Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

Drótkeretes pápaszemű

öregember ült az út szélén, a ruhája csupa por. A folyón pontonhíd vezetett át, szekerek, teherautók, asszonyok, gyerekek vonultak rajta. Az öszvér vontatta szekerek fölnyikorogtak a hídról a meredek partra, katonák segítették tolni őket a küllőknél fogva. A teherautók nekilódultak és siettek el, s a parasztok bokáig tappogtak a porban. De az öregember mozdulatlanul ült. Nagyon fáradt volt, nem bírt tovább menni.

Nekem az volt a feladatom, hogy átkeljek a hídon, vizsgáljam meg a hídfőt, és kémleljem ki, meddig jutott előre az ellenség. Megtettem, azután visszatértem a hídon. Most már nem ment rajta olyan sok szekér, s nagyon kevés volt a gyalogos, de az öregember még mindig ott ült.

— Honnan jön? — kérdeztem.

— San Carlosból — felelte és mosolygott.

Ez volt a szülővárosa, öröme telt benne, ha megemlíthette, azért mosolygott.

— Állatokat gondoztam — magyarázta.

— Ó — mondtam, mert nem értettem egészen.

— Igen — felelte —. tudja, ott maradtam és állató- , kát gondoztam. Én hagytam. el utolsónak San Carlos vá-. fosát.

Nem olyan volt, mint egy juhász vagy pásztor, s én megnéztem poros fekete ruháját, poros szürke arcát drótkeretes szemüvegét és megkérdeztem:

— Milyen állatokat?

— Különféléket — mondta és megrázta a fejét. — Ott kellett hagynom őket.

Néztem a hidat és az Ebro- clelta afrikai jellegű vidékét, s azon tűnődtem, mennyi idő

Ernst Hemingway:

m •

Öreg a h í

múlva látjuk meg az ellenséget, s egész idő alatt füleltem az első neszeket, amelyek az érintkezésnek nevezett. mindig titokzatos eseményt jelzik, s az öregember még mindig ott ült.

— Milyen állatok voltak?

— kérdeztem.

— összesen háromféle — magyarázta —, két kecske, egy macska, aztán még négy galambpár.

— És ott kellett hagynia őket? — kérdeztem.

— Igen. A tüzérség miatt. A kapitány azt mondta, jöjjek el a tüzérség miatt.

— Családja nincs? — kérdeztem, s a híd túlsó végét figyeltem, ahol az utolsó néhány szekér siklott le a part lejtőjén.

— Nincs — mondta. — Csak az állatok, amiket elsoroltam. A macskával persze nem lesz hiba. A macska tud gondoskodni magáról, de nem tudom elgondolni, mi lesz majd a többivel.

— Mi a politikai meggyőződése? — kérdeztem.

— Nem politizálok — mondta. — Hetvenhat éves vagyok. Tizenkét kilométert jöttem, s azt hiszem, nem bírok tovább menni.

— Nem jó helyen állt meg

— mondtam. — Ha eljut odáig, ahol az út elágazik Tortosa felé. ott találhat teherautót.

— Várok egy darabig — felelte —, aztán elindulok. Hová mennek a teherautók?

— Barcelona felé — mondtam neki.

— Arra felé senkit sem ismerek — mondta —. de nagyon szépen köszönöm. Még egyszer nagyon szépen köszönöm.

Nagyon kifejezéstelenül és fáradtan nézett rám.

m bér

d n ál*

— A macskával nem lesz hiba, abban biztos vagyok — mondta azután, mert meg kellett velem osztania aggodalmát. — A macska miatt nem kell nyugtalankodni. De a többiek. Mit gondol, mi lesz a többiekkel?

— Valószínűleg rendben átvészelik.

— Gondolja?

— Miért ne — mondtam, s a túlsó partot figyeltem, ahol most már nem mozgott szekér.

— De mit csinálnak az ágyútűzben, ha egyszer nekem azt mondták, hogy menjek el az ágyútűz miatt.

— Nyitva hagyta a galambdúcot? — kérdeztem.

— Természetesen.

— Akkor elrepülnek.

— Igen. biztosan elrepülnek. A többire jobb nem gondolni.

— Ha kipihente magát, mehetnénk — sürgettem. — Álljon fel és próbáljon elindulni.

— Köszönöm — mondta és talpra állt, jobbról balra im- bolygott. aztán leült a porba.

— Állatokat gondoztam — mondta tompán, de már nem nekem. — Mindig csak állatokat gondoztam.

Semmit sem lehetett vele kezdeni. Húsvét vasárnapja volt, és a fasiszták előrenyomultak az Ebro felé. Szürke, borús nap volt, alacsonyan úsztak a felhők, így a repülőik nem szálltak''fel. Ennyiből állt az öregember szerencséje. meg abból talán, hogy a macskák tudnak gondoskodni magukról.

Nyolcvan éve született Hemingway Nobel-díjas amerikai író, akinek szinte minden műve magyarul is megjelent. Ez alkalom, ból közöljük fenti novelláját, amely a spanyol polgárháború idején játszódik.

SZOKOLAT KAROLT:

DAL

Tavaszi kék lett az ég, a felhők csak őzikék. Suttogom a nevedet, visszahull és rámnevet.

Szilvafán ül öt veréb, most repült rá az elébb.

Kék távol a hátterük, beletekint a szemük.

En is elkalandozom távoli szép városom fényben fürdő tornyain; kis sugárfonalaim

körüllengnek téged is.

Arcod elfehéredik, meglepődsz, majd pajkosan kezed rajtam átsuhan.

Kétség, kékség, távoli, kezd szívemre hajlani, téged össze-vissza sző s veled a szívembe nő.

VARGA E. KATALIN:

LÁNGOK

Lángok vannak a szóban. Lángok a várakozásban, Lángok az egyszerű

szívdobogásban, Lángok gyúlnak a dalban. Lángok hangzat-alakban. Eskü-alakban a lángok, Meghamisítva a lángok, Megcsalt lángok az égen, Lángok az esti mesékben, Lángok a gép kerekében, Lángok az emberi

útkeresésben. Lángok az iskolapadban, Lángok a holnapi napban, Lángok a húron a lanton, Temetőben a iWngok a hanton. Lángok a képzeteinkben, Lángok a nézeteinkben,

Lángok mindenütt,

Csak a tüzekből hamvadt ki minden.

Káldi János:

DANK A

Ballag a múltban, fázr*. lassan. Akár holdsütött sivatagban.

Ballag álmomban, halott régen. Fehér virág a messzeségben.

MÁRTA

Talán tndja már: győzhetetlen. Világit örök verskeretben.

Föl -föl derengnek areredőL Futó szalmaszál megelőzi

Svájci textilek a Néprajzi Múzeumban

Voiret Verena: Növekedés folyamata

Roth Streift Lili: Az idő mozgásában

jobbra, balra, zamek, sutty... kész és tovább. Az idő? Negyven másodperc alatt kell végignyalnunk”.

Aztán nézi a papírformát: ’„A tizenötös igazi nagymenő, azt mondják felpiszkált kocsija van. A legutóbbi versenyt is ő nyerte, most is az első helyre esélyes”. És a többiek? Nagyon hamar kiderül, hogy egy hang igazság sincs abban, amit a felkészülés idején beszéltek a díjakról, versenyről, hajtőkről. Az igazi kezdő már ekkor lehervad. „Ez a buli sem áll nekünk, a legjobb esetben is csak tizedikek lehetünk, de akkor meg mi a fenének beszéltek arról... Kész téboly”. Oda a féltve őrzött könnyedség. Egyszeriben izgalmas lesz az egész futam. Dehát unalmas rallye amúgy sem 'létezik. Ahol két kocsi elindul, ott már verseny, versenyfeladat, versenyláz, verseny tét, tehát cél is van. „Hajnalban beülök a kocsiba, megmarkoljuk a kormányt és végigverjük az egész mezőnyt.”

K

iballagsz a szállodai szoba erkélyére, a friss levegőre, lenézel a kivilágított parkírozóra. öles rajtszámmal ott állnak a túrakocsik. Közöttük kacsázik a két versenyellenőr, , övébe dugott karszalaggal, teljesen egyformák, mint a tejtestvérek. A menő már ágyban, neki vigyázni kell a formájára, vacsoránál egy kortyot sem ivott, a kávét is elhajtotta az asztaltól, nem dohányzik, belga kerékpárosdresszben jár, állandóan észnél van és azt szeretné, ha te is hasonlítanál rá. Jó lenne feldobni egy kis pénzt valamire, mondjuk fehér lovas viszkire, vagy más

kultúritalra, de a sporttársat nem hagyhatod magára, ösz- szenőttél vele erre a versenyre, amelynek éppen olyan szigorú szabályai vannak, mint az életnek.

Aztán lekocogsz a portára, mert eszedbe jutott, hogy nem kértél ébresztőt reggelre.

Igaz, utolsóként indulsz, hatnegyvenhétkor, de a menő nem tud elaludni addig, amíg nem tudja biztosra, hogy- hajnalban időre felverik. A porta mellett az akváriumszerű drinkbárban a hetes kocsi legénysége görnyed a gólyalábú bárszékeken, belevigyorognak a képedbe: „mi van, nem tudsz aludni, gyere, igyál valamit, mai ajánlatunk a kétku- tyás skót viszki és a főnök új kotyvasztása...” Elkergeted a skót kutyákat.

„Minden rendben, olyan ébresztőt kapsz, mint a laktanyában”.

H

ajnalban verik az ajtót, kiterpeszkedsz az erkélyre, lent éppen akkor indulnak a rajthelyre a kis asztallal, zászlókkal, táblákkal, órával és papírokkal a hallgatag versenybírák. A kocsi körül már ott totojáznak a menők, mellettük, mintha rájuk varrták volna, valamennyi kísérő. „Mi a fene, ezek nem aludtak az éjjel?” És mire észbe kapsz, a sporttárs már a kocsinál tesz-vesz, rá kell kapcsolni. Az első érthetetlen jelet akkor veszed észre magadon, amikor a reggelinél nem várod meg a visszajáró pénzt, elrohansz a kocsihoz, a főúr hozza utánad, megköszönöd, zsebrevágod, „nagyon rendes volt”. Csak másnap jut eszedbe, hogy nem voltál

észnél, oda kellett volna adni

az egészet, pár forint itt igazán nem számít, dehát a rajtláz, ugye.

Csikorogva, túragázzal fel- bőgetve nagyképűen startol az első kocsi, aztán kis szünetekkel a többi is- kikanyarodik a parkírozóból és nekivág a háromszáz kilométernek, amelyen három ügyességi pályát helyeztek el a gondos rendezők.

A kezdő kísérő itt kaphatja az első enyhe autóssokkot. Eddig egyáltalán nem volt érdekes, hogy reggel indult-e az a kocsi, amibe beültette a jósorsa, vagy a munkája, a napi feladat, amelyet egyre nehezebb gyalogosan elvégezni. A hivatali, üzemi és magánélet motorizáltságát nem lehet örökké lerázni. Körülötted mindenki kocsin jár, te sem gyalogolhatsz sokáig körgalléros, lantos garabonciásként. A startsokkot talán még kihevernéd, de amikor a városból kireppensz a fő közlekedési útvonalra, amelyen bőgve húznak a kocsik, és a menő belekáromkodik a szélvédő üvegbe, mert nem veszik figyelembe a rajtszámot, nem adnak utat, a szembejövő kamionok, nem húzódnak félre és sziréna sincs az ezres Skodán, aztán meg kézenfogva sétál előtted egy rakás ócskavas, mert nem tudják eldönteni — előzzenek vagy legelni menjenek inkább — elfog egy kis envhe remegés.

A többi már olyan, mint hajnali álom kánikulában. Valószínűtlen színekkel, lilával, halványbíborkékkel, jajvörössel telepepecselve, apró kis pontokból összerakva, szétszórva, megintcsak összekaparva valahogy, aztán félfordulatok, a felébredésszerű álomképek és egyáltalán, mint egy paradicsommadár, amelyet ki tudja milyen régen hajkurászol falakon meg kavicsos és nyaktörő földuta- kon, poros bokrok közt bukdácsolva a kifulladásig, az első állomásig, ahol éber tekintetek, pihentagyú bírók figyelik, hogyan farolsz, hogyan fordulsz meg újra, hogyan fogod a szélvédő üvegét, nyavalyogsz, vagy ülsz „mint a peták”, akit még soha senki sem látott ülni, járni, feküdni, mégis példakép. A táj elrohan a fene tudja hová, a hátad mögé gyúródik minden, ami mellett elhúztok — te meg a nagymenő, aki most csak arra figyel, merre hajlik az út, mit mondasz be az útvonalról, elhagytátok-e már azt az útelágazást, amelyik az előttetek hajtó huszonhatost is megkeverte. Egészen más irányba húzott tovább, mint egy őrült darumadár. De szólni nem lehet, nem lehet utánakiabálni, „hé sporikám, nem arra vezet az út az autósversenyre, arra a szekerek járnak, de csak hétköznap, most meg vasárnap van, az anyját...” Minden községben kinyalt öregek meg fiatalok integetnek az út széléről, van aki drasztikusan integet, nem kell felkapni a vizet, idő sincs rá, nem gyilkos ez a hatvanas tempó, de ha valaki leejti magát valamerre, soha nem hozza már be azt a húsz percet, és akkor tényleg lőttek az egésznek. Hatvan, százhúsz pont a késve érkezésért, a többit kiszámíthatod papír és ceruza nélkül is. Kapcsolás újra kapcsolás, vissza kettesbe, vissza hármasba, újra elölről, előzés, ú1ra kapcsolás, megint előzés. „Kétcenti még volt közötte. Nincs vész, amíg egy cigarettapapír elfér, mi is átcsúszunk”. Nem nagy verseny ez. Mi lenne, ha tét is volna?

„A legutóbbin azon volt!” Végig a Bakonyon, azon a rohadt úton gyorsaságit csináltunk. Édes öregem, tíz kocsiból kettő szétesett, mint a legyező. Az egyik rosszul fogta a kanyart és kivágódott. Kész is volt. A kísérő azonnal elszállt a menő csak később”. Nincs hajtás, mégis tizenhét perccel előbb beérsz az állomásra az ügyességi pályára. Nézzük meg, mit ügyködtek rajta, hol állnak a babák, hogy fordul, tapos, csikorog a töh- bi mert ezen nekünk is végig kell hajtanunk. Csak derűsen, lazán dobáld a lábadat, mintha nem hozzád tartozna, és titkos esélyest látnak benned. „Keresztbeverések vannak. Mi lesz később a nagyokos papírformával?”

A

z új Wartburg úgy fordul a babák között, mint egy várandós pó- niló, túl sok helyet foglal, sorra dönti a bábukat. „Te- kézni kellett volna ezzel a járgánnyal”. Az ötszázas Pu- chok, nyolcötvenes Fiatok úgy vágnak a szabad résekbe, mint a kés a vajba, még véletlenül sem hibáznak, csak az idejük eltérő, tfz-tizenöt másodperccel attól függően, ki ül a volánnál. Ki milyen az életben, olyan a versenypályán is. Gyerünk, most mi következünk, végig a pályán,

amelyet televág a napfény,

felette felforrósodott levegő lebeg, jobb, bal, kígyózol, mint a kígyó, különben kár volt elindulni. A szűzhátú lovak sem makacsabbak mint ezek a kocsik, amikor ennyi akadály között "kell elhúzniuk. Rajtad a sor, találj egy helyet. amit megmarkolsz, tekered le az ablakot, nyisd ki a szemed és figyeld a babákat, mert nem üthetünk fát, itt nyerni kell... ez még hátravan. ez a kanyar itt, ez volt a legnehezebb, a kocsi felgyorsul érzed a tempót, egészen pontosan érzed a fokozódó lendületet és tudod, pedig először csinálod, hogyha a vezető nerh érzi ugyanezt, akkor vége az egésznek, úgy meglódul, hogy a következő kanyarban már nem lesz Ideje visszafogni, fékezni... Fékezni nem lehet, mert akkor leül az egész, csak annyi lendületet, amennyit elvisel a kocsi.

„Ez az, öregem! Ez is jó volt, most a tied a baba, ne állj le, benne vagyunk a garázsban, vissza simán hátramenetbe, adj neki, de óvatosan most hátul is oké, átmentünk a tengelyvonalon, most újra előre, és enyém a kezdő baba, lassan, mert fel- pörgünk, adhatsz neki.ameny- nyi belefér...” KI emlékszik arra, hogy gyalogos voltál?

E

'*’’ s aztán újra az országút, a következő ügyességi szakaszig, „kész röhej. ezért izgultunk any- nyit?!” Gyerünk tovább, ahogy a nap az égen, csak ne olyan lassan, a célig — és tovább.

NÓGRÁD — 1979. július 22. vasárnap 9