Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-06 / 156. szám
Gépeh a föld alatt Nógrádira alakítani „Közepes hajtásra nem fizetnek” I Kelesetek és teljesítmények A nógrádi szénmedencében az utóbbi esztendők során mind több, különféle nemzetek által gyártott és más-más rendeltetésű gép került, a nehéz fizikai munkát megköny- nyítendő, a föld alá. Magyar, szovjet és angol önjáró-hidraulikus támrendszerek, F—6-os vágathajtó gépek, EHOR és EIMCO típusú, vágathajtást szolgáló berendezések néhány példánya sejteti egyelőre a még inkább nem emberi erőkifejtésen alapuló jövőt. S ez fontos, igen lényeges. Hiszen a Nógrádi Szénbányák, amelyet az utóbbi évtizedben az országban talán legérzékenyebben sújtoft a bányászat nagyarányú visz- szafejlesztése, nemcsak a közép-európai, hanem még a szomszédos borsodi medence gépesítési fokától is elmaradt. A fejlesztésre rendelkezésre álló igen-igen szűkös anyagi fedezet csak használt, más trösztöknél már nullára leírt berendezések vásárlását tette lehetővé, amiken tanulni ugyan lehetett, de kevés kivétellel — dolgozni nehéz volt velük. És nem is gazdaságos. Szemrebbenés nélkül ott kellett hagyni a nagyarányú tönkremenetel miatt' a szorospataki aknaüzem egyik frontján a múlt év tavaszán a ki tudja hány esztendőt ..hazánk szénbányáiban töltött” Gullick típusú angol önjáró frontbiztosító berendezést... Szinte naponként kellett szerelni —, s emiatt álltak a frontok — a maróhengereket... (Amik, múlt év végi statisztika, gyakori meghibásodásuk következtében huszonnégy óránként csak 260—360 percen át tudták segíteni az egyik legnehezebb munkát végzőket.) Sorra álltak le az EHOR- (elektromos, hidraulikus, oldalürítésű rakodó) gépek.'. Amelyek az egyik legnehezebben menő munkát, a vágathajtást segítenék, ami legalább olyan fontos tevékenység, mint a frontok üzemelése. Miért e sok hiba, javítás, káromkodás, eredménytelenség? Klimkó István, a szorospataki aknaüzem gépészeti vezetője mondja: — A nógrádi szémedencé- ben jóval eltérőbbek a geológiai viszonyok, mint bárhol másutt az országban. Keményebbek a kőzetek, más a telepek dőlése, víz, sár, iszap teszi igencsak próbára a másutt sikeresen üzemelő gépeket. Amelyek alaptípusok. S ha azt akarjuk, hogy beszerzésük. munkába állításuk eredményeket, s ne lemaradást, bosszúságot okozzon, a helyi, sajátos körülményekhez kell őket alakítani. Természetesen, az alaptípus megváltoztatása nélkül. — Eszerint minden masinát „megreperálnak”? — Nem! Az eredetileg- is kemény körülmények kibírására konstruált szovjet és angol gyártmányú fejtő-ra- kodó gépek bírják a strapát. Szinte alig kell hozzájuk nyúlni. a javításaikra fordított kieső idő igen alacsony. — A baj ezek szerint.. 1 — ... a hazai gépekkel van. — Gyengébbek lennénk e téren más nemzeteknél ? — Nem! Ezeket szénre — széntermelésre-rakodásra — tervezték. Nálunk pedig, a fentebb már említett roisz geológiai viszonyok miatt sokkal többet mennek előre meddőben... És, ha megemlítjük, hogy egy köbméternyi szén súlya alig tesz ki, 1,5 tonnát, szemben a meddő két tonna feletti nehezével, már ebből is érzékelhető a nagvobb igénybevétel. a hamarabbi „gépelfáradás”. A szorospataki aknaüzemben főként EHOR-gépeket használnak, melyeket a Közép-dunántúli Szénbányák dudari üzeme gyárt — nem hosszú ideje, a nógrádi tapasztalatokat is figyelembe véve. Melyek alapján bírósabbak lettek a konstrukciók, „elviselik” a kőzetek nehézségeit, azonos idő alatt több termel- vényt képesek rakodni és —, ami jelentős megtakarítást is eredményezett, ritkábban kell náluk motort cserélni. — Módosítottuk a hidraulikus motor- és szivattyúrendszert, s az ezzel járó meghajtórészt is — mondja a gépészeti vezető. — Eddig évenként háromszor-négyszer is szereltünk beléjük új motort, egynek-egynek az ára húszezer forint —, az egyes számú gépünk pedig már egy esztendeje megy ugyanazzal. — S mit szóltak ehhez1 a gyártók. — Természetesen tárgyalásokat folytattunk velük, s ők a későbbi gyártásnál már felhasználták a mi javaslatainkat. — Nógrádias lett hát a dudari gép? — Igen. Mások megelégedésére is. így változnak hát a masinák a föld alatt. S így talán hamarosan, hogy kevés szén jön fel a külszínre, már nem a gépek lesznek a „bűnösök”... Karácsony György Piros lesz a paradicsom... A gdyniai kikötő Fél évszázadot fennállási óta most először változik lé nyegesen a gdyniai kikötő ké pe. Az ötven évvel ezelőtt építőket dicséri, hogy szinti napjainkig t tökéletesen kielégítette' az igényeket. Természetesen lehetetlen, hogy az akkor a jövő számára épült létesítmény tervezésénél Tade- usz Wenda mérnök és táfsa előre látták volna a konténeres szállítás elterjedését, vágj azt, hogy a hajók befogadóképessége tízszeresére nő. 1923 augusztusában kötötl itt ki az első óceánjáró, az amerikai Kentucky. hogj munkanélküli kivándorlókká! megrakottan induljon az Egyesült Államok felé. Az átfogó építési munkák az ezt követő évben valósultak meg. A jelentős szénszállítások a kikötő fejlődésének motorjává váltak. Míg 1926-ban Gdyniában nem egészen 400 000 tonna „fekete aranyat” raktak át, addig 1938- ban már több mint 7 millió tonnát. A rakodás könnyítá- oére két hatalmas szállítószalagot szereltek fel, ami a vagonbillentőkkel lehetővé tette, hogy a szén közvetlenül a hajók gyomrába ömöljön. A kikötőnek 1039-ben már 87 különböző átrakóberendezése volt: nagy teherbírású kikötői daruk, híddaruk, úszódaruk, szállítőszálagok stb. Nagyon gyors egymásutánban épültek a különböző raktárak, melyeknek együttes területe a háború előestéjén meghaladta a 250 000 négyzet- métert. •1 .nem sárga. A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ kertészeti szakcsoportjának tagjain mindenesetre nem múlik a siker. Illés István, a szakcsoport tagja Antal Jánossal együtt szorgalmasan gondozza, ápolja a növényeket. A fóliasátrak alatt soroksári Fl-es paradicsom érik, mellettük jófajta paprika. Hasznosította a szakcsoport a sátrak közti területet is, burgonyát, dinnyét. babot, zöldséget, karalábét, karfiolt és káposztát vetetlek bele. 4 felnövekvő új nemzedék — a gyermekeink — mindig is a figyelem középpontjában vannak. Az idei esztendőben a megszokottnál is többször kerül szóba, mit teszünk, mit tehetünk még inkább gyermekeink boldogságáért, nyugodt, békés életéért? Az idei, a gyermekek nemzetközi éve. Hogy az elképzelésekből. tervekből valóság váljék, ezt segíti elő az a megyében alakult bizottság, melynek többek között tagja a Vöröskereszt is. Nem kell számokkal bizonyítani —, bár statisztikai jelentések bőven alátámasztják —. hogy társadalmunk nagy erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy gyermekeink egészségesen nőjenek fel. Nálunk nincs elhagyatott gyerek. Akit a szülei magára hagytak, azt az állam karolja fel. jó kosztot. ruhát, cipót, törődést kap. Ne szépítsük azonban a valóságot. Mindezek ellenére szükség van a szervezett gyermek- és ifjúságvédelemre, mert gyakran előfordul, hogy a szülök rendezetlen csaSzéles szakmai skálát futnak be a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár termékei. Nemcsak a munka sokféleségére igaz ez, konzekvenciái a bérezésben is éreztetik hatásukat. A pásztói gyárat bármikor jó szívvel ajánlhatnám egy kezdő közgazdásznak, aki a bérformák tanulmányozásá„Próbálkoztunk a csoportbérezés bevezetésével is.. hoz keres modellt. Néhány alapvető bérkonstrukciónak bizonyára a végére járhatna itt. — A forgácsolásnál darabbért alkalmazunk, a lakatosüzemben a csoportbérezés di- vik — mondja Mustó Miklós főmérnök. — Az öntödében időbér, plusz prémium kombinált t el jesítmény bér-f ormában részesednek a dolgozók, végül egyes területeken tiszta időbért fizetünk. — A sok bérforma a bérezési gondok sokféleségével is jár? — Igazán gondunk csak a forgácsolók darabbérével van — válaszol a főmérnök. — Az „Nemcsak a szakmai gyakorlat, a képesség és a szorgalom fejeződik ki benne” egyes forgácsoló szakmunkások havi fizetése között túlságosan is nagyok a különbségek. — Ha a nyújtott teljesítmények közti különbségek is ilyenek, akkor miért baj ez? — Mert nemcsak a szakmai gyakorlat, a képesség és a szorgalom fejeződik ki benne, hanem a gyártmányskála szélességéből adódó előnyök is — kapcsolódik a beszélgetésbe Virág Lajos normacsoportvezető. — 2000—7000 forint között keresnek a forgácsolók, ekkora szóródás nem indokolt, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a jól fizető területek a legstrapá- sabbak, ezek .követelik a legnagyobb pontosságot és erőkifejtést. — Gondolnunk kell a szakmai utánpótlásra is — fűzi a szót György Géza munkaügyi vezető is. — Ez is a bérkülönbségek enyhítése mellett szól. Ügy kell megoldanunk ezt a kérdést, hogy a fiatalabb szakmunkások tetszése mellett az idősebbek megértésével is találkozzon. Meglehetősen kényes téma, egyszer mór elnapoltuk a döntést... Ez ügyben már tapasztalat- cserén is jártak a karcagi üveggyárban. Sukkal okosabbak neVn lettek tőle. A megoldás útját-módját maguknak kell kifundálniuk. > — Próbálkoztunk a forgácsolóknál a csoportbérezés bevezetésével is — veszi visz„Gondolnunk kell a szakmai utánpótlásra is” sza a szót a főmérnök. — A kezdeményezés részben a feltételek hiányán, részben személyes ellenálláson bukott meg. (A lakatosüzemben jól bevált pedig a kollektív bérezés. Igaz, ott a munka is oszthatatlan csoportmunka. Pontszámrendszer dönti el, ki milyen mértékben részesedik a csoport teljesítményéből. S ha az egyén szorgalma hullámzó, ingadozik szorzószáma is.) Tari Gábor esztergályos a forgácsolók középmezőnyéhez tartozik, havi 4000—5300 forint kerül fizetési borítékjába. — Háromszázad milliméter pontosságú ez a munka — s mutatja a duplacseppes fazon nélküli szájformát, amit a tokodi üveggyárnak esztergál. — Darabja 6 forint, hét műveletet kell elvégezni rajta. Keményre sikeredett az öntvény, lassúbb vele a haladás. — Hogyan tud többet keresni? — Először is többet kell dolgoznom — aztán tűnődve hozzáteszi. — És a gyengébben fizető munkát is pontosan, jól megcsinálni, mert úgy remélhetem csak, hogy az igényesebbeket is rámbízzák. Ez egj'általán nem mindegy. hiszen a 61-es kategóriájú munka már darabonként 19,80-at fizet. Akárhogyan is: a kereset egyértelműen a munkától függ. Szarvas Pál marós nyolc éve szakmunkás. — A keresetünk' érdekli? — válaszol kérdéssel a kérdésre. — Itt az emberről szakad a víz, ha keresni akar! A közepes hajtásra nem fizetnek. Rákényszerülünk. hogy az időt kihasználjuk, s a „A kereset egyértelműen a munkától függ” munkát gondolkodva végezzük, azaz a műveleteket saját magunknak célszerűen megszervezzük. — A napi nyolc órából mennyit tölt el valóban munkával? — Hetet feltétlenül. A reggeli beállással negyed-fél óra elmegy, de ez fizetett idő. Ezenkívül, csak a legszükségesebb időre hagyom ott a gépemet. — Vannak itt, akik 6—7000 forint körül keresnek. Mi a véleménye erről? — Ha becsületes munkával teszik, miért ne? — válaszol Szarvas Pál. — ljzek általában idősebb szakmunkások. „Rákényszerülünk, /hogy az időt kihasználjuk” Ha én is lehúztam vagy harminc évet a gyárban, azt hiszem, elvárom majd, hogy ez a fizetésemben is meglátszód- jon. Adva van egy közös kalap, amibe ki-ki beleteszi saját munkájának értékét. Hogy a kalap tartalmának szétosztása végül is milyen formában történik, az a kisebb jelentőségű kérdés. Egy a lényeg: mindenki annyit kapjon belőle, amennyit képességei, szorgalma, munkaszeretete alapján megérdemel. Csakis így igazságos. — szemű — GYERMEKÉVBEN GYEREKEKRŐL ládi élete, a rossz lakás,' az alkoholizmus együttvéve a gyermekek egészséges fejlődését veszélyezteti. Nógrád megyében a gyámhatóságoknál és az iskolákban, óvodákban 2227 gyermeket tartanak veszélyeztetettnek. Ez a hivatalos adat. Hogy emellett még hány családban sínylik meg a gyerekek anyjuk, vagy apjuk felelőtlenségét. ■ ■ iszákosságát, munkakerülését, nem lehet számon tartani. Magas a válások száma és a válások nagy része a gyermekeket érinti, bánatot, lelki törést, nemegyszer személyiségzavart okozva. Nyilvánvaló a következtetés, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát nem lehet elválasztani a Vöröskereszt más tennivalóitól. összefügg a felvilágosító, a nevelő munkával. az alkoholizmus elleni küzdelemmel, az egészséges életmódra neveléssel. Elsősorban azért, hogy a veszélyeztetett gyermekekre időben felfigyeljenek pedagógusok, gyámügyesek, vöröskeresztesek. Bizonyos esetekben, jobb, ha a gyerek mielőbb állami gondozásba kerül, kiszakadva addigi környezetéből. Az állami gondozott gyerekek száma a megyében hatszáz körül van, mintegy negyven százalékuk cigány származású. Ez már magában véve figyelmeztető adat. A gyermek- és ifjúságvédelem mindenképpen „csapatmunka”. Közösen végzik a tanácsok gyámhatóságai, a szülői munkaközösségek, az iskolák, a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok, vöröskeresztesek. Mit tehetnek a vöröskereszt tes szervezetek? A városokban, de elsősorban a községekben a tervszerű, felderítő munka a legfontosabb. Ne csak akkor kiabáljunk, ha már ég a ház, hanem az első nyilvánvaló jelzésekre próbáljunk segíteni. Sokan hangoztatják — nem ok nélkül —, hogy nagyon nehéz megítélni, mikor válik egy gyerek veszélyeztetetté, kell-e jelezni a hivatalos szerveknek, vagy csak egyszerűen átmeneti családi perpatvarokról van szó. Így igaz. Ennek ellenére mégis sokat tehetnek a vöröskeresztes szervezetek, a védőnők, a körzeti orvosok, a községben tanító pedagógusok. Gyakran jelez veszélyt az ifjúsági őrjárat. családvédelmi bizottság részletesen meghatározta a soron következő legfontosabb tennivalókat. Mindezekben tükröződik a törekvés, hogy időben figyeljünk fel a veszély első jeleire. Segítsünk, hogy a segítség idejében jöjjön. — cse — NÓGRÁD - 1979. július 6„ péntek ó
