Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

4

A munkahelyi művelődési bizottságokról

Egy-egy közösség műveltségi szintjének emelése, önművelésük eredményessége a2 egyén aktivitásától függ. A művelődésben elért eredményeket tulajdonképpen számokkal, adatokkal Is kifejezhetjük. Statisztikailag pontosan kimutatható a fejlődés: egy adott időszakban, hol,.hányán tanultak munka után, hányán és milyen kulturális programókon '-ettek részt, tagjai-e kluboknak, szakköröknek, könyvtárnak, hány könyvet olvastak el stb. Lehetne még sorolni bőven a meghatározásokat, amelyeket sokszor — egy hatalmas, szinte áttekinthetetlenül zsúfolt táblázatba beírva végül is számokkal azonosítunk, azokat tartva a lényegesnek. Majd az adatokat — olykor, hogy a táblázat mutatósabb legyen, színes tollal ékítve — összegezzük és számszerűen kimutathatjuk a közösségnek a közművelődésben elért eredményeit. S miután azt tapasztaljuk, hogy a végleges adatok az előző évhez (évekhez) viszonyítva mennyiségileg jelentős (vagy kevésbé jelentős) növekedést mutatnak (de mutatnak!) megnyugszunk és elégedetten gondolunk az elmúlt esztendőre, s (természetesen?!) bizakodással a jövőbe. Ezt a feladatot is teljesítettük, kipipálhatjuk a múlt évi vállalások listájáról. ..Most már jöhet az idei terv, az újabb feladatvállalások sora.

A minőségi követelmények Iránti egyre jogosabb gazdasági és társadalmi igény kielégítéséhez nem elég csak a gazdasági életben való jártasság. A szakmai ismeretek elméleti és gyakorlati alkalmazása csak az összefüggések sokoldalú ismeretében eredményes. Ezek felismeréséhez azonban nem elegendő a szűk szakmai ismeret. Az általános műveltség, a folyamatos önművelés, tájékozódás legalább olyan jelentős és befolyásoló lehet a gazdasági munkában, mint a szakmai tudás, a szakmai gyakorlat Azok a gazdasági vezetők, akik ezt fölismerik és beosz- tottafktóL, munkatársaiktól — akárcsak önmaguktól — a művelését elvárják, jelentős változást tapasztalhatnak a munka minőségében is.

Közvetve miniszteri rendelet is segíti azokat a gazdasági vezetőket, akik ,a társadalom és az egyén közös érdekét látják abban, hogy a dolgozóknak ne pusztán termelési kapcsolatuk legyen a munkahelyükkel. Gyárakban, üzemekben, vállalatoknál — e rendelet szellemében — művelődési bizottságokat hoztak létre, amelyeknek — helyi szinten — meghatározott szerepük van a közművelődés fejlesztésében.

A művelődési bizottságok eddigi tevékenységét, eredményeit — a megalakulásuk óta eltelt rövid idő miatt — még korai lenne összegezni. Tény, hogy, a helyi adottságok, lehetőségek mindenképpen befolyásolják — olykor — meghatározhatják e bizottságok munkáját. Ezért kell alkalmazkodni a helyi igényekhez, lehetőségekhez, szokásokhoz, nen> pedig irreális feladatokat vállalni. Persze mindezt magas színvonalon. Nincs is központilag megszabva, hogy a művelődési bizottságok konkrétan mit csináljanak. Irányelvek figyelembevételéről van csak szó. Még az egyes helyeken bevált gyakorlat sem biztos, hogy másik helyen, más környezetben hasznosítható, alkalmazható. Nem szabad tehát — kényelemből, gondolatok, ötletek hiányában — egy az egyben átvenni módszereket, máshol bevált programokat meggondolatlanul lemásolni.

Igaz, a művelődési bizottságok helyzete egyáltalában nem könnyű, nem irigylésre méltó. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy e bizottságoknak végül is egy adott termelési egységen belül kell eredményesen működniük. S ilyen körülmények között — legtöbb esetben a termelés- centrikusságot leküzdve — kell a szemléletváltást elérniük S ez nagyon nehéz dolog. Mert még mindig köny- nyebb felkérni a? embereket társadalmi munkára, kommunista műszakra, mint például tanulásra, színházba járásra, egy-egy jő könyv elolvasására stb. biztatni, agitálni. Ilyenkor a szellemi munkát, erőfeszítést fárasztóbbnak tartják, s választják inkább a látszatra könnyebbet, kényelmesebbet, a fizikait. (A „Majd gondolkodik helyettem más.” — alapon.)

Afo

r i z ff#

á k

Ha önnek jó nevelést ad- — egyesek jobban szeretik a tak, ez még nem jelenti azt, holnapi túzokot, hogy valóban meg is kapta.

(Kanári-szigeteki tanárok népi bölcsessége)

X Az alárendelt ereje a föAmikor eljön az ideje, nők gyengeségében rejlik, hogy a verebeket kell etetni (Bizánci szólásmondás)

(Ornitológiái megfigyelés) X

A művelődési bizottságok vezetőinek nem szabad szégyellniük — a felettes szerveik előtt sem — az alapoknál való' kezdést. Mert sok esetben ezt igyekszik takarni a látványosságra, a számok, adatók halmozására való törekvés. Egy rosszul sikerült, vagy az adott közösségben népszerűtlen, „nehezebben emészthető” kulturális program után a vezetőség csak a karját tárja szét „Lám, mi mindent megteszünk, de hiába!” Ne az legyen a fontos, hogy egy-egy rendezvényre szám szerint minél többen menjenek el, hanem az őszinte érdeklődés vezesse a résztvevőket, ne a kényszer. Ezeket az embereket pedig művelődési aktívákként kell „hasznosítani". Bár a jó, a színvonalas kulturális programoknak mindenképpen híre megy a közösségben...

Nemrégen beszélgettem az egyik budapesti gyár művelődési bizottságának vezetőivel. Az elmúlt évi — gyáron belüli — közművelődési tevékenységről számoltak be. Már az éves program összeállításánál, de — a gyakorlati tapasztalatok alapján — az értékelésnél is hangsúlyozták a lépésről lépésre való előrehaladást. Nincsenek könnyű helyzetben, hisizen például a gyár dolgozóinak kétharmada vidékről bejáró... Határozott céljuk a gyár minden dolgozóját bevonni a közművelődésbe. Nem kampányfeladatnak tekintik megbízatásukat! Ügy tűnik — az eddig elért eredményeik alapján —, hogy jő, stabil alapot teremtettek a művelődési bizottság további munkájához. Tudatosították a gyár dolgozóinak többségében a művelődési bizottság létezését. Ez úgy sikerült, hogy a kulturális programokra szerveztek, agitáltak. De nem köteleztek senkit sem! A jól sikerült író-olvasó találkozó, Madách-est, gyári tárlat, szlovákiai irodalmi kirándulás stb. élményeit a résztvevők spontán továbbadták, így egyre többen — még mindig nem elegen! — jelentek meg, vettek részt az újabb rendezvényeken, megmozdulásokon. ..

A fent említett gyár művelődési bizottságának egyik társelnöke maga is gazdasági vezető, főtechnológus. Hadd zárjam e gondolatokat az ő szavaival ......Műveltebb emb

erekkel könnyebb a munka. Nagyobb lehet az elvárás velük szemben. Jobban fogják érteni, összefüggéseiben látni, hogy mit, miért csinálnak. Legyen az betanított munkás, szakmunkás, tervező, vagy gazdasági vezető... Amikor egy gazdasági vezető elvárja a dolgozóitól, hogy művelődjenek, magának is igényt szab!”

Bubrik Gáspár

Műemlék könyvtáraink

Sárospatak, a forradalmak oroszlánbarlang j a

Sárospataki képek: A nagykönyvtár belseje, a kupola- hatást keltő síkmennyezettel.

Petőfi szavaival „a magyar forradalmak oroszlánbarlang- já”-nak nevezett Sárospatakon a Rákóczi út elején emelkedik a valaha országos jelentőségű kollégium épület- csoportja. Az utcára néző kétemeletes homlokzati főszámy 1806-ban épült, itt helyzték el a Pollack Mihály tervei szerint kialakított nagy könyvtártermet A fehér, dór stílusú oszlopsorral körülvett, a védőrácsos karzattal, rozet- tás mennyezettel díszített e- remben őrzik a kollégium régi könyvtárának 30 ezer kötetét

(Ez nem a teljes könyvanyag.)

Igaz, a régi épületrészeket

lebontották, a múlt mégis le- törölhetetlen nyomokat hagyott az intézmény arculatán. Élete összeszövődött a Mohács

Tudjuk, hogy Goethe olyan őstojásnak mondotta a balladát, amelyből a líra, a dráma és az epika kelt ki. Azóta a szakkutatás tisztázta, hogy későbbi fejleményről van szó, amely a néphagyományban a hősének után tűnt föl a középkor végi népi elbeszélő költészet műfajaként.

Áttekinthetetlenül gazdag az az Irodalom, amely a balladákról szól, tudományos alapossággal tárgyalva a műfaj kialakulásának gazdasági, történelmi, társadalmi hátterét, terjedésének útját, virágzásának századait a különböző országokban, a népek körében, hatását a későbbi századokban, újabbkori reneszánszának okait s még megannyi más, témához tartozó kérdést.

Mindazonáltal a ballada, mint azt Vargyas Lajos is hangoztatja, elsősorban nem tudomány, hanem művészet. S ekként sem elsősorban olvasmány, hanem mint a legtöbb népköltészeti műfaj, énekelve fejti ki messze sugárzó hatását. I

Vargyas Lajos a balladakutatás nemzetközi rangú tudósa. A magyar népballada és Európa című könyve, csakúgy, mint egyéb munkái, alapműveknek számítanak a

önvvekróT

BALLADASKÖIWV

hazai szakirodalomban, s nagy népszerűségnek örvendenek az érdeklődő közönség körében is. Minden bizonnyal így lesz ez újabb könyvével, a Balladáskönnyvvel. Ez szélesebb rétegeknek szól, annál is inkább, mert nemcsak a szöveget, hanem a dallamot is kézbe adja általa a szerző. Igaz, kétkötetes nagy művében szintén ezt tette, s gazdagabb is volt, mint a jelen válogatás. A drága és hatalmas könyv azonban régen elfogyott. Mostani balladaválogatása lényegesen olcsóbb, többen megvásárolhatják, s bár gazdagságában sem versenyezhet az előbbivel, a válogatás szempontjai hasonlóak ahhoz. Amint azt a válogatásról maga Vargyas Lajos írja, elsősorban a dallamtalan darabokat, s a töredékes, vagy romlott szövegű balladákat hagyta ki a mostani köhyvből, amelyben 134 nyilvántartott magyar balladatípusból hetvenet szerepeltet. Ezen típusok közül néhányat több változatban is közöl, módot nyújtva a válogatásra azoknak, akik a balladákat énekelni akarják.

•Manapság, amikor a néphagyomány áramába, az ifjúság köréből is sokan bekapcsolódnak, a művészetek mind több ágát tevékenyen művelik különösen örvendetes a népművészettel hivatásszerűen foglalkozók azon törekvése, hogy segítséget nyújtanak számukra ebben a formában is. Vargyas Lajos ballada-énekeskönyve a legmagasabb szinten elégíti ki ezt az igényt, nékülözhetetlen kalauz a balladák világához.

A könyv minden egyes lapja csodálatosan zeng azoknak,

akik eíéneklik, vagy megszólaltatják a lejegyzett dallamokat. Jómagam is — Ter- sánszky Józsi Jenő példájára emlékezve .— furulyát vettem a kezembe a könyv „olvasásához”. Nem állítom, hogy bárkinek is gyönyörűséget jelentett volna játékom hallgatása, hiszen még csak kismestere sem vagyok e hangszernek, magamnak azonban az volt. S ezt is csak azért emlitem, hogy éneklésre, játékra biztassam azokat, akik ezt a Balladáskönyvet kézbe veszik.

Természetesen, olvasnivaló is van a könyvben, mégpedig Vargyas Lajos kitűnő és tö mör tanulmánya a balladáról. Ebben mondja el a középkori parasztság nagy alkotásáról mindazt, amit tudni illik róla. Kezdve a XIV. és XV. századi európai virágzástól a XVIII. század végi és múlt századi újabb reneszán szán át — amióta újabb kö zönscget hódított meg a balladái szépség — egészen nap jainkig.

A könyv „ballada! szépségűét vegyük most szó szerint.

(Zeneműkiadó, Budapest 1979.)

Tóth Elemér

utáni művelődés szinte minden jelentősebb mozzanatával. Szülője a magyar reformáció volt. Perényi Péter alapította 1531-ben a. Sárospatakot nemzedékekre fontos kulturális központtá avató református i főiskolát A vár később, a XVII. század elején a Rá- kóczi-család birtokába kér riilt. Lórántffy Zsuzsánna és férje, Rákóczi György ritka, áldozatkészséggel munkálkodott a főiskola magas színvonalra emelésén. 1650-ben, nyomdát állítottak fel, s meghívták Comeniust, a cseh— morva pedagógust, aki itt- tartózkodása alatt írta Orbls sensaulim pictus (A látható világ képekben) című íó művét.

De a legnagyobb megpróbáltatás is a Rákócziak idejében érte az iskolát 1660- ban Lórántffy Zsuzsanna és il. Rákóczi György halálával a sárospataki uradalom Báthory Zsófiára szállt, aki az iskola épületét és ingatlan javait a jezsuitáknak adományozta, a tanárokat, diákokat pedig elűzte. A Debrecenből, Gyulafehérvárra, majd Göncre és Kassára vándorló iskola csak 1714-ben térhetett visz- sza végleg Sárospatakra.

Gyarapodás

bfinfetéspénzbfil

A hosszú hányattatás alatt,

az országszerte becsült és a Rákóczi-könyvtárral bővült anyag csaknem teljesen elpusztult. A nagyobb diákok vándorlásuk során azonban, magukkal vitték a nyomda és a könyvtár megmenthető részeit.

Ennék köszönhető, hogy a könyvtár ma Is sok értékes külföldi könyvet és közel ezer régi magyar könyvet (RMK) mondhat magáénak. Közülük Vámosi György Istenes elmélkedések és Pécsi Lukács Az kér. hadakozásnak tüköré című műve, valamint a Magyar imádságoskönyv, kinek az fedele ezüstös — még Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárában sem szerepelnek.

A Rákóczi-könyvtár ma is meglevő darabjai közül a nagy ivrétalakú párizsi polygot bibliának, — amelynek kiadására egy előkelő francia egész vagyonát ráköltötte —, csak a harmadik kötéteről tudunk.

Az 1646-os Novus Atlas, vagyis Az világnak leírása szép új és értékés lapokon féltve őrzött kincse a könyvtárnak. Mégis azok a példányok a legbecsesebbek, amelyek valamely régi, híres személyiség kezenyomát viselik. Több, I. Rákóczi György feljegyzését őrző könyvet találhatunk itt, az egyik ősnvom- tatvány hátlapjára pedig Apáczai írta „Johannis Csere Anno 1649... dec. .5.”

Az 1590-es keltezésű Vizsoly! Szent Biblia Szécsi Mária pecsétjét viseli. A Vizsoly! volt a teljes biblia első magyar fordítása, faximiléje, a közeljövőben jelenik meg.

A kéziratanyag nagy része iskolai, úgynevezett melo- diariumos könyv. Gyűjteményes munkák ezek, szájhagyomány útján terjedő meséket) nótákat, verseket jegyeztek fel bennük az Iskola diákjai.

Külön részt képez a Win- dischgrátze-könyvtár, amely csakúgy mint a Kazinczy- gyűjtemény és a Telekikönyvtár egy része, vásárlás útján került a főiskola birtokába.

A könyvbeszerzést 1775-től) az iskolai büntetés pénzből fedezték. Ezt az évente 120 forintra tehető összeget a mai gyár nyelven beszélő, a köH nyörgésmulasztó, kártyázó,' pipázó, 1828-ban a tarka nyakkandőt viselő, 1836-tól pedig a könyveket vissza nem szolgáltató diákok fizet-; ték.

9 bujdosó dióbob zászlója

1951-ben államosítottál? á sárospataki főiskolát, a kapcsolódó . részek, a múzeum, az adattár, a levéltár, és a könyvtár azonban Itt maradt: Ekkor kapta az intézmény a Tíszáninneni Református Egyház Tudományos Gyűjteménye elnevezést

Ä közel 250 ezer kötetet számláló könyvtár állomás nyának csak gyenge egynes gyede teológiai, mű. Értékes' irodalomtörténeti, tö -tén iUu- dományi, jogi, pedagógiai és filozófiai anyaga révén a tudományos könyvtárak sorá-j ba lépett. A vendégszobák különösen a nyári időszakban foglaltak, de az év többi részében is minden napra jut) egy-két olvasó. Sokan érdeklődnek az adattár, más néven a faluszeminárium anyaga iránt Ennek gyűjtése a 30- as években indult mindert hely- és gyülekezet történeti aprónyomtatványt egyház-) történeti adalékot beszerez) de ugyanakkor megtalálhatjuk Itt a Kálvin tér 1880-as képét ábrázoló levelezőlapot is.

A levéltár a gyűjtemény kü* lönválása óta nemcsak a ko-) rabeli okmányokat őrzi, hanem a magyar és külföldi úgjmevezett protestantikákat) az adventista, baptista, jeho- vista, stb. iratokat is begyűjti)

A környék üdülőiből évervJ te 40 ezer turista keresi fel a nagy hírű főiskola épületét, amelynek falai között tanult Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Fe-! renc, Nagyváthy János, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan) Tompa Mihály és még sokan mások. Csupán e nagy nevek emlegetése nem csalogatna ide ennyi látogatót. Az igazi vonzerő a régi épületben működő múzeum, ahol a belépőket megcsapja a néhai kollégium mi élet szele. ,

Mátraházi ZsazMf