Nógrád. 1979. augusztus (35. évfolyam. 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
Nyilatkozat a helsinki záróokmány aláírásának évfordulója alkalmából A politikái enyhülés jelentős állomásának, a történelmi jelentőségű helsinki záróokmány 1975. augusztus 1-i aláírásának negyedik évfordulóján az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzéti Bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége nyilatkozatot tett közzé. Nagyra értékeljük a helsinki záróokmány aláírása óta megtett utat, amely igazolja a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának történelmi helyességét — hangsúlyozza a nyilatkozat. A Szovjetunió és a szocialista országok következetes elvi politikájának köszönhető, hogy — a hidegháborús reakciós erők aktivizálódása ellenére — Európában ma egészségesebb a politikai légkör, mint korábban bármikor, s a kontinensünkön lezárult a feszültségekkel terhes korszak. A további előrehaladáshoz azonban szükséges, hogy az aláíró országok még következetesebben és teljesebben valósítják meg a Helsinkiben elfogadott záróokmány valamennyi elvét és ajánlását, s már az előkészítő munka során — az együttműködés lehetőségeinek újabb területeit munkálják ki az összeurópai értekezleten részt vevő országok képviselőinek jövő évi madridi találkozójára. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága és az Országos Béketanács fontos feladatának tekinti, hogy tevékenyen vegyen részt a közvélemény-tájékoztatás megszilárdításáért, a katonai enyhülés kibontakoztatásáért, a leszerelésért folyó küzdelemből. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé tavaly novemberben Moszkvában, s a külügyminiszteri bizottság ez év májusában Budapesten közzétett javaslatai konstruktív módon járulnak hozzá e célok megvalósításához. A katonai szembenállás, a leszerelés, valamint földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdítása útján kiemelkedő fontosságú lépés lehetne a záróokmányt aláíró államok politikai tanácskozásának mielőbbi összehívása. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége úgy véli, hogy a fegyverkezési verseny megállítása napjainkban az 'enyhülés folyamata megszilárdításának és továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése. Ezen az úton nagy jelfentőségű állomás a Szovjetunió *és az Amerikai Egyesült Államok közötti SALT—II. megállapodás, amelyet — a világ békeszerető erőivel együtt — hazánk népe is örömmel üdvözöl. A világközvélemény előtt most az a feladat áll, hogy megakadályozza a szerződés módosítására Irányuló kísérleteket, s elhárítsa az új fegyverrendszerek kidolgozására és rendszerbeállítására Irányuló törekvéseket. Meggyőződésünk, hogy az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottsága által ez év őszére a leszerelésért, a biztonságért összehívott európai fórum újabb lendületet ad az enyhülésért, a leszerelésért, a népek biztonságáért világszerte folyó küzdelemnek" — fejeződi'.: be az-Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökségének és az Országos Béketanács elnökségének nyilatkozata. (MTI) Iráni jelentés Ellentétek oz alkotmánytervezet körül Sariat Madari ajatollah, aki az iráni síita egyházi hierarchiában ' a második helyet foglalja el Khomeini ajatollah mögött, hétfőn kijelentette: ellenzi az alkotmánytervezetet abba'n a formában, ahogyan azt nyilvánosságra hozták. A Pars iráni hírügynökségnek adott nyilatkozatában a nagytekintélyű vallási vezető kifejtette: a belviszály elkerülésére inkább az 1906-ban kiadott alkotmányt kellene ismét életbe léptetni. Ez a. brit típusú alkotmányos, parlamentáris királyság bevezetéséről rendelkezett Iránban. ,,Természetesen ki kellene hagyni belőle a királyságról szóló részeket” — mondta Sariat Madari. Sariat Madari legutóbb azt Is elutasította, hogy az ő követői és Khomeini hívei egyesítsék erőiket augusztus 3-ára, az alkotmánytervezetet megvitatni hivatott „szakértői parlament” tagjainak megválasztására. Sariat Madari követői az Irá'ni Népi Köztársaság Pártjában tömörülnek, Khomeini hívei pedig az Iszlám Köztársaság Pártjában. Mindkét párt jelöltet állított minden választókerületben’ Sariat Madari megismételte, hogy változatlanul nem ért egyet azzal hogy vallási vezetők részt vennének a kormányban. Szerinte a vallási vezetőknek az a feladatuk, hogy gondoskodjanak a kormányzás „iszlám irányáról”, de nem szabad közvetlenül beleavatkozniuk a mindennapi kormányzati munkába. Az irá'ni hírügynökség közölte Mahmud Doainak, Irán jelentéstételre hazahívott bagdadi nagykövetének nyilatkozatát is, aki kijelentette, hogy magas rangú iraki és iráni tisztségviselők hamarosan találkoznak egymással a két ország vitás kérdéseinek tisztázására. Az iráni nagykövet még a hétén visszatér Bagdadba. Az iráni külügyminisztérium szóvivője hétfőn hivatalosan cáfolta a Mena egyiptomi hírügynökség állítását, amely szerint az Irakban leleplezett összeesküvést Irán „pénzelte és készítette elő”. Ez a híresztelés c^ak arra szolgál, hogy megzavarja Irán jó kapcsolatait szomszédaival — mondta a szóvivő, és emlékeztetett arra, hogy Irán bagdadi nagykövete az utóbbi időbén „jelentős erőfeszítéseket” tett a két ország jó viszonyának fejlesztésére. Baktiar megszólalt Sapur Baktiar volt Iráni miniszterelnök kedden Párizsban most jelent meg a nyilvánosság előtt azóta, hogy februárban eltűnt Iránból. Baktiar mindenekelőtt tagadta azt a kedden elterjedt hírt. amely szarint tevékeny szerepet kíván játszani hazája politikai életében. Leszögezte, hogy nem akar emigránskormányt, vagy politikai pártot létrehozni. Közölte, hogy a közelgő iráni alkotmányozó nemzet- gyűlési választásokon maga és hívei semmiféle listán nem indulnak, mint jelöltek. „Nem hiszek az iszlám köztársaságban” — jelentette ki. Az iszlám forradalmi törvényszék által távollétében halálra ítélt Baktiar azzal vádolta az iráni politikai és vallási vezetést, hogy nem ura a helyzetnek. Gyakorlatilag semmit sem közölt saját politikai szándékairól, és arról sem volt hajlandó nyilatkozni, hogy annak idején miképpen sikerült eltűnnie. Arra a kérdésre, hogy haza kíván-e térni, közölte: a lehető leghamarabb vissza kíván menni Iránba, amint a helyzet ott biztonságossá válik. A mintegy másfél órás sajtókonferencián Baktiar nem győzte hangsúlyozni, hogy ő „mint egy egyszerű állampolgár” fejti ki véleményét. Kiderült, hogy három hónapra érvényes francia vízuma van, akárcsak annak idején Khomeini ajatollahnak. (MTI) S^icar<a$ua a konszolidációérí Fort Péter, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az agrárreformról, a sandinista politikáról, a hatalom kérdéséről, valamint a lakosság különböző rétegeit érintő, esetenként nyugtalanító híresztelésekről adott a rádió és a tv tájékoztatást hátion este a sandinista front egyesített vezetőségének három tagja. A tájékoztatásra meghívták a Managuában tartózkodó külföldi sajtótudósítókat is. Jaime Weelock, a nicara- guai ideiglenes újjáépítési kormány földművelésügyi minisztere, az egyesített vezetőség tagja-, miután vázolta az agrárreform fő vonalait, összegezte a front filozófiáját, politikai hitvallását. Értékelése szerint a sandinisták forradalma a széles néptömegek támogatásával, azok javára született, a dolgozók boldogulását szolgálja. A front széles társadalmi egység létrehozásán munkálkodik, amelyet létfontosságúnak tart az úiíóápítás szempontjából. E 'r belül" fontos szerepet szánt a magánszektornak, amennyiben az nem a dolgozók érdekeivél ellentétesen és nem az állam biztonságát veszélyeztető módon működik. A front kül- és belpolitikáját a szuverenitás, a függetlenség, az önrendelkezés, valamint a nemzeti érzés ápolása jellemzi. A forradalom vé- delmét kicsi, de eltökélt hadsereg védelme alá kívánja helyezni. Weelock az agrárreformot vázolva leszögezte: a szűzíöl- deket nem osztják föl és az állam veszi tulajdonba a So- moza-féle és a rendszerét kiszolgálók ’ birtokait. A földosztásnál elsődlegesen az ország gazdasági érdekeit tartják szem előtt, mivel ésszerűtlen lenne a jól termelő nagybirtokok felosztása. Egyidejűleg fokozatosan földhöz juttatják a földnélkülieket és a minioarcellán gazdálkodókat. Hivatkozott az élelmiszer-ellátás komoly nehézségeire és az elsietett föld- foglalás veszélyeire. A hatalom kérdésével kapcsolatban főként a nyugati sajtó által terjesztett „nyugtalanságra" válaszolt Daniel Ortega, a vezetőség tagja. Leszögezte: a sandinista front politikai erő, amely a felszabadító harc idején politikai és adminisztratív feladatokat is ellátott. A jelenlegi átmeneti helyzetben még mindig számos adminisztratív kérdést katonai szervezet élén lehet csak megoldani. A nemzeti újjáépítés kormányzótanácsa a katonai győzelem során kialakult politikai és adminisztratív rendszerben • fogant és arra épült. Ebben az összefüggésben keli vizsgálni, hogy a sandinista front, vagy a kormányzótanács kezében van-e a hatalom — hangoztatta. A sandinista front vezetősége a lakosság türelmét kérte a bank- és takarékpénztárforgalom beindításában mutatkozó nehézségek megoldásához. A sandinista front vezetősége az újjáépítés és a forradalom konszolidálására irányuló egvség megteremtésére szólított föl hétfői tájékoztatóján. Ebben a közös munkában számít minden oivan erőre, amely aktívan részt vett a somozizmus szétzúzásában. *5 130 nap pihenésre Szórakozás Szibériában A Szovjetunióban minden dolgozónak körülbelül 130 napja van évenként pihenésre (hetenként a két szabadnap, az ünnepek, aztán a szokásos évi szabadság). G. Orlov szovjet filozófus azt mondja, hogy a szabad idő — az év egyharma- da! — kihasználásénak sokfélesége „garancia arra, hogy az ember mindig megőrizheti a maga egyéniségét”. Szajanogorszk, az egyik jellegzetes szibériai város hétköznapjai meggyőzően igazolják a fenti megállapítást. A város mindössze hároméves. Születését a Szajan-Susenszkoje vízerőmű építésének köszönheti. Az erőmű, ha majd mind a három aggregátját teljesen üzembe helyezik (6,4 millió kilowatt), a legnagyobb vízi erőmű lesz a világon. Az építkezés népgazdasági szempontból óriási jelentőségű, de legalább ekkora gondot fordítanak az ún. „belső használatra” szánt objektumok építésére. A városban hatalmas rnű- Velődési központ épül, mozival, hángversenyteremmel, táncteremmel. Lesz benne disco, és sokféle helyiség, a szakkörök, a különféle műkedvelő csoportok számára. Az újabb és újabb lakótelepek az iskolákkal, garzonházakkal, óvodákkal, bölcsődékkel, könyvtárakkal, zeneiskolákkal párhuzamosan épülnek. 1978 decemberében a 800 ezer lakosú Krasznojarszkban a nagy területi központban opera- és balettszinház nyílt. Építésének költsége kereken 9 millió rubel. A forradalom előtt mindössze egy múzeum és öt kocsma volt a városkában. Ma fejlett iparán és sokféle iskoláján kívül öt színháza, 60 mozija, nagy kultúrpalotája, több mint száz könyvtára, szimfónikus zenekara, cirkusza, tánctermei, éttermei, cukrászdái vannak, ahol esténként szórakoznat a fiatalság. Nemkülönben sportolhat is: erre a célra különféle sportpályák, sporttelepek, tornatermek stb. épültek. Mint látjuk, bőven van lehe»’ tőségük szórakozásra, és a lehetőségek évről évre“ bővülnek. Krasznojarszk — nem kivé-’ teles helyzetű város. Kemcro- vóban gyönyörű űj hangversenyterem nyitotta meg kapuit, Norilszkban képtár, Ir- kutszkban orgona-zeneterem.' Ilyen hírekről gyakran hallani Szibériában. A táj zord éghajlati viszonyai, valamint az,‘ hogy oly távol vannak az orosz kultúra híres központjaitól, indokolttá teszi, hogy különös gondot fordítsanak a szibériai emberek pihenési és szórakozási lehetőségeire. A híres bajkál—amuri vasúti fővonal építkezésein nem egészen fél évvel azután, hogy az első önkéntes brigádok kirakodtak, már megnyíltak az eiső klubok és könyvtárak. Tíz hónap múltán az építkezés több szakaszán már nézhették a moszkvai tévé adásait. A tajga és az északi tundra tágas térségein helikopterek és motoroshajók száz meg száz mozgó könyvesboltot, könyvtárat, kiállítást szállítanak. Gyakorlatilag a Szovjetunió minden hivatásos színháza (számuk jelenleg 574) ilyen vagy olyan formában patronálja a szibériai városokat és azokat a nagy építkezéseket, ahol e hatalmas terület lakosságának többsége él. A gazdaság és a kultúra párhuzamos fejlődése — fontos' sajátosság, amely jellemző Szibéria meghódításának jelenlegi szakaszára. Képünkön: Az új krasznojarszki opera nézőtere. Helsinki — Béig; rád — Madrid Harmincötös találkozók Minden nemzetközi értekezlet azt a politikai helyzetet tükrözi, amely az adott pillanatban a világban vagy a földrészen uralkodik. A jövő év végére tervezik a madridi Európa-taiálkozót — rá is vonatkozik a fenti szabály. Több mint egy évvel ezelőtt, Belgrádban tűzték ki az időpontot, s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban vagyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a harminchárom európai és két észak-amerikai állam küldöttei? Egyelőre nem tudni. Az eredményekre hatással lesznek az akkori körülmények, de azért az sem közömbös, hogy mi történik addig. Készülünk tehát, de egyben emlékezünk: négy esztendővel ezelőtt írták alá a harmincötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki záróokmányt. Ez a dokumentum volt a belgrádi találkozó alapja, s ez lesz a madridié is. A százoldalas helsinki záróokmány Európa történetének talán legnagyobb szabású, mindenképpen legátfogóbb együttműködési megállapodása, amely kitér a politikai, a gazdasági, a kulturális, az emberi kapcsolatok fő vonatkozásáig és évtizedekre meghatározza a kelet—nyugati viszony békés alaphangját. Még hosszú ideig keli a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításáról és megvalósításáért beszélni, így értendő tehát, hogy mint Belgrad, Madrid is állomás lesz ezen az úton. Annál is inkább hangsúlyozni kell ezt, mert vannak Nyugaton, akik máris elpa- rentdlták Helsinki szellemét, mondván: megváltozott a világ, ma már nem beszélhetünk enyhülésről, nem váltak valóra az akkori remények. Valóban más a helyzet, mint négy esztendővel ezelőtt, hűvösebb a nemzetközi légkör, új problémák is előbukkantak, de az enyhülés folyamata napjainkban is meghatározó tényezője életünknek. Igaz, kevesebb történt, mint ameny- nyit vártunk, s amennyi kívánatos lett volna. További harmincötös találkozókra van szükség, hogy Európa új lendületbe hozza a megtorpant enyhülési folyamatot. Ma már világos, hogy a katonai enyhülés nélkül nagyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcskérdéssé vált tehát a fegyverkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymásnak ellentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nemzetközi kapcsolatokkal semmiképpen nem hozható összhangban a fegyverkezési hajsza fokozása. A politikái, a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása kölcsönös bizalmat igényel. A kölcsönös bizalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja. Azok az államok, amelyek (a másik fél biztonságának tiszteletben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadseregeket, szívesebben és könnyebben mélyítik a szálakat, a tartós, hosszú távú ipari- technikai együttműködést, a kereskedést. S ha azután felszabadul néhány milliárd a fegyverkezési költségekből, több lehetősége, pénze, kapacitása lesz erre mindenkinek.' Ezért léptek a Varsói Szerződés tagállamai nemrég Budapesten tartott tanácskozásuk után katonai enyhülést szolgáló javaslattal a nemzetközi közvélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában foglal bizonyos bizalomerősítő intézkedéseket: az aláírók előre értesítik egymást bizonyos szintű hadgyakorlataikról, meghívnak külföldi megfigyelőket. Ezt a kezdetet kívánják jelentősén szélesíteni a szocialista országok: még Madrid előtt üljenek össze a helsinki záróokmányt aláírt harmincöt állam küldöttei és állapodjanak meg hasonló jellegű, további bizalomerősítő intézkedésekben. Ez hozzájárulna a katonai szembeállás csökkentéséhez, javítaná az európai légkört, jó alapot adna a madridi tanácskozásnak. Madridban nem leszerelési tárgyalásokat tartanak majd, a helsinki záróokmány olyan pontjait vitatják meg, amelyeket az adott időpontban a‘ legidőszerűbbek lesznek. Sok múlik azonban azon, hogy 1980. végéig menynyit tesz a világ a leszerelésért. Tatár Imre
