Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-25 / 198. szám

Rimőcon Jártunk Akartunk valamit A Sanäcselnök örömei és gondfai Két szerepkör — és ami belőlük takad ' — Ha arra gondolok, hogy gyermekkoromban hosszú évekig alig-alig történt vala­mi változás a falu életében, fejlődésében, most viszont ha csak az utóbbi három évet nézzük: óvoda, járda, ravata­lozó építése. új utcasorok aiakulnak ki; elégedett va­gyok. Ez csak az érem egyik oldala. A másik a lakosság részéről felmerülő jogos igények, amit meg kell olda­ni: iskolabővítés, napközis ellátás biztosítása, utak fel­újítása, az egészségügyi léte­sítmény korszerűsítése. Bi­zony ezek gondot jelentenek a tanács számára. Ilyen a mi sorsunk: ha valamit megoldunk a köz érdekében örülünk, de már az újabb feladatra gondolunk — ma­gyarázta Kobela András, a rimóci tanács elnöke. Eredmények és feladatok. Örömök és gondok. Hol az egyikből van több, hol a másikból. A Kettő eredője határozza meg a fejlődés, a haladás vonalát. Így van ez Jlimócon is és így Van ezzel » tanácselnök is. Egy falu örült, amikor a piciny rimóci gyermekek szá­mára is megadatott, hogy óvodába mehessenek. Talán többen fel sem mérték, hogy a gyermekek személyiségfej­lődésében milyen fontos sze­repet játszik az óvodai neve­lés. Egyszerűen örültek an­nak, hogy már a községnek is van óvodája. Lehet, hogy ekkor, az öröm pillanataiban már megfogalmazódott az újabb feladatsor: korszerűsí­teni, bővíteni az iskolát, sár- talanítani az utcákat, és így tovább. A feladatok megoldá­sának rangsorolása, a lehe­tőségekhez való „alakítása” tanácsi feladat. — Nem mi a tanácsi appa­rátus pár-, embere döntünk ab­ban, hogy milyen feladatokat kell megoldani. A tanácsi tes­tület és rajtuk keresztül a fa­lu lakossága tisztában van­nak a lehetőségeinkkel, isme­rik az igényeket, a teendőket, amiket el kell végezni. En­nek birtokában közösen dön­tünk, mit, mikor, és hogyan. Aminek örülök, hogy a vég­rehajtásból a lakosság is ki­veszi részét. Az 50 férőhelyes óvoda építésekor egymillió forint önkéntes felajánlást tettek. A ravatalozó szinte teljesen a lakosság hozzájáru­lásából éoült — újságolta a tanácselnök. — Ügy tudom, hogy az is­kola tantermei korszerűtle­nek, zsúfoltak. — Valóban így van. Az öt tanterem délelőtt, délután fog­lalt. A nyáron felújítjuk az intézményt. Korszerűsítjük a világítást, az olajos padlóza­tot műanyag pvc, köny- nyen tisztítható, melegpad­lózatra cseréljük ki. Az is­kola bővítését csak a követ­kező ötéves tervben tudjuk megoldani. A napközi bein­dítása is a feladatok listáján szerepel. Rimóc „nyújtózkodik”, ter­jeszkedik. A tanács házhelye­ket alakít ki és ezzel új ut­cák jönnek létre. Az építke­zés ezen a területen elkezdő­dött. Negyvenöt házhely még gazdára vár. — A terjeszkedés, a járda- és az útépítési gondjainkat növeli. Az idén utak felújí­tására 350 ezer forint áll ren­delkezésünkre. Ebből az ösz- szegből a Rákóczi utat hoz­zuk rendbe. Nem ellentmondásos a ri­móci tanácselnök öröme és gondja. A kettő dialektikus egységet alkot. Az elért ered­mények már magukban hor­dozzák a következő feladato­kat. Az érem két oldala az öröm és a gond együtt maga a fejlődés. A tanácselnök örö­mé és gondja nem egy embe­ré, hanem az egész falué. — Szenográdi Ferenc — A Uj módszerek, bővülő ismeretek A nyírjesi totemfa ' Á nyár a pihenés, a kikap­csolódás, a strandolás és ki­rándulások évszaka a diák­nak. de itt-ott komoly mun­ka is vegyül bele. A vezető­képző táborokban javában fo­lyik a felkészítés a követke­ző mozgalmi évre. Ha a munka fontosságánál ez mérvadó lehet, akkor a nyírjesi vezetőképző táborban mo6t az átlagosnál is kemé­nyebb munka zajlik, hisz’ a Nógrádi.Sándor úttörőház ifi-, sei és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola leendő pedagógusai a megye ifjúve- zető-utánpótlását képzik, re­mélhetőleg nem egy mozgal­mi évre. — Igyekszünk az alapszin­tű politikai és módszertani ismereteken túl sok jól hasz­nosítható módszert adni. — mondja Steib Péter táborve- zető-helyettes, aki rajz-föld­rajz szakos tanárnak készül. — Szeretnénk, ha az itt fel­dolgozott anyagból minél több megmaradna bennük. ezért ha csak tehetjük, elszakadunk a megszokott „előadás” for­mától. Rajfoglalkozások ke­retében beszélik .meg a gye­rekek a kiadott témát. és mindjárt alkalmazzák is az új ismeretet. — Rendeztünk egy akadály­versenyt, melyet a megyei egészségügyi csoport dolgozott ki, és a maga nemében új­szerű volt. Ez a totemfa, amit éppen . most festek, a „népek barátsága” karneválra készül. Minden raj kapott egy földrészt, amit meg kell elevenítenie. Hátravan még egy tréfás járőrversen.y, egy ..tábortűz, — hogy csak néhány programot említsek. Bodzás Kati, Pribeli Er­zsi és Vig Piroska eav kar­tonnal púpózott asztal előtt ül. Épp negyedéves rajprog­ramot állítanak össze. — Rajfoglalkozáson erről volt szó, gyorsan kipróbáljuk a gyakorlatban is. — mondják. — Egyébként nagyon jó itt. Sok a fog­lalkozás, elvégre azért jöt­tünk, hogy tanuljunk. Az a jó, hogy emellett nagyon sok szórakoztató progra­munk is van. Érdekes volt a tábori olimpia, amit Szabó Péter sportos szervezett, meg lói sikerült a számháború is. Ez azért külön érdekes ne­künk, mert a mi rajunk nyer­Ipari robotok sorozatgyártása Az ipari robotok, az úgy­nevezett manipulátorok első és második generációját már a hatvanas években is széles körben alkalmazták az NDK iparában. Az idén pedig meg­kezdték a kis és középtelje­sítményű ipari robotok kifej­lesztését és gyártásét. Né­melyek azt fontolgatják, hogy ezek a „mindentudó” gépek célirányos vagy rentábilis ké­szülékek legyenek-e. Az érzé­kelőkkel ellátott, mikropro­cesszorokkal vezérelt géppk mindenekelőtt a sorozatgyár­tást segítik elő, de pótolják az egyhangú kézi munkát is. Az ipari munkások 40 szá­zaléka még ma is kézi, ösz­szeállító- és szerelő munkát végez. Ez a tény is indokolja a robottechnika alkalmazását. Az NDK járműiparéban pél­dául 880 robottal 1300 fő munkaerejét sikerült megta­karítani. 1985-ig a roíiotok to­vábbi alkalmazásával 6—7 ezer munkás válik szabaddá más termelőágak számára. A harmadik generációs ro­botok leginkább a járműgyár­tásban, a szerszám- és köny- nyűiparban jártak ez ideig sikerrel. A jövőben pedig otyan robot „építőelemeket” kívánnak kifejleszteni, me­lyeket a felhasználó saját céljainak megfelelően állíthat össze. Új ipari A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság fővárosától 50 kilométerre eső Szuncshon- ban negyedszázaddal ezelőtt még csupán egy.etlen, kis- ioari karbidgyártó üzem volt. A KNDK kormányának ha­tározata alapján az itt feltárt, több száz évre elég mészkő­készletek bázisán cementipar létesítéséhez fogtak hozzá. A szuncshoni kerületet manap­ság a cementipar központjá­nak nevezik. A helyi cement­gyárak néhány hét alatt any- nyi terméket adnak az or­körzet szágnak, amennyi két évtized­del ezelőtt egy év alatt ké­szült az egész népi Koreában. Ebben a kerületben talál­hatók a csiktoni és a cshön- szoni, modern berendezéssel felszerelt nagy szénbányák. Jelentős vegyi-, könnyű- és helyiipari üzemek is működ­nek itt. Termékeik — mező­gazdasági gépek és nitrogén- műtrágya, gyógyszerek és közszükséaieti cikkek — nem­csak az KNDK-ban, hanem az ország határain túl is ismer­tek. te. — Esténként jókat ját­szunk, meg énekelünk. Most jött néhány ifis Csillebércről, sok újdonságot hoztak, úgy hogy nem 1 a „puszilkodós só­derban” merül ki az esti já­ték. — Nagyon jó, hogy ilyen közvetlen a kapcsolatunk a táborvezetőséggel. Ismeret­len dolog nálunk a magázó- dás, és ez már eleve azonos hullámhosszat jelent. Nem csak arra tanítanak bennün­ket, hogy mi a dolga egy ifi­vezetőnek, de a velük való beszélgetések is sokat jelen­tenek. Visszaemlékszem úttörőko­romra, — amikor jómagam is a Nyírjesben tanultam az őrs­vezetés tudományát — milyen kellemes volt a fenyőfák alatt ropogó tábortűz melegénél énekelni. Jólesett visszatérni ide, és látni, hosv a munka ugyanolyan lendületesen és eredményesen folyik, mint régebben. (V.) (A Balaton és partja nyáron tükör. Zavaros, piszkosszürke, gyakran hulladékkal teli vizé­ben ugyan aligha borotválkoz­hatna meg a jószemű férfi- kempingező is, a tóparti tü­kör sok mindenről árulkodik. Butaságról, emberi gyarlóság­ról is, minderről azonban a „tükör" tehet legkevésbé.) MEZTELENKEDÉS Az üdülőtelepen szerény kis villájában nyaraló fogorvos szívós ember. Tart már egy ideje a civódás a szomszédok­kal, de a doktor az Istennek sem enged a negyvennyolcból, akarom mondani a sövényből. A dúsan és nagyra növő jáz­mint beleültette szinte a drótkerítésbe, itt-ott nyírfa oldja fel a köv'érre hízott sö­vény egyhangúságát. A szom­szédok jobbára a fák miatt morognak. A doktor úr nem tartotta be a telepítésnél a telekhatártól számított, előírt távolságot — és most káro­sodnak. A nap jelentős részé­ben ugyanis árnyék borul a zsebkendőnyi kertekre. — A sövény pedig marad, — nyilatkoztatja ki magabiz­tosan a doktor úr, a buja sö­vény mögül, leheletfinomra borotvált pázsiton heverve. — Amíg a Balatonon nem lesz nudistastrand, addig én itt fogok pucéran napozni. A sö­vény mögött! Legyenek nyu­godtak: sokszor lebarnul még az én... fenekem addig, amíg a sövényt beljebb tetetik. Félő. hogy a dokinak igaza van. A nudistastrand gondo­latát még csak pedzik a ha­zai újságok, de talán előbb teljesül a meztelenül napíür; Bő másfél évtized az ifjú­sági mozgalomban nem kis idő, legtöbben „megelégsze­nek” 4—6 évvel és máris bú­csút mondanak a KISZ-nek, hogy úgymond’ — saját sza­vuk szerint — „kiöregedtek”. Ilyenformán rendhagyó eset a Látkóczi Bálinté, aki nem­csak 17 évet tud KISZ-esként maga mögött, hanem egy­huzamban tíz éve titkárként vezeti a Nógrád megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat központi alapszerve­zetének közösségét. — Mikor idekerültem 1969- ben — eleveníti fel a szer­vezet alapításának történetét — lelkes, tettre vágyó fiata­lok fogadtak, s hamar meg­született a szervezeti elhatá­rozás ötlete. Éreztük, és ezek nem nagy szavak, hogy az együttes szórakozás, kirándu­lás mellett ez a társaság többre képes, egyszóval: akartunk valamit... — S ma, egy évtizednyi távlatból megítélve, mi si­keredett? — Akkor tizenöten kezd­tünk, ma 34-en vagyunk. De nemcsak a tábor bővült, ha­nem, ahogy mondani szokás, a „szervezeti jelleg” is. Mun­kánk érződik a vállalatnál, bármiben kérik segítségün­ket, ott vagyunk... Sikerült elnyernünk a kiváló szerve­zet kitüntetést, ami, azt hi­szem méltó koronája több éves szorgoskodásunknak. — Miközben ön megkapta a KISZ-érdemérem elisme­rést. .. A kitüntetés indok­lása tulajdonképpen nem több „az ifjúsági mozgalom­ban kifejtett tevékenysé­gért”, de gondolom ettől több van a tarsolyban. — Erről szólni a tagság lenne illetékes. Véleményem szerint egy vezetőnek, és itt a termelési és értékesítési osz­tály vezetője is beszél belő­lem, többet és jobban kell dolgoznia a „vezetetteknél”. Bár elcsépelt mondásként hangzik a személyes példa- mutatás, mégis nagyon fon­tosnak tartom, hiszen aki vi­zet prédikál és bort iszik, an­nak előbb-utóbb egyetlen szavát sem hiszik el, nem­hogy aszerint cselekednének. És még egy dolog lényeges: a közvetlen, mindennapos „élő” kapcsolat az emberek­kel, a mozgalmistákkal. Enélkül nem lehet tájéko­zódni véleményükről, tetteik­ről, szándékukról, követke­zésképpen a velük kapcsola­tos döntés, intézkedés is pa­pírízűvé, gyakran megvaló­síthatatlanná válik. — Gazdasági vezető és KISZ-titkár. E két szerepkör összeegyeztetése nem okoz gondot, egyáltalán nem zár­ja-e ki egymást? — Határozottan mondom, hogy legtöbbször nagy hasz­nát veszem annak a tudásnak, ismeretnek, amelyet a főisko­lán, majd az egyetemen el­sajátítottam. Nyilván köny- nyebben és hatásosabban le­het egy titkárnak érvelni a gazdasági munka mellett, ha felkészült, tájékozott és jár­tas a szakmában. Vagy az üzemi négyszögben, úgy ér­zem eredményesebb tudok lenni, ha ismerem jól a gazdasági helyzetei, illetve ennek javításáért lehetséges mozgalmi segítséget. — Ám ez merevséghez, esetleg önfejűséghez is ve­zethet. — Nem feltétlenül. Sőt, szeretem és kérem is, hogy egy-egy gyűlésen, összejöve­telen mind többen mondja­nak véleményt, kritikát, ja­vaslatot, ne pedig a két­évenként rendezendő ifjúsági parlamenten derüljenek ki olyan dolgok, amelyek meg­oldása a mindennapi teendők A Távol-Északon, a ko- limszki hegyvidék lábánál ered az az új, magas radon­tartalmú gyógyforrás, amely­nek feltárását nemrégen fe­jezték be Talaj üdülőkörzeté­ben a magadani geológusok. A forrás másodpercenként mintegy 7 liter gyógyvizet ad, ami bőségesen elegendő egy 1200 személyes gyógyüdülő szükségleteinek kielégítésére. közé sorolandó. Egyébként, vállalatunknál méltó helyet kap az ifjúságpolitika, tö­rődnek velünk és gondoskod­nak is a fiatalok helyzetének javításáról, s ebben, talán nem tetszik szerénytelenség­nek, benne van a KISZ „ke­ze” is. — Végezetül, ne tűnjék provokatívnak a kérdés: meddig vállalja az ifjúsági mozgalom helyi vezetését? — Természetesen, amíg ez­zel megbíznak. De azt hi­szem nyugdíjig ezt nem le­het és nem is szabad csinál­ni. Igyekszem olyan utánpót­lásról gondoskodni, aki, illet­ve akik képesek jobban csi­nálni az eddiginél, akkor szívesen átadom a stafétát. Persze, ez nem szakítást je­lentene a KISZ-szel, hiszen egyebek között az ÉDOSZ megyei ifjúságpolitikai bi­zottságának a vezetője is va­gyok, meg aztán bármikor szívesen segítek. Ám, azt hi­szem, túl korai erről még beszélni, annál is inkább, mert teendőink a munkára sarkallnak, nem a „lemon­dásra”. <0 A laboratóriumi vizsgálatok bebizonyították, hogy a gyógy­víz radontartalma nem ma­rad el a híres chaltuból gyógyvíztől. Az új forrásfel­tárása után jóváhagyták a talaji gyógyhely továbbfej­lesztésének tervét is. Az eddi­gi négy fedett csarnok mel­lett hamarosan felépül az ötödik is. Másodpercenként 7 liter gyógyvíz dőzni kívánók akarata, mintsem véget érhet a tanácsnál egy ilyen sövényvita. REJTÉLY Atellenben, két telekkel odébb a tulaj nem napozik meztelenül. Sehogyse napozik, merthogy nem is látják. Sió­fokon az egész szezon alatt ta­lán kétszer sem. Csak a ven­dégeit. Éppen most érkeztek a legfrissebbek, a teraszról lá­tom a kipakolást. Egy Nyugat- Németországban bérelt Merce­desszel meg egy magyar VÁM rendszámú Opel-cirkálóval vannak: a gyerekeket is bele­számolva, kilencen. Arabok. A váltás jól van megszer­vezve, ez kétségtelen. Csak ma reggel távoztak a magyarok, igaz ami igaz: ők is népes csa­ládi körben. Voltak vagy tí­zen. Rejtély, hogy hol aludtak; hogy miként térnek majd pi­henőre a most érkezett ara­bok, közöttük az igen előre haladott állapotban levő kis­mama. Azért furdal a kíván­csiság, mert az állandóan tá­vol levő, minden idejét a ven­dégszerzésnek-levelezésnek szentelő tulaj nem valami tá­gas-fényes házat visz Apró kis házikó az egész; két ol­dalról .bevakolt nádpalló fal­lal, csapott tetővel. S ami a lényeg: három ágy van ben­ne. Biztos forrásból tudom. Ja, kérem, ebből a nyolc­tíz vendégre méretezett há­rom ágyból fog felépülni a tá­gas-fényes ház. AJÁNLAT — Nem akarod, hogy szom­szédok legyünk? Itt van ez a telek... telkecske, eladó Kétszázezer. — Sajnálom, nincs nálam annyi. ÁLDOZAT A hazánkba látogató külföl­diek hetven százaléka elve­szik. A határon még megvan­nak, aztán szőrén-szálán el­tűnnek, felszívódnak: nem re­gisztrálhatják őket egyetlen szállodában, kempingben, legá­lis fizetővendég-szobában. Közvetítés nélkül, suba alatt húzódnak meg a feketézőknél. A pitiáner adócsalóknál, az ál­dozatvállalóknál. Szegény B. úr, régi isme­rősöm is kénytelen volt még összébb húzni magát, az idén a korábbinál is nagyobb ter­het vállal a vendégforgalom­ból. Elébb csak azt látom, hogy gyarapodott a kert, s elégedetten bólintok: No lám, a nagytiszteletű B. úr mi min­dent meg nem tesz a vendé­geiért. Sárga műanyag tetőt hú­zott a járda egy darabkája fölé, s ez a tenyérnyi terület körbe is van kerítve színes kempinghuzattal. Afféle reg- gelizőheiynek nézem, ezért bólogatok elégedetten. Egy reggel azonban oda az illúzió. Meglehetősen korán in­dulunk az északi partra, s lá­tom B. urat. Ott alszik sze­gény a. sárga műanyag tető alatt, egy keskenyke kem­pingágyon. Kilóg alóla a gumimatrac. Az idén kiadta a tavalyi lakhelyét, a hátsó traktus szerszámossufni ját is. Csak mondja valaki, hogy B. úr nem hoz, áldozatot á vendég- forgalomért. EPILÓGUS Budapest, Bartók Béla út, 7-es autóbusz.- Érdeklődve hallgatom a két fiatalasszonyt. — Nyaralás? — Megvolt, a Balatonnál, — mondja áhítattal a kérdezett.' — Na és? — Borzasztó! Az a tömeg, a sorállás... kész nyomor. Az árakat ne is kérdezd, szemér­metlenül' rabolnak mindenütt. És a víz... mit mondjak... olyan moslékszínű, meg hi­deg. S ha azt akartuk, hogy a fenekünk alá tudjuk teríte­ni a pokrócot, már hajnalban le kellett valakinek menni a partra, ebédelni meg felvált­va jártunk, hogy a helyünk megmaradjon. — És jövőre? — A Balaton, drágám, per­sze, hogy a Balatonhoz me­gyünk. Minden oké, már elő vagyunk jegyezve a háziaknál! — kelc — NÓGRÁD — 1979. augusztus 25., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom