Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
Hadd pihenjen a holy dk Elbocsátó üzenetek Anyag és gazdálkodás Szabadulni az elfekvőtől Szőkébb pátriánkban egyre több üzem lesz válogatóssá a munkaerőt illetően. Egyfelől mert nemet mpndanak az olyan jelentkezőknek, akiknek vállalatlajstrom olvasható a munkakönyvükben; másfelől mert a meglevő állomány gyakori fegyelemsértőit sem marasztalják foggal-körömmel a gyárban. A Salgótarjánt öblösüveggyár fegyelmi bizottsága idén kereken tízszer fogalmazott meg ..elbocsátó szép üzenetet” fegyelmi eljárás végén. A mintegy kétezer fizikai dolgozót foglalkoztató üzemben — félévnyi idő alatt — tíz „köszönjük, elég volt” nem tűnik kevésnek. Még akkor sem, ha a döntőbizottság csaknem mindegyik határozat végrehajtását fél evre, egy évre fölfüggesztette, egy esetben pedig megsemmisítette és szigorú megrovásra változtatta azt. Többnyire fiatalok Nem véletlenül arányítottunk fizikai dolgozókhoz az imént, A tíz renitens közül kilenc kétkezi munkás, egy művezető, • tehát valamennyien a fizikai állományba sorolandók. A férfi-női megoszlás 7:3 a férfiak „javára”. Az eltanácsoltak közül nyolcán cigányszárma- zásúak. Elbocsátással járó fegyelemsértést — úgy látszik — többnyire a fiatalabb korúak követnek el. A két legidősebb „majdnem-elküldött” harminc-- nyolc esztendős, az összes többi — vagyis nyolc — harminc év alatti. Három húszéves és két tizenhét éves dolgozó számlálható meg köztük. A fegyelemsértésre való hajlam — a példák ezt mutatják — fordított arányban áll a fő kiműveltségével. Az el- Küldöttek közt egv művezető, két üvegfúvó található, a többiek betanított, illetve segédmunkások. Ebből a szemszögből világlik ki leginkább, mennyire szoros az összefüggés a kulturális munka eredményessége és a gazdasági feladatok között. A fizetés és a fegyelem egymásra hatása a szóban forgó tíz példa alapján nem mutatható ki. A máshová tanácspl- tak közt van 1700 forint alap- fizetésű is, ám öt és fél ezer forint jövedelmű is. Elképzelhető, hogy ez utóbbinál lesz — vagy lenne — fegyelmező hatás, ha az elbocsátásra valóban sor kerülne, s az elbocsátott azt tapasztalná, másutt nem keresi meg a szokott pénzt. Összevesztem anyámmal Furcsának mondható, hogy a gyárban eltöltött évek fegyelmező hatását sem állapíthatjuk meg a kiragadott tíz A salgótarjáni ötvözetgyárban a Kandó Kálmán Szocialista Brigád az 197$. évi munkája alapján ezüst fokozatot ért el. Az 1979-es termelési évre vállalták az I-, és II-es kohó gépi adagolásának megvalósítását. Képünkön: Kovács [.ászló, a brigád vézetője, villamos feszültség betáplálását végzi eset alapján. Az elküldöttek többsége esztendők óta keresi kenyerét az öblösüveggyár dolgozójaként. Akad, aki már tíz, sőt, olyan is, aki már tizenkét tavaszt ért meg az üzemben. Óvatosabb ember nem merne mérget venni rá, hogy kizáró lag ők tehetnek arról: kevés felelősségérzet alakult ki bennük a gyár feladatai, kötelezettségei iránt. Az „eltanácsolások” oka — vagy legfőbb oka — többségben igazolatlan hiányzás. Volt; aki négy hónapig, volt, aki hetven napig, volt, aki egy hónapig maradt, távol egyhú- zomban az üzemtől. Akiknél ettől kevesebbet mutattak ki az eljáráskor, azoknak is volt már a rovásán néhány koráb bi nap vagy hét igazolatlan mulasztás, több tucat késés, csellengés stb. Ugyancsak a .kulturális munka teendőire figyelmeztet néhány dolgozó feltűnően primitív indoka: „Építkeztünk, ezért nem jöttem” (70 napig); „összevesztem az anyámmal, emiatt maradtam otthon” (13 napig); „Nem jöhettem, mert elköltöztünk Pásztora” (4 hónapig). Egy esetben az apa indokolt: „Fiatal gyerek még, hadd pihenjen...” Húzták a lóbőrt Az ital három esetben volt a fegyelemsértés kiváltója. Két ízben még munkakezdés előtt el akarták távolítani az üzemből a részegen jött dolgozót, ám mindkettőjük hő- zöngött, egyikük meg is ütött valakit. Elbocsátásukat egy évre felfüggesztette a döntőbizottság. A harmadik esetben egy művezető ment be éjszakás műszakba pityókásan. Hogy mámora elszálljon fejéből, magára zárta irodáját, s elszundított. Ugyanez idő alatt emberei a melégedőhelyiség- ben húzták a lóbőrt. Az eset megvizsgálása után a döntő- bizottság megszüntette az elbocsátó határozatot, helyette szigorú megrovást vélt indokoltnak. Ital nélkül is elillanhat a józanság. Egy húszéves töröl- gető kartársnőjéhez repített egy csillárt. „Dupla sorban jött az áru, nem győztem, nem akartam másokra dolgozni” — hozta föl mentség gyanánt. Máskor aligha tesz ilyet, ugyanis a fegyelmi tárgyaláson az egyik illetékes világosan tudtára adta — idézzük: — „Cselekedete nagyon helytelen!” Molnár Pál Miért Meglehetős prózaisággal fogalmazva: sok helyütt „döglenek” az anyagok, alkatrészek, berendezések. Hét-, hónap-, évszámra. A hat esztendővel ezelőtt X, vagy Y által megrendelt, külhoni termékért, minek árát kemény valutával egyenlítettük ki, még ma is szó éri a Nógrádi Szénbányák háza táját. Lévén akkora men'nyiségről szó, ami tán hosszú évekre elegendő lenne. S, hogy már nem is igen kell, kilincselhet hát, lábát lejárva, az azt eladni kívánó. Mert igaz, Szőke Barna gazdasági igazgatóhelyettes is bizonygatta: ma, Magyarországon lényegesen könnyebb anyagot beszerezni, mint a feleslegessé váltat eladni. Márpedig az igencsak megszigorított anyaggazdálkodási normák — melyek pénzügyi kihatásai jelentősek —, szorgalmazzák a többlettől való megszabadulást. Főként, ha olyan anyagokról, egyebekről va'n szó, amikre már ugyan semmi szükség, de vannak, vannak, mert egyszer valaki hozzá nem értésből, úgynevezett „túlbiztosításból”, és ilyen is előfordul: kényszerből, megrendelte őket. Tény: manapság igazi nagy gond a rossz vágányra került anyaggazdálkodás. Néhol százezer, másutt millió, s van olyan gazdálkodóegység, ahol milliárdnyi készletek halmozódtak fel az előre nem látásból, s a fentebb már körvonalazott okokból adódóan. Ami másnak hiánycikk — az sok esetben valahol fölöslegesen, idegesítően meglevő valami. Ellentmondás? Igen! Sántikáló ballépéseink okozata, néha pedig a tapasztalatlanságé■ — Három angol gyártmányú gépet vettünk a vágathajtás meggyorsítására néhány évvel ezelőtt — meséli az igazgatóhelyettes. — A cég, mert ő precíz, szolgálatkész, velük együtt megküldte a szerintük gyorsan elhasználódó alkatrészek listáját is, azért, hogy azokat megrendelhessük mielőbb —, folyamatosan tudjanak dolgozni a masinák. Szemrebbenés nélkül adtuk fel a listát, a kért darabok annak rendje-módja szerint megérkeztek, és sokat közülük — azóta sem használunk. Nálunk nem azok a szerkezetek kopnak el előbb, mint Angliában. Másabbak a geológiai viszonyok; itt egyéb részek vannak nagyobb terhelésnek kitéve. Mindezt a tapasztalat hiánya okozta, de ehhez két-három év kellett. Termelőszövetkezeti üdülők ) Bulgáriában a szervezett villasor. A gyermekek számáüdültetésben ma már rendszeresen részt vesznek a termelőszövetkezeti dolgozók is. Természetesen rendelkezésükre áll az országos üdülőhálózat, ám kifejezetten a parasztság számára az ország öt helyén épített korszerű üdülőházakat a központi termelőszövetkezeti szövetség. Ilyen például a Fekete-tengar partján Ki- ten, ahol négy épületből álló üdülőkombinát erkélyes, fürdőszobás szobái várják a termelőszövetkezetekből érkező vendégeket. Nyaranta kéthetes turnusokban egy-egy alkalommal több mint 400-an tölthetik itt a szabadságukat. A hegyvidéki termelőszövetkezeti üdülők között az egyik legszebb a Szredna Gora hegységbe teleDÍtett kétemeletes ra ugyanitt nyári tábor működik. Télen-nyáron üzemel a Pirin hegységbeli Predela termelőszövetkezeti üdülő. A téli sportokra kiválóan alkalmas hely, kétszer egy évben — a téli és a tavaszi szünidőben — a termelőszövetkezeti tagok gyermekeit is fogadja. \ A jó ellátást biztosító termelőszövetkezeti üdülőkben egészen csekély árat fizetnek a beutaltak. A legmodernebb üdülő kétheti igénybevétele sem haladja meg az átlagos havi jövedelem egyötödét. A gyerekek a beutalási díjnak a felét fizetik. A termelőszövetkezeti szövetség ezenkívül turistaházakat is üzemeltet, és magán- szobákat bérel a hét végi pihenésekre. FALAK Különös paradoxon: ahogy vékonyodnak a házgyári lakóépületek falai, úgy kerülnek egymástól egyre távolabb az emberek. Munkába menet, ha merő véletlenségből összetalálkoznak a szűkre szabott lépcsőházban, legfeljebb, ha biccentenek egymásnak az egy házban lakók, azzal ki-ki-siet dolga után. Hazafelé jövet magukra zárják lakásuk ajtaját, s reggelig a faiak oltalmában élnek. Falak. Vékonyak, a hangokat, a zajokat könnyen áteresztik, egy gombnyomásra — a televízió jóvoltából — a világot is, csak az embert nem. Pedig az ember társaslénynek született.. Nem szeretheti a falak közé zárt magányt. Mégis, az utóbbi években mindinkább a falak között érzi jól magát. Minthzt csak átplántálták volna hozzánk a régi angol mondást: az én házam, az én váram. Azon kívül nem létezik semmi. Miért lettünk ilyenek? Mitől? A kérdésre egy építész- mérnök ismerősöm így válaszolt: Naponta nyolc órát dolgozom a rajzasztal mellett. Városrészeket, lakóházakat tervezek. Fárasztó, de szép alkotómunka. Kedvelem. Az érte kapott fizetésből feleségemmel, gyermekemmel jól élünk. De nem ólyan jól, ahogyan szeretnénk. Ezért munka után gyakran négy-öt' órán át családi házak tervrajzával bíbelődöm. Ez már csak fárasztó, de semmi szépséget nem kínál. Csak pénzt. Nem is keveset. Pénzt — nem a napi megélhetésre —, most éppen utazásra. A kollégáim közül a legtöbb már járt Spanyolországban, sőt a Kanári-szigeteken is». Ha lépést akarok tartani velük — ez nemcsak előmenetelemet befolyásolhatja, azt is, hogy ne nézzenek ki maguk közül — nekünk is utaznunk kell. Ez pedig nem . olcsó mulatság. Csupán a fizetésből nem futná rá. Ha este kilenc-tíz felé hazaérek, akkor már nem vágyom emberek közé. gyakran még a család is terhes... Egy ok a sok közül. Hajszoljuk a pénzt, hogy kielégíthessük különleges igényeinket. Hogy egy évben két-három hétre világcsavargókká váljunk az itthon maradók szemében. Mit nekünk Svájc vagy a francia Riviera, húszegynéhány ezerért már New Yorkba is eltölthetünk tizenegy napot. Ma már megfordulhatunk mindenütt, ahol jelen lenni napjainkban sikk. sőt már-már státusszimbólum. Hogv ezért cserébe tizenegv hónapon át nem látunk, nem hallunk, még társalogni is elfelejtünk — legfeljebb a munkahelyen nem! — az nem számít. A fontos az. hogy a bőröndünkre újabb címkét ragaszthassunk, amiért a sárga irigység eszi ismerőseinket. volt sánta a tépés? Vannak persze olyan kényszerítő hatások is —, amelyek egyébként a hozzá nem értést is igazolják- Megvesz példa ként a vállalat a Borsodi Szénbányáktól egy M—87-es típusú önjáró frontbiztositó berendezést, amit ma már egyedül az országban csak Nógrádban használnak még a szovjet, gyártó üzemmel érvényben levő alkatrészutánpótlási szerződéssel. Amit visszamondani nem lehet. Üzemel hát az itt sem hosszú idejű működésre tervezett M—87-es. s érkeztek hozzá, a 2.6 milliós készletet 10 millióra „felverve” a pótlások. A teljesen felesleges dolgok. Amiknek — szerencsére — egy részét átalakítással fel lehet használni egy rövid front biztosítására, a többit azonban . . . kényszerültek leselejtezni. Növeli néha a készleteket a Jeledékenység is. A bányákban jelentős mennyiségű kábel szükséges. Néhány esztendővel ezelőtt, mikor a kábelművek 'nem volt még a helyzet magaslatán, olyaddig fajult a dolog, hogy Siemensgyártmány behozatalára kényszerültek. Közben a kábelgyárak — közöttük főként a balassagyarmati — felfejlődtek, megnőtt kibocsátóképességük, s kezdték leszállítani az 1973- as, 1974-es, nem sztornírozott megrendeléseket. Igaz. az importot kellő időben leállították, ám a „belülről származó” kábel oly akkora mennyiségben érkezett, hogy több mint tízmillió forinttal meghaladta a szükségletet. (Még egy szerencse — mondja Szőke Barna —, hogy az áramszolgáltató vállalatoknak sikerült jelentős adagot eladni, de még mindig a kábelbőség zavarával — küszködnek). És nem ez az egyetlen elfekvő készlet a szénbányák raktáraiban. Normán felül sok szerszám, villamos szerelési anyag hengereltáru és bányaalkatrész növeli még a korszerű anyaggazdálkodás gondjait. Amit lehet — és tudnak, eladnak. A Ferroglo- bus példaként, jelentős meny- nyiségű, a nagybátonyi gépüzemben megmunkálásra nem került hengereltanyagtól „szabadította meg” a vállalatot, s lehet, gyorsabb lesz a többletkészlet apadása azáltal, hogy a „házalóknak” eredményességük esetén, bizonyos meny- nyiségű pénz kifizetését is engedélyezik. — Mi magunk is beláttuk — mondja az igazgatóhelyettes. hogy az anyaggal való helyes gazdálkodás nem lehet egyszerűen csak az anyagosztály feladata. Mindenkinek kötelessége — és érdeke is, hogy csak azt az anyagot rendeljük, vegyük meg, amire igazán szükség va'n. Májusban látott napvilágot az erre vonatkozó intézkedési terv, amelyben már olyan kitételek is szerepelnek, hogy: nem fizethető célprémium annak a vezetőnek, akinek gazdálkodóegysége feleslegesen sok anyagot halmozott fel indokolatlanul. Májusban még 182,5 millió forintnyi volt az anyagkészlet, ami a célkitűzések következetes végrehajtása, s valljuk be őszintén: a szigorú szankciók kilátásba helyezésével is. igen rövid idő alatt 166,9 millióra csökkent. Szigorú beszerzési keretszámokat állapítottunk meg minden egységnél, rákényszerítve őket ezzel' a régen elfekvő anyagok, berendezések felhasználására. Sokat segített készleteink naprakész állapotának felmérésére. az is, hogy január elejétől számító- gépes gazdálkodást folytatunk. Havonkénti rendszerességgel információs közleményekben tudatjuk az erre illetékesekkel a rendelkezésre álló a'rtyag mennyiségét, a normák 'túllépését, illetve csökkenését. Van még négy olyan berendezés a vállalat birtokában, amit igaz, néhány évvel ezelőtt szereztek be, amikhez is milliós nagyságrendű alkatrészt — igen magas beosztású személyiség közbénjárásával sikeredett az „akció” tartalékolnak. Hosszú idő óta, originál gyári csomagolásban... Mert a masinák, amitől a megváltást, a még hatékonyabb termelést várták, szinte nem is üzemeltek . . . A szénbányák készletnormáit júniusban már sikerült az előirányzottnak megfelelő szinten tartani. E tekintetben a múlt esztendeinél lényegesen jobb már a helyzet, de még mindig javulnia kell. Szigorú következetességgel, megfelelő előrelátással, s még több, a .valóságos helyzetet reálisan mérlegelő számításokkal következhet csak be az az állapot, amikor nem járják le lábukat a felesleges anyagókat eladni szándékozók. S lesz olyan az anyag- gazdálkodás, ^milyennek — nemcsak itt! — esztendőkkel ezelőtt kellett volna lenni! Karácsony György Aztán egy másik ok. Egy országos hírű termelőszövetkezet agronómusától hallottam a közelmúltban: Igenis begubódzunk, magnózunk, tévézünk, olykor kártyázunk és nagyokat hallgatunk. Mintha nem lenne mondanivalónk a világ és önmagunk dolgairól. Miért? Félünk kiadni magunkat embertársainknak, felmutatni feketén-fe- héren. nézzétek, ilyenek vagyunk, sem jobbak, sem rosszabbak. Vannak hibáink és vannak erényeink. De ezek csak ránk tartoznak, senki másra. A hibánkat felhasználhatják, az erényeinket pedig kihasználhatnák — ellenünk. Mert miért is tartozna a főnökeimre, a kollégáimra az, hogy nem Voltam egy éve színházban, de még moziban se, s könyvet — a szakirodalmon kívül — legfeljebb krimit veszek "a kezembe. Lehet, hogy rosszul szervezem a munkám, de az is lehet, hogy a munka sok, s ezért. Ha ezt elmondanám, nyomban rámfognák, hogy szakbarbár vagyok — pedig élek-halok a munkámért —, vagy ami még rosszabb, azt, hogy megrekedtem, egyoldalúan fejlődöm, s ha történetesen valamiben nem mellettük adnám le a voksomat, vagy hibáznék valamiben, nyomban kijátszanék ellenem. Jobb tehát, ha engem csupán a munkáját becsületesen elvégző ag- ronómusként tartanak számon — azt mindig elvégzem, abba nem köthetnek jjele — és semmi több. Maradok inkább magamnak, a családomnak, s a baráti köröm — legtöbbször kártyázni szoktunk —• mindössze két-három emberre korlátozódi-k. Így kevesebb csalódás érheti az embert. Folytathatnám még hosszan a felsorolást, s az okokat. Van, akit valami régikeletű sértődöttség tart vissza a közösségtől, másokat meg éppen a siker: úgy érzi, nem tartozik másra, hogy ő átlagon felüli szinten él, átlagon felüli munkájáért, mert ezzel csak az irigyeit gyarapítaná. A városi ember —, ha 'ideje engedi és lehetősége van rá — növekvő szabad idejében menekül a városból. S egyre inkább ugyanez a helyzet a falvakban élők körében: a hétvégeket a városokban töltik. Egy a fontos: minél távolabb az ismerősöktől, a megszokott környezettől. Mind aggasztóbb egyesek befeléfordulása, amely nemcsak a közélet iránt gyakori közömbösségben nyilvánul meg, hanem egyfajta igénytelenségben, érzelmi sivárságban is. A vékony betonfalak egyre erősebben ékelődnek az emberek közé. Csak áthallani lehet rajtuk, de hallani nem. Pedig hallani, érteni lenne jó egymás szavát, vágyát, örömét, panaszát. Mert beszélni nemcsak jó, beszélni "a legemberibb tulajdonság. Ezt kellene újra megtanulnunk, hogy ne csak értsük, hanem meg is érthessük egymást. P. P. NÓGRÁD - 1979. augusztus 2., csütörtök 3
