Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-24 / 197. szám

Müveltségszérum a giccs ellen

Művelődési tábor Salgótarjánban

MANAPSÁG MINTHA ú.i- ra divatba jönnének azok az elméleti munkák és gyakorlati célkitűzések, amelyek célpontjában az ízléstelenség és a giccs elleni küzdelem kerül. Egyre határozottabb és kör- vonalazottabb törekvésünk, hogy a művészeti nevelést és önnevelést minél előbb el kell kezdeni, s már az óvodában és az általános iskolában be kell adni a „giccsellenes műveltségszérumot”, hiszen a változás legfőbb lehetősége az iskolai oktatásban van. Sajnos nem minden iskola rendelkezik olyan anyagi és személyi feltételekkel, amelyek megfelelő lehetőségeket biztosíthatnának a jövő nemzedék ízléskultúráia fejlődéséhez. Örömmel üdvözölhetünk tehát minden olyan új kezdeményezést. amely célul tűzi az iskolán kívüli területek bekapcsolását művészeti nevelésünkbe.

Nógrád megye évek óta kísérletezik ilyen formák létrehozásával. s ezek eayike az augusztusban rendezett művelődési tábor is. amely hatvan, hátrányos helyzetű iskolából jövő kisdiák számára biztosítja játékos formában a művészetekkel és a lakáskultúrával való ismerkedést.

A táborvezető Szőke Péter- né, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola tanára elmondta. hogy minél szabadabb légkört akarnak biztosítani a gyermekeknek, akik saját maguk döntik el. melyik kiscsoportban, s kikkel szeretnének együtt dolgozni. Az ipar- és képzőművészek által vezetett különböző szekciók (fafaragó, textil, játék, grafika, képzőművészet) tág teret biztosítanak ahhoz, hogy a gyerekek kedvükre válogathassanak a különböző művészeti ágakhoz kapcsolódó lehetőségekből. Ez a komplexitás biztosítja a „kóstolgatás” örömét. Ugyanakkor arra törekednek, hogy a 'gyerekek olyan anyagokkal dolgozhassanak, s olyan „műveket alkossanak” amelyeket később otthonuk, környezetük formálásában, szebbétételében felhasználhatnak.

A fafaragó kiscsoport máris a helyzet magaslatán fogad a szó szoros értelmében, hiszen a gyerekek éppen olyan hinta elkészítésén fáradoznak, amely egyben a mászóka és a nyújtó szerepét is betölti.

„A cél: a fával való azonosulás” — mondja Bobály Attila pedagógus, a szekció vezetője. A gyerekek szemmel láthatóan élvezik a munkát.

— Nagyon szeretek itt dolgozni. Örülök, hogy megtanultam a fa mélyítésének, a szobrok készítésének technikáját, s a görbe baltával történő fafaragást — kapcsolódik a beszélgetésbe öz Attila, dorogházi hatodik osztályos tanuló, aki először van a művelődési táborban. — A táborzáró kiállításra vagy fahajóval. vagy szoborral készülök — még nem döntöttem el.

A TAVALYI PROGRAMHOZ kéjest új színekkel is gazdagodott a tábor élete: művészettörténeti foglalkozások, diavetítések, zenehallgatás. A szakmai irányító Budavári István iparművész. Bizonyára több éves tapasztalata érlelte ki benne azt az elképzelést, amely akár a művelődési tábor mottója is lehetne: „Maga az alkotás is öröm, s az eredménye is. hiszen játék.”

Ebből is kitűnik, hogy idén elsősorban a játékkészítéssel és használati tárgyak készítésével foglalkoznak a gyerekek. Nagy szerepet kap a praktikum Is, hiszen az ilyen jellegű játékokat otthon is elkészíthetik, s életük alkotó részévé tehetik a későbbiekben. Az egyszerű deszkákból, autók, babák és baba- bútorok készülnek, a papírból; álarcok, sárkányok, hajók és virágok.... felsorolni is nehéz.

A textileseknél is életre kelnek a mesékből a bábfigurák, de készülnek itt fali zsebes tolltartók, falvédők, és ötletes oámaállatok is.

— Jobb a helyzetünk, mint tavaly. — ielenti be Bakos Eszter, mátranováki kislány. — Több az anyag, s filc is van. Sok új ötletet kaptam, amit majd felhasználok otthon is. Most a mellénykészítés jelenti számomra az újdonságot

A grafikusoknál sem hiányzik az újdonság, a ceruzarajz mellett, hidegtű-eljárásos rézkarcokkal próbálkoznak. A monotípiák készítése a nyomdatechnika rejtelmeibe nyújt bepillantást.

— A képzőművészeknél a természettanulmányozással, a látvány utáni rajzolással kezdődött a munka — számol be dr. Fancsik Jánosné pedagógus. — A színkultúra feilő- dése a foglalkozások során kimutatható. A környezet- esztétika fejlesztését célozza az ikebanák és a térplasztikák készítése. A gyerekek által büszkén bemutatott, a különböző technikával, s még több ötlettel készített kis „alkotások”. mind azt bizonyítják, hogy hálás talaira talált a sok törődés, a vezetők lelkes munkája.

Természetesen a kötetlen formában történő műhelymunka mellett bőven van lehetőség, még játékra, érdekes programokra is. melyek köDon Quijote — balettban

zött a túrától, a táncháztól, a vízi- és lésiparádétól. tréfás vetélkedőktől tábortűztől

kezdve a vetítésig. mesék előadásáig szinte minden szerepel a gyermekek nagy öröA szófiai állami akadémiai opera és balettszínház Mi.n- kusz: Don Quijote című balettjével vendégszerepei a Margitszigeti Színpadon — augusztus 23-, 24- és 25-én. Képünkön: jelenet a balettből.

mere..

Molnár Zoltán már nem tartozik éppen a legkisebbek közé:

— Általános^ iskolás voltam, amikor először megfordultam ebben a táborban. Mély nyoma maradt, ez segített abban az elhatározásomban, hogy a budapesti képző- és iparművészeti szakközépiskolába jelentkezzem. Most harmadikos vagyok.

■— Ezek szerint évről évre visszajársz ide. Szívesen jönnél a jövőben is?

— IGEN, NAGYON szeretnék, mert kötelességemnek tartom, s célom, hogv másoknak is segítsek a kezdő lépésekben. Jó érzés megszerettetni a többiekkel azt. amit én szívlel-lélekkel csinálok.

Mit lehet még ehhez hozzátenni... Az „első fecske” kirepült, kívánjuk, hogy kövesse őt a többi is.

—vé—

(21.)

Dezső motorhoz értő embernek képzelte magát. Fürdőnadrágra vetkőzve, hasán és combján olajos kéznyomokkal dekoráltan szerelt a diófa alatt. Jószerével csak a váza maradt egyben a zöld Pannóniának. Többi alkatrészéből valódi kirakodóvásárt rendezett a kőfaragó. Indián csíkokkal díszített képe felragyogott, amikor megpillantotta az udvarra lépő Editet, aki Dankába csimpaszkodva le sem tagadhatta volna, hogy jól tartották öleléssel.

Harsányan és tapintatlanul bömbölte a kőfaragó:

— Mindenütt szerelem! A lányom randevúra rohan, a húgom meg a férjét zabálja. Micsoda ízlés!...

A tündöklőén tiszta és egészséges Edit nevetve kiáltotta a diófa alá a fontos újságot:

— Jöhetnek a vevők!

Dezső meglepett csodálkozással lépett ki a lombok árnyékából. Elismerő fölénnyel fürkészte a tanárt.

— Nocsak. Félreismertelek, sógor?

— Biztos vagyok benne — hagyta rá a tanár, és elnéző mosollyal viszonozta a kőfaragó képzelt fölényét,

Dezső megbocsátó kedvében volt.

— Semmi baj. Az a fő, hogy megjött az eszed.

— Eddig tehát eljutottunk

— próbált úgy viselkedni Danka, mintha nem tűnne fel neki Dezső faragatlansága. — A többit rátok bízom. És még valamit: az új ház építésénél számíthattok az izomerőmre.

— Feleségéhez fordult, arcon csókolta. — Sok szerencsét... Estére megjövök. Ne csodálkozz, ha spicces leszek.

Ígéretében benne volt, hogy úgysem váltja valóra. De a reményt is kifejezte, hátha elmarad a vásár. Editet valósággal megemelte a hála. Alig lépett ki Danka a hallási távból, komolyan kérte bátyját:

— Légy vele tisztelettu- dóbb. Megérdemli.

Elnézőn sandított húgára a kőfaragó. Beleegyezése jeléül Edit orra hegyéhez érintette olajos ujját.

— Jól van na. Tőlem naponta leporolhatod tollseprő- vel.

NŰGRAD - 1979. augusztus 24., péntek

Egyházasdengelegen a községi közös tanács felújította a kultúrházat. A helybeliek — csaknem 800 ember — régi

vágya teljesült. Nem kell most

már restellkedniük az idegenek előtt, ők is tudnak fogadni akár fővárosi művészeket is. Július óta, amikorra elkészült a ház, meg is tették: a könnyűzenei est alkalmából az előző évtized híres-neves énekessztárja» Ambrus Kiry is fellépett.

— Telt ház volt — büszkélkedik Zsiga László, a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke. — Remélem, több ilyen rendezvényünk és teltházas akciónk lesz még.

— A megszépített házat mire használják még?

— Egy-két filmvetítésre, de folyamatos mozizás még nincsen, vissza kell állítanunk. A nagyterem mellett, az öltözőkön kívül, van egy kisebb helyiség, klubnak szeretnénk berendezni. Nemzetiségi klubnak.

Egyházasdengeleg lakóinak körülbelül negyven százaléka nemzetiségi lakos. Az idősebbek egymás között még ma is szlovákul beszélnek, de a fiatalok már sehogysem akarják használni anyáik, apáik nyelvét.

— Pedig — mondja a nép- frontelnök — nyelvtudással többre viheti az ember. Igaz a mondás; ahány nyelvet tud az ember, annyit ér.

*

Podobén Mihály, a Sziráki községi közös Tanács elnöke három település sorsát vallja a magáénak: a székhelyközségét, mint legnagyobbét, és a két kisebb, de egyenrangú társét, Bérét, Egyházasdengele- gét. Ezek nemzetiségi községek.

— Béren erősebben élnek a

régi szlovák hagyományok,

ILECirl i

mint Dengelegen — tájékoztat a tanácselnök —, éppen ezért egyik fontos feladatunknak tartjuk, hogy a dengelegi elhaló nemzetiségi szokásokat felélesszük. Jó kapcsolatunk kerekedett a megyei népfronttal, s ígéretet kaptunk egy nemzetiségi klub berendezésére. Mi a felújított kultúrház- ban a helyet biztosítottuk, a népfront tavasszal megvásárolta a csillárokat, pillanatnyilag a bútorzatot várjuk.

— És Egyházasdengelegen igény van a klubra?

— Feltétlenül. Az emberek igénylik egymás társaságát, a közösségi összejöveteleket. Hát ne csak a kocsma adjon erre lehetőséget. A nemzetiségi klubot tehát nem kártyaszobának akarjuk használni, hanem beszélgetni kívánó, tisztességes emberek szórakozására. Otthonos, kulturált környezetben ízesebb a beszéd, kisebb közösségben nyíltabbak a lelkek, bátrabbak a nyelvek. Sokat segítene ez a klub a helyi népfrontbizottságnak is, amely ebben az* állandó helyiségében az eddiginél eredményesebben, hatékonyabban tudná összefogni a falu lakosságát, Jeles emberek közreműködésével ismeretterjesztő előadásokat, fórumokat szervezhetne.

Szirákon és társközségeiben, a népfrontosok, a főhivatású és tiszteletdíjas népművelők bevonásával Igyekeznek megoldani a jelen fölállította feladatokat, Szirákon és Egyházasdengelegen a művelődési intézmények felújítási munkái miatt kissé elszoktak az emberek a rendszeres, folyamatos, intézményileg szervezett művelődéstől, most folyik a „visszahódításuk.” Egyházasdengelegen e cél érdekében még új eszközöket is bevezethetnek, mint láthattuk. A vezetők legfőképpen arra törekszenek, hogy az emberek önszántukból, belső szükséglettől hajtva tevékenykedjenek a közösség, a település érdekében — ne felsőbb utasításra, könyörgésre. Azt mondják,

zatlan lehetőségek, amelyek szorosabb együttműködéssel, segítőkészebb, serényebb magatartással mindenki örömére

hasznosíthatók. Csupán minden társadalmi szervben tevékenykedőnek világosabban kellene látnia, hogy a kultúrában is — miképpen a társadalmi munkában például — közösen gyorsabban lehet előrehaladni. Ne mondja a KISZ- es, a népfrontos, az MHSZ-es és így tovább, ez az én szervezetem, nem érdekel a másik. Mondja azt: a mi szervezetünk, s érdekel a másik, keressük az együttmunkálko- dás lehetőségeit.

— Mi még ezt nem tanultuk meg amúgy istenigazából — ismeri el őszintén a tanácselnök.

*

Egyházasdengelegen szorgalmas, jóravaló emberek élnek. Itt születtem, Gondolja; itt maradtam volna köztük, ha nem ilyenek? — kérdezi, feleletet nem várva Zsiga László népfrontelnök. Ismerősei a második nevén, Ferinek szó-- litják.

— Tényleg jó lenne nekünk az a klub — kaparja meg füle mögött a haját. — Szorosabb kapcsolatot tudnánk kiépíteni az emberekkel, jobban tudJ nánk dolgozni, a községünk látná hasznát. Gyarapodnának a szórakozási, művelődési le-J hetőségeink, szebb lenne a3 életünk.

Ma álom — de holnap va-j lóság.

Sulyok László J

A televízióból jelentjük

Hogyan dolgozik Fehér

Fehér György pályafutása ugyancsak sikeres. Diplomafilmje óta — amely az 1973- ban rendezett III. Richárd volt — minden jelentősebb munkája hozott valamilyen díjat Veszprémből, Miskolcról, de Prágából és Salzburgból is. (Veszprémi fődíjat kapóit a III. Richárd, a Volpo- ne és a Barabbás, különdíjat A bűvös szekrény és A bosz- szú, Salzburgban a Barabbás, Prágában a Bajazzók kapott kitüntetést.)

Annak ellenére, hogy Fehér

György pályafutása mindösz- sze hat éve kezdődött, rém számít az egészen fiatalok közé, 1939-ben született. Sokáig dolgozott hangmérnökként, segédoperatőrként, képvágo- ként, kameraként a televízióban — tanult mestersége:

— Beleegyezése sokkal többet jelent számomra, mint

gondolnád.

— Egyéb közölnivalód nincs? Mert nekem van.

— Tehát? — sürgette Fdit.

— Először a ti lakásotokra találjunk vevőt.

így akarta Edit is, de azért meglepte a kívánság.

— Mit jelentsen ez a kikötés?

— Hogy aztán ne legyen semmi curikk — adta meg a kőfaragó a tiszta magyarázatot.

— Jó. De Zoliék hol fognak lakni?

— Zoliék állnak a legjobban. Mennek Rózsi anyjához. Eszes öcsém e pillanatban az anyósánál vendégeskedik. Nyert ügye van, mert vitt az öreglánynak egy kis köménymagos likőrt.

Már Edit sem törődött a motorkerékpár szétszórt alkatrészeivel. Nehéz aggodalom zajdúlt meg benne.

— Köménymagos likőr... mi ez ahhoz képest, hogy apánkat az angol koronagyémántokkal sem lehet megvesztegetni. ..

Fölment a lakásba, kedvetlenebből, mint ahogy a biztató körülmények indokolták.

(Folytatjuk)

elektrotechnikus —, s negyedik próbálkozásra vették fel a főiskolára. Először operatőrnek tanult, a második év sikeres vizsgafilmje után vehette fel a rendezői szakot is. Munkamódszerét minden külső szemlélő könnyednek, sőt lezsernek ítélheti: nincs forgatókönyve, nincs széke a stúdióban. Fesztelenül beszélget, viccelődik a színészekkel, a díszítőkkel. Csakhogy közben születik is valami.

De kezdjük az elején. Darabválasztása határozott. Az iménti felsorolásból is kitűnik: nemcsak jó író, de ragyasó dráma is, amit kiválaszt. Shakespeare, Ben Jon- son, Karinthy, Dosztojevszkij hősei, mind igazukért harcolnak. Mert a dráma soha nem arról szól, hogy kinek van igaza. Az igazi drámában mindenki a saját igazáért harcol.

Fehér keményen húzza ki a drámából mindazt a részletet, ami nem az utat erősítik Nem engedi másról beszélni hőseit. A tömörítéssel fogalmaz és értelmez. A háromfelvonásost tömörítette már negyvenpercessé, a sokszereplős drámát monológgá.

Csak akkor kezd hozzá a forgatáshoz, ha a mű már készen áll — elméletben, gondolatban. A minden szavában, gondolatában mérlegre tett szöveg és szituáció adja meg a tévéjáték gerincét. Az így elsajátított mű már szükségtelenné is teszi a forgató^ könyv gondos használatát. A színészek persze megkapják; megtanulhatják. Ha a gondolati mag kiérlelt, akkor a stúdiómunkában, a forgatás idején, már csak ennek az emberekkel való megoldása a feladat. Mindössze. Mert ez a legnehezebb. Játszótárssá, akaratának, elképzeléseinek jókedvű végrehajtójává tenni a színészt, az esetleg fáradt, rohanó, talán éppen rosszkedvű másik embert — ez a művészet. Éppen ezért nagy gonddal választja ki a színészeket. Megálmodja őket. Haumann Péter szembejött vele a folyosón még vidéki színész korában. Megérezte benne Eichárdot. Utánament, megérdeklődte kicsoda, s másodéves vizsgafilmjeként neki, az ő számára húzta monológgá Shakespeare III.' Richárdját, Így választotta Kelen Pétert az addig mindig öreg emberrel, idős énekessel ábrázolt Bajazzók főszerepére, így csinált Helyi Lászlóból, még főiskolás korában fiatal Moscát.

Fehér György jól tudja, hogy a nagy összefüggések az élet leglényegesebb dolgainak felfedezése a zseniknek, vagy az erősen intulitív embereknek adatott csak meg. A drámák, a hősök segítségével ezeket az összefüggéseket, harcokat és harmóniákat láttatja meg nézőivel.

Torday Aliz

A „Ráktérifő—1 ” kísérlet

Évről évre aktíyabbá és gyümölcsözőbbé válik a kubai tudósok részvétele a szocialista országok „Interkozmosz” programjában. Erről tanúskodnak többek között a „Ráktérítő—1” elnevezésű kísérletek Havannában nemrég nyilvánosságra hozott eredményei,

A kísérletsorozat fő célja az volt, hogy légi-kozmikus eszközök segítségével tanulmányozzák Kuba természeti erőforrásait és környezetét. A kubai tudósoknak a kísérlet első eredményeiről szóló 12 munkája népgazdasági szempontból nagy jelentőségű. Fontos ,adatokat nyújtanak az ország természeti-éghajlati övezeteiről, a tengerfenék part menti szerkezetéről, a nedvesség eloszlásáról.

A szakemberek véleménye szerint ezek az adatok módot nyújtanak a talaj-, a geológiai és a hidrológiai térképek pontosabbá tételére, megkönnyítik a hasznos ásványok új lelőhelyeinek keresését.