Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

/ A KGST jubileumi Alekszej Koszigin A KGST XKXIII. ülésszaká­nak szerdai plenáris ülésén Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke felszólalásá­ban rámutatott arra, hogy az előterjesztett vitaindítók a tagállamok gazdasági haladá­sának és együttműködésének sokoldalúságát jellemzik, a további fejlődés számos lé­nyeges kérdését tartalmazzák. — A szovjet küldöttség oszto­zik az előadásokban kifejtett értékelésekben és következte­tésekben és alapvetően egyet­ért a határozattervezettel — emelte ki a szovjet kormány­fő. Koszigin rámutatott arra, hogy a KGST-országok har­minc év alatt nagy tapasztala­tokra tettek szert azon á téren, hogyan oldják meg tervezési együttműködéssel a gazdasági és tudományos-műszaki prob­lémákat. — Ezen az alapon — hatalmas olaj- és gázvezetéke­ket és egyesített energiarend­szert hoztunk létre, , ipari komplexumokat építünk, meg­szerveztük az elektronikus szá­mítógépek egységes rendsze­rének gyártását, végrehajtjuk a nemzetközi űrkutatási prog­ramot. Az együttműködés po­zitív tapasztalatai alapján meggyőződésünk, hogy az el­értekre támaszkodva sikere­sen birkózunk meg az új, ösz- szetettebb feladatokkal is — hangsúlyozta Koszigin. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke a további­akban hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet kormány ér­tékelése szerint a hosszú- távú célprogramok kidolgo­zásának befejezése a kollektív munka fontos gazdasági és po­litikai eredménye. Koszigin a gazdaságpolitika kulcskérdésének nevezte a ter­melés intenzitásának növelé­sét, hatékonyságának emelé­sét, a ,tudományos-műszaki fo­lyamat meggyorsítását, ki­emelve: különösen nagy fontos­ságú hogy gyorsan alkalmaz­zák a tudomány és a technika vívmányait, elsősorban a gép­gyártásban, hasznosítsák a nemzetközi gyártmányszakosí­tás és a termelési kooperáció előnyeit. A KGST országai sok jó gépet gyártanak, de még ko­rántsem oldották meg teljesen számos gépipari termék minő­ségének, műszaki színvonalá­nak problémáit. Koszigin aláhúzta: a követke­ző két ötéves terv időszakában intenzíven kell végrehajtani a termelés szakosítását, a terme­lési kooperáció megvalósítá­sát. A KGST illetékes szervei­nek felül kell vizsgálniok a gyártmányok listáját, javasol­niuk kell az elavult típusok gyártásának megszüntetését, új indítványokat kell kidol­gozniuk a gépek, berendezések műszaki mutatóinak korszerű­sítésére. A szovjet kormányfő a to­vábbiakban a fűtőanyag-, ener­gia- és nyersanyagtermelés kérdéseivel, ezen belül a KGST-országok atomenergia­felhasználási programjával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az atomerőművek építé­sének közösen kidolgozott programja olyan új kapaci­tást biztosít, amely egyenlő a KGST európai tagállamai és Kuba jelenlegi villamos- energia-termelésének egyhar- madával. A program sikere viszont attól függ, hogy meg­felelően és idejében biztosít­sák a szükséges berendezések gyártását. beszéde Koszigin részletesen fog­lalkozott a KGST-országok egymás közötti kereskedelmé­vel és hangsúlyoztaa keres­kedelem gyors bővülése a köz­lekedési, szállítási kapacitás növelését igényli. Az elfoga­dásra javasolt hosszú távú köz­lekedési együttműködési cél­program elősegíti a szállítási kapacitás bővítését, így a töb­bi között előirányozza 18 nem­zetközi vasútvonal rekonst­rukcióját, új műszaki beren­dezésekkel történő felszere­lését. Alekszej Koszigin a továb­biakban Mongólia, Kuba és Vietnam gazdasági fejlődése meggyorsításának kérdésével foglalkozott, aláhúzva, hogy ez a szocialista közösség fon­tos internacionalista felada­ta. Külön aláhúzta a szocia­lista Vietnam megsegítésének jelentőségét. — Az SZKP, a szovjet kor­mány a jövőben is minden tő­le telhetőt megtesz a test­vérországok gazdasági együtt­működésének következetes el­mélyítéséért, és fejlesztéséért — emelte ki Koszigin, és Leo- nyid Brezsnyevnek az SZKP XXV. kongresszusán mondott szavait idézte, miszerint nem­csak nagy kölcsönös gazdasá­gi előnyről van szó, hanem ez hatalmas politikai jelentősé­gű feladat is. Közösségünk anyagi alapjainak megszilár­dításáról van szó — emlékez­tetett Brezsnyev szavaira a szovjet kormányfő, aki befe­jezésül meggyőződését fejezte ki, hogy a jelenlegi ülésszak döntései hozzájárulnak a si­keres szocialista ,és kommunis­ta építőmunkához, a szocialis­ta országok összeforrottságá- hoz, a szocialista közösség nemzetközi pozícióinak meg­szilárdításához. Lázár György felszólalása Lázár György átadta az ülésszakon résztvevő küldött­ségek vezetőinek a % Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsa üdvözletét és jókíván­ságait, majd bevezetőül hang­súlyozta : — Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a legutóbbi ülés­szakunk óta eltelt időben is töretlen lendülettel folytató­dott országainkban a szocia­lista építőmunka, nagy lépé­sekkel jutottunk előre a szo­cialista integráció megvalósí­tása útján és közös erőfeszí­téssel olyan hatalmas alkotá­sokat helyeztünk üzembe, mint a Szövetség gázvezeték, valamint a 750 kilovoltos vil- lamosenergia-távvezeték. Mostani ülésszakunk na­pirendjén ismét olyan ki­emelkedően fontos kérdések szerepelnek, amelyek ered­ményes megoldása újabb hoz­zájárulás lesz jövő népgazda­sági terveink megalapozásá­hoz, gyümölcsöző együttmű­ködésünk további elmélyíté­séhez. Támogatjuk az ülésszak elé terjesztett anyagok, vala­mint a határozattervezet jó­váhagyását. A magunk ré­széről is elismeréssel adózunk annak a jól szervezett és ha­talmas munkának, amely el­vezetett a hosszú távú együtt­működési célprogramok ki­dolgozásához, és külön is nagyra értékeljük azt a rend­kívül fontos szerepet, ame­lyet a célprogramok kezdemé­nyezésében, kidolgozásában, a problémák konstruktív megoldásában a Szovjetunió magára vállalt. A célprogramok jelentősé­gét aligha lehet túlbecsülni, hiszen azok együttműködé­sünk legfontosabb feladatait ölelik fel, tervszerű megva­lósításuk pedig fontos feltéte­le annak, hogy a KGST-tag­államok továbbra is biztosíta­ni tudják folyamatos gaz­dasági fejlődésünket, gazda­ságpolitikai céljaink eléré­sét. Lázár György ezután ki­emelte, hogy az egyes ipari, fogyasztási cikkek termelésé­nek fejlesztésére kidolgozott hosszú távú együttműködési célprogram megvalósítása több fontos fogyasztási cikk Z NOGRÁD - 1m j esetében hasznos hozzájáru­lást jelent majd a KGST- tagállamok szükségleteinek kielégítéséhez. Ezután a szin­tén napirenden szereplő köz­lekedési célprogramról szólt. — A KGST-tagállamok egy­más közötti áruforgalma csakúgy mint a személyforga­lom, olyan méretűvé vált, amelynek tervszerű lebonyo­lításával jelenlegi közleke­dési hálózatunk csak nagy erőfeszítések árán birkózik meg. Közös érdekünk, hogy együttműködésünk fejlesz­tésének e szűk keresztmet­szetét sokoldalú és hathatós intézkedésekkel mielőbb bő­vítsük. Ehhez a közlekedési hálózat fejlesztése mellett el­engedhetetlenül szükséges­nek tartjuk a járműpark és a hozzá tartozó • ipari háttér gyorsabb ütemű növelését. t Külön is szólt a tranzitfor­galom megoldásra váró problémáiról. Hangsúlyozta, hogy Magyarország ebben különösen érdekelt, mint­hogy földrajzi helyzeténél fogva jelentős részt vállal a más KGST-tagállamok egy­más közötti és a nem szocia­lista országokba irányuló, il­letve onnan érkező tranzit- szállításainak lebonyolítá­sában. Vasúti szállításaink egynegyedét a tranzitforga­lom teszi ki. Ebből követke­zően szállítási kapacitásain­kat nemcsak saját szükségle­teinkre kell fejlesztenünk, hanem jelentős anyagi ráfor­dításokat kelj eszközölnünk annak érdekében is, hogy szállítóképességünk kielégít­se azoknak a KGST-tagálla- moknak az igényeit is, ame­lyek termékeiket hazánkon keresztül továbbítják más országokba. Ezt követően arról szólt, hogy a célprogramok jóváha­gyásával munkánk fontos, de első szakasza: a célok kijelö­lése és a munkaprogramok összeállítása zárul le. A kormány elnöke hangsú­lyozta, hogy az egyik legfon­tosabb soron levő feladal a kölcsönös érdekek figyelembe­vétele alapján mielőbb lezár­ni az 1981—1985. évi népgaz­dasági tervek koordinációját. Ennek kapcsán részletesen beszélt arról, hogy a világgaz­daságban végbement gyökeres változások kedvezőtlenül ha­28.; csütörtök tottak a magyar népgazdaság­ra, ismertette ez évi népgaz­dasági tervünk fő jellemzőit és a végrehajtás érdekében tett intézkedéseket, majd így folytatta: gazdasági feladata­ink megoldásához, egyensúlyi helyzetünk javításához saját erőforrásaink maximális moz­gósítása mellett a legfontosabb eszközt a KGST-tagállamok- kal való gazdasági együttmű­ködésünk szélesítésében, a szocialista gazdasági integrá­ció kibontakoztatásában lát­juk. Az egymás közti külkeres­kedelem volumenének folya­matos növekedését megítélé­sünk szerint akkor lehet biz­tosítani, ha — a tagállamok nyersanyag- és fűtőanyagigé­nyeinek kielégítése mellett — az egyjb termékcsoportokban is messzemenően kihasználjuk a kölcsönös szállítások növelé­sének, valamint a szakosítás és kooperáció elmélyítésének lehetőségeit. — Fontos és aktuális köve­telménynek tartjuk, hogy ja­vítsuk a KGST-tagállamok közötti gazdasági kapcsolatok tervszerűségét. Úgy látjuk, hogy gazdasági és technológiai kapcsolataink ma már oly­annyira intenzívvé váltak, hogy minden korábbinál na­gyobb jelentősége van a köl­csönösen vállalt szállítási kötelezettségek mennyiségi és minőségi, valamint a határ­időre történő pontos teljesíté­sének — mondta Lázár György. Lázár György ezután arról szólt, hogy az országaink kö­zötti együttműködés tovább­fejlesztése, a szocialista gaz­dasági integráció kibontakoz­tatása, valamint a nem szo­cialista országokkal fennálló kapcsolataink hatékonyságá­nak fokozása szempontjából egyaránt növekszik a jelentő­sége az együttműködés köz- gazdasági eszközrendszere to­vábbfejlesztésének Befejezésül hangsúlyozta, hogy a KGST XXXIII.'ülés­szakán hozott döntéseink újabb hozzájárulást jelentenek gazdasági együttműködésünk fejlődéséhez, a szocialista gaz­dasági integráció elmélyítésé­hez. A jó határozatokat azon­ban át is kell ültetni a rpin- dennano.s gvakorlatba. Biztosí­tom önöket, hogv ennek ér­dekében a magunk részéről minden erőfeszítést m°g fo­gunk tenni .— fejezte be fel­szólalását Lázár György. OÍasz kormány gondok Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Sandro Pertini olasz köz­társasági elnök szerdán el­kezdte konzultációit az új kor­mány megalakításáról. Először a volt köztársasági elnököt fogadta, majd a szenátus és a képviselőház elnökével a ke­reszténydemokrata Fanfanival és a kommunista Nilde Jotti- val tárgyalt. A következő na­pokban az egyes pártok ke­rülnek sorra. (Ezeket a kon­zultációkat az olasz alkotmány írja elő.) Rómában nem tartják való­színűnek, hogy az új kor­mány a közeljövőben megala­kul. Arra számítanak, hogy a kormányválság elhúzódik és az átmeneti időszakban is Andreotti kisebbségi kabinet­je irányítja majd az ország sorsát. Emlékeztetnek arra, hogy a kereszténydemokraták széles koalíció kialakítását ja­vasolják a szocialistáktól a liberálisokig, a szocialisták viszont vonakodnak alárendelt szerepet vállalni egy olyan koalícióban, amelynek sorsa előbb-utóbb megpecsételődne. A szocialista párt vezető kö­reiben úgy hírlik, hogy igényt tartanának a miniszterelnöki székre. Légriharc Libanonban Heves légiharc bontakozott ki szerdán • Libanon légteré­ben. Az izraeli légierő gépei az ország déli részén több táma­dást intéztek polgári célpon­tok és palesztinai táborok el­len. A szíriai légierő gépei Bej rút közelében feltartóztat­ták a támadókat. Heves légi­csata alakult ki, az első szí­riai—izraeli légi összecsapás óta. Egy szíriai katonai szóvivő a damaszkuszi rádióban kö­zölte, hogy a szíriai gépek le­lőttek két izraeli repülőgépet, a szíriai gépek közül pedig négy találatot kapott. Izraeli részről tagadták, hogy bár­mely gépüket elvesztették vol­na. viszont azt állították, hogy a légicsatában lelőttek öt Szí­riái gépet. (MTI)' mm Összecsapás Valenciában Csaknem teljesen megbé­nult szerdán az élet a másfél milliós kelet-spanyolországi Valenciában, mivel a dolgo­zók túlnyomó része eleget tett az öt legnagyobb szakszerve­zet 24 órás sztrájkra szólító felhívásának- A munkabe­szüntetéssel a város lakói a hétfői rendőrakció miatt tilta­koztak. Aznap a helyi piac rakodómunkásai, magasabb fi­zetést követelve, felvonulást rendeztek. A rendőrséggel történt összecsapás során egyi­kük életét vesztette. (MTI) . IRÁN: Hatalmi központok harca Rövidesen négy hónapja lesz, hogy Iránban megbukott a sah rendszere. Az a nagy­fontosságú világpolitikai vál­tozás, amely a vallási köntös* ben jelentkező forradalmi mozgalom következménye volt, mindmáig változatlanul hat és a fordulat alapvető pozitívuma marad. Irán ki­vált az amerikai támaszpont- rendszerből és ezzel világmé­retekben is jelentősen gyengí­tette az imperializmus harci állásait. FORRADALOMELLENES KÍSÉRLETEK Különös jelentősége van en­nek azért, mert a Szovjet­unióval határos országról van szó. Az iráni vezetés többször is egyértelműen úgy nyilatko­zott, hogy az ország területén többé nem lehet helyük Szov­jetunió ellen irányuló támasz­pontoknak és igen nagy a va­lószínűsége annak, hogy Irán az őszi hónapokban az el nem kötelezett országok szer­vezetéhez csatlakozik. Éppen a szovjet sajtó hívta fel azonban a figyelmet az utóbbi hetekben arra, hogy óriási nemzetközi és belső erők állandóan kísérleteket tesznek az iráni forradalom visszafordítására és arra, hogy a továbbra is erőteljesen val­lási befolyás alatt álló töme­geket reakciós irányba befo­lyásolják. Ezeknek a kísérleteknek a veszélyességét az jelent}, hegy e négy hónap alatt Iránban nem sikerült olyan szilárd belpolitikai rendszert létre­hozni, amely garanciát jelen­tene egy haladó politika ki­bontakoztatására és arra, hogy érintetlenek maradjanak a forradalom világpolitikai szempontból jelentős külpo­litikai következményei. A helyzet alapvető jelleg­zetessége továbbra is az, hogy az országban több hatalmi központ van. Ezek közül ki­emelkedően a legbefolyáso­sabb a Khomeini ajatollah vezetése alatt álló „forradal­mi tanács”, amelynek tagsá­ga mind a mai napig titkos. Ezzel a hatalmi központtal kapcsolatban számos kérdés és kétely bukkant fel, ame­lyekre megbízható informá­ciók hiányában igen nehéz végleges választ adni. Az alapvető probléma az, hogy Khomeini és környezete az iszlám szerepét minden jel szerint bigott módon értelme­zi és hajlandóságot mutat ar­ra, hogy teokratikus, tehát egyházi irányítású államot hozzon létre. Ez értelemsze­rűen azt jelentené, hogy nem csak a baloldalt, hanem a la­ikus-liberális polgári erőket is kizárná a hatalom gyakor­lásából. A hatalmi kérdése­ken túlmenően ez egyben fel­veti azt a problémát is, hogy miképpen lehetséges ilyen ala­pon modern, a kor követelmé­nyeinek megfelelő államszer­vezetet létrehozni és azt irá­nyítani. , AJATOLLAHOK ÉS POLITIKUSOK Voltaképpen ez az a problé­ma, amely Khomeini gyakor­latilag még érintetlen hatal­mával szemben fellépésre kényszerítette. illetve ösztö­nözte a más felfogású főpa­pokat, a polgári és baloldali ellenzék egyes csoportjait, sőt magát a kormányt is. Május dereka óta ennek a fellépésnek eg ász sor jele van. Az első az volt, hogy lemon­dott Szandzsabi külügymi­niszter, a polgári liberálisnak tekinthető sah elleni harcban résztvevő nemzeti front veze­tője. Ezt követően ellentét bontakozott ki Khomeini és az ország másik két nagyha­talmú egyházi méltósága, Ta- leghani és Sariatmadari aja­tollah között. Mindketten a civil politikusok irányába nyitottabb, liberálisabb köz­társaságot igényelnek, mint Khomeini, s ezen belül Ta- leghani ajatollah még igen szoros kapcsolatokat tart fenn az iráni politika balszámyá- val is. Ezt a konfliktust követte a nemzeti demokratikus front június első napjaiban kiadott felhívása. Ez a szervezet ere­detileg a nemzeti front bal- szárnyát alkotta, majd abból kilépve, külön organizációt hozott létre. Meg kell állapítani, hogy ezekkel a támadásokkal szem­ben Khomeini és környezete mindmáig kezében tudta tar­tani a legfontosabb hatalmi posztokat. Ennek alapvetően az a magyarázata, hogy Khomeini továbbra is a sah uralmát megdöntő forradalmi mozgalom szimbolikus alakja,’ és tömegtámogatása a politi­kailag nem tudatos, az iszlám mozgalom sodrásába került széles népi rétegekben gya­korlatilag érintetlen. MEGBÉNÍTOTT KORMÁNY Ezzel magyarázható, hogy Iránt iszlám köztársasággá nyilvánították anélkül, hogye fogalom tényleges politikai tartalma ismeretes lenne. E különleges helyzet miatt ké­sik az alkotmány létrehozása,' és ezért van gyakorlatilag tét­lenségre kényszerítve a Ba- zargan által vezetett kormány is. Mindez veszélyeket hordoz,' hiszen széles működési lehe­tőséget biztosít azoknak az érőknek, amelyek érdekeltek a forradalmi folyamat megállí­tásában és aláaknázásában.1 Feltehetően ezekkel a kísérle­tekkel kapcsolatosak azok az egymást követő fegyveres ősz- szecsapások, amelyek a hatal­mas ország nemzetiségi terü­letein kirobbantak. A kurd és türkmén nemzetiségi terüle­tek után most az arab több­ségű „olajtartományban”,' Khuzisztánban került sor fegyveres harcra, és a nyu­galmat csak ideiglenesen állí­totta helyre a központi hata­lom és az önkormányzatot kö­vetelő helyi szervezetek meg; állapod ása. (-1 -c) Szabad választások Sandinista program Nicaragua demokratizálására A Sandinista Nemzeti Fel­szabadítás) Front nyilvános­ságra hozta az ideiglenes ni- caraguai kormány, a nemze­ti újjászületés kormánya tervezett programját a mexi­kói Uno Mas Unó című na­pilapban. A dokumentum egyebek között kimondja, hogy a So- moza-diktatúra megdöntése után Nicaraguában új kor­mányt hoznak létre, amely a szabad választások útján a pártok és társadalmi szerve­zetek működésének engedé­lyezésével tényleges demok­ráciát teremt az országban. A programtervezet a nem­zeti gárda feloszlatását he­lyezi kilátásba. Helyette — főként sandinista katonák­ból, sorköteles fiatalokból, és az új rendszert támogató, volt nemzeti gárdistákból — népi hadsereget hoznak lét­re. Somoza elnyomó testü­letéi — a nemzetbiztonsági hivatal és a katonai titkos­szolgálat — helyett a polgári hatóságok közvetlen irányí­tása alatt álló nemzeti rend­őrséget állítanak fel. Átszervezik az igazságszol­gáltatást, a törvénytelenül ho­zott ítéleteket megsemmisítik. Polgári bíróságok ítélkeznek majd azok felett, aki népel­lenes bűncselekményeket követtek el. Helyet kapnak a program- tervezetben a nicaraguai gaz­daság újjászervezésére és megszilárdítására irányuló tervek is. A Somoza család által bi­torolt hatalmas magánva­gyon kisajátítása után Nicara­gua új gazdaságpolitikája az állami, magán- és vegyes., tulajdon kombinációján ala­puló „vegyes gazdasági rend­szert” kíván meghonosítani. Nagyszabású agrárreform végrehajtását tervezik, átszer­vezik a bankrendszert: a pénzügyi beruházásokat és az állami kiadásokat szigorú központi ellenőrzés alá ve­szik. Az új kormány „független és el nem kötelezett’ külpo­litikát kíván folytatni. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom