Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

Arany felvényeseinh-„Szakállas" csúcsot döntött meg 184 cm magas, 75 kg test- súlyú, szőke hajú fiatalember nap mint nap ott rója a kö­röket a Kohász-stadionban. Mint megtudtuk, az elmúlt év­ben tízpróbában aranyjelvényes szinttel rukkolt ki. Az idén azonban búcsút vett a tízpró-- bától, ettől a sokoldalúságot követelő atlétikai számtól és a 110 méteres gátfutásban igyekszik szerencsét próbál­ni, Csábi Imre edző irányítá­sával a rendszeres készülés meg is hozta gyümölcsét. Mártonka F.erenc az általa választott új ; számban, a 110 méteres gátfutásban közel harmincéves csúcsot döntött njeg. Ugyanis Botár Attila 1050-ben 15,6 mp-es idővel ért célba ebben a számban, ami akkor új megyei csúcsot je­lentett. A fiatalember, Már­tonka Ferenc ,az Újpesti Dó­zsa I. osztályú versenyén 15,3-es időeredménnyel vég­zett. Ez egyben azt is jelenti, hogy megjavította a már „sza­kállasnak” mondható • csúcsot. Az STC atlétája, aki a me­gyeszékhelyen az öblösüveg­gyárban mint géplakatos dol­gozik, a napi fáradságos mun­ka mellett sportol, s tanul is. A közelmúltban tetf vizsgát a szakközépiskola II. osztá­lyában. így bizony szabad ideje alig-alig akad. A tanulás és az edzés ugyancsak igény­be veszi, minden idejét lekö­ti. Egy-két szabad órájában azonban szívesen forgatja a képes folyóiratokat, olvassa a regényeket. Az egyik edzés után, amikor beszélgettünk, így vélekedett: — Bízom abban, hogy je­lenlegi jó formámat sikerül hosszabb ideig tartani. Ér­zem, hogy több van bennem, s ha már idáig elértem, ak­kor most újabb célt állítok ma. gam elé. A 110 méteres gát­futásban szeretnék 15 mp alat­ti időeredményt elérni. Ezen fáradozunk edzőmmel, Csá­bi Imrével együtt. Ez bizony szép célkitűzés, hiszen az újabb másodpercek lefaragása az eddiginél is na­gyobb önfegyelmet, akarat­erőt, intenzitást, rendszeres­séget követel* Mártonka Fe- renctől. Ám ha céltudatosan készül, ha összeszedi magát, s nagyon akar, képes a me­gyei csúcs ismételt megjaví­tására, illetve 15 mp-en belül célba érni a 110 méteres gát­futásban. Ebben bízik edzője is, hiszen Mártonka Ferenc eddig . teljesítette adott sza­vát, s mindig beváltotta a hoz. zá fűzött reményeket. Demény László MHSZ-élet A modellezés tanít, nevel, szórakoztat A balassagyarmati járásban jelenleg több repülőmodellező szakkör működik. Tevékeny­ségüket felkészült szakkörve­zetők irányítják. Elfogadha­tók a szakkörök működési kö­rülményei is. Mindezek hatá­sára sok általános iskolás is­merkedik a modellkészítés rejtelmeivel.' A járásban megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak a modellező szakkörök hálózatá­nak kiépítésére. Ez kiválóan alkalmas arra, hogy á fiata­lokban játékos körülmények között kialakuljon a technika szeretete, amely elősegíti az altalános technikai tudás meg­alapozását — mondja Czeg- lédi László, az MHSZ járási vezetőségének munkatársa. A modellezés szorgalmat, kitartást, önfegyelmet igényel és nem kis időbe telik, míg repülésre kész jnodellt építe­nek a szakköri tagok. A mun­kavégzés során az általános iskolás gyerekek elsajátítják a különböző kézi szerszámok kezelését, használatát, megis­merkednek a szilárdságtani, a modellkészítési ismeretekkel, később — a kialakuló ver­senyzési igény hatására — a szakkönyvekkel is. Czeglédi László szerint a képzett mo­dellezőnek nagyon sokirányú ismerettel kell rendelkezni. Szükséges a mechanikai, ké­Magyarországi kezdeménye­zésre nagyszabású akcióra ké­szült az ESLI, az Eszperantó Nemzetközi Sakk Szövetség. Nagymesterek és mesterek részvételével világsakkszi- multánt hirdet gyermekek számára, s ezzel a fiatalok tízezreinek kíván maradandó élményt nyújtani. Dr. Németh József, a Ma­gyar és a Nemzetközi Eszpe­rantó Sakk Szövetség elnöke a többi között elmondta, hogy a csehszlovákiai Nővé Zámky- ban megtartott ülésen fogad­ták el azt a javaslatot, amely szerint 1979. november 18—25- e között világsakkszimultánt rendeznek —. gyermekeknek. A nemzetközi szövetség há­romnyelvű felhívásban fordult az egyes országok sakkszövet­ségéihez, sakkozóihoz, hogy csatlakozzanak az akcióhoz: adjanak szimultánokat a fia­taloknak.. Kérik az. ifjúsági szervezeteket, iskolákat, esz­perantó csoportokat, a napi­lapok, folyóiratok, rádiók és televíziók szerkesztőségeit, s természetesen a sakkozókat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a mozgalom­ban, segítsék, ■ rendezzék a nagy világsakkszimultánt. miai, fizikai, technológiai is­meretek elsajátítása és jártas­nak kell lenni a műszaki rajz készítésében és olvasásában. Mindezek alapján nem kell bizonygatni a modellező szak­körök hasznosságát. De a kö­zös és az egyéni munka jel­lemformáló hatása sem lebe­csülendő — utal a kedvező ta­pasztalatokra a járási munka­társ. A közelmúltban Nagyló- con megtartott versenyen a jól végzett munka valamennyi eredményét, örömét tapasztal­hattuk a fiatal versenyzők kö­rében. Az A/l kategóriában szécsé- nyi versenyzők érték el a leg­jobb eredményekét. Első he­lyezett Siba Zsolt, második Verebesi László, harmadik Matuszka Zoltán volt. A gólyatípusú modellek ver­senyében a nagylóciak voltak a legjobbak. Első Buga Fe­renc, második Bélák Gyula, harmadik Nagy Csaba lett. Sikló kategóriában szintén nagylóci siker született. Első Bélák Gyula, második Héricz Gyula, harmadik Hajdú László. A versenyen érezhető volt, hogy a modellezés tanít, ne­vel, szórakoztat és örvendetes, hogy egyre több fiatalt foglal­koztat a balassagyarmati já­rásban. Rácz András Kéréssel fordulnak a Nemzet­közi Sakk Szövetséghez (FIBÉ) a Nemzetközi Levelezési Sakk Szövetséghez (ICCF), továbbá az Egyetemes Eszperentó Szö­vetséghez (UEA), hogy java­solják a részvételt tagorszá­gaiknak. A közreműködők, a sakkszi­multánokat adók és a játék­ban eredményt elérő gyere­kek részére az ESLI emlék­lapot és „Sunlevigo, infano apud saktabulo” vagyis „Nap­kelte gyermeksakktábla mel­lett” című albumot adomá­nyoz. A felhíváshoz való csatla­kozást a következő távirati címen lehet bejelenteni: Esz­perantó sakk, Kalocsa, H— 6300 (Hungario). Levélcím: dr. Németh József, ESLI-elnök, Kalocsa, H—6300 (Hungario). Egyébként már eddig cseh­szlovák, dán, bolgár és magyar sakkozók —* köztük tizenegy mester és öt nagymester — jelentették be, hogy részt vesz­nek a gyermekévi sakkszimul­tánokban. Várhatóan csak Bács-Kiskun megyében több mint száz rendezvény lesz, s Tolna megye is hasonló mé­retű akcióra készül. Közlekedési rend az olimpián A moszkvai olimpiai játé­kokra több mint félmillió szovjet és külföldi turistát várnak. Közülük sokan au­tón érkeznek a szovjet fővá­rosba és ez nehezíti a forgal­mat. A turisták szállítását hét­ezer autóbusz biztosítja majd. ötszáz busz áll a .nemzeti kül­döttségek rendelkezésére; a delegációk 400 km hosszú, meghatározott útvonalakor* közlekedhetnek. A moszkvai közlekedésrendószet 76 ilyen útvonalat jelölt meg. Ezek "» versenyek és edzések színhe­lyeit kötik össze az olimpiai sajtóközponttal, valamiint az olimpiai faluval és a szállo­dákkal. Az útvonatok biztosít­ják majd a sportolók, vendé­gek és hivatalos személyisé­gek zavartalan közlekedését. A közlekedés rendészet olyan automatikus rendszer felál­lítását tervezi, amely koordi­nálja a forgalomirányítást. A forgalom intenzitásának el­lenőrzésére a város fő útvo­nalain közlekedési detektoro­kat állítanak fel. Feladatuk az lesz, hogy megállapítsák a gépkocsik számát Moszkva utcáin 40 tévémomtor segíti a közlekedésrendészet munkáját Ezt a rendszert már részlege­sen üzembe helyezték. 1980-ra csatlakozik a „Start”-rendszer- hez, amely összeköti a Moszk- va-központ és a számítógépes központ segítségével irányított közlekedési lámpákat. Az elektronikus számítógép az adott útviszonyoknak legjob­ban megfelelő irányítási prog­ramot ad majd ki. A „Start’-rendszerben for­galomirányító jelzőtáblák is lesznek a legforgalmasabb út­kereszteződéseknél. Ha vala­hol _ torlódás keletkezik, a jel­zőtábla mindig a legrövidebb szabad utat mutatja. Épülnek az új parkolóhelyek. A versenyek színhelyeinek kör­nyékén tízezer személygép­kocsi és 1900 autóbusz számá­ra biztosítanak helyet. A szál­lodáknál és az olimpiai falu­ban 16 400 jármű parkolhat. Jubileumi Máirafém Kupa ORSZÁGOS MOTOROS­TALÄLKOZ0 SÍROKON A jubileumi Mátrafém Ku­pa országos motorostalálko­zót június 29—július 1. kö­zött Sírok Kútvölgy területén rendezi meg - a Siroki Vasas motoros-autós szakosztálya. A jelentkezőket pénteken 14 órá­tól szombaton 14 óráig fo­gadja a rendezőség. Szomba­ton 9 órától indítják az ügyes­ségi és túraversenyre jelent­kezőket. A hölgy vezetőket kü­lön bírálják el. A KRESZ-ve- télkedő 16 órakor kezdődik. Vasárnap kerül sor a siroki vár alatti területen a mini- crossversenyre, majd 13 óra­kor ér véget a hazai túramo­torosok között egyre kedvel­tebb találkozó. A nemzetközi év alkalmából V i I ágsa k k szi m ul t áii gyermekeknek Nagyoroszi az első A rétsági járási labdarúgó-bajnokság 1978\79. évi értékelése Akik figyelemmel kísérték járásunk labdarúgósportját, azoknak nem új, hogy a baj­nokságot három csoportban bonyolítottuk le. A járási „A” csoportban egyaránt ta­lálhatók voltak sikeres múlt­tal rendelkező megyei L osz­tályt is megjárt csapatok, valamint a szűkös anyagiak­kal rendelkező, de annál lelkesebb kisközségek labda­rúgói. Az ifjúsági bajnokság­ban a fenti csapatok ifjúsági korú játékosai szerepeltek. A járási „B” csoportba olyan csapatok kerültek, ahol a község lélekszáma, vagy a vezetők labdarúgással való törődése minimális és az ifjú­sági csapat megszervezésével és szerepeltetésével nem kí­vántak bajlódni. A járás leg­jobb csapatainak vetélkedését a közönség fokozott figyelme kísérte. Nem volta ritka, hogy a bajnokság szempontjából lényeges mérkőzésen a ven­dégcsapat szurkolói 30—40 személygépkocsival érkeztek meg. Ez a felfokozott érdeklődés a szurkolóknál nem mindig sportszerű viselkedésben nyilvánult meg. Még mindig gyakori jelenség, hogy a mér­kőzés előtti órát az italbolt­ban töltik egyes szurkolók és számukra nem a sportél­mény a lényeges, hanem a lehetősége, hogy a „felgyü­lemlett energiájukat”, va­lamint az „ital erejét” a já­tékvezetők szidására felhasz­nálják. Nem kívánok részle­tekbe bocsátkozni, de élég ha megemlítem a Berkenye —Nagyoroszi mérkőzésen a hazai szurkolók által tettle­gesen bántalmazott játékve­zetőt, vagy a nógrádiak levo­nulását Szendehelyen. Már az őszi eredmények is­meretében elmondtuk, hogy a bajnoki címre két csapat esé-, lyes: Szendehely és Nagyoro­szi. Ennek ellenére a véghaj­rában a középcsapatok ered­ményei tették izgalmassá a bajnokságot. A sokáig veze­tő Szendehely végül is 'az utolsó mérkőzésen saját pá­lyáján elszenvedett vereség­gel vesztett. (A bajnok Nagy­oroszitól kapott ki.) Nagyoroszi csapata végig egyenletes teljesítményt nyújtva nyerte meg a járási „A” csoport bajnokságát, de ahhoz, hogy a megyei baj­nokságban is eredményesen szerepeljenek további erősí­tésekre lesz szükség. Ifjúsági csapatuk már az előző években is a járás leg­jobbja volt, és így történt az idén is. Sok tehetséges játé­kossal rendelkeznek. A két vezető csapat mögött feltét­lenül meg kell említeni a nő- tincsi sportvezetők és spor­tolók lelkesedését, mivel a pálya építése miatt otthon játszani nem -tudtak, így a teljes tavaszi szezont Bánkon játszofták le, többek között legyőzve Szendehelyt és Nagyoroszit! A táblázat alsó felében he­lyet foglaló csapatok egy-egy mérkőzésen mutatott teljesít­ménye bizonyítja, nem a já­téktudással, inkább a szerve­zéssel, a hozzáállással volt a baj és ez tükröződik az ered­ményekben. Nógrádsáp csa­pata az ifjúsági gárda ki nem állása miatti pontveszteségek nélkül igen előkelő helyen vé­gezhetett volna! Az ifjúsági­ak versenyében a győztes Nagyoroszi mögött feltétlenül említést érdemel a berkenyéi tizenévesek szereplése, akik lelkesedésben és játszani aka­rásban példát mutattak a tpbbi csapatnak. A már em­lített nógrádsápi ifjúságiak gyenge szereplése mellett felhívnám a borsosberényiek figyelmét is arra, hogy az if­júsági csapat a közeljövő bá­zisa és ha hosszabb távon á járás vezető labdarúgócsapa­tai között akarnak maradni,’ akkor a fiatalokkal sokkal többet kell törődni! A járási „B” bajnokságot értékelve önkritikusan meg ‘kell állapítani, a járási lab­darúgó-szövetség nem tud­ta elérni a minimális lehető­ségek kihasználását és já­tékvezetési, valamint egyéb szervezési nehézségek miatt az egész bajnokság döcögött. Az őszi lelkesedés zöme a csapatok egy részénél elfo­gyott. Játékvezetőt a járási- labdarúgó-szövetség biztosíta­ni nem tudott — az a kiírás szerint a rendező csapat feladata volt — s gyakran olyan részrehajló bíráskodás történt, amit a vendégcsapat méltán kifogásolt. A játék­vezetők száma továbbra is kevés. De az is rendszeresen előfordult a bajnokságban, hogy a kiküldött játékvezető minden bejelentés nélkül ott­hon maradt. Három alkalommal szer­veztünk, hirdettünk meg tan­folyamot sikertelenül, öt sze­mély jelentkezett az elmúlt évadban. Köszönetemet feje­zem ki a focit szerető, szö­vetségi bizottsági aktíváknak, akik fáradságot nem ismer­ve, nagy lelkesedéssel és szor­galommal valóban sportszere­tekéi látták el megbízatása­ikat. Azt is elmondhatom, hogy egyes bizottságok sze­mélyi összetételében is válto­zást kell eszközölni. Megkö­szönve, azon vezetők munká­ját, akik nem mindig szíve­sen „áldozták fel” szabad ide­jüket a sportmozgalomért. A labdarúgásban az egyre nö­vekvő feladatokat csak még nagyobb és lelkesebb aktíva­hálózattal sikerül megvalósí­tani járásunkban. Macska Emil járási sportfelügyelő A magyar sport emlékei Pompás lovakat láthattunk Kecskeméten a IV. fogathajtó világbajnokságon. De amikór hírét vették a helybeliek és a környékről összesereglettek, hogy a Lovassporttörténeti kiállításon meg lehet nézni Kincsem, a magyar csodakan­ca képét is, tódultak oda nők és férfiak. Mert a múlt em­lékei varázslatosak. Mi más vezethette volna el Surabaya, indonéz város la­kóit a „Magyar sportélet” ki­állítására, mint ez a varázs­lat. Hiszen élőben is láthat­tak akkoriban magyar sporto­lókat, labdarúgókat Indoné­ziában. Harmincezren mégis megnézték sportéletünk doku­mentumait. S így volt ez In­diában, Ghánában, Chilében, Iránban éppúgy, mint a kül­földön rendezett 25 kiállítás mindegyikén. Kétszázezren voltak kíváncsiak, milyen a magyar sport, kik a magyar olimpiai bajnokok? A Testnevelési és Sportmú­zeum azért alakult, hogy a sikerekben oly gazdag magyar sport dokumentumait össze­gyűjtse, gondozza és feldol­gozza. Kiállításain peflig őriz­ze az emlékeket és serkentsen a sport minél bensőségesebb megismerésére. — Örömet akarunk szerezni a kiállításainkra látogatóknak, hogy emlékeiket tárgyakhoz köthessék, és szeretnénk meg­nyerni a sport számára — mondja Bakonyi Károly, az 1969-ben alapított sportmú­zeum igazgatója. A dokumentumok mennyi­sége hatalmas, hiszen hazánk­ban mindig is megbecsülték a tisztes- relikviákat. A millen­niumi kiállításokon már ott voltak a sporttal kapcsolatos .Tárgyak, 1903-ban a mai Mű; jégpálya épületében sportkiál­lítást tekinthettek meg a li­getben" sétálók, 1926-ban pe­dig a Nemzeti Múzeum tekin­télyt adó falai között szemlél­hették a sportdokumentumo­kat az érdeklődők. Hosszú évekig gyűjtemény­ként gyarapodott a magyar sport emléktára, 1969 óta azon­ban már szakmúzeumi kere­tek között. Tudományos ala­pokra helyezték a kutatást és a további gyűjtést Is. Ennek a csaknem évszázados spon­tán és évtizedes tudományos gyűjtésnek az eredménye, hogy 3323 sportérem gyűlt össze. A sportmúlt izgalmas pilla­natait fényképek őrzik. Ne­gatív felvételekből 170 ezer, pozitív képekből 45 ezer, va­lamint 40 film őrzi az esemé­nyek különös hangulatát. Po- buda Tibor, a híres sportfo­tós teljes képállománya a mú­zeum birtokában van, mint ahogy a múzeumé lett Kere- zsi Endre gazdag jelvény­gyűjteménye. S a törzsállo­mány gerincét jelentő kü­lönféle zászlók, sporteszkö­zök, .plakettek, serlegek, ku­pák, tálak száma még tete­mesebb. — Állományunkat folyama­tos gyűjtőmunkával gazdagít­juk, különösen a ritka és nagy értékű tárgyakat kíván­juk közgyűjteményünk szá­mára megmenteni; amelyek olykor ajándékozás, máskor vásárlás útján jutnak el hoz­zánk — tájékoztat az igazga­tó. Állandó kiállításként, a Sportszövetségek székházának épületében — az Istvánmezei ] NQGRÁD - 1979. jún úton — Magyarok az olimpiai játékokon gyűjtőfogalom alá tartozó emléktárgyak tekint­hetők meg. Ezek közül is leg­értékesebbek Hajós Alfréd- nak, az első újkori olimpia kétszeres aranyérmes úszójá­nak emléktárgyai: a két arany­érmen kívül a szellemi olim­pián elnyert ezüstérme is.1 Olimpiánként két tabló ele­veníti fel a híres játékok em­lékezetes diadalainak különle­ges pillanatait. Látjuk ránk kacsintani Papp Lászlót, a háromszoros olimpiai bajno­kot, Gerevits Aladár markáns arcáról az olvasható le, hogy az aranyéremért akkoriban is meg kellett küzdeni. Az egyes sportágak törté­netét feldolgozó kiállításokon az asztalitenisz, atlgtika, bir­kózás, cselgáncs, labdarúgás, ökölvívás, sakk, röplabda, sportlövészet, tenisz, termé­szetjárás, vívás és a lósport történeti emléktárgyait néz­hették meg az érdeklődők. A sportmúzeumban persze más természetű munkát is vé­geznek. Említésre méltó, hogy adatszerűén rögzítették és meg­felelő rendszerbe sorolták a magyar sporttörténet 3000 leg­fontosabb eredményét. Az ér­deklődők könnyedén hozzá­juthatnak az adatokhoz. Az elmúlt tíz esztendő ter­mékeny időszak volt a sport- történeti adatok felkutatásá­ban és közzétételében. S a terveket ismerve tudjuk: a következő tíz év még ered­ményesebb lesz e rangos kul­túrtörténeti intézmény életé­ben. Kaszás Sándor ius 28., csütörtök 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom