Nógrád. 1979. június (35. évfolyam. 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

Megkülönböztetett figyelmet a közérdekű bejelentésekre Ülést tartott az országgyűlési képviselők Nógrád Az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportja pén­teken Pásztón tartotta soron következő ülését. Megyénk képviselői először ellátogattak a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységébe, ahol a vendé­geket Juhász Sándor, az MSZMP Pásztói járási Bizott­ságának első titkára, a járás, és a nagyközség párt- és ál­lami vezetői fogadták. A gyár­ban az országgyűlési képvi­selőket, a társaságukban ievő Hofjer István, a megyei ta­nács elnökét és Marczinek Istvánt, a Hazafias Népfront Nógrád megyei titkárát, Erki Dénes gyárigazgató, a hat éve alapított gyár termelési ered­ményeiről, a szociális és kultu­rális intézkedésekről tájékoz­tatta. A gyárlátogatás után a vendégek számos kérdést tet­tek fel a házigazdáknak. Az országgyűlési képviselők megyei csoportja ezután Cé­czi János, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, a képviselőcso­port vezetője elnökletével a megyei tanács vb pásztói já­rási hivatala tanácskozó ter­mében folytatta munkáját. Dr. Körmendy Józsefnek, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága titkárának előterjesz­tésében megvitatta és tudo­másul vette a közérdekű be­jelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló 1977. évi. I. törvény alkalmazásának főbb tapasztalatairól szóló tájékoz­tatót. A vitában részt vett Gajdos János, Ssomszéd Gy. István, Vass József, dr. Hütter Csaba és Dancsák Lászlóné képviselő, valamint Marczi­nek István. Megyénk képviselői megálla­pították, hogy 1977. december 1-től 1978. november 30-ig 1197 közérdekű bejelentés, 2257 közérdekű javaslat és megyei csoportja 295 panasz érkezett a taná­csokhoz. Tudomásul vette a csoport, hogy a törvény a la­kosság és a tanácsi dolgozók körében kedvezőbb fogadta­tásra talált. Erősítette a la­kosság és a tanácsi appará­tus körében a politikai, jogi és erkölcsi felelősségérzetet és növelte a lakosság bizal­mát a helyi vezetésben dolgo­zók iránt. A törvény egyre következetesebb alkalmazása kapcsán a tanácsi szerveknél biztosított a bejelentések gyorsabb, megnyugtatóbb és egységesebb intézése. Azt is kimondották megyénk ország- gyűlési képviselői, hogy a ta­nácsi vállalatok, intézmények és szövetkezetek vezetői, ügyintézői viszont csak rész­ben ismerik és alkalmazzák helyesen az 1977. évi I. tör­vényt. Helyenként gondot je­lent az is, hogy a közérdekű bejelentéseket, a panaszokat kiváltó okokat nem vizsgálják nem elemzik, s nem tesznek kellő intézkedéseket megszün­tetésükre. Több helyen nem érzékelik még megfelelően a törvény szellemét, politikai célkitűzéseit, s nem látják világosan, hogy a törvény kö­vetkezetes alkálmazásával olyan fontos célok megvalósí­tását szolgálják, mint a szo­cialista demokratizmus fej­lesztéseit, ezen belül közéle­tünk demokratizmusának szé­lesítését, továbbá a szocialis­ta törvényesség biztosítását, a társadalmi tulajdon védelmét, a munkafegyelem erősítését, a közéleti tisztaság megóvá­sát, a jogos egyéni érdek ér- vényrejuttatását és az állami munka javítását. Megyénk országgyűlési kép­viselői következtetéseket is levontak. Ebben a többi kö­zött kimondták: Ügy látják, hogy fokozottabb elismerés­ben, tiszteletben kell részesí­teni azokat, akik a közösség érdekében tesznek bejelenté­seket, javaslatokat. Segíteni kell az állampolgárokat, hogy bátran éljenek ez irányú jo­gaikkal. Ugyanakkor udvaria­san, de határozottabban in­dokölt i fellépni a rágalmazók­kal, a panaszjoggal vissza­élőkkel szemben. Ezután a megyei képviselő- csoport Nagy Józsefnek, a Pásztói nagyközségi közös Ta­nács elnökének előterjesztésé­ben megvitatta és tudomásul- vette a Pásztó nagyközség fej­lesztésének tapasztalatairól és feladatairól szóló tájékoz­tatót. Ebben a vitában részt vett Hoffer István, a megyei tanács elnöke is. Géczi János tájékoztatta me­gyénk országggyűlési képvi­selőit a Parlament nyári időszaka előkészítésének fel­adatairól, a megye politikai és gazdasági életének jelenlegi helyzetéről. Házunk előtt faragnak az ácsok, ide hallik a kopácsolá- sok — így az ismert dal. Gömbicz Sándorék nem ház előtt faragnak. A salgótarjáni síküveggyár készülő feldolgo­zóüzemét építik idestova hat esztendeje. Megyénk állami építőipari vállalatának ácsbrigádja soha nem is bíbelődött családi házakkal, ök a beruházási munkálatokba fektették és fektetik energiájukat. Mielőtt Tarjánba jöttek volna a bá- tonyi FŰTÖBER-üzemet épí­tették. Azóta — átmenetileg — a MÜM-épületen dolgoztak. — Nem bajosabb ez a munka se — mondja Gömbicz Sándor, a brigádvezető —, csak veszélyesebb. Huszonhá­rom méter magas az épület. Mi szereltük az állványokat, zsaluztunk, ideiglenes födéme­ket készítettünk. A nehezén — úgy ' tetszik — már túl vannak. Masszí­van áll a vasszerkezet; a fel­dolgozószinteken a kőműves- munka vastagja kész. Csak a tátongó liftaknákban állnak még fagerendák, pallók. A Gömbicz-brigád egy gépház betonfalát zsaluzza; evvel is készen lesznek hamar. Mi van még? Töméntelen használt anyag: deszka, léc, drót, kapocs, szög, bak stb. Ezek eltakarítása a soron levő feladat. — Egy-egy szinten három­Fórum ’79 Gyermekeink joga ;.A gyermekeknek — egész­séges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt külön­leges gondoskodásra és meg­különböztetett figyelemre van szükségük” — állapította meg az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének 1959-es, a gyermekek jogairól szóló deklarációja. Most a nyilatkozat elfoga­dásának 20. évfordulóján, jú­nius 2-től 7-ig hazánkban a Parlamentben rendezik meg a Kormányszintű nemzetközi fó­rumot, mely a gyermekév ki­emelkedő eseménye. Nyolcvan arszág képviselői, kormány- szakértők, az ENSZ és sza­kosított szervei, megfigyelők jöttek el a több napos ta­nácskozásra, hogy megvitassák a nemzetközi együttműködés lehetőségeit a gyermekek bol­dogabb és biztonságosabb jö­vőjéért. A fórum célja, hogy szerte a világon érvényre jus­sanak a gyermekek jogai — fajra, színre, nemre, nyelvre, vagyonra, vallásra, társadal­mi származásra tekintet nél­kül. — Mihez van joga a gyer­meknek? — A válasznak Eu­rópától Amerikáig, Ázsiától, Afrikáig egyformán kell han­goznia: — Hogy boldogabb legyen; hogy saját és a társadalom javára, fizikailag, szellemileg, erkölcsileg, lelkileg fejlődjék, egészséges környezetben a szabadság és a méltóság vi­szonyai között; hogy születé­sétől kezdve szeretet és meg­értés, szülői gondoskodás ve­gye körül, anyagi biztonság­ban. A gyermeknek joga van az oktatásra, legalább elemi is­kolás fokon lehetővé kell ten­ni, hogy elsajátítsa az általá­nos műveltséget, s képességei szerint a társadalom hasznos tagja legyen. Joga van a já­tékhoz, a szórakozáshoz. A felnőttek kötelessége, hogy védjék a gyermekeket az elhanyagolás, a kizsákmányo­lás, a kegyetlenség minden megnyilvánulásával szem­ben. Gyermekeinket a népek közötti barátság a béke és testvériség szellemében kell nevelnünk az önzetlenségre, a közösségi életre, hogy képes­ségeiket a társadalom javára kamatoztassák. A világ különböző részéből itt-tartózkodó küldöttek a hatnapos program alatt or­szágjáró látogatásaikon meg­győződhetnek arról, hogy sá­lunk, Magyarországon a leg­nagyobb kincs a gyermek, minden az ő érdekében tör­ténik, nekik építjük a jövőt. Az elmúlt húsz év alatt minden eddigi — a világ ha­ladó közvéleményétől támo­gatott — igyekezet ellenére sem sikerült megnyugtató kö­rülményeket teremteni a föld valamennyi gyermekének, melyek alapvető jólétüket biz­tosítanák. Még mindig sok — főleg a fejlődő országok­ban — az elégtelenül táplál­tak száma, az egészségügyi szolgáltatásokról nem is be­szélve. Megrendítő, hogy ezek a gyermekek nem isme­rik az élet legelemibb öröme­it. A fórum nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermekek helyzetének felül­vizsgálására ösztönözze a vi­lágot és mozgósítson, a jó­létükhöz szükséges támogatás­ra. A legifjabb nemzedék vé­delmét szolgáló nemzetközi méretű erőfeszítések egyben a társadalmi haladást is szol­gálják. És a békét, melytől a gyermekek élete, boldogsága függ. Gyógyváros az erdőben Habarovszk külterületén er- is-ligetes tájon felépült a ívol-Kelet legnagyobb egész- gügyi komplexuma, valósá- s „gyógyváros”, amely már gadta az első félezer bete­lt. A nyolcemeletes főépü- tben helyet kapott hat kór- izi oszály, laboratórium, fi- coterápiás osztály, gyógy- Az új kórházat a legkorszerűbb berendezésekkel látták el. Külön épületben kapott helyet a gazdasági osz­tály, valamint a tantermek. Jelenleg épül egy négyemele­tes műtőblokk. Ez a kórház a harmadik egészségügyi intéz­mény, amely viszonylag rö­vid idő alatt épült fel a vá­rosban. Sivatagi vízvezetékek Türkménia északi részén mrég kezdte el működését y 24 kilométer hosszúságú svezeték. Ez a hetedik víz- zetékrendszer a köztársa- gban, az üzembe helyezésé- 1 a türkméniai vízvezeték­hálózat teljes hossza eléri a 700 kilométert. A vízellátást régebben kutak segítségével oldották meg a közép-ázsiai köztársaságban, ma viszont a vízvezeték-hálózat fejlesztésé­re helyezik a fő hangsúlyt. SZMT-elnökségi ülés A műszakpótlék hatása az ÉDOSZ-hoz tartozó üzemekben Tegnapi ülésén az SZMT elnöksége a címben említett téma kapcsán arra keresett választ, miként sikerült elér­ni az alapvető célt: a kor­szerű gépek és berendezések kihasználásának fokozását, a társadalmi és technológiai szükségletnek megfelelő üze­melést, a területek munka­erő-ellátásának javítását, a több műszakos munkarendben dolgozók anyagi megbecsülé­sét. A műszakpótlék bevezetésé­nek 55 százalékát központi alapból fedezték, a többit a vállalatok biztosították. Amit egyértelműen el lehet monda­ni az, hogy a műszakpótlék bevezetése kedvezően hatott a munkaerő-gazdálkodásra, a meglevő létszám stabilizálá­sára. Ma már a dolgozók szí­vesebben vállalják a máso­dik, harmadik műszakot. Ezt bizonyítják a tények. A bevezetés előtti időszak­ban az első műszakban a dolgozók 72,8 a másodikban 18,8, a harmadikban 8,9 szá­zalékát foglalkoztatták. 1978- ban, a bevezetés időszakában az előbbi arány a következő­képpen alakult: 71,9, 19,2, 8,9 százalék. Nem lehet ilyen egyértel­műen megítélni a termelé­kenységre, a hatékonyságra, a gazdálkodásra gyakorolt előnyös hatását. Az élelmiszeriparban pél­dául a termeléssel töltött órák aránya 78,9 százalékról 81,2 százalékra nőtt. Ennek meg­felelően csökkent az állásidő. Az állásidők mérséklése a jobb színvonalú üzem- és munkaszervezésre, valamint a munkaerő-gazdálkodásra is utal. A munkaerő arányosabb elosztása a műszakok között hozzájárult áhhoz, hogy a második és harmadik műszak termelése több esetben elérte az első műszakét. Ez a jelen­ség is a kapacitások jobb ki­használására utal. Mindezek ellenére a ter­melés növekedésének 88,5 százalékát fedezték csak a ter­melékenység növekedésével, ugyanakkor néhány helyen jelentősen megnőtt a túlórák száma. A központi és a vállalati intézkedések hatására az egy főre eső műszakpótlék össze­ge 550 forinttól 1000 forintig terjed. Ez az átlagbér 1,5— 2,6 százalékos növekedését je­lenti. A jogosultság megálla­pításánál a gazdaságvezetők kikérték a szakszervezeti szer­vek véleményét, a bevezetés­sel kapcsolatos intézkedések­ről tájékoztatták a dolgozó­kat. Az eddigi kedvező hatások hosszabb távú tartósságának megítélése nehéz, mert a mű­szakpótlékot a népgazdaság csaknem valamennyi terüle­tén általánossá tették. Ezál­tal az élelmiszeripari • válla­latok, amelyek éppen sajátos feladatuk, ellátásában betöltött szerepük miatt már korábban is fizettek ilyen címen bért, — feltételezhető, hogy elveszí­tik korábban élvezett vonzá­sukat. Negatív hatásként kell még számolni azzal is, hogy a jövőben az évenkénti bér- fejlesztés egy részét a mű­szakpótlék növekedésére kell fordítani az újólag belépő ka­pacitások, valamint a mű­szakszámok növekedése mi­att. Az SZMT elnöksége Danyi Sándor ÉDOSZ megyei titkár szóbeli tájékoztatóját, a kér­désekre adott válaszokat el­fogadta, majd Szalai László SZMT-titkár összefoglalója után a következő álláspontot fogadta el. az ÉDOSZ üze­meiben szerzett tapasztalato­kat nem volna helyes általá­nosítani. Arra a kérdésre, hogy a műszakpótlék bevezetése miként segítette a termelé­kenységet, a hatékonyságot, a gazdaságosabb termelést, az alapszervezetek és a szakmai' megyebizottságok e téma konkrét tárgyalása kapcsán válaszoljanak a gazdaságve­zetéssel közösen. Az elnökség hangsúlyozta, hogy a jövőben mindenféle műszakpótlékkal kapcsolatos igényt a vállala­toknak saját erőből kell ki­elégíteni. Népi ellenőrök vizsgálták Nem csodaszer a mezőgazdasági rendszerben termelés Á mezőgazdasági termelési rendszerek működése és hatá­sa a gazdálkodásra elnevezé­sű vizsgálat tapasztalatait elemezte pénteken Salgótar­jánban a Nógrád megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság. Az előterjesztő Uhlár László vizsgálatvezető volt. A népi ellenőrök hat nógrádi terme­lőszövetkezetben három éven keresztül végeztek vizsgálato­kat. A tapasztalatok nyomán leszűrték, hogy a termelési rendszerekben való gazdálko­dást fények és árnyak jel­lemzik. A mezőgazdasági ter­melési rendszereknek az a céljö. hogy a termelés érde­kében rendelkezésre álló va­lamennyi tényező — szelle­mi, anyagi, technikai — kon­centrálásával és hatékony működtetésével a termelés színvonalát az adottságok kö­zött az átlagostól gyorsabban növelje. Ennek elsősorban a jövedelmezőségben kell kife­jezésre jutnia. A termelési rendszer — mely alig há­rom-négy esztendővel ezelőtt honosodott meg Nógrádban — tehát nem cél, hanem eszköz a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. A termelési rend­szerek zömmel megfelelnek a várakozásnak. A búza, kuko­rica terméseredményei az utóbbi években számottevően nőttek. A kezdeti években — az alacsony hozamok miatt — a fejlődés ugrásszerű volt, ami nemcsak a termésátlagok növekedésében, hanem a jö­vedelmezőségben is kifejezés­re jutott. A termelési rend­szerek a változó adottságok között gazdálkodó termelő­egységek korábban is megle­vő differenciálódását nagy­mértékben fokozták. A rend­szerszerű termelés aránya a megyében a termelőszövetke­zetek szántóterületének 34 százalékára terjed ki. A nap­raforgó 100, a szója 81, a borsó 71, a búza 67, az őszi­árpa 44 százalékát termesztik rendszerben a nógrádi terme­lőszövetkezetek. Tehát főleg a növénytermelési ágazatra terjed ki, míg az állatte­nyésztésben nagyrészt az egyszerű társulás a jellemző. A tanulságokat levonva a né­pi ellenőrök szorgalmazzák, hogy szorosabb érdekeltségi rendszer alakuljon ki a rend­szergazdák és a taggazdaságok között. A termelési technoló­giákat a termőhelyi adottsá­gokat jobban figyelembe véve kell kialakítani. Kívánatos/ hogy a rendszergazdák kon­krétabb és szervezettebb szak- tanácsadási tevékenységet folytassanak. Ahpl hiányoz­nak a rendszerben való gaz­dálkodás feltételei, ott vagy megteremtésükre, vagy a rendszerbeni termelés meg­szüntetésére kell törekedni. Nem csodaszerről van tehát szó, hanem olyan eszközről, amelynek eredményes alkal­mazásával tovább növelhetők a hozamok, csökkenthetők a kiadások. Eredj, lányom, kérdezd meg az ácsot száz köbméter faanyagot hasz­náltunk fel — hallom a bri­gádvezetőt. — A kizsaluzás­hoz nincs segédmunkás; mi magunk végeztük és végez­zük ezután is. Társadalmi munkát akarnak szervezni ebből a célból. Az effajta akciókban okkal-mód- dal a központ dolgozói is részt vesznek. Múlt héten a főmérnök is kijött, s fizikai munkát végzett a brigádjával együtt. A segédmunkából más terü­leten is jut a brigádnak. Ha szükséges, kétfelé osztva dol­gozik a kollektíva. Jakubovics Lajos brigádvezető-helyettes irányításával épületet bont egy csoport. — Veszélyes munka; össze­szokott, rendes emberek kel­lenek hozzá - így Jakubo­vics. Vaskos betongerendákat da­ruznak egyhalomba az embe­rei. Egymásra rakják a két tömböt, keresztülvetik rajtuk a drótkötelet, s intenek a darukezelőnek: mehet. Ez tényleg nem látszik virtigli ácsmunkának. Jószerivel „csak” testi erő kell hozzá. — Az ácsmunkához ezen1 kívül bátorság is kell, meg ötletesség — mondja Gömbicz Sándor. A nagy darab embert kér­dezem: ő ezek alapján_ jó ács-e? „Magamat nem értéke­lem” — feleli derűsen. — Rutin kell ehhez a munkához — véli Jakubo­vics. — T^ehát aki csak két-három éve ács, az még nem jó ács? — Így van — bólint rá. — Igaz, van olyan is, aki negy­ven éve csinálja, mégsem jó ács. Még nem dőlt el, jó ács lesz-e az a négy tanuló, akik a brigád kötelékében dolgoz­nak, Kemény kézzel bánnak-e velük a mesterek? — Nem lehet őket kemény kézbe fogni — csóválja a fe­jét a brigádvezető. — Örü­lünk, ha jön ember az építő­iparba. Így is kevés a vállal­kozó, hát még ha riogatnánk őket. Ügy mondják: gyárban ké­nyelmesebb a munka, mint a falakon esővel, hóval faggyal dacolva. Hogy nem mindenki gondolkozik eképpen, arra élő példa akad: Gömbicz Sándor fia, aki apjával együtt keresi kenyerét. Az persze mindenképpen tagadhatatlan, hogy nehéz kö­rülmények közt töltik le a műszakot az építők. És olykor munkán kívüli bajokkal is meg kell küzdeniük. A bri- gádvezetö szerint olykor em­ber azért „szökik meg”, mert csapnivaló a munkásszállítás. Néha munkába jövet, de leg­többször hazafelé menet egy órát is kell várniuk a buszra. Ez nem hat üdítőleg az ide­gekre. A társak barátsága, a mun­kahely megszokása azonban megköti az emberek java ■ részét. Vass József, 57 esz­tendős ács több évtizede dol­gozik a vállalatnál. — Mindig is szebbnek ta­láltam az ilyen nagy épülete­ken való munkát, mint a kis házakon végzettet — vallja. — Jó érzés az embernek tud­ni, hogy ezen meg azon a nagy épületen rajta van az ő keze munkája is. Nehéz mun­ka, veszélyes munka, de vé­gezzük; csak legyen anyag meg gép. Molnár Pál NÓGRÁD - 1979. június 2., szómból: Í5

Next

/
Oldalképek
Tartalom