Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

Az orosz nemzeti zene atyja Glinka születésének 175, évfordulójára Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1804. június 1-én született a szmolenszki kormányzóság­ban, közelebbről Novosz- paszkojeban, atyja birtokán Mihail Ivanovics Glinka, az orosz nemzeti muzsika meg­teremtője, az „Iván Szusza- nyin” zeneszerzője. Ezt a művet Magyarországon a sze­gedi Nemzeti Színház mutat­ta be Békés András rendezé­sében, Vaszy Viktor vezény­letével 1960 októberében, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 43. évfordulójára. Nagy visszhangja volt, s a kritika kiemelte, hogy Glin­ka már 1836-ban rátalált ar ra az ősi alapra, melyre Európa valamennyi kiemel­kedő zenekultúrája épült: a népdalra. ISemeai kollégium. A nyugtalan természetű Mi­hail Ivanovics egy pétervári nemesi nevelőintézetben ta­nult. Addig a legmélyebb ha­tást zenei szempontból egy jobbágyzenekar gyakorolta rá. A kollégiumban a zeneel­méletet és zongorát kedvelte a legjobban, és szorgalmasan tanult , idegen nyelveket. Ugyanott ismerkedett meg a kor haladó eszméivel is. Ké­sőbb, mikor címzetes taná­csos lett az egyik miniszté­riumban, azt is elhatározta, hogy megtanul énekelni. A pétervári társaságokban mint táncos és zongorista aratott sikert, de az éneklés babérjai­val is dicsekedhetett.' Közben szorgalmasan komponált. 1826- ban jelent meg első munká­ja: olasz népdalra írt válto­zatok, Külföldi utak 1830-ban hosszabb tar­tózkodásra Olaszországba utazott, ahol zenei tudását alaposan elmélyítette. A ko­rabeli, neves operaszerzők, így Bellini, Donizetti szíve­sen fogadták az orosz fiatal­embert. Utóbb Berlinben foly­tatta tanulmányút j át, Wil­helm Siegfried Dehn pro­fesszor, nagy tekintélyű ze­netudós irányítása mellett. Az ő tanácsára „orosz muzsikát” kezdett komponálni. Első ilyen kísérlete az Ivan Szu- szanyin, eredeti szellemű ko- loritjával, népzenei elemeket is felhasználó stílusával, 1836- ban a pétervári ősbemutatón fényes sikert aratott. Ennek a sikernek a fő tényezője az volt, hogy Glinka szakított az olasz operastílussal, s az orosz népművészethez fordult ins­pirációért. Igaz, akadtak olyan bírálói is akik zenéjét túl „parasztinak” találták. Má­sodik operájának bemutatójá­ra csak 1842-ben került sor. Glinka maga írta a librettót Puskin Ruszlán és Ljudmila című eredeti eposzából. Ez­úttal még jobban megoszlot­tak a kritikai vélemények. Ismerkedés Liszt Ferenccel Liszt Ferenc 1842. tava­szán járt először Pétervárott. Találkozott G) inkával, aki akkor dolgozott a Ruszlán és Ljudmila vezérkönyvén. A partitúrát megmutatta Liszt Ferencnek, aki nyomban fel­ismerte zenésztársa jelentősé­gét. Attól kezdve minden mó­don propagálta Glinka szerze­ményeit. A magyar művész egyik koncertjén a közönség kívánságára rögtönzött Glin­ka Csemomor. indulójára és Ványa dalára as Ivan Szusza- nyinbóL Fergeteges taps fogadta. Később elkészítette a Ladányi Mihály: Este kivéteni a csapdákat Este kivetem a csapdákat, azután gyertyát*nynél történeteket olvasok a humanizmusról, hon ember a legcsodálatosabb", Emlékszem, pár éve szerelmes voltam ét egy piszkos folyón néztem a lebegő csillagokat órákon át, és nem kavarta gyomrom a csatornaszag. Szerelmesnek vagy részegesnek kell lenni, hon elámuljunk időnként önmagunkon, és nyúl-sírás, ember-mocsok ne rikasson. Csernomor-lnduló koncert­változatát is. Az Odolevszkij palotában rendezett estélyen Liszt Ferenc Glinka kéziratá­ból játszotta el a Ruszlán és Ljudmila néhány részletét. Mindenkit, még Glinkát is bámulatba ejtette mesteri elő­adóművészetével. Glinka fenn­maradt „Feljegyzések” cí­mű naplójában félig gúnyo­san, félig komolyan írta ön­magáról és Lisztről: „A hazá­jában majdnem elfelejtett művésznek sikerült ismét megjelennie fővárosunk sza­lonjaiban a híres külföldi művész támogatásával.” Berlioz, a barát Közöny fogadta ezután ott­hon Glinkát, akinek élete szinte szünet nélküli vándor­lás lett Európában. Lelkes pártfogóra talált Párizsban Hector Berlioz személyében, ő saját koncertjén is bemutat­ta újdonsült orosz barátja egyik opuszát. Minden mó­don propagálta Glinkát, sőt cikkeket is írt, hogy felhívja rá a francié^ figyelmét. Ott nevezték el Glinkát az „orosz Berlioz”-nak. Túlérzékeny idegállapota azonban Párizs­ból továbbkergette. Spanyol- országba utazott, hogy újabb zenei benyomásokat gyűjtsön. Utjának művészi termése, két spanyol nyitány volt, az egyik a temperamentumos „Jota Aragonese”. Irt két szimfóniát is, de egyiket se fejezte be. Idegállapota foly­ton romlott, zeneszerzői ked­ve alábbhagyott. Nővére, Ljudmila Ivanovna Staszova írta róla: „A teljes lenézés, amit tehet­sége iránt az orosz társada­lom részéről tapasztalt, meg­ölt benne minden ihletet El- fásnlt saját alkotói kedve iránt, s ebben nagy része volt az őt piszkáló, támadó kri­tikáknak”. Egy időben Var­sóban telepedett le, de on­nan Is tovább vándorolt. 1856-ban Berlinben megláto­gatta régi mesterét, Dehnt A találkozás után már csak néhány hónapig élt 1857 ta­vaszán Berlinben érte utói a halál. Hamvait később ex­humálták: és díszes külsősé­gek közt temették el hazá­jában. Az orosz népi zenét, orosz hangulatvilágot ő vit­te először színpadra. Az orosz nemzeti zene atyját tiszteljük benne. Kristóf Károly iú C" ii WMHHi .......... R ótt Zoltán: Afo r i z nt a A megfőzött rák bízvást mondhatja, hogy minden rósz- szón túl van már. íSákteéfa) DB Am« megvenni — az sok pénzért, megvehető. (Paul Getty, néhai amerikai milliárdosnak tulajdonított mondás). Soha se vedd le az álarcot, — ha az jobb az igazi ar­codnál. (A luxemburgi kellékesek prospektusából). X Ha s kérdést helyesen tették fel, akkor az örökéletü lesz. (Babiloni bürokraták tré­fája) . Szamár az öszvéren A francia Francois de Bassom- pierre marsain, a VXII. százai] egyik sikeres hadvezérét uralko­dója diplomáciai küldöttnek de. legálta Spanyolországba. Mikor a küldött Madrid kapui el« ért, saját elbeszélése szerint a spa­nyol király delegációja fogadta, átültették egy öszvérre, melynek bitén kellett a spanyol fővárosba lépnie. „Szép látvány lehetett* — vélte Ml. Lajos francia király — „egy szamár az öszvéren”. „Biztosan, Felség” válaszolta az öntudatos és tiszteletién Bas- sompierre, hiszen az ön képvise. lője voltam!” Barna Tibor: Stációk egy ' (Idézet Madáchtól: {sem messiás-e minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak S csak későbben fejllk a szokott pimasaaá) Matúrára nőtt a fiam, s éretté válásának kronológi. kus folyamatát bizonyítandón átnyújtotta nekem —, mintegy nagylelkű gyermeki ajándék, ként — iskolai évei úgyne­vezett Ellenőrző könyvecské­it, az első általánostól a gim­názium negyedik osztályáig. Szám szerint egy tucatot. Mondhatom, épületes ol­vasmány lapozgatni e kis füzeteket; kitárulkozik belő. lük sok minden, miken által egy emberke útja a betűve. tés és a számtan alapismere­teitől az érettségi oklevélig vezet. Ügy is összegezhetnők: stációk egy matúrához. Ezek után nézzük azokat az Írásos corpus delictiket, me­lyeket a reám testált Ellenőr­ző könyvecskék megőriztek. Hely hiányában csak a plasz­tikusabb jait idézném a ti. zenkét év stációinak, azokat is három jellemzőbb egységbe fogva. o Alsó tagozatú általános: „Felhívom kedves Apuka és Anyuka figyelmét, hogy Fré. dike harmadik felszólításra sem fizette be az Országos Újságíró Sorsjegy összegét, ho­lott az köztudottan szociális célra, sőt nemzetközi szoli­daritásra van rendelve. Kér­désre azt válaszolta, hogy a pénzből műanyag kismalacot vett.” Aláírás: Tanítónéni. Válasz: „Megértem az ese­tet, de mint gyakorló újság, író, az említett sorsjegyből már tízet vásároltam.” Alá. írás: Apuka. A bosszú: „Frédikének fekete pontot kellett adni, mert azt mon­dotta: ő már ismeri a »C« betűt, így felesleges írnia. Ta­nító néni.” Apuka válasza: „Cő-cö!” Egy szembetűnő hanyagság: „Frédiké a számolókorongo­kat ismételten nem hozta ma­gával. Fekete pont.” Válasz: „Na, megállj, te bi. tang kölyök!” De ne feszítsük tovább a húrt: akad itt szelidebb be­jegyzés is: „Kérem a 10 fo­rintos biztosítást befizetni.” Ezzel az első évet nagyjá­ból lezárhatjuk, következzék aminek következnie kell: „Máskor is észrevettem, hogy Frédiké verekszik, ami­kor azt hiszi, hogy nem lát. ják, »alattomosan«.” „Árvízkárosultaknak: pénzt, tanszert, kinőtt ruhát gyűjt az iskola. Kérjük a segítsé­get!” Na, ezt a másodikat egész jól megúszta a gézengúz! Harmadik tanév harmadik hónapja, azaz november: „Frédiké táskacsatát vívott társával. Egymáshoz dobálták a táskát óraközi szünetben. Ez nem megengedhető maga­tartás!” Dátumok nélkül: „Olvasás óra alatt repülő­gépeket dobál. Ez nem meg­engedhető!” „Magatartása javult és a szorgalma is.” „Influenza ellen védőol. tást rendelt el a KÖJÁL. Nem kötelező, de ajánlott. Kérem: Nem.” „A közösségi munkából ki. vonja magát, s nagy unalom szállta meg.” „Tanulásáért megdicsé­rem.” A negyedik év egészen prí­mán kezdődik: „Gyermekük aktív szor­galmáért és eddigi eredmé­nyéért dicséretben részesül.” — De már közelfednek az újabb viharfelhők: „Énekórán fegyelmezetlenül viselkedett, a másik fülébe kiabált.” — Viszont hamarosan mindent jóvátesz a gézengúz: „Frédiké jelen pillanatban mindenből 5-re áll.” — Ez már döfi! „(Kis)úttörő avatás máj. 27- én du. 4 órakor az iskolaud­varon.” © Felső tagozatos általános: A kezdet nem éppen szívde­rítő: „Értesítem a kedves szü­lőket, hogy Frédi magatartá­sával nem vagyok megeléged­ve. Az orosz írásbelit hiányo­san készítette el.” „Frédi az élővilág órán Go­matúr dó Erzsiké blúzába hősein. cért dugott!” „Értesítem a kedves szü­lőket, hogy Frédinek javita. nia kell magyarból. Maga­tartásával az utóbbi időben probléma volt. Szorgalma jó.” Na, végre, valamiben dicsé­rik is. Igaz, akkoriban sok tángálást kapott tőlem. De lapozzunk csak tovább. Mit hoz a hatodik év? „Alfréd munkájának szín. vonala és magatartása sokat romlott. Többet várok tőle. Osztályfőnök. X. 12.” „Történelem: Elérhető pontszám: 32. Elértem: 14,5. Érdemjegy: 2. Történelem: Elérhető pontszám: 32. El­értem: 18. Érdemjegy: 3. Nyelvtan feladatban: Elérhe­tő pontszám: 54. Elértem: 26.” Hogy mik ki nem derülnek! Ezekről most olvasok először. Hát persze, hiszen az anyja írta alá: No, né csak! Hetedikben szinté makulátlan a fiú. Mindössze egyetlen szelidebb intelem a füzetkében: „Órák alatt nem figyel, fecseg”. De ettől még nem dől össze a su­li! És egy zsébbevágó: „Tanul­mányi kirándulás a borsodi medencébe június 4-én, és 5-én. Legmagasabb várható költség 200 Ft. (Busz, va­csora, reggeli, ebéd, szállás, belépődíjak).” Na meg a zsebpénz! — Öröm a házhoz. á h oz A nyolcadik hasonló öröm­mel indul. „Engedélyezem, hogy gyermekem részt ve­hessen a budapesti osztályki­ránduláson és ennek költsége­it vállalom.” Aztán ez az év már csu­pa szülői öröm: „A fizika háziversenyen elért igen jó eredményéhez gratulálok. II. 12. — Osztály- főnöki dicséretben részesí­tem példamutató úttörőmun­kájáért. — Oszt. fői dicséret — hulladékgyűjtésért. V. 19.” Ez már döfi!' Csak így to­vább, Frédi. © Gimnázium I.—II. „Értesítjük a kedves szülő­ket, hogy jövő évi kirándu­lási tervünket elkészítettük. A kirándulás célja Sopron. Idő­tartama három nap. A költ­ségek előzetes kalkuláció szerint kb. 350 — Ft. Kér­jük, szíveskedjenek bekülde­ni 100 forintot február 9-ig.” „Értesítem a szülőket, hogy Alfréd fiuk az iskolai ki­ránduláson súlyos fegyelme­zetlenséget követett el, ezért őt osztályfőnöki megrovásban részesítem. Szept. 15.” „Kérem a szülőket, hogy IX. 20. du. 16 órakor feltét­lenül jöjjenek be az iskolá­ba”. „Alfrédot a házirend meg­szegése miatt (nem váltott cipőt!) figyelmeztettem. Osz.- f.)” Harmadik, negyedik év: „Értesítjük a kedves szülőd két, hogy iskolánk III. évfo­lyamai X. 19-től 26-ig mező- gazdasági társadalmi munkán vesznek részt. Jelezzék, hogy gyermeküket elengedik-e, vagy nem, mivel a gazdaság komoly teljesítményt vár a tanulóktól. Javasoljuk, hogy a fáradékonyabb, betegségre hijiamosabb tanulók inkább maradjanak itthon.” „Hozzájárulok: Barna T.” „Iskolánk egyetemi és főis­kolai előkészítőket szervezett több tárgyból. Ezekre min­den tanuló járhat.” S most ama legemlékezete­sebb eset: „A IV. d. osztály szeptem­ber 9—10—11 tanulmányi kirándulásra megy.” „Értesítem a Szülőket, hogy Alfréd súlyosan vétett az is­kolai közösségi fegyelem el­len tanulmányi kirándulásunk alkalmával. Ezért osztályfői megrovásban részesítem. Szíveskedjék iskolánkat fel­keresni az ügy megbeszélése végett. Szept. 16.” „Az iskola fegyelmi határo­zatával egyetértünk. — Szü­lők.” És ezzel immár becsukha­tom az utolsó Ellenőrző köny­vecskét is. A göröngyös stá­cióknak vége. Alfréd éret­té nyilváníttatott. Hát, tempó, fiú! Elég volt a sok szamárkodásból. Kö­vetkezik q nagy piszok Élet! | NŐGRÁD —1979. május 27., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom