Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
Az orosz nemzeti zene atyja Glinka születésének 175, évfordulójára Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1804. június 1-én született a szmolenszki kormányzóságban, közelebbről Novosz- paszkojeban, atyja birtokán Mihail Ivanovics Glinka, az orosz nemzeti muzsika megteremtője, az „Iván Szusza- nyin” zeneszerzője. Ezt a művet Magyarországon a szegedi Nemzeti Színház mutatta be Békés András rendezésében, Vaszy Viktor vezényletével 1960 októberében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulójára. Nagy visszhangja volt, s a kritika kiemelte, hogy Glinka már 1836-ban rátalált ar ra az ősi alapra, melyre Európa valamennyi kiemelkedő zenekultúrája épült: a népdalra. ISemeai kollégium. A nyugtalan természetű Mihail Ivanovics egy pétervári nemesi nevelőintézetben tanult. Addig a legmélyebb hatást zenei szempontból egy jobbágyzenekar gyakorolta rá. A kollégiumban a zeneelméletet és zongorát kedvelte a legjobban, és szorgalmasan tanult , idegen nyelveket. Ugyanott ismerkedett meg a kor haladó eszméivel is. Később, mikor címzetes tanácsos lett az egyik minisztériumban, azt is elhatározta, hogy megtanul énekelni. A pétervári társaságokban mint táncos és zongorista aratott sikert, de az éneklés babérjaival is dicsekedhetett.' Közben szorgalmasan komponált. 1826- ban jelent meg első munkája: olasz népdalra írt változatok, Külföldi utak 1830-ban hosszabb tartózkodásra Olaszországba utazott, ahol zenei tudását alaposan elmélyítette. A korabeli, neves operaszerzők, így Bellini, Donizetti szívesen fogadták az orosz fiatalembert. Utóbb Berlinben folytatta tanulmányút j át, Wilhelm Siegfried Dehn professzor, nagy tekintélyű zenetudós irányítása mellett. Az ő tanácsára „orosz muzsikát” kezdett komponálni. Első ilyen kísérlete az Ivan Szu- szanyin, eredeti szellemű ko- loritjával, népzenei elemeket is felhasználó stílusával, 1836- ban a pétervári ősbemutatón fényes sikert aratott. Ennek a sikernek a fő tényezője az volt, hogy Glinka szakított az olasz operastílussal, s az orosz népművészethez fordult inspirációért. Igaz, akadtak olyan bírálói is akik zenéjét túl „parasztinak” találták. Második operájának bemutatójára csak 1842-ben került sor. Glinka maga írta a librettót Puskin Ruszlán és Ljudmila című eredeti eposzából. Ezúttal még jobban megoszlottak a kritikai vélemények. Ismerkedés Liszt Ferenccel Liszt Ferenc 1842. tavaszán járt először Pétervárott. Találkozott G) inkával, aki akkor dolgozott a Ruszlán és Ljudmila vezérkönyvén. A partitúrát megmutatta Liszt Ferencnek, aki nyomban felismerte zenésztársa jelentőségét. Attól kezdve minden módon propagálta Glinka szerzeményeit. A magyar művész egyik koncertjén a közönség kívánságára rögtönzött Glinka Csemomor. indulójára és Ványa dalára as Ivan Szusza- nyinbóL Fergeteges taps fogadta. Később elkészítette a Ladányi Mihály: Este kivéteni a csapdákat Este kivetem a csapdákat, azután gyertyát*nynél történeteket olvasok a humanizmusról, hon ember a legcsodálatosabb", Emlékszem, pár éve szerelmes voltam ét egy piszkos folyón néztem a lebegő csillagokat órákon át, és nem kavarta gyomrom a csatornaszag. Szerelmesnek vagy részegesnek kell lenni, hon elámuljunk időnként önmagunkon, és nyúl-sírás, ember-mocsok ne rikasson. Csernomor-lnduló koncertváltozatát is. Az Odolevszkij palotában rendezett estélyen Liszt Ferenc Glinka kéziratából játszotta el a Ruszlán és Ljudmila néhány részletét. Mindenkit, még Glinkát is bámulatba ejtette mesteri előadóművészetével. Glinka fennmaradt „Feljegyzések” című naplójában félig gúnyosan, félig komolyan írta önmagáról és Lisztről: „A hazájában majdnem elfelejtett művésznek sikerült ismét megjelennie fővárosunk szalonjaiban a híres külföldi művész támogatásával.” Berlioz, a barát Közöny fogadta ezután otthon Glinkát, akinek élete szinte szünet nélküli vándorlás lett Európában. Lelkes pártfogóra talált Párizsban Hector Berlioz személyében, ő saját koncertjén is bemutatta újdonsült orosz barátja egyik opuszát. Minden módon propagálta Glinkát, sőt cikkeket is írt, hogy felhívja rá a francié^ figyelmét. Ott nevezték el Glinkát az „orosz Berlioz”-nak. Túlérzékeny idegállapota azonban Párizsból továbbkergette. Spanyol- országba utazott, hogy újabb zenei benyomásokat gyűjtsön. Utjának művészi termése, két spanyol nyitány volt, az egyik a temperamentumos „Jota Aragonese”. Irt két szimfóniát is, de egyiket se fejezte be. Idegállapota folyton romlott, zeneszerzői kedve alábbhagyott. Nővére, Ljudmila Ivanovna Staszova írta róla: „A teljes lenézés, