Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)

1979-08-14 / 189. szám

Vadon termő bogyókból, gyökerekből, levelekből jelentékeny kivitelt bonyolít le a mo- horai Drogunion Gyógynövény begyűjtő és -Forgalmazó Szövetkezeti Közös Vállalat. Vevő­ik között NSZK-beli, olasz, osztrák, amerikai, kanadai cégek sorakoznak. Képünkön Kardos Károly üzemvezető-helyettes és Bacsa Éva mű szakvezető-helyettes a fekete­ribizli tisztaságát -•mustrálja. (Kulcsár József felvétele) MuDkásdíjak — színészeknek Salgótarjáni kempingezők a Balaton pariján: „Megismerni a nevezetességeket is, ' A hirtelen jött borulás megfuttatta a fürdőzőket. Az» utcák porát magasba kavaró szél azonban csak néhány kövér esőcseppet ho­zott; a zápor, a komolyabb vihar ezúttal elmaradt. Alig fél óra múlva — mintha csak a korábbi tré­fát akarná helyrehozni, kárpótolni — e késő délutá­non is déli hévvel süt a nap. Az igazán szerencsé­sek közé sorolhatják ma­gukat azok, akik erre a kurta kis időre is visszatér­nek a Balaton vizéhez. Több okból is. Egyrészt a nem is oly régi túlzsúfolt­ság helyett csendes és nyu­godt a part, a íürdőzők pe­dig végtelen víztükröt érez- hetnek „sajátjuknak”. Másrészt; felejthetetlen a látvány. Képeslapokon lát­ni hasonlót. Azokon, ame­lyeket nézve felötlik a szem­lélőben: ilyen nincs is, va­lamiféle trükkel örökítette i meg a riporter a kora esté­be forduló délutánt; a tó vizébe mártózó vöröslő nap­korongot. O o O o O Ebben a szép látványban része lehetett az Ecsegről Salgótarjánba elszármazott Kéri Istvánnak és családjá­nak is. — Két lányom van —, mondja a fiatal ember érez­hető apai büszkeséggel —, íenemód élvezik a vizet. A nagyobbik még most is lubickol. Derekán az úszóöv, s hangos szóval hívja fel magára a figyel­met: nézzetek ide, milyen ügyes vagyok, milyen re­mekül tudok „úszni”. A pancsolásba úgy belefeled­kezik,. hogy észre sem ve­szi: már-már pedzi a hor­gászok úszóját. Apja szigo­rú hangon szól rá: Gyere visssza kislányom, nem sza­bad a bácsikat zavarni. — Amikor először lejöt­tünk a vízhez, nagyon jó­ízűt nevettünk —, veszi át a szót Kériné. — A kiseb­bik lányunk a lépcsőről be­lépett a vízbe, majd azt mondta: Anyu, én csak ak­kor megyek fürödni, ha be­leengedték a meleg vizet is. Megszokta aztán persze a 'huszonnégy fokosat is. Most jöhetett ki, éppen száraz­ra törli az anyja, aprócska fürdőköpenyt ad • rá. A csöppségnek nincs is to­vább maradása, meztelen lábaival trappol a sétány betonján, a horgászokat né­zz. _____ — Csak rövid időre jöt- ' tünk —, felel a kérdésre Kéri István — nincsen már szabadságunk. Tegnap, pénteken délután érkeztünk és úgy tervezzük, hogy keddig maradunk. Együtt kirándulunk a szomszéd csa­láddal, velük is van egy gyerek. O o O o O A szűkre szabott balatoni kirándulás Idejét alaposan ki akarja használni a Kéri család, erről tanúskodnak a fiatalasszony szavai is: — Nem azért jöttünk, hogy egész idő alatt itt lu­bickoljunk a vízben, Siófo­kon, szeretnénk megismer­ni a környéket is. Tegnap érkeztünk, de ma már át­mentünk, hajóval Tihany­ba, közelebbről is szemügy­re venni nevezetességeit. Megmondom őszintén, ne­kem bizony nehezemre esett megmászni azt a rengeteg lépcsőt, mégis megérte. Az apátság megtekintése min­dezért kárpótolt. — További program? — Nincs pontosan elké­szítve, majd a lehetőségek szerint alakul. Egy azon­ban már bizonyos: alapo­sabban körülnézünk bent Siófokon, és szeretnénk el­menni egy esti hajókirándu­lásra is. O o O o O A nyár, a Balaton örö­meit most önfeledten él­vező salgótarjáni család a vállalkozó szelleműek kö­zé tartozik: sátrat hoztak magukkal. — Ott lakunk a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek üdülőjének szomszédságá­ban, egy magánház kertjé­ben —, mutat a parti fűz­fákon túl Kéri István. — Nemcsak a hosszabb sza­badság hiányzott, beuta­lónk sem volt, ezért döntöt­tünk a rövidebb idejű sá­torozás mellett. Az üdülő területén nem lehet sátrat verni, így kötöttünk ki a szomszédban. Nagyon ro­mantikus, a kényelmünkre sem lehet panasz, az időjá­rás is kegyes hozzánk. Csak maradjon így keddig... — S a mostani kempinge­zéssel „vége” a nyárnak? — Hétvégeken gyakran kirándulunk, mozgékony emberek vagyunk. Beba­rangoljuk a környék neve­zetességeit, a kissé távolabb eső fürdőhelyeket is. A leg­gyakoribb úticél: Eger. (k. g.) A „Trinicsjaj” Pamutfel­dolgozó Egyesülés és a Klaj- pédai Drámai Színház öt év­vel ezelőtt barátsági és együttműködési szerződést kö­tött. A gyár munkásai azóta gyakori vendégek a színház­ban, a művészek sokszor el­látogatnak az üzemekbe. A dolgozók díjat alapítottak az év legjobb színészének, és a kollektíva maga dönt ennek odaítéléséről. A díjazottak névsora most kibővült. Eb­ben az évben I. Szimonajtite és a Litván SZSZK érdemes művésze, B. 3arauszkasz kap­ta a díjat. Barauszkaszt már másodszor ítélték a dolgozók az év legjobb színészének. V annak, akik még éle­tükben nem láttak mézeskalácsot, még többen, akik nem láttak mé­zaskalácsost, és még ennél is többen, akik nem látták, hogy hogyan készül ez a ke­lendő vásárfia. Mézeskalács: búza- és rozs­liszt keverékéből, mézzel, cu­korszörppel készült sütemény (mézestészta, illetve cukor­tészta) lazítását főleg hamu­zsírral végzik. (Űj Magyar Lexikon) Major Gyula mézeskalács­készítőt látogattuk meg Ba­lassagyarmaton, vajon miként űzi ezt a manapság ritka mesterséget? Minden roman­tika nélkül meséli el, hogy bár Gyüszü Mihály jászberé­nyi piézeskalácsos, cukrász és cukorké6zítő mesternél ta­nult annák idején, majd . Ba­lassagyarmaton volt segéd, de 1964-től kilenc éven át gép­kocsivezető volt és csak 1973 óta foglalkozik önállóan mé­zeskalács-készítéssel. — Mi a titka a jó mézes­kalácsnak? — faggatom a mestert, aki felesége és hét­éves fia társaságában verejté­kezik a kemence mellett, ta­karos kis műhelyében. — A jó méz! Ha van ilyen, mert sajnos a méhészek egy­re többen cukrozzák „a mé- heket” is, meg a mézet is, ami aztán a minőségén is meglátszik. Pestről hozom a virágmézet, ez sötétebb és kellemesebb is az illata. Izzadunk a melegben, kint is 35 fok felett van, de ide- i bent a kemence még rádup­láz. — Ez a meleg nem jó a mézeskalácsnak, mert meg- nyúlósodik a tésztája, 20—25 fok lenne a legjobb — töröl- geti' homlokát. — De ez nem rajtunk múlik. — Árulja el már a mézes­ül tanácsok es a lakásépítési program Ötmillió ember ü| otthona Minden, város, község sze­retne egyre szebb lenni. Nem elsősorban az odalátogató bel- és külföldi vendégek, ha­nem önmaga miatt: hogy a jobb, kényelmesebb lakások­ban mind korszerűbben él­hessenek a mai lakosok és a következő nemzedékek. Innen eredt, hogy helyenként sza­badjára engedték a fantáziát, úgy gondolták, hogy a 15 éves lakásfejlesztési prog­ram végrehajtása során sok­emeletes toronyházak épül­hetnek mindenütt. A végrehajtás — mi taga­dás — szárnyát szegte a csa­pongó képzeletnek. Három öt­éves tervidőszak alatt — 1975. — 199U. között — egymillió- kétszázezer lakást kell felépí­teni a országban. Mégpedig a takarékosság szem előtt tar­tásával. Ami korántsem jelen­ti azt. hogy a korszerűségről, a kényelemről le kell monda­ni. Még mindig a mennyiségi igények kielégítése áll előtér­ben. Világszerte elismerést ví­vott ki az eddig elért ered­mény: 1960-ban száz lakásra 361 fő jutott, 1978-ban már csak 284. S ha 'a 15 éves la­kásfejlesztési tervet sikerrel teljesítjük, elérjük vagy leg­alább megközelítjük, hogy száz lakásra 250 fő jut or­szágosan. NEM SZABAD TÚLLÉPNI Az igényeket és a lehetősé­geket mindenütt a helyi ta­nácsok ismerik legjobban. El­készítették az általános ren­dezési terveket és most — a végrehajtás éveiben — a rész­letes terveket is. Rajtuk mú­lik, hogy milyen lesz a új la­kóházak összetétele: melyik városrészben épülnek taná­csi, szövetkezeti vagy örök­lakások, hol mekkora lesz az átlagos lakásnagyság, mi­lyen a komfortfokozat. Ám, a lakásépítésre szánt beruhá­zási keret előre meghatáro­zott, azt nem szabad túllép­ni. Kétségtelen, hogy ez most és a közeljövőben sok gon­dot okoz a helyi és a megyei tanácsok építési és — talán még inkább — pénzügyi szak­embereinek. Nagyon szigorú beosztással kell élni — és minden korábbinál jobban igénybe venni a társadalmi forrásokat. Országos és helyi érdekek egyszerre, hogy minél több lakás épüljön — de az is, hogy a pénzügyi kereteket senki sehol ne lépje túl. A túl nagyra méretezett új városrészek további gondokat is hoznának magukkal: az úgynevezett járulékos beruhá­zások velük növekednének. Pénz azonban erre is csak annyi van. amennyi az ere­deti terv végrehajtásához kell. S ugyan kinek állna érdeké­ben, hogy egy új lakónegyed­be úgy költözzenek be a la­kók, hogy ne jusson hely minden gyermeknek a bölcső­dében, óvodában, iskolában. Jogos az az igény is, hogy le­gyen e városrészben megfele­lő nagyságú és jól felszerelt bolthálózat, művelődési ház. Nem is szólva a legelemibb szükségletekről: a villany-, gáz-, távfűtővezetékekről, a közlekedésről. A JÁRHATÓBB ÜT Kisebb városokban és vá­rossá fejlődő nagyközségek­ben a 15 éves lakásfejleszté­si program megvalósítása so­rán a legjárhatóbb út: a meglevő közösségi létesítmé­nyek növelése, bővítése. Sok­kal olcsóbb egy iskola vagy óvoda bővítése — akár két­szeres befogadóképességűvé is —, mint egy-két új intéz­mény építése. Nem is szólva arról, hogy az új — állami, társas, vagy családi házakból álló — la­kónegyedben élőknek min­denképpen jobb, ha megma­radnak a város megszokott vérkeringésében. A korsze­rűbb lakásba költözés örömét nemegyszer megrontja a ré­gi könyezet, ismerősök, szom­szédok iránti nosztalgia. Ahol lehetőség van rá, érdemesebb olyan helyre építeni, az új házakat, ahol megmarad az állandó kapcsolat a város — vagy leendő város — többi részével és lakosával. Értendő ez úgy is, hogy a jövő, sőt a közeljövő lakása­inak olyanoknak kell lenni­ük, hogy együtt maradhassa­nak bennük az egymást köve­tő nemzedékek. Családi ott­hon a fiatalabbaknak és — közvetlenül mellette, vele egybeépítve, esetleg változ­tatható falakkal — garzonla- kás az egyedül maradt szü­lőknek. Vagy más változat­ban, ahogyan az élet megkí­vánja. Ez már túlmutat a mennyiségi gyarapodáson, a lakásszükséglet minőségi ki­elégítése a cél. Mindehhez helyi társadal­mi összefogás is szükséges. Kisebb helyen, ahol szinte mindenki ismeri egymást, ép­pen nem elképzelhetetlen, hogy a lakásépítési terv vég­rehajtásába bekapcsolódnak személy szerint vagy család­tagjaik révén érdekelt szak­emberek, olcsóbban végeznek el egy-egy munkát, azért, hogy annyival több jusson to­vábbi lakások építésére. VÁLTOZATOS VÁROSKÉPET Segíti a tanácsokat az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, hogy a lakás­építés ezernyi gondja-baja között eligazodjanak. Két fü­zetet adtak ki: „Módszertan a hatodik ötéves tervidőszak lakásépítési területeinek ki­választásához és a közmű- szükségletek felméréséhez”, továbbá „Irányelvek a lakás­építés hatodik ötéves tervidő­szakra szóló programjának műszaki-gazdasági előkészí­téséhez” címmel. Természete­sen mindez csak aján’ás, sok hasznos tanáccsal. A vég­rehajtás a helyiek feladata és felelőssége. A típustervező intézet a tervezésben segít. Remélhető­leg a következő években si­kerül megszüntetni azt a rossz gyakorlatot, hogy a sok­féle típusból mindössze ket- tót-hármat alkalmaztak, egy­hangúvá téve a családi házas épületcsoportokat, amelyek pedig nagyon alkalmasak lennének arra, hogy színeseb­bé, vátozstosabbá tegyék a városképet. Sok múlik tehát a tanácso­kon, hogy valósággá váljék a terv, az ország legnagyobb beruházása, amely közel öt­millió embernek hivatott új otthont adni. Várkouyi Endre Tükrös I , yiá) c.u Kf&V Közben a család serényen tevékenykedik. Vizesruhára borogatják a nyers tésztát, _ _ onnan cukros dióba, majd a n 11 r~i r> i-ir ír«—» 1^ tepsibe kerül a kalácsnak iklw XlUwZvlfUA való. Semmi kapkodás, pon­tosan kiszámított mozdulatok, egy nehéz szakma igen fon­kalács receptjét? — próbál- onnan a már megsült kalá- ,ÜS műveletei, kozom, bár tudom, hogy félt- csókát. — Elénkcbben, Gyuszikám! ve őrzik szakmai titkaikat az Szemügyre veszem az ap- ~ biztatja hamiskás szemöl- ilyesféle foglalkozást űzők. — rócska, de patyolattiszta mű- uökráncolással a családfő a Cukrot, mézet felesben felfőz- hely felszerelését, amelynek ßyereket. — Az inasnak, tű­ni, kihűlés után szalakálival, minden egyes darabja a mes- ű°d, a füles is kijár, ha nem tojással, liszttel összedolgoz- tér hozzáértő kezemunkáját dolgozik. S az utánpótlás ni, 10—12 órán át pihentetni, dicséri. A falakon, a polco- 'corát meghazudtoló ügyesség- utána géppel dagasztani, for- kon a kész és félkész mézes- ge! ^ fürgeséggel lendül a málni és másnap díszítőmasz- kalácsok mellett a szakma munkaba, a szelíden beígért szávai (cukorhab, burgonya- titokzatos szerszámai. Mint aty&i nyaklevest elkerülendő, liszt, kakaó, ételfesték) díszí- megtudom, itt mindennek kü- H°va adják el ? teni — árulja el egyszuszra a lön neve van. A nyújtófát , ~, V"em járunk sehova, leg - receptet, amitől ugyan nem „valger”-nak nevezik, a da- felJebb even te egyszer búcsú- lettem okosabb, de nem is le- gasztógép a „brechelő”, a cső-. .a *““1 elfogy itt is. Lát­óét olyan egyszerű, mint el- dálatos, kézzel megmunkált •,a’ ,?8y sem győzzük. Amit ké­ső hallásra, mert akkor a me- réz díszítőcsövecskék pedig a resun ?> sóból megélünk, nem gyében nem három, hanem „tutli” névnek örvendenek, vagyur‘< milliomosok, de nem legalább háromszáz mézeska- utalva az ősi mesterség né- Panaszkodhatunk.^ Egyik nap lácsos lenne. met eredetére. A rövid szak- sutunk, a másik nap díszí­Egyre jönnek a vásárolni mai és nyelvi magyarázat tun. Karácsonytól húsvéti?, szándékozók, de elfogyott az után ismét tovább kíváncsis- ami8 nincs szezon, a díszítő- apró mézes és a lagzis ka- ködöm. elemeket csináljuk, képeket, lács. Ügy látszik, van keres- — Milyen a jó mézeska- jurákat, leveleket vágunk ki let. lács? Mert a vásárokon ki- PaP*rból, készülünk a nagy — Most van a szezonja — náltak ugyancsak nem ha- nyar* munkája, mert ezt igen mondja Major Gyula. — sonlítanak az itt készülő neh®z. í®1, szépen csinálni. Nem is győzzük ilyenkor a édességekhez. „Mézeskalácsos ”. Az egyet­münkét, pedig reggel öt őrá- — Kétféle mézeskalács van: Jen. mesterség, amely egyesi­től gyakran délután három- a szemrevaló és az ennivaló. tuc^ a konyhaművésze­négy óráig is dolgozunk. De Az előbbi a díszített, a szív a szobrászatot, sőt a köl- ez szabad ipar, nem tanítják alakú, huszárt ábrázoló, vagy i®?zetet is. Magyarországon a sehol, vagy megtanulja vala- babát formáló, akkor jó, ha században jelent meg ki, vagy nem, így ipari tanú- kívül síma, domború felüle- eloször­lót sem tudok felvenni, más- tű, belül ritka. Ez száraztész- ' _____. n ak meg nem tudnám a mun- la, zsiradék nélküli, a ned- C _,®y, °^ad káját fizetni. Majd talán ö... vességet nem veszi magába, „°!^yU'- simogatja meg kisfia fe- és évek múlva is fogyaszt- meste„£*°n akik kevesen ba" jét, aki a nagy meleget eny- ható. Az utóbbi pedig... - £ hSrté£* müve^k^st’ alS1! f°oSOkadÍk £aSy‘ ÍSÜf e/ém egY is, csaknem öl evszá^ddaí laltot fogyasztja. hányát a most sütőitekből, később ezt a nehéz rie szén- Már segít nekünk, csak - Kóstolja meg! m^lközSs! P hát hamar megunja, hiszen Mi tagadás, valóban finom B gyerek még — szól közbe az apró sütemény, a felesége, aki bámulatos Zilahy Tamás kézügyességgel rakja a tész- T zi ki | tát a kemencébe, és veszi NÓGRÁD - 1979. augusztus 14., kedd t

Next

/
Oldalképek
Tartalom