Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

Vilég proletárjai, egyesüljetek! MSZMP N O C.ft.Á 0: M E ,Q Y K I BIZOTTSÁGA ES A M KG f € I T XXXV. ÉVF., 158. SZÁM ARA: 1,60 FORINT 1979. JÚLIUS 8., VASÁRNAP Tanfoiyamzáiás Salgótarjánban Egy akarattal, német, szerb-horvát, szlovák és román nyelven Kéthetes komplex, intenzív tanulás után — tegnap dél­előtt — zárult hivatalosan a nemzetiségi nyelvet oktatók V. országos nyelvi továbbképző tanfolyama, Salgótarjánban. A záróünnepséget megelőzően — pénteken délután :—, n József Attila megyei Művelődési Központ klubhelyiségé­ben találkoztak a tanfolyam csoportjainak vezetői, hogy az Országos Pedagógiai Intézet munkatársaival közösen érté­keljék az idei tanfolyam munkáját. A zárómegbeszélést Miklósvári Sándor minisztériumi főtanácsos, az OP1 főigaz­gatója vezette. A csehszlovák, jugoszláv, NDK és román pedagógusde­legációk vezetői — felszóla­lásuk során — hangsúlyozták a tanfolyam politikai jelentő­ségét, a baráti országok népei közötti kapcsolat erősítésé­ben. Az értékelésen több ja­vaslat hangzott el a képzés módszereit, új formáit ille­tően. A szakmai észrevéte­lek közül említést érdemel az az általános vélemény, mi­szerint a nemzetiségi nyelvet oktató pedagógusok tovább­képzésében a leghatékonyabb módszernek az elméleti kép­zés mellett az adott nyelven való társalgás, illetve daltanu­lás bizonyult. Az értékelő megbeszélést követően az OPI főigazgatója a Karancs Szálló mozaikter­mében vacsorát adott a kül­földi vendégelőadók tisztele­tére, majd a zeneiskola nagy­termében az előadók — ' mű­sorral egybekötött — búcsú­esten találkoztak ismét a tan­folyam hallgatóival. A tanfolyam zárására ugyan­csak a zeneiskola épületében került sor. Az ünnepségen megjelentek az Oktatási Mi­nisztérium és az Országos Pe­dagógiai Intézet képviselői — köztük Varga József, az Okta­tási Minisztérium nemzetkö­zi kapcsolatokkal foglalkozó osztályának vezetője, Stark Ferenc, minisztériumi taná­csos, az OPl nemzetiségi ok­tatási bizottságának titkára —, valamint Nógrád megye és Salgótarján párt- és állami szerveinek képviselői. A berkenye! általános is­kola német nemzetiségi tánc­csoportjának műsora után Miklósvári Sándor, az OPI fő­igazgatója mondott beszédet, melyben összegezte a tanfo­lyam tapasztalatait. Köszöne­tét mondott Nógrád megye és Salgótarján vezetőinek a tan­folyam előkészítéséért, a za­vartalan munkát biztosító fel­tételek megteremtéséért. Végül — a külföldi vendég- előadók nevében Gheorghe Stanescu középiskolai tanár, a román delegáció vezetője búcsúzott meleg szavakkal a tanfolyam hallgatóitól. Kulturáltabb környezetet Brigádok a vendégekéit A Nógrád megyei Vendéglá­tó Vállalatnál folyó szocialista munkaverseny tapasztalatait tekintette át legutóbbi salgó­tarjáni ülésén a Kereskedel­mi, Pénzügyi és Vendéglátó- ipari Dolgozók Szakszerveze­tének megyei bizottsága. » ^ Csaknem húsz évvel ezelőtt indult el a vállalatnál a ver­senymozgalom. Két brigád öt­ven tagja vállalta az úttörő szerepet a vendéglátónál. Az idei felajánlásokat már 47 brigád összesen 676 tagja tet­te meg. Nem szorulnak ki a mozgalomból a kisebb létszá­mú egységek dolgozói sem: ők a Kiváló egység és az Üzlet­típusok legjobbja cím elnyeré­séért vetélkedhetnek. A lehe­tőségek bővítése céljából az idei felhívás a Kiváló munka­brigád és az oklevél elérésé­hez is külön feltételeket sza­bott. A vendéglátó versenymoz­galmának fejlődése azonban nemcsak a résztvevők szám­szerű gyarapodásában mérhe­tő le. Sokkal jelentősebb az a segítség, melyet a kollektívák az ágazati feladatok, a válla­lati üzletpolitika és a szakma fejlődésével összefüggő tenni­valók megvalósításához nyúj­tanak. Az elmúlt évi verseny- célok meghatározásánál példá­ul fő szempont volt a saját készítésű ételek forgalmazásá­nak növelése. A melegkonyhás és a termelőüzemek nem ma­radtak alatta a várakozások­nak^ sajátkészítésű ételfor­galom összforgalomhoz viszo­nyított aránya megközelítette a 24 százalékot, s ezzel túlha­ladta az előző évit. Teljesítették vállalásaikat a termelőüzemekben dolgozó szocialista brigádok — annak eilenére, hogy a kisterenyei cukrászüzem hosszabb időre kiesett a felújítás miatt. A ki­esés dacára 4,7 százalékkal emelkedett a termelés. Cuk­rászsüteményekből 2,9 száza­lékkal, hidegkonyhai termé­kekből 7.1 százalékkal készí­tettek többet mint az előző évben. A gyermekélelmezés lebo­nyolításából jelentős feladatot vállaltak a Kővár Étterem, a Strand Étterem, a Sajgó Ét­terem és a 113-as balassagyar­mati étterem brigádjai. A vi­déki kollektívák közül a mát- ranováki falatozóban dolgozó jeleskedett, különösen a Ganz- MÁVAG gyárrészleg dolgozói­nak ellátásában. Üjítási feladattervet bocsá­tott ki a vállalat a munkák jobb megszervezésére, köny- nyítésére. Nagyobb mérvű elő­relépésről nem adhatnak szá­mot e területen, annak elle­nére, hogy az elmúlt év során beérkezett 13 újítási javaslat, közülük nyolc elfogadhatónak bizonyult. Ezekért összesen 18 ezer forint újítási díjat fizettek ki. Élenjáróak a brigádtagok a tanulásban. Tavaly öten befe­jezték az általános iskolát, 32- en középiskolában tanulnak, ketten főiskolai tanulmányo­kat folytatnak, hárman mér­legképes, ketten pedig felső­fokú ellenőri illetve árufor­galmi képzésben vesznek részt. Jelentős mértékű a részvételük a szakmai képzésben is. Nem volt viszont kielégítő a brigádoknak a környezeti kultúra javítását célzó törek­vése. A jelenlegi helyzet is számottevő előrehaladást igé­nyel, még akkor is, ha ese­tenként a vendégkör összeté­tele, viselkedése nehezíti ezt. Az idei felajánlások sikeres teljesítése azt is feltételezik, hogy ehhez a központi és há­lózati vezetők a versenyfelté­telek biztosításával hathatós segítséget adnak. Brezsnyev Szevasztopaiban Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének . elnöke szombaton látogatást tett Szevasztopol hősi városban. Brezsnyev megkoszorúzta a Szevasztopol felszabadítóinak emlékére emelt obeliszket, lá­togatást tett azokon a helye­ken, amelyek a szovjet kato­náknak a hitlerista betolako­dók ellen vívott hősies har­cára emlékeztetnek és megis­merkedett az 1854—55. közöt­ti védelmi harcok emlékhe­lyeivel. A város lakói minde­nütt meleg barátsággal üdvö­zölték Leonyid Brezsnyevet. Új búza a felújított malmokban Érkezik a búza a malmok­ba. Az üzemek felkészülten várják az első szállítmányo­kat. Űj malmot ebben az év­ben nem adtak át, ellenben egész sor létesítményt korsze­rűsítettek, bővítettek. A malmok rekonstrukciójá­ra idén 30 millió forintot költenek. A mérnökök a mal­mokban megkeresték azokat a technológiai pontokat, he­lyeket, amelyeknek korszerű­sítésével a malom teljesítmé­nye viszonylag nagymérték­ben növelhető. Egész sor üzemben kicserélték a szitá­kat, daratisztítókat és más be­rendezéseket, s ezeken a pon­tokon sikerült növelni az át­bocsátóképességet, összessé­gében figyelemreméltó telje­sítménybővítést értek el. A rekonstrukcióval naponta mintegy száz tonnával, csak­nem egy új malom kapacitá­sával sikerült bővíteni az üze­mek összes teljesítőképessé­gét, a költségek azonban egy új malom beruházási össze­gének csak hetedét teszik ki. Hasonló módon sikerült emelni a keveréktakarmány­gyártó üzemek teljesítményét is. Erre a munkára is „mind­össze” 30 millió forintot köl­töttek, s ezzel együttesen olyan eredményt értek el, mintha egy új. korszerű üzemmel egé­szítették volna ki a hazai lé­tesítmények hálózatát. Országszerte megünnepelték a vasutasok napját Köszöntötték a nógrádi vasutasokat Ezerkilencszázötvenegy óta immár buszon- kileneedik alkalommal ünnepelte az ország a 145 ezres vasutastársadalmat. A központi ünnepséget —, amelyen megjelent Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szekér Gyula, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter — Győrben tartották. Ez alkalommal — híven a hagyományokhoz — avatták fel a MÄV 240 új vasúti tisztjét, akik előtt Szűcs Zoltán, a MÄV vezérigazga­tója mondott ünnepi beszédet. Megyénkben a fontosabb csomópontokon, Somoskőújfa­lun, Salgótarján külsőn, Ba­lassagyarmaton, és Pásztón is szó esett arról, hogy a hazai nyolcezer kilométeres vasút­hálózaton közlekedő szerelvé­nyek naponta több mint 850 ezer utast és sok ezer tonna árut szállítanak-továbbítanak rendeltetési céljukhoz. S munkájukat —, amit éjjel­nappal, vasár- és ünnepnapo­kon folyamatosan végeznek — mind nagyobb követelmé­nyek elé állítják a megnöve­kedett szállítási, fuvarozási igények. Ebben az esztendő­ben — példaként a vasútnak 135 millió tonna áru és anyag elszállításáról kell gondoskodnia. Miként erről Nádasdi János állomásfőnök is szólt, a Sal­gótarján- külsői vasutasok is nehéz, feszített programú év­nek néznek elébe. Az év még hátralevő idejében hatéko­nyabb munkára van szükség. A salgótarjáni ünnepségen, amelyen részt vettek a szomszédos szlovákiai, besz­tercebányai vasutasok képvi­selői is, élükön Gabriel Pus- kairellel, a banska-bystricai állomás főnökével — kitünte­tések, jutalmak átadására is sor került. Fodor Sándor for­galmi szolgálattevő, Sándor Géza és Szarvas Sándor rak- támok, Németh József tola­tásvezető, valamint Szlatin- csán Pálné kocsi-takarítónő Kiváló dolgozó kitünte­tést kapott. Tizenegyen vehették át — közülük né­gyen másodjára — a törzs- gárdajelvény arany fokozatát, Lukács Istvánná az ezüstöt, a bronz kitüntetést pedig hu- szonhatan. Hat vasutas dolgo­zót soron kívül léptettek elő. Az ünnepségek kapcsán, a győri pályaudvar előcsarnoká­ban leleplezték Baross Gábor, a magyar közlekedéstörténet kiemelkedő személyiségének mellszobrát. Miskolcon arról emlékeztek meg, hogy a vá­rosba éppen 120 évvel ezelőtt futott be az első vonat, a MÄV pusztaszabolcsi kocsija­vító üzemében pedig a 15 ez­redik megjavított kocsi forga­lomba állításával ünnepeltek. A debreceni nagyállomáson mozdonykiállítás nyílt. A Somoskőújfalu—hatvani vonalon dolgozó vasutasok többsége munkával ünnepelte a 29. vasutasnapot. Képünkön: Ornyik Imre salgótarjáni forgalmi szolgálattevő Kovács György és Bódis László mozdonyvezető társaságában - akik a Salgótarján—Budapest vonalon teljesítenek szolgálatot. — kulcsár ­Vasutasnak lenni - hivatás. Sokan közülük büszkén vallják; apáról fiúra szálló mesterség. Olyan szakma, amely generációk hagyományait őrzi. Óriási az a felelősség, amit az utasok és az áruk gyors, biz­tonságos elszállítása a vasutasokra ró. Naponta csaknem egy­millió utast szállítanak, évente 135 millió tonna árut fuvaroz­nak, munkájukat nemzetközileg elfogadott szabályolt, előírások alapján végzik. Lassan eltünedeznek a gyermekkor1 romantiká­ját idéző gőzösök, hogy helyüket átadják a gyorsabb, kényel­mesebb dízel- és villamosmozdonynak. A fővonalakról eltűnt a piros zászlóvá! tisztelgő bakter is, az ő szerepét elektronikus berendezések vették át, amelyek kilométerekről csalhatatlanul jelzik, ha vonat halad a pályán. Lehet a technika bármennyire fejlett, — az embert, a hi­vatásához értő, szakmáját szerető vasutast nem helyettesítheti. Üj, bonyolult technikát a villamos- és elektronikai ipar számtalan csodáját kell alaposan megismerni és jól alkalmaznia annak, aki a vasutasok sötétkék egyenruháját1 magára ölti. De a műszaki felkészültség, a tudgs, az utasítások'ismerete még nem elegendő. A vasutasnak olyan emberi tulajdonságok­kal is rendelkeznie kell, mint a fokozott fizikai állóképesség, ér­zékszerveinek csalhatatlan biztonsága, ’ gyors helyzetfelismerési, és döntési képesség -, amire bonyolult nehéz helyzetben: téli fagyban, ködben, vagy az éjszaka sötétjében egyaránt szük­sége van. .. Áldozatkészséget, hivatásszeretetet kíván ez a munka. A vas­útnál a szombat és vasárnap épp olyan munkanap mint a ka­rácsony és a húsvét piros betűs ünnepe, mert a forgalom nem szünetelhet egyetlen percre sem. Olyan foglalkozás ez, amely a családtól gyakran elszólít, mert a vasutas állandó készenlétben él, táskája mindig útrakészen becsomagolva. .. Mégis: aki megszerette ezt a hivatást — sohasem válhat hozzá hűtlenné. Ismerek nyugdíjas vasutasokat, akik egy gazdag munkáséletet töltöttek a robogó vonatokon, s nem tudnak tőlük elszakadni: olykor órákig ácsorognak a sínek mellett, nézik a vonatokat, kritikusan órájukra pillantanak: — Megint késett az 1803-as... Igen, olyan emberek ők, akiket megcsapott a mozdony füstje, akik büszkén vállalják hivatásukat: vasutasok. őket, a mindennapok szerény munkásait ünnepli az ország, a megye a 29. vasutasnapon. Nekik jár a köszönet, az elismerés azért, amiért ők valójában nem is várnak köszönetét. Hiszen csak kötelességüket teljesítették. Nem hősök - csak szakmájuké^ hivatásukért élő emberek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom