Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-11 / 160. szám

Nógrádból a Bakonyba A kisdémi tárogatói. így hívják az észak*bakonyi fal­vakban, a Kisdémpuszta kör­nyéki településeken. Ozsvárth Janos a nógrádi Szécsényből keveredett ide. Szülei a telepítéskor jöttek a szomszédos Bakonyszent- ivánba. ö a hadifogság után találta ott őket. S. hogy örök életében tanyán élt, a kisdé­mi pusztát választotta. — Menjünk ki, itt a hang igen egybeborul! Rossz időben a házban szo­kott muzsikálni, ffe ha csak leh.et. kiül az udvarra, neki- támasztja hátát a falnak, s be­lefújja kedvét a tárogatójába. Meglehet, rövidesen a birka böribe fújja, mert izgatja, hogv a Bakonyban már nincs dudás, s ha hazamegy Szé- csénvbe elökerít egy dudát. A család valahol még őrzi, csak megjavítja, s újra megszólal a Bakonyban a bőrduda. Ami aggasztja: — Olyan csúnyán néz ki az ember hóna alatt az a szőr... A nóta, amit fúj, pásztor- s betyárének. Otthonról hozta, az atyai és anyai ágon egy­ként juhászcsaládból, s így e nóta nem idegen a Bakonyban sem. E dunántúli táj népzené­jének a legrégiesebb rétegeit épp a pásztorok őrizték meg. Emiatt érzi az ember igazi ba­konyinak a nógrádi dalt. — Borjúkat várunk kötözni. Itt dolgozok a Pápai Állami Gazdaság hízómarhatelepén. A dolog, ' megszakításokkal, hajnaltól napestig tart, egy­maga lát el hetven állatot. Amikor idekerült, a hatvan szarvasmarha mellett t öten dolgoztak. A korszerűsítés nyo­mán bevezették a vizet, s egyedül maradt. — Ha játszok valakinek, az utolsó kört én fizetem. Az embert meg akarják fizetni, de megkeresem én a pénze­met! Olyan hatezer. Ahol a környéken valami sokadalom van, Ozsvárth Já­nos majd mindig ott terem. Fölül a kerékpárjára, hóna alá kapja a ládikába zárt tá­rogatót, s irány a búcsú, a lakodalo^n. a bármiféle mulat­ság. Bandában ritkán muzsi-' kál. Valahogy nem jön ki a eigónyzenészekkel. — A Jó apám is odakevere­dett egy lakodalomba a dudá­jával, még Nógrádban. A ven­dégek biztatták, fújja. Aztán a cigányok nem tudtak muzsi­kálni. Velem sem nagyon tud­nak a lovászpatonai cigányok. Más zenei világ, így igaz. — Én nem pénzért muzsi­kálok. Ha valaki kéri, elját­szom a nótáját. A múlt évben voltam a döbröntei várnapon, a színpadon térogatóztam a népnek. Általiban csak ma­gamnak szoktam, de ha elme­gyek Szentivánba a Hegyre, ha vannak haverok... Egyszer elkeveredtem • Csótra, búcsú mésnaoján. Mondták' a fér­fiak, menjünk el a búcsú­ba. A házigazda felesége nem engedett: ..Te Jani,' ne menj, mindenki ismer, biztos muzsi­kálni kell, nem jössz vissza!” Hazafelé mondom, egy kis haj­tóvizet fölkapok, csak bené­zek. A céllövöldésnek szól­tam, vigyázzon a kerékpárom­ra, az meg azt mondta: „Ta- bon is én vigyáztam rá!" Ha­mar elkaptak, muzsikáljak ne­kik. Pianóban lehet játszani. Tíz perc alatt valami hat asz­tal egybeszaladt. A hortobágyi hidi vásárban meg, hivatlanul úgy fújta, hogy az odarendelt tárogatóé elódalgott. Novemberben lesz két éve, hogy e tárogatót vette. Az el­sőt tizenöt éve, negyvennégy évesen, amikor tárogatózni kez­dett. — Gyerekkoromban na­gyon szerettem volna rezes­bandában játszani. Klanétom volt. Amikor elsőbben közé­jük keveredtem, Hollókőn, la­kodalomban, azt mondták: „Mi nem klanétozunk!” Pe­dig én segélnék... Tizennégy éves lehettem. Elléptem haza. Minden nótát nem tudtam, de rá tették; amikor elhagytuk a nótát, azt mondták: „öcsém, neked három hónapot kellene tanulnod, s elmehetnél az is­ten bandájába!” Csak aztán cselédember fia voltam, dol­goztam én annyit, máskor meg dolgoztam volna! Egy nap három vagon gabonát zsákolni, hatvan kiló egy zsák, tessék A drezdai fényképtárban kb. 400 ezer művészeti alko­tást ábrázoló negatívot őriz­nek. Negyed évszázad alatta gyűjtemény a tízszeresére nőtt. Itt összegyűjtöttek csaknem minden olyan fényképet, elképzelni, mennyit kellett ahhoz fordulni! És nem is súly­ban volt az három vagon, ha­nem három vagon megrakva. Most is van egy klanétom, de komoly sose volt, drága, vagy húszezer forint. Ez a ro­mán tárogató négyezer­nyolcszáz volt. A katonaságnál furulyáltam, aztán meg el­hagytam egy oldalfúvós rezes flajtát. A család pásztor-, béres- és zenészsorát senki sem foly­tatja. Szerencsére, az utolsót nem számítva. Három család­ja van, de... . — ... Inkább úgy vannak, hogy haragszanak érte. Van lemezük, magnójuk, inkább ezt szeretik, az újat. Nekem az a valódi, amikor az ember látja, hogy ki játszik. — Akartam én erre műkö­dési engedélyt kérni. Azt mondták, nekün!c-«z a bajunk, hogy korán születtünk, har­mincötig lehet. Azt mondja, hallgassuk meg a hangfölvételeit, mert magnó­ra vette a tárogatói átékát. Mi viszont látni akarjuk, ki fújja. Sussr.anásnyi szünet. — ötvenben kerültem ide, és körülbelüj itten teszem le a csontot is. Ha Nógrádot nem is tudja felejteni. amely ismert festészeti, szob­rászati és grafikai alkotáso­kat ábrázol. Hasonlóképpen részei a gyűjteménynek azok a felvételek, amelyek több mint ^záz ország építészeti emlékeiről készültek. ÖNKÉNTES RENDŐRÖK Gyakran előfordul: sárgán villog a közlekedési lámpa az út­kereszteződésben, mégsem aka­dozik a forgalom,, mert hiva­tásos vagy önkéntes rendőr irányítja a gépjárművezetőket. A közelmúltban történt a Ba­laton déli partján: az egyik te­lepülés önkéntes rendőri cso­portjának vezetője kocsijával a szomszéd helység felé haladt. Előtte teherautó bizonytalanko­dott; joggal feltételezte tehát, hogy a vezető ittas. Nem tudott elékerüini, mert a teherautó hol jobbra, hol balra cikcakkozott. Az egyik kanyarban hatalmas csattanással a teherautó bele­rohant egy személygépkocsiba, majd megállás nékiil továbbhaj­tott. Nem jutott messzire. Az ön­kéntes rendőr - miután megkért egy arra haladé gépkocsiveze­tőt, hogy értesítse a mentőket és a rendőrséget - utánaeredt és elfogta. Nélkülözhetetlenek az önkén­tes rendőrök. Önzetlenül, szabad .idejüket feláldozva, egyetlen fil­lér ellenszolgáltatás nélkül vi­gyáznak a közbiztonságra a vá­rosokban és a kisebb települé­seken. Évente mintegy másfél millió alkalommal teljesítenek az ön­kéntesek járőrszolgálatot, csak­nem 500 ezer alkalommal ellen­őrzik körzetükben a közúti for­galmat. Évről évre három-négy­ezer bűnöző felkutatásában se­gítenek, s több száz azoknak a körözött személyeknek száma, akiket az önkéntes rendőrök fognak el. Munkájuk kiterjed a megelőzésre is: rendszeresen jelzik a bűncselekményeket elő­idéző okokat, körülményeket, a közösségre veszélyes bűnözők mozgását, tevékenységét. A belügyi szervek munkáját az országban ötvenezer önkéntes rendőr segíti. Jövőre negyedszá­zados jubileumát ünnepli a szervezet. A sok évtizede lelkiismerete­sen dolgozó társadalmi munká­sok mindig új erőkkel gyarapod­nak. Kikből lesznek önkéntes rendőrök? Ipari, mezőgazdasági, közlekedési és tanácsi munka­helyeként dolgozók egyaránt megtalálhatók közöttük. Az ifjú­ságvédelmi munkában gyakran találkozunk pedagógusokkal, or­vosokkal, gyógyszerészekkel. El­lenőrzik a szórakozóhelyeket, vi­gyáznak a fiatalkorúakra, szinte a második szülő szerepét vállal­ják. A párt-, társadalmi és a taná­csi szervek főként jól felkészült, köztiszteletben állá embereket ajánlanak az önkéntes rendőri szervezetekbe. Érdemes szólni arról is, hogy a munkásszállások női lakói, vagy a cigánylakos­ság köréből szintén alakulnak önkéntes rendőri csoportok. i Valamennyiünket segítő mun­kájukra egyaránt szükség van a Balatonon, a Dunán, Palócföl­dön, a közutakon, lakó- és munkahelyünkön egyaránt. Be­csületes helytállásukkal kivívták a társadalom elismerését. F. Gy. Sarusi Mihály 400 EZER NEGATÍV Hajnövesztő a ribizli meJlett Egyre népszerűbbek a házipatikában u gyógynövények, de az ipari felhasználók is mind több növényi kivonatot igényein ;k gyógyszerek, kozmetikumok gyártásához. Mohorán, a DROG* UNION Gyógynövénybegyűjtő és Forgalmazó Szövetkezeti Kezes Vállalat telepén is korszerű raktárakban sorakoznak a tavasszal és kora nyáron begyűjtött drogalapanyagok. A környékbeli gazdaságokból érkezett feketeribizli-szállitmány azonnal a speciális szárítóba kerüi, ahol nedvességtartalmát veszti csak el, gyógyítást segítő anyagai megmaradnak. Dudás Pál és Korbely Mihályné a száraz ribizlit ellenőrzi. A kamilla tisztítását, osztályozását, majd lisztté őrlését Vrbovszki Mihályné és Szigeti«Gézáné látja el. A vakáció veszélyei Múlt hónapban egymilliónál több általános iskolás diák számára ért véget a tanév; melléjük sorakozik még, vagy ne­gyedmillió 15—16 éves, kisgyermeknek már alig mondható kamaszfiú és -leány. A szülőknek nem lehet közömbös; jól szervezett-e a vakációjuk, vagy csak csellengenek, csatan­golnak, zabolátlan játékot űznek, amely ezerféle balesetve­szélyt rejt magában. Korántsem túlzottak a szülői gondok. Jó néhány éve azonos jelzéseket közölt ilyentájt a figyelmeztető statisztika: a vakáció heteiben ijesztő mértékben szökik felfelé a grafi­kon. Néhány nappal ezelőtt adták közre a közlekedésbiz­tonsági és rendőri szervek annak az összesítésnek fontosabb adatait, amely máris szomorú rekordot jelez. A halálos végű vízibalesetek száma csaknem kétszerese a tavalyi ilyenkorinak. Az ok: tiltott helyen, mély vizű ta­vakban, folyókban fürdés. Nőtt a közlekedési gyermekbal­esetek aránya is. A korábbinál gyakoribbak az olyan bal­esetek, amikor személyautókban utasként ülő gyermekek sé­rülnek meg, vagy amikor kerékpározás, rollerozás, illetve iabdázás hevében futnak és ugranak a járművek elé. S ami a leginkább elgondolkoztató: megállapították a szakemberek, hogy korántsem csak a gyermeki elővigyázatlanság vagy fi­gyelmetlenség az oka a tragédiának. Igen gyakran a felnőt­tek elővigyázatlansága, hanyagsága, az elemi közlekedési szabályok megszegése okoz gyermekbaleseteket. Csupán egyetlen példa is bizonyítja: minden jogosítvány­nyal rendelkező, vagy hivatásos „pilóta” jól tudja, hogy a sofőrülés melletti első ülésre soha nem szabad gyermeket ül­tetni. E szabály* ellenére számtalan esetben ülnek gyermekek ezen a nagyon veszélyes helyen. Sok ezer gyerek nyári vakációjára az a jellemző, hogy kulcsot kap a szülőktől, pár forintot ebédre, mondván, hogy aztán nehogy fagylaltra költse. Már a 8—10 éves gyereket is biztatják, menjen le a játszótérre, a ház körüli területre vi­gye a labdát, a biciklit, általában töltse el „valahogyan” az idejét. Nyüzsgő gyermekcsapatok fociznak a tereken, me­részkednek kerékpárral a forgalmas utakra, ott játszanak. Mindenképpen felnőtt felügyelete nélkül"töltik napjaikat. Igen sokszor lehetünk tanúi annak, hogy a felnőttek egy része nem ügyel eléggé biztonságukra; gyalogosként nem figyelmezteti őket, motoron, gépkocsin ülve pedig nem szá­mol eléggé a gyermekek meggondolatlanságával, és a gyer­mek veszélyérzetének hiányával. Pedig a felnőttek körültekintésére, gyerekeket óvó fi­gyelmére a vakáció időszakában különösen nagy szükség van. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy elsősorban a fel­nőttek társadalmának kell az ifjú életeket óvni. és védeni akár azzal, hogy kézen fogjuk őket, akár azzal, hogy figyel­meztetünk, óvatosságra intünk. A felnőtt soha ne, sajnálja idejét a játszó, vakációzó gyermekektől. Hiszen azt akarjuk — és mindannyian ezt akarjuk —, hogy szeptemberben mindegyik kisdiák épség­ben, egészségesen üljön ismét az iskolapadba. ________ Várkonyi Margit A mohoraiak több száz féle gyógyfű gyökerét, szárát átveszik a gyűjtőktől. Közülük kiemelkedik néhány: így előszeretettel vásá­rolják a csipkebogyót, a hársfavirágot, a kamillát, a fekete ri- biziit. A nagy tisztaságú növényi termékek között megtaláljuk az oly keresett hajnövesztő szer tucatnyi alapanyagát is. A bálákba cso­magolt teaiüvek optimális hőmérsékletű tárolóban várják fel­használásukat. Kulcsár József képriportja NÖGRÁD — 1979. július 11. szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom