Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

Gáz a lakásokba Mind több lakásba vezetik be Nagybátonyban is a gázt. A háztartások közül az ötö­dik ötéves tervben 541-et lát­nak el korszerű ‘fűtőenergiá­val. A Mező Imre úton a gázprogram után a községgaz­dálkodási vállalat szakembe­rei a több lakásos épületek felújítását is elvégezték, egy- egy otthonban 60 ezer forint­ba került a külső és belő ta­tarozás. J\y. Jelin — V. Ivaeajev: A kapitális szarvasbika ' Igor Nyikolajevics Mazi- nov a strandon sütkérezett. Eszre sem vette a szarvasbi­kát. A kapitális vad különben a fene tudja, honnan került oda — talán kíváncsiságból nézett be a strandra, vagy pedig megunta, hogy örökké csak az erdőben futkározzék és kedve szottyant beülni egy heverőszékbe. Elég az hozzá, hogy odalépett Igor Nyikola- jevicshez és mélyen a szemé­be nézett. — Huss! — szólt ki Mazi- nov már a heverőszék alól. — Tűnj el! És villámgyorsan kezdte magát beásni a homokba. Ez a szituáció szemmel lát- . hatóan szerfölött meglepte fi szarvasbikát, meg is sértő­dött és hozzáfogott, hogy az agancsával kiássa Mazino- vot. Mazinov se volt rest, fel­ugrott, és inaszakadtából ro­hanni kezdett a part mentén. A kapitális szarvasbika meg utána. Kritikus pillanatok! Ilyen percekben méretik meg az ember. Mazinovnak is az erdő felé kellett volna ira­modnia, hogy embertársaitól elhárítsa a veszedelmet, s a szarvasbikát is visszatérítse családi tűzhelyéhez, ő azon­ban lóhalálában egy barátjá­hoz futott, aki már két esz- „tendeje adósa volt egy tízru­belessel. Berontott az ud­varra. s az utolsó pillanatban sikerült becsapnia a kaput a szarvasbika orra előtt. Fel­ment a barátjához, és mint­ha csak véletlenül jutott vol­na az eszébe, megkérdezte: — Hogy, s mint vagy? Hogy állsz anyagilag? Immár he­tedszer nézek be a pénzemért a legcsekélyebb eredmény nélkül. — Bocsáss meg — szólt a barátja —, nincs egy vasam se. Kinézett az ablakon, s ész­revette a szarvasbikát. — Hát ez a kapitális vad kié? — kérdezte. — Az enyém — válaszolta Igor Nyikolajevics. — És mondd csak... nem döf? — Dehogynem! Egy szem- pillantás alatt betegállomány­ba tesz bárkit. — Akkor minek hoztad Ide? — fortyant fel a barát­ja. — El kell mennem hazul­ról. Várnak... — Akkor fuss — tanácsol­ta Igor Nyikolajevics. — Ta­lán szerencséd lesz és békén hagy. — Köszönöm. De szerintem jobb lenne, ha te mennél el előbb. Edd meg, amit főztél! — Nem, erre né is kérj — légvintett Igor Nyikolajevics — Mégse futkározhatok a vá­rosban fürdőgatyában! — Odaadom az új öltönyö­met. — Import? — tlhüm! — Rendben, üsse kő! De le- h°t hosv taxin kell menekül­nöm •'dd csak ide a tízest. — Sok beszédnek sok az alja — vágott közbe a barát­ja —. itt van tizenöt rubel és tűnjetek el isten hírivei! Mikor Mazinov kiment az udvarra, a szarvasbika ugyan­ott állt, ahol az imént. Mazi­nov ekkor egyenesen a ház- kezelőségre iramodott. A ka­pitális szarvasbika újból az ajtónál maradt strázsálni. Ma­zinov benyitott az igazgató­hoz: — ön több, mint egy esz­tendeje ígéri, hogy tatarozni fogják a konyhámat, de eddig még nem történt semmi... — Nincs most időm magá­val tárgyalni — hárította el az igazgató. — Értekezletre kell mennem. Kinyitotta az ajtót, ám rögtön vissza is hőkölt. Tíz perc múlva pedig Igor Nyi­kolajevics két szobafestővel indult haza. Aznap még bőrzakót is si­került szereznie — egyenesen a raktárból, valamint soron kívül bejutott a fogorvoshoz is. Itt azonban már abba kel­lett volna hagynia, ám rájött a dolgok ízére és kedve tá­madt, hogy fizetésemelést kérjen. Beállított az igazgató­jához: — Nem lehetne felemelni a fizetésemet? — Milyen alapon?! — mor­dult rá az igazgató. Igor Nyikolajevics kárör­vendő mosollyal az ablakhoz lépett. De ahogy kinézett, ereiben megfagyott a vér: a szarvasbikának hűlt helye volt. Mint később kiderült, Rad- csukov főmérnök csalogatta maga uíán, mivelhogy már régóta szeretett volna egy Zsigulit szerezni. Fordította: Zahemszky László f iatalasssony a ruhagyárban Tervek közeire — Nyolc esztendeje dolgozik Berta Lászlóné, a Páva Ruha­gyár homokterenyei üzemé­ben. A fiatal kislány nem so­kat gondolkozott amikor mun­kát választott. Pétervásárán lakik, jártak többen is a ru­hagyárba. Bíztatták jószívvel Katit. — Szép, tiszta munkahely, nem szakadsz bele a munká­ba. Ha van kitartásod, kéz­ügyességed, és szeretsz dolgoz­ni, belejössz egy-kettőre. Ne gondolkozzál sokat, gyere hoz­zánk. így kezdődött... — Miként folytatódott? — Jöttem az első napon dol­gozni. Jó adag izgalommal, miként fogadnak, hogyan si­kerül beilleszkednem a közös­ségbe. Hatalmasnak láttam az üzemet, zúgtak a varrógépek. Üj világba csöppentem. A kezdeti lépéseket termé­szetesen segítettek megtenni Katinak. A gyakorlatot telje­sen külön szalagon kezdték, nehogy elijesszék a még gya­korlatlanokat. — Túlságosan meg nem ijedtünk, de minden mester­ségnek megvannak a forté­lyai. Leültem varrni, először rongydarabokon próbálgattam, hogyan lesz egyenes a varrás, miként kell fordítani az anya­got. így aztán lassan-lassan megtanultam a fogásokat. Kö­rülbelül fél év kelleti, amíg minden géptípust megismer­tem. — A le'gnehezebb? — Az ötszálas. Ez nagyon okos masina, varr és eltisz­tázza a ruhát. Az első napon azt mondta, ha mindent, de ezt lehetetlenség megtanulni, hogy pontosan tudjak befűz­ni. Aztán eltelt két nap és a harmadikon már saját maga­mon nevettem, mi a csodának féltem fölösiegesen? ... Azóta Kati boszorkányos gyorsasággal futtatja a külön­féle ruhadarabokat a gépe alatt. Természetesen emellett történt még egy és más az életében. A legfontosabb ta­lán az volt, hogy megismer­kedett a férjével. Ez amolyan kisebbfajta noveiiatéma is le­hetne. A barátnője ugyancsak ruhagyárban dolgozott, a vő­legénye akkoriban katona volt. Építkeztek, hozta hát se­gítségnek magával a barát­ját. Ez a fiatalember tatabá­nyai volt, de megismerte Ka­tit és ittmaradt, öt esztende­je döntöttek úgy, hogy össze­házasodnak. A férje szakmája szobafestő. — Különleges, semmi nem történt velünk, éltünk úgy, mint minden fiatal házaspár. Amikor a kisfiámat vártam, félidős terhesen órabéresnek tettek. Ez sokat jelentett. — Mégpedig? — Éreztük a figyelmet, amely körülvesz. Nyugodtan, szépen, rendesen a szalagon dolgoztunk két műszakban. Jól bírtam magam, egészen a szülésig a helyemen marad­tam. Aztán megszületett Roland. A kismama a szülési szabad­ság leteltével kérte a gyer­mekgondozási szabadságot. Egy esztendőt töltött otthon, figyelve a baba fejlődését, gyarapodását. Aztán azt mondta az édesanyjának, aki­vel együtt laktak: — Hiányzik a munka, az üzem, visszamennék dolgozni Gyermehegészségiigy hazánkban Interjú ár. Zeöqott Éva államtitkárral — Ugyancsak elismert ter­hes- és csecsemőgondozó hálózatunk magas színvona­lú munkája. Miként véle­kedik erről és a további feladatokról? — 1948-ban az anyák alig egyharmada szült intézetben, s ma már gyakorlatilag min­den újszülött szülőotthonban, kórházban jön a világra- Az ötvenes években építettük ki a szülőotthoni hálózatot, meg­szerveztük a/ ányatejgyűjtést és általánossá tettük a ter­hes- és csecsemőgondozást, már akkor ’ is ingyenesen. Nagy előrelépést jelentett a hatvanas években kialakított körzeti gyermekorvosi szolgá­lat; amely ma a gyermekek 51 százalékát látja el, első­sorban a városokban. Más te­lepüléseken a gyermekek megfelelő színvonalú ellátását a körzeti orvosok, védőnők, illetve a münkájukat támoga­tó mozgó szakorvosi szolgála­tok biztosítják. A hatvanas években kiépült kórházi háló­zat keretében korszerű gyer­mekosztályok jöttek létre, s ma átlagban tízezer lakosra nyolc gyermekágy jut, ami nemzetközi viszonylatban is nagyon jó eredmény. A leg­újabb ellátási formák közül, a család- és nővédelmi ta­nácsadó-hálózatot emelném ki. A szükségletnek megfelelő .egyéni anya- és gyermekgon­dozásra kell mind nagyobb súlyt fektetnünk. Az eddiginél hatékonyabb gondozásra tö­rekszünk, mert az a cél, hogy lehetőleg minden esetben idő­bén ismerjék fel az orvosok az esetleges kóros folyamato­kat, s így elhárításukra idő­ben tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Jelenleg több mint ezer szervezett gyermek- orvosi körzetünk van, mint említettem túlnyomó többség­ben a városokban. Ma még sók esetben jobbnak tartjuk a községek körzeti orvosaira bízni ezt a feladatot a védő­nők közreműködésével. Ezzel párhuzamosán fejlesztjük és erősítjük a mozgó szakorvosi szolgálatot. Azt szeretnénk, hogy legalább kéthetenként minden községbe eljusson a gyermekszakorvos, s konzul­tatív segítséget nyújtson a körzeti orvosnak, a védőnő­nek. — Magyarországon az isko­laegészségügynek elismerés­re méltó múltja van. De milyen a jelene és főképp a jövője? — A hatvanas évektől a körzeti gyermekorvosok lát­ták el az általános iskolák is­kolaorvosi feladatait- 1975- ben pedig sor került a kérdés általános rendezésére. Az óvodákat és általános iskolá­kat ellátó hálózat jól szerve­zett, részt vesznek benne a gyermekkörzeti orvosok és a falusi körzői orvosok egy­aránt. A középiskolásokat el­látó iskolaorvosi hálózat ki­alakítása azonban nem ha­ladt kielégítően. Budapesten és a megyei városokban sike­rült létrehozni a megfelelő lét­számú hálózatot, de a többi vá­rosban többségben részfoglal­kozású orvosok látják el ezt a munkát. Az ellátás színvonalá­nak emelkedését akadályozza, hogy az ehhez szükséges is­mereteket az e feladatra irá­nyított orvosok és védőnők nem’ismerik kellőképpen. Az iskolákban még sok helyütt nincsenek meg a feltételek és a szakigazgatási szervek is többet tehetnének, főleg az ellenőrző munkájuk nem ki­elégítő. A nemzetközi gyer­mekév alkalmából több testü­let vizsgálta az iskolaegész­ségügy helyzetét, észrevétele­ikkel segítik az egészségügy munkáját. Remélhető, hogy a következő években számotte­vő lesz a javulás, Ezt a véle­ményemet alátámasztja, hogy az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel és rendszeresen segíti törek­véseinket az Oktatási Minisz­térium is. Ügy vélem, idekí­vánkozik néhány gondolat az iskolaérettségi vizsgálatokról, amelynek fontosságát az álta­lános tankötelezettség, vala­mint az általános iskolák ok­tatási színvonalának növeke­dése is aláhúzta. Ma orvo­sok, pedagógusok és pszicho­lógusok összehangolt munká­val igyekeznek reálisan meg­állapítani a tanköteles korú gyermek fejlettségét és bizto­sítani, hogy minden gyermek akkor és oda kerüljön okta­tásra, amikor és ahol képes­ségeit a legjobban ki tudja bontakoztatni. Szeretném megjegyezni, hogy az iskola- érettségi vizsgálatokat tulaj­donképpen nélkülözni lehetne, ha a gyermek születésétől kezdve mindenkor figyelné­nek-az életkorának megfelelő fejlettségére. így az iskola- kezdés időpontjában csupán csak nyilatkozni kellene az iskolaérettségről, a rendelke­zésre áiió adatok alapján. E cél elemeséhez meg hosszú utat kell megtennünk, lénye­gesen emelnünk kell a gyer­mekgondozás szakmai színvo­nalát, javítani kell az orvo­sok, védőnők és a szülők együttműködését és sokkal jobban ki keil használni az óvodák adta lehetőséget. A* ehhez vezető út újabb állo­mása lesz, hogy már 5 éves korban szervezetten kezdjük meg a fejlettségi vizsgálato­kat. A nemzetközi gyermekév alkalmából arra kértük dr. Zsögön Éva egészségügyi ál­lamtitkárt, vázolja: milyen helyet foglal el a gyermek­egészségügy hazánk egészség- ügyi politikájában? — Magyarországon azanya- és gyermekvédelem a felsza­badulás óta folyamatosan az egészségügy kiemelt feladata. Különösen előtérbe állította az 1973-as népesedéspolitikai kormányhatározat, illetve an­nak végrehajtása. Egyben hosszú távra meghatározta a gyermekegészségügy fejleszté­sének Irányait is, megterem­tette annak feltételeit. A nemzetközi gyermekév így természetszerűleg nem hozott alapvetően újat, erőteljesebbé vált viszont a korábban is megnyilvánuló társadalmi se­gítés, társadalmi összefogás. A szociálpolitikai intézkedé­sek és részben a szülőképes korúak viszonylag magasabb száma miatt 1973. és 1976- kö­zött erősen megnőtt a. születé­sek száma. (Sajnos azóta új­ból csőkként). A felszabadu­lás óta nagy szellemi és anyagi erőket fordítottunk a csecsemőhalálozás elleni küz­delemre. A fejlődést, az ered­ményeket jól mutatlak az adatok: 1938-ban 131, tíz év­vel később 94, 1967-ben 37, 1978-ban pedig 24 ezrelékes volt a csecsemőhalálozás. Je­lentős különbségek vannak a megyék között. A legjobb eredményt Komárom megye érte el 16,8 ezrelékkel, s a sorban Vas megye 17,3, vala­mint Nógrád megye 18,7 ezre­lékkel következik. Sajnos né­hány helyütt még magasak az arányok, Szabolcs-Szatmár megyében 30,7, Somogy me­gyében 29,1, Tolna megyében 28,5 és a fővárosban 27,2 ez­relék. A különbségek a to­vábbi javulás lehetőségét jól mutatják. Az 1—14 éves gyer­mekhalálozásunk nemzetközi összehasonlításban a jók kö­zött ván, nem éri el a 0,5 ez­reléket. Az anyai halálozás területén is sikerült jelentős eredményeket elérni, hogy csal? az utóbbi évekre utal­jak, 1974-ben 36, 1978-ban már 19 százezrelék volt. En­nek ellenére mindent meg kell tennünk, hogy gyerekszü­lésben lehetőleg egy anya se veszítse életét. távolra anyuka, ha a gyereket vál­lalja. .. Az édesanya örömmel vál­lalta a pici babát, Kati pedig visszament a gyárba. Ez még 1976 tavaszán volt. Közben az édesanyja beteges lett, a ruhagyárban pedig megtudta, indul > szakmunkásképző tan­folyam. Decemberben megint a gyermekgondozásit válasz­totta, de oly módon, hogy ne vesszen kárba az otthon töl­tött idő. Járt szorgalmasan is­kolába. Egyik héten elméleti, a másikon gyakorlati foglal­kozást tartottak az üzemben. Megtanult kocsit vezetni, so­kat olvasott. — Bűn lett volna nem ki­használni azt a két évet, amit otthon töltöttem. Sokszor ol­vastam, hallottam fiatalasszo­nyokról, akik szinte börtönben érzik magukat ilyenkor, nem tudnak mihez kezdeni, sok­szor a gyereket is tehernek érzik. Azt hiszem, a beosztá­son is múlik, az idővel is gazdálkodni kell.. Ha az em­ber jól szervezi, jut ideje ta­nulni, a gyereket sétáltatni, mosni, vasalni, de kézimun­kázni is. — Megkapta a szakmunkás­bizonyítványt. — Nagy volt az öröm. Be­hívattak az üzemvezetőségre bennünket, gratuláltak. Szak­munkások lettünk. Mátrano- vákon, a bisztróban csaptunk egy kis murit, aztán a hétköz­napok megint folytatódtak. Ennyit aí elmúlt évekről. A tervekben most sem szű­kölködnek. Régóta rakják a pénzt, hogy saját házat épít­senek. Ha minden jól nie^y, tavasszal elkezdik. Az idén nyaralni nem mennek, mert az óvodai szünet elvitte mind­kettőjük szabadságát. A .fiatalasszony mosolyog: — A közelebbi nagy csalá­di terv a házépítés. Én még arra is gondolok, hogy befe­jezem a gimnáziumot. Három osztályt elvégeztem. Homokte- renyén, a dolgozók gimnáziu­mában most lesznek majd másodikosok, akik ott tanul­nak. Mire elérnek negyedikig, én is csatlakozom hozzájuk... De ne felejtsem el a legfon­tosabbat, a fiúnknak szeret­nénk egy kistestvért. — csatai — — Hogyan fogalmazná meg a gyermekegészségügyi ellá­tás célját, s ehhez a köve­tendő utat? — Orvosok, pedagógusok és szülők közös célja, hogy mind egészségesebb, erősebb, job­ban képzett ifjú generációt neveljünk, s ez rendkívül komplex feladat. Ahogy az egészségügyi törvény is meg­állapítja, az egészségvédelem minden állampolgár köteles­sége, s a társadalom minden rétegének van e területen fel­adata. Ha visszanézünk az el­múlt évtizedekre, azelőtt el­képzelhetetlen fejlődést és eredményeket láthatunk. Ha tennivalóinkat nézzük, rend­kívüli erőfeszítések szükséges­ségét mutatja a kép. De azt is látnunk kell, hogy társadal­munk kiemelt feladatnak tart­ja gyermekeink mi'nd jobb fejlődését. Az egészségügy mindenkor kiemelt feladata:a gyermekegészségügy fejleszté­se. D G­1 NÓGRÁD — 1979. augusztus 1., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom