Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

/

Alkotmánynapi nagygyűlés Tűrkevén

Az alkotmány napja alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett szombaton Tűrkevén a városi sportcsarnokban az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács és a Hazafias Népfront. A gyűlést Gyenes Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára nyitotta meg. Ezután Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az ország- gyűlés elnöke tartott ünnepi beszédet, amelyben többek között a következőket mondotta:

Apró Antal beszéde

A világ k

Bissau-guineai fiatalok a magyar mezőgaz« dasági gépekkel ismerkednek.

— Harmincéves évfordulóját ünnepeljük annak, hogy megszületett a Magyar Nép- köztársaság Alkotmánya. Hazánk alkotmánya kifejezi az országunk életében végbement alapvető változásokat, népünknek a társadalmi haladásért, a szabadságért vívott küzdelmeit, az országépítő munkában elért történelmi eredményeit. Joggal állapíthatja meg alkotmányunk, hogy hazánkat több mint egy évezreden át a nép munkája, áldozatvállalása, társadalomformáló ereje éltette és tartotta fenn.

írva nem volt

— Az ellenforradalmi Hor- thysta-rendszer előszeretettel hivatkozott egy soha le nem írt ezeréves alkotmányra. Mi volt ennek az állítólagos alkotmánynak a lényege? Évszázadokon át a dolgozó nép kizsákmányolása, kiszolgáltatottsága, a dolgozó milliók jog- fosztottsága, az országnak kalandor háborúkba való kerge- tése.

— Igazi, népi alkotmányt csak 30 évvel ezelőtt — 1949- ben fogadott el a magyar or- szágggyűlés. De előbb jelentős társadalmi, gazdasági reformokat kellett megvalósítani, a szegényparasztok között szét kellett osztani a feudális nagybirtokokat és egyházi birtokokat, államosítani kellett az üzemeket, vállalatokat, bányákat, bankokat. Meg kellett szüntetni a kizsákmányolást, a dolgozó milliók jog- fosztottságát. Állami irányítás alá kellett venni az iskolákat, a kultúrát, a szociális intézményeket. Rövid évek alatt dolgozó népünk legjobbjait kellett az állami élet, a köz- igazgatás, a gazdasági élet, a fegyveres erők élére állítani.

— Munkásosztályunk a kommunista párt vezetésével rövid évek alatt győzelemre vitte a szocialista forradalmat. Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság tapasztalataival gazdagodva hazánkban megvalósult a dolgozók állama, létrejött a munkáshatalom.

— Az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy alaptörvényünk megfelelt feladatának, jól szolgálta dolgozó népünk érdekeit, a szocialista társadalom építését, s újabb kimagasló eredmények forrása lett. Társadalmi életünkben, népgazdaságunkban uralkodóvá váltak a szocialista társadalmi, gazdasági viszonyok. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével új tartalmat kapott és tovább erősödött a munkásparaszt szövetség, s növekedett az értelmiség társadalmi szerepe.

— Nagyszerű eredményeink elérésében felbecsülhetetlen segítséget jelentett számunkra, hogy az elmúlt évtizedek alatt mindig támaszkodhattunk munkánkban, harcainkban a szocialista országok közösségére, elsősorban a Szovjetunió testvéri támogatására.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa

A földi irányitóközpontban szombaton bejelentették: a világ eddigi leghosszabb időtartamú űrutazásának két résztvevője Vlagyimir Ljahov és Valerij Rjumin vasárnap tér vissza a Földre. A két űrhajós minden feladatot teljesített, s szombaton már a Szojuz—34 űrhajó üzembe he- lvezésével foglalatoskodott. Mint ismeretes, az űrhaió a nyáron üresen kapcsolódott ösize a Szaljut—6 űrállomással, hogy leváltsa Ljahov és Rjumin eredeti szállítóűrhafelmérve a megtett utat, megjelölte szocialista építőmunkánk új távlatait. Az ország- gyűlés 1972-ben az alkotmány vitájában már kimondhatta, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam. Társadalmunk osztályszerkezetében bekövetkezett változásokat pedig így fogalmazta meg: „A Magyar Népköztársaságban a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal, szövetségben az értelmiséggel, s a társadalom többi dolgozó rétegeivel együtt gyakorolja.”

— Pártunknak a társadalmi, állami életében betöltött vezető szerepe, befolyása, tekintélye jut kifejezésre abban, hogy az alkotmány ^kimondja: „A munkásosztály marxista— leninista pártja a társadalom vezető ereje”. Pártunknak a szocializmus teljes felépítésére vonatkozó programja az alkotmányba történt beiktatásával nemzeti programmá vált, egész társadalmunk közös ügye lett.

— Alkotmányunk kimondja, hogy a Magyar Népköz- társaság olyan szocialista állam, amelyben a város és a falu dolgozói választott, s a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják a hatalmat. Jól fejezi ki ezt országgyűlésünk összetétele is: a képviselők közül 157 munkás, 48 termelőszövetkezeti tag, 146 értelmiségi és egyéb foglalkozású. Jelen vannak az országgyűlésben egyházi személyiségek is. Növekvő társadalmi szerepüknek és közéleti aktivitásuknak megfelelően országgyűlésünkben 101 a női képviselők száma.

— Az 1975-ben megválasztott országgyűlésünk az elmúlt 4 év alatt 21 törvényt alkotott, teljesítve a kormányzati munka alkotmányos ellenőrzését 14 miniszteri és állam- titkári beszámolót vitatott meg és 27 interpellációt tárgyalt, amelyeket az országgyűlés képviselői nyújtottak be.

— Mindez azt bizonyítja, hogy az alkotmány előírásai, az ott biztosított jogok és kötelességek nem maradnak papíron. Alkotmányunk biztosítja az ország állampolgárainak jogát a munkához, a pihenéshez, a személyi szabadsághoz, a személyi tulajdonhoz. Biztosítja az állampolgárok részvételét a közügyek intézésében.

Öa»*hangban

— Alkotmányunk ugyanakkor kimondja azt is, hogy: „A Magyar Népköztársaságban az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni: a jogok gyakorlása elválaszthatatlan az állampolgári kötelességek teljesítésétől.” A jogok és kötelességek együttes érvényesülése a mi viszonyaink között természetes összhangban van azzal az általános szocialista elvünkkel, hogy mindenki annyit kaphat

jóját, amelynek biztonságos „garanciaideje” már lejárt. A Szaljut . személyzete röviddel ezután a Szojuz—34-et áthelyezte az űrhajó hátsó dokkolóhelyéről a „főbejárathoz”.

A két űrhajós átvitte már a Szojuzba mindazt, amit visz- szahoz a Földre: a fényképeket és • filmeket, a mini. olvasztókemencében készült mintákat, a biológiai kísérleti anyagok tartályait és mindenekelőtt a megfigyeléseket tar. talmazó naplót. Ugyancsak elhelyezték az űrhajóban azoa társadalomtól amennyit ad a közösségnek.

— Az állampolgári kötelességek közül itt csak a legfontosabbakat említem: a nép vagyonának védelmét, Népköz- társaságunk gazdasági erejének fokozását, társadalmi rendünk erősítését és a haza védelmét.

— Az állampolgári jogok és

kötelességek érvényesülése szorosan összefügg a törvényesség kérdésével. Alkotmányunk rögzíti, hogv „A Magyar Népköztársaságban törvény állapítja meg. az állampolgárok alapvető jogaira és kötelességeire vonatkozó szabályokat.”

— Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaságban szilárd, törvényes rend van, állampolgáraink nemcsak elfogadják, hanem tevékenyen közreműködnek törvényeink megvalósításában, szocialista államrendünk védelmében.

— Választási törvényünk demokratikus jellegét bizonyítja az a tény is, hogy a képviselők és tanácstagok jelölésében és megválasztásában szinte az egész felnőttlakosság részt vesz. A közéleti aktivitás mutatja szocialista rendszerünk demokratizmusának megnyil- vámflását, azt a jó politikai légkört, amely a párt és a nép kölcsönös bizalmára épül.

Gazdag 30 év

— Az elmúlt 30 év sikerekben, küzdelmekben gazdag volt. Igaz, voltak megtorpanások, súlyos tévedések is. Ezekből tanultunk. Közös munkában, közös harcban ková- csolódott ” eggyé országunk dolgozó népe, társadalmunk valamennyi rétege. Országunk dolgozói támogatják pártunk politikáját.

— Ez az egyetértés a párt és a nép között nehéz harcokban és nagyszerű eredmények elérésében, azoknak a szocialista programoknak alapján bontakozott ki, amelyeket pártunk kongresszusai fogalmaztak meg.

— Szocialista rendszerünk hű őrzője és teremtő továbbfejlesztője haladó történelmi hagyományainknak — hangsúlyozta a továbbiakban Apró Antal. — Ebben a szellemben emlékezünk meg minden évben I. István királyról, aki több mint ezer évvel ezelőtt a kor történelmi szükségszerűségét felismerve szilárd államot alapított itt a Duna— Tisza mentén, s ezzel nemzeti életünk legfőbb biztosítékát teremtette meg. Augusztus 20- át tehát a régi hagyományoknak megfelelően I. István királyról való megemlékezés ünnepének is tartjuk.

Az ünnepi beszéd elhangzása után a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet küldötte új lisztből sütött kenyeret adott át Apró Antalnak. Az ünnepség a Vörös Csillag Tsz területén folytatódott, ahol átadták rendeltetésének a gazdaság 1040 férőhelyes szakosított szarvasmarhatelepét. (MTI)

kát a használati cikkeket, amelyekre már nem lesz szükség — ezek a Szojuz— 34 vissza nem térő részébe kerültek és megsemmisülnek az atmoszféra felső rétegében.

Az orvosok megállapítása szerint a két űrhajós kitűnő kondícióban van, s kész a visszatérésre. A leszállás során fellépő nagyfokú megterhelés könnyebb elviselése és a földi körülményekhez történő alkalmazkodásra a két világrekorder kozmonauta az utolsó napon is hosszú időn át viseli a „Bibic”-öltözéket.

(MTI)

Éhezők Zaire-ban

Vajon illik-e a kenyér ünnepén emlékeztetni arra, hogy még mindig milliók éheznek, tíz- és tízezrek halnak éhen a földön? Akiktől megkérdeztem, először meglepődött, majd magabiztos természetességgel mondta: Persze,

hogy illik, sőt nemcsak illik. .. Amikor arról faggattam ismerőseimet, hogy mit jelent számukra a kenyér, egyesek zavartan hallgattak, mások megmosolyogtak: Minek erről kérdezősködni ? Kenyér van bőven és ez a lényeg! De mi lenne, ha nem volna? — kérdeztem tovább. A többségekkor már ingerülten válaszolt: Hát mi lenne? Akkor is megélnénk. .. talán?

Kapcsolatunk a kenyérrel

— mióta az ember az elsőt megsütötte — változatlanul szoros. A mindennapi betevő falat ellentéte tudatunkban

— akár átéltük már, akár nem — az éhezés. Borzalmait az aranybamára sült, foszlós, még meleg új kenyér illatának varázsában elképzelni is rossz.

MÁSFÉL MILLIÁRD AN

AZ ÉHSÉGÖVEZETBEN

Az ember előbb ismerte meg az éhezés rémét, mint a kenyeret. Napi táplálékáért eleinte a természettel, majd az osztálytársadalom kialakulásától kezdve elnyomóival viaskodott, s az emberiség eddigi története során még sohasem volt képes tartósan száműzni ezt a veszélyt. A legtehetősebb Európa és Észak-Amerika lakóinak

többsége is csak az utóbbi néhány évtizedben jutott el a „mindennapi kenyér” biztonságáig. Afrika. Ázsia és La- tin-Amerika országaiban ma is legalább 500 millió ember tengődik az éhhalál küszöbén, s további majd’ egymillióról nem jut elegendő táplálékhoz.

Napjainkban a világ lakosságának több mint a fele —

2,3 milliárd ember — él a legszegényebb országokban, 600 millió a kevésbé szegényekben, s végül 1,1 milliárd azokban az államokban, ahol túl bőséges is a választék. A világbank becslése szerint a század végére planétánknak mintegy hatmilliárd lakója lesz. Ami a szakembereket a leginkább aggasztja: a népességnövekedés azokban az országokban a legnagyobb, ahol már ma sem tudják kielégíteni az alapvető szükségleteket, ahol a gazdasági élet, az élelmiszer-termelés a legelmaradottabb, az oktatási és egészségügyi színvonal a legalacsonyabb. Az éhségövezet az egyenlítő két oldalán húzódik — itt másfél milliárd ember él már jelenleg is.

NÖVEKVŐ SZAKADÉK

Egy átlag amerikai, ausztráliai, vagy észak-európai évi húsfogyasztása akár 30—40 indiai lakos alapvető szükségletét fedezné egy esztendőre. Az emberi világ belső ellentmondásait jellemzi továbbá, hogy a fehérjetermelés — igaz, szűkösen — jelenleg mindenki szükségletét fedezné, valójában azonban csak az állati fehérje több mint kétharmadát a föld lakóinak

egyharmada fogyasztja el. A különböző felmérések, tanulmányok tanulsága szerint az utóbbi évtizedekben tovább nőtt a szakadék a világ fejlett és fejletlen országai között: jó tíz esztendővel korábban még „csak” egymilli- árd ember nem jutott hozzá a szükséges táplálékhoz, ma másfél milliárd.

„Afrika, Ázsia és Latin- Amerika szegényei azért szegények, mert túl sok gyermekük van, csak keveset, vagy semmit sem tettek helyzetük javításáért, és arra számítanak, hogy az Egyesült Államok majd kihúzza őket a bajból”. Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának szavai ezek — a cinizmus, amely belőlük sugárzik, megdöbbentő. Annál is inkább az, mert az USA-t nem kis felelősség terheli az éhezők millióinak sorsáért. Emlékezzünk csak a .tömeges terménymegsemmisítésekre, a földek parlagon hagyására. Néhány éve, amikor a föld több pontján tömegesen haltak éhen gyerekek, felnőttek, több mint 60 millió hektár amerikai szántóföldet — Magyarország vetésterületének tizenkétszeresét! — hagyták megműveletlenül a nagygazdák, mert a vetés nem fizetődött volna ki. A világ- élelmezési tanács néhány éve a szegény országok fokozott támogatására szólította fel a világ államait. Elszomorító tény, hogy éppen a két legfejlettebb, az Egyesült Államok és az NSZK csökkentette ilyen célú segélyeit az utóbbi két esztendőben.

70—80 MILLIÓ TONNA HIÁNY

„A harmadik világ a legkevésbé sem szeretne örökké a fejlett országok könyör- adományain élni” — mondta egy alkalommal Mahgub Haq neves pakisztáni közgazdász. „Maga a Nyugat a legjelentősebb visszahúzó tényező, amely akadályozza erőfeszítéseinket. hogy kimásszunk a nyomorból... A nemzetközi hitelek rossz elosztásából, a természeti kincseink exportjából származó jövedelem egyenlőtlen elosztásából, az árucikkek, szolgáltatások és a munkaerő szabad mozgását korlátozó intézkedéseikből eredő veszteségünk évi 50— 100 milliárd dollárra tehető” — mutatott rá Haq. Egy amerikai közgazdász már kiszámolta, hogy az abszolút szegénység világméretű felszámolásához 15 milliárd dollár kellene évente, javaslatai azonban mindmáig süket fülekre találtak.

Pedig egy egészséges, igazságos világgazdasági rend kialakításával jobb helyzetbe jutnának a fejlődő országok. A mezőgazdasági szakemberek szerint Ázsia országaiban egyharmadával lehetne növelni a rizshozamokat olyan aratási, cséplési és raktározási módszerekkel, amelyek az USA-ban és Japánban napjainkban már általánosak. Korszerű technikai berendezések átadásával lehetne megakadályozni, hogy Indiában és az afrikai államok zömében a gabonatartalékok egyharmadát a patkányok egyék fel. És még lehetne tovább sorolni a területeket, ahol már önzetlenséggel is segíteni tud, aki akar. 1974 novemberében Rómában élelmezési világkonferenciát tartottak, amelyen a résztvevők előirányozták: egy évtized alatt felszámolják az éhínséget és az alultápláltságot a földön. Azóta majd’ öt esztendő telt el, s ma változatlanul a világ lakosságának mintegy 30 százaléka fogyasztja el a gabonatermés 70 százalékát. A segítségre szó. ruló országok lakói továbbra is éheznek. Pedig az élelmezési világkonferencia részt-J vevői elé terjesztett ENSZ-J jelentés készítői már 1974-ben figyelmeztettek: „Ha az élelmiszer-termelés és a lakosság növekedésének mai tendenciái folytatódnak, a világélelmezésben uralkodó gabonából a szükséglet az 1970. évi 1200 millió tonnáról 1985-re 1700 millió tonnára nő. így várhatóan 1985-re 70—80 millió tonna lesz a fejlődő országok hiánya, ami ötször^ hatszor több mint a 60-as évek végén, a 70-es évek ele-, jén volt”.

SZOKVÁNYOS

KEZDEMÉNYEZÉSEK

A Rómában elhatározott magasztos cél válóra váltása azonban szinte még el sem kezdődött. A szocialista országok gazdasági lehetőségeikhez képest a maximális segítségben részesítik a fejlődő államokat, szakembereik képzésével, korszerű mező- gazdasági berendezések átadásával, modem öntözési módszerek meghonosításával és nem utolsósorban élelmiszer-szállítmányokkal támogatják a rászorulókat. De ez kevés, nagyon kevés. A történelem igazságszolgáltatása úgy kívánná, hogy a volt gyarmatosítók viseljék a miattuk visszamaradott gazdaságok felemelkedésének terheit. A fejlett tőkésországokban azonban inkább szórványos és igencsak egyedi kezdeményezéseknek lehetünk tanúi.' Az ENSZ mezőgazda- sági és élelmezési szervezete, a FAO erejének javát a föld élelmezési gondjainak megoldására koncentrálja, de ebben a sziszifuszi munkában ismét csak a szocialista országokra számítanak bizton.

Ügy tűnhet, ördögi körben' élnek bolygónk éhező lakói. Valójában azonban a segíteni akarás hiányáról van szó annak a többségnek a részéről, amely valóban segíteni tudna. Az Egyesült Államok az idén 126 milliárd dollárt fordít fegyverekre, a föld országai együttesen ennek többszörösét. Pedig bomba már annyi van, hogy vele az utolsó szálig kipusztítható bolygónkról az ember, a jóllakott és az éhező egyaránt.1 Ez a tény, ezzel mindenki tisztában van. Ugyanakkor ma még aligha tudna valaki válaszolni arra: mikor érkezik el az az idő, amikor minden ember, mindennap legalább egyszer jóllakik a földön?

' K. M. j

NÓGRÁD - 1979. augusztus 19., vasárnap

Ma tér nők vissza az űrhajósok