi felügyelőjéhez is eljuttatott bejelentésekből nem idézzük tovább a példá. kát. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a „kutyázás” Eresztvény és Somos környé­kén a legnagyobb divat. Tesszük ezt a miheztartás végett, mert a nagyon is át­látszó „kutyafuttatás” nem maradhat következmények nélkül. Már csak azért sem, mert pontosabban és világo­sabban fogalmazva akár orv­vadászatról is beszélhetünk. S hogy a „kutyázás” milyen ká­rokat okozhat, arra csak egyetlen számot: egy első­osztályú őzért 1000—1200 forintot is fizet a MAVAD, ilyen érték válhat néhány perc alatt az ebek, martalé­kává. A közérdeket szem előtt tartó bejelentések természe­tesen nem maradnak követ­kezmények nélkül. Az arra illetékesek mindent megtesz­nek nemzeti kincsünk — a vadállomány — védelmében. S az a legkevesebb, hogy va­lamelyik kutyás kedvenc társa nélkül mehet haza, mert mező járó házőrzőjét (?) lelőtték. A legkevesebb, mert az özet űző „kutyafuttatás’1 más, anyagi következmé­nyekkel is járhat. Salgótarján peremén lakó kollégám többször mesélte már: élvezettel figyel regge­lente az ablakából egy őzsu­tát, két gidájával. Szomorú dolog lenne, ha a kóbor és futtatott kutyák kilátásba helyezett lelövése miatt mór. golódó ál-állatvédőknek egy. szer fel kellene mutatni va­lamelyik széttépett gida ma­radványait. Ez ugyanis már közügy, szemben a saját belátáson alapuló döntéssel, tart-e vala­ki —, mennyit és milyen faj. tájú — kutyát. Az utóbbi ma. gánügy. de csak addig, amíg közérdeket nem sért. — kele — zete a legjobbak közé tarto­zik. Ezt annak tudjuk be, hogy rugalmas a szervezet, a vállalaton belül, és a vállala­tok között egyaránt. Mód -'an tehát az emberek, eszközök, anyagok rendkívül gyors át­csoportosítására. Hozzájárul az üzemzavarok idejének mérsékléséhez az is, hogy a nagyfeszültségű elosztóháló­zat kiépítettsége módot ad az átkapcsolásokra, hogy más vezetékről kapjanak áramot a települések. Egyébként uta­sítás és erkölcsi parancs is számunkra: minél kevesebb ideig nélkülözze a lakosság a villamos áramot még jelentős természeti kár esetén is. — Amihez sok minden kell, de elsőként ember. A villa- mosenergia-ipar létszáma a legutóbbi években csökkent. Nem okoz ez gondokat? — Bizonyos területeken, így egyebek között egyes te­lepüléseken a közvilágítás karbantartásában valóban ne­hézségek forrása a szükséges létszám hiánya. Ugyanakkor a jelenlegi létszámmal képe­sek vagyunk kielégíteni a szükségleteket, sőt némely te­rületen mód van az ésszerű létszámcsökkentésre is. Segít­ségül hívjuk a műszaki fej­lesztés kínálta tartalókokat, így például a már említett közvilágítási karbantartásnál azt, hogy a korszerű — hi­ganygőz — lámpatestek élet­tartama körülbelül tízszerese a hagyományosokénak, azaz, a karbantartási igény szintén ilyen arányban zsugorodik. Hozzájárult a korábban egészségtelenül nagy munka­erő-vándorlás mérsékléséhez az is, hogy párt- és kormány- határozatok alapján rende­ződtek bérfejlesztési lehetősé­geink, egységessé vált a mű­szakpótlék, javítottunk a szo­ciális körülményeken, s így tovább. — Országgyűlési interpellá­ció témája is volt már az ún. zárolt körzetek ügye. Kétség­telen, aki ilyen körzetben ét. azt nem vigasztalja általában a villamosenergia-ellátás egyenletessége. Mi itt a hely- sei? — Hálózatfejlesztésre há- rommilliárd forintot fordí­tunk az idén; az összeg te­kintélyes része a nagyfeszült­ségű vezetékrendszer bővíté­sét, illetve rekonstrukcióját fedezi. A célcsoportos háló­zatfejlesztésen belül a leg­utóbbi esztendőkben átlago­san 230—240 millió forintba került a lakótelepek villamo­sítása. Ma az ország lakásai­nak 92,7 százalékában ott a villany: harminc évvel ez­előtt ez . az arány csupán 10 százalék volt. Azután: a kül­területi lakások villamosítását mostanában évente 55 millió forint szolgálja a hálózati célcsoportos beruházáson be­lül. ezt az Qrszágos Tervhiva­tal és a megyei tanácsok osztják fel. Mindezek isme­retében őszintén meg kei’ mondani: nem jut mindenre pénz. Húsz évvel ezelőtt, 1959-ben a transzformátor­körzetek 54 százaléka számí­tott zároltnak, azaz, olyan helynek, ahol különböző meg­kötések korlátozták a villa- mosenergia-felhasználást, új fogyasztók ' bekapcsolását. Nagy eredmény, hogy 1970-re négy százalék alá csökkent a zárolt körzetek részesedése, de mert a lakossági felhasz­nálás a tervezettnél jóval gyorsabban nőtt és a háió- zatrekonstrukcióra fordítható eszközök korlátozottak vol­tak, a korábban jól ellátott körzetek némelyike bekerült a zároltak közé. Hangsúlyo­zom: a zárolt körzetekben is kötelessége az áramszolgálta­tó vállalatnak az új fogyasz­tót bekapcsolni, azzal a meg­szorítással, hogy úri. therrm- kus készüléket — tűzhely, bojler, fűtőtest — nem hasz­nálhat. A lakosság érintett részének gondokat okozó zá­rolt körzetek arányának csökkentése, határaik szűkíté­se a népgazdaság teherbíró­képességének függvénye, s a takarékos felhasználás általá­nossá válása is a gondok enyhülését eredményezheti — mondotta befejezésül az MVMT vezérigazgatója. Mészáros Ottó NÓGRÁD — 1979. szeptember 14., péntek 5 r

Next

/
Oldalképek
Tartalom