Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-30 / 151. szám

Városdicséro

I gaz, hogy városellenes * ülőket élünk, de az Idők mindig városellenesek voltak. Abban a haragban, amelyre a bibliai isten gerjedt Bábel tornyának építői ellen, alighanem ott dolgozott a Bábel-környéki falvak parasztjainak és pásztorainak dühe is a toronnyal hivalkodó városiak ellen: a falusiak mindis» úgy érezték, hogy a rossz a városból jön rájuk: hol az erőszakos adószedő, hol a furfangos kereskedő képében. Talán. az iparos-kereske- c'.ő Athén és a földművelő Soárta háborúskodásai mögött is a város-falu ellentét dolgozott, a római kori Itália po'tárh óborús feszültségei pedig határozottan a városifalusi magatartás és erkölcs különbözőségének eszmetörté- Pe1:: képében jelentkeztek. A városellenességnek tehát nagy hagyományai vannak: az életre szóló intelmek között, fa- j"si gyerekként, velem is hamar megtanították. hogy a városi ember mind hamis és hogy „Pest — feketére fest”.

Most azonban nem a városfal a ellentétéről van szó. Most a városiak lettek városellenesek. A világ településszociológiái irodalma bőséggel kínálja haditudósításait arról a lázadásról, amellyel a városi emberek világszerte saját életkereteik és életmódjuk ellen fordultak. Egyszerre szorítókká lettek a zsúfolt bérházketrecek, a tömött villamoskocsik és autóbuszok, a nyüzsgő körutak és sugárutak, a zsongó áruházméhkasok, a harsogó\ stadionok, a mesterséges és mesterkélt játszóterek, a zsebkendő.nyi sétahelyek és úgynevezett zöldterületek, s a városi ember szabad térségért, levegőért, erdő-mezőért és csöndért kezdett kiabálni, és megkezdődött egy huszadik századi népvándorlás: a városiak szabadba, természetbe, faluba áramlása. Tünetei közismertek ennek a népvándorlásnak: a hétvégi turistatömegek özönlései és szemétnyomai erdőn-mezőn- réten-nádon, meg az úgynevezett üdülőterületek felparcellázása úgynevezett üdülőtelkekre, amelyeken úgynevezett hét végi házak állnak. (Magyarországon több százezer épült tíz év alatt), vagy úgynevezett hobbikertek települtek: két sor vöröshagyma, egy sor zeller, tíz tő paradicsom, húsz bokor ribizli, harminc fészek korai burgonya. Ismert az a tünet, hogy a városból mint lakóterületről is megkezdődött a menekülés: a történelmi belvárosok a kereskedelem és az ügyintézés központjaivá szegényednek, a lakók a város peremekre húzódnak, a tehetősebbek kertvárosi villanegyedeket alakítanak ki, a kevésbé tehetősek a zöldterületekbe ékelt lakótelepi házakat szállják meg, de akár kertváros, akár lakótelep, a történelmi városmagok körül egy »vissza a termé- szetbe”-nosztalgiájú bolygóváros-rendszer vagy alvóvárosrendszer alakult ki, a városok szétterülnek, elfoglalván az erdök-ligetek-szántók helyét. A városellenesség tehát paradox eredményt hoz: a városok növekedését.

A város tehát, mint életünk kerete és életmódunk meghatározója, olyan '•eali tás, amely ellen lázadni lehet, de amelytől megszabadulni úgy sem tudunk, lázadás helyett ezért bölcsebb * lakhatóvá tételén buzgólkodni.

É.., aki érzelmileg kívül is maradtam ezen a városellenes lázadáson, mert húsz évig falun éltem ugyan, de harminc év óta az ország egyetlen nagyvárosának, Budapestnek a vonzásában élek és várospár- tiságöm odáig megy, hogy szülőfalumnak, Újkígyósnak is városias viszonyokat kívánok, e viszonyokban pedig civilizált létfeltételeket értek (azt értem például, hogy az egymással szemben lakó Bán- fiék és Harangozóék télen- nyáron száraz lábbal tudjanak átmenni egymáshoz). Paulhans Peters, német szerző a városellenesség mai általános légkörében szinte provokatív alcímmel vívja ki az olvasó figyelmét: „A város az emberért” — mondja a főcím és „Védőbeszéd a város.i élet mellett” — mondja tüntetőén az alcím.

A zt hittem, hogy vitaira- tot veszek a kezembe, telistele egy nemzetközi urbánusnépi vita urbánus (tehát várospárt) érveivel, ebben azonban csalódnom kellett. A szerző nem merült bele ideológiai kérdésekbe; szakember, akinek csak szakmai kérdésekről van szava. De min* szakembernek, van azért neki is egy rögeszméje. És ez a rögeszme az, hogy a város igenis lakhatóvá tehető, s ehhez nem kell más, mint egy tendencia megfordítása. A városfejlődés ma az egyfunk- cióság felé halad, holott minden részletében a többfunkció- júság irányába kell fejleszteni' akkor lakható lesz — hajtogatja a szerző. Engedjék meg, hogy ezt röviden megmagyarázzam.

A városod fejlődése ma — és nemcsak Frankfurté vagy New Yorké, hanem Moszkváé, Budapesté és Salgótarjáné is — a városelemek teljes munkamegosztása felé halad. Az üzleti negyed csak üzleti negyed, A hivatali negyed csak

hivatali. A lakónegyed csak alvónegyed. A diáknegyed is csak diaknegyed. Az utca csak a közlekedés terepe. A zöld terület csak zöld terület. Az üzleti negyed azért zsúfolt, magakellető, „konzumpolisz”- jeííegű, ahogy a szerző mondja: városrész „az ári^házak

halálos ölelésében”. A hivatali negyed estére kihalt kísértetváros, a lakónegyed ugyanez nappal, a kertvárosok villáiban ülnek-unatkoznak a „zöld özvegyek”, a világ sok nagyvárosában egész napra otthon hagyott feleségek, a diákne* gyedek pedig tanítási szünetekben válnak kísértetváro-. sokká. Az utca is elsivárosul, ha csak autók száguldoznak rajta, a zöld terület pedig érteimét veszíti, ha csak annyi értelme van, hogy zöld terület, amely javítja a város oxigénellátási statisztikáját, mert azt mondja a szerző — 'és igaza van —: „Az olyan terület, amelyre nem léphetünk, nem élhotő át, és így gyakorlatilag nem is létezik”. Mit követel tehát? Olyan várost, amelyet folyton átélhetünk, vagyis használhatunk, birtokba vehetünk. Olyan városrészeket tehát, amelyek teljes emberségünkben szolgálnak bennünket, amelyekbe nemcsak aludni járunk haza, vagy amelyeken nemcsak keresztül szaladunk.

Mint városi lokálpatrióta és lakótelepi lakó, naponta érzékelem, hogyan törekszünk ösztönösen is a munkarriegosztás- tendencia ellen cselekedni, hogyan próbáljuk a városelemeket többfunkciójúvá tenni. Most már csak egyetlen példára van idő: az aluljárókéra.. A várostervezés és a hatóság egyetlen feladatra szánta őket: járjunk át rajtuk. De a városlakók újra és újra megpróbálnak megállni bennük, randevúzni bennük, trécselni bennük, és igenis galerizni bennük, meg főtt kukoricát, napraforgót, fonott kosarat árulni bennük — és nincs igaza annak, aki „rendet akar teremteni” az aluljárókban, hogy csak fegyelmezetten áthaladjunk rajtuk, mert egy város lakhatóságához nyüzsgő-eleven aluljárói is hozzátartoznak.

Szerencsére nem hagyjuk

*“* magunkat. Tetszik, nem tetszik, itt lakunk és fogunk lakni: meg kell tanulnunk városul, ha egyszer máshol nem is lesz számunkra hely.

...,

'

‘

■'(If.l'iií'f.! i;f S; !;-'

Il ii I l i r. ■;

Balassagyarmaton, a Rákóczi fejedelem úton beépítik a képünkön látható foghíjas telket, ahová az UVATERV tervei alapján az Állami Biztosító új irodaépülete és az MSZMP Oktatási Igazgatóság kap majd otthont. — kulcsár —

Faragó Vilmos

A végrehajtó bizottság megtárgyalta

Családi ünnepek

Szép hagyományaink közül való, hogy a nagy emberi sorsfordulók, születés, házasság és az elmúlás a kis és a nagyobb család, a munkaközösség meghitt ünnepei is. Lassan-lassan bevett szokássá válik, hogy az emberek megosztják örömeiket barátaikkal, munkatársaikkal, a brigáddal, a munkahelyi közösséggel. Mint ahogy barátok, munkatársak osztoznak a szomorúságban is, amelyet szerettei elvesztésén érez az ember.

Több nagyüzemben, így a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a- Lampart ZJM salgótarjáni gyárában, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a salgótarjáni öblös- és síküveggyárban, a Nógrád

megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál gyakran rendeznek csoportos, tíz-tizen- két gyermeknek névadó ünnepséget. Más üzemekben, intézményeknél évente legalább egy alkalommal összejönnek a szülők, a munkatársak, hogy együtt, immár hivatalosan is nevet válasszanak az újszülötteknek, a cseperedő 'gyermeknek. S a megye két városában, falvaiban egyre több azoknak a fiataloknak a száma, akik az anyakönyvvezető, az ünneplőbe öltözött tanácselnök előtt, KlSZ-eslfüvőn mondják ki boldog lobogással az igent. Igaz, ma még ritka esemény, de valóban esemény, hogy a tanácson köszöntik az ezüst-, vagy aranylákodalmu- kat ünneplő, munkában megKEREKEK HELYETT ELEKTROMÁGNESES HULLÁM

Az idén kezdik meg Alma- Atában az első szovjet mágneses függesztésű vonat pályájának építését. A vagonok óránként több mint százkilométeres sebességgel száguldanak majd. A szerelvényt mágneses erők tartják fenn, mozgásukat lineáris elektromotor biztosítja. E motor a vonal mentén húzódó fémcsíkra támaszkodó „tovafutp” mágneses hullámokkal működik. Mivel a motorban nincsenek forgó alkatrészek és a kocsik kerekek nélkül futnak, az új közlekedési eszköz zajmentes lesz.

A mágneses elven működő vonat pályáját magasvasútként állványhidakon, szükség^ esetén alagutakon keresztül vezérlik majd. Az építési költség egyharmada a metróénak.

— Balázs Miklós doktor szakmai képzettsége átlagon felüli, több egészséges kezdeményezés fűződik a nevéhez, és ami .a legjellemzőbb rá: türelemmel képes végighallgatni a betegek legapróbb panaszát is... ezért szeretik — jellemzi Salgótarján egyik legnépszerűbb orvosát dr. Muzsay József, a városi egészségügyi osztály vezető főorvosa.

A fiatalember annak idején Debrecenben járt egyetemre, ahol 1960-ban szerezte meg diplomáját. Ezután került Salgótarjánba, a régi bányakórház I-es belosztályára, ahol majdnem minden második, harmadik napon ügyelnie kellett. Hét év után ment el az 1-es számú körzetbe, majd 1976 őszén lett a 15-ös számú körzet betegeinek istápolója. A helyettesítés és a MÁV ellenőrző főorvosi teendőinek ellátása során körülbelül 3500 emberrel kerül kapcsolatba.

— Ügy hallottam, sok páciens kéri át magát önhöz... mi lehet ennek az oka? — kérdezem dr. Balázs' Miklós körzeti főorvostól.

— Szeretem a hivatásomat. Eddig 164-en jöttek át az én körzetembe, minden bizonnyal azért,, mert az áddigi ténykedésemmel elégedettek voltak. És talán azért is, mert az ideges, nemegyszer agresszív emberekkel is igyekszem, türelmesen, megértőén bánni. Ügy érzem, nem hiába. Jól tudják, nálam nem lehet ’ táppénzbevételt követelni és egyesek szerint velem képtelenség ösz- szeveszni... A beutalóírásnak sem vagyok a híve, hiszen mi

Kiváló orvos

Szeretik a betegei

a biztosíték arra, hogy a belgyógyász vagy az ideggyógyász kollégámnak több ideje lesz a betegemre, mint nekem? Ugyanis köztudott: szakrendelőink túlterheltek. Ezért amennyire tőlem telik, megpróbálok mindenkin segíteni. És ha nem tudok minden problémát egyedül megoldani, csak akkor veszem igénybe szakorvos kollégáim segítségét, vagy a kórházi ellátást.'

— Mennyi idő jut egy „pa- naszkodóra” és hányán fordulnak meg naponta a rendelőjében?

— Azt kérdezte, hogy menynyi időm jut? Betege válogatja. Akit régen ismerek, gondozok, azt aránylag gyorsan el tudom látni, de vannak esetek, amikor 25—30 percet is eltöltők egy-egy beteggel. Naponta 90—95-en fordulnak meg nálam. Mindenkivel igyekszem jóban lenni, és végtelenül türelmes vagyok. Mert az a tapasztalatom: a betegek panaszainak türelemmel való végighallgatása — már fél gyógyulás !

— És a cetlin rendelt gyógyszerekkel mi a helyzet?

— Küzdők ellene. Mert képzelje csak el; megjelenik nálam egy öreg nénike, hosszú listával a kezében. Fogom a papírt és amit lehet,, azt ki- húzigálom róla. De nem is a kihúzigálás a nehéz, hanem

annak megmagyarázása, miért nem írom fel a kért — esetenként követelt — tablettákat, erősítő szereket? Én is tudom: könnyebb lenne felírnom, mint hosszú idő alatt meggyőzni az illetőt arról, miért nem teszek eleget kívánságainak.

— Sokat tesz az idős, magukra maradt emberekért is...

— Az öregek napközi otthonát évek óta patronálom, kezdetben kéthetente látogattam el oda, de mostanábaif már csak havonta jutok el. az agg nénikhez, bácsikhoz. Ellenben vezetőjükkel, a szakképzett nővérrel állandó kapcsolatban vagyok, s így mindig tudom, kivel mi történik, ki volt rosszul, miként alakulnak életkörülményeik.

A javaslatomra született meg a garzonházban — ott körülbelül 350 öreg él —, a gerontológiai gondozás és a délelőtti néhány órás ügyelet, ami alatt a nővér beadja az injekciókat, vérnyomást mér és a legszükségesebb tanácsokkal is ellátja a hozzáfordulókat. Ennek bevezetését a^ért tartottam szükségesnek, mert a meglett korú pácienseknek a rendelőbe való eljutás is szokatlanul nagy megterhelést jelentene. De ily’ módon szinte a helyükbe visszük az egészségügyi alapellátás legfontosabb mozzanatait. El sem lehet mondani, ezek a dolgok milyen sokát jelentenek a magányos embereknek! Többek között ezért is szeretnék még hosszú ideig tehetségemhez, munkabírásomhoz képest minél többet tenni városink lakódnak egészségéért.

Itt-tartunk a beszélgetésben, amikor halkan nyílik az ajtó és a beóvakodó asszisztensnő bocsánatkérő hangon mondja: — ! Elnézést kérek a zavarásért, de a váróban nagyon ösz- szegyűltek a betegek...

Dr. Balázs Miklós körzeti főorvost, eddig végzett lelkiismeretes munkája elismeréseként Semmelweis Ignác születésének 161. évfordulója alkalmából Kiváló orvos kitüntetésben részesítették.

Tőcser Julianna

fáradt, ősz fejű menyasszonyokat és vőlegényeket a gyerekek, az unokák, a falu, a város vezetői is.

Mint annyi sok más, életünk, az igények változását jelzi, hogy az elmúlt években, a családi és társadalmi ünnepeket rendező irodák, a tanácsok» a KISZ-szervezetek és a »szakszervezeti bizottságok sok száz esküvőt, névadót szerveztek szerte a megyében. Minderről részleteiben is szó esett azon az ülésen, amelyen a megyei tanács végrehajtó bizottsága elemezte a családi és társadalmi ünnepek szervezésének tapasztalatait és vázolta a további tennivalókat. Mint kiderült, milliókban mérhető az az összeg, amelyet a "házasságkötésre és névadó ünnepségek szervezésére alkalmas termek csinosítására, felújítására, az életünkkel, szokásainkkal együttjáró létesítményekre fordítottak a tanácsok. A megyeszékhelyen á múlt évtől már megújult házasságkötő teremben várja az anyakönyvvezető a házasulandó fiúkat, lányokat. Balassagyarmaton, a városi tanács épületének korszerűsítésével megszépül a házasságkötő terem is. Tanácsi pénzzel, ha kellett jelentős társadalmi segítséggel az ünnepre alkalmas helyiségeket alakítottak ki a megye valamenyi jelentősebb településén.

S éppen a sokasodó igények hozták felszínre azt is, hogy csak javára válna a ‘ rendezvényeknek, ha az ünnepségeket szervező irodák, a tanácsok még meghittebbé, csalá- diasabbá varázsolnák ezeket az összejöveteleket. Olyanná,1 amelynek melegére, felemelő élményére hosszan emlékezzenek a fiatalok, az idősebbek, mindazok, akik részesei egy- egy ilyen eseménynek. Sok helyen a szín pompás virágok mellett, a -szavak melege — óvodások, irodalmi színpad, zeneiskolások szereplése — fűtötte eddig is a termet, fényesítette a szemeket. S a megyei tanács művelődési osztályának, a • művelődés egyéb intézményeinek — erre a végrehajtó bizottság ugyancsak: felhívta a figyelmet — a lehetőségek mellett kötelessége is, hogy segítsen. Meg több támogatást módszertani útmutatást adjon mindazoknak,' akik a jövőben is fáradhatatlanul munkálkodnak közös,’ szép, emberi ünnepeink rendezésén.

, . V. G.

NÓGRÁD — 1979. június 30., szombat