Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-19 / 167. szám

Emiét ek kő/ötf Pékek Diósien&M Utunk Diósjenő felé veze­tett. ahol a kis pékségbe Iá. tagiittunk el. Aki nem tudja, hogy hol van az üzem, nehe­zen találja meg a sok kis egy­forma ház között. Megérkezé­sünket nagy örömmel fogad­ták, de beszélgetésünket nem nagyon lehetett érteni a ha­gyományos dagasztógép egyen­letes morajától. Ámulva fi­gyeltem, hogy a magyar ke­mencén a félkész állapotban levő kenyeret milyen ügyesen és gyorsan emelik le a ke­mence alsó felületére. A má­sik teremben erős emberek csípték a tésztát a csészéből. — Az üzemben több dolgo­zó kapott már 25 éves törzs- g ardajelvényt. Többek kö­zött Gyurtcza István, Darányi Nándor és nem utolsósorban aranygyűrűt Bögér József. Bo­gár József a diósjenöi pékség vezetője. Múltjáról érdeklőd­ve a következőket mondta el: — 1953-ban kerültem ide, mint kifutófiú. Kerékpár csomagtartójára helyezett nagy fonott kosarakban hord­tam a késztermékeket a bol­tokba. Itt tanultam a szak­mát, később a rétsági járási vállalatnál helyezkedtem el. 1956 májusában kerültem Nógrádra, ahol az üzemveze­téssel bíztak meg. 1970-ben a Vállalat kiváló dolgozója, 1971-ben az Élelmiszeripar ki­váló dolgozója kitüntetést kaptam, 1979-ben igazgatói dicséretben részesültem. Az új rétsági üzemben két évet dolgoztam. Ezután visszake­rültem Diósjenőre, ahonnan manapság is többször bejárok a rétsági üzembe helyettesí­teni. — Hogyan értékeli a mai körülményeket ? — A változás ellenére — sajnos i— az üzemünk kis­üzem. amely technikailag a mai követelmény mellett el­avult. Ilyen megerőltető mun­ka ellenére négyen dolgozunk. A pékségben naponta 20 má­zsa kenyeret sütünk. Az álta­lunk készített kenyérnek híre van, sokan más településről is szakboltunk vásárlói. Saj­nos itt is nagy gond a fiatal szakmunkások utánpótlása, mivel az ilyen nagymértékű fizikai munkát nemigen vál­lalják. Véleményem szerint korszerűbb üzemre lenne szükség, ahol fejlettebb gépe­sítéssel dolgozhatnánk. Az is igaz, hogy a gépesítettség nem adná azt az egyenletes és sajátosan jó minőséget, mint a kézi termelés; de csak ezt az utat kell követni, mert nem lesz fiatal, aki vonzódna a szakma iránt. — Családjában két fiúgyer­mek van. Várható-e utánpót­lás? — Gyermekeim már isme­rik az elkötelezettséget és a végzett munkát. Többször jár­tak a pékségben, segítettek is. Megítélésem szerint nem sze­rették meg a sütőipari szak­mát. Inkább a technikailag fejlettebb gyáregységek felé orientálódnak. Kozma Mária Salgótarján LEVELEZŐINK JELENTIK Lemaradás a f érv feíjesi fősben Nógrádkövesd vasútállomás az Aszód—Balassagyarmat vonalon nem tartozik a na­gyobb állomásaink közé. Et­től eltekintve mégis ielentös az állomás dolgozóinak, szo­cialista brigádiainak a mun- káia. Az állomáshoz tartozó kő­bánva. szövetkezet és fateleD jelentős kocsiigénnyel jelent­kezik. De ez nagyobb rész­ben a kőbányára vonatkozik, mivel naponta 1500—1600 tonna berakásához van kocsi- igénvük. Ezzel szemben a legtöbb esetben naponta 1200 —1300 tonna berakásához tud az ""'■'más kocsit biztosítani. Jakubecz József állomásfőnök elmondotta, az éves tervük 313 ezer tonna, melyből az első fél évben 118 335 tonnát teljesítettek 3263 rakott ko­csival. A mintegy 38 165 ton­na féléves lemaradást az év első hónapjaiban a kőbányát is sújtó kedvezőtlen időjárás okozta. Januárban mindösz- sze 2864. februárban pedig 12 674 tonnát raktak meg, szemben az előző év január­februári 26—28 ezer tonnái á* val. A lemaradást a vállalat most úav is igyekszik pótol­ni. hogv a szombati napokon reggeltől estig, vasárnap pe­dig reggel 5 órától déli 12 óráig rendszeresen végeznek rakodási munkát, melyet az állomási három (a Dobó. a Petőfi és a Kossuth) szocia­lista brigád tagjai segítik. Az érkező kocsikat soron kívül rakodásra átadják. Az emlí­tett három szocialista brigád 18 éve folyamatosan teljesíti vállalásait. A Kossuth és a Petőfi brigád a bronz, a Do­bó pedig a cím megtartását érdemelte ki az elmúlt év­ben végzett munkájával. A szocialista brigádok úyv nyilatkoztak: mindent elkö­vetnek. hogv a szállítófelek idényeit kielégítsék. Az állo­más dolgozói, szocialista bri- gádiai az első fél évben mun­kájukat balesetmentesen, il­letve személyisérülés-mente- sen végezték. — szues — ßr % Óvodai csoport bővítés Magyar Nándorban A magyarnándori óvodá­ban 1974-ben voh legutóbb óvodai csoportbövítés. Ekkor a már meglevő két csoport­hoz alakították ki a helyet a harmadik csoport részére. Az eltelt négy esztendő alatt azonban újabb igények je­lentkeztek az óvodai férőhe­lyek iránt. A körzethez tar­tozó községek fiataljai kö­rében nem ritka a három- gyermekes családok száma. A negyedik óvodai csoport kialakításával az új tanévben harminc gyermek nyerhet felvételt, s ezzel a körzeti óvodában már száztíz gyer­mekről tudnak gondoskodni. A csoportbővítés feltétele­it —,. mint Magyar Józsefné Segítséget kérnek vezető óvónőtől megtudtuk — a megyei tanács biztosította, engedélyezte a megvalósítást. Az óvodán belüli átalakítást, illetve a felszerelést a helyi gazdasági egységek és a szü­lők hozzájárulásával kell megteremteniük a magyarnán- doriaknak. Az átalakítási munkálatokon túl ugyanis 70—80 ezer forint szüksé­ges a csoport felszerelésére. Mert ezt már sem a megye, sem a járás nem tudja meg­oldani. Ehhez kérik tehát a helyi gazdasági egységek és a szülők segítségét a lehető legrövidebb időn belül, mert a csoport munkáját' szeptem­ber elsejével meg kell kez­deni. ' Az elmúlt évbén igen sok gondot okozott, hogy 17 gyer­meket kellett ' elutasítani, s az idén ez a szám elérte vol­na a harmincötöt. Továbbá külön iskola-előkészítőt kel­lett volna szervezni, mert még az iskolába menő gyer­mekeket sem tudta volna az óvoda fogadni. A csoportbő­vítés e problémát is megold­ja. Most tehát a helyi szervek és a lakosság összefogására van szükség, melynek már eddig is nem egy alkalommal szép példáját nyújtották Ma- gyarnándorban, ha a gyerme­kek érdekéről volt szó. Re­méljük ezúttal is így lesz! . . v, * i i i ** «L ■ ír * ' . s.,' A.» kje. fc'JrCfc. »-J AZ IN APUKA Kedves Szerkesztőség! Köszönet Nemecsekföi A fenti megszólítással egy­szerre két levelet is hozott a posta a szerkesztőségbe a ba­lassagyarmati nyári napkö­zis tábor pajtásaitól. Oly ked­vesen és szeretettel írnak le­velükben a szocialista brigá­dokról, hogy közlésük iránti kérésükre ezúttal sem tud­tunk nemet mondani. íme a két kis rövid beszámoló: „Örömmel számolok be arról, hogy a balassagyarma­ti nyári napközis tábor két épülete közé egy nagy fedett csarnokot építettek nekünk. Ez nagyon jó. mert ha esős idő van, itt kényelmesen el­férünk és még a zászlófelvo­nást is megtarthatjuk. De az étkezésnél is biztosítja, hogy egyszerre több raj íud ebédel­ni, tízóraizni. Kényelmesen, kulturáltan tudunk rajfoglal­kozásokat, szakköröket tar­tani. Szeretném, ha a NóG- RÁD-ban is hírt adnának er­ről és megdicsér nék azokat a munkásokat, akik a fémipari vállalattói ezt a nagy ajándé­kot készítették nekünk. Mint megtudtam, a legtöbbet dol­gozott a Kilián György Szo­cialista .Brigád, Urban Pál brigádvezetővel, a X. Pártkong­resszus brigád Czelleng Zol­tán brigádvezetővel, de a Pe­tőfi, a Mező Imre, és a Ma­dách Szocialista Brigád is kivette részét a munkából, va­lamint Cservenák Pál Béke Szocialista Brigádja. Kérem köszönjék meg sok kis pajtás Cikkünk nyomán nevében munkájukat” — írja Nemecsek Andrea raj titkár.” — O — O *­„A balassagyarmati nyári napközis táborba nagyon so­kan járunk. Minden évben több és több dolgot készíte­nek nekünk. Az idén nagy zsibongót építettek a két épü­let közé. Nagyon jól ki tud­juk használni gyülekezésre, étkezésre, rossz idő esetén játszásra. A balassagyarmati bútorgyár tanműhelyéből jött 15 tanuló és Mészáros István vezetésével ‘ 300 munkaórát dolgoztak társadalmi mun­kában. Kérem, hogy köszön­jék meg sok pajtás nevé­ben munkájukat és dicsérjék meg őket” — írja Bódis Theo­dora rajkrónikás.” * Érdemes volt.*. Ili'; ■EflBB ..tnfiitn'mfiiiii A nemzetközi gyermekév jegyében a salgótarjáni Pécskö út 11. számú ház lakóbizottsága kezdeményezésére hétfőn délután a Pécskö út 7., 9. és 11. számú ház lakóinak egy kisebb csoportja a játszótér takarítását, tereprendezését végezte el társadalmi munkában. Fotó: —tj— Lapunk május 17-i Olva­sók fórumában Miért „fo­hászkodnak” a Rózsadomb lakói... címmel megírtuk a salgótarjáni Munkácsy Mi­hály út lakóházaihoz vezető lépcsősorok rossz állapotát. Mint a cikkben is utaltunk rá, ha a közérdekű panasz nyomán intézkedésre kerül sor, lapunk erről is beszá­mol olvasóinak. Örömmel vettük kézbe a napokban a Sagótarjáni In­gatlankezelő Vállalat igaz­gatójának, Lengyel József­nek, a levelét, mely arról szól, hogy: „Salgótarján Munkácsy Mihály úton, az épületekhez vezető lépcsőket, valamint a biztonságosabb közlekedést nyújtó korlátokat építési üzemünk 1979. júniusában megépítette.” Érdemes volt tehát közér­dekben szót emelni. Köszön­jük a gyors intézkedést a vállalatnak, az építési üzem dolgozóinak, s tesszük nem­csak a magunk, hanem a Munkácsy Mihály út lakói nevében is! Mindig együtt horgászunk Egész héten erre a kirándulásra vártunk Édes teher * _______ N ÓGRÁD — 1979. július 19. csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom