Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-12 / 135. szám

Elégedett munkahelyével, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekkel ülmann József, aki két fiát is a gyárba vitte dolgoz­ni. A megbecsült szakmunkás a hideghengerműben látja el feladatát. — kj — át nmuDarja megfékezése Tavasszal, az áradások idején hatalmas zabolátlan, zavarosbarna folyamként hömpölyög az Amu- Darja, vízzel árasztva el a csator­nákat és az öntözőrendszereket. Nyáron viszont annyira leapad, hogy csak szivattyúállomások se­gítségével lehet vizet kiemelni a medréből. Az áradás jelentős ká­rokat okoz, iszapom és terméket­len sártengert hagyva maga után. a szivattyúzás viszont rendkívül költséges vállalkozás. , Határozat született, hogy gátat és vízi erőművet építenek a folyó romboló kedvének megfékezésé­re, kárba vesző energiájának hasz­nosítására. Az erőmű a Xu jam u- jun-szorosnál épül, víztárolója 7,8 milliárd köbméteres lesz. A vil­lanytelep hat aggregátora egy­milliárd kilowattóra villamos ener­giát termel majd. A tervek szerint, a tárolóból 700 köbméter vizet vezethetnek el másodpercenként a földek öntözésére. Csupán az Uz- bég SZSZK területén 230 000 hektár földet tesznek ily módon termő­vé, s mintegy 300 000 hektárnyi már most művelés alatt álló föld vízhiányát szüntetik meg. Szeptemberben látnak hozzá a szeszélyes Amu-Darja átvágásához. Már eddig is több mint 700 000 köbméter betont építettek be. A gát most 17 méteres, szeptember­re eléri a 20 métert. A víztároló keleti csatornája gyakorlatilag már üzemképes. A nyugati csatorna építése is jól halad. Kilenc kilo­méter hosszan áll készen. Vízát- eresztése 500 köbméter lesz má­sodpercenként. Még nem sikerült elérni Hálátlan feladat r — De mikor volt hálás — kérdez vissza Balogh Gyulá- né gyártásközi minőségi el­lenőr, a Budapesti Finomkö­töttárugyár balassagyarmati gyárában. Két blokknál segít dolgozó társainak abban, hogy a kiadott technológiai utasítá­soknak megfelelően, jó mi­nőségben készítsék el a kü­lönböző rendeltetésű terméke­ket. Azok közé tartozik, akik ezt megelőzően öt évig telje­sítménybérben, gépnél dolgoz­tak. Saját példájából kiin­dulva állítja: lehet kifogásta­lanul is dolgozni. — Csak oda kell figyelni! A fegyelmezett, munkáját sze­rető dolgozó csak akkor adja tovább az általa kézbevett terméket, ha kifogástalannak találja. Az ilyen felfogásban te­vékenykedő asszonyoknál, lá­nyoknál ritkán fordul elő apró kijavításra váró hiba. Nem­csak maguknak állítanak ma­gas mércét, hanem közvetlen társaiknak is. A hetes szalag­ban Horváth Pálné, Tőzsér Imréné, a négyes szalagban pedig Pernye Pálné, és Ró­zsahegyi Sándorné, ha vala­milyen apróbb hibát észre­vesz, visszaadja társának. Emiatt nincs harag. Így szok­ták meg, ezt tartják természe­tesnek. Nem így azok, aki­ket a javításra visszaadott munkadarab után is újra el­lenőrizni kell, mert vagy nem javítják ki, vagy újra elna­gyolják. Ezeknek a száma vál­tozó. Főleg az új dolgozókból verbuválódnak. Nem, azt egy­általán nem állíthatom, hogy ilyenkor mindegyikük a nya­kamba ugrik, s megköszöni, hogy visszaadtam javításra az 6 általa jónak hitt munkát. Ebből is látszik, hogy beosz­tásom sohasem tartozott, és ma sem tartozik a hálás fel­adatok közé. — Igen, tapasztaltam nyeg­leséget, cinizmust, részesül­tem igaztalan, vádló szavak­ban. Eleinte rosszulesett, ké­sőbb tudomásul vettem, ami­korra pedig megedződtem, ak­korra megszoktam. Most