Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

Cravúr kell a benímaradáshoz ]\eliéz ősz vár az STC sakkozóira Áz elmúlt 19 év alatt — 1960-tól játszik az NB II-ben a tarjáni csapat — talán még egyetlen alkalommal sem volt olyan nehéz helyzetben Salgótarján sakkcsapata, mint ebben az évben. Az STC sak­kozóinak a bentmaradásért kell küzdeniük, s hogy ez si­kerül-e, arra az őszi 5. for­duló adja meg a választ. A tavaszi 8 találkozó után a következő a helyzet az _NB II. Keleti csoportjában: Makó: Asztalos SE (i), Va­sútépítő (o), Békéscsaba (i), Szolnok (o). Szeged (i). Nehéz jósolni. Mindkét csa­pat kétszer otthon, háromszor idegenben játszik, ráadásul 4 csapat megegyezik az ellen­felek közül. A Szeged és Deb­recen nagyjából azonos já­tékerőt képvisel ebben az esztendőben. A kérdés csu­pán az, melyik együttes tud több pontot lecsípni az ellen­felektől. 1. BEAC 8 6 . 2 73.5 2. Bp. Postás 8 7­1 71,5 3. Asztalos SE 8 5 3­66,5 4. Utasellátó 8 5 _ 3 64,5 5. Vasas Izzó 8 4­4 60,5 6. Szegedi VSE 8 4 1 3 57,5 7. Debreceni Sp. 8 4 1 3 56,5 8. Miskolci Sp. 8 3 1 4 56,5 9. Szolnoki Mg. 8 3 2 3 56 10. Vasútépítő 8 4 2 2 56 11. STC 8 4­4 48 12. Makói Sp. 8 1­7 48 13. B.-csabai Sp. 8­• 8 40,5 14. ELGÉP 8 1­7 28,5 Ősszel tehát óriási harc várható az STC és a Makói Spartacus között. A tarjániak azzal előzik meg a Csongrád megyei csapatot, hogy legyőz­ték 8—6-ra és egyenlő pont­szám esetén az egymás elle­ni eredmény dönt. Nézzük, kivel játszanak a riválisok! STC: Debrecen (i). Aszta­los SE (o), Vasútépítő (i), Békéscsaba (o), Szolnok (i). Hogyan lehet, hogy az STC négyszer nyert, a Makó pe­dig csak egyszer, s mégis a kiesés elkerüléséért küzd a tarjáni csapat? — kérdezhet­nénk. A válasz egyszerű: miután a sakkban a meg­szerzett pontok — a győzel­mek és döntetlenek — szá­mítanak, az STC a négy győ­zelem ellenére is rosszul áll, mert kétszámjegyű, mond-, hatni katasztrofális veresé­geket szenvedett, míg a ma­kóiak szoros mérkőzéseken maradtak alul. A tarjáni együttes az Utasellátótól (12,5—1,5), a Bp. Postástól (11—3) és a Szegedtől (10—4) szenvedett súlyos vereséget, 9—5-re kapott ki a BEAC- tól. És régi tanulság: ha há­rom kétszámjegyű vereség bejön, akkor egész évben küzdhet a csapat, hogy le­dolgozza a nagy hátrányt. Még szerencse, hogy s biztos kieső ÉLGÉP csapatát Tájfutás Kétnapos Alföldi líupa-verseuy Ä debreceni Nagyerdőben a minap kezdődött az országos kétnapos szakszervezeti, illet­ve az Alföldi Kupa tájfutó- verseny. A sűrű csalán nagy­ban hátráltatta a haladást, en­nek ellenére jó időeredmények születtek. Meglepetésre a ve­gyesváltóban induló Varga András (STC) szakaszgyőztes lett, ezzel aranyjelvényes mi­nősítést ért el. Jól szerepeit Marczis István is, aki a fel­nőtteknél a II. „A” kategóriá­ban a C. pályán győztes válo­gatott Kiss (Postás). Értei (Nyíregyháza) mögött a har­madik helyen végzett. Figye­lemre méltó Szász Gábor (PSE) harmadik helyezése is. Szakszervezeti váltó vég­eredménye: F 21 A. 1. Nyíregy­háza, 2. Bp. Postás, 3. Haladás, ... 7. STC (Ivák—Honfi—Mar­czis). F 17 B. 1. Eger—Nyíregyháza vegyes, 2. Volán SC, 3. SMAFC, ... 