Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-28 / 200. szám
7alálkozások Suksinnal Mire igazából megtudhattuk volna, lei is az a markáns arcú, jellegzetesen oroszos kinézetű, erős, szikár férfi, akit Vaszilij Suksinnak hívnak: már nem élt. Alighogy olvashattuk néhány novelláját, alighogy láthattuk Vörös kányafa című filmjét. Még csak ízeit, sajátos zamatét ízlelgettük, de már jött a lesújtó hír Moszkvából . . . Gyorsan égett el, mint a lángot kapott szalma. Valami ősi nyugtalanságérzet fűtötte,, hajtotta, űzte a mindig más, a mindig új megismerésére. Állítólag egy fél tucat foglalkozást, egymástól egészen távolesőt is (például a kőművesét, a tanítóét) kipróbált, s fél tucat foglalkozásnak beillik az is, amit művelt — mióta a hatvanas évek elején rátalált az „útra” élete végéig. Ha válaszolnunk kellene a kérdésre: mi volt elsősorban Suksin: író, színész, filmrendező, bizony alaposan melléfognánk akármelyiket is megjelölnénk. Suksin művész volt. Éles szemű, éleseszű, az életet intenzíven élő, az életet intenzíven láttató, kommunista művész. Azon kevesek egyike, aki sokoldalúságával, e sokoldalúságban azonos tehetségű alkotó: aki ugyanolyan magabiztosan vezette a filmkamerát, mint a tollat, ugyanolyan magabiztosan keltett életre, formált meg egy figurát, mint, ahogyan legjellegzetesebb vonásaival szóban megrajzolta. Negyvenöt évet élt. öt éve halott. Az 1977-ben az Európa Zsebkönyvek-sorozatban megjelent Harmadik kakasszóra című novelláskötete támasztotta fel bennünk, majd most a televízió Suksin-sorozata — mindez együtt teszi alighanem hallhatatlanná (pontosabban a művei). A sorozat második darabjával, a hét évvel ezelőtt készült Terefere című filmmel szombat éjszaka találkozhattunk: Suksin, a „kolhozparaszt” elindul feleségével délre, mert csábítja a tenger, a távolság, az ismeretlen. E furcsa vonatozás különféle típusú emberekkel sodorja össze, tapasztalatlansága, nyíltsága és falusi önzése révén beleevickél egykét kellemetlen kalandba is. Suksin, az író és rendező nagyon szereti és nagyon gyűlöli a szereplőit —, de, mint vérbeli művész, mindkét irányban Az Állami Könyvterjesztő Vállalat huszonhét boltjában megkezdődött a gimnáziumi és a szakközépiskolai tankönyvek vására. Az iskolakezdésig hét kiadóvállalat kétezernégyszáz féle tankönyve jelenik meg harmincmillió példányban. tud mértéket tartani. Együttérzése, szeretete, sohasem válik érzelgőssé, ellenszenve, gyűlölete sohasem fojtja meg a másikat, de a torkát éppen annyira megszorongatja, hogy a néző világosan megérezze, hányadán áll a dolog, ne kívánkozzon a figura bőrébe (például a Terefere szemüveges utasáéba). A most látott film — egy évvel korábban készült a sorozat nyitódarabjaként bemutatott, a filmrendező Suksin kétségtelenül legkiforrot- tabb művét jelentő Vörös kányafánál — természetes módon magán viseli a művész legsajátabb vonásait. A film első jeleneteit lírai hangulat, báj telíti, szépség és öröm sugárzik a képekről, ahogyan szélesen ringatózik a folyó, énekelnek a lányok, szól a harmonika, táncolnak a párok. Az orosz falu kel életre, eredendő tisztaságával. Az utazó parasztban pedig már felébredt az igazságkereső Suksin — a költőben a gondolkodó, az erkölcsi jobbat kutatató. Álláspontja — egész életművét alapul véve — egyértelmű: az ember legszentebb joga és kötelessége az igazság megszerzéséhez való jog és kötelesség. Közben érhetik —, s érik is — kudarcok, csalódások el .is tiporhatják, de az igazságért akkor is meg kell küzdenie mindenkinek; ingyen, „bagóért” senki sem kaphatja meg. A tévénézők még három Suksin-filmet láthatnak a sorozatban, ezen a héten a három epizódból álló, 1969- ben forgatott Különös emberek című filmet. Ha lesznek is az elkövetkezendő alkotásokban sikerületlen, esztétikai szempontból nem eléggé meggyőző pillanatok, akkor is érdemes nyomon követni e műveket. A művészi fogyatékosságokért mindenképpen kárpótol a szemlélet- és ábrázolásmód eredetisége, a gondolat időszerűsége, társadalmi meghatározottsága, általános érvényűsége, izgalma. Ezért ajánljuk azoknak is, akik még nem fedezték fel maguknak Suksint, ezeket a „találkozásokat”. (ok) Tanuljunk tanulni Tanulmányi mozgalmat hirdetett az 1978/79-es tanév elején a KISZ kb középiskolai és szakmunkástanuló-osztálya. Az akkor megjelent füzet tartalmazta a központi elképzeléseket, a keretprogramot. Bármily kidolgozott, átgondolt és jól szerkesztett füzetecske volt is ez, a gyakorlathoz kevésnek bizonyult. Azok a középiskolák, amelyek mindjárt a mozgalom meghirdetésekor bekapcsolódtak, olyan gondokkal találták szembe magukat, amiket önerőből, saját módszerekkel kellett megoldaniuk. A KISZ kb középiskolai és szakmunkástanuló-osztálya az ország különböző középiskoláinak tapasztalatait gyűjtötte csokorba, s így adta ki a nyár folyamán a „Mi így csináljuk” című füzetet. Városunk két nagy hagyományú középiskolája, a Madách Gimnázium és Építőipari Szakközépiskola, valamint a Bolyai Gimnázium tapasztalatai is helyet kaptak a kiadványban. A tanulmányi mozgalom célja: a képességek szerinti tanulás. Ez nem csupán a tanórákra vonatkozik, hanem a tantárgyak tananyagba foglalt és azon kívül eső ismereteinek a minél szélesebb körű elsajátítására. Nagyon fontos az, hogy a tanulmányi munka ne csak az illető tanuló tudását, hanem környezetének ismeretszintjét is nö- -velje. A tanulmányi mozgalom jelentősége tehát abban rejlik, hogy a tanulást az egyéni érdekeken túl közösségi üggyé teheti, másrészt lehetőséget nyújt az egyénnek és a közösségnek a komoly önvizsgálatára, ami biztosítja a továbbfejlődés lehetőségét. Ennek érdekében az osztály- közösségek szintfelmérést végeznek, vállalásukat úgy teszik meg, mennyit akarnak fejlődni. A tanulmányi mozgalom a jelenlegi helyzet feltárásával a folyamatos fejlődés jobb megfigyelésével segíti az osztályfőnököt a közösség megismerésében, az alapszervezeteket pedig a tanulmányi munka számontartásában. A mozgalom sok buktatóval indult, hisz kidolgozatlan kérdések sora állt még a felnőttvezetés előtt is, így nehéz volt a mozgalom lényegét megértetni a diáksággal, írja Herold László, a Bolyai Gimnázium igazgatója beszámolójában. Az első akadályokon túljutva nagyra nőtt a lendület, majd mintha alábbhagyott volna. Ha ez általános, akkor fel kell rá figyelnünk, hiszen a mozgalom akkor éri el kitűzött célját, ha nem kampányszerű, nem néhány hónapig tartó akció, hanem folyamat. Minkét szóban forgó iskolában már korábban is hagyományos, volt az a — névadóhoz kapcsolódó — eseménysorozat, ami a tanulmányi mozgalom éves periódusának csúcspontjává alakult. A Madách-hónap programjának kialakításában figyelembe veszik az országos versenyeket, s ezekhez kapcsolódva rendezik meg a különböző házi versenyeket. A ma- dáchosok tudják, hogy ez az eseménysorozat nem az eminens tanulók fóruma, hanem az egész iskolaközösség erőpróbája. Fontosnak tartják a tömeges részvételt, hisz mindenki megtalálhatja önmaga kifejezésének legalkalmasabb módját, és egy közepes tanuló is sikerrel szerepelhet a rendezvénysorozaton — írja Csík Pál igazgató. A Bolyai-napok is egy egész év folyamatos munkájának gyümölcsét mutatják be. A szakkörök, házi versenyek résztvevői a tanév során kapnak fórumot a Bolyai-körben, mely fontos szűrő- és előkészítő műhely. A két-ötperces kiselőadások közül a kör vezetősége választja ki a Bolyai-i napokon elhangzókat. A tanulmányi mozgalom — talán kiderült — sok lehetőséget hordozó kezdeményezési A folyamat azonban még éppen csak, hogy elindult, és vannak középiskolák, melyek a mozgalomba való bekapcsol lódásukat az 1979/80-as tanévre tervezik. Nekik mái könnyebb dolguk lesz, főlegj ha megjelenik a harmadik kiadvány is, Ti hogy • csináljátok az értékelést? címmel,' (V.) v 4 modern képírás mestere A grafikusművészt, akiről a továbbiakban szó lesz, nem any- nyira neve szerint, mint inkább művei révén ismeri a világ:. Vertei József bélyegtervező három évtizedes munkássága nyomán elérte azt. ami majd minden alkotó álma: munkáinak eg.v-egy darabja tíz-százezres sokszorosításban visz hírt rólunk a földtekét keresztül kasul átszelő nemzetközi postahálózat „ország- útjain”. A dömösi származású művész kompozícióinak témái egyaránt felölelik történelmi múltunkat és napjaink aktualitásait. Bélyegeinek, bélyegterveinek jó része hazai és külföldi elismerésben részesült, különféle dijakat kapott. Sportbélyegei például Olaszországban, Franciaországban és az USA-ban nyertek első dijat, Szentendréről készített terve és bélyege pedig 1966-ban az ..Év legszebb bélyege” címet kapta. A gyűjtők, a rézbe metszett mikrovilág sajátos esztétikumának élvezői körében kiváltkénn népszerűek a Duna-kanyar nevezetességeit — Visegrádot. Esztergomot, Vácot — ábrázoló totál távlatú alkotások. A művész ezekben a kompozíciókban szű- kebb hazáját nénszerűsíti egészséges lokálpatriotizmussal. Nem véletlen, hogy ez a bélyegsora is elnyerte — kiadása után. 1975- ben — az „Év legszebb bélyege” címet. A Vertei József alkotta bélyeggrafika valutában is kamatozó exportcikkeink egyike. A művész a világszervezet felkérésére 1964- ben készítette el első ENSZ- bélyegét, s legújabb — ugyancsak nagydíjas — munkája az ENSZ szervei számára a bécsi Duna-parkban felépített épület- együttest ábrázoló sorozat. Vertel- bélyegekkel bérmentesítenek Mongóliában. Libanonban. Szíriában és a tengerentúli Ecuadorban is. A felkelő nap országába is eljutott a bélyegtervezés mesterének munkája. Egy nagy példányszámú japán folyóirat címlapján Vertei úgynevezett lep* kés bélyegeinek színes fotómon« tázsa látható. Vertei József három évtizedei alkotó munkásságáról nemrégiben gyűjteményes kiállítás nvíll Dorogon a József Attila Művelődési Központban. Itt egyaránt bemutatták a művész legrégibb, 1949-ben készített bélyegét, amely az újjáépített Lánchidat ábrázol» ja és azokat a bélveggrafikákat, amelyeket a napokban adott ki a posta. A sok témát felölelő bélyegsorok között az Űrhajósok című béivegkompozíció képviseli korunk technikai forradalmát. Harminc esztendő alatt ne« kevesebb, mint 300 bélyeget készített a míves képírás hazai mestere, aki — mint kritikusai mondják — nemcsak a néevzet- milliméterek képalkotásának avatott művelnie. Érdeklődési köre a makrovilágot is felöleli, mesterien fest is. Rab Erzsébet (24.) A fiatalok távozása után Dezső tekintélye reparálásaképpen férfias basszushangon méltatlankodott. — Ez az átkozott úri modorom. Ez gátolt meg abban, hogy szájon nem töröltem a lányomat. A fémdíszművesnek a szeme sem rebbent az iménti jelenet láttán. Félreállt, kivárta, mikor juthat ismét szóhoz. — Ünnepélyesen kinyilvánítom, hogy az iménti jelenet számunkra soha meg nem történt. Diszkrécióm fátylat borít rá. Szabadna visszatérni jövetelünk érdemi céljára? — Nagyon helyes — szólt finrtyáskodva a türelmetlen Bea, s kényes tekintetét a menyezet felé fordította. — Azt hiszem, ide kovácsoltvas csi’lár illene leginkább. Dezső hirleien utálni kezdte ezt a kényes élő csecsebecsét. Mosolyogni próbált, de csak vicsorogni tudott. — Szó se róla, kisasszony. Leginkább. — Ügy értem, hogy a kolo- niáigarnitúrához — fontoskodott Bea. Nem állhatta meg Edit, hogy rá ne szóljon udvarias megvetéssel. — Mi is úgy értjük, kedvesem. A fémdíszműves élénken észben tartotta a szabályt, hogy üzletembernek nem szabad megsértődnie, de azért neheztelve vette tudomásul a Burján testvérek fölényeskedését. Hiányolta Paulát. Vele szívesebben tárgyalt volna. — Sajnálom, hogy nincs lehetőségem átadni kézcsókomat, Paulácskának — mondta. Dezső félvállról felelt neki. — Megteheti, ha majd hazaérkezik a temetőből. — Hogyan ?... — Ma van ugyanis az én szépemlékű apósom nevelőapja — világosította fel Dezső a fémdíszművest. — Mivel szeretett nejem példás szülő- lisztelő, vitt egy csokor tearózsát a papa sírjára. — Nos, ha érdeklődhetnék tisztelettel... Mi az utolsó ár? Dezső azt hitte, szuggerálni akarja a szomszéd azzal a rebbenetlen, elmélyült tekintetével. ö is így nézett Félix Elek szemébe. — Az utolsó ár? Hogy ne legyen okunk a vitára, pontosan annyi, mint az első. A kopasz fejebúbjára fésült ritka hajzatot simogatta Félix, közben olyan . képet vágott, mintha enyhe fogfájással bajlódna. — Szabadjon megjegyeznem, én úgy tudom, hogy ez a lakás Editkéé. — Szívesebben tárgyalna vele? — kérdezte Dezső sértődött vigyorgással. — Esetleg a kedves férjével is... Ráérősen fonta össze Edit a karját magas melle alatt. Barátságos tekintete sajnálkozó volt. Ezzel fejezte ki, hogy nemes érzelmű ember ő, adott esetben a lótetűhöz is irgalmas tud lenni. — A / kedves férjem, aki számomra valóban kedves. Félix úr, helyeslőén nyilatkozott. Semmi kifogása a lakás értékesítése ellen. Itt kizárólag az a kérdés, hogy az önök szándéka mennyire komoly. Bea fényes szépsége váratlanul felccillngott: — A legkomolyabb. Meg van véve. Oly hevesen mozdult Félix Elek, hogy valamennyi - indíbőr zakóján. — Ez nem szempillafesték, édes kislányom! Apád kissé sokallja az eladási árat. Kényelmes vigyorgással ringatta meg magát a termetes Dezső. Még azt sem átal- lotta, hogy térdét kissé közönségesen megroggyantsa. — Na ugye. A papát nem szabad sürgetni, kedves kisasszony. Csak hadd gondolkodjon olyasmin, ami teljességgel fölösleges. Mi régesrég eladjuk az egész házat, de az okos papa még mindig azon fogja törni a fejét, hogy, hogyan spóroljon meg rajtunk kérek harminc fillért. — De én ehhez a lakáshoz ragaszkodom — mutatta meg Bea, hogy nem csak finnyás, de zsarnok is tud lenni. — Az én rovásomra, ne legyen kicsinyes! Mélyet sóhajtott, lehunyta a szemét, majd kelletlenül kiegyenesítette hátát a bizsus. — De édesem... Szentjánosbogaram. .. szabad az apucit így megszégyeníteni? Örömmel sietett nyilatkozni Edit: — Diszkréciónk fátylat borít reá. — Köszönöm. . — hadarta Félix gépiesen. De a követke-' ző szót már teljes figyelemmel ejtette ki: — Tehát?... Mintha pódiumon állt volna Edit, lenézett az alacsony kereskedőre. — Négyszázezer. Panaszos kedvében a nyafogást sem átallotta kipróbálni Félix Elek. — Teljesen elvéreznék anvagilag... Persze, persze, mert maszek vagyok. Engem büntetlenül lehet gyűlölni. Sikk és divat ócsárolni a maszekot. Valóságos járvány mostanában az ilyesmi. Azt híresztelik rólam, hogy a szalmazsákom is bankókkal van kitömve. De ez nem igaz! Csak a lányom érdeke vezérel. .. Dezső gangosra domborította magát, egyenesen kérkedett a részvétlenségével. — Nézze, Félix úr, engem egyáltalán nem érdekel a szalmazsákja. Sőt, a panasza sem érdekel. Ha mindenáron meg akar rikatni, inkább bekapcsolom a rádiót, mert most közvetítik a meccset. A csapatom idegenben játszik. Mit gondol, Félix úr, kihúzza egy döntetlennel Kaposváron a Vasutas? Átszellemülve a temetői látogatástól, szelíden és halkan érkezett Paula. Művirággal díszített régimódi kalapjárói finom háló csüngött púderes arca elé. — Üdvözlöm a kedves vendégeket — köszönt majdnem ájtatosan. Föllélegzett a bizsus. Hódolattal meghajolt. — Csókolom a kezét, Pau- lácska... — Imádkoztam édesapám sírjánál — újságolta Paula. — Ügy éreztem, ő is helyesli az elhatározásunkat. Ezzel a tudattal jöttem haza. Elégedetten dörmögte Dezső: — Másképpen nem is lehet. Okos és becsületes ember volt az apósom. — Itthon mi újság? — kérdezte Paula, fontos hírre számítva. Edit világosította föl: — Semmi. De még nincs^ három óra. Ez utóbbi megjegyzést inkább Félixnek szánta, mert az apróhirdetés szerint tizenöt órától számítottak az érdeklődőkre. Hadd érezze a fémdíszműves, hogy kevés az ideje. Paula anyás figyelemmel gyönyörködött Beában. — Milyen elragadó ez a fodros ruha. Csak nem a Rózsa Macánál varratta? Noha Rózsa Maca a város legfelkapottabb varrónője volt, Bea furcsálkodva fogadta a feltételezést. — Ilyen fazon csak Rot- schild Klárinál van. — Vagy úgy — csodálkozott zavaran Paula. Ebben a pillanatban lépett be Zoli és Rózsi. Mit sem törődve a vendégekkel, azonnal méltatlankodni kezdett a kövér kőpiűves. Egye meg a fene. Kaposváron egy—háromra vesztésre áir a csapatom. Félix Eleket egyálalán nem érdekelte a kaposvári meccs, de azér biztos előérzettel jósolta: — A Vasutas ki fog egyenlíteni! Bea durcásan ráncolta orratövét. — Azért jöttünk, hogy a futtballról társalogjunk?! Papa, tessék már megegyezni! — Jó, jó, szentjánosbogaram. .. Várjuk meg a meccs végét. Otthon szeretném meghallgatni. Aztán majd visszajövünk a végeredménnyel. Ugye nem veszik rossznéven. .. Émelygés bántotta' Editet.' Nehezen viselte el Félix nyirkos, negédes modorát. Fagyosan mosolygott rá: — Ellenkezőleg. Szíveskedjék rohanni, nehogy lekésse a körkapcsolást. (Folytatjuk) 4 NOGRAD - 1979. augusztus 28., kedd