Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

20 éve8 a finn—magyar kulturális egyezmény Háromszázfőnyi küldöttség „Tekintettel azokra a ro- tényt fölidézni annak bizonyí- konsági kötelékekre, amelyek tására, hogy a fejlődés való- a két népet összekapcsolják, ban jó irányú és ütemű. és attól a kívánságtól vezérel­ve, hogy a kulturális kapcso­latokat a két ország között tovább fejlesszék, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Finn Köztársaság kormá­nya elhatározták, hogy egyez­ményt kötnek. „Az egyez­ményt — a magyar—finn kul­turális egyezményt — 1959. június 10-én írták alá. Két évtizede tehát annak, hogy a két rokon nép közöt­Az első közös munkaterv például csupán azt tartal­mazta, hogy a két ország évente egy háromhónapos és egy hathónapos ösztöndíjat biztosít kölcsönösen. Jelenleg viszont 40 szakembert 62 hóna­pos időtartamban küldünk Finnországba, illetve foga­dunk hazánkban. Emellett egyre több azoknak a szá­ma, akik egyetemi vagy főis­kolai tanulmányaikat végzik ti kulturális együttműködést, nálunk, illetve, náluk, s nya- — ahogy a finn—magyar ranta körülbelül húszán for- kulturális vegyes bizottság dúlnak meg Finnországból a magyar albizottságának elnö- mi nyári egyetemeinken. ke, Rónai Rudolf megfogal­mazta a vegyes bizottság múlt heti, Budapesten tartott ülé­sén — „rendszerbe foglaltuk, és közösen tervezzük” és ez a rendszeresség és közös ter­vezés húsz esztendő alatt Rendkívül eredményes fel­idézni más területekről is, de a vegyes bizottságok tagjai jól tudják, van bőven tennivaló. Tovább kell bővíteni az iro­dalmi kapcsolatokat, a film- művészetet illetően csak a kezdet kezdeténél tartunk, s a .reáltudományok területén is nagyon sok a kiaknázatlan le­hetőség. A tervek készülnek, s meg is valósulnak. De a hivatalos elképzelések mellett egyre nagyobb a szerepe azoknak a százakat érintő látogatások­nak, mint amilyen a mostani is. Az ilyen látogatásokat Ja- akko Numminen oktatási és kulturális á'lamtitkár, a ve­gyes bizottság finn albizottsá intézményeink gának elnöke „népi diplomá­együttműködése. Míg az 1959- es egyezmény csak azt rögzí­tette, hogy egy-egy lektort fo­gad a budapesti és a helsinki vezes nusz »zkjiiuu aiau, tudományegyetem, ma már szép eredményeket hozott. Az £inn lekty0£k dolgoznak Deb­évforduló alkalmából június 14-től 21-ig finn—magyar barátsági hét zajlik a két or- Jyväakylä egyetemein. Ezen szagban, s haromszazfonyi J„;ll ú nJgánv oavAt&miin; cián&k” nevezte. Találó elne­vezés, hiszen nincs annál na­gyobb eredmény, mint ami­kor — ismét' csak Numminen szavaival „az egyszerű ál­lampolgárok is önkéntesen és magyar küldöttség utazott Suomiba, — köztük Nógrád- ból — s ugyanennyien érkez­tek a Duna mentére az ezer tó országából. Régi' személyes kapcsolatok elevenednek föl. Testvérvárosok, együttműkö­dő intézmények küldöttségei recenben és Szegeden, magyar aktívan részt vesznek a kap- lektorok viszont Turku és csolatok fejlesztésében.” Háromszáz ember — kül­döttségnek szépszámú, de egyébként nem sok. Ha azon­ban arra gondolunk, hogy ez a háromszáz ember élmé­kívül jó néhány egyetemünk és főiskolánk alakított ki köz­vetlen kapcsolatot finn intéz­ményekkel. Húsz év alatt csaknem két­száz finn művet adtunk ki magyar nyelven, közte 55 szépirodalmi alkotást. Rendi cserélik ki tapasztalataikat, 6zeres a zeneművészek kol­beszélik meg a jövő terveit, csönös vendegszereplese. A Az elmúlt két évtized esemé- legutóbbi két évben 13 finn nyei arra engednek követkéz- karmester, 14 hangszeies