5. STC—Sabária— Debrecen vegyes. pásztói Szász Gábor és Tóth Tamás. Eredmények: F 21 A. 1. Kiss Zoltán (Postás SE) 84,48, 2. Sőtér János (Postás SE) 88,07, 3. Honfi Gábor (STC) 88,30. F. 21 B. 1. Szabó I. László (DÚSÉ) 73,97, 2. Ládi János (Ajka), 3. Madár István (BEAC), ... 26. Holtner Attila (Pásztó), ... 28. Marczis István (STC), ... 42. Ivák Pál (STC). F 17 B. 1. Szabó Lajos (HVSE) 51,73, ... 19. Varga András (STC). F 13 C. 1. Tóth Zsolt (Ha­ladás) 40,67, 2. Varga Péter (Haladás) 41,24, 3. Szász Gá­bor (Pásztó) 45,12, 4. Tóth Ta­más (Pásztó) 48,82, ... 7. Nagy Antal (Pásztó) 53,33. N 19 B. 1. Sipos Etelka (Szolnok) 57,48. 2. Honfi Gá- bomé (STC) 58,63, 3. Molnár Mária (Eger) 59,15, ... 9. Molnár Erzsébet (STC) 73,67. Zentai József 1-.5—2,5-re lehengerelte az STC (sajnos ellenük majd­nem mindenki nyert) és jó teljesítményt nyújtott az Iz­zó és a Miskolc eile» (mind­kettőt 7,5:—6,5-re legyőzte), nem is beszélve a Makón aratott 8—6-os győzelemről. Ez utóbbi kulcsa lehet a; bentmaradásnak, 1 hiszen, ha egyforma pontot ér el ősz­szel a két csapat, akkor nevet a Stécé. búcsúzik átszállóval az újonc Makó. A viszonylag gyengébb sze­replés mivel magyarázható? — kérdezősködhetnénk to­vább. Nehéz egy mondatta] válaszolni, de talán elsősor­ban az erősorrend összeállí­tása nem sikerült az idén taktikusan. Több olyan ver­senyző, aki egyébként di­cséretesen magasabb minősí­tést szerzett, került éltáblára és még nincs NB Il-es csa­patrutinja. Mások, akik elő­ször kóstolgatják az NB II. ízét, gyengélkedtek. Így for­dulhat elő, hogy az 1—7. táb­lán mindössze három ver­senyző érte el az 50 százalé­kot, és mindössze négy ver­senyző van, az NB II-ben szerepelt 18 játékos közül, aki túl is lépte azt. Szóljunk eredményükről részletesen is. Első helyre kívánkozik Czakó Béla neve, aki ebben az esz­tendőben ünnepli 60. szüle­tésnapját. Kitűnően játszik, mert 5 partiból 4,5 pontot szerzett, ami százalékosan magasan a legjobb teljesít­mény. öt követi Klenóczki Sándor, a csapat ifjúsági já­tékosa, aki ebben az eszten­dőben is meghálálta a bizal­mat, 8 partiból szerzett 5 pontjával. Gallai János tel­jesítménye is dicséretes, ő 8 játszmából 4,5 pontot mond­hat magáénak. Szabó Ervin 3 játszmából szerzett 2,5 pontja azt jelenti, hogy já­tékára, „góljaira” ősszel nagy szükség lesz. Nézzük ezek után a teljes listát az ered­ményekkel. (Elől a játszma­szám, majd a szerzett pon­tok száma következik.) Frink 1—0, Tóth L. 8—2,5, Palla 6—0,5, Tóth P. 7—2,5, Szarvas 8—2, Ponyi 8—4, Gál 7—3,5, Kánya 8—4. Gal­lai 8—4,5, Szabó 3—2,5, Sim- kó 7—2,5, Kassai 8—3,5, Mik­lós 3—0,5, Ágoston 4—2, Cza­kó 5—4,5, Surány .6—2, Kle­nóczki 8—5, Hoffmann 8—3,5. Félidőben azt szokták mon­dani: ősszel még mindenki javíthat! Így vélekednek az STC szakosztályánál is, ahol bíznak abban, hogy a csapat jól szerepel az ősszel és el­kerüli a kiesést. Tudják azt is ugyanakkor, hogy ehhez bravúr kell, komoly felkészü­lés és nagy akarás. Ez utób­bi nem egyszer átsegítette már a nehéz helyzeteken az STC sakkozóit. Szokács László Nyári Totó Kupa-mérkőzések Sok hibával tarkított játék Nagybátonyi Bámyáss— Gyöngyös 2—0(1—0> Gyöngyös, 600 néző. Vezet­te: Bodó, Nagybátony: Sziko- ra — Sütő, Bordás, Bertók, Bocsi, Dóra, Nagy B. (Do- lencz), Orosz L., Oláh S. Szabó (Szőke), Loch. Edző: Baranyai Gyula. Gyöngyös: Szőke, — Király, Mező, Ju­hász, Lehotai, Híves (Nagy) Ferencz, Lánczos, Tóth (Ivá- di), Deli, Párái. Edző: Pécze- 11 Szabolcs. Az első három-négy perc­ben a hazaiak támadtak, erő­teljesebben. Ferencz kicse­lezte a védőket, de akciója eredménytelen maradt. Ellen­támadásnál Bordás és SSzaibó összjátéka után Bordás lab­dája a bal kapufáról vágódott az alapvonalon túlra. Lany­ha iramban folytatódott a já­ték, perceken át sok hibá­val tűzdelt küzdelemben egyik csapat sem vezetett em­lítésre méltó akciót. A 20. percben Deli a vendégek ka­puja előtt váratlan helyzet­ben jutott labdához, de az ötös vonalról bal kapufát lőtt. A 30. percben Oláh át­ívelt labdáját biztos helyzet­ben, Loch a léc fölé fejelte. Ezt követően a hazaiak távo­li lövésekkel próbálkoztak, de a, bányászfiúk minden eset­ben jól védekeztek. Különö­sen Bertók hárított sok akci­ót. A 43. percben Bocsi ju­tott az ötös vonalon labdá­hoz, de kivárt, és a jól he­lyezkedő Szőke biztosan vé­dett. Továbbra is a lelkesebb vendégek támadtak, s a 45. percben Oláh távoli lövése a bal alsó sarokban kötött ki. 1—0. A második félidő 5. per­cében Loch húzott el bal ol­dalon, szépen ívelt középre, de Nagy B. a bal kapufa mel­lé lőtt biztos helyzetben. Egy erőteljes bátonyi támadás közben Lánczos Sütőt a 16-os vonalán belül felvág­ta, 11-es. Berták biztosan lőtt a jobb alsó sarokba. 2—0. A kétgólos bátonyi veze­tés ellenére a hazaiak a 20— 25. percben nagy hajrát vág­tak ki. Ferencz kicselezte a védőket, óriási lövését Sziko- ra bravúrral védte. A 26. percben Loch beadását Sza­bó nem érte el, így Szőké­nek nem akadt dolga. De egy perc múlva újra Szabó lőtt] a kapus csak nehezen tudott alapvonalon túlra menteni. , A második félidő hajrájá­ban egymás után három hely­zetet is teremtettek a hazai­ak, de eredménytelenek ma­radtak az akciók. Ezekben a percekben — szerencsével — jól mentettek a védők. Küzdelmes, de meglehető­sen mérsékelt színvonalú já­tékot hozott a találkozó. Mind a két csapat ideges, csapko­dó, sok hibával tarkított já­tékot produkált, az akciók­ban kevés volt az elgondo­lás, annál több a pontatlan­ság. A nagybétonyiak közül olyan kulcsjátékos, mint Loch átlagon aluli színvonalon ját­szott, a biztos helyzetekben egymás után hibázott. A vé­delemben elsősorban Bertók- nak köszönhető, hogy a ha­zaiak nem tudták bevenni a bányászfiúk kapuját. Jók: Bertók, Sütő, illetve\ Párái, Juhász. ^LfiSíaafcÉ*^.; (gycnes) . Megérdemelt hazai győzelem St. Síküveggyár—Jászberényi Lehel SC 4—2 (2 -1> Salgótarján, 500 néző, v.: Mészáros. St. Síküveggyár: Rádi (Pintér) — Kasza (Fin­tor), Zsédely, Váradi, Lisz- tóczki, Gulyka, Krivanek, Sze- kula, Fehérvári, Szabó (Va- nó), Bodor. Edző: Tóth István. Lehel SC: őszi — Krasnyánsz- ki (Rostás J.), Czigány, No- votni, Sziráki (Dkujok), Zahar, Török, Tóth, Pecha, Rostás S„ Gál. Edző: Sárközi Gyula. Kezdés után a hazaiak len­dültek támadásba, és már a 3. percben megszerezték a veze­tést. Lisztóczki jó labdát ka­pott a 16-oson, lágyan kapura ívelt, a helyezett labda a bal felső sarokba hullott. 1—0. Továbbra is a hazaiak marad­tak támadásban, s az első ne­gyedórában több gólhelyzetet is kihagytak. A 16. percben Rostás S. nagy helyzetben hi­bázott. Két perccel később egyenlített a vendégcsapat. Tóth futott el a jobb oldalon, beadását Gál laposan küldte a bal alsó sarokba. 1—1. Ki­egyenlítettebbé vált a játék.' Azonban a hazaiak néhány perc elteltével újabb mezőny­fölényt harcoltak ki. A 25. percben Bodor emelt kapu fö­lé, majd a 33. percben ismét megszerezték a vezetést a sík­üveggyáriak. Mintegy 18 mé­terre a kaputól Szekula buk­tatásáért szabadrúgáshoz ju­tott a hazai csapat. Krivanek nagy erejű lövése a sorfalról Lisztóczki elé vágódott, a szemfüles labdarúgó közel­ről a bal alsó sarokba gurí­tott. 2—1. Két perccel később Lisztóczki nagy erővel küldte a labdát az üres kapu fölé. Aztán a vendégek erőszakoltak még ki két támadást, de ered­ménytelenül. Szünet után Szekula kapu­ra lövése vezette be a játékot. Ezután Fehérvári emelt ka­pu fölé. Fokozatosan belelen­dültek a vendégek is. Az 50. percben formás Lehel-táma­dás végén Gál nem túl erős lövése a bal alsó sarokban köJ tött ki. 2—2. Egyik csapat sem nyugodott bele az eredmény­be. A folytatás a hazaiaknak sikerült jobban. A 65. percben jobb oldali partdobás után Krivanek becselezíe magát egé­szen a 16-osig, és nagy erejű; félmagas, ballábas lövése nyo­mán a labda a hálóban kö­tött ki. 3—2. Ismét a jászbe­rényiek percei következtek. Á 75. percben Mészáros játék­vezető vitatható 11-est adott! 'A megítélt büntetőt Török fél- magasan küldte kapura, Pin­tér azonban résen volt, és ki­ütötte a labdát. A 78. percben Fehérvári még a kapust is ki­cselezte, s úgy szerezte a ha­zaiak újabb gólját. 4—2. Az utolsó percekben sem volt ál­mos a játék. Mindkét csapat újabb n gólok megszerzéséért harcolt. Az eredmény azon­ban már nem változott. Jó: Lisztóczki, Gulyka, Krivanek) ill. Gál, Pecha. Demény László 1 N 19 A: 1. Postás SE, 2. DVTK, 3. OSC .........5. STC ( Molnár—Honfiné—Bakos). Vasárnap a kora reggel: órákban kezdődtek meg az egyéni versenyek. Megyénk soortolói közül jól szerepelt a Honfi házaspár, valamint a Bridzs­bajnokság Lausanne-ben a bridzs Eu- rópa-bajnokság csapatverse­nyében a férfiak eddig 13, a nők 7 fordulót bonyolítottak le. A magyar férfiegyüttes váltakozóan szerepel, s a 21 résztvevő közül a 13. helyet foglalja el. A mezőnyt Íror­szág vezeti 189 ponttal, Fran­ciaország (181) és Olaszor­szág (169) előtt. A magyarok­nak 107,5 pontjuk van. A nők gyengébben szere­pelnek, pillanatnyilag a 16 ország sorrendjében az utol­sók 22 ponttal. Az első he­lyen Anglia áll (104), Írország (84) és Olaszország (79) előtt. Molnár Endre: „Szívóst nehezebb lesz pótolni, mint engem"9 A haja már ritkulófélben van, tincseiben több az ősz hajszál, mint az eredeti. Mol­nár Endrének, a 170-szeres válogatott vízilabdakapusnak minden oka megvan arra, hogy izgalmas, feszültségekkel teli életét okolja ezért. — Tizenkilenc éve élek az uszodák világában, 1962-ben az NB Il-es Építőkben estem át a tűzkeresztségen, három évvel később pedig már a vá­logatottba is behívtak — so­rolta a legfontosabb adatokat a közel 190 centi magas, vi­lághírű kapuvédő. — Azóta — másfél éves kihagyással '— egyfolytában élvezem a bizal­mat. — A kapus speciális posztot tölt be a vízilabda-mérkőzé­sen. Kívülről úgy tűnik, Mol­nár Endre aktívan benne él a játékban, irányít, s gyakran kritizál is. — Lobbanékony természet vagyok, egy-egy rosszul sike­rült megoldást követően bi­zony oda-odamondok. Mentsé­gem, hogy magammal szem­ben vagyok a legkritikusabb. Sokszor éjszakákon át nem al­szom. .. — Manapság gyakran bírál­ják a szabálymódosítást, leg­alább annyian a játékvezetők működését. — A szabályok egyértelmű­en jók, gyors, mozgalmas já­tékra kényszerítik a részve­vőket. A játékvezetőknél egé­szen más a helyzet. Ök tönk­re tudják tenni a mérkőzéseket, ha akarják. S mivel csak ár­nyalatnyi „tévedéseket” kell el­követniük, a csalást csak a legjobban hozzáértők veszik észre. — A magyar vízilabdasport a nemzetközi sportdiplomáciá­ban korántsem verhetetlen. Lehet-e ezen változtatni? — Valamennyi válogatott vezetése igyekszik maga mel­lé édesgetni a vízilabda kor­látlan urait, a bírókat. Érzé­sem szerint mi sem a jugo- szlávokkal, sem az olaszokkal nem tudjuk felvenni e téren a versenyt. Ha mégis győzni altarunk, hát ennyivel jobb­nak kell lennünk az ellenfe­leknél. Az első ízben megrende­zett vízilabda Világ Kupa belg­rádi és rijekai összecsapásairól még nagyon sokat fognak be­szélni. Milyen benyomásokat szerzett a végig kiemelkedő formában védett kapus, Mol­nár Endre? — Pályafutásom legelején jobbára magyar, szovjet és ju­goszláv válogatottak hármas vetélkedőjét hozták a világver­senyek. Hogy a többiek erő­södtek fel, vagy az akkori leg­jobbak szürkültek’ bele a me­zőnybe, nem tudom. Tény vi­szont, hogy ma az említett országokon kívül az USA, az NSZK, Olaszország, s egy-egy alkalommal még Románia is egyenlő ellenfele tud lenni bárkinek. Az olimpián ezeken kívül még számolni kell Kubá­val, s esetleg meglepetést okoz­hat Mexikó is. Riválisaink csapatait szem­lélve szembetűnt —, folytatta Molnár Endre —, hogy a jugo- szlávoknak nem sikerült a fi­atalításuk, így most kezdenek kapkodni. A Szovjetuniónál hasonló a helyzet, ott is a ra­dikális változtatás eszközéhez nyúltak. Sagajev személyében kitűnő képességű kapust talál­tak, ez nagy könnyebbség szá­mukra. összességében úgy lá­tom, Magyarország vizilabdázói megszerezhetik az olimpiai tor­nagyőzelmet, amennyiben Fa­ragó visszatér a válogatottba és valamennyi játékos tudása legjavát nyújtja, már a felké­szülés során is. — Az olimpiai előkészületek sorában jelentős szerepe volt a várnai, a görögországi, majd a sorozatot július közepén le­záró egri tornának, amelyek­ről az első számú magyar ka­pus hiányzik. — Három-négy éve porcos á bal térdem, a Világ Kupán rettenetesen fájt. Akkor hatá­roztam el, hogy megoperálta­tom. Ha szerencsém van, már július közepén ismét edzésbe állhatok. Szeretnék a moszkvai olimpián teljes értékű játékos­ként vízbe szállni. — 1980 után lemond a válo­gatottságról? — Eltökélt szándékom. A' röntgenfelvételek szerint olyan meggyötörtek a lábaim, akár egy hatvanéves emberé. Az Ízületeimet is kikezdték^ a nagy lövések; csak edzésenként vagy 150-szer zúdulnak felém a bombák. No és van egy négy­éves kisfiam, aki jobbára csak fényképről ismer engem. Vele is többet szeretnék foglalkoz­ni. — Társai közül kikre gon­dol, ha a visszavonulás kerül szóba? — Tudomásom szerint egye­dül Szívós Pisti akar leköszön­ni, így a létszám nem válto­zik jelentősen. Kivételes egyé­nisége mégis nagyon fog hiá­nyozni. őt nehezebb lesz pó­tolni, mint engem... Jocha Károly ! i NOGRÁD - 1979. július lO, kedd 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom