Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-10 / 186. szám

Földi Péter kiállítása iskola Szécsényben Sajátos színekkel — Vácott Vác nem is esik olyan messze a megyehatártól, meg Nágrád megyéből többen itt keresik kenyerüket, ebben a Duna-kanyar menti városban, ahol nem kis meglepetésre találkozhatnak a kijárók, meg a hét végeken ideérkezők, egyik földijük, név szerint Földi Péter festőművész ké­peivel. A váci Vak Bottyán Múze­um görögkeleti templomi ki­állítótermében bemutatott festményei ayt bizonyítják, hogy a természettel közvetlen közelségben élő művész an­nak' alaptörvényeit kutatja, e felé fordul tekintete. Földi Péter festőművész 1972-ben fejezte be az egri tanárképző főiskolát, matema­tika-rajz szakon. Azóta Nóg- rád megyében a Csehszlovák határ mentén, egy kis falu­ban, Somo6kőn dolgozik. Pe­dagógus festőművész, aki az iskolai katedrát meg szülőhe­lyét, • ezt a hegyek közé éke­lődött települést választotta az oktatásra, majd a művé­szi alkotásra is. Ez a hely, ez a környezet alakítja közvet­lenül és közvetve piktúráját. A hazai (Salgótarján) és más helyeken (Budapesten — 1977-ben a Jókai klubban és 1978-ban a Ferencvárosi Pincetárlaton) megrendezett kiállításai után ez a váci is jó alkalmat nyújt arra, hogy az eddig megtett, nem több mint ötéves pályaszakaszt fel­mérjük és számot vessünk ed­digi eredményeivel, munkás­ságával. Földi Péter merészen válr lalja a kísérletezés tényét, ennek ellenére képei mégis egy sajátos, egyéni hangú, érett művész benyomását keltik. Indulási éveiben fes­tett portréi közül keveset ta­lálunk a tárlaton, de annál többet a közvetlen környezet, a kert elemi formái közül, amely a köznapi ember szá­mára legtöbbször igen keveset mond, de Földi képein, al­kalmazott tiszta színeivel a legszebben bontakozik ki. A közvetlen tárgyak és élőlények — a kukoricacső, a növények, a madarak vagy mások — egyre jobban betöl­tik a vásznat. Ezeknek visel­kedése hol riadt, hol védeke­ző, hol békés és nyugodt. így különös módon hat vissza az emberre, a szemlélőre. Legfő­képpen megkapó a kiállítás képei közül (Két madár, Este, Gólyák, Madarak) eziek az alkotások, de Földi munkás­ságát összegző olajkép (A csorda) a legjelentősebb. Külön kell szólni az alkal­mazott színvilágról, amely nagyon fontos és meghatáro­zó szerepet kapott festészeté­ben. Szánéi tiszták és ponto­san ebben, a már sokszor mérhetetlen tisztaságában rej­lik az a különös varázs, amely az, embert a látvány­hoz szögezi és amely Földi Péter sajátos, csak rá jellem­ző hangját adja. Szólni kell a váci kiállí­tás megrendezéséről is. Dr. Hann Ferenc művészettörté­nész, aki Földi Péter festő­művész szárnybontogatásának közelségében élt évekkel ez­előtt, igen jó érzékkel, meg­kapó sorrendiséggel helyezte el a képeket ebben a kiállító­teremben. örvendetes a megye hatá­rán kívül találkozni olyan művész alkotásaival, akinek eddigi szárnypróbálgatásait, idehaza is nyomon követhet­tük. Emlékszünk szerénységé­re, amikor 1975-ben átvette a Madách alkotói díjat, amelyet 1978-ban Derkovits-ösztöndíj követett, most már mondhat­juk: joggal és megérdemel­ten. Kő-Szabó Imre Miért érdemes túrázni? Sok pajtás szívesebben ül a tv előtt vagy elmegy moziba vasárnap délelőtt, minthogy túrabakancsot húzzon, felve­gye a hátizsákot, s keresztül- kasul barangoljon erdőt-me- zőt. ök valószínűleg felesleges fáradozásnak tartják a kirán­dulást, még nem ismerik a közös természetjárás jó ízét. Miért is érdemes túrázni? Az iskolában sok mindent megtanultok a növény- és ál­latvilágról. Kint a természet­ben meg is figyelhetitek, sa­ját szemetekkel szerezhettek tapasztalatokat. Sok új isme­rettel gyarapodhattok. Bizto­san megfigyeltétek, hogy egy- egy nehézség leküzdése, a fel­adat sikeres teljesítése, egy­más segítése mennyire össze­kovácsolja a kis közösséget. A túra, a tábortűz jó hangulata sokáig emlékezetes élményed marad. S akikkel ezt együtt élted át, azokra a gyerekekre egészen más szemmel nézel. Jó barátaid lettek, akikre máskor is, más helyen is szá­míthatsz. Ha megkérdezed bárkitől, hogy szereti-e a természetet, erre mindenki igennel válaszol. De sokaknál ennek nincs alap­ja, mert valójában kevés tá­jat jártak be, csak a közvetlen lakóhelyüket ismerik. A túrák adnak lehetőséget, hogy ha­zánk sok szép táját bejárjá­tok, megismerjétek, s a ter­mészetszereteteteknek élmény, alapja legyen. De nemcsak a tájakat ismeritek meg, az ott élő emberek munkáját is. S minél többet Ismertek belőle, annál jobban fogjátok szeret­ni a mi magyar hazánkat. A tapasztalt természetjáró járatos a tereptanban, ismeri a térképolvasást. Ezek is mind hasznos ismeretek. A túra sporttevékenység. S mint minden sport, ez is erő­kifejtést kíván. De egyúttal egészséges életmódra szoktat, hasznos fizikai erőkifejtéssel jár. Nemcsak mozgási igé­nyeteket elégíti ki, de ügye- sedtek, izmosodtok, erősödtök is. Ehhez szükséges a bátor­ság, az állhatatosság és az erős akarat is. Mindez előbb- utóbb kifejlődik bennetek. Fi­gyeljétek meg, hogy a rend­szeres túrázók mennyivel talpraesettebbek, hogy kivág­ják magukat a nehéz helyzet­ben. — átányi — Összevonás ez év nyarán Szécsényben új 12 tanter­mes általános iskola épül. A munkák jelenlegi állása sze­rint a kivitelező, a szécsényi ÉPSZÖV legkésőbb 1980. nya­rán átadja a létesítményt. Az 1981-es tanévben a szécsényi gyermekek jelentős része kor­szerű körülmények között kezdheti el a tanulást. Földi Lászlóval, a nagyközségi ta­nács elnökével arról beszél­gettünk, hogy az új iskola át­adásával milyen szervezési változások történnek Szécsény közoktatásában. — Pedagógusok, gyerme­kek, szülők régi vágya telje­sül az új iskola átadásával. Mint ismeretes, Szécsényben két általános Iskola működik. Bármelyik is kapná meg az új létesítményt, a másikkal igazságtalanok lennénk. Volt egy korábbi állásfoglalásunk, mel^ szerint a két iskolát ösz- szevonjuk. Nos, a nyári szü­net végén ennek az állásfog­lalásnak végrehajtására ke­rül sor. így függetlenül at­tól, hogy az új létesítmény még nem készült el, a követ­kező 1979/80-as tanévben az oktatást egy igazgatóság alá tartozó intézményben kezdjük meg. — A pedagógusok, hogyan fogadták a tanács állásfogla­lását? — A mi elképzelésünk ta­lálkozott a nevelőkével. A pedagógus-pártalapszervezet már korábban felvetette a két intézmény egyesítésének gon­dolatát. Az elmúlt két tanév­ben a közeledésnek több for­májával találkoztunk. A szak­tanárok kölcsönösen órát adtak a másik iskolában, hogy jobb legyen a szakosan le­adott órák aránya. így sike­rült elérni, hogy a Mikszáth iskolában százszázalékos volt a szaktanári ellátottság. A napközis ellátásban is koordinált a két iskola ve­zetése. Ez év januárjától egy gondnoksága van az oktatási intézménynek. Közös úttörő­avatás, kirándulás, mind- mind a kölcsönös közeledés, megértés jegyében zajlottak. — Gondolom, hogy a min­dennapi oktató-nevelő mun­kában több előnye lesz majd az egyesítésnek... — Mi is ebben bízunk. Kér­jük a nevelőket, hogy a jobb körülmények között, a meg­változott szervezeti formában, nagyobb hatásfokkal oktas­sák és neveljék a nagyközség közel ezer általános iskolás korú gyermekét. Az egységes közoktatási irányítás jobban meg tudja valósítani, közös nevezőre hozni a különböző nevelési eljárásokat, mód­szereket. Ennek az egysége­sebb szellemnek mindenképp gyermekeink fogják a gyü­mölcsét élvezni. Nevelőink­nek is könnyebb lesz, mert egy nagyobb tantestületben jobban meg lehet osztani a munkát. A szülők körében megszűnik az a helytelen né­zet, hogy ezért vagy azért, egyik vagy másik iskolához ragaszkodtak. Amiben óriási előnyét látom az egyesítés­nek, az a takarékosság, a meg­levő eszközök jobb kihaszná­lása. Nagyobb érvényt tudunk szerezni a tanácsi irányítás­nak, segítésnek és ellenőrzés­nek. — Az új iskola átadása mennyiben oldja meg a 'dél­előtti iskolábajárást? — Azt hiszem, hogy ebben még most korai lenne nyi­latkozni. De számításaink, felméréseink alapján elkép­zelhetőnek tartjuk, hogy meg­oldjuk a délelőtti oktatást. Ez A betyárvilág végnapjaiból merítette ismét témáját Szom­jas György rendező, akinek előző filmje a „Talpuk alatt azt jelenti, hogy délután csak a napközis csoportok, illetve az egész napos osztályoknak lenne foglalkozás. — Ügy tudom, hogy ez év­ben a két tagiskola is meg­szűnik. — Igen. Pösténypusztáról és Benczűríalváról az alsó tagozatosok is Szécsénybe fog­nak járni. Az egyre csökke­nő, igen alacsony gyermekiét- szóm miatt szüntettük mega két tagiskolát. — Az új iskola átadásá­val mennyiben változik meg a jelenleg oktatási célokat szolgáló épületek funkciója? — A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Marx Ká­roly utcai épületét kivéve, a többi épület továbbra is az általános iskola rendelkezé­sére áll. Hogy hol, milyen osztályokat, csoportokat he­lyeznek el, ezt mi az iskola vezetésére bízzuk. Az említett épületet óvodának alakítjuk át. Ezzel jelentősen megnö­vekedik Szécsényben az óvo­dai férőhelyek száma — fe­jezte be nyilatkozatát Földi László, Szécsény nagyközsé­gi Tanács elnöke. úttal jóval sikeresebben öt­vözte a western műfaját a sajátosan magyar történelmi anyaggal. Vad lovasvágták, vé.’ Sz. F. Rosszemberek (1,0.) Már nem mutatott szi*>- pentséget Burján Péter. El­lenkezőleg. Már-már vigyázz­állásba rándította roggyant testét az erély. Nem nyúlt a poharáért. — Egészségedre, édes fi­am. És most beszéljetek. Megelőzendő, hogy zordon hangnemben érkezzenek el a lényeghez. Edit szokásos sze- retetreméltóságával sietett Dezső segítségére. — Hiszen együtt voltunk, amikor átjött Félix úr. Azt. is tetszett hallani, hogy mit rebesgetett. Mintha Burján Péter tud­ta volna, hogy mérpöklánya fél az ő zordonságától, jeges rosszkedvüséggel rázta meg a fejét. — Nem emlékszem. , — Ne tessék ilyen félelme­tesen nézni rám. Voltaképpen fölösleges annyit fontoskod­nunk. Mindössze arról van szó, hogy a lehető legegysze­rűbb módon megszabadulunk az adósságunktól. Mintha megnyugodva esz­mélt volna rá vaiami kelle­mesre az öreg, még a mosoly­gáshoz is kedvet kapott. — Persze, hiszen építész- mérnök vagy. — Aztán el- mélázgatott egy ideig, majd váratlan daccal mondta mér­nöklánya szemébe: — De szá­momra ez a ház a tökéletes. Ingerelte Paulát az apósa. Voltaképpen mindig is in­gerelte. Ezért ha mód kínál­kozott rá, azonnal kihasznál­ta a bosszantási alkalmat. — Az öregség nem ok a maradiságra. Burján Péter különösen ér­zékennyé lett esztendők so­rán menye csipkelődéseire. Komolyan soha nem haragu­dott rá, inkább szeretni pró­bálta. Most sem a visszavágás' szándéka, hanem csupán az önérzet védelme mondatta vele: NOGRAD - 1979. augusztus 10., péntek — Csakugyan, az öregség nem ok a maradiságra. De a fiatalság még kevésbé. Akkor lennék maradi, ha a pénzen kívül semmi egyéb nem ér­dekelne. Ha szenvednék az unalomtól csak azért, mert nem lennék képes kitölteni értelmes élettel az új ottho­nom falait. A kopott zöld fotelben ku­porgó Paula rövid leszólással fejezte ki véleményét. — Mesebeszéd. önuralommal fordult fe­léje Burján, Péter. — öreg ember vagyok, Paulám, szeretek mesélni. Tudjátok, mihez igazodom én ebben a városban? A há­zakhoz. Amiket én építettem. Ennek a városnak, a mi kö­zös szülővárosunknak egyet­len utcája sem idegen szá­momra. Dolgoztam mind­egyikben. Amikor segéd let­tem, akkor a postapalotát építettük. A Gold Áruház fa­lait emeltük, amikor szerel­mes lettem anyátokba. On­nan mentem eléje minden este a gyapjúmosodához. Ak­kor alapoztuk a magántiszt­viselők bérházát, amikor De­zső megszületett. Rengeteg házat építettem. A verejté­kem, a szívem jogán mind­egyik az enyém. Még az a nyavalyás központi orvosi rendelő is, ahol eltörött a lá­bam, amikor leszakadt alat­tam az állvány. Ügy dolgoz­tam mindegyiken, mintha ma­gamnak csinálnám. Hát ak­kor engedjem ki a kezemből, bután, gyermeki tudatlanság­gal azt. ami csakugyan az enyém?! Rostelkedéssel rokon érzés tette lágyabbá Editet.. — Ne izgassa fel magát, édesapám... Dezső is békülékenyebben hangoskodott: — Igyunk egy kortyot, drá­ga öreg. Irigylem azt a nagy szívét. Pedig én sem vagyok fakir, elhiheti. Csak tudja, az a dörgés, hogy mostanában más idők járnak. Mérlegelőn hajtogatta tö­mör, arányosra mintázott fér­fifejét Burján Péter. — Más idők, más idők... Hiszen én is akartam, hogy más idők járjanak. De min­den azért nem változik meg. A tisztességnek még mindig tisztesség a neve. A jó ke­nyérnek most is jö ize van. A csalán most is csíp. A föld sem repülhet le a pályájáról, azért, mert régóta kering a nap körül. Csak változzatok. Én olyan maradok hozzátok, amilyen mindig is voltam... — Ez úgy hangzik, mint a szemrehányás — mondta Pa­ula. — Pedig ilyesmire igazán nem adtunk okot. A mérnöknő tovább ment ennél: — Ellenkezőleg. Amire okot adunk, az a helyeslés lehet. Még mindig nem akarta elhinni Burján Péter, hogy ily szilárd egyetértéssel akar­ják megadásra kényszeríte­ni. Kételkedve emelte fél­oldalra a fejét. — Elvárnátok, hogy helye­seljem a lélektelen nyerész­kedést? Hogy beálljak vele­tek a pénzimádók tálkájá­ba?... — Na igen — sértődött meg a kőfaragó. Fellengző­sen gúnyolódott. — A sóher- ség felemelő. Ügy • látszik, csak akkor maradok méltó az apámhoz, ha kunyerálok egy kis pipadohányt. Vagy elme­gyek csikket szedni. Kellő emberi méltósággal, szöges­bottal, nehogy meghajoljon a derakam. (Folytatjuk) fütyül a szél” az utóbbi idők leglátogatottabb magyar filmjei közé tartozik. Nem vé­letlenül, hiszen az a bizonyos szél is betyárok talpa alatt fütyült, s már a filmek té­mája is sejtéti, hogy kaland­filmekről van szó. Arról a cseppet sem könnyű műfajról, melynek igazán jó darabjaival csak elvétve ta­lálkozhatunk a hazai mozik­ban, magyar kalandfilmekről nem is beszélve. Szomjas György tehát meg­lehetősen nehéz fába vágta másodjára is fejszéjét, még­ha a „rosszemberek” jóval könnyedebben bánnak is a gyilokszerszámokkal. A rendező azonban — okul­va előző filmje hibáin — ez­res verekedések természete­sen ebből a filmből sem hiá­nyoznak, de a „rosszemberek" története egyúttal dokumenta- rista tükre az 1860-as évek dunántúli változásainak. A „Rosszemberek” vezérét — Gelencsér Jóskát — egy markáns arcú főiskolai hall­gató, Derzsi János alakítja, míg ellenfele, Hegyessy fő­szolgabíró — a „Talpuk alatt fütyül a szél” rablójából pan­dúrrá lett — Dzsoko Roszics. Hogy Kiss Marinak és Dörner György főiskolai hallgatónak milyen szerep jutott, az ma­radjon titok — ma estig. A „Rosszemberek” című színes magyar kalandfilmet ugyanis augusztus 9-től vetítik Nóg- rád megye filmszínházaiban. Művészet A sporteseményektől elté­rően a moszkvai olimpia kul­turális programja már ebben az évben megkezdődött a köz­ponti hangversenyteremben tartott július 20-1 ünnepi be­mutatóval. A dátum nem vé­letlen: egybeesett a szovjet népek VII. spartakiádjával, a 80-as olimpia főpróbájával. A moszkvaiaknak és a főváros vendégeinek rendezett kultu­rális seregszemlén a leghíre­sebb szovjet együttesek és szó­listák mellett a művészet számos külföldi mestere is bemutatkozik. Moszkva színházaiban, kon­certtermeiben, a szabadtéri színoadokon 40 művészeti együttes, köztük nyolc külföl­di lép fel. Moszkva mellett a másik négy olimpiai város — és olimpia Leningrad, jjiijev, Minszk és Tallinn — is elküldte legjobb művészeit. A könnyűzenei programban a szovjet esztrád legnépsze­rűbb előadói lépnek fel: L.‘ Zikina, E. Pjeha, Sz. Rotatu, J. Kobzon, A. Pugacsova, a Zsok és a Berjozka együttes. A Szovjetunióban vendégszere­pei a bolgár, argentin, japán könnyűzene számos csillaga is. A Lenin-hegyen levő cir­kuszban nemzetközi műsort mutatnak be, az Éneklő bölé­nyek zenebohóccsoport rész­vételével. A szovjet népek VII. spar, takiádjának ideje alatt 100 elő­adást. 350 koncertet és 50 cir­kuszi bemutatót rendeztek. Az előadásokat 700 ezer néző te­kinthette meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom