Nógrád. 1979. július (35. évfolyam. 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

Miéi bátor fiatat vétlaTftosúsa Sítalpakkal az Északi-sarkon Aranyjelvényeseink Élvonal ban maradni két Keddtől szombatig V. nemzetközi labdarúgó Dana-kanyar Kupa Sikerrel végződött az a •arkköri tudományos sport­expedíció, amelyet a Komszo- molszkaja Pravda szerkesztő­sége szervezett a közelmúlt­ban. Mint az expedíció tagjai utólag elmondták, az Északi­sarkon az utolsó előtti lépé­sek voltak a legnehezebbek. , Az expedíció március 16-án kezdte meg útját a Henriette- szigetnél. Ütjük az északi Je­ges-tengeren, úszó óceáni jég­mezőkön vezetett keresztül. A hatalmas, másfél ezer kilomé­teres símaratoninak nemcsak tt sport, hanem a tudomány szempontjából is nagy jelen­tősége van. A sarlói körülmé­nyek között mutatkoznak meg Igazán az ember fizikai és lel­ki képességei, jól tanulmá­nyozható a stressz és az adap­táció, az alkalmazkodási ké­pesség a rendkívüli körülmé­nyek között. Az expedíció tag­jai egyébként útjuk során ki­próbáltak egy sor felszerelési tárgyat, speciális öltözéket és élelmiszert. Ezeket, amennyi­ben megfeleltek, használatra javasolják a sarkvidéken dol­gozók számára. A szenzációs expedícióban hét tapasztalt, edzett, egymás­sal több éve barátságot tartó férfi vett részt. Dmitrij Sparo docens, moszkvai egyetemi ta­nár volt a csoport vezetője. A tudományos munkát Jurij Hmelevszkij, a matematikai tudományok doktora irányí­totta. Vlagyimir Legyenyev volt az expedíció gazdasági ügyeinek intézője, Anatolij Melnyikov pedig a rádiós. A csoport egyetlen „hivatá­sos” sarkköri tagja Vagyim Davidov, az expedíció orvosa, aki az egyétem elvégzése után sokáig dolgozott sarkköri vi­dékeken. A Komszomolszkaja Pravda expedíciója több száz átkelést hajtott végre, a jég- és hótor­laszok végtelen sorát mászta meg, kegyetlen fagyokat és hóviharokat vészelt át. S az eredmény bizonyítja: állták a próbát! sportágban A megyeszékhelyen, a Ma- Hnovszkij úti Általános Isko­la testnevelő tanára, Rákóczi István már eddig is számos, jó képességű sportolót nevelt. A jó felkészültségű szakem­ber neveltjei megannyi sport­siker részesei voltak. Síelők, atléták, kosarasok egész sorát nevelte a lelkes testnevelő. E fiatalok közé tartozik Kadlót Zoltán is, aki alig 16 éves, de máris az aranyjelvényes ifjú­sági sportolók között emlege­tik. Zoli öt évvel ezelőtt az egyik Iskolai versenyen tűnt fel. Akkor még 11 éves sem volt. Általános iskolai tanul­mányai befejezése után a Ma­dách Imre testnevelés tago­zatos gimnáziumba iratkozott be. A fiatal atléta Hertelendy Béla edző irányításával 1500, 3000, sőt 5000 méteren is ver­senyzett. Közben azonban a téli sportok közül a síelést is előszeretettel űzi, folytatja. Nem is akárhogyan. Sífutás­ban nyert már serdülő ma­gyar bajnokságot' is. Sőt, az elmúlt télen ott volt a szom­szédos Csehszlovákiában meg­rendezett sífutó IBV-n. A fiatalember a gimnázium­ban két évet hagyott már ma. ga mögött. Bizony nem köny- nyű, mert az edzések sok időt elvesznek délutáni óráiból. Lakásuk is olyan helyen van, ahonnan csak körülményesen lehet bejutni és hazatérni egy-egy „munkanap" befejez­tével. Ez aztán nehezíti kö­rülményeit mind a tanulás­ban, mind a sportban. Azon­ban Kadlót Zoltánban nagy akaraterő rejlik, s olyan a sport iránti szeretete, hogy vállalja a nehézségeket. Sze­ret olvasni és szereti a discót is, de a sport érdekében min­dig képes erről lemondani. Véleménye szerint az atléti­ka mellett jól megfér a síelés is. Bár a szakemberek mind jobban erősítik: teljes embert kíván a sífutás! Kadlót Zol. tán azonban úgy vélekedik, hogy mivel a síelés egyik alapja a futás, így nem mond ellent egymásnak a két sport­ág. Korábban legszívesebben focizott, ehhez volt a legna­gyobb kedve. Rövid idő alatt rájött azonban, hogy számára van olyan sportág is, amely jobban megy, mint a labda­rúgás. Jó szakmai irányítás­sal, rendszeres, szorgalmas munkával elérte, hogy ma már aranyjelvényes ifjúsági atlé­ta, 1500, 3000 sőt 5000 méte­ren is sokatígéröen ' fejlődik. Aztán, hogy melyik számban éri el legjobb teljesítményét, az a jövőben elválik. Egy bi­zonyos: egyelőre atlétikában és síelésben is a legtehetsége­sebb ifjúságiak között emle­getik. Demény László Tájfutás Sorokban A Nógrád megyei Tájfutó Szövetség a versenynaptártól i eltérő időpontban: 1979. szep­tember 15-én, Heves megyé­vel közös rendezésben bonyo­lítja le a megyei egyéni éjsza­kai bajnokságot. A nappali egyéni bajnokság időpontja marad, így szeptember 22— 23-án két fordulóban küzde­nek majd a megye tájfutói a Bükk-hegységben megrende­zésre kerülő bajnokságon. ☆ Csehszlovákiába készülnek az STC tájfutói. Augusztus elején a csehországi „mesevá­ros”: Jicin térségében kerül megrendezésre az ötnapos nemzetközi tájfutóverseny, melyen az STC élversenyzői is rajthoz állnak. * Az országos csb óta beteg­séggel küszködő Zentai Jó­zsef, az STC tájfutója a pécsi Kovács dr. felügyelete alatt elkezdte az edzéseket. Holt- ner András, a közelmúltban vakbélműtéten esett át. Így a felépüléséhez még neki is szükséges néhány hét. Sítalpakból készül a sátor váza Hatalmas lék keresztezi az expedíció útját Hát ezek kicsodák? Két mérkéséa Balassagyarmaton, egy Romhányban Évek óta tartó, bevált ha­gyomány a nemzetközi Du- na-kanyar Kupa megrendezé­se. Balassagyarmat •— * bár nincs közvetlenül a nagy fo­lyó partján — eddig is jelen­tős részt vállalt a színvona­las küzdelmek lebonyolításá­ból. Ezúttal ötödik alkalom­mal rendezik meg idén július 24. és 28. között a labdarúgók mérkőzéssorozatát. A torná­nak a Nógrád megyei város lesz a „főhadiszállása”. Ide­érkeznek jövő héten a szlová­kiai vendégek, köztük a két­szeres győztes és jelenleg is kupavédő Spartak Komamo. Elkíséri őket a Sturovo Juhcelpap (az 1967. évi első helyezett) és Nővé Zámky együttese. A közös vacsora után a Nyírjesben tartanak technikai értekezletet a csa­patok vezetői számára. Itt egyeztetik az igazolásokat, a játékosok névsorát és a mez­színeket mérkőzésenként. A vendégek szálláshelye a Geis- ler Eta leánykollégium lesz. Kedden délelőtt városné­zésre indulnak a szlovák já­tékosok kísérőikkel Balassa­gyarmaton, majd délután a komarnóiak és a sturovóiak elindulnak találkozóik színhe­lyére. A Tatai AC, illetve a Pest megyei válogatott ottho­nában játszanak 17 órakor. Ugyanebben az időpontban kezdődik 24-én a Balassa­gyarmat—Nővé Zámky talál­kozó a helyi stadionban. Salgótarjánba látogatnak a vendégcsapatok szerdán dél­előtt, ahol megnézik a bánya­múzeumot, a városról szóló filmet vetítenek nekik a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban. Itt sem marad el a városnézés. Vásárolhat is, aki akar. A megyeszékhely a kö­zös ebéd színhelye. Délután 16 és 19 óra között tarthatnak edzést a szlovák együttesek a balassagyarmati Volán-pá­lyán, közben a csapatvezetők részére fogadást rendeznek a városi tanácsbn a vendéglá­tók. A torna második játéknap­ja július 20. Ezen a délutá­non a párosítás: Tatai AC— Nővé Zámky; Pest megyei válogatott—Spartak Komar- no; Balassagyarmat—Sturovo Juhcelpap. Utóbbi mérkőzés színhelye Romhány, a kezdé­si időpont egységesen 17 óra. Pénteken a környékbeli ne­vezetességekkel ismerkedhet­nek a szlovák vendégek. Megtekinthetik a szécsényi kastélymúzeumot, a hollókői skanzent, esetleg fővárosi ki­rándulást is szervezhetnek. De szívesen látják őket a he­lyi strandon csakúgy, miként a csapatok vezetőit a kábel­gyári látogatáson. Az ebédet követő pihenés után ismét ed­zéslehetőséget biztosítanak a balassagyarmati Volán-pályán a három külföldi együttesnek. A torna zárónapjának dél­előttjén barátságos labdarú­gó-mérkőzést vívnak a ma­gyar és a szlovák vezetők egymás ellen a Nádor utcai pályán. Ezúttal korábban lesz ebéd, mert 16 órakor kezdő­dik a Tata—Sturovo és a Pest megye—Nővé Zámky találko­zó a megyehatáron túl,’ s a Balassagyarmat—Komárom mérkőzés a Bgy. SE stadion­jában, Az összecsapásokat kö­vetően közös vacsorán vesz­nek részt a magyar és szlo­vák csapatok a Balassa étté- remben, s ez lesz a színhelye az ünnepélyes eredményhir­detésnek is. A kiírás érdekessége, hogy minden 90 perc után tizen­egyeseket rúgnak a csapatok, méghozzá az előre kijelölt ‘6—6 játékos közül mindkét együttesből öten egyet-egyet. Ha a torna befejezésekor egyezne a pontszóm, sorrend­ben dönthet a gólkülönbség, a több lőtt gól, a találkozók után értékesített 11-esek szá­ma. Három mezőnyjátékos és egy kapus cserélhető végig csapatonként, minden mérkő­zésen. A kezdőrúgás előtt a játékosok kicserélik ellenfele­ikkel a klubjuk emblémájával díszített jelvényeket és kis zászlócskákat. A vendéglátók igyekeznek mindent megtenni, hogy láto­gatóik jól érezzék magukat nógrádi tartózkodásuk során. A torna hagyományai közé tartozik — és minden bizony­nyal ezúttal is főszerepet kap — a színvonalas, sportszerű küzdelmek mellett a sportba­rátság erősítése és a labdarú­gás további népszerűsítése. V. F. Bezárta kapuit a nagybátonyi sporttábor • Több mint tíz éve Nagybá- tony ad otthont a Nógrád megyei Tanács VB Testne­velési és Sporthivatala szer­vezésében lebonyolított nyári sporttábornak. A helyi szer­vek, elsősorban a 209. sz. Ipari Szakmunkásképző Inté­zet, valamint a Nagyfcátonyi Bányász SE és a Bartók Béla Általános Iskola maximáli­san biztosítják a feltételeket: kényelmes elhelyezést, jó el­látást és a munkához szüksé­ges pályákat, felszerelést. Kis területen szükség esetén há­rom tornaterem áll rendel­kezésre, de közel vannak a pályák is — mondta a tábor­zárás nanján Szabó Ernő kö­zépiskolai tanár, táborvezető. Beszélgetésünk során meg­tudtuk, hogy az előző évek­ben a táborok felkészítő jel­leggel működtek. Néhány év óta országos vizsgálati rend­szer keretében a 13—14 éves — B kategóriás — lényegé­ben NB-s szakosztályhoz tar­tozó serdülők teljesítményé­nek felmérését végezzük — — hangsúlyozta a táborveze­tő. Ennek során 24-féle el­lenőrző mérést végeztek, a testi adottságok, a fizikai ké­pességek és a sportági szak­mai ismeretek köréből. Az adatokat gépi feldolgozásra alkalmas módon kartonra vezették. Ezekből a szakszö­vetségek kiemelhetik a sport­ág legtehetségesebb serdülő sportolóit. Szabó Ernő elmondta azt is. hogy a felmérések mellett a délelőtti és délutáni órák­ban bőségesen biztosítottak időt játékra. Az ez évi tábor­ban két turnusban előbb az atléták és kézilabdázók, maid a labdarúgók és röplabdázók teljesítménymérését végez­ték el. A róluk, vagy inkább az Ifjú sportolókat küldő és felkészítő szakosztályokról al­kotott kép nem egységes. A fiatalok helytállását, szor­galmát. igyekezetét a sport­ág szeretetét a felmérést vég­ző edzők egyértelműen di­csérték. Nemegyszer elhang­zott a beszélgetés során, hogy öröm volt velük dolgozni. A labdarúgó-szakáéban 30 fiatal vizsgálatát végezték el: Balassagyarmat, Nagybátony és Pásztó serdülő labdarúgó­palántái — jó szakmai mun­A serdülő labdarúgók egy csoportja a 209. sz. szakmun­kásképző salakpályáján. kát igazoltak. A tábort meg-' látogató Orczifalvi István mesteredző és a fiatalokkal foglalkozó edzők egybehangzó­an és örömmel állapították meg, hogy a játékkészség igen jó. Nem az egyéni csillogás, hanem a játékhelyzetek tu­datos alakítása és ügyes össz- játék jellemezte mindegyik csoport tagjait. Szabó Ernő táborvezető és a fiatalokkal foglalkozó edzők dicsérettel szóltak az őket felkészítő To- máhyi Pál balassagyarmati. Újházi István nagybátonyi. Tóth József pásztói edzők szásznál munkájáról. A tábo­ri tapasztalatok is megerősí­tik a serdülők színvonalas, szervezett foglalkoztatásának fontosságát, hasznosságát, eredményességét. A népes röplabdás csoport­ban 26 fiatal vizsgálatát vé­gezték el a sporttáborban. Az őket küldő szakosztályokról má' nem alakult ki ilyen kedvező kép — hangsúlyozta Szabó Ernő, Folyamatos, terv­szerű foglalkoztatásukat a szakosztályok nem tudták megoldani, vagy ennek a munkának a kezdeti szaka­szában vannak. Tehát nem folytattak az NB-s szakosz.- tály színvonalának megfelelő és elvárható — elsősorban a szakosztály számára szüksé­ges — serdiilőképzést. A felmérést végző edzők körében is vita folyt ' —■' mondta Szabó Ernő — arról, hogy az előző években szer­vezett, hosszabb, felkészítő jellegű, vagy a mostani ellen­őrző jellegű táborokra van-e szükség. A labdarúgók szem­pontjából elégségesnek ítélik meg az ellenőrző tábor szer­vezését, de a röplabda bizo­nyítja, hogy felkészítő tábor­ra volna szükség. Az ott dolgozó szakembe­rek között is vita folyt ar­ról, hogy miért nem szélesebb körű a tábor, miért nem tö­rekszik a megye azonos ko­rú. tehetséges fiatalok össze­gyűjtésére. A tábor feladata nem a tehetségkutatás — er­re más formák szolgálnak —, hanem az olyan serdülők (13 —14 éves sportolók) vizsgá­lata, akikkel B. kategóriás szakosztályok foglalkoztak. A minap befejezett tábor is bizonyította a serdülők szervezett, tervszerű képzésé­nek szükségességét. Ez olyan munka, amelv csak évek múlva hozza meg gyümölcseit — de folyamatos, színvonalas nevelés nélkül egyetlen NB-s szakosztály sem működhet tartósan. Époen ezért jó vol­na, ha az illetékes szervek az ilyen jellegű táborok szerve­zésénél jobban figyelembe vennék a helybeli szakem­berek véleményét. — gyenes — NÓGRÁD — 1979. július 18. szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom