Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
A kis Petrik története A tér október végére üres lett; leszerelték a hintákat, a betonlábiü padok ülőkéi (zöldre mázolt deszkák) sötét raktárakba kerültek, A játszótér Petrikék pincéjébe költözött, Sejtelmes hangulatú helyiség volt; a meny- nyezetet gyertyák lángjától származó titokzatos hieroglifák díszítették; a falakból vasrudak álltak ki (ezekre polcokat szereltek), a keskeny ablakok, mint lőrések. A téri srácok ide hordták Ismeretlen rendeltetésű kincseiket; volt itt egérfogó, csorba pengéjű kard, kiszuperált i’ádlócső, színes cigarettásdobozok, régi képeslap izgató ábrákkal . , , Nyugodtan játszhattak a pincében. Az öreg Petrik nem törődött semmivel; beteges ember volt, folyton a gyógyszerei között pepecselt, meg aludt. Petrikné alig volt otthon, egy Józsuba nevű férfihoz járt, akiről a kis Patrik nem vett tudomást, mert szerinte ilyen nevű ember nem létezik. A kis Petrik szómára csak az volt a fontos, hogy a fiúk az ő házukban játszanak. A pincében nem félt senkitől, Tuller Lacitól sem, pedig "Fuller káromkodós volt, és már cigarettázott Is. December elején elmaradtak a fiúk. Leesett az első hó, megkezdődtek a hócsaták, amelyek százszor jobb játéknak bizonyultak a pince tiltott játékainál, A tér visszakapta jogait. A kis Petrik nem Járt a térre, félt a hógolyók ütésétől, a hidegtől; Tuller Lacitól is félt, mert kint a téren más erkölcsök uralkodtak, mint a pincében, A téren csak az erősek számítottak, a Rázósakat, a gyengéket kigúnyolták. A téli szünetben ki sem mozdult, Néha-néha lement a pincébe, az értékét vesztett kincseket rakosgatta, és azon gondolkodott, hogyan csalhatná vissza a barátait, Eszébe jutott Tuller, aki egyszer a hidegre panaszkodott, A kis Petrik lecipelte a mosókonyhai kályhát, fűteni is lehetett ezentűl, mégsem szoktak visz- sza a téri srácok, Párszor lementek melegedni, aztán újra a térre kívánkoztak. Hívták a kis Patriket is, ám ő ■ nemet intett. Tudta, hogy kicsúfolnák, Tuller cigit dugna a szájába, és mindenki nevetne. Jó emberismerő volt a kis Petrik, A téri fiúk mégis visszamentek a pincébe, A kis Petrik szerzett valahol egy koponyát, kirakta az egyik polcra, alája pedig vörös festékkel ezt irta: Christomanos doktor koponyája. Elkábultak a téri fiúk; a koponya és a különös felirat meghatotta őket. Furcsa játékot kezdtek, a koponya látványa sugallta az ötletet. Lassan kialakult a formája is. Behunyták szemüket — „meghaltak" —, azután mindegyik elmondta mit „látott” a halálban. A kitalált mesék érdekesek voltak, sokkal inkább az életről szóltak, mint a halálról, Tuller lovaskapltány- ként látta magát, kezében halálfejes zászlóval, egy másik fiú tengeri cirkáló parancsnokaként látta önmagát és a halált. A kis Petrik nem mesélt, boldogan hallgatta barátait, közben a koponyára pisloga- tott hálásan. TulJernek tűnt fej először, hogy a kis Petrik hallgat. Amikor szólt neki, a kis Patrik zavarában csak motyogni tudott, és ez lett a veszte, Űj- ra gúnyolni kezdték, eszükbe sem jutott, hogy a pincét, a koponyát neki köszönhetik. Tuller azt Is kilátásba helyezte, hogy elmennek a pincéből, ha a kis Petrik nem beszél. — Én nem tudom milyen a halál ... — mondta nekik, és keservesen sírni kezdett. Mindent, elrontott a sírással, Kórusban nevették, orra alá tartották a koponyát, ritmusban kiabálták: Christomanos doktor, Christomanos doktor, Christomanos doktor , . , A kis Petrik nem bírta tovább, fölrohant apja szobájába és szájába tömködött egy tucat gyógyszert. Visszaszaladt a pincébe, csendre intette a fiúkat, és ezt mondta: Lőrinczy István: Radnóti szobra Salgótarjánban hull szemében fáradt falevél a kabátján két madár HU — Én elmondom nektek, milyen a halál . . „ hogy igazából lók lók A! milyen . . . mindjárt meghasOer sem nmáttd A Ws Petrik nem tndotfr már válaszolni A téri fiák, fölvítték az udvarra, ahol az öreg Petrik éppen kitépett szobájából és rikácsolva kiabált Réti Zoltán: Kikötő (tus) Ketykó István: N. tanár A zöngés és zöngétlen szavak labirintusában mir megtalálom «tokáét egykori kérdésének _ wLjér in^lnsÉB»—oafl — töltényt nem lebst By simán fegyverbe illeszteni — hogy most is gondolkozom rajta úr kérdez mert átejtett a rríi és a ki szavak kitömött túlsó oldalára kérdezne csak most, öwnmmal hallanám ..; bogárhátai délután még néha szemembe szórja gyűrött ráncait, kabátja hátulról olykor rámnevet s Taigetoaz fénylő csúcsáról könnyű piheként hnü—Éi a mélybe #*** KITEKINTÉS Somoskő adta a mintát új lakókerületben mér sok százan laknak. Bekerít bennünket a híres parkerdő, az új utak szalagdarabjai kivillannak a fák közül, A fedett uszodát nem látni erről a pontról. r Magánerő, magánmorgelom, magánkezdeményezés, magánalkalmazott, magán- vélemény, magánzó, magán. .. magány, magányosan, maga'magának — mind megannyi rosszul Illesztett, hatalmas kő, amelyen botladozva közelít a látogató a híres-neves soproni Taródi* várhoz vezető magánúton. A magánterületre feketén-fehé- ren tábla figyelmeztet, megtiltva mindennemű teherforgalmat, a vár területén. Mert kerítés nincs, , A kaputorony előtti kőhíd egyik mélyedésében gubanccá gömbölyödött puli. Füle- botját, sem mozdítja, amikor elhaladok mellette. Terelő kutya akkor viselkedik így, ha régen megszokta már, hogy ezen a helyen gyakori az idegen. A várat nem őrzi senki. Taródi István soproni szőnyeggyári festőmunkás páratlan alkotásának titkát megfejteni jöttem. Ezerhat- száz négyszögöl terület, s ebből 1200, hatalmas kövekkel, gerendákkal, téglák ezreivel, már „beépült". A várudvaron az állandó építkezés nyomai: valószínűtlenül gömbölyű és méretű kövek halmaza, bontásból származó fagerendák, elvékonyodott falú vastalicska és kövek, kövek mindenütt. Faragónak, egykor volt oszlopfők, kariatida darabok, nyersek, pattintottak, földből kiásottak, falból bontottak, ahány darab, annyi féle. Mindegyiknek története van. * Idejövet, betértem a levéltárba, a városi tanács házába, elmondani, mi járatban vagyok: felkaptattam a Lövérekbe vezető, villákkal, társasházakkal, gyönyörűséges kertekkel szegélyezett úton arra, amerre a Taródi- várat sejtettem. Hát persze hallottam, olvastam arról, hogy a soprot niak régi vágya elkészült. Felépült a fedett uszoda. Kerestem én azt a bleágazást, amely emlékezetem szerint egy bokrokkal tűzdelt földút, és a vár felé visz, de valahogyan túlmentem azon a ponton, gokat változott, szépült-épült itt a táj néhány esztendő alatt is, amióta először a Taródi-várhoz igyekeztem. Aztán már várat feledve, magával ragadott a látvány. A pirosra pácolt faburkolatú hatalmas kor, a vidámságot, egészséget sugárzó fehér-piros győri műbőr kupola, a rendezett környék. Közérdek, közjó, közfelkiáltás, közösség, közösen végzett munka, közadakozás, közakarat, közintézmény, közvélemény, közerő, közhasznú, közhasználatú, köz- gondolkodás, közfigyelem — megannyi piros-fehér bronz- fogantvús szárnyasajtó, amelyen át uszodaépítő mérnökök vezetnek, hogy azután kinyíljon az utolsó is, a medenceterembe szolgáló. A látvány lenyűgöző, leírhatatlan. A századfordulót követő évek zsurnalisztikái fogásához menekülök: — Ezt látni kell! * Sopronban „klasszikus" értelemben vett várat soha nem építettek. A Lövérekben meghúzódó Várhelyen, két és fél ezer évvel ezelőtt, az illírek erős földsánccal, vették körül településüket, A rómaiak kőfalára épült később az a városfal, amelyet várfalnak ismerünk, Sopron, a hegyek lábainál, mélyedésbe épült. A várhoz magaslat kell, Taródi István a családi házakkal, szanatóriumokkal betelepített területen építi várát. Pontosan húsz éve. És min» dennap. Hatvan esztendősen, 1985-ben akarja befejezni az építést. A hegynyi követ ő mozgatta; cipelte kézben, táskában, télen-nyáron, nappal és este, kőt kőre rakva, kötőanyagot keverve, s csak a nagyobb gerendákat, nehezebb darabokat segítették megemelni, helyére illeszteni mások, a rokonság tagjai. Mi mozgatja, mi hajtja ezt az embert? Gyerekkorban mindenki épít várat, homokból, kockából, képzeletből, aztán elfelejeti az egészet. A soproni munkásban megragadt a várépítő szenvedély. És a kövek engedelmeskednek szívós akaratának, nem gurulnak vissza, mint a mondabeliek. Győztes Sziszüphosz. Állok a várudvaron egy kopasz fa alatt és találomra kiválasztok egy falba épített követ. Azt latolgatom meg tudnám-e mozdítani? Bent, a vár belső előterében, hatalmas asztalon, nagyalakú vonalas, vastag füzet. Ki tudja hányadik húsz év alatt ? A várépítő sokadik emlékkönyve. Az első két oldal bejegyzése, számos névaláírása, dátum nélküli, a harmadik oldalon találom az első dátumot: 1979, április 21. Megnézem az utolsót is. Előttem járhatott itt az, aki bejegyezte: 1979. május 18. A vastag füzet így is félig betelt. Talán ez a magyarázat. A közfigyelem. Taródit mindenki ismeri a városban. A várat tízezren nézik meg minden évben! A vélemények az építésről megoszlanak. Az értelmét szeretném leolvasni az öles falakról, a huszonnégy méteres torony tetejéről, ahová a kisfiúval, — maga is a vár lakója — az izompróbéló csigalépcsőn felkúszunk. A Nádormagaslat 300 méterre van a tengerszint felett. Mi 24 méterrel azt is megtoldottak. Lefélémenet azt mondja a kevés beszédű gyerek: — Én sem értem, hogy tud még este tízkor is dolgozni rajta... A sötétben is megtalálja a kövek helyét. ★ És az ember? Megtalálja-e a helyét? A város falai között, közös akarattal, együtt és egymásért cselekedve? Sopron első fedett uszodája a — a „Ludovikás” — a háború alatt bombatalálatot kapott. Meg lehetett volna menteni, de a sokat szen- védett város lakássebeit begyógyítani, mindennél fontosabb volt akkoriban, A men- de-monda azt tartja: széthordták, lakásba építették az uszoda maradványait. Több mint harminc évnek kellett eltelni, hogy újra fedett uszodája legyen a hétszázesztendős városnak. Ennek története van. Erről dr, Ul- recih József, a városi tanács építési osztályának vezetője azt mondja: — A jubileumi évhez, 1977- hez és a város rangjához méltó létesítményt szerettünk volna, Mindenki ösz- szefogott, számos terv készült, egy fedett uszoda építésére. A két legjobbat maketten kiállítottuk, szavazni lehetett, s így a közakarat döntött, hova épüljön fel az új uszoda. A régi LÖVÓr- 6trand szomszédságában áll a város újabb büszkesége. A nyílt várospolitika gyakorlati megnyilvánulását a társadalmi hozzájárulás lehetőségének kidolgozása tovább segítette. Társadalmi bizottság alakult, amely végig figyelemmel kisérte a tervek megvalósulását. Kidolgozták a hozzájárulás módszerét, formáit is. Az emberek egy napi fizetésüket adták erre a célra, öt éven át! A hozzájárulás az építkezés költségeinek egyötöde. * Taródi István 1951—52-ben egy nyolc méter magas, pléh- lemezzel burkolt favárraj kezdte. A stációk: húsz óv alatt kőépülettel bővítette á favárat, majd azt lebontotta, A somoskői vár mintájára tornyot épített, lakórészt, újabb tornyot egy vizmérték és egy függőón segítségével. A nagytorony süvegét, lakórészt, kaputornyot, a lakrész födémét, a kaputorony szintjeit (három van belőle), 15 méter kutat ásott, elkészítette a fel- vonórudat és aknát ásott, a vár déli-északi részét építette, alagutat fúrt, tíz méteren.,, és folytatja tovább. A nagytoronyból ellátni a Fertő-tóra, ide látszik a Ká- roly-kilátó, a nógrádiak által is „belakott” hatszáz ágyas SZOT-üdülő derűs homlokzata, alattunk a város felőli oldalon épült az egyenként 11 szintes házakból álló Ibolya úti lakótelep. A Jereván nevű * Az alumínium medence 33 és egyharmad méter hosszú, a feszített víztükör, a 36 szögű kör alakú gyönyörű építmény a tervező és a kivitelező, a szervező, a közreműködő, a társadalmi munkás, a közfigyelem, a közakarat erejét, alkotókedvét dicséri. Szombathely országos adakozásból képtárat létesít, Soo- ron közakarattal uszodát épített, Negyvenöt méter körátmérőjű fedett uszoda, 13 000 köbméter víz, a legkorszerűbb vízforgató , tisztítóberendezés, amelyet osztrák cégek szállítottak, önájló villamos központ, olajtüzelésű kazánok, légbefúvásos fűtés és túlnyomással a magasba feszített hatalmas műbőr kupola. Ezerszemélyes nyári öltöző a szomszédos strandhoz, 720 személyes öltöző, tusolok, pihenők szoláriumok, diszpécserközpont, automatika, csillogás. A műbőr kupolán át beragyog a napfény. A sport, az egészség, az értelem, a közös összefogás bazilikájában járok. * A várhoz a titkot megfejteni jöttem, az értelmét kerestem az építkezésnek. Elmondani úgysem lehet, hogy kerül itt kő a kőre. Mérhetetlen veríték merevedett rá a falakra. S, ha nem is osztom a túláradók csodálatát — egy ember akaratereje előtt rneg- hajlok. Őt nem látom a falak között, Bontáson van a városban. T. Pataki László { NÓGRÁD — 1979. június .17, vasarnap