már tudom, kitől, mit lehet fel­venni. Aztán ők is megszok­tak engem. Nem, durva szó­val sohasem próbálkoztam, de a kiadott utasítások be­tartását mindig megkövetel­tem és megkövetelem. Ezt ké­rik tőlem a feletteseim iS. S ebben segítenek nekem a jól dolgozókon kívül a blokk­vezetők is. * I í — Mindegyik? Ezt már Papp Andrásnétól a meósok csoportvezetőjétől kérdezem, aki 16. éve tévé-; kenykedik ebben a beosztás­ban. Előtte két évig ő is var­rógép mellett, teljesítményben dolgozott, s kezei közül csak jó termék került ki. Ebből az igényességéből azóta sem sze­ret engedni. — Könnyebb lenne a dol­gunk, ha minden blokkveze­tő olyan következetesen szá­mon kérné a minőséget, mint Csernik Istvánné. Hozzá kö­zelít még az ötös szalag ve­zetője, Tupi Sándorné is. Saj­nos az előbbieket nem mond­hatom el a tízes, meg a ha­tos szalagról. Itt van nekünk most a legtöbb gondunk. Még mindig a mennyiségre hajta­nak! Vagyis saját munkájuk­kal szemben nem elég igénye­sek. Pedig ők is tudják, hogy csak a jót veszik meg tő­lünk. Csak azért adnak több pénzt, csak így lesz nagyobb a nyereség, gazdaságosabb a gyártás. Nekünk a legkisebb hibával sem szabad elenged­ni a terméket, mert igen szi­gorúak a követelmények. Ezt a munkájukat könnyelműen felfogó dolgozó társaimnak is meg kellene érteni, s ennek szellemében cselekedni. * '■— És most adjuk át a szót Janesók Lászlónénak, a meó vezetőjének. Miként látja, íté­li meg a termékek minőségé­nek alakulását? — Igaz, hogy erre az évre vállalt 94,5 százalékos első osztályú áru termelésének részarányát május 31-ig, csak 93,4 százalékra teljesítettük. Mégis azt kell mondanom hogy fejlődés van. Ugyanis a kon­fekcióüzem dolgozóinak hi­bájából igen elenyésző, — csu­pán 0,02 százalék a hibás áru. Lehet, hogy ezek után a kí­vülálló másként ítéli meg az én véleményemet. — Ezek szerint elégedett a minőséggel ? v — Erről szó sincs! Csak sze­retném hangsúlyozni, hogy a változtatás lehetőségét és fel­tételeit nem nálunk, Gyar­maton kell keresni, hanem Bu­dapesten, ahonnan kiszabva kapjuk meg az összevarrásra váró termékeket. Tudomásom szerint az előrelépés érdeké­ben április 1-től Budapesten minden vég készkelmét mi­nőségileg átvizsgálnak, s csak a kifogástalanokat dolgozzák fel. Egyébként a MERT (Mi­nőségellenőrző Részvénytár­saság képviselői) írásba is fog­lalták, hogy az általunk gyár­tót konfekciótermékek mi­nősége meghaladja a testvér­gyáregységekét. A belföldi szállítmányokat átvevő Ruhá­zati Minőségellenőrző Inté­zet megbízottai 1974 óta egyetlen kiszállított tételt sem reklamáltak. Miben lá­tom a nálunk bekövetkezett, előnyös változás okát — is­métli a kérdést, majd így foly­tatja : — Versenyképességünk érdekében előnyösen meg­változott a dolgozók- szemléle­te. Egyre gyarapodik azoknak a tábora, akik úgy vélik, s en­nek szellemében termelnek; csak a jó minőségű árut ve­szik meg. A másik dolog, hogy szigorúbb lett az ellenőrzés is. * Amennyiben javul a kelmék minősége, akkor a gyarmati kollektíva állja a szavát. A meósok segítségével, még ak­kor is, ha a dolgozók és a me­ósok közötti előnyös kapcso­lat javulásának ellenére to­vábbra is hálátlan beosztás marad meósnak lenni. V. K. Igen; hatvanam — de nem is igaz: valamivel többen, mert a kiszolgáló „személy­zet” is segíti munkájukat. Szóval, június negyedikétől kezdve jó néhányan megkezd­ték a kányási példa folytatá­sát Szorospatakon. * A magyar szénbányászko­dás történetében először — és elsőként, a múlt eszten­dőben a Nógrádi Szénbányák kányási aknaüzemében — ve­zették be, ha jól emlékszem, négyhónapos időtartamra csupán kísérleti jelleggel a folyamatos munkarendet. Ami — bevált. Laczkó István aknaüzem-vezetővel beszél­gettem a múltkoriban, épp e téma kapcsán is, s mondotta; „Kísérletünk sikerrel járt. Főként két "témában» diadal­maskodtunk : egyrészt sike­rült maximálisan kihasználni a nagy értékű berendezéseket, másrészt javult a minőség. Sőt — akkor, hogy emellett még dicsekedhessünk is — a munkafegyelemmel is sike­rült zöldágra vergődni. El­enyésző volt a kieső műsza­kok száma.” A kányási folyamatos mun­karend — mialatt állandóan: ünnep-, s máskori munka­szüneti napokon is végzett termelés értendő — országos érdeklődést váltott ki. Mi­több: iparági elismerésre is számot tarthat a kezdemé­nyezés, s várhatóan a Ma­gyar Szénbányászati Tröszt Termelo-zövetkezeti középvezetők Döntő „láncszemek" a gazdaságban TERMELŐSZÖVETKEZE­TI zárszámadó közgyűlésen hangzott el, amikor az egyes ágazatok eredményeit értékel­ték, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés egyes ágaza­taiban az alacsony szintű, a kívánalmaktól és a tervektől elmaradt, ráfizetéses termelést elsősorban az adott középve-- zetés munkájának hiányossá­gai okozták. Az ágazatvezető hozzászólá­sában önkritikusan nézett szembe az elkövetett hibák­kal. Az viszont már nem volt eléggé világos számára, miért éppen az év végi záráskor te­szi ezt szóvá a vezetés beszá­molója. Év közben néhány „beteg dolgot” még orvosolni lehetett volna. így a jogos kri­tikát úgy fogadta, mint „felül­ről jövőt”, a „kívülállók” sza- batosabb és felelősségmente- sebb véleményét, hiszen köz­ismert, bírálni mindig köny- nyebb, mint cselekvőén együtt­működni, a közös probléma- megoldás útjait együtt keres­ni, megtalálni és közös felelős­séget vállalni. Érdemes elgondolkozni az említett példa alapján, hogy a mindinkább iparszerűvé vá­ló mezőgazdaságunkban, az egyre jobban terebélyesedő ágazati méretekben, az újsze­rű, technológiákban, a tudo­mányos módszerek gyors be­vonásában, rendszerekben ki­bontakozó termelésben mi a szerepük és hol helyezkednek el a termelőszövetkezeti kö­zépvezetők? Kifejezhető-e, mérhető-e számokban mun­kájuk, szerepük? Nem az jelzi súlyukat, hogy számuk megközelíti a nyolc­százat. Még az sem, hogy ese­tenként ma már nagyobb te­rületek irányító „gazdái”, mint amekkora több mint egy évtizede egy termelőszövetke­zet nagysága volt. Keveset fe­jez ki az is, hogy átlagosan, több mint négymillió forint állóeszközértékért felelnek. Az viszont már sókat mond, hogy az agráregyetemeken ta­nuló megyei fiataljaink évről évre nagy ambícióval, tettre- készséggel, szívesen jönnek „haza” sőt, más megyékből is érkeznek értékes 'szakem­berek a mezőgazdasági terme­lés számára nehéz, de az örök újítást és megújulást jelentő vidékünkre, ahol az első idő­szakban leginkább mint kö­zépvezetők veszik ki részü­ket a gazdálkodás gyakorla­tából, s nem egy vált már kö­zülük első számú vezetővé. • A középvezetők megítélésé­nél abból kell kiindulni, hogy terveink és céljaink a terme­lőszövetkezetek szántóföldje­in, istállóiban, elsősorban a középvezetés által szervezett,' és irányított területeken dől­nek el. A számok tanúsága szerint a több mint 260 fel­sőfokú és 350 középvégzett­séggel rendelkező „második vonal” hatalmas szellemi erőt képvisel, ha megvannak lehe­tőségeik az alkotó munkára, főnökeik és beosztottaik egy­aránt vezetőként tisztelik őket, vagy csak egy fogaskerék a gépezetben, amely alkalma­sint kicserélhető. Mert való­ban különböző érdekszférák ütközőpontjaiban helyezked­nek el. Tőlük függ az ellentmondások, feszültségek feloldásának nagy része. AZ MA MAR NEM VITA­TOTT, hogy jelenleg egy ága­zat bonyolultabb, összetet­tebb szervezet, mint a hatva­nas évek közepén, alacsony szinten, elaprózott termelési szerkezettel, sok állami se­gédlettel dolgozó kisüzeme­ink. Egy középvezetőnek, még a legegyszerűbbnek tűnő bú­zatermesztésnél is számtalan dolgot kell tudnia. Többek között, hogy az ajánlott mint­egy negyedszáz fajta közül he­lyileg melyiket kell termesz­teni, mire képes az adott fek­vésű és talajadottságú tábla, mi hiányzik a termőföldből, amit vegyi vagy szerves anyaggal pótolni kell, milyen a mikroklíma, a gépi techno­lógiát hol és hogyan kell al­kalmazni, várható-e betegség és hogyan lehet megelőzni, ha pedig fellép, a növényvédős mellett tudjon „asszisztálni”. Ismernie kell a minél kisebb, szem veszteséggel járó aratás „receptjét”, s nem utolsósor­ban közvetlen munkatársait, dolgozóit, kire, mit bízhat és mit nem, hogy megértesse és végrehajtassa utasításait. Talán az emberismeret a legnehezebb, ezeket az egye­temeken se tanítják. A gaz­dálkodás hétköznapjaiban kell tehát elsajátítani, pótolni a hi­ányt, Mert nem nagy dolgok­ról van szó: a megszerzett diplomával nem jár együtt a magas vezetői beosztás kell a fokozatosság, a sok, újsze­rű, komplex feladattal való sikeres megbirkózás után az előrejutás, a felemelkedés öröme. Ehhez pedig a szak- tudományok mellett nem árt egy kis pedagógiai érzékkel rendelkezni, hogy tudja meg­értetni az újszerű feladatokat, pszichológiai ismereteket bir­tokolni, hogy ne felejtsen el előre köszönni az idősebb tsz- tagnak, szociológiát, hogy a közösségbe való beilleszkede- sük minél zökkenőmentesebb legyen. Nem egy ágazatban értekei már kiváló eredményeket. Kedvezőtlen adottságok mel­lett is voltak ágazatok, ahol búzából termett 43—45 mázsa, kukoricából 64—65 mázsa, cukorrépából 405—410 mázsa, lucernából, 81—82 mázsa, burgonyából 350 mázsa hek­táronként, fajlagosan keve­sebb költségráfordítással. Van-e valamiféle általánosít­ható tanulság? Ezeknél az üzemeknél a vezetésben a si­ker és kudarc közös volt, az üzem jövőjét meghatározó döntésekbe már az előkészí­tés szakaszában bevonták a középvezetőket, segítették problémáik megoldását. Mert az a középvezető, akinek több száz hektár termés a munka- területe, „íróasztala”, nem mindegy, hogyan közlekedik, milyenek a munkakörülmé­nyei, családjával mikor ta­lálkozik. Mert az is kimuta­tott tény, hogy körükben elég nagy a mozgás, a fluktuáció, és ez azért is figyelmeztető, mert legtöbbször nem a fize­tést keveslik, a lakáskörül­ményt „kárhoztatják”, ha­nem a helyi, munkahelyi lég­kört, amely sok esetben tő­lük sem független. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága éppen a közelmúltban a középvezetők­nél szabta legfontosabb fel­adatként a vezetői hármas ■ követelményrendszer foko­zott érvényesülését, a politi­kai és szakmai képzettség ja­vítását. Mert ha valahol fon­tos a jó vezetőkészség, az emberekkel „bánni tudás”, a gazdaságpolitikai kérdések megértése és egyértelmű köz­vetítése, a napi informáltság, a nagy dolgok mellett meglát­ni az aprót, akkor itt elen­gedhetetlen. A KÖZÉPVEZETÉS a párt' politikájának végrehajtását azzal biztosítja, hogy a helyi körülmények alapján, a ren­delkezésre álló lehetőségek­ből a legtöbbet teljesíti. Dön­tő „láncszemei”, tényezői a gazdaságnak, akik csak az üzemi első vezetéssel kar­öltve képesek az előttük ál­ló, s mind nehezebb felada­tok sikeres megoldására. Dr. Gyöngyösi István A kányási példa nyomán Hatvanan elkezdték — Ne higgye! Jobb kedv* vei dolgoznak az emberek egy, a terveit mindig teljesí* tő, jó eredményeket elérő, nem kínlódó üzemben. Már­pedig az új rendtől ez várha­tó. „ w,,.. , — A siker azonban a gépe* vallalatai is „átveszik’. Utto* ben a harmadik megbeszélő- ken is _ áll, vagy bukik.. r ójellegű a ,,nógrádi agy— súnket, melyek során vala* — Mindenképpen Ezzel is trösztök” munkája. Akik mennyi felvetődött gondot számolnunk kellett, hiszen megprobalkoztak a szokat- tisztáztuk. Nyugodtan mond* nem teliesen kieléeítő _ nél­l annal. a kezdetben lehetet* hatom, hogy - e kifejezéssel dául -aTF-6-<S t.pusú ^é* lennek tűnő elképzelés meg- élve most már minden pék alkatrészellátása, s nem valositasaval. ............ „klappol”. Segítette munkán- mai „gyerekek” maguk a ma­^ ne%y a^aa, közül három kát a párt*, a KISZ- és a sinák sem. A hibák azonnali, Kanyas, Menkes es Szó* szakszervezet is, mindemel- gyors kijavítása miatt osztot- rospatak júniustól folya* lett valamennyi dolgozóval tunk be minden egyes csapat* matos munkarend szerint dől* személyesen taglaltuk a dől* hoz lakatosokat, s másképp gozl i ,. t, S°k várható alakulását. is igyekszünk elejét venni a — Nálunk — mondja Po- — Mi váltotta ki a legna- meghibásodásoknak. Komc­szuk József, a szorospataki gyobb ellenkezést? Mert era- iyabb zavar, hosszabb állás íí eZfi ° «- e®ye ot e “ J^et 11 tét te volt ez is. esetén sem kényszerülnek [ ™t>eppel. dolgoz«; Pa- — A szokatlan munkaidő- tétlenségre a dolgozók: ezei­uach József es Novaki Jó- beosztás. De, miként ez Ká- fé]e olyan más jellegű ram­zsef vezette brigádoknál „val- ".vason már kiderült, csak kát végezhetnek, ami a pika­szentemh kezd<*ben “«katlan. natnyi kieses behozását se­sSeptember 30-ig kísérleti — S mi aratta a legna* „{then jelleggel álltunk át az újra s gyob sikert? “ - Nem kis fába vágták a ha úgy latjuk, elkepzeleseink — A pénz... A nagyobb feiszéiüket valóra válnak, az EHOR-gé- kereseti lehetőség. Régi, ha- _ Tudjuk nehéz a feladat peseknel is bevezetjük a fo- gyományos módi termelésnél s azt is: nagyon oda kell fo­lyamatos munkarendet egy dolgozo műszakonként gyelni az emberek vélemé­— így hat: dolgoznak ej- 252 forintot keresett, most a „yére, tanácsára, javaslataira. neÍöntPP • V<ffr‘ f Unnep' “ff**“ teljesítés 302 csak eképpen lehetünk ered- napokon is. S teszik-e szive- forintot er, A „kísérlet” be- menyesek fejeztével, szeptember végén sen? — Nézze! Tény, hogy min- pedig minden egyes műszak- den eddig új, szokatlan, bízó- ra még 20 forintot fizetünk nyos ellenkezésfélét vált ki ki a folyamatos munkarend- az emberekből. Hosszas meg- ben résztvevő csapatok tag- g.yőzés, győzködés, magyará- jainak. zás, megértetés ke.lett ná- — Tehát csak a pénzen lünk is, hogy érveinket el múlik...? tudjuk fogadtatni. — S mindenki egyetértett? — Most tartottuk ez ifgy­— Többet járja a bányát az aknaüzem-vezető is? — Most mindenhol ott kell lennünk. Igen: mostantól éjjel is, nappal is, ünnepnapon is... Karácsony György NÓGRÁD — 1979. június 12., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom