Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
Kísérleti jelleggel a korábbi kettő helyett csak egy műszakban dolgoznak a salgótarjáni ruhagyár varrónői. A nyári időszakban ugyanis sokan töltik szabadságukat, így hézagosak a szalagok, mind a délelőtti, mind a délutáni szakban kevesebben dolgoznak a szükségesnél. A két hiányos műszakból most stabli munka kollektívát szerveztek, a tanműhelyt is berendezték részükre —* itt ugyanis nyáron nincs foglalkoztatás. A reggeli, kora délelőtti óríkJ ban a munkakörülmények is kedvezőbbek a lassú felmelegedés miatt, a napi időbeosztásba is jobban beleillik ez az időpont, egyszóval szívesebben dolgoznak ekkor a lányok, asszonyok — mindez pedig az üzem termelékenysé gét növeli. Várható, hogy a ruhagyári kísérleti szervezés hasznot hoz a vállalatnak. — kj — Arcok közelről Hozom a fiamat Nagyapja régi szerszámai nehéz időszakok, mert nem a feleségének a háztartás kö- szerettették meg Zólyomi mondanék igazat, ha az el- rül, mert az asszony gyak- Ferenccel az asztalos mester- lenkezőjét állítanám. De va- ran betegeskedik, séget. A gyalupad, a kalapács, gyünk még egypáran a bú- a kisebbik fia kilenceszaz enyvesedény, a gyaluk, torgyárban, akiknek eszébe tendős. Nagyon büszke volt az vésők ott pínentek eey régi sem jutott elmenni. édesapjára, amikor a kisdokamrában. Megannyi csoda _ . bosrajjal üzemlátogatáson egy gyéreknek. Matatott kö- Szereti a munkáját• vettek részt. Mindenkinek zöttük, nézegetis. próbál ge'’* _ Igen. Bár idővel nem le- mondogatta, az én apukám itt t a. Aztán ba'.j ságya kapott, ^et mérni. Sohasem nézem az a grárban művezető. . A na- ,.kitapasztalta milyen érzés 5rárnat, letelt-e már a mű- gyobbik már középiskolás, megmunkálni egz fadarabot. Szak. Gyakran visszajövök — A nyári szünetben ide- Zólyomi Fe-enc valóban délután is, ha úgy látom, hozom őt is a gyárba, hadd asztalos lett Balassagyar- szükség van rám. Hatvan em- dolgozzon a gyérek egy hóna- maton. Közel húsz esztende- bér dolgozik a csarnoknak eb- pót. Ismerkedik az élettel, je adták kezébe a szakmun- ben a végében. Nem mind- Megtudja mi az, munkásem- kásoklevelet. Azzal a meg- egy, mit és hogyan csiná- bernek lenni, jegyzéssel „ügyes kezed van lünk. A bútorokat, ha a ke- A család pedig háromhetes fiam, ha ígye.-cszol, valooan zünk alól kikerülnek. már „világjárásra” indul a nyáron. nöségben. Tizenöt esztendeje népfrontos. Annak idején a váljó szakember lehetsz.. Művezető az Ipoly Bútorgyárban. Elismert, megbecsült ember. — Világéletemben szerettem faragni, vonzott a fa, a deszka. -Érdekelt, mit lehet- lalat javasolta, hogy egv ne kihozni egy egyszerű desz- nyugdíjba készülő asztalos kadarabból, megtalálva az helyett válasszak ot a varo- anyag „lelkét”. Az is foglal- 31 . nepfrontbizottsagba. így koztatott, miként lehet cél- tort«ntszerűbbé, kényelmesebbé. Aztán megismerték ráterszebbé tenni egy lakást. Az mettségét, jó beszédkészségét, asztalos mesterség megadta és tagja lett a megyei nép- az alkotás örömét. A két ke- frontbizottságnak. Sőt mi zem munkájának eredményét több, a béke és barátság kér- rögtön láttam. Megítélhettem, déseivel foglalkozó," valamint jól vagy kevésbé jól sikerült, a pénzügyi és ellenőrző biMa is büszke- rá, hogy sa- zottságban is rá esett a vá- ját lakásában — a KISZ-la- lasztás. kótelepen élnek egy szép kér- Népfrontos „minőségeben” tes házban , saját maga jg szereti véghez vinni, amit készítette a Konyhabútort, vállalt. Otthon a kertjében meg a szobák berendezését. dísznövényeket és rózsákat Hozzáteszi még jó humorérzékkel: — Tehettem, volt rá időm, csomagolják, aztán irány a Bepakolják a kempingfelsze' kereskedelem. Tervet' kell relést, aztán irány a nyaraiéi jesíteni, méghozzá jó mi- lás. Közösen, mert csak úgy • igazi az élmény.. Nagyrészt a dolgozó embertől függ RüHaragoiőeBncaBc a mai Csatai Erzsébet A MAI GAZDÁLKODÁS feltétlen igénye, hogy a vállalati munka középpontjában a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának, minősegének az eddiginél lényegesebb, nagyobb mértékű emelése kerüljön. Minthogy az előbbiek alakítása nagyrészt az embertől függ, így érthetően előtérbe kerülnek a gazdálkodás emberi tényezői. Ez alatt nem egyszerűen csak az élő munka termelékenységének dinamikus növelését értjük, hanem a termeléssel összefüggő sok irányú ésszerű emberi tevékenységet, rugalmasságot, mindazt a hozzáértést, befogadóképességet és szakmai értelmet, amellyel megfelelhetünk a magasabb gazdálkodási igényeknek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek csak az utóbbi évek; során mintegy 1 milliárd forint értékű korszerű berendezést, világszínvonalú teenno- lógiát ültetett át a gyár keretei közé. Elég, ha felsoroljuk: hogy a COa hegesztőhu- zal-gyártó üzem korszerű svéd berendezés. A programvezérlésű új huzalpácőló osztrák és nyugatnémet technikára épült. Az új süllyesztékes kovács-, üzem a maga középfrekvenciás hevítésű technikájával az élenjáró csehszlovák színvonalat képviseli. A kisterenyei új csőgyártó berendezés francia és finn, a RAPISTAN görgőspálya-üzem pedig amerikai, szovjet és csehszlovák technikával oldja meg feladatát. .Alapjában ezek, a világ- színvonalait képviselő, korszerű technológiák lehetővé teszik a mai igényeknek megtelelő sikeres gazdálkodást. De halaszthatatlan ügy, hogy számba vegyük a -korszerű gépeket kezelő és a gépek üzemeltetésének feltételeit biztosító emberek szakmai felkészültségét, A célhoz csakis nagyon tervszerű és tudatos kádermunka vezethet el. S az ilyen természetű feladatokat összehangolni a dolgozók személyes törekvéseivel, érdeklődésével nem is olyan egyszerű. Az üzemfenntartási gyárrészlegnél gondos. tudatos munkával hangolódnak rá az új igényekre. Talán elsőként kell hangsúlyozni, hogy a gyár rohamos technikai fejlődésével együtt ugyanilyen gyorsasággal száz főre emelkedett az üzemfenntartásnál az olyan fizikai állományú dolgozók száma, akik technikusi felkészültséggel rendelkeznek. Kontraszként hozzátesszük, hogy nemrégen még 6, vagy 8 elemi végzettséggel akár művezetői beosztásba is kerülhetett valaki, ha szakértelme és rátermettsége ezt lehetővé tettg. Most azonban a' fizikai állományú dolgozók közül is egyre többen érzik annak szükségességét, hogy magasabb műszaki kulturáltságra tegyenek szert. A legutóbbi oktatási évben egyedül az üzemfenntartástól 40 fizikai dolgozó vett részt középfokú állami oktatásban. Rajtuk kívül összesen öt dolgozó egyetemi szinten tanul. A GYÁRRÉSZLEGNÉL ugyanilyen gonddal törődnek a szakmunkás-utánpótlás biztosításával. Ezen a téren azonban az örömben még gyakran üröm is vegyül. Az elmúlt oktatási évben 73 főt iskoláztak be. Közülük 56-an szereztek bizonyítványt. de mindössze 31 fő maradt a gyárrészlegnél. S ez a fluktuáció az, ami kissé elszomorító, miután a felkészített szakmunkások megtartásának több bizonytalansági tényezője és kifürkészhetetlen háttere van. A .gyárrészlegnél fő.célkitűzésnek tekintik, hogy állandóan és rendszeresen szervezett módon segítsék a szakmunkás-bizonyítvánnyal. vagy akár technikumi felkészültséggel rendelkező dolgozók szakmai továbbképzését. A számszerűséggel eddig1 sem volt baj. Sőt, minden továbbképző szaktanfolyam után érzékelhető volt az egyre magasabb szakmai felkészültség előnye. Az igényes és bonyolult technikai berendezések szükségessé tennék, hogy az üzemfenntartás minél több specialistával rendelkezzen az egy-es szakmai területeken. Az állandó létszámhiány miatt azonban erre nincs sok lehetőség, éppen ezért a gyárrészleg szakembereit a sokoldalúságra akarják felkészíteni. A szakmai továbbképzések során rendszerint az új Technikai igényekhez igazítják a szakemberek felkészültségét. Most azonban azt tervezik, hogy tovább kell emelni a szakmai tanfolyamok színvonalát, hogy szinkronba kerüljenek a valóságos igényekkel! Ebből a célból a gyárrészleg vezetői beszélgetéseket folytattak a továbbképző tanfolyamok előadóival, a mérnökökkel, üzemmérnökökkel. Jelentős lépésnek tartják, hogy sikerrel indították be a gyárrészleg középkádereinek továbbképző tanfolyamát. A tanfolyam létszama 35, de ezenkívül 21-en végeztek ismeretbővítő tanfolyamon, 5- en jártak a gépipar tudományos egyesületének továbbképzésére. hárman pedig a közgazdasági továbbkép >.S tanfolyamra. A fiatal technológusok éppen az.ilyen intenzív továob- képzés jó. hátterével figyelemreméltó eredményeket érnek el teljesen új technológiai eljárások bevezetésében ís. Említést érdemel. hogy Gvőri Péter üzemmérnök irányításával sikeresen folyik egy nemrégen létrehozott kísérleti műhely munkája, ahol itik’- sérletezték és megkezdték egy olyan új felrakóhegesztesi módszer alkalmazását, amely lehetővé tteszi a felületek fémszóráseal történő javítását. Munkájuk eredményeként növekszik .majd az alkatrészek élettartama és lehetővé válik az eddiginél gazdaságosabb és optimálisabb készlet kialakítása. A szakmai ismeretek mellett a dolgozók tudatára, gondolkodására és tisztánlátására rendkívül jó hatással van a politikai képzettségük növelése is. A pártoktatásban 204, a szakszervezeti oktatásban pedig 138 fő vesz részt. Ezeken a politikai oktatásokon 16 műszaki és egy fizikai dolgozó az előadó. Közreműködésükkel a dolgozók egvte jobban felismerik a technika fejlesztésében, a gépek gazdaságos üzemeltetésében, a hatékony gazdálkodásban való személyes érdekeltségüket. Hatására hasznosan segítették és segítik a vállalat magasabb igényű gazdasági tevékenységét, a hatékonyság és minőség javítását, a . vállalati és népgazdasági egyensúly kedvező alakítását. A GYÁRRÉSZLEG dolgozóinak fokozódó felkészültsége és aktivitása megmutatkozik saját környezetük teenni- kai megoldásának korszerűsítésében, az újítások eredmé-- nyeiben is. Az üzemfenntartás dolgozóinak újításaiból 8,5 millió forintos megtakarítás keletkezett az elmúlt évben. S, ahogy a dolgok mutatkoznak, 197,)- ben hasonló eredményekkel' számolhattak. Ennek értekét csak növeli, hogy az újításból/ keletkező megtakarítások feléi a fizikai állományú dolgozók biztosítják. Ezek az eredmények a tudatos és tervszerű munka gyümölcsei. O. B. nevei, így a kertbarátokkal is „kacérkodik”. Több községben segített a helyi népfrontig nem voltam művezető... vezetőknek eligazodni a^gaz- j ______ daikodas tekervenyes utjain. M indez nem jelenti hogy elégedetlen, vagy szereti a mesterségét, máshova vágyik. azt, nem •netán adott jó tanácsokat, hogy miként bánjanak a rendelkezésükre álló pénzzel. Most vizsgázott a marxista — Hanem? esti egyetem második évfolya— A több mint húsz esz- mán, többszörös ki.Váló dol- tendő. amit a gyárban töltőt- gozó. miniszteri kitüntetés tem, elég bizonyíték. Voltak birtokosa. Sokat segít otthon Zoológiái vörös könyv Csuvasföldön úgynevezett lat- és növényvilágot. A fel- '„vörös könyvet” létesítettek adat megoldható. A közel- az autonóm területen élő és múltban például a jávorkülönleges " gondoskodást szarvas és a hód, a vaddisznó igénylő, ritka vadállat- és és a nyérc még kiveszőfél- madárfajták adatainak össze- ben volt Csuvasföldön, magyűjtésére. A cél az, hogy a napság pedig ezek az állatok maga változatosságában őriz- jelentős számban tenyésznek zék meg az itteni gazdag ál- a csuvas Volga vidéken. Napjaink témái Bérszínvonal 1973. márciusában a szocialista iparban foglalkoztatottak havi bérszínvonala — valójában a havi átlagbére — 3668 forint volt, s ez az első negyedév három hónapjában 6.2 százalékkal bizonyult többnek, mint tavaly, a megfelelő időszakban. Példánknál maradva: ha a népgazdaság számára az előbbi összeg a kötelező bérszínvonal, akkor úgy kell eljárnia, hogy fölvesz egy dolgozót, akinek a fizetése kerek négyezer forint, am alkalmaz egy másikat is, akinek 3336 forintot ad, mert így nem növekszik a bérszínvonal. A bökkenője a dolognak a következő mi legyen akkor, ha a népgazdaságnak két, ötezer forintos javadalmazást igénylő munkaerőre van szüksége? Hogyan gazdálkodjon úgy, hogy a bérszínvonalat tartsa ? Hangsúlyozzuk, példánk elnagyolt, de érzékeltet valamit a bérszínvonal — a bérszínvonal-szabályozás — okozta dilemmákból. A bárszínvonal nem más, mint a vállalat áltál fölhasználható bér egy főre jutó nagysága, amely a bérszabályozás két fő típusának egyikét alkotja: része a gazdasági szabályozók eszköztárának. A bér — s így a bérszínvonal is — mindig kettős funkciót tölt be: ösztönöz a termelésben, szabályoz az elosztásban. Az elv világos, a gyakorlati megvalósítás azonban nincs híján az ellentmondásoknak. Hozzátesszük, nem létezik .tökéletes, minden követelménynek megfelelő bérezési rendszer, alapuljon az bérszínvonalon, vagy bértömegen. Tudatosan kell vállalni a kedvező és a kedvezőtlen hatások egyeztetését, mérlegelését. Napjainkban a bérszínvonal alkalmazásának két főbb változata ismertes. Az egyik: az irányító szervek — függetlenül a vállalat tevékenységétől — előírják az abszolút bér- színvonalat. Ez a gyakorlat foként a szolgáltató cégeknél, mint például a villamosenergia-iparban .jellemző. A másik. a bérszínvonal összefügg a vállalati gazdálkodás eredményeinek mutatóival, ha ezek jobbak, mint korábban voltak, akkor a bérszínvonal is jobb. azaz — meghatározott keretek között, előírt feltételek mellett — emelkedett. Előre kiszámítható tehát az ilyen módszerrel dolgozó cégeknél, hogy bizonyos teljesítménytöbblet mennyi bérszínvonal-növekedést tesz lehetővé. Az élet persze itt is tartogat egy „de” szócskát. Ha a '.falat nem tartja be a bérfejlesztés megengedett — a bér- ejlesztesi mutató által lehetővé tett — mértékét, hanem túllép azon, akkor meghatározott számítási kulcsok alapján a részesedési alapjából adóznia keli, gyakran progresszív módón; nagy ugrásokkal növekvő járulékot fizet az állami költségvetésnek. Ez utóbbi korlátozás oka az, hogy lehetőleg szoros - megtervezeti — keretek között kell tartani a bereket — a jövedelmeket —, mert ezek értéke csak akkor valós, ha minden tíz vagy száz forint teljesítmeny mögött — áru, arujellegű szolgáltatás — fedezet áll, azaz ha vásárlási szándékainkat nem húzza át a kínálat alacsony volta. Idén márciusban/ a textiliparban a fizikai foglalkozásúak ”av\. átlagbére' 3199 forintot tett ki. s az összefoglaló adat mögött az 5200 forintos keresetű szövő, kikészítő munkás éppúgy meglelhető, mint,a betanuló idejüket töltő fiatal leányok 1860 forintos fizetése. A két végletből alakul ki — olykor sok fejtörés árán — a bérszínvonal, az a számadat, amihez a vállalatoknak tartaniuk kell magukat. Ott, ahol _ p éldául a technológia jellegéből következően — magas a szakmunkások, a műszakiak aránya, a bérszínvonalnak is magasabbnak kell lennie, mint ott, ahol túlnyomó többségben betanított és segédmunkások dolgoznak.. Á termelőteve- kenység jellege tehát lényeges eleme a bérszínvonalnak, ahogy gyakran a társadalmi szükségletek is — így az ún. hiányszakmákra csábítás érdekébén alkalmazott magas bér- színvonal — kihatnak arra. Sokféle előny és hátrány találkozási pontja- a bérszínvonalat megjelölő szamadat. Áttételesen, lefékezve közvetíti a hatékonysági törekvések eredményeit, elősegíti a fölös munkaerő megtartását, az’ úgynevezett ■ vattalétszámot, mivel a*z alacsony átlágkeresetűek bizonyos nagyságú csoportja teszi lehetővé a magasan kvalifikált szakmunkások megfelelő ja^ vadalmazását, a bérszínvonal sérelme nélkül, a progresz- szív adózást elkerülve. Ez hátrány, az viszont tévhit, hogy a bérszínvonal nem ad lehetőséget a differenciálásra. Módot nyújt erre, 'csakhogy teljesítménynövekedéshez köti a bér- növekedést, igaz, részleteiben nem egyértelműen. S ami summázat lehet: a bérszínvonal alkalmazásának ellentmondásossága nem magából a formából következik, hanem bérezési rendszerünk belső aránytalanságainak, feszültségeinek tükrözője. I NÓGRÁD - 1979. július 3., kedd 3 IV -.Jr-A
