Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-08 / 158. szám
Jelképpé váló épület Bár a KGST tagországai a föld lakosságának alig Tudomány - technma Gyógyító sugarak több mint tíz százalékát teszik ki (427 millió ember), a világ területének mindössze 19 százalékát birtokolják, ipari termelésük azonban a világtermelésnek mintegy harmadrészét adja, fejlődésük üteme pedig meghaladja minden más államcsoport gazdasági fejlődésének ütemét. A tagállamok nemzeti jövedelme a harminc év alatt háromszorta gyorsabb ütemben növekedett, mint a fejlett tőkésországoké. Ma a KGST együttes ipari kapacitása meghaladja az Egyesült Államok kapacitását, illetve Nyugat-Európa vezető tőkésállamainak egyesített ipari kapacitását. Az egyre bővülő anyagi források lehetővé tették egy sor közös célt szolgáló jelentős létesítmény felépítését Ezek sorába tartozik a több mint öt és fél ezer kilométer hosszú „Barátság” transzeurópai kőolajvezeték, a „Testvériség” távvezeték, amely 2750 kilométer hosszú csővezetéken keresztül évi 15 milliárd köbméter földgázt továbbít a szocialista országokba. Nem maradhat ki a felsorolásból a számunkra létfontosságú 750 kilovoltos magasfeszültségű villamos távvezeték sem, amely fontos része a „Béke” energiarendszernek. Meg kell említeni az Orenburgtól a DélUrálon keresztül haladó, a Szovjetunió nyugati határáig húzódó óriás gáztávvezetéket és a közeli befejezés előtt álló uszty-ilimszki cellulózkombinátot, mely utóbbi évente 500 ezer tonna jó minőségű cellulózt ad majd a tagországoknak. A jól szervezett ipari együttműködés példaképének tekinthető az’ a kooperáció is, amelyet a KGST-országok az autógyártás területén alakítottak ki. A szervezet jelenleg 78 ázsiai, afrikai és latin-amerikai országnak nyújt önzetlen gazdasági és műszaki segítséget. Képünkön: a moszkvai KGST-palota, a szinte már jelképpé váló grandiózus, nyitott könyv alakú, közös munkával emelt épület, amely a szovjet főváros Kalinyin sugárútjának is egyik dísze. A fizika és az orvostudomány kapcsolatának egyre eredményesebben fejlődő területe a sugárterápia. Már régebben felismerték ugyanis, hogy a röntgensugarak károsítják a sejteket, de az egyes sejttípusok nem egyformán érzékenyek a sugarakra. A gyorsan szaporodó és a gyulladásban levő, általában a fokozott anyagcseréjű sejtekre a sugarak nagyobb hatásúak, így például a daganatsejteket elpusztítják, a gyulladást csökkentik, de ugyanattól a sugármennyiségtől a környezet sejtjei csak mérsékelten károsodnak. A besugárzás lehet felületi, ha az elváltozás a test felszínén vagy annak közvetlen közelében van, és középmély, illetve mély, amikor a góc a testfelszín alatt mélyen fejlődik ki. Ilyenkor fokozottabban védik a környezet szöveteit. Ezt szolgálja a különböző irányból történő besugárzás, amely lehetővé teszi, hogy a gócot mindig érje sugár, a környezet viszont csak időnként kerüljön a károsító zónába. A besugárzást eleinte álló röntgencsővel több irányból végezték, később azonban a cső mozgatása ingó-, spirál- és körpályán is lehetővé vált. Sugárterápiával a szükséges adagot rendszerint több részletben adják le, így a bőr a besugárzások közötti szünetekben regenerálódhat, míg az erősebben károsodott góc erre Ä mezőgazdaság évezredes gondja a zöldtakanmány betakarítása és lehetőleg veszteségmentes tárolása. Ez abból következik, hogy a zöldtakarmány betakarítása időpontjában még rengeteg vizet tartalmaz, és ha ettől nem szabadul meg, könnyen tönkremegy, elrohad, használatra alkalmatlanná válik. A XIX. század nagyarányú rét- és legelőféltörése, valamint az állatállomány növekedése következtében a szántóföldön termesztett takarmánynövények területe és jelentősége megnőtt Ezek a növények kedvező hatást gyakorolnak a talaj termelékenységére, valamint más növények termésére, mert jórészt virágzás előtt takarítják be őket, visszamaradó tarló- és gyökérmaradványaik pedig jó minőségű szerves anyagokkal gazdagítják a talajt. Az állatok téli szálastakar- mány-szükségletének fedezésére a zöld növényi részeket tartósítani kell. Évszázadok teltek el, amíg az ember felfedezte a szénakészítés hanem képes, de a röntgensugárzás energiabevitelt is jelent, és ebből a szervezet egy-* szerre csak bizonyos mennyiséget bír el. Különös módja a kezelésnek a teljes vagy fél- test-besugárzás: ezt az egész testet érintő betegségeknél szokták alkalmazni. Az utóbbi időben igen nagy feszültséggel (millió-elektronvolt) is dolgoznak, mert ennek a hatása a test mélyebb részein nagyobb, mint a felületen és ezzel a bőr kímélhető. Ilyen berendezés például a betatron, amelyben két nagy méretű mágnespólus között egy gyűrű alakú evakuált üvegedényben elhelyezett izzó gvományos, de egyre kevésbé követendő módszerét. Az volt a lényege, hogy az ember valamilyen módon — sarlóval, kaszával — levágta a zöld növények föld feletti részét. A szétterített növények a meleg hatására megszáradtak. A szénakészítés azonban elkerülhetetlenül kisebb-nagyobb veszteségekkel jár, elsősorban az időjárástól függően. A széna minőségét rontja a túl erős napsütés, és rájöttek, hogy ha a szárításit a napra bízzák, fakó színű, ízét-zamatát vesztett, viszonylag kevés táp- anyagtarfcalmú szénához jutnak. Ezért a lekaszált füvet rendre húzták, majd a rendet megforgatva szárították, igya napsugár csak a rend tetejét, illetve forgatás után az alját sütötte. A szárítás egyébként a légáramlatra, a szélre, a meleg levegőre hárult A szénakészítési eljárásokat az idők folyamán korszerűsítették. Megjelentek a rendsodró gépek, amelyek a lekaszált és megfomnyadt reside-. katőd termeli az elektronokat, amelyek a mágnesező tekercs váltakozó mágneses terében körpályán való gyorsuló mozgásra kényszerülnek. A felgyorsított elektronok a gyűrű alakú edényből kivezethetők és például terápiás célra fel- használhatók. Másik ilyen készülék az ún. lineáris gyorsító, amelyben a gyorsítandó részecskék pályája egyenes. Előnye, hogy nem kell hozzá nagy tömegű mágnes (mint pL a betatronnál), továbbá a kivezetett sugárnyaláb jobban fókuszálható, így nagyobb hatás érhető el vele. Képünkön: a lengyel Metronex gyár Neptun 10 p típusú lineáris gyorsítója. két henger alakú sodratba tömörítették. A nap a „hurkának” mindig csak a tetejét érte, és így a sodraton „árnyékban száradt” a takarmány, s lényegesen kisebb veszteséggel készült a széna. A biológiai tudományok fejlődésével megállapították a száradás élettanát. Kiderült a száradási veszteségek fő oka: legkorábban a növények levele szárad meg. Ezzel a vastagabb szárrészek kiszáradása meglassúbbodik, hiszen a levelek elhalásával a növények párologtató része is tönkremegy. Ennek a felismerésnek a nyomán újabb szerkezetekkel igyekeztek a száradást meggyorsítani úgy, hogy közben a levelek száradási üteme korlátozódjék. Ilyen meggondolásból szerkesztettek különböző szárzúzókat, szársértőket, amelyek alkalmazási köre még napjainkban is bővül. Működési elvük az, hogy egy szerkezet a kaszálással egyidejűleg a szárat is felhasogatja, vagy megzúzza, igy újabb párologtató felületet hoz létre. Közét csiszol at a mikroszkóp alatt Megszoktuk, hogy arra kor mikroszkópról hallunk, orvosi laboratóriumokra gondolunk, ahol különféle betegségeik megállapítása miatt vizsgálják a sejteket, szöveteket. Pedig a mikroszkópnak nagyon, sok más fontos felhasználási területe is van. Nélkülözhetetlen eszköz a mikroszkóp például a geológusok kezében is, akik a kutatófúrással a föld mélyéből felhozott mintákat vizsgálják erős nagyítással. A felhozott lazább kőzeteket előbb vízzel iszapolják, amikor a vízben oldódó, vagy agyagos részek a vízzel távoznak el és az iszapolási maradékban homokszemcsék, vagy parányi ősi állatok szilárd vázai maradnak vissza. Ezeket a mikroszkóp alatt mikropa- leontológus veszi szemügyre. A mikropaleontológus olyan geológus, aki csupán mikroszkóppal felismerhető ősállat- kákkal foglalkozik. Ezek közül a gyakorlatban leginkább a Foraminifera nevű egysejtűek szerepelnek, amelyek há-^ zacskái a forma, az anyag, a felépítés alapján rengeteg típusra oszthatók. Ezekből a típusokból a geológusok következtetni tudnak arra a korra,’ amiben éltek, illetve az őket magukba foglaló kőzet anyagára, ami az ősi tengerekbe leülepedett, de arra is, hogy milyen volt ennek a tengernek a sótartalma, milyen mély volt, tiszta, vagy zavaros vi-' zű-e, sőt, nemegyszer még e tenger hőmérsékletét is elárulják. Az üledékanyagban néha a szárazföldről a szél által szállított virágporszemek is épségben megmaradnak. Nagy nagyítású mikroszkóppal vizsgálva formájuk elárulja, hogy milyen növényekből származnak és ebből a szakemberek megállapíthatják a kőzet keletkezésének a korát. A kemény kőzetekből vé-‘ kony csiszolatot készítenek. Ez nagyon finom munka, hiszen a kőzetet néhány századmilliméter vastagságúra keli csiszolni ahhoz, hogy parányi részecskéi átlátszóak legyenek. , A kőzetben levő ásványok felismeréséhez különleges polarizált, azaz sarkított fény szükséges. Ilyenkor a csiszolaton csak meghatározott irányban rezgő fénysugarak haladnak keresztül és ezek az ásványokon különböző sebességgel keresztülhaladva fényjelenségeket hoznak létre. A mikroszkóp látómezejében jelentkező színek nem az ásványok saját színei, hanem az ásványok különböző irányokban eltérő fénytörési képessége következtében előálló másodlagos színek, amelyek igen jellemzőek az ásványokra. A szakemberek a kőzetet alkotó ásványok minősége, nagysága, alakja, elrendeződése alapján meghatározhatják a közét minőségét, keletkezését és ezekből fontos következtetéseket vonhatnak le a nyersanyag-kitermelés szempontjából. Szénakészítés — korszerűen zsgálata Ma már a tanyasi házak kivételével alig akad olyan lakás, amelyben jól látható helyen ne tűnne fel a falra szerelt villanyóra. Az áram- szolgáltató fővezeték végén található ez a szerkezet, a fogyasztásmérő és rendszerint vele együtt a biztosíték. Ezen a ponton érkezik a villamos energia, amely otthonunkban munkát végez. Energiája főzéskor, fűtéskor, vasaláskor, kávéfőzéskor melegít, a jégszekrény belsejét hűti, a mosógépben, a porszívóban és más motoros háztartási készülékekben közvetlen mechanikai munkát végez és a sötétben világít. Ma már nehezen élhetünk ezek nélkül. A villamos energiát, amelyet felhasználnak, meg kell fizetnünk, és ennek mennyiségét méri a villamos fogyasztásmérő. Magán a fogyasztás- mérőn először is a számlálódobot találjuk meg. Ez mu- tartja az igénybe vett villamos energiát kilowattórában. Két leolvasás állása közötti különbség megfelel az erre az időre jutó fogyasztásnak, ezt találjuk a villanyszámlán is. A mérőn áthaladó áram erősségével arányos sebességgel forgó aluminiumtárcsa hajtja a számlálóművet. Rajta két piros jelzés van. Ha minden áramfogyasztót kikapcsolunk, ez csak addig foroghat tovább, amíg az egyik piros jel velünk szembe nem kerül. Ha azt tapasztaljuk, hogy lassan, de mégis tovább forog, annak ellenére, hogy egyetlen készülék sincs bekapcsolva, akkor a lakás villamos berendezése, vagy valamelyik készülék hibás (pl. földzárlatos). Minden fogyasztásmérőn találunk egy adattáblát, amely feltünteti a hálózat feszültségét, a fogyasztásmérő méretezését stb. A fogyasztásmérő alátéttábláján két biztosítót találunk. Az egyik ólomzárral zárt fedél mögött van, mellette pedig egy kisautoma- tának nevezett elemet helyeztek el. A megengedettnél nagyobb teljesítményű fogyasztó bekapcsolásakor ez a biztosító bizonyos idő múltán kiolvad, zárlat esetén pedig azonnal kikapcsol. Képünkön: sorozatban készülnek a háztartási fogyasztásmérők a bulgáriai Mihailovgrad gyárában. Napjainkban a gépkocsi, valamint a légi közlekedés rohamos fejlődése láttán sokan azt a következtetést vonják le, hogy a vasút elveszítette korábbi nagy jelentőségét és a rohamosan fejlődő újabb közlekedési ágazatok fokozatosan átveszik szerepét. Kétségtelen, hogy a személyszállítás elsősorban a közutakra terelődött világszerte, a nagy tömegű áruk szállításánál azonban a vasút előnye még mindig kétségtelen. A vasúti közlekedés a többi közlekedési ágazatokkal való vetélkedés közepette csupán azért tudta előnyét megtartani, mert sikerült a nélkülözhetetlen technikai elemeket (sínpályát, vontatógépeket, járműveket) hatalmas tudományos és gyakorlati munkával magasabb szintre emelni, állandóan fejleszteni. Az utóbbi évek fő törekvései a vasúti menetsebesség jelentős növelése, a biztonság és az utazási kényelem fokozása csak a vasúti vágányok korszerűsítésével teljesíthető. A vasúti felépítmény = ágya-; Sínek v i zat, sínek, síneket alátámasztó szerkezet, kapcsolórendszer — a vasúti berendezés igen értékes része, és közvetlenül veszi át a terhelést a járművektől. Ezen funkciójának ellátására azonban csak akkor képes, ha a műszakilag meghatározott méreteket az előírt tűrési határokon belül megtartja. A vágány állapotának helyes megítéléséhez fejlett vizsgálati módszerekre van szükség. A vasút történetének első 100 éve folyamán nagyon sok felépítményvizsgálati eljárás alakult ki. Ezek kezdetben egyszerű, kevésbé megbízhatóak voltak, amelyek alkalmazásánál a nagy szubjektív hibák miatt helytelen, műszaki és gazdasági szempontból káros intézkedések is származhattak. Olyan eszközök kellettek tehát, amely a vasúti vágány alakváltozásainak objektív mérésére képes. Ilyen volt a kézi ■ vágánymérő, amelynek korszerűsített formája egyes részletmunkáknál ma is használatos. Az állandó fejlődés következtében mind jobban ragaszkodni kellett a vágányok fekvésének és állapotának olyan ellenőrzéséhez, amely a hibákat abban a leghátrányosabb helyzetben rögzíti, ahogyan azt a vágányt ért erőhatás a valóságban előidézi. Ezt a feltételt a kézi eszközök nem elégítik ki. Bonyolult műszerekre volt szükség, amelyet vasúti kocsikban helyeztek el, és így a pályán terhelve vizsgálhatják át a sín minden centiméterét, A nagy sebességű, nagy súlyú szerelvények korában ez elengedhetetlen. Képünkön: A mérőkocsi belsejében: műszerek és számítógép.
