Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

SALT-vila am amerikai szénáidban A módosítás károkat Iráni jelentés mm Összeesküvés - váratlan fordalatokkal Az amerikai szenátus hét­főn megkezdte nagy jelentő­ségű vitáját a SALT—II. szerződés jóváhagyásáról. A vitát Harold Brown hadügy­miniszter nyitotta meg. Kö­zölte: ha a szerződést elutasí­tanák, vagy az a Szovjetunió számára elfogadhatatlan mó­dosítások miatt megbukna ez 30' milliárd dollár többletki­adást jelentene az Egyesült Államoknak az új lendületet kapó fegyverkezési ver­senyben. A vita megkezdése előtt még javában tartott a szer­ződést pártolók és ellenzők nyilatkozatcsatája. Egyetlen józan gondolkodású, hazája érdekeit szem előtt tartó em­ber sem szavazhat a SALT— II ellen — jelentette ki pél­dául Averell Hariman volt nagykövet szombaton a demokratapárti kormány­zókkal történt találko­zóján. A befolyásos diploma­ta a SALT—II támogatására szólította fel a kormányzókat és kérte őket, hogy államuk szenátorait is erre ösztönöz­zék. A találkozón részt vevő Ge­orge Seignious, a fegyverzet- ellenőrzési és leszerelési hi­vatal igazgatója rámutatott, hogy a szerződés minden olyan módosítása, amely egy­oldalú előnyökhöz kívánná juttatni az Egyesült Államo­kat, súlyos károkat okozna az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kapcsolatainak. A SALT—II szerződés je­okozna lentős lépés a szilárd és tar­tós kelet—nyugati kapcsola­tok kiépítésében — írja a The New York Timesben J. Bi- den demokratapárti szená­tor. A szerződés kiemelkedő politikai jelentőségű a stra­tégiai fegyverrendszerek kor­látozása folyamatában, és táp­lálja azt a reményt, hogy to­vábbi lépések történnek a nukleáris fegyverek ellenőr­zése terén. A sorsdöntő szenátusi vita a külügyi bizottság meghall­gatásaival kezdődött, s az el­ső. akit a szenátorok meghall­gattak, Brown hadügyminisz­ter volt. Brown tényekkel bizonyította, hogy a szerződés előnyös az Egyesült Államok­nak is, és megtartása az ame­rikai hírszerző és megfigyelő eszközökkel megnyugtatóan ellenőrizhető. A SALT-ot ellenző sze­nátorok egyik fő érve az el­lenőrizhetőség kérdése. „Véleményem szerint ezzel a szerződéssel az Egyesült Ál­lamok nagyobb katonai biz­tonságban élhet, mint nélkü­le. Ezért javasolom a szená­tusnak, hogy hagyja jóvá” — jelentette ki Brown. A hadügyminiszter után Cyrus Vance külügyminiszter véleményét hallgatják meg a külügyi bizottság szenátorai. Vance, mint ismeretes, egyi­ke azoknak, akik amerikai részről a legtöbbet tették a SALT-szerződés tető alá ho­zásáért. \ A meghallgatások több hé­ten át tartanak. Illetékes ka­tonai és politikus szakértők véleményét kérik ki dönté­sükhöz a szenátorok. A sza­vazás csak őszre várható. Robert Byrd szenátor, a demokrata pártcsoport ve­zetője a CBS televíziónak nyi­latkozva a vita előestéjén hangoztatta: bízik benne, hogy őszre a szenátusban ki­bontakozik a szükséges két­harmados többség a szerződés mellett, bár ha ma szavazná­nak róla, valószínűleg nem kapná azt meg. Byrd most tért vissza a Szovjetunióból, ahol megbeszéléseket foly­tatott a szovjet vezetőkkel a SALT-ról. Ezek eredménye­ként — vélekedett — a Szov­jetunióban megértőbben szemlélik az amerikai tör­vényhozási folyamatot és a SALT-ról folyó vitát. A nyu­gat-virginiai szenátor egyér­telműen érzékeltette, amit szovjetunióbeli tárgyalásain leszűrhetett, hogy tudniillik a Szovjetunó nem fogad el semmiféle változtatást a sze­nátus részéről a Bécsben június 18-án aláírt szerződés­szövegen, de hozzátette: a vi­ta eredményeként elképzelhe­tőnek tartja, hogy a ratifiká­ciós határozat olyan kiegé­szítéseket és magyarázatokat tartalmaz majd a kormány­nak címezve, amelyek kielé­gítik a szerződést ellenző szenátorok egy részét és nem változtatnak a szerződés szö­vegén. (MTI) Konszianlyin Kaiustv Budapesten A magyar—szovjet gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 23. ülésszakára hét­főn megérkezett Budapestre a szovjet küldöttség. A delegáci­ót Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, az együttműködési bizottság szovjet tagozatának elnöke vezeti. A küldöttség tagjai kö­zött van Leonyid Kosztandov vegyipari és Jefim Novoszjo- lov építő, útépítő és kommu­nális gépgyártási miniszter. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyette­se, az együttműködési bi­zottság magyar tagozatának elnöke, Simon Pál nehézipari és Soltész István kohó- és gépipari miniszter fogadta. Ott volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. (MTI) /Váci fenyegetőzés Egy szélsőjobboldali szerve­zet követte el péntekre virra­dóan a Serge és Beate Klars­feld, a náci háborús bűnösök sikeres felkutatásáról ismert házaspár kocsija elleni bom­bamerényletet. A szervezet hétfőn levelet intézett Serge Klarsfeld ügy­védhez, s a levél másolatát az AFP francia hírügynökség is megkapta. A levél írói részle­tesen beszámolnak a pénteki bombamerényletről, amely szerencsére csak a házaspár üres kocsiját rongálta meg, majd fenyegetőznek: ameny- nyiben a Klarsfeld házaspár nem hagy fel az egykori ná­cik üldözésével — akiket a levélírók bajtársaiknak ne­veznek — úgy „a következő bomba már életet fog kiolta­ni”. Klarsfeld véleménye sze­rint a levélíróknak közük van ahhoz a második világháború utáni hálózathoz, amely a náci háborús bűnösök külföld­re menekítését szervezte. Hanyatlás Az egyiptomi kormány 7 ve­zető tőkésországhoz, a tokiói csúcskonferencia résztvevői­hez intézett felhívásában 18,5 milliárd dolláros sürgős gaz­dasági segítséget kért a követ­kező öt évre — írja hétfőn a Financial Times című befolyá­sos angol lap. A felhívásban Kairó részletesen elemezte az Egyiptom elleni arab bojkott következményeit. Magas rangú iráni katona­tisztek összeesküvését leplez­ték le — közölte hétfői sajtó- értekezletén Amir Rahimi tá­bornok, a katonai rendőrség parancsnoka. Az összeesküvők — amint a tábornok közölte —„személyes céloktól vezettetve arra töre­kedtek, hogy a hadsereg egy­ségei között összeütközéseket robbantsanak ki, Knomeini el­len hangolják a közhangula­tot, és ezzel gyengítsék a for­radalom erejét”. Rahimi véle­ménye szerint a tisztek azon­ban nem készültek hatalomát­vételre. A katonai rendőrség pa­rancsnokának nyilatkozatából kitűnt, hogy az összeesküvés résztvevőit eddig nem sikerült kézrekeríteni. Mint mondotta, egyesek illegalitásba vonul­tak, a többieket pedig — vé­leménye szerint — negyven- nyolc órán belül elfogják és ártalmatlanná teszik. Röviddel Rahimi tábornok sajtóértekezlete után, amelyen magas rangú katonatisztek ösz- szeesküvésének leleplezéséről számolt be, az iráni kormány bejelentette: elmozdította a katonai rendőrség éléről a tá­bornokot. A hírt a rádió je­lentette be. A közlemény sze­rint „a hadügyminiszter Amir Rahimi tábornokot, a katonai rendőrség parancsnokát fel­mentette tisztségéből, és he­lyére Delmavaz ezredest ne­vezte ki”. A rádió a dön­tést nem indokolta. Az érintett Rahimi tábornok a bejelentés után nyugati hír- ügynökségek tudósítóinak ki­jelentette, hogy nem távozik a katonai rendőrség éléről. Hozzáfűzte, hogy menesztése A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa meghívására hét­főn Mihai Dalea, a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Román Szocialista Egységfront aielnöke vezetésé­vel — Budapestre érkezett a Román Szocialista Egység­front Országos Tanácsának küldöttsége. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Sarlós annak a puccskísérletnek a része, amelynek leleplezéséről röviddel ezelőtt számolt be. Mint mondotta, kinevezését Khomeini ajatollahtól kapta, és leváltását sem hajlandó mástól elfogadni. Khomeini ajatollah, az iráni forradalom vezetője hétfőn bejelentette: közkegyelemben részesülnek mindazok, akik „az előző rendszerben vétsé­geket követtek el”. A rende­letet egy vallási ünnep előes­téjén, a síita vallás egyik imámja születési évfordulójá­nak alkalmából hozták. A köz­kegyelem vonatkozik a fegy­veres testületek tagjaira isi Kivételt csupán azok képez­nek, akik gyilkosságokat kö­vettek el, vagy gyilkosságra adtak parancsot, illetve részt j vettek a foglyok kínzásában. Az amnesztia meghirdetését a hadsereg és a rendőrség ve­zetői már régebben szorgal­mazzák. E testületek ugyanis attól tartanak, hogy nem tud­ják helyreállítani a biztonsági' erők jó szellemét mindaddig, amíg újabb és újabb vizsgála­tok folynak tagjaik ellen a ré­gi rendszerben elkövetett bű­nök feltárására. Mehdi Ba-' zargan miniszterelnök — sa­ját bejelentése szerint — két hónappal ezelőtt arra kérte Khomeinit, hogy részesítse am­nesztiában a régi bűnök elkö­vetőit, s így tegye lehetővé,’ hogy az élet lassan visszatér­jen a rendes kerékvágásba. Khomeini az amnesztiát beJ jelentvén elmondotta, hogy á régi rendszer megmaradt hí­veinek — a nemzet akaratá­val szembe szegülőknek —azt tanácsolta: hagyjanak fel hasztalan próbálkozásaikkal. (MTIJ István, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a HNF OT főtitkára fogadta. Ott volt Victor Bolojan, a Román Szo­cialista Köztársaság budapes­ti nagykövete. A HNF székházában megbe­szélés kezdődött a két part­nerszervezet küldöttségei köJ zött. (MTIf Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár elutazott Budapestről. A képen: vendéglátója ‘ Púja Fri­gyes külügyminiszter búcsúzik Waidheimtől a Ferihegyi repülőiéren. Budapestre érkezett a Román Szocialista Egységfront Országos Tanácsának küldöttsége Meddig lehet emelni a kő­olaj árát? Ez a kérdés sokak­ban és sokszor megfogalmazó­dik mostanában, de a megnyug­tató válasz, úgy tűnik, egye­lőre még várat magára. Az utóbbi időben a nemzetközi olajpiacon tovább kuszálódtak a szálak azzal, hogy a Kőolaj- exportáló Országok Szerveze­te, az OPEC július 1 -tői újabb 35 százalékkai emelte a „fe­kete arany” árát. Az 1973—74. évi árrobbanás óla ez volt a legnagyobb arányú drágítás, amelyről az olajminiszterek határoztak, s ha ehhez hozzá­adjuk a januári, valamint a márciusi emelést, kiderül, hogy az OPEC 1978 decembere óta mintegy 60 százalékkal nö­velte ennek a létfontosságú energiahordozónak az árát. Az újabb genfi döntés nem volt egészen váratlan. Mégis érdemes megvizsgálni részlete­sebben is a zűrzavar előzmé­nyeit és elgondolkozni azon, hogy kit milyen , felelősség terhel a jelenlegi kaotikus ál­lapotokért az olajpiacon. Kezdjük mindjárt az iráni eseményekkel, amelyek köz­vetlen politikai és gazdasági előzményei voltak a jelenlegi krízisnek: 1978 decemberétől 1979 márciusáig naponta 5 millió barrel (1 barrel=159 liter) iráni olaj tűnt el a pi­OLAJ­STRATÉGIA OPEC-döntés arcról. A közép-keleti ország­ban lezajlott fordulat előtt még napi 2 millió barrelre becsül­ték a felesleget, s az OPEC tagjai feltehetően ezért csali szerény áremelést irányoztaK elő 1979-re. A sah rendszerének bukásá­val azonban alapvetően meg­változott a helyzet. Megindult a verseny a kőolajért: a fej­lett tőkésországok egyszerre növelték vásárlásaikat, felduz­zasztottak stratégiai tartalé­kaikat. Ugyancsak árfelhajtó tényező volt, hogy az 1973— 74. évi árrobbanást követő visszaesés után tavaly először némi fellendülés mutatkozott a tőkés világgazdaságban, vala­mint, hogy a szokatlanul ke­mény tél miatt is megugrott az olajfogyasztás. Az OPEC tagjai — elsősor­ban a hatalmas jövedelem­feleslegekkel rendelkező Sza- úd-Arábia — úgy próbáltak enyhíteni a helyzeten, hogy az iráni kiesés pótlására időköz­ben napi 3 millió barrellel nö­velték termelésüket. Csakhogy a plusz olaj már későn érke­zett: nem tudta kielégíteni a nagy keresletet, s nem tudta megzabolázni a kibontakozó közgazdasági és lélektani fo­lyamatokat sem. A rotterda­mi szabad piacon elindult az áremelkedési lavina: nem egy esetben a szerződéses ár két­szereséért, vagy még ennél is többért — 35—40 dollárért — kelt el a fekete arany barrel­je. © NÖGRÁD - 1979. július 10., kedd Ilyen körülmények között ültek össze június utolsó heté­ben Genf ban az olajexportá­lók miniszterei. Döntésük ag­gasztó: miközben a piaci vi­szonyok megrendszabályozá- sára jött létre, nem zárja ki az újabb áremelések lehető­ségét sem. Barrelenként 23,50 dollárban szabták meg a pla­fonárat: csupán Szaúd-Arábia ragaszkodott az általa javasolt 18 dolláros árhoz, a többiek mind 20 dollár fölött kínálják olajukat. (Sőt, vannak a szer­vezet tagjai között olyanok is, akik elégedetlenek a döntéssel, s szeptemberre újabb értekez­let összehívását sürgetik.) Sok megfigyelő a piaci viszonyok­kal magyarázza a kőolaj-ex­portáló országok „telhetetlensé- gét”, mások politikai okokra vezetik vissza. Nos, ami az előbbit illeti, az OPEC-országok márciusi kon­ferenciájuk biztosítására éltek a piaci konjunktúra adta lehe­tőségekkel, miközben úgy tű­nik, bizonyos mértékig meg is feledkeztek arról a felelőssé­gükről, amely egy ilyen fontos energiahordozó birtokában a világgazdasági folyamatok ala­kításában rájuk hárul. A sza­badpiaci árak elvakították mindannyiunkat: az új helyzet­ben az OPEC 13 tagjának be­vétele 170—180 milliárd dol­lárra duzzadhat az idén, szem­ben a tavalyi 127 milliárddal. De vajon átgondolták-e, hogy mennyit veszíthetnek a világ- gazdasági válság további sú­lyosbításával, amellyel már most sokan vádolják őket. (Több megfigyelő szerint egyes kőolaj-exportáló országok is részt vettek a szabadpiaci ma­nőverekben.) A politikai okokkal kapcso­latban a szervezet legkonzer­vatívabb tagjának, Szaúd- Arábiának olajügyi minisztere azt mondta, hogy a fejlett tő­késországok olajellátása jóval zavartalanabb lenne, ha meg­születne az átfogó közel-keleti rendezés. És ami szintén tény: Szaúd-Arábia az OPEC-ben ma már nincs abban a helyzetben, hogy egymaga megakadályozza a mértéktelen áremelést. A szaúdi uralkodóházra nagyon ráijesztettek az iráni változá­sok, amelyek következtében az Egyesült Államok egyik leg­főbb szövetségesének, Reza Pahlavi sahnak a rendszere kártyavárként omlott össze a térségben. után © Jamani szaúdi olajügyi mi­niszter az International Herald Tribune című amerikai lap­nak adott interjújában figyel­meztetett: egy, az iránihoz hasonló változás akár 50 dol­lárra is felsrófolhatja az olaj­árakat. Takarékosságra szólí­totta fel a fejlett tőkésorszá­gokat. Mint mondta, ha az idén napi 2 millió barellel, jövőre pedig napi 4 millióval vissza tudják fejleszteni felhasználá­sukat, az olajárak a jelenlegi­szinten stabilizálódni fognak. Ehhez Szaúd-Arábia közvet­len segítségét is felajánlotta: már ebben a hónapban készek növelni termelésüket, hogy pó­tolják a hiányzó 2 millió bar­rel olaj egy részét. A vezető tőkésországok to­kiói csúcsértekezletükön úgy reagáltak Jamani felhívására, hogy országaik szinte vala­mennyi bajáért már most az OPEC-re hárították a felelős­séget. Arról szinte teljes mér­tékben megfeledkeztek, hogy pánikkeltő felvásárlásaiknak, s még inkább nagy nemzetközi monopóliumaik manipulációi­nak döntő szerepe volt az olaj­árak felhajtásában. A hét ve­zető tőkésország jelenleg csak­nem 7 százalékkal nagyobb tartalékkal rendelkezik, mint tavaly ilyenkor, s olajvállala­taik készleteiknek 7—8 száza­lékát tartják vissza, hogy ma­gasabb árat kényszerítsenek ki a piacon. Különösen szem­beötlő az Egyesült Államok pa­zarlása, amely 1973 óta 42,3 százalékkal növelte behozata­lát, s ma már a nyugati világ olajfogyasztásának mintegy re­lét emészti fel. Hogy zavarta­lan olajbehozatalát továbbra is biztosítsa, Washington most különleges amerikai katonai egységeket állított fel, amelyek bármikor bevethetők azoknak: az olajmezőknek a védelmére, ahonnan részére szállítanak. © Az olajkutak azonban nem kimeríthetetlenek. Megjelenhet mellettük akármilyen katonai erő, fekete arannyal örökké akkor sem szolgálhatnak. A világ országainak az ezredfor­dulóig 250 milliárd kőolajra lesz szükségük, a tartalékok azonban ennél csak 10 milliárd tonnával tehetők többre. Le­het, hogy a mostani magas ár csökkenti majd a pazarlást, da az szinte biztos, hogy az OPEC döntése nyomán magas inflá­cióval, gazdasági visszaeséssel kell számolniok a fejlett tőkés­országoknak. Nehéz esztendők elébe néznek a fejlődő orszá­gok, amelyek együttes adóssá­ga — az olaj drágulása miatt — ma már eléri a 300 milli­árd dollárt. S nehéz évekre kell számítaniok az olajim­portőr KGST-országoknak. köztük hazánknak is. Kocsi Margit /

Next

/
Oldalképek
Tartalom