Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
Képernyő előtt Hőguta kinn, film- és zenemérgezés benn Római kori vízvezeték Budapesten a Fővárosi Tanács döntése alapján az M 11-es út építése közben feltárják a római kori vízvezeték tartópillérét. A képen: a római kori vízvezeték tartópilléreiből néhányat restauráltak, s így eredeti formájukban láthatók már idén szeptemberben. Továbbképzés balesetvédelmi előadók részére A Celsius-fokok egyhónapos egyhangúsága már fenyegető és elképesztő. A hőmérő higanyszála permanensen a harminc fok körül „áll be”, s ez a korai kánikulai forróság — bár egyelőre pánikra semmi okunk, mint a Hét műsorában dr. Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója egy másik szakemberrel egyetértésben mondotta — súlyos gondokat okoz a mező- gazdaságban dolgozóknak, s ha még néhány napig így tart, komolyan veszélyezteti a kukorica- és búzatermést. De a nagy forróságtól, a tűző napsütéstől nem minden növény kap hőgutát, amint megtudhattuk ezt is a vasárnapi műsorból- A napraforgó és a cukorrépa kifejezetten örül neki. Miért idéztem fel a Hét programjának legizgalmasabb belpolitikai riportját? Mert meglátásom szerint a televízió e heti műsorával valahogyan úgy fagyunk mi is, televíziónézők, mint a kukorica és a napraforgó a hőséggel. Annyi filmet és zenei előadást hallhattunk, láthattunk (sajnos, nagyobb lélegzetű, igényesebb és kifejezetten televíziós vállalkozást nem), hogy tőlük csak edzett, vagy fanatikusan pártoló nézőtársaink nem szenvedhettek mérgezést. Megvallom, hogy e recenzió szerzője már kevésbé tudja elviselni a fokozottabb fizikai megterhelést, s egyre nyugtalanabbul tud ülni a kellő szellemi együttlétet nem igénylő, megfelelő izgalmat és látványosságot nélkülöző produkciók előtt, s csaknem film- és zenemérgezésbe esett a heti televíziózástól. S hogy nem dőlt ágynak, egyértelműen saját és családja időbeni figyelmességének köszönhető, melynek folytán a kritikus helyzetekben kivonta magát a tévé bálványimádása alól. tek a szóbeli érettségi vtaagók. A középiskolákban az idén a tavalyihoz hasonlóan mintegy <8 ezren fejezik be tanulmányaikat, és kevés kivétellel mind vállalkoztak arra, hogy a végbizonyítvány mellé az érettségit is megszerzik. A gimnáziumokban mintegy 23 ezren, a szakközépiskolákban pedig 25 ezren érettségiznek. A főváros gimnáziumaiban mintegy 5 ezren, a szakközépiskolákban pedig több mint 6300-an állnak az érettségi vizsgabizottság elé. Most pedig lássuk a „medvét”! A zenei műsorokról összességükben annyit: kevesebb, széthúzott, ökonomikus elosztásban több lett volna, mindenképpen hasznosabb. Ez a dömping — hétfőn, szerdán, pénteken, vasárnap este zene — kötve hiszem, hogy elérte szándékát, a komoly zene hívei táborának kiszélesítését, erősítését. Ami sok, az sok. Régi tapasztalat, hogy az észszerű takarékosság nemcsak az energiagazdálkodásban és az ipari anyagfelhasználásban dicséretes erény s egyben szükségesség, hanem a művészetben, a propagandában, s mint ennek része: a tömegkommunikációban is. A hétfői díszelőadás, a vasárnapi Bende Zsolt-portré — természetesen vitatható álláspont — többet használt volna az ügynek, mint a négy program együttvéve. Mindenesetre már a sugárzások után vagyunk, s megállapításom legföljebb a jövőbeni műsorszerkesztés számára hasznosítható. A héten három-három önálló és sorozatfilmet sugároztak. Két sorozatról, az Onedin családról és a Mire megvénü- lünkről befejezésük után szólunk. A Derrickről, minthogy nem az előzőek szerinti, kö. tött rendben kerül képernyőre, s mindegyik darabja önálló produkció, érvényes következtetéseket fogalmazhatunk meg. Az Októberi éjsza. ka a sorozat gyengébbjei közé tartozik. Alaphelyzete — a gyilkosság és körülményei — jó, motiválása azonban erőtlen, fiimi megvalósítása is meglehetősen körülményes, nehézkes. Szelleme pedig, talán minden korábbi darabjánál, polgáribb. A film tehát sok szempontból tanulságos, főként hazai filmeseink számára; megtanulhatják belőle miként lehetséges és kell a közönség érzelmeit az alkotói szándék szerint vezettetni. Egy pillanatig nem kétséges ugyan, is előttem, hogy többen vélező a magyar nyelv és Irodalom, valamint a matematika és ezen kívül még két tárgyat kellett választaniuk a történelem, a fizika, a kémia, a biológia, a földrajz, vagy a tanult Idegen nyelvek közül. A szakközépiskolásoknak ugyancsak kötelező a magyar nyelv és irodalom, ezen kívül pedig a szakmai, elméleti tárgy, illetve az iskolatípustól függően a szakmai gyakorlat. gül is pozitív érzelmeket táplálnak a nagyvilági ügyvéd és szamaritánus szülőanyja iránt, hiszen az egyik „csupán” azért hazudott, hogy az édesanyját mentse, a másik pedig egy szimpatikus fiatalembert. Sovány vigasz lehet számunkra, hogy Derrick felügyelő nem ül fel a rendezőnek, s jelentésében említést tesz az ügyvéd szerepéről is. A kérdés csupán annyi: a felettesek előtt mennyit nyom a latban ez a jelentés. A riporterek gyöngye című angol filmnek tíz évvel ezelőtti óriási sikere volt a magyar moziknak. Most Nyomás, vagy lemaradsz! címmel kellemes élményt jelentett a televízióban is. Ez a film napjaink burleszkjének remek példája. Robert Asher kifáradha- tatlan az ötletekből, Norman Wisdom pedig fáradhatatlan a komédiázásban. John Cassavates amerikai filmrendezőnek a hatvanas években mutatták be a mozik New York árnyai című munkáját, meglehetősen visszhangtalanul. Az „álomgyári” produkciókon nevelkedett filmízlésünk széles körben nem tudta elfogadni a legsűrűbb valóságban játszódó filmet. Cassavatesnek az idén egyébként három filmjét is bemutatják a filmszínházaink, egyik művét, a Minnie és Moskowitz-ot a tévé szombaton játszotta. Jó film a „Minnie...”, s mára közönségünk is érettebb arra, hogy Cassavates művészetét elfogadja, élvezze. Cassavates nem meséket talál ki, mint Hollywood számos híres filmese, hanem az életről mesél, az élet mindennapi küzdelmeiről, egyszerű hőseinek útkereséséről, magánnyal való vi- askodásaikról. Nem bűvölnek el szép nők, atlétatermetű, fogpasztamosolyú férfiak, de elbűvöl az élet valósága, igazsága. Cassavatesre érdemes figyelni. A korábbi évaklME lutnHu egyidejűleg négy—bat diák lobéi jelen a vizsgateremben, ég ez iskolaigazgatóknak úgy kell beosztani a vizsganapokat, hogy egy- egy napon 40—45 feleletnél többre ne kerüljön sor. Minden érettségiző legalább fél órát készülhet feleletére és legfeljebb 20 percig vizsgázhat egy-egy tárgyból. A tételeket az idén is húzzák, s ha egyáltalán nem sikerül a felelet, az elnök póttételt Is húzathat. Kedves Kollégák. A látszat az, hogy üzemi baleset régen nem volt, hanem csak a modern termelés, a gépesítés és a balesetvédelmi előadó feltalálása óta létezik. Az a célom, hogy megcáfoljam ezt a tévhitet. Baleset mindig is volt. Az ősember kétségtelenül baleset következtében került le a fáról, és kezdett el dolgozni. Már a legősibb mítoszokban megjelennek az üzemi balesetek leírásai. A sumér Gilgames-eposz például hihetetlen méretű csőtörést mutat be Özönvizeimmel. A mitikus korban ez gyakori baleset lehetett, mert a Biblia is ír özönvízről, és azt is világosan megírja, hogy az emberek, és nem a felső hatóságok hibájából történt. Csak Noé, az előírások egyet- let betartója menekült meg a katasztrófától. Tanulságos az az eset is, amikor Ádám és Éva almát szakítottak a tilalom ellenére. Az intézkedés példamutatóan szigorú volt. Ádámot és Évát kidobták a paradicsomból és dolgozniuk kellett. Veszélyt jelentett ekkoriban maga az írás is, ugyanis a kőtábláknak sok előnyük mellett kétségtelen hátrányuk volt hogy lábujjra ejtés esetén még egy rövid lábjegyzet is törést okozott. Jól ismerték az üzemi baleseteket a régi görögök is. A korabeli sajtó nagy teret szentelt az ellenük folytatott küzdelemnek. Homérosz az Odüsszeiában a kollektíva fegyelmezetlenségének, és az ebből adódó üzemi baleseteknek sorozatát írja le. A lótuszevők szigetén a legénység rákapott a kábítószerre. Kirké- nél disznólkodtak, nem is lehet csodálni, hogy az utat csak Odüsszeusz úszta meg, aki a varázskendönek nevezett mentőmellényt viselte, s így kiúszott. A legjellemzőbb, mégis talán az az üzemi baleset, amikor egy dolgozó a tilalom ellenére felnyitotta a szeleket tartalmazó zsákot, s az így keletkező vihar, a hajót messze vitte Ithaka partjaitól. A tanulság világos: tartsd be az előírásokat, és tartsd vissza a szeleket, amíg célhoz nem érsz! A balesetvédelmi eszközök: igen hiányosak voltak az ókorban. A gladiátorok gumicsizma, bukósisak és mentőöv nélkül, sokszor csak egy hálóval és szigonnyal dolgoztak. Nem csoda, hogy szakszervezetük, a Spartacus drámai harcot vívott, ám ez akkor még eredménytelen maradt.’ A védőeszközök csak a középkorban érték el a kívánt szintet. A középkori védőruha befedte az egész tostet, a fejtől a lábig. A ló lábáig. Ugyanis az osztálytársadalom nem tette lehetővé, hogy minden dolgozó kapjon ilyen korszerű védőruhát, úgynevezett > páncélt. A szociális gondoskodás csak a lovagokra terjedt ki. Az ipari forradalomban alakultak ki az üzemi baleset’ nagyipari módszerei. A kapitalizmusban ezzel meg is elégedtek, de mi nem lehetünk elégedettek ennyivel. Hiszen hol marad akkor a baleset védelme? Ez ránk, balesetvédelmi előadókra hárul. Remélem, a hallottakat kellőképpen tudják mindennapi munkájukban hasznosítani. t. a. ; Tanévzárás a salgótarjáni zeneiskolában Első alkalommal tartotta tanévzáró ünnepélyét új otthonában a salgótarjáni állami zeneiskola. A mintegy ötszáz tanuló ma már kulturáltabb körülmények között folytathatja tanulmányait. A tanév végi vizsgák ezekben a napokban folynak a különböző hangszeres tanszakokon. A vizsgák eredményeit a tanévzáró ünnepély utáni bizonyítványosztáskor ismerik meg a növendékek. A tanévzáró ünnepélyre két részletben került sor. A fúvós, ütős és előképzős növendékek részére június 9-én, a vonós-, zongora- és giiárszakosok részére pedig ugvan- r?en a napon délután 5 órakor került sor. Mindkét záróünnepély rövid kis hangversennyel, hangszerbemutatóval egészült ki. A hangszeres növendékek beiratkozására hétfőn került, az előképzőt végzettek beiratkozására ma kerül sor. Természetesen új jelentkezőket is várnak a zeneiskolába, az ő felvételi vizsgájuk szerdán lesz. Mindenféle hangszerre lehet ezen a napon jelentkezni, bár az előzetes felmérések alapján valószínű, hogy a zongoraszakon az idén is túljelentkezésre lehet számítani. A szóbeli érettségiket legkésőbb június 22-én befejezik. a Palát; Múzeum élén V annak iripüésre méltó foglalkozások. Sokan ezek között tartják számon a muzeológusét, történelmünk, múltunk kutatójáét, fennmaradt hagyatékának őrzőjét, gondozójáét és rendszerezőjét. Hogy a muzeológus hivatás ilyenné formálódott bennünk — irigylésre méltóvá —, nem kis része van azoknak a csodálatosan színes-ízes olvasmányoknak, melyekkel a kedves szegedi író és muzeológus, Attila fejedelem hármas koporsójának lelkes kutatója a csongrádi Tisza-világban, Móra Ferenc ajándékozott meg bennünket. A balassagyarmati Palóc Múzeum, a címertannal is foglalatoskodó valahai ügyvéd, Nagy Iván alapítványa, tizenkét év híján százesztendős. Ennek munkatársa és vezetője immár több mint két évtizede dr. Zólyomi József. Hogyan lesz valakiből muzeológus? Hogyan vált például azzá a herencsényi uradalmi cselédlakás szülötte, akinek bölcső, ágy helyett csak földre vetett szalmaalom jutott? — erről kérdezem a kánikula dühöngése közepette is hűs igazgatói szobában. Zólyomi József elmosolyodik a megidézett gyermekkori emlékképen, majd így sorolja: — Hát, bizony, nem volt könnyű abból a sorból. De ahogy mégis középiskolássá Húsz év lehettem, már a gimnázium időszakában gyakran jártam be a múzeumba. Nagyon érdekeltek a látnivalók, jófor- már minden szabad időmet itt töltöttem. 1952-ben érettségiztem, apám halála után egy évvel, így azonnali kenyérkereset után kellett néznem. Egy évig a pásztói járásban dolgoztam, a tej-, tojás-, baromfibegyűjtőnél. Jártam a falvakat hol motorral, hol — és leginkább — gyalogosan. Aztán egy napon bejöttem ide, a múzeumba, az akkori igazgatóhoz, a fnár akkor országos nevű néprajz- tudóshoz, Manga Jánoshoz, megkérdezni: van-e mód, hogy muzeológussá lehessek? Az ő támogatásával jutottam be az egyetemre, amely négy évet és egy gyakorlóévét jelentett. A tanulmányokat 1957-ben fejeztem be. A Néprajzi Múzeumba kerültem, de édesanyám betegeskedése miatt kértem, hogy a kötelező gyakorlóévét Balassagyarmaton tölthessem. — Sikerült. — ötvenhét november 1. óta vagyok itt. ötvennyolcban államvizsgáztam, véglegesítettek, majd hogy Manga Jánost a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesévé kinevezték, 1960. február 15- től én kaptam megbízatást a Palóc Múzeum vezetésére. — Mire legbüszkébb az igazgató eddigi eredményei közül ? — Múzeumunk anyagának kilencven százaléka a háborúban teljesen elpusztult. A roppant hiányt Manga sok tárgyi anyaggal pótolta. Szí- vósan-szorgalmas gyűjtőmunkát végzett, s amikor ide kerültem már eléggé megalapozott, tudatosan gyűjtött tárgyi anyaga volt ismét a múzeumnak, ö volt első mesterem, mellette dolgozhattam két évet gyűjtőutakon, s megpróbáltam azt a szervezettséget, rendszerességet folytatni, amit tőle láttam, tanultam. S később erre próbáltam rávenni az ide került ifjabb munkatársakat is, mint például a kitűnő Flórián Máriát — jelenleg már a szentendrei falumúzeum munkatársa —, aki elsősorban viseletdarabokkal gazdagította gyűjteményünket. — És az igazgató? — Magam inkább a gazdálkodás tárgyainak megmentésére fordítottam a gondot, hogy minél teljesebben tudjuk bemutatni a gazdálkodást, életmódot. A tárgyi gyűjtést kiegészítette a publikáció, mely .bemutatja a parasztság, életmódjából az építkezést, a parasztsors alakulását a XVIII. századtól napjainkig. Nagyon sok segítséget kaptam, ha jó eredményeket érhettem el, dr. Schneider Miklóstól, a megyei levéltár igazgatójától, aki számos értékes forrásra hívta fel a figyelmem; hogy a levéltári anyagokat átnézhettem, kicédulázhattam. Ebből a levéltári anyagból született meg a Cserhát állattartásának másfél százada, vagy a Nógrád megye népi építkezése a XVIII. század elejétől című tanulmányom, vagy innen meríthettem az anyagot a megye parasztságának története megrajzolásához, amelyek a Múzeumi Füzetekben jelentek meg. — Az utóbbi években kezdtem foglalkozni a szegényparasztság egyik legnépesebb rétege, az uradalmi cselédek élet- és munkakörülményeinek vizsgálatával. Ebből bemutattam már a cselédek lakásviszonyait, megjelenőben van a viseletűk, megírás alatt van a szokásuk, hitviláguk. Tehát teljes képet szeretnék adni a cselédek élet- és munkakörülményeiről', mindig összevetve a parasztság kultúrájával, vizsgálva, hogy a cselédek sajátos életformája mennyire változott meg, gondolkodásukban, szokásaikban mennyiben alakítottak ki a parasztság szokásaitól eltérő életformát. — Mivel a XVII. század végén és a XVIII. század első évtizedeiben több szlovák község létesült megyénkben, arra is gondot kellett fordítani, hogy ezek életformáját is vizsgáljam. így az elmúlt években megírtam a szlovákok betelepítésének történetét, kultúrájuk változását, hagyományaik őrzésének feltételeit és okait. Talán ezekre az eredményekre vagyok legbüszkébb — összegezi az igazgató. — És mik a mindennapok „köteles” feladatai? — A Palóc Múzeum feladata a megyei múzeumi hálózat keretében a néprajzi gyűjtések végzése, a Balassagyarmatra vonatkozó dokumentumok megszerzése. Ez a „szakosodás” kedvezőbb feltételeket biztosít a korábbinál a tudományos és gyűjtőmunka számára. E tevékenységben immár kilenc éve jó segítő Kapros Márta munkatársam. Megosztva tudjuk végezni a feladatokat; ő elsősorban a szellemi, én a tárgyi kultúrával foglalkozom. D r. Zólyomi Józsefet ritkán találni múzeumi szobájában. Járja a megye falvait, településeit. Nemrég pedig Miskolcon és Debrecenben volt, s érdekes anyaggal tért haza. — Pásztorművészeti kiállítást készítettem elő, melynek első bemutatására Salgótarjánban, a szakszervezeti székházban kerül sor e hónaptól augusztus elejéig. Barna Tibor 4 NÓGRÁD - 1979. június 12., kedd Sulyok László Megkezdődtek a szóbeli érettségik A gimnazistáknak négy, m nak- kfteépizkoláseknak pedig legkevesebb négy tárgyból kell érettségizniük. A gimnazistáknak kfite»
