Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-08 / 184. szám
or Napforduló „Kellemes gonoszság” — így jellemzi Szerb Antal, Bródy Sándor irodalmi specialitását- Azt a fajta gonoszságot, amely mindvégiig kíséri az általa megírt jellemeket. Mit ért Szerb Antal kellemes gonoszság alatt; miként jelenik meg ez a kategória — például múlt héten bemutatott Bródy-átdolgozásban, a Napforduló című tévéproduk- cióbah? A századelő egyik kiemelkedő, iskolát is alapító tagjának, Bródy Sándornak, megvolt a képessége ahhoz, hogy igazén újat hozzon a magyar irodalom berkeibe, és ezzel iskolát teremtsen- Bródy szívesen vallotta magát az „első magyar naturalistának”, hiszen alkotói módszeréhez hozzá tartozott például a naturalista eszközök alkalmazása, amely könnyedén váltott át a fantasztikumba, mese- szerűbe. Bródyról tudjuk, hogy merész prózát írt, felerészben mindig is megmaradt újságírónak, s ez a most látott átdolgozott, tévére adaptált műve is az általa talán legjobban ismert két életezeletből — újságírás, szerkesztőségi világok és a színház — nyújtott nagyszerű korrajzot- A kellemes és vonzó gonoszság Ecse- di István újságíró pályájában is olyképpen jelent meg, hogy az ember igazán nem tudta zokon venni a fiatal újságírótól a hűtlenség, a karrier- izmus. a megalkuvás és a dicsőség utáni törekvés néha bizony megdöbbentő-meghökkentő fordulatait. A Színészvér című Bródy- műből készült tévéjátékot Bíró Zsuzsa írta. mindazt átmentette a képernyőre, amit átmenteni egyáltalán érdemes volt és lehetett. Más szóval fogalmazva, sikerült az átültetés, ami, ha meggondoljuk, nem kis eredmény mai. gyakorta erőtlen adaptációkat előállító televíziós, filmes, rádiós gyakorlatunkban. A kulcs éppen a kellemes gonoszság- Az az életvezetés, amely bár telistele van buktatókkal, jellemhibás fordulótokkal, a hősök életében megmutatkozó alapvető hibákkal — az író képes elhitetni olvasóival, hogy mindennek így kellett történnie- És hogy ezt eléri, abban jelentős szerep jut lélektani megfigyelésein alapuló jellemábrázolásának. A televíziós feldolgozás ezt a szándékot követve vált értékes (nem illusztratív) alkotássá. Dicséret illeti a tévéfilm íróján kívül a munkában részt vállaló dramaturgot. Szántó Erikát, a századelő hangulaA Kossuth Nyomdában befejezéséhez közeledik tízenhétféle tankönyv nyomása. Eddig négyszázötven tonnányi tankönyvet készítettek a következő tanévre. A képen: az utolsó műveleteket végzik, kötésre készítik elő az általános Iskola 4. osztályos tankönyveit, a nyomda bécsi úti telepén — tát, tárgyi világát hűen felidéző díszletek tervezőjét, a jól illeszkedő jelmezek alkotóját Máltai Líviát és D. Forgó Terézt egyaránt. Ki volt Ecsedi István? Fiatalember, aki mindenképpen újságíró akart és tudott lenni, akit a szerencse éppúgy segített, mint az a képesség, hogy elhitesse magával és másokkal, a cél érdekében elkövetett hűtlenségek, emberi gyarlóságok. jellemhibák kényszerítő jelenvalóságát. Azt ugyanis, hogy bár mindez „nem szép” — igaz! Amelyben az önfelmemtés mindenkor párosulhat az „őszinteséggel”, a jellemtelen cselekedetek önmarcangoló vállalásával- Beülni a kiégett öreg újságíró szerkesztőségi székébe és ott karriert csinálni „elvi alapon”, ellenzéki szándéktól fűtötten; elcsábítani a csinos nyomdászlányt, -"te elhagyni a gyerekkori szerelmet, azután — mert az előrehaladás, a karrier ezt kívánja — az előbbit elhagyni és visszatérni az elhagyotthoz; feleségül kérni, mert, az „élet így követeli”. majd az önálló lap indítása érdekében az ellenzéki elveket is feladná, nos, mindez egvütt, a töretlen vonalvezetéssel az a bizonyos kulcs, az a bizonyos Bródy- módszer. a kellene«, elfogadható, még megérthető gonoszság- Itt kell említeni Málnay Levente rendező érdemeit, aki színészeit a darabnak megfelelően választotta ki, s aki minden tekintetben önálló munkát végzett a Napforduló megrendezésével! Oszter Sándor, a fiatal karrierista újságíró alakítója érett szerepfor- málássai, a nyomdászlányt játszó Bordán Irén őszinteszép játékával, a kiöregedett újságíró szerepében öze Lajos markáns, mély lélekfelmutató művészi megjelenítéssel, egy kollégát alakító Mécs Károly pedig eddig soha nem játszott szerepkörének (kikosarazott Apolló) élményt nyújtó megformálásával tűnt ki az alkotógárda népes táborából. (T. Pataki) Jegyzetek egy ifjúsági találkozóról A szegedi ünnepi hetek keretében — július 27. és 30. között — tizenharmadik alkalommal rendezte meg a KISZ Szeged városi bizottsága és az Expréss Ifjúsági és Diák Utazási Iroda Csongrád megyei kirendeltsége a szegedi ifjúsági napokat. Az ország minden részéből és külföldről ide- sereglett fiatalok tízezres tömege, a kulturális és szórakoztató programok gazdag választéka, és nem utolsósorban az igazi nyári időjárás biztosította a rendezvény sikerét, a forró fesztiválhangulatot. Ezt a hangulatot kíséreljük meg érzékeltetni, a teljesség igénye nélkül villantva fel a találkozó legjellemzőbbnek vélt eseményeit. PÉNTEK A délelőtti órákban egymás után futnak be a különvonatok a szegedi nagyállomásra, Győrből, Szombathelyről, Komáromból, Debrecenből stb. Mások — így a Nógrád megyeiek is — autóbusszal érkezzárják az ajtókat, a későn jövőknek nincs pardon. Igaz, későn jövő nem is igen akad. Mrozek. „Emigránsok” című drámáját mutatja be az Egyetemi színpad. Ügy ötve- nen lehetnek a klub nézőterén. ötven a tízezerhez — nem is rossz arány! színpadon. Cintula-diszkó, a Randori kaszkadőrcsoport bemutatója, és egy igazi meglepetés; az EDDA együttes Miskolcról. A széksorok közül tizenéves csövesek rohannak a színpad elé, ott rázzák magukat a vad rutmusú zenére. Az óvatos duhajok megpróbálnak közömbösek maradni, — kevés sikerrel. „Hé! Magasba a kezekkel különben lemegyek!” — kiált a nézőkre az együttes énekese. Nincs menekvés, itt tapsolni kell! Na, nem a tréfás fenyegetésnek, hanem a zenének és a dalok nagyszerű szövegének engedelmeskedve. Az ördögbe is! Ezek a gyerekek el tudják érni, amit a mai zenekarok közül csak kevesen. A tűző nap ellenére valóságos extázishangulat lett úrrá a nézőtéren. Ilyen még nem volt! nek. Az állomás előtti téren tülekedés, bábeli hangzavar. A fogadóbizottság tagjai rádió adó-vevővel kezükben próbálják szálláshelyek szerint felsorakoztatni a türelmetlen tömeget. Röviddel ezután megkezdődik a kollégiumok ostroma. Akik első ízben vesz- [ nek részt a találkozón, még morognak a több ágyas hálótermek láttán. A törzsvendégek már tudják, hogy ennek nincs jelentősége. Aki itt aludni akar, annak kár volt ide jönni. * Négy óra tájban benépesül az újszegedi szabadtéri színpad nézőtere. A széksorok között a rendezők várostérképet osztogatnak. A térkép hátoldalán az ifjúsági napok részletes programja, melyből kitűnik, hogy a háromnapos rendezvénysorozat programjai egyidőben három fő helyszínen bonyolódnak: a Tisza-parton, az ifjúsági klubokban és az újszegedi szabadtéri színpadon. Ki-ki kedve és ízlése szerint válogathat, a kínálat valóban sokszínű! Percek alatt vevőkre találnak a SZIN-emblémás trikók és sapkák, valamint a jugoszláv márkájú sörök. Nyugalom, gyerekek, még egy kis türelmet! A megnyitó- beszéd nem leíz hosszú, és utána máris színpadra lép az első banda, a helybeliek beat- együttese; a Fantí. És különben is, ez az egyetlen „hivatalos aktus”. Bölcs előrelátás; az ifjúsági napokat csak megnyitni szokták — bezárni nem! * * A Dóm téren hosszú sorok állnak a pénztárkassza előtt. Tévedések elkerülése végett, itt a jegyek visszaváltásáért folyik a harc! A műsoron Verdi „A végzet hatalma” című operája, olasz nyelvű előadás. No nem, az ifjúsági házban este jazzfesztivál lesz... Akit netán a jazz sem érdekel, annak ott a diszkó a Posta klubban, vagy egy másik klub, ahol karatebemutatót tartanak. így vagy úgy, a végzet hatalma úgy. akarta, hogy ma este Verdi maradjon alul. Nyolc óra előtt a színházjegyek ára végleg zuhanni kezd. A szerencsés operabarátok elégedetten vigyorognak. „Ezek az igazi jegyüzérek, féláron árulják a jegyet.” r í k 1 i 1 W .m * k 1 I * Éjszakai mozielőadás az újszegedi szabadtéri színpadon. A vásznon a „Rosszemberek” című új magyar betyárfilm kockái peregnek. Szomjas György kitett magáért, a film utolsó harmadánál már alig ídétlcnkedik valaki a nézőtéren. No, de addig... Este van, este van... Éjfél után ki a kollégiumok valamelyikébe, ki a Tisza-part lépcsőin vagy a Móra -park bokrai tövében hajtja nyugalomra fejét. Ez utóbbi területet a fővárosi csövesek népes csapata sajátította ki, némi munkát adva a szegedi rendőrségnek. SZOMBAT * A nap főatrakciója a hagyod mányos ifjúsági karnevál. A Tisza-part lépcsőin közel tízezren tapsolnak a felvonulók-* nak. összesen 48 élőképes jár-* mű gördül végig a rakparton,' melyekkel a város üzemeinek fiataljai próbálnak humorosan szólni legégetőbb problémáikról. Látványosságban nincs hiány, de igazán tartalmas,' „belpolitikai” témát csak kevesen feszegetnek, pedig a be-; mutatónak tétje is van. A legJ látványosabb és legpolitiku-* sabb élőképet jutalmazza a zsűri. * Enni vagy nem enni? — eS itt a kérdés. De csupán költői, hisz nem vitás, az nyer; aki lemond a vacsoráról. Al Tisza-parti színpadon most Sándor György humoralista a főszereplő, és „Lyukasóra” cí-j mű műsora talán a XIIIJ SZÍN legtartalmasabb „vidám’* órájának ígérkezik. A Móra parkban mai dal<H sok adnak randevút egymás-j nak. Eggyel több ok, hogy leJ mondjunk az estebédről. Dinnyés József, a Western! Folk és a 100 fok Celsius nevezetű együttes műsora <4 szervezők telitalálata. Ea már valódi ifjúsági találkozó; A szó legjobb értelmében. / * Nyolctól tiz óráig Kacsóti Pongrácz muzsikája élvea privilégiumot. A „János vitéz” című daljátékra már valóban A JATE klubban nincs csú- Délelőtt, délután „Express- szás. Pontban öt órakor be- shaw” az újszegedi szabadtéri nehéz jegyet szerezni. Nem mintha az előadás különösebb művészi értéket csillogtatna, de az igazság az, hogy a sze<Ö.t Dezső még egy kontrollpil- lantást vetett a két nőre- Látva, hogy a kedélyek nagyjából egyensúlyba jutottak, dirigensnek lépett elő. — Ezek szerint szóhoz juthat a józan ész. Hát akkor figyeljetek. Ki kell dolgozni a küszöbönálló hadművelet stratégiai tervét. Mi lenne azután, ha eladnánk a házat? Hova mennénk lakni, amigaz új felépül? Edit hajlékonyán simult hátával a diófa törzséhez, pici ökleit a fehér köpeny zsebében tartotta, s ahogy feszegette a zsebet, abból derült csak ki határozottsága. A Dezső által használt feltételes módot kijelentő módban folytatta: — Olcsó telket veszünk. Ismerem a város fejlesztési tervét. Tudom, hol van kilátás közeli közművesítésre. Legjobb lesz az Adorjánkert körül. Az sincs messzebb a város központjából, mint a Gólyahír utca. Ezzel szemben a telekár egyharmada az itteninek. Ügy látszik, a telek aller- gikus pontja volt Paulának, mert gyorsan közbeszólt: — Ragaszkodom hozzá, hogy az új telek is a nevemen legyen. Nyájas-bájos türelem tette még szebbé a mérnöknő kis- lányos arcat. Előzékenyen fordulva Paulához, zavartalanul folytatta: — Tőlem ejthetjük akár az egészet. Mert azt még csak tudnám garantálni, hogy az új teleknél téged illessen a tulajdonjog, de az egresbokrokat nem biztosíthatom. Ragaszkodsz az ötvenéves tormaültetvényhez is? Kissé elröstellte magát Paula. — Nekem gyermekem van. Valami kis' ingatlanra még szüksége lehet Mártikénak. — Isten bizony nem lennék bíró — méltatlankodott Dezső. — Idegroncsot csinálnának belőlem a pereskedő asz- szonyok. A nagyítani Márti ka egyelőre IBUSZ-kiránduláson van a lillafüredi vízesésnél. — Az még nem biztos, hogy Karikóhoz engedem — beszélt magában a zsörtölődő kedvű Paula. — Az egyáltalán nem biztos. Ki az a Ka- rikó? Egy szerszámlakatos. Dezső gorombán a térdére ütött. — Na tessék! Vagy a tárgynál maradunk, vagy menjünk fagylaltozni. Nevezett Karikó Imre szerszámlakatos ellen semmi kifogásom, de őt most hagyjuk száradni. Elientjen próbáljuk megálmodni, hogy hol fogunk lakni, miközben újfent építkezünk. Edit rajzasztal és vonalzó nélkül is célratörően dolgozott. — Azt tartanám a leghelyesebbnek, ha egyelőre csak három lakást adnánk el. Apánknál két család elfér szűkösen. Mondjuk én Karcsival és Zoliék. Ti pedig visszaköltöznétek a régi lakásba az anyóshoz. — Kezdünk belejönni! — tört fel Dezsőből ismét a nagyhangúság. — Én mondom, izgalmasabb a zsugánál. Tízfilléres alapon ültünk le, és milliomosok leszünk, mire fölállunk. — Ne haragudj, hogy fékezlek a lendületedben — mérsékelte pedagógiai tapintattal a húga. — Most a tennivalókban is iégy olyan szakember, mint a hasonlataidban. A kölcsön mellé még sok minden szükséges. Mindenekelőtt a jutányos anyag. Dezső mintha megértette volna, hogy előnyösebb benyomást kelj a mérsékelt viselkedéssel. Szinte jólnevelten mondta: — Neked is vannak összeköttetéseid. Szerette volna Edit, ha a tekintetéből többet megért a bátyja, mint a szavaiból: — Ez igaz. De a segíteni kész barátok nem mindig önzetlenek. Paula immár szövetségesének tekintette a sógornőjét. Kokonszenve jeléül a férjét pironga.Ua: — Mindent a húgodtól vársz? Kezdek rájönni, hogy félsz a felelősségtől. — Mi az? Már a virágnyelvet is meg kell tanulnom? — Felelősséggel tartozol a családodért — adta tudtára nyomatékosan Paula. Bármennyire szeretett intézkedni Dezső, túlzott kötelezettségekbe mégsem akart belemászni. Harapósán helyeselt Paulának: — Rendben van. A családom érdekében még a börtönt is vállalom. így gondolod? Jónak látta Edit. ha némi engedékenységgel csitítja szertelenkedésre hajlamos bátyját. — Ilyesmit senki nem kíván tőled. Egész lakónegyedeket szanálnak a Malomszeren, ahova éppen a ti cégetek épít tízemeletes blokkházakat. Még örülnek is, ha bontási anyagot igényelsz. Bárkivel szemben előjogod van hozzá. Halott a rábeszélő szelídség. Dezső kegyesen megbékélt. — Legyen meg az erőszakos fehémépek akarata. Nem leszek szégyenlős- De az egész még mindig csak légvár. Rajtunk kívül van még néhány felnőtt a családban, akiknek nem ismerjük a véleményét. Hátha nincs üzleti érzékük. Paula úgy szólt róluk, mintha beleegyezésükhöz nem férne kétség. — Zoliékkal lehet beszélni. — Tegyük fel — morgott óvatosan Dezső. — Csakhogy Karcsi sógor ellenszavazatában abszolúte biztos vagyok. — Ez izgat a legitevésbé — mondta Paula. — Karcsi mindent Editnek köszönhet. Elsősorban a diplomáját. Most sem fog vitatkozni a saját jól felfogott érdeke ellen. Dezső csúfolódó grimasszal szólta le a feleségét. — Isten bizony szórakoztat, hogy milyen páratlan emberismerő vagy. Edit felhősen szólt bátyjához: — Jó szórakozást. Még akkor sem jutott eszükbe, hogy kihagyták az öreget előzetes megállapodásukból, amikor a gyanútlan Burján Péter feltűnt a járdán, közeledve a szatyorba gyömöszölt sörösfiaskókkal. (Folytatjuk) gedi szabadtéri játékok bemutatói nem is annyira művészi színvonalukkal, sokkal inkább „produkciójellegük’* miatt vonzzák a közönséget. Egy kis pihenés meg amúgy sem árt az ifjúságnak. A nap még nem ért véget, következik az éjszaka fénypontja; Utcabál a Tisza-parton, hajnali háromig! Alig ürül ki a Dóm tér, a vízi színpadon felbőgnek az erősítők. ÉS... .. .máris itt a vasárnap. Bár a programfüzetek nagybetűvel hirdetik, hogy délelőtt a Tisza-parton bárki színpadra léphet, csak a beépített emberek kísérlik meg felébreszteni az elcsigázott ifjú vendégeket, — kevés sikerrel. A humor, a dal immár süket fülekre talál. A különvonatok már órákkal-a visszain- dulás előtt megtelnek. Itt is, ott is bóbiskoló fiatalok terpeszkednek el az üléseken, kezük makacsul szorongatja a sörösüvegeket. Egyesek még hallani vélik az utolsó zeneszámot, amely a viszontlátás reményében búcsúztatja a SZÍN vendégeit; „Csak az jöjjön, aki bírja, Aki tudja, hogy végigcsinálja. ..” — pintér — 4 NÖGRÁD — 1979. augusztus 8., szerda
