Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

A lí‘H i;9 sikeres voll I \ TALÁL NEMZETISÉGIT MÓDRA A szombat délutáni vihar alaposan rá* ijesztett a szervezőkre, de vasárnap — au­gusztus 5 én —, igazi nyári időjárás fogadta a XIII. Nógrád megyei nemzetiségi találko­zóra, bankra érkezett vendégeket. Mór a kora reggeli órákban megelevene­dett a tó környéke. Vásárosok verték fel sátraikat és a vendéglátóipari egységek is felkészültek a forgalomra. A nemzetiségi községek népviseletbe Öltő* zött „delegációi“ több ezer érdeklődő kísé­retében vonultak végig a főutcán, A szín- pompás menet élén a helybeliek csoportja haladt, de a kapukban nézelődő bánki lá­nyok és asszonyok közül is sokan magukra öltötték ruhatáruk féltve őrzött darabjait. A bánklak mögött Csehszlovákia losonci járásából érkezett vendégek, majd a sorok­sári német és a nagytarcsal szlovák nem­zetiségi együttes tagjai Vonultak. A vendé­geket Nógrád megye nemzetiségi községei­nek — Nézsa, Berkenye, Legénd, Vanyarc. Tet'ény, Erdőkürt, Nógrád, Szendehely, Hét- ság és Nógrádsáp — képviselői követték, dal­lal, tánccal szakítva meg időnként útjukat. A vízi színpadon „Vitámé uéastnikov narod- nostnych dni!” és „Wir begrüssen die Gäste des Tages Nationalitäten!” feliratú táblák kö­szöntötték a találkozó résztvevőit, de a né­zőtérré kialakított — zsúfolásig telt — part­szakasz is szlovák, német és magyar szavak­tól volt hangos. A Himnusz elhangzása után Rompos De- zsö, a Rétsági nagyközségi közös Tanács el­nöke köszöntötte a megjelenteket. Az elnök­ség tagjai között ott Voltak a megye és a járás párt-, állami és társadalmi szerveinek, valamint a szlovák és a német nemzetiségi szövetségek képviselői. Illés Miklós, Nógrád megye Tanácsának el­nökhelyettese ünnepi beszédében méltatta a találkozó politikai jelentőségét, hangsúlyozva, hogy e kulturális jellegű rendezvény egyben kifejezője nemzetiségi politikánknak. Tükrözi mindazt, amit hazánk .— és ezen belül me­gyénk — tesz a nemzetiségi politika érvénye­sítéséért, Az ünnepi nagygyűlés végén a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetsége ne­vében Kondacs Pál, a szövetség elnökségi tagja, a „Ludové Noviny” című szlovák nyel­vű lap főszerkesztője, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége nevében pedig dr. Wild Frigyes nyugalmazott főtit­kár mondott köszöntőt. A nemzetiségi községek amatőr művészeti együtteseinek hagyományos seregszemléjén tizenkét, csoport, illetve szólista mutatkozott be. A közel háromórás folklórműsor sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tűző nap,, no és az ebédidő ellenére mindvégig he­lyén maradt a közönség, s akiknek nem jutott ülőhely, azok állva, a hegyoldalra telepedve, vagy éppenséggel — gumimatracokba, csó­nakokba kapaszkodva — a vízből kísérték figyelemmel a bemutatókat. Nagy tapsot kapót a fülöppüspöki (Fila- kovo_ Biskupice) CEDOK mellett működő „Palóc” népi együttes és az ugyancsak cseh­szlovákiai KÖKAVAN együttes kitűnően ko- reografált műsorösszeállítása. Hasonlóan nagy tetszést aratott a nagytar­csal szlovák és a soroksári német nemzetiségi együttes műsora is. A Nógrád megyei csoportok közül különö­sen az ÁFÉSZ nézsai vegyes kara és a teré- nyi nemzetiségi gyermekcsoport nyújtott szín­vonalas előadást. A nézsaiak szlovák és ma­gyar népdalcsokrot, a terényl gyerekek pe­dig ötletgazdag farsangoló és lakodalmas já­tékot hoztak erre az alkalomra, Szlovák és magyar népdalokat énekeltek az erdőkürti Röpülj páva-kör, a nógrádsáp! „Mezei virágok” és a nógrádi menyecskekórus tagjai Is. A Vanyarei nemzetiségi népdalkor a Békés megyei Örménykút citeraegyüttesével közösen lépett színpadra. A művészeti cso­portok bemutatóját a rétsági Börzsöny tánc- együttes fergeteges ritmusú székely verbunk- tánca zárta. Nem csökkent az érdeklődés a délutáni programok iránt sem. A vendégek többsége ismét a vízi színpad köré gyülekezett, ahol hivatásos művészek vidám népdal- és nóta­műsorának tapsolhattak a jelenlevők. A jó időnek is köszönhető, hogy idei legnagyobb forgalmát bonyolította le a strand. Több mint ezren kerestek menedéket a gyönyörű fekvésű tó kellemesen hűs vizében. Néhányat! a Tó motel haljában, a szent­endrei zeneiskola tanárainak kamarahangver­senyét hallgatták meg. Igazságtalanok lennénk, ha e cikkben nem szólnánk külön is a találkozó szervezőinek, lebonyolítóinak lelkiismeretes munkájáról. A XIII. Nógrád megyei nemzetiségi _ ta­lálkozó iránt megmutatkozott érdeklődés azonban egyúttal azt is jelzi, hogy ez éven­ként megrendezendő találkozó ma már vitat­hatatlanul egyik legrangosabb kulturális es politikai eseménye megyénknek, s mint ilyen, még további lehetőségeket rejt magában. Így táncoltok ti... <*-> Burjánék jó ideig nem szól­tak, egyszerre néztek Félix után. olyképpen, mintha bo­szorkányszelet láttak volna. Edit egészen rövid indulat- nyilvánítással szólt bele a csendbe: — Bohóc. Színleg az öreg Burján volt a legvidámabb' Egészen fel- pendülve toporgott gyermekei és menye között. Már-már kérkedés'nek hihették elége­dettségét. — Elvettük a kedvét a negédességtől. Kivertem a fe­jéből az ábrándokat. Ennek örömére most azonnal meg­iszom egy üveg sört. Ide azzal a soproni ászokkal, Dezső! A sűrű termetű kőfaragó eleve szemrehányóan próbált védekezni: — Most persze engem okol, hogy elfogyott. Ki tehet róla? Félix! Addig csüggesztett a nagy hittérítő dumájával, hogy megittam mind a négy üveggel. Négy üveg! Lesül a bőr a pofámról. Csak négy üveg sör ekkora kánikulá­ban! . , . Szinte hálásak voltak neki, amiért naiv műfelháborodás­sal alkalmat kínált a neve­tésre. Apja volt leginkább nagylelkű. — Váljon egészségedre. De viszont kénytelen leszek el­menni üvegeket cserélni a Sárga csikóba. Süteményt is hozok a lányoknak. És belerakva a nylonháló­ba az üres üvegeket, elindult a Sárga csikóba. Mielőtt a ka­puhoz ért volna, megtorpant, mint, akinek sorsdöntő dolog jutott az eszébe. Kellemes titokként, boldog ígéretként kiáltotta: — Sietek haza! . . . Megllletődve bólintottak fe­léje a diófa alól, Dezső hányaveti kamasz módjára beleterpeszkedett az egyik vesszőfotelba. —- Azért klassz fiú az öre­gem. Függőleges kőműves . < . Félix mindjárt elkotródott, Paula a maradék kihűlt ká­véját szürcsölgette. — Tőlem igazán maradha­tott volna. — Mi a fene — kezdett visszalopakodni a témához a kőfaragó. — Talán bizony bi­zsut akarsz tőle vénni. — Tudtommal nem eladni jött. Beidegzettsége ösztökélte Editet, hogy térjen vissza a rajzasztalhoz, de határozott szándékkal ott maradt a dió- La árnyékában. — Aha. Működik a tudat­alatti. Paula ezt kötekedésnek vél­te. Gyorsan visszavágott: — Nálad is, drágám? Dezső vigyorgott. — Ezt a finomságot! Ne vigyétek túlzásba, mert hátha meghaladja az intelligenciá­mat­Húga egyértelmű komoly­sággal adta tudtára, hogy megjegyzéseinek semmi köze a léha csipkelődéshez. — Akkor kizárólag a te kedvedért elárulom, hogy ná­lam a tudatiéiért! működik. — Köszönöm — értette fél­re szándékosan Dezső. — Most már minden világos. Ebben nem volt biztos a mémöknő. — Lesír rólad. Remélem, az is világos előtted, hogy Paula fantáziáját alaposan megmozgatta Félix úr elgon­dolása. Mivel szavaiból nem a gya­núsítás, hanem a helyeslés szándékát lehetett kihallani, Paula késedelem nélkül meg­erősítette. — Semmi szándékom ta­gadni, Nekem komolyan tet­szik az ötlet. Dezső szájába kapta a pi­páját és kétkedő csodálkozás­sal fürkészte a két nőt, majd hányavetin legyintett. — Naná, hogy tetszik. Ne­kem is tetszene, ha tudnám, hogy valaki majd gürizni fog helyettem. 4> NOGRAD - 1979. augiwitus 7„ kedd A nézőtéren aligha lehetett volna táncra perdülni Hoppá! Így persze lassabban halad a menet.. Bábel László (fotó) Pintér Károly (szövegbeszámolója) — Nincs jogod így beszélni — pirított ró a felesége ku­korékoló hangön- — Épp ele­get dolgoztam én is. — Hogyne. Hoztál húsz vö­dör vizet. Lehet, hogy a Sza­harában ez fantasztikus va­gyont ér, de Magyarországon nem adnak húsz vödör vízért négyszázezer forintot. Paula türelmét vesztve vágta férje fejéhez: — De a telkemért bármi­kor megadnak százezret! Kinyújtott tenyerével mint­egy higgadtságot parancsolt feleségére Dezső. — Nem. Azért már csak egymillió-hatszázezret adhat­na*. Esetleg. Miután megfon­tolnak. Jónak látta a mémöknő, ha tétova célozgatások helyett határozott irányt ad a beszél­getésnek. — Hát akkor fontoljuk meg. Paulában épp a felszólítás határozottsága kelteti gyanút. • Azt hitte, most is gúnyolód­nak vele. Dudoros szemét két­kedőn meresztette még tá- gabbra­— Figyelmeztetlek, hogy nekem komolyan tetszik Fé­lix ötlete. — Jó — vette tudomásul Edit immár valódi gúnnyal a figyelmeztetést. — Majd vá­laszolok a jegyzékedre. — Te mindennel fölényes­kedsz. Ügy teszel, mintha lm- mel-ámmal érdekelne, pedig nagyonis érdekel. — Mármint a pénz? — kérdezte ártatlanul Edit. — Mármint a pénz! hagyta rá szenvedélyesen Paula. Jótékony türelemmel he­lyeselt a mérnöknő: — Ügy van. Jobban érde­kel, mint gondolnátok. És, ami engem érdekel, arra rendszerint nagyon odafigye­lek. (Folytatjuk) • . Nemzetiségi „kooperáció”. A vanyarei nemzetiségi ncpdalköf és az örménykúti citeraegyüííes közös műsora A délelőtt egyik legnagyobb sikere: a színpadon a Kokava nad Rimavicau-i „KOKAVAN” együttes

Next

/
Oldalképek
Tartalom