Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-13 / 136. szám

fit szakma uonzasaban

Furcsa nyár. Még csak június közepe van' de hat hete egyfolytában tart a száraz meleg. Sőt, a jelzőt talán fokozni is lehet: most már kánikula! Mert a meteorológia napról napra 32 fokkal jelzi a nappali hőséget. S ha ez a tikkasztó meleg ügyedéi körül megszorul valahol, akkor szinte elviselhetetlenné válik. Hát még a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló „B” üzemének felső végében, a hatezer méterkilogrammos ellenütésű kalapács körül, amely szinte szünet nélkül „okádja” magából a hatalmas lánctalpas traktorok 8 kilogrammos fehéren izzó láncszemeit.

A Gábor Áron Szocialista Brigád tagjai zárt ciklusban dobálják egyik géptőr a másikig, a tűzpiros tömör vastömböt, amíg előkovácsolás, préselés és sorjázás után a lánctalpas traktor igénye szerint, bonyolult vonalú, de szép felületű, sima láncszemmé nem , alakul. S az amúgy is forró nyár hevében, a hevítőkemence és a tüzes láncszemtől megforrósodott levegő szinte csavarja az emberből a verejtéket.

Kozma János, a brigád csoportvezetője erős ütemet diktál. Gazsi Artúr melegít, Sándor József és Szőlősi András a láncszem előnyújtását végzi, Köblő GyulS pedig sorjázik. S közben Kozma János a hatezer méterkilogrammos ellenütésű kalapácsot „megzabolázva” hatalmas ütésekkel formálja, alakítja és végső küllemét is megadva, dobálja halomra a 8 kilogrammos láncszemeket.

Egy 8 órás műszál? alatt 340 darab ilyen láncszem kerül ki az ellenütésű kalapács alól, miközben a hatalmas ütésekbe szinte az egész üzem beleremeg. Kozma János, a hosszú vasfogójával négyszer- ötször megemeli a súlyos tűzpiros láncszemet, mert a jól egymáshoz illesztett zárt ciklusú munkafolyamat ezt így kívánja meg.

Ebben a hőségben egy nagyteljesítményű ventillátor segíti elviselhetővé tenni a munkát. A ventillátor erős szelétől szinte a haja is, ingje is lobog a csoportvezetőnek. De nincs megállás, mert 11 ezer darab jobbos és 14 ezer darab balos láncszemet várnak Miskolcra Salgótarjánból. Már két hete folyik szakadatlanul a láncszemgyártás. A Gábor Áron brigád három műszakban felváltva készíti ezeket. Eddig 6 ezer darab készült el. Sietni kell, hiszen tartani szeretnék a gyártási program által előírt időt, s közben a nagyjavítás végett egyhetes kieséssel is számol- niok kell.

Amikor a szinte egybefolyó gyártási folyamat egy-egy ellopott pillanatában a hőségre terelődik a szó, Kozma János gyöngyöző homlokkal mosolyog egyet.

— Ilyen a kovácsszakma. Megvan ennek a maga szépsége, de a meleg ezzel jár. Éneikül nem kovács a kovácsmesterség.

— Hány éve csinálja?

— Huszonöt éve vagyok kovács. De konkrétan ezt a munkát 8 éve végzem.

— Ebben a hőségben óriási lehet a vízveszteségük.

— Soha nem mértem meg, de ilyen kánikulában 6—8 liter vizet is elfogyasztok egy- egy műszakban. Sokan talán, el sem hinnék, hogy amikor jól meghúzzuk a munkát, szinte vágyakozva esünk neki a víznek. Ilyenkor talán még két litert is képes vagyok meginni egyszerre. Igaz, van tea is, de az nem oltja * a szomjamat.

Aztán a ritmus végleg elragadja tőlem a csoportvezetőt. A ventillátor hatására hűsítőén lobog az inge, miközben a forró vas, a másik oldalról, szinte pirosra festi az arcát. A hatalmas kalapács nagyokat „nyög”, a mester keze alatt, s a furcsa idomú, 8 kilogrammos láncszemekből szemlátomást alakul a levegőt is átforrósító, izzó acélkupac.

Orosz Béla

Napjaink témái

Szerződéses fe

‘Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó; ebbén a jóban a kelleténél ritkábban van része a vállalatnak. S azért, mert partnere szintén népi bölcsesség formálta igazsághoz tartotta magát, csakhogy ahhoz: az ígéret senkit sem szegényít meg. A népgazdaság éves terveinek mindenkor meglelhető az a melléklete, amely meghatározza a kört, ahol kötelező a szerződéskötés, azaz ahol a termelő — a szállító — nem térhet ki a megrendelő igényei elől. Ebbe a körbe tartoznak például az egyedi nagyberuházások, az állami tartalékok feltöltéséhez kapcsolódó feladatok stb. Sok más területen azonban az érintettek döntenek arról, kötnek, vagy nem kötnek szerződést. A termékforgalmazás szabályozott rendjének viszont lényeges tényezője az írásba foglalt egyezség, amelyet bizony be kell tartani. Mivel a szállítási szerződés mindig kétoldalú megállapodás, a szerződéses fegyelem is mindenkor kétoldalú. Ennek a fegyelemnek a megsértése jogilag szerződésszegés, a gyakorlatban sokféle gond eredője.

Részegységek, anyagok, alkatrészek tömege áramlik a termelés vérkeringésében, javarésze é holminak szállítási szerződések alapján jut el gyártótól a felhasználóhoz, illetve — végtermékeknél a kereskedelemhez. ' Ha raktárról elégíti ki a gyártó a , megrendelést, akkor az nem több egyszerű adásvételnél, mivel nincs időbeli különbség az igény közlése és kielégítése között, míg szerződésnél van, gyakran hónapok, évek. Az ágazati minisztériumok alakítják ki a szállítási-vállalkozási alapfeltételeket; útmutató a szerződéskötéshez. A cégek mindezek alapján tudják, mire vállalkoznak, ám ennek ellenére a szerződéses fegyelem laza a népgazdaság szinte valamennyi területén.

Laza, mert sok szerződés már megkötésekor hibás: forma szerint is — s még- inkább gyakorlatilag — fölkínálja a kibúvókat, a kiskapukat. Egy pénzügyi vizsgálat szerint a szállítási szerződések fele jogilag nem kellően tisztázott, azaz nem egyértelmű, ha úgy alakul a helyzet, akkor 'aláírói a saját szájuk íze szerint magyarázhatják. Márpedig a helyzet gyakran úgy alakul..' A termelő partnere sem tartotta be a szállítási szerződést, ő sem tudja; a szervezetlenség miatt a vállalatnál jóval később kerül csak sok a gyártásra; a rosz- szul felmért igények következtében a megrendelő törölteti korábbi közléseit.« Több esztendőre visszamenőleg vizsgálva: az év első negyedében a gyártóknak mindössze nyolc-tíz százaléka teljesíti maradéktalanul szállítási kötelezettségeit a belföldi kis- és nagykereskedelemmel szemben!

Igaz, a megrendelő nem

védtelen. Az előbbi esetnél maradva: a kereskedelem föllépése a legutóbbi években következetesebb, jobban érvényesítik kötbérigényeiket. Tavaly csupán a Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatok 6700 esetben sikeresen hajtották be kötbérköveteléseiket, s az összeg 25 millió forinttal több volt, mint az előző esztendőben. A" kötbér persze nem áru, a megrendelőnek ez utóbbira van szüksége. A szerződéses fegyelem megsértésének meglehetősen változatos formáit tárja elénk az élet; késedelmes szállítás, a meghatározottnál gyengébb minőség, az átvétel elhalasztása, a teljes meghiúsulás, az ellenérték kifizetésének halogatása, a teljesítés idejére megszabott szolgáltatások figyelmen kívül hagyása... Mindezekért kötbér jár, minőségi kifegás esetén a szavatossági, jótállási kötelezettség keretében, szállítási késedelem- ért kártérítés, fizetésiért kamat stb. Olyannyira jár ez, hogy a jogszabályok kötelezően írják elő a büntetést, de... olykor jobbnak látszik nem ujjat húzni a monopolhelyzetben .levő szállítóval, hiszen megtörténhet, legközelebb egyáltalán nem köt szerződést. Napjainkban gyakori ugyanis, hogy a szerződéses fegyelem megsértői így „fegyelmezik” a jogaikhoz ragaszkodó megrendelőké?.

Egy vállalat, egy iparág nem képes a szerződéses fegyelem jogos tekintélyét megteremteni. Azaz: a vállalati magatartás változása mellett az ágazati hatóságok — a minisztériumok — következetes föllépése is elengedhetetlen. Az ár- és termékforgalmazási ellenőrzések 1978. második fél évében nem tapasztaltak semmi lényeges javulást az egy esztendővel korábbi állapotokhoz mérten. Idén az első negyedévben hasonló volt a helyzet, sőt, több területen nőtt a szerződéskötést elutasító — azaz semmilyen kötelezettséget nem vállaló — cégek száma.

Mészáros Ottó

A szakszervezeti bizalmi mondja:

Jó a csoportom

• ••

— NEM PÁLYÁZTAM erre a megbízatásra. Elődöm lemondott, s a 25 tagból álló szakszervezeti csoport úgy határozott, hogy én legyek a bizalmijuk. Mindannyian a szalagban dolgozunk, de régóta ismerjük egymást, így hát nemcsak a különböző fórumokon, a szakszervezeti taggyűléseken ismerem meg gondjaikat, hanem napközben is eljut hozzám mindaz, amiben segíteni kell vagy kellene — jellemzi új megbízatásának előzményeit és körülményeit Varga Jenőné, a Páva Fehérneműgyár 2-es számú jánosaknai telepének betanított dolgozója, 1972-ben kötelezte el magát a gyárral, és két éve végzi a szakszervezeti bizalmiteendőket.

Másokkal ellentétben azt állítja, hogy nem jelent neki nehézséget ezzel a tisztséggel járó tennivalók elvégzése, még akkor sem, ha ez ellentmondások feloldásával, kisebb konfliktusokkal jár, mert jó a csoportja.

Később kiderül, mit is ért az előbbieken?

—■ A csoportban nincsenek bérbesorolási viták, panaszok mivel a tagok .a törzsgárdához tartoznak. Az eltelt években megszokták, hogy nem kívánságuk, óhajuk, hanem végzett munkájuk alapján kapják a fizetést, az esetleges béremelést. Mivel jól dolgoznak, ez meglátszik a keresetükön. Elérik vagy meghaladják a havi háromezer forintot.

— Igen, a besorolásnál egyetértésben döntünk a szalagvezetőmmel — állítja Varga Jenőné, majd kisvártatva ezt a témát kiegészíti a munkásprémiummal, mondván: ebben az esetben is mindenki tudja, hogy csak száz- százalékos minőségért és a norma teljesítéséért járó

— Az előbbiek azt jelentik, hogy gondok nélkül telnek el napjai, hónapjai? '

— Ezt nem állítom. Legtöbb problémát a szabadságolás jelenti. Dolgozó társaim azt fájlalják, hogy csak szabadságuk felével rendelkeznek, a másik félét pedig a gyár vezetősége akkor adja ki, amikor a termelés lehetővé teszi.

— Pedig az egész országban mindenütt így van. Miért méltatlankodnak ezért a csoport tagjai?

— MÉRT MINDEGYIKNEK

van egy kis háztáji, és azt is szeretné ellátni. Ha délelőttösök vagyunk, akkor délutántól estig, ha pedig délutánra jövünk, akkor kora reggeltől a munkába indulásig kint dolgozunk. Ilyenkor aztán egy kicsit álmosan, fáradtan jövünk be dolgozni.

— Na és mit tesz az, akinek kevés a szabadsága? Megtoldja egy-két igazolatlan nappal ?

— Azt nem. Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen hátránnyal jár a hiányzó, s ezt senki sem vállalja.

Az előbbin kívül esetenként előfordulnak normaproblémák is.

— Az idén nem volt, tavaly viszont jómagam, Mag Ferencné, és még két társam,

akik ugyanazon a műveleten dolgoztunk, beírtuk az ezzel kapcsolatos könyvbe, hogy változtassanak rajta, mert nem tudunk vele keresni... Igen, Budapesten is úgy látták, hogy igazunk van, módosítottak rajta.

Ami másutt sok méltatlankodás forrása — a nyári üdülőjegyek szétosztása — az itt. Varga Jenőné szerint, nem jelent megoldhatatlan feladatot.

— Az idén hárman kértek beutalót. Valószínű meg is kapják — mondja.

— És a többiek?

• — Otthon dolgoznak..'

— ön volt már üdülni?

— Még nem. Vasárnaponként kirándulunk a családdal.

Ezek után akaratlanul is kikívánkozott az újabb kérdés, mely szerint Varga Jenőné, azon bizalmiak közé tartozik, akivel nagyon elégedettek a csoport tagjai, akik még csak nem is szidják, mert esetleg sohasem mond nemet? ’

Mosolyogva válaszol.

— Tudok én nemet mondani, amikor arra van szükség. Szemembe pedig még nem szidtak, lehet, hogy a hátam mögött már megtették, de erről nem tudok. Ügy érzem. hogy erre eddig nemadtam okot.

Pedig Berze Dezsőné, a szalagvezetője, akivel partnerkapcsolatban van egyértelműen mondja: — Nem kerüli ki a népszerűtlen feladatokat sem. A közös tennivalók elvégzését vállalja. Ami jogos és jár a csoport tagjainak, azt elintézi. Képviseli a közös érdeket, a kommunista műszakok szervezésében, a túlóráztatás szükségességének megértetésében. Komoly,

megfontolt asszony, nem hamarkodja el véleményét, reálisan ítéli meg dolgozó társai munkáját, akár béremelésről, jutalmazásról, akár egyéb dolgokról van szó.

ezek után Érthető,

hogy miből táplálkozik viszonylagos ..gondtalansága”, s az, hogy látványos tartalmatlan viták és kihívó összeütközések nélkül ■ egymást megértve dolgoznak együtt a szakszervezeti csoport tagjai. Valószínű ez is nyomós érvként hangzott el. amikor a kollektíva egyöntetűen a Vállalat kiváló dolgozója cím elnyerésére javasolta Varga Jenőnét, aki a Lovász József szalagban dolgozik, s ez a kollektíva májusban például, 99,3 százalékban gyártott első osztályú árut.

,.K. (

Közös boltok — Megyei iparcikkek a pultokon

Beszélgetés a Nógrád megyei iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat új igazgatójával

Jó legelő adja a tavaszi takarmányt a homokterenyei közös ti állattartó telep közelében,

gazdaság juharnak a közponDr. Institórisz András személyében új igazgató került a nyolcszorosán kiváló Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat élére. A köz-' gazdaságtudományi egyetem után a piacszervező szakközgazdász-továbbképzőt végezte el. Ennek befejezéséül írta meg a Gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésének hatása a beszerzési kapcsolatok alakulására a Nó'grad megyei tanácsi és szövetkezeti kiskereskedelem tapasztalatai alapján című diplomamunkáját, melyet doktori disszertációként fogadtak el.

— Olyan területre került, amelyen disszertációjának témája napi gyakorlat. Tudja hasznosítani a vállalatnál mindazt, amit abban megfogalmazott?

— Nagyon is jól. 1968-tól "76-ig értékeltem a témát, elemeztem a beszerzési konstrukciókat, s ez nagyon jó alapot képez mostani munkámhoz. Vizsgáltam például a nagykereskedelmi vállalatokkal közösen üzemeltetett boltok előnyét. Most három ilyen üzletünk működik; a Textil Nagykereskedelmi, a Munka- ruházati és a Ravill Kereskedelmi Vállalattal együttműködve. Fejlesztési alaphiány- nyal küzdünk, mégsem mondhatunk, le az áruellátás javításáról — ezért rendkívül előnyös e forma, hiszen a közös boltok árukészletét a nagykereskedelmi vállalatok biztosítják. Nem csak nekünk,; hanem a partnereknek is megéri: a közös boltok részint növelik forgalmukat, részint kiváló alkalmat adnak a piackutatásra.

— Szóba kerülhet e közös boltok hálózatának bővítése?

— Természetesen. Terveinkben szerepel a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalattal' összefogva a salgótarjáni vásárcsarnok mellett egy üzlet megnyitása. Hasonlókéopen az Autó és Alkatrész Kereskedelmi Vállalattal autósbolt létrehozása, mely az alkatrész- ellátást segítené. Nagyszerű lehetőség a közös boltok létesítése a profiltisztításhoz is. A mi vállalatunk az utóbbi években elsősorban áruházakat fejlesztett, épített. Ezek mellett azonban szükség van a szaküzletekre is. Ilyen lesz az autósbolt, mely a jelenlegi járműbolt profilját tisztítja.

— Mindezek persze feltételezik a nagykereskedelmi vállalatokkal kiépített gyümölcsöző kapcsolatot.

— Enélkül lépést sem tehetnénk előre. Éppen ezért idén

első alkalommal megrendezzük az iparcikk-kereskedelmi napokat. Már tárgyalunk a nagykereskedelmi vállalatokkal, hogy szeptember máso- dikáig előkészítsük a rendezvénysorozatot. A legkülönfélébb üzleteinkben mutatkoznak be a nagykereskedelmi vállalatok — karöltve a megyei termelőkkel. Nem elsősorban kiurusitási akciónak szánjuk a rendezvényeket. Az a célunk, hogy nagyobb áru- választék bemutatásával, kínálatával felkeltsük a vásárlók érdeklődését.

— Milyen vállalatuk kapcsolata a megyében dolgozó termelőkkel, gyárakkal?

— Eddig jó együttműködést sikerült kialakítani a nagybá- tonyi harisnyagyárral, a kohászati üzemekkel, a ruhagyárral, az öblösüveggyárral és a Váci Kötöttárugyár megyei telepeivel, gyáregységeivel. E kapcsolatok gyarapítására azonban feltétlen szükség van — éppen azért, hogy a megyehatárokon belül előállított iparcikkekből teljes választékot találjon a vevő a pultokon. Valamennyi gyárat megkeressük a közeljövőben, hogy feltérképezzük: mi mód kínálkozik az együttműködésre, a kölcsönös előnyök alapján. Vállalatunk eddig is többször nyújtott segítő kezet a gyáraknak. Munkaruhaüzletünk egy alkalom ezek közül, ha kapunk igényt, elkészíttetjük a kért munkaruhákat. Hamarosan a városközpontba költöztetjük a nyomtatványboltot, amely ugyancsak a vállalatok érdekét szolgálja. Lehetőségünk van a segítségre az alkatrészbeszerzésben is.

— Az eddig elmondottak az aktívabb értékesítési munka irányába mutatnak. A kiskereskedelem intenzív úton való fejlesztésében azonban nem kevés részük van az eladóknak. A jutalékból való részesedés jelenlegi rendszere ösz- tönzi-e őket a jobb munkára?

— Nem eléggé. Felülvizsgáljuk az anyagi érdekeltségi rendszert, s oly módon formáljuk, hogy a jutalék elosztásánál a végzett munka mennyisége és minősége adja a döntő szót. A mostani sima bérarányos jutalék inkább afféle bérpótlék, mint ösztönző. A közvetlen munkahelyi vezetők tudják legjobban, melyik eladó vállal többet a napi munkából. Helyes tehát, ha ők ítélik meg a részesedés nagyságát. Természetesen velük szemben is fokozzuk a követelményeket.

Szendi Márta

NOGRÁD — 1979. június 13., szerda

3