Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
»«a! Mondja, aki „kitalálta” Sistia ügy az új munkarend? Rurgonyabogár ellen szórják a vegyszert a drégelypalánkiak háztáji földjén, ahol a ter-v melőszövetkezet a kártevők elleni védekezéshez ily módon segítséget nyújt. A Lányárok- dűlőben Csósza József traktoros végzi az időszerű mezőgazdasági munkát. ' — kj — A dolgozók szóvá tették — a vezetők intézkedtek Összeugrott overállok, szétszaladt csótányok Májusban a balassagyarma- szemennek, s vajh’ ki szeret ti kábelgyár kilenc munkahe- térdig érő overállban dolgozóén tartották meg a terme- ni? Félig nyitott kapukatdönlési tanácskozásokat mintegy 400 dolgozó részvételével. A szóljak vagy ne szóljak dilemmán már régen túljutottak a kábelgyáriak. Lámpalázat félretolva, közvetlen tergetett észrevételével. A gyár már tervezi az üzemrészenként különböző színű új munkaruhák beszerzését, ehhez azonban előbb módosítani kell a jelenleg érvényes kollektív mészetességgel adtak hangot szerződést, amibe a kábelmű- mindannak, ami a szívüket vek többi gyárának is belenyomta. Most már csak az a szólása van. kérdés, lett-e szavuknak fo- Nem kis derültséget keltett ganatja? a tanácskozáson, amikor Kísérjük hát figyelemmel ugyan ő szenvedélyes hangon kéréseik, kifogásaik, javasla- képet festett a férfiöltöző taik útját-sorsát! „mozgalmas” sarkairól, ahol Ä szabadon kószálnak a csótányok. Az intézkedés példásan Saár János az újítások ügy- gyors volt. A dömsödi téeszt intézésének lassúságát tette kérte fel a gyár könyörtelen szóvá. Észrevétele jogos. A csótányirtásra. El is végezték, gyár újítási előadójának hir- s nemcsak az említett helyen, télén halála után szőrén-szá- hanem mindenütt, ahol valaha lan elvesztek az ügyiratok, is látták az utálatos bogara- csak a számukat tartalmazó kát. listát találták meg. fgy nincs Détári Mihály a húzógépmás hátra, mint összeszedni az munkások nevében beszélt, újítási javaslatok másolatait, — Nem pótidőért jövünk be s azok alapján megkezdeni az dolgozni, hanem azért, hogy ügyintézést. Ehhez bizony tü- teljesítsük az aznapi normát, relem kell. Legyenek a feltételek olyanok, Mikó János a gépek közötti hogy módunk legyen epre! közlekedési utak elhanyagolt- Nevezetesen arról van szó, ságát, rossz minőségét kifogá- hogy a properzi alapanyag a soha. Való igaz, a rekonstruk- nem megfelelő tárolás követelő soráh most gépeket tele- keztében rendszeresen vizes, s pitének át, alapokat vésnek, emiatt bizony nem lehet fo- bjzony nagy a rendetlenség, lyamatos a munka. Nem ki- Gyökeres változás csak a re- forrott témh még ez, meg konstrukció befejeztével vár- kell keresni a legjobb megolhátó. Oláh Károly nehezményezte, hogy a felorsózott acélorsókat kézi erővel kell emelgetni, s ez egyáltalán nem könnyű dást rá. Beosztottaknak és vezetőknek egyként kiváló alkalom az informálódásra a termelési feladat. Nem leh'etne darupá- tanácskozás. Az üzemben dollyát építeni könnyítésül? A válasz bizonyára meggozók megismerik munkahelyük gondjait, céljait, megisnyugtatta. Üj acélgyártó csar- merik az egész gépezetet, mely _ _ I —;;14 — otn wíiílrnrláo/áeiolr o 'T F ÍYI11 nl/Ó Ilii*’ n ők épült a gyárban, odatelepítik át az acélorsókat is, gépi emelésüket ott oldják majd meg. Nem is olyan távoli jövő ez, három hónapon belül rendeződik az ügy. működésének az ő munkájuk is része. A felelős gazdák pedig fontolóra vehetnek számos olyan észrevételt, amely a munkaterületek összehangoltságának fogyatékosságaira Akadt olyan művezető is, vagy intézkedések elmulasztá- aki a gépek rendszeresebb ta- sára vet fényt, karítása mellett kardoskodott. S ami még nagyon fontos: Nehéz erre mást mondani, nem a siránkozás, panaszko- mint: éppen a művezető mond- dás napja többé e fórum. Ki- ja ezt? Hiszen az ő feladata fogásukhoz egyre többen csatöbbek között az is, hogy megkövetelje az üzemben a rendet, a tisztaságot! Géczi Tibor a munkaruhák gyenge minőségét kifogásolta. Egyszeri mosás után is ösztolják a megoldásra kieszelt javaslatot is. Mint ahogyan azokhoz illik, akik igazán sajátjukénak érzik a gyárat, ahol kenyerüket keresik. — szendi — Üvegszövés és egyebek Az üvegszövés új iparág ta minden autótípusnál jól Csehszlovákiában. A dél-mor- alkalmazható szélvédő ablak- vaországi Moravsky Krumlov ként. városban az idén kezdték meg ^ az üvegrostok szövését, A szigetelési célokra az építőiparban használatos üvegszövet gyártása az új üzem termelése révén csaknem megkétszereződik az országban. ☆ Többrétegű biztonsági , „Üvegházvárost” építettek Kodan városában. Az eddigi legnagyobb csehszlovák tiveg- házkomplexum 22 hektárnyi termőterületet fed be üveggel. További 6 hektárra hajtatóházakat telepítettek. Fűtésre get készítenek a teplicei Sklo- tusimicei erőmű kondenzhő- tas Művekben. Az új üvegfaj- jét használják fel. Összehangolt intezhedeseh A hét végi csúcsidőszakokban összehangolt intézkedésekre van szükség a biztonságosabb közlekedés és a forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében — állapították meg a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium illetékes vezetői a napokban tartott közös értekezletükön, amelyen áttekintették az M7-es autópálya forgalmi helyzetét. A tapasztalatok alapján a közlekedésirányítási szervek különféle intézkedéseket határoztak el, s különösen két forgalmi helyzetben kérték a gépjárművezetők segítségét, támogatását azért, hogy a szabályosabb közlekedéssel gyorsíthassák a forgalmat, s — ami még fontosabb — megelőzzék, csökkentsék az autópályán az utóbbi időben növekvő számban előforduló baleseteket. Felhívják a belső sávban folyamatosan előző gépjárművezetők figyelmét arra, hogy az előírásnak megfelelően ne akadályozzák a mögöttük gyorsabban haladó kocsik közlekedését, a lehetőség szerint térjenek vissza a külső sávba. A tapasztalatok szerint a hét végeken egyre több az autópályán a műszaki hiba miatt leállt, otthagyott, s így a forgalom rendjét zavaró gépkocsi. Ezért kérik az elakadt gépjárművek tulajdonosait, hogy minden lehetséges eszközzel — akár a segélykérő > telefon igénybevételével is — törekedjenek a hibás kocsi gyors eltávolítására. Június negyedikétől a Nógrádi Szénbányák kányási, ménkesi és szorospataki aknaüzemének elővájó brigádjai új, folytonos munkarend szerint dolgoznak. A kísérleti jellegű ,yváltásban” — amely a nagy teljesítményű gépek jobb kihasználását, az eddigieknél jelentősebb eredmények elérését teszi lehetővé, miként erről idén Kányáson már megbizonyosodtak — egy híján százhetvenen vesznek részt. Közülük tizenkét főaknász. Az új munkarend szeptember 30-ig tart. — Minden' új bizonyos fajta idegenkedést vált ki az emberekből. „Sima ügy” hát az új munkarend? — kérdeztük Cserháti Józsefet, a szénbányák osztályvezetőjét. (Aki egyébként az e témát kidolgozó munkacsoport vezetője volt. Mitöbb: a kányási tapasztalatokról írt értekezésükkel elnyerték a Nehézipari Minisztérium új szervezési rendszerek elterjesztésére kiírt pályázatának díját.) — Ügy mint más elképzelés, ez is megbukhatott volna kellő előkészítettség híján. Mi és kint az aknatizemeknéí, rengeteg energiát fordítottunk a bevezetést megelőző időszakra. Főleg a dolgozókkal történő elbeszélgetésekre, az új rend lényegének, szükségességének megértetésére. Nélkülük, az ő jó hozzáállásuk nélkül nem mentünk volna semmire. — Így mentek? — Igen! Eddigi tapasztalataink alapján, ami már van, hiszen az első tíz napon túl vagyunk, megállapítható: a dolgozók kedvezően fogadták a kezdeményezést. Sőt, jelentősek az elővájási eredmények is. — Szóval, nem volt még kritikus helyzet? — Bevallom, kissé tartottunk az első szombat—vasárnaptól. Kíváncsian vártuk, megjelenik-e valamennyi dolgozó a munkahelyén. És — megjelentek. Valamennyien! Egyetlen hiányzó nélkül. — Tehát az első csatát megnyerték. Minek tulajdonítja? — Ismétlem: a jó előkészítésnek. De hiba lenne tagadni, hogy nem játszott közre a pénz is. Köztudott, hogy a folytonos munkarendben résztvevők jóval többet keresnek mint a hagyományos három műszakban dolgozók. Persze az efféle áldozatvállalást s a jó teljesítményeket megfelelőképpen „honorálni” kell. FUIöp Pál szorospataki bri gádvezető saját maga kezeli esetenként az eiővájást segítő EHOR-típusú gépet. Hiszen a cél: mind többet, mind jobban, szervezettebben! Krekács Miklós felvétele Szorospatakon két F—6-os típus gépes vágathajtó csapat. Ménkesen a front szállító- és légvágatát, Kányáson pedig a déli fővágathajtók dolgoznak az új munkarendben. — Mit várnak szeptember végére? — Az előzetes — ám igen pontosnak mondható -- számítások szerint elképzelésünk a következő. Hagyományos munkával 1419, folytonos munkarendben I860 méter vágatot tudunk kihajtani. Persze, ez csak a norma, a száz százalék. Emígyen 441 méterrel több vágathoz „jutunk”. Szorospatakon 91. Ménkesen 191* a kányási aknaüzemben pedig 152 méter „pluszra” számítunk. (A maradék a kísérletben részt nem vevő Tiribesé.) — S vajon beválnak a számítások? — Brigádjaink már „nagy lépéseket tettek” ennek érdekében. Csak példaként említeném, hogy Kányáson Dénes Pál csapata a szokásos napi két és fél méter helyett már több mint hármat- halad előre, s hasonlóképpen jó munkasikerekről adhatunk számot Szorospatakon Nováki József, a ménkesi aknaüzemben pedig Bakos József csapatai. — Az elővájás haladási sebessége viszont — lényeges tényező — a geológiai viszonyok függvénye. Előre nem látható kemény kőzet, víz, homok Fgen csak lelohaszthat- ja a kedélyeket... — Természetesen, ezzel is számolni kell. Mégis bizakodunk, hiszen dolgozóink sok nehéz megpróbáltatáson mentek már keresztül. Mondhatni, hozzáedződtek a nógrádi szénmedence .szeszélyeihez”. Kevés meglepetés érheti őket. Így legyen! A „folytonos-kísérlet” — eredményesen tart. Karácsony György ROHAMMAL már nem megy F urcsa küzdelem ez, apró mozzanatok zászlóaljai sorakoznak a csatamezőn, s az igény előőrsei, a kényelmeskedés utóvédjei galoppoznak körülöttük. Voltak, vannak közlegények, tisztek, tábornokok, akik, úgy hitték, hiszik, egyetlen derekas rohammal beveszik az áhított erődöt. Ám mind többen látják be, nem megy ez így s, új elemekkel gazdagítják, teszik hatásosabbá stratégiájukat, taktikájukat. Fölhagyva a képletességgel: a csatamező a termelés, s az erőd a termékben megtestesülő — de a tervezéstől a vevőszolgálatig tucatnyi tényezőt magában foglaló — minőség. Csupán négy-hat százalék között van a kiváló minőségű áruk aránya a hazai cipőipar teljes termelésén belül. A cipőkészítésben vezetőnek tekinthető külföldi cégeknél ez a szám , 20—40 százalék. Az objektív okok mellett jórészt a technológiai rendetlenségre, a szervezetlenségből fakadó kapkodásra, egy-egy részművelet — pl. a talpragasztás — ismétlődő hibáira vezethető vissza, hogy nálunk a lehetségesnél kisebb a kiváló és az első osztályú áruk aránya. A női csizmáknál — meó, kereskedelem, vásárlók összesen — a kifogásolt termekek 89 százalékánál, a gyermekcipők 62 százalékánál állapítottak meg műszaki — gyártási — hibát. Nem okvetlenül a kiválót, a már-rnár tökéletes árut kell értenünk minőségen — bár a közvélekedésben fölbukkan ez is —, hanem a használati célnak — rendeltetésnek — megfelelőt, azaz az előírttal — a tervezettel — egyező minőségű — osztályú — terméket. S ráadásul azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a minőségi jellemzők alkotta mérce nem mozdulatlan, a piaci igények alapján változik: magasabbra, alacsonyabbra kerül. Minden árufajtának a maga szerepkörében kell megfelelnie a minőségi követelményeknek. A zsebrádiótól például nem várható el az a hangminőség, ami az asztali készüléknél természetes —, műszaki jellemzőivel éppúgy, mint árával, értékesítésével — csomagolás, szállítási határidő 'stb. — feltételeivel. Summa summárum: a minőség a megbízhatósággal egyenlő. Hat éve vagyunk csak tagjai az európai minőségügyi szervezetnek, nem kapkodtuk el a dolgot — vélhetnénk aligha alaptalan malíciával. Legyünk azonban tárgyilagosak. A gazdasági fejlődés bizonyos szakaszában a mennyiségi igények kielégítése elsődleges. Ezen a szakaszon most már túljutottunk, ám késve ismertük fel, láttuk be, hogy. mind a bel-, mind a külföldi vevők szemében döntővé vált az áru minősége. A késedelmes belátás lassú cselekvéssel társul, ez a gondunk. Viharos tenger hullámaira emlékeztet az ipari értékesítés váltakozása: 1978. decemberében 80,5 milliárd forint értékű áru hagyta el a termelőhelyeket, 1979. januárjában 51,8 milliárdnyi. A fémtömegcikkipar például 283 millió forinttal nagyobb értékű árut szállított a belkereskedelemnek tavaly szeptemberben — azaz: a negyedév végén! —, mint júliusban, a negyedév kezdetekor. Föltételezhető-e, hogy a kapkodás, a túlórázás, a minden áron való kiszállítás közepette ott volna a minőség a fő helyen, ahol lennie kellene? Széles körben és több ízben megismételt vizsgálatok bizonyítják: a negyedévek utolsó hónapjában, de különösen a fél év, az. esztendő befejező szakaszában az átlagosnak két- háromszorosára nő a minőségromlás miatti ún. árengedmenyes termékek aránya a teljes árukibocsatáson belül. A kohó- és gépipar területén a legtöbb kár — minőségromlás következtében — a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a villamos berendezés és készülékiparba n tapasztalható, s a roham idején, azaz a negyedévek végén készített termékek négyszer gyakrabban szorulnak garanciális javításra, mint a többi hónapban előállítottak. Kérdés: fgy lesz-e? Hiszen a tárca reprezentatív vizsgálatai szerint a teljesítménybérben elszámoltaknak mindössze nyolc százaléka az, akinek javadalmazása függ lényegesen a mennyiség és minőség viszonyától! Hiba lenne tehát csak a vállalatoktól számon kérni a termékminőség alakulását. A szabályozórendszer egésze nem ösztönzött ebbe az irányba — hanem a volumen felé terelt —, s ezért a termelők szelekció nélkül változtatták a termékskálát. A jót, a korszerűt silánnyal, az elavulttal egy gyékényen árulva. Az idén a szabályozók alkotta gazdálkodási keretek a korábbi T nál valamelyest jobban kifejezik azt a társadalmi érdekeltséget, amely a minőséghez fűződik, s a jövőre tervezett változások még inkább ebbe az irányba mutatnak. S ha a makrokörnyezet ilyen átalakulását gyorsuló ritmusban követi a mikrokörnyezet reagálása —, ne feledjük: ahol nem megfelelően szervezett a munka, ott nincs kellő fegyelem. v. t. NÓGRÁD - 1979. június 16., szombat 3