tetni, hogy kapcsolataink még szólista es két nagy együttes szorosabbá, eredményesebbé lépett föl hazánkban, válnak. Érdemes néhány Még sok mindent lehetne nyékkel gazdagodva tér meg hazájába, s élményeit tovább adja, akkor a „népi diplomá­cia” teljesítette küldetését. Az elkövetkezendő húsz esz­tendő elé bizakodással néz­hetünk: kapcsolataink fejlő­dése meggyorsul, az együtt­működés területei szélesed­nek. m. i. Fő az egészség ?! ' Nem sok olyan létesítmény órát, ha nem többet közieke- Azonban —■ mondjuk szerve- van a megyeszékhelyen, mely déssel tölthet. zéssel — talán meg lehetne attól a pillanattól kezdve, oldani, hogy betegek és gyo­hogy a kapui megnyílnak, zá- Patika tehát nincs a lende- gyítóik egyaránt hozzájuthas- rásig szinte állandó csúcsfor- lőintézetben. Büfé viszont sanak a büféhez, s mégse le- galmat bonyolít le. Ezek közé Kell is hoev lesven hi- gyen szinte egész nyitvatartá­tartozik a rendelőintézet. Ahol ' Ke , h gJ 1 gy ’ sa alatt bosszúság forrása, sok ember kerül össze, s rá- szen a sokaz°r félnapos vara- Esetleg ki lehetne jelölni az adásul betegek, s ennélfogva kozás alatt a beteg megéhe- üzemek reggeliző idejéhez ha- türelmetlenebbek is az átlag- zik. Nem beszélve azokról, sonlóan egy olyan fél órát, nál. Általában mindig talál- -tst a vizsgálati előírások- Yagy érát, mikor a bolt kife- nak a várakozók mérgelődni- , , jezetten az intézeti dolgozók valót. Ezek közül az egyik az i*1'°* * rendelkezésére áll. Ha az a gond, amelyet már többen, állítanak be a rendelésre. A lg<snyeket összegyűjtenék, na- többször, több helyen felve- aok gyerek Jelenléte fc In- gyon gyorsan le lehetne bo­tettek, hiába. Nevezetesen ^e^ukodesét. * nyolítani a bevásárlást, s a nincs az épületben, de még a blb? fFtahh b?íegek is szívesebben ven- közelben sem gyógyszertár, ^röfen i szükséges kis bü- nék 32 eg7 alkalomma! fé>- Kéf«H^kV„tilX^dÍgVöhBtön Wben előnyt évéznék! Nem óráig tertó soronkívüliséget, fohrt orvosságokat rögtön k(>n sorba411niok. Hatvan- mint az egesz naposat. Lehet, Hiánycikkek Szomszédom konzultációra hívott. Három nap szabadságot vett ki, hogy pontos hadi­terv szerint becserkéssze a várost: hol lehet olyan csaptelepet vásárolni, amely megfelelő a házgyári fürdőszobájához. A véleményemre volt kíváncsi, mint mondta — az ember nem mehet biztosra. Mindenkit meghallgat. Az ér­tesüléseket rendszerezi, följegyzi, aztán útra kel. Adalék a hiánycikkdossziéhoz: locsolócső- holländer, csatlakozó, WC-csésze, hogy a csap­tömítésről ne is beszéljünk. Az építkezők az_ igazán megmondhatói, hogy néha egy darab” csőért lejárják a lábukat. S ne tessék kizá­rólag magánépítkezők mostoha sorsára gon­dolni. Hallottam anyagbeszerzőről, aki be­utazta a fél országot, hogy az év végi lakás- átadásokhoz megszerezze a hiányzó villany- kapcsolókat. Emlékezhetünk ama rendőrségi hírre is, melyből kiderült, hogy a mindenre elszánt anyagbeszerző a határon túlról, sa­ját szakállára próbált behozni néhány akta- táskányira való szerkentyűt — ezzel segítvén kenyéradó vállalatát a sürgető lakásátadás­hoz. Miről tanúskodnak az efféle ügyek — az okok jól ismertek. Az ipar és a kereskede­lem valahol, valamilyen szinten „nem talál egymásra”. Az ipari vállalkozónak nem éri meg tovább gyártani a szóban forgó cikket. Nem éri meg többet készíteni belőle —• eset­leg a termékszerkezet-átalakítás miatt hagy­ja ki a gyártmányok sorából. Rendben van, ezt tudjuk. De tudomásul kell vennünk mint elháríthatatlan végzetet, sorsszerűséget? E kérdésre már nem olyan könnyű a válasz... Nézzük meg, miért? Az elv tiszta és világos. Az a termék, amely nem gazdaságosan készül, kerüljön le a termelési programról, vásároljuk meg kül­földről azt a bizonyos árut s így jobban já­runk. Hiszen helyette — tegyük fel — jóval gazdaságosabb cikk készíthető, ennek nép- gazdasági haszna pedig fedezi az import költ­ségeit. Csakhogy a gyakorlat sokszor másként alakul: a beszüntetett terméket csak sokkal drágábban vehetjük meg külföldről, illetve — meg sem vehetjük! Valamely termék gyártása megszüntetésé­nek egyébként megszabott procedúrája van:, a vállalatnak értesíteni kell megrendelőjét, hogy a szóban forgó termék előállításával fel kíván hagyni, s kéri, találják meg helyet­tesítésének módját más, esetleg import ere­detű cikkel. Ha erre lehetősége van — nyert, áttérhet új termék gyártására. Ha megrende­lője, vagy felettes szerve nem járul hozzá a megszüntetéshez (például mert nincs im­portlehetőség, s a terméket nem képes más­sal előállíttatni) — akkor minden marad a régiben. A veszteséges terméket tovább kell gyártani — a törvény szerint. Csakhogy e „törvényt sokszor megszegik! Ha jól belegon­dolunk nem is lehet másként. Az a vállalat, amelynek létkérdése, hogy a nagyon vesz­teséges terméktől megszabaduljon, talán nem ezt teszi?! Közgazdasági kommentár sem kell hozzá: adott esetekben a hazai ellátás biztonsága és a vállalati, sőt népgazdasági érdek ütkö­zik. Ebből az összeütközésből az esetek jó­részénél a fogyasztó húzza a rövidebbet. De miért kell ennek így lennie? Hogy-hogy ütközhet a népgazdasági érdák és a hazai ellátás, a fogyasztó érdeke? A magyarázat bonyolult, de megfejthető. A kérdés nyitja: mit tekintünk gazdaságos terméknek? Ma­gyarul: a vállalati nyereségérdekeltség sze­rint mi a gazdaságos? Nyilván az, ami a szabályok hatására gazdaságos, nyereséges. Például a termelőnek kedvező termelői ár miatt. Tehát képletünk így vázolható fel: mi­vel a gazdaságosság megítélése a termelő ol­dalán esetenként alaposan különbözik a fo­gyasztói körben mért gazdaságosságnál, ezért nem- is lehet mindig összhang a „nyereségre termelés” és az „eladásra termelés” között. Gondoljuk meg: napjainkban is sok ezer ter­méknek magasabb a termelői, mint a fo­gyasztói ára! Következésképpen a termelő valójában nem is a piacról, hanem a külön­böző címeken kapott állami támogatásokból él. Mi a döntő számára: a piaci kereslet, az értékítélet? — dehogy, inkább az állami tá­mogatás. íme az eltünedező cikkek háttere. Az a furcsa — igaz, csak az első pillantásra ért­hetetlen — ellentmondás, amely a fogyasztó és a termelő között konokul fennáll. Feloldá­sa aligha lehetséges utasításokkal. Például annak elrendelésével, hogy ezt, vagy azt a terméket az illető vállalatnak' kötelező gyár­tani. Az ilyen „szabályozás” legfeljebb idő­leges látszateredményt hozhat. Az igazi meg­oldás — talán mindebből már látható — a szabályozás javításával érhető el. Úgy példá­ul, hogy a szabályozó egyformán kedvezzen a fogyasztónak és a termelőnek. Ezt az op­timális eredményt a célszerűbb termelői­fogyasztói árakkal lehet megoldani. Illetve oly módon, hogy a vállalatot érdekeltté te­szik a piaci kereslet kielégítésében: nyeresé­ge, haszna kizárólag abból származik, amit termel, s ahogy termel. S nem az állami tá­mogatásokból, a mesterségesen magasan tartott termelői árakból. Hogy a hiányzó csapteleptől messzire vitt az elemzés — egészen a szabályozók dilem­májáig — ezen nincs mit csodálkozni. A gaz­daság az érdekeltség rugóira jár és nem óha­jokra, sóhajokra. A tormelés bonyolult fo­lyamata csak technikailag és szervezetileg bo­nyolult — alapjában véve egyszerű: kiismer­hető, kézzelfogható igények láncolata, ame­lyeket célszerűen kell egymáshoz rendezni. „Ennyi” az egész: az egymáshoz rendezés munkáját viszont realitásokon alapuló szabá­lyozókra érdemes bízni: így a fogyasztó­termelő érdekei, törekvései azonnal közelebb kerülhetnek egymáshoz. És akkor nem kell becserkészni például a fürdőszoba-csaptelepeket Szécsénytől Lentiig. m. i. kiválthassák a páciensek. Nem is beszélve azokról az injekciókról, speciális szé­keli éves rezgőlábú nénike, leve- hogy nem ez a legjobb meg- gőért kapkodó asztmás, cse- oldás? Ha valaki tud „egész­ekről, melyeket csak az or- dós^klL^^elé^bbennek ségesebbet”’ valÓsítsák meg! vos adhat be. Ezekért buszoz- . . kÖDenvek Olvkor hat a városközpontba szeren­csétlen esetben méw át is kell tobbed magukkal, vagy szolo- c ... . eselD®n me'- at 1S * ban, de jókora listával. Nap­! r iábán nem egyszer, nem két­szertarban juthat nozza. Uta- ^„er A bstegek durcásak, s na a tömegközlekedés áldá- valljuk be nem ok nélkül, sait újfent élvezve mehet Nem arról van szó, hegy az vissza az intézetbe. Ha a be- egészségügyi dolgozók ne vá- teg ráadásul a Gorkij- vagy súrolhassák meg a reggelijü- ” , , , , , , ., két. tízóraijukat. Az is ert­a Beszterce-lakotelepen lakik, £ető, hogy sürgős a dolguk. akkor bizony legalább egy Hiszen rájuk betegek várnak. — g- — Gondolatok A férfi nő nélkül olyan mint a gőzmozdony gőz nélkül. fr A pesszimizmus az élet esé­lyeinek elpazarlása. Az opti­mizmus viszont. visszaélés azokkal. fr A hibák olyanok, mint a gépkocsik fényszórója: csak a másoké zavar bennünket. HVDSZII. megyei kulturális és sportnap Megyénkben tavaly rendezték gozókat. Utána kerül sor a kis- tneg először a HVDSZ megyei pályás labdarúgó-villámtornára, a kulturális és sportnapot. A válla- játékos vetélkedőkre. A gyerme- lati szakszervezeti bizottságok, ak- keknek a következők szerepelnek tivák sokirányú segítségével, köz- a programban: kötélhúzás, lég- reműködésével jól sikerült a ren- gömbfúvás, kóIaivó\Terseny, cél- dezvénysorozat. Valószínű ez is badobás, ceruzalógatás üvegbe, közrejátszott abban, hogy az idén ismét megrendezik a HVDSZ me- tnegyei kulturális és sportnapot. Erre Szécsényben vasárnap a Várkertben kerül sor. A II. kul­turális és sportnap célja, hogy a programban szereplő rendezvé­nyek által lehetőséget adjanak a szocialista brigádoknak kulturális ot . °™kor kezdődik — jellegű vállalásaik teljesítéséhez. n¥* p*nan*it beategyuttes szol- A másik cél, hogy a tagság és a ^altatja a talpalavalót. hozzátartozók tartalmasán töltsék Sok élményben lesz részük cl szabad idejüket. Az eseményso- azoknak, akik megtekintik a mú- rozatra húsz üzemből várjak a dől- ZCumi kiállításokat. Gazdag is- gozókat, hozzátartozóikat, de szí- meretanyagot biztosítanak a kul- yesen fogadják az érdeklődőket túrát kedvelő dolgozóknak. A *s* múzeumban az alábbi kiállítások Vasárnap reggel a szécsényi fű- várják az érdeklődőket: Szuro- t'ószenekar térzenével köszönti az ».Vtikon őszirózsa 1919—19/9, Va- érkezőket, valamint a település J"»*! vadgazdálkodás, Regeszeli dolgozóit. Ezt követően 10 órakor a!Ia”(ío kiállítás, valamint a Ne- Kiss Sándor, a HVDSZ megyei bi- P| hagyományok apolasa című ki- zottságának titkára üdvözli a meg- állítás. jelenőket, megnyitja a kulturális Rossz idő esetén a rendezvenve- és sportnapot. Ezután a szécsényi két a szécsénjú 17. Rákóczi Fe- és mihálygcrgei tánccsoportok szó- renc Művelődési Központban bo- rakoztatjak az oda sereglett dől- nyolítják le. Bizonyára felejthetetlen él­ményt kínál a viíágszcrte ismert és kedvelt Bihari János táncegyüt­tes színvonalas produkciója. Va­lószínű, hogy a Vízöntő együttes számait is sokan hallgatják. A szabadtéri tánchoz — ami délután szécsé­A Salgótarjáni Kohászati üz emek kistcrcnyel csőgyárá­ban a korszerű gépeket fiatal szakemberek irányítják. Se­gítségükkel a hazai vckonycső gyártás gondjain enyhítenek. Egymás közölt Évek, hetek, napok Az idő végtelen, azon belül végén el tudjanak számolni az emberi élet nagyon rövid, önmaguk előtt a letűnt évek- Ismeretes, hogy az ősember kel! Azzal, hogy mit tettek, már húsz-, huszonöt éves ko- nfit alkottak. Mire fordították rában aggastyánnak számított idejüket? — A nagy dolgokra gondol ? — Nem tudom mit nevez nagy dolgoknak? Az én éle­temben a szenvedéseimen ki­mány, a gyógyászat fejlődése vül — most úgy tűnik — tette lehetővé számos — ko- nem voltak „nagy” dolgok, rábban széltében, hosszában Nem voltam magas beosztás­pusztító népbetegség fel- ban, nem találtam fel sem' számolását, a csecsemőhalálo- mit. Nem voltam gazdag, n<*m és, hogy az emberi életkor je­lentős meghosszabbodásának csak jelen évszázadunkban vagyunk tanúi. Az arvostudo­zásnak úgyszólván nullára va­ló visszaszorítását. röviden jártam be a világot és m«#is úgy érzem, hogy nem gazdál­szólva az emberi éleikor meg- kodtam rosszul az életemmel, nyújtását. — Mennyi idős? — Hetvenesztendós va­gyok ! Háborúban sebesültem, kétszer operáltak, de mind­ezek ellenére remélek még néhány rövid évet. — Miért mondja, hogy rö­vid évet? — Tudja, a magamfajta öreg szívesen gondol és szá­mol viszafelé. például, hogy Érdekes, hogy az öreg em­bernek mindig van ideje a beszélgetésre, hogy úgy mond­jam, az öreg mindig szívesen diskurál. Beszélgető partne­rem is szívesen gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát: — Felneveltem három gyer­meket! Tizenhárom unokám, két dédunokám van, akikben egy csöppet mindig megtalá- Kiszámítottam lók önmagámból. Az egyiknek a fiataloknak a szeme hasonlít az enyém­hosszúnak tűnő hetven hez, a másiknak — úgy oly esztendő, még ha az életemet jól ki is használtam — mi­lyen kevés idő volt. Gondol­ja csak el! Hetven év alatt mindössze 25 550 napot, vagy mondják — a természete. Az ő sikereik boldogítanak en­gem is. Ha bánatuk van, ve­lük szomorkodom. — Miben lelte legnagyobb 3640 hetet, vagy csupán 840 örömét? hónapot éltem. Ez még akkor — A munkában! Ne neves­sem sok Icai több, ha nem szá- sen ki, de én mindig szeret- mítottam a szökőéveket. Bi- tem a munkámat. Tudtam zonv, bizony! 840 hónap kell lelkesedni érte. Hittem célja­hozzá csupán és a gyerekből öregember lesz! Ugye meg­döbbentő? És ha arra gondo­lunk, hogy az embereknek csak egy kisebbik része éri meg ezt a magas életkort, ak­kor még inkább rövidnek tű­nik életünk. — Igen! A számok valóban im elérőiében, és a nyugdíj- korhatáf után még hat esz­tendeig bejártam az üzembe. Munkás voltam! Kiváló dol­gozó, mindig megbecsülj em­ber. — Mi a terve a jövőre? — Élni szeretnék, minél egészségesebben. Mindennao­ijesztenek, de egyben figyel-; ra van tennivalóm. Terveim meztetnek is. — ön mint idős ember, mit tanácsol a fiatalabbaknak? — Ügy éljenek, hogy életük vannak, amelyeket meg aka­rok valósítani. Ériti ugye? Élni szeretnék.. 1 Szalay István NOGRAD — 1979, június 1&* péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom