Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
Az eddig csak tüzelésre használt cserfa kitermelése eddig ráfizetéses volt az erdőgazdaságoknak. A magyar erdőkben, így Cszak-Magyarország erdeioen is, igen jelentős kiterjedésű — mintegy 33 százalék — ez a faállomány. Ipari hasznosítását megkezdte a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Állami támogatással speciális gépet vásároltak, mely- lyel cserből faaprítékot készítenek, amely fontos ipari nyersanyag. Az aprítékot Zagyvarónán ötvözet gyárásához is felhasználják. Hárommillióig lehet? Nem kell olaj, azbeszt, víz Gondolkodni mindvégig illik „Hogy is van vele az ember? Minden esztendő zártával azt hiszi, tovább nem megy... Egyszerűen nincs már olyan technológia, munkafázis, gép, amelyet a takarékosság figyelembevételével még tovább lehetne egyszerűsíteni. Pedig nem igaz, hogy lemerül a »szellemi akkumulátor«; feltöltődik az. Tavaly is azt hittük: nálunk jobban takarékoskodni egyenlő lenne az öngyilkossággal, hisz’ az csak a minőség rovására, a termelés csökkenéséré vezetne. Az agyak azonban dolgoztak...” * , A •Salgótarjáni Kohászati üzemek szalagedző üzemeben, a múlt évi bázishoz viszonyít- ,va június végéig egy tonna termék előállításához 385 helyett 220 kilowattnyi áramot használnak fel, 945 köbméterről 475-re csökkent'a tonnánkénti gázfogyasztás, és megszűnt az iparivíz- és az olajfelhasználás. Mi utóbbiak — csak emígyen tudunk spórolási összeget leírni, hogy a most már nem létező fogyasztás múlt évi összegét vetjük papírra — is igen jelentősek. Hiszen egy tonna szalagacél edzéséhez percenként 300 liter víz és ugyanennyi meny- nyiséghez 10—15 kilogramm oiaj volt szükséges. És ha figyelembe vesszük, hogy a múlt esztendőben is csaknem négyezer tonna késztermék futott át a kezeik között, hát bizony... Ismét a fenti monológ „tulajdonosáé”. Hegyes Ferenc üzemvezetőé a szó. — Az ötödik ötéves terv eddigi valamennyi évében hatvan (!) százalékkal nőtt átlagosan a termelésünk. S mindez úgy, hogy se új gép, se új beruházás, se több — sőt: kevesebb! — létszám... És az idén, a fentebb már említett anyagokból hárommillió forintot tudunk megtakarítani. — Miképp? — Tizennyolcán okoskodtunk — mondja, bár tudom, igaz nem említi, ő volt a „főokos”. Ö, aki váltig tiltakozik az ellen, hogy valahol csak-csak meg kell állni, hiszi az ember: -már nincs tovább. Soha ennyit még — mondja: a felszabadulás óta nem sikerült egyetlen év alatt összespórol- niok, ám akad még „tipp”, nem is egy, 1980-ra is. — ... Tudja, úgy van ezzel az ember, hogy váltig töri a fejét a munkát jobbá tevő, olcsóbb kivitelű dolgokon. Amik arra irányulnak — mert szerintem a hatékonyságot és a takarékosságot nem lehet egymástól elválasztani —, hogy javuló minőség mellett még többet termeljünk. S ez a mostani história? A Siemens- és a Rau-Böing kemencénk is olajos volt. Hosszas töprengések során, nemegyszer szabad szombatokon, kikísérleteztük a légbefúvásos edzés technológiáját. Sikerült. És míg az eredeti módon a Siemens kemencén nem tudtunk többet edzeni napi hét tonnánál, addig ma már a napi teljesítménye meghaladja a tizenegyet. A Rau-Böing kemencén pedig szinte megduplázódott a termelés... Pedig múlt esztendő végén, a tervek készítésekor igencsak gyakran vakargat- ták a fejüket az edzőüzembeliek. Szinte lehetetlennek tűnt az 1979-re előirányzott négyezer tonnányi késztermék kibocsátása. És mi lett? — Az első fél év zárásakor 2423 tonna anyag kiszállításáról számolhattunk be. Ügy tűnik, túlteljesítjük azt a bűvös és januárban még csak igen-igen tfélve kimondott négyezer tonnát. Íme, erre képes egyetlen jó * ötlet, aminek párja, párjai — vannak még. — ... Tudja, én helytelennek tartom, hogy termelőhelyekről nyugdíjazás előtt hár rom-négy évvel tanácsadói, vagy akármilyen más munkakörbe helyeznek üzemvezetőket. Hiszen még akkor is aktívan tudnak alkotni. Az évek, évtizedek során bennük felhalmozódott hihetetlen meny- nyiségű tapasztalat gyümölcsöző dolgok megteremtéséhez vezethet. Csak mindig töprengeni, újat keresni kell. És akkor minden évben újabb meg újabb eredményekről lehet beszámolni. Kimegyünk a kemencék mellé, ahonnan az új technológia eredménye, gyönyörű csillogón, nyílegyenes csíkokban tekeredik a dobokra az acélszalag. Hárommillióval ol- ■ csobban, mint tavaly... Karácspny György Emberek és gépek lVai^rknto elnézem a nagy ABC-árulidJJUUld ház pénztárosnőit; megszokni nincs idő őket, mert jóformán néhány hónaponként cserélődnek, s nem is csodálom. Naponta mozgatnak több mázsányi árutömeget, fél kézzel, másik kezükkel villám- sebesen püfölik az ósdi pénztárgépeket, s eközben még számolni, figyelni, no meg valamelyest figyelmesnek is lenni... csinálja utánuk bárki, hosszabb időn át. Kérdem a főnököt: nem gondolt a vállalat arra, hogy ideje lenne valamelyest korszerűsíteni a pénztárosnők munkakörülményeit? Végtére is feltalálták már a zajtalanul működő kpny- nyen kezelhető elektronikus pénztárgépeket (Magyarországon is gyártják, kooperációban, exportra); feltalálták a megvásárolt és kifizetendő árut zajtalanul továbbító, ügyes kis futószalagokat, sőt még a visszajáró pénzt automatikusan» kidobó ügyes kis szerkentyűt is. Mondom: faggatom a főnököt, mire ő visszakérdez: miből szerezné be a vállalat az ilyen méregdrága berendezéseket? A pénztárosnő — ha egyre nehezebben is vállalják ezt a munkát — mégiscsak olcsóbban kapha- tó. . . . , Naponta bonyolódom elkeseredett vitákba az üres üvegek visszaváltásánál. De már nem kérdem a főnököt, csak elgondolkodom, hogy amikor hosszabb ideig a franciaországbeli Grenobléban éltem és vásároltam, soha nem voltak efféle vitáim. Az üvegek szortírozásától és cipelésétől agyonfáradt eladó helyett’ ugyanis egy ügyes és pofonegyszerű automata végezte az üvegvisszaváltást. Az ember .sorra ráhelyezte az üvegeket egy kis futószalagra, megnyomott egy gombot, a gép elvitte, s a művelet végén kidobott egy cédulát, rajta a visszajáró összeg, mehettünk a pénztárhoz... Tudom: a gép ez esetben is drágább, mint a kereskedelmi dolgozó mondjuk egyévi bére. Hadd folytassam általánosabb érvényű pél- dálózással. Olvasom a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében, hogy az iparban dolgozó fizikai munkások meglepően nagy hányada — több mint fele — kifejezetten kézi munkát végez, s még a gép mellett dolgozók nagy részének mindennapi munkájában is a manuális tevékenység dominál. Továbbá: az alapfolyamatokhoz' képest a kisegítő munka- folyamatok — tehát a szállítás, a raktározás, anyagmozgatás stb. — gépesítettsége az ötven százalékot sem éri el; a csomagolok fele például kizárólag kézi munkát végez, és nem technikai szükségszerűségből, hanem mert — nincs gép. Lehetne, de ninfs. S hogy miért nincs, azt többnyire megint csak elintézik egyetlen sajnálkozó kézmozdulattal, hogy tudniillik: nincs pénz; hogy a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre, a gépesítésre fordítható összegek nagyon szűkösek. Ügy, ahogy elfogadható indok volt ez mindaddig, amíg emberi erővel pótolhattuk a gépek erejét, amíg volt szabad munkaerő, s még inkább: volt vállalkozó, aki elvégezte a nehéz fizikai munkát, gép helyett kézzel. (Lehet, hogy furcsán hangzik, de magam a pénztárosnőket is a fizikai munkások kategóriájába sorolom, éppen a munkájuk jellege miatt.) Ám hovatovább nincs pénztárosnő, nincs anyagmozgató, nincs csomagoló, nincs kisegítő személyzet... S hogy ez nem hazai, sajátosság, hanem világjelenség, arra mi sem jobb bizonyíték, mint az újabb és újabb gépek megjelenése, a gépesítettség rohamos fejlődése. Elvileg képtelen feltételezés, hogy az emberi munka alkalmazása olcsóbb lenne, mint a gép. A vállalati gazdálkodás feltételrendszere azonban ezt a képtelenséget mindennapi — és szűnni nem akaró — gyakorlattá formálta. Végtére is mibe kerül a vállalatnak egy-egy szakmunkás, vagy segédmunkás? Némi utánjárásba, némi hirdetési költségbe, vagy toborozási juttatásba és persze annyiba, amennyit a bérekre és a bérek közterheire kifizet. Lehet számolni: az ösz- szeg nem túl nagy, mindenesetre jóval alacsonyabb egy-egy gép áránál. Ahol például szakmunkásképzés folyik, ott még valamelyest emelkedik az élő munka ára, de ezt a költségtöbbletet központi pénzjuttatásokkal enyhítik. A vállalatok tehát nem tudják, hogy valójában mibe is kerül egy-egy munkás kiképzése, betanítása. Csak azt tudják, hogy — ha egyre nehezebben is, de a munkaerő- hiány ellenére mégiscsak — „összeáll” a létszám. S mert a munkaerő gyakorlatilag „ingyen” van, ugyan mi késztesse őket arra, hogy az emberi munkával okosan, racionálisan, takarékosan gazdálkodjanak? Semmi. Különösen feltűnő ez a magatartásmód a a felsőfokú szakemberek esetében. Azt mindenki jól tudja — hallhatjuk, olvashatjuk éppen eleget —, hogy milyen nagy pénzbe kerül nálunk egy-egy mérnöki diploma. Másfelől pedig azt is olvasni, hallani, hogy a drága pénzen kiképzett mérnökök java része legjobb esetben is technikusi munkát végez. Vajon ugyanez lenne a helyzet akkor, ha a vállalat a saját költségeiben is érezné a mérnökképzés költségeit? Vagy ha valami módon részt kellene vállalni a szakmunkások képzésének anyagi terhei ben? FÍ ílflf] íegyezzem meg gyorsan: mindezzel ll auu nem egy újfajta —nevezzük így: képzési, vagy oktatási — adó bevezetését szorgalmazom. Már csak azért sem mert az ilyesfajta megoldás, a vállalatok költségérzéketlensége miatt, lényegében semmi változást nem hozna. A megoldás azonban mégiscsak a szabályozás fejlesztésében keresendő; mert hiába a parttalan agitáció és hiába az adminisztratív színezetű beavatkozások tömege: ettől még nem lesz több gép, s ettől még nem lesz nagyobb a becsülete és értéke az emberi munkának. Vértes Csaba Az agrárreform két évtizede Húsz évvel ezelőtt — 1959- ben — lépett életbe az új kubai agrártörvény, melynek révén a föld a dolgozó parasztság kezébe került. Az elmúlt két évtized alatt alapvetően megváltozott a kubai parasztság élete. Évről évre nő a mezőgazdaság gépesítettsége, egyre szélesebb és gyorsabb alkalmazást nyernek a műszaki-tudományos fejlődés új eredményei. Mind, több magasan képzett szakember dolgozik az ország mezőgazdaságában.' Ennek eredményeként Kubában növekszik a hús- és a tejtermelés, a zöldség, a gyümölcs és a gabona termesztése. A Havanna környéki szövetkezetekben 15 . millió iiterrel nőtt a tejtermelés az elmúlt időszakhoz képest. Egyre nagyobb méreteket ölt a szövetkezeti mozgalom — ez ideig a szigetországban mintegy 400 termelőszövetkezet alakult és működik sikeresen. A falvakba bevezették a villanja, egyre több a radioes tv-készülék.' Minden településen van óvoda és iskola, rendszeresen növekszik a kórházak és rendelőintézetek száma. Az agrárreform életbe lépése óta eltelt két évtized bebizonyította, hogy a kubai parasztság az ország munkásságával karöltve, tevékenyen kiveszi részét a szocialista építömunkából. M ásfél milliárd forinttal kell csökkenteniük kiadásaikat idén a költségvetési szerveknek, a Minisztertanács közelmúltban hozott határozata alapján. Apró jele az annak, az államigazgatásban is lehetséges és szükséges takarékoskodni, s nem okvetlen úgy, hogy valamilyen hasznos tevékenységről mondanak le, hanem a munka ésszerűsítésével, hatásosabbá tételével. Nem új feladatról' van szó! Lényeges lépés volt például a községi — nagyközségi — közös tanácsok kialakítása ilyen értelemben is, mivel az ún. működési költségek — tehát nem a lakosság mindennapjait gazdagító fejlesztési források! —, amibe a béralap éppúgy beleértendő, mint az irodaszerekkel való ellátás, nyolc-tíz százalékkal csökkentek a korábbi szervezet fennmaradása esetén szükséges forinthoz képest. S természetes, nem csupán ennyi a haszon, sőt elsődle- gesebb a helyi igazgatási szervezet ésszerűbb s ezzel hatékonyabb tevékenységi kereteinek megteremtése. Ne botoljunk bele a gyakori tévedés buckájába; államigazgatási munkát nemcsak a tanácsok látnak ei. Ebbe a körbe beletartoznak a minisztériumok, különböző országos hatáskörű szervek, s a rend- és jogbiztonságon őrködők szintén. A sokszoros összefüggések. a bonyolult kölcsönhatások miatt olyOlcsóbb államigazgatást delőintézet stb. egységes igazgatása, a gazdálkodásban is jelentős kezdeti lépésekkel, tartalékok föltárásával járt. Egységesebb lett a gyógyászati műszerek, eszközök beszerkor meglehetősen nehéz élkü- nőtt a nem anyagi ágakban lagos ráfordításokat kell ér- zése, csökkent a külön-külön löníteni, valójában melyik fo- foglalkoztatottak száma, s ez tenünk, hiszen kétségtelen, a fenntartott raktárakhoz ké- rint szolgál igazgatási, s me- természetes kísérője a társa- mártogátós pennánál össze- pest a készlet, s például hat lyik másfajta feladatokat. Ami dalmi fejlődésnek, hiszen hasonlíthatatlanul többe ke- önálló gondnok helyett ele- tény: a közvetlen igazgatási nem anyagi ágban dolgozik rül a villanyírógép... Csak- gendő a két főből álló gond- terhek — a költségvetési szer- az orvos, a pedagógus, a hogy: a feladatok halmazát nokság. Ugyanakkor lassú összességén könyvtáros, a filmoperatőr... tekintve ki győzné a pennák ez a folyamat, az oktatási. Ami lényeges: az igazgatás- szükséges mártogatását?! Ne művelődési intézmények kosai kenyeret keresők teljes feledjük ugyanis: az olcsóbb zös irányításának megszerve- százalékot tesznek ki. Igen- csoportja — mert részterü- államigazgatas sürgetése nem zésében, ám, de ez még így is 5,5 mii- létenként azért nagyok az el- a szükséges, hanem a párhuliárd forint, s hozzá kell szá- térések — lassabban bővült, zamosan végzett feladatok A z , aPr°ságoknak lát--------, ^ szó szervezési intézkedéseket sem szabad lev ek kiadásainak belül — látszatra nem kép viselnek nagy arányt négy mítanunk a közvetett, szintén mint a nem anyagi ágakban megkérdőjelezése! igazgatási célú pénzköltést, tevékenykedőké összesen, továbbá nem hagyhatjuk fi- Bebizonyosodott: mód van a örvendetes: egyre több he- becsülni. Például a központi gyeimen kívül' az igazgatási bonyolultabb s mennyiségi- lyen leírják ezeket a kérdője- iktatás kialakítása — az adfeladatokat is ellátó területek leg is nagyobb feladatok el- leket. így például külön egy- PF®1?» tlz helyen. szak— mint amilyen a már em- látására változatlan, némely szer.űsítési program alap- igazgatási területenként, s litett rend- és jogbiztonság területen csökkenő, másutt ján korszerűsítik a tervezési, gyakran párhuzamosan vég— fenntartásának anyagi igé- enyhén növekvő létszámmal, a pénzügyi, a átatisztikai adat- zett iktatás helyett —, leírónyeit. Amiben része van azoknak a szolgáltatást. Az ún. adatbázi- irodák megszervezése stb. Az igazgatási és az admi- korszerűsítési, egyszerűsítési sok megteremtése az ismét- nemcsak az ügyintézők addig nisztratív ügyviteli létszám- törekvéseknek, amelyek ered- lődően és többfelől kért ada- erre pazarolt idejét szabadi- gazdálkodásról szóló rendele- ményeit — s a további te- tok 70—90 százalékos mérsék- tóttá fel, hanem a korábbi ad- teknek megfelelően az elő- endőket — július 26-i ülésén lését is lehetővé teszi egyes minisztratív létszám húszírt ötszázalékos csökkentést, értékelte a Minisztertanács. részterületeken; a csökkenő százalékos csökkentését is le- a minisztériumok és a tanú- Csupán emlékeztetésül: mechanikus papírmunka mö- hetévé tette ott, ahol volt csők túlnyomó többsége 1980. 1950-ben 140. napjainkban 83 gött — ugyanazoknak az ada- e'®g akarat, kezdeményező- helyett 1978. végéig megva- járás található az ország köz- toknak az ismételt összegyűj- kedv ezeknek a lépéseknek lósította; a jóváhagyott,ere- igazgatási térképén, ugyan- tése — mindig fölszabaduló a megtételére. Nagy és szedeti létszám ennek követkéz- akkor már 96 város, s 316 munkaerő áll. S ezzel együtt r^ny súlyú feladatok talál- tében kétezer fővel csökkent, nagyközség van, ez utóbbiak természetesen kevesebb bér-, hozópontja az olcsóbb állam- Ahog.v a bevezetőben emli- közül 30—40 olyan, amely az eszközráfordjtás. Még min- jg^zgatás jogos társadalmi tett feladat, úgy ez is bizo- ezredfordulóig várossá fej- dig a biztató jeleknél marad- igénye: egyik sem hiányoz- nyítéka annak, lehet lépni, leszthető. Az áttekinthetőbb, va: lényegében befejeződött hat a törekvések, s ami a fő, érdemes új megoldásokat, for- egyszerűbb szervezet a mütcö- az egészségügyi hálózat ún. a cselekedetek sorából, mákat keresni; elérhető az dés költségeinek ' mérséklője, integrációja, a kórház, a ren- V. T. olcsóbb államigazgatás. bár ezen — ha szabad a terNyolc esztendő alatt, 1970. melőtevékenységnek azt a és 1978. között negyedével fogalmát ide átültetni — íaj| NÓGRAD - 1979. augusztus 9., csütörtök 3~ •s*
