Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-27 / 148. szám
Szíuházi estek Volt egyszer egy kabaré Az oInad;\,s zárójelenete, amelyben megtudjuk, hogyan nem lehet katonát faragni a színészből. Aki a Közhelyben járás című irodalmi összeállítás megtekintése után netán úgy gondolta volna, hogy a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad elfogult színház, az most rádöbbenhetett mellékfogására. A Radnóti Színpad elkötelezett színház. S' mint ilyen a szatíra hegyére tűz minden fonák jelenséget, fittyet hányva a hovatartozásra, az illetékességre, senkitől sem sajnálja a fullánkjait. S ugyan — az vesse rám az első követ — ki nem érde- tnelt ki életében egy kis meg- csiokedést? Kiérdemelte ezt színház- művészetünk is, hosszú „hely- benjárása”, sablonossága, tartalmi sivársága folytán s kiérdemelte — bár erről nem szoktunk beszélni, nyilvánosan — a színházról szóló kritika is, olykori határozatlanságával, öreges reakcióival. Objektív színház a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad. Lényegében ezért tudom megszívlelni minden mondandóját. lett légyen szó bármiféle központi és kevésbé középponti aktualitásról, Volt egyszer egy kabaré — hirdeti az újabb előadás a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban második alkalommal bemutatott, zenés, táncos ösz- szeállitás címe. Az egészben csupán az a szomorú, hogy „a kabaré” ma is létezik. Nem a műfaj értelmében, mert ebben a felfogásban ma is üdvözlendő, hanem az átvittjében, amely szerint a kabaré nem színpadi jelenség, hanem az életé, s az össze-vissza kuszáltsá- got, a káoszt, vagyis a tényleges „kabarét” jelenti. A vörös függöny elé kilép egy kékbe öltözött férfi, Buss Gyula, ö a színidirektor, s mindvégig a történések, a látványosságok irányítója, bejelenti: béke van. S erre megjelenik három katonaruhába bújtatott férfi, mankóval, sántán és beszélgetni kezdenek: elveszítették, a háborút. Remek írói, színpadi fogóssal aztán kiderül, játék az egész, béke van — de a lelkekben háború. Van (volt) egyszer egy „kabaré”. A mai szerzők (Szilágyi György, Gosztonyi János, Romhányi József, Szenes Iván és Verebes István) „született” érzékkel kapcsolódnak neves elődeikhez, Gábor Andorhoz, Heltai Jenőhöz, Szép Ernőhöz, Békeffi Lászlóhoz; Ernőd Tamáshoz, s együtt csiklandozzák végig — igaz kissé egyenetlen színvonalon — szövegeikkel a .hónunk alját. Mégis ügyesen szerkesztett, színvonalasan előadott produkció a Volt egyszer egy kabaré. S egyben nagyon jó arra, hogy a néző képet kapjon a színházban folyó tevékenység többrétűségéről. Mert aki látta a Közhelybenjárást, az rögvest észreveszi, hogy ez a produkció — bár tartalmi lényegét tekintve mélyen kapcsolódik hozzá — más. Színpad- és színházszerű’ob, ennélfogva nálunk talán népszerűbb is. Itt már ténylegesen szerephez jut a díszlet is. (Veszély Ferenc), s „játszani” kezdenek a jelmezek (Meluzsin Mária.) Megidé- ződik a k.u.k. világ, sa mának mesél a múlt. Bodrogi Gyula, a közismert és közkedvelt színész rendezését várakozással fogadtuk — és örömmel, megelégedéssel szemléltük végig. Bodrogi nemcsak sokoldalú színész, hanem kitűnő érzékű rendező. Tisztában van a színpadi hatáselemekkel, minden porcikájában érzi a színházi levegőt, tudja tehát hol kell ritmust váltani az érdeklődés fenntartása érdekében, hol engedhető meg egy < rövidebb lazítás. Egészében nem okoz csalódást, noha menet közben előfordulnak mélyebb pontok. Az előadás végén azonban újra sikerül magasra lendíteni a lefelé szálló’ görbét, s a katonasági jelenettel ízes jókedvre deríteni a közönséget. A végső sikerben osztozik a zeneszerző, Aldobolyi Nagy György. Zenéje dallamos, játékos, fülbemászó, könnyen énekelhető és megjegyezhető. Dicsérendők a színészek is. A színlapon nem jelzett Buss Gyula és Harsányi Gábor, valamint a színlapon jelzettek, mindenekelőtt Szabó Kálmán, Somhegyi György, Dőry Virág. De nem vallanak szégyent a többiek sem: Pécsi Ildikó, Liska Zsuzsa, Simon Péter, Baracsi Ferenc. Meggyőződésem: érdemes volt a Radnóti Miklós Irodalmi Színpadot néhány előadásra Salgótarjánba szerződtetni. Sőt, látogatásuk nem ártana gyakrabban sem. Sulyok László d NOGRAD - 1979. június 27,, szerda A leggazdagabb gyűjtemény az Országos .Széchényi Könyvtár Nemzeti könyvtárunk később keletkezett, mint számos európai ország hasonló intézménye. Ném mintha nálunk alacsonyabb szinten állt volna a szellemi élet. hanem a török invázió és a Habsburg-di- nasztia nemtörődömsége tönkretette a korábbi élénk udvari kultúrát, amelyből egy országos könyvtár kifejlődhetett volna .Nemzeti könyvtárunkat, amely 1803. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a közönség előtt, gróf Széchényi Ferenc alapította a felvilágosodás és a közelgő reformkor szellemében. A „második alapítás’ A könyvtár működésének fontos feltételét teremtette meg a király, amikor 1804- ben kötelespéldány-joggal ruházta fel az intézetet. Az 1819-es évet pedig a könyvtár második alapításaként emlegetik. Ekkor ugyanis Széchényi a könyvtárnak adományoz, ta a külföldi könyveket és szakirodalmi műveket tartalmazó ún. Soproni gyűjteményét. A társadalmi áldozatkészség maradandó tanúbizonysága az intézetnek ma is otthonul szolgáló Múzeum-palota felépítése volt. Eklasszicis- ía épület, Pollack Mihály tervei alapján 1846-ban készült el. Szükség is volt rá, hiszen az állomány 1848 végéig mintegy százezer kötetesre duzzadt, nemzetközi jelentőségű kódexekkel, ősnyomtatványokkal és Jankovich Miklós híres gyűjteményével gazdagodott. Az 1838. évi árvíz hosszú időre megbénította az intézmény működését, a magyar államiságot megszüntető Habsburg politikai hatalom pedig nem támogatta a nemzeti intézményeket a szabadságharc bukása után. A könyvtár 28 évi zárvatartás után 1866-ban nyílt meg újra az olvasók előtt. "Eötvös József minisztersége alatt a gyűjtemény gyors fejlődésnek indult. Az 1860 körül szervezett Kézirattár mellett 1882-ben kialakult a Levéltár, majd 1884-ben a Hírlaptár. Tehát az 1867—1914-ig terjedő időszakban sikerült rendezett, szabályszerűen működő nemzeti könyvtárat kialakítani, amely elsősorban a tudományos kutatást szolgálta. Maga az intézmény is bekapcsolódott e munkába: 1876-ban megindította a napjainkban is megjelenő Magyar Könyvszemlét, Európa egyik legrégebbi könyvtártudományi szaklapját. Az első világháború utáni súlyos anyagi nehézségek akadályozták a külföldi kiadványok maradéktalan megvásárlását. Mégis kiemelkedő értékekre tett szert a könyvtár: megkapta gróf Apponyi Sándor külföldi hungarika-gyűj- teményét, valamint a Habs- burg-uralom ‘ évszázadaiban a bécsi udvari könyvtárba került 33 középkori kódexet, közöttük 16 korvinát. A megújhodó nemzeti könyvtár A Budapestet is sújtó háborús események a Széchényi Könyvtár állományában csak részleges károkat okoztak, de így is évekig tartott, amíg az intézet szabályszerű működését sikerült helyreállítani. 1949-ben az OSZK-t hivatalosan is nemzeti könyvtárrá nyilvánították. Ma a csaknem ötmillió könyvtári egységet számláló intézmény elsődleges kötelessége, hogy állományát megőrizze az utókor számára. Ennek érdekében gyűjt és feltár minden hungarikumot, vagyis a bel- és külföldi magyar szerző tollából származó, magyar nyelvű vagy magyar voA könyvolvasó natkozású kiadványt. Emellett ellátja az országos könyvtár- ügyi feladatokat is: megjelenteti a Magyar Nemzeti Bibliográfiát, lebonyolítja a könyvtárközi kölcsönzéseket, és egyéb központi szolgáltatásokat nyújt.Természetesen fontos feladata olvasóinak kiszolgálása is. Az érdeklődők száma 1978-ban meghaladta a 64 ezret, a használt egységek száma pedig majdnem elérte a 400 ezret. A könyvtár törzsállományát a könyvek, valamint a hírlapok és folyóiratok gyűjteménye képezi. Hagyatékok révén sok nemzeti nagyságunk (Kossuth Lajos, Madách Imre, Kisfaludy Károly) magán- könyvtárának kincsei kerültek ide. A könyvek e múzeuma Petőfi műveinek közel 600, Jókai munkáinak csaknem 3 ezer kiadását őrzi. Mint bebizonyosodott, igen hasznosak azok a korukban jelentéktelennek látszó külföldi kiadványok is, amelyek valamilyen magyar vonatkozású' adatot tartalmaznak. Segítségükkel ma nyomon követhetjük például a szabadságharc utáni Kossuth-emig- ráció tragikus szétszóródását vagy a századvégi kivándorlást. Különgyűjtemények Ab újságok beszerzésére a könyvtár 1880-ig nem fordított kellő gondot, de még így is megtalálható a gyűjteményben a magyar hírlapirodalom minden jelentős emléke az 1721-ben indult Nova Posoni- ensiá-tól napjainkig. A hírlapállomány az utóbbi évtizedekben azonban egyre nagyobb probléma elé állítja gondozóit. A fatartalmú rotációs papír, az újságpapír ugyanis elöregszik, elporlad. A Széchényi Könyvtár esetében súlyosbítja a veszélyt, hogy az itt őrzött hírlapok csaknem háromnegyed része országos viszonylatban is az egyetlen fennmaradt példány. Nemzeti könyvtárunk ezért több mint tíz éve megkezdte a hírlapanyag mikrofilmre vételét, s jelenleg évente 3 millió oldalt fényképeznek le. A régi nyomtatványok tára őrzi a könyvtár állományának legrégibb és kivételes értékű darabjait. A Magyar- országon megtalálható ős- nyomtatványok közel egynegyede itt található. Köztük van az első hazánkban nyomtatott könyv, az 1473-ban megjelent Chronika Hungarorum egyetlen teljes példánya is. A Régi Magyar Könyvtár 8500 példányával az ország leggazdagabb ilyen jellegű könyvgyűjteménye. A nyelvtudomány, az irodalom- és nyomdászattörténet kutatói itt kaphatják kézbe a legrégibb nyomtatott magyar nyelvű szövegeket. A magyar eredetű középkori kéziratok nagy része elkallódott, úgyhogy a könyvtár e kódexeket szinte kivétel nélkül külföldről szerezte vissza. A plakáttár Első helyen áll közöttük legrégibb összefüggő magyar nyelvemlékünk, a finnugor nyelvek első írott szövege, a Halotti Beszéd. A XV. századi latin anyagból külön figyelmet érdemel az a 32 kódex, amely Mátyás király világhírű könyvtárából származik: Kiemelkedők még a törökországi száműzetésben magyar szépprózát teremtő Mikes Kelemen kéziratai. A Kisnyomtatvány- és Plakáttár 1935 óta működik a könyvtár különálló részlegeként. Az egykorú, felhivások, hirdetmények, röplapok szövegéből mozaikszerűen rajzolódnak ki a magyar múlt eseményei, a gyászjelentés-gyűjtemény pedig a magyar életrajzkutatás nagy jelentőségű forrásanyaga. A Zeneműtárban Joseph Haydn közel száz kompozíciójának kéziratát őrzik, amelyek a zeneszerzőnek mintegy negyedszázadig otthont adó Eszterházy-rezidenciárói kerültek a gyűjteménybe. Bőséges forrásra lelhet itt a jellegzetes magyar műzene, a verbunkos muzsika fejlődésének kutatója is. E zehestílus egyik jeles képviselője, Egres- sy Béni eredeti hangjegyes kéziratai a legutóbbi évtizedek folyamán, az OSZK gyűjteményéből kerültek először napvilágra. A Térképtár magyar vonatkozásban egyedülálló darabokat őriz. A nyomtatott kiadványok közül igen jelentős hazánk legrégibb térképe, a magyar származású Lázár deák 1528-ban megjelent fametszetes műVe. Ez a gyűjtemény őrzi az első európai barlangtérképet is: Sartory Józsefnek az aggteleki barlangról 1794- ben készített művét. A Színháztörténeti Tár 1949- ben alakult önálló gyűjteménnyé, magva a második világháborút sértetlenül túlélő színházi könyvtárak mintegy 30 ezret kitevő színdarabgyűjteménye. A rendező- és súgópéldányok legnevezetesebbjei Szigligeti Ede, Egressy Gábor, Paulay Ede, Hevesi Sándor és Molnár György munkájának írásos emlékét őrzik. Legújabb szerzemények Az elmúlt évek kiemelkedő szerzeménye a magyar származású, török fogságba került, majd Isztambulban nyomdát alapított Ibrahim Müteferrika hat kiadványa. A nyomdász annotációval és térképeivel ellátott, több mint 700 lapos világtörténetet tartják közülük a leghíresebbnek." 1733-ban jelent meg» és olyan arab, perzsa kútfők fordítását tartalmazza, akiktől más szöveg alig ismeretes. 1975-ben a szokottnál is értékesebb dokumentum került a könyvtár állományába: a XIII: századi Erzsébet-legenda. Ez a kézirat a szertartási eljáráshoz kérzült életrajzot, valamint a környezethez tartozó személyek beszámolóit és tanúvallomásokat tartalmazza. Mostanában kerültek elő Kölcsey eddig ismeretlen nyelvészeti munkái, Kosztolányi halálos ágyán írt, megrendítő .beszélgetőlapjainak egy része és Jókai Mór Névtelen vár című, elveszettnek hitt — eddig az NSZK-ban lappangó — kézirata. Tír A könyvtár tehát ma is tervJ szerűen gyarapítja hungarika- anyagát. Raktárai azonban már az intézet centenáriuma idején sem tudták befogadni a gyarapodást. A magyar kormány 1959-ben 'határozatot hozott, amelynek értelmében az OSZK-nak a Budavári Palota F épületében kell méltó helyet biztosítani. A beköltözés eredeti határideje 1968 volt, de a könyvtár még ma is a már évtizedekkel ezelőtt szűknek bizonyult elhelyezésben sínylődik. A helyhiány miatt több részlegét a város más oontjai- ra kellett költöztetni. Ezért az olvasóknak — ha a „kiteleoí- tett” dokumentumok közül kérnek valamit — napokig kell várniuk a könyvre. ÍTa- valy néldául csak a várból 60 ezer kötetet kellett lehozni.) Az olvasótermi férőhelyei^ száma is kevésnek bizonyul. A látogatók, főként vizsgaidő- szakban, egy-másfél órát is kénytelenek sorbaállni az ülőhelyért. E nyomorúságos helyzet miatt a vezetőség valószínűleg korlátozások bevezetését is kénytelen lesz elrendelni. Hogy mikor készül el nem-" zeti könyvtárunk várva várt, tágasabb, új otthona? A kérdéssel még ebben az évben foglalkoznak az illetékesek, és döntenek az építkezés befejezésének határidejéről. Mátraházi Zsuzsa Mai tévéajánlatunk 21.10: Házimozi. Lendvay György a szerző bemutatásra kerülő tv-játé- kában sajátos háromszögtörténetet írt meg. A külföldre utazó fiatal férj, a sikeres, elismert műszaki ember és feltaláló, mielőtt Olaszországba utazik, lakását kölcsön adja a vidéken élő, meglehetősen kiegyensúlyozatlan, kevésbé sikeres életű öccsének. A lakástulajdonos felesége e- közben, váratlanul, megszakítva vidéki nyaralását, beállít a lakásba. Valaha szerelmi kapcsolat fűzte egymáshoz e két embert, akiket most közös kudarcuk, sikertelen életpályájuk újra egymáshoz kerget. Az idill- nek azonban rövidesen véget kell érnie, hiszen az idősebbik fiú, a férj, a sikeres ember hazaérkezik. Hogyan dől el a szerelmi hármas további sorsa? Erre a kédésre válaszol a tv-játék végső akkordja. A filmet Mihályfy Sándor rendezte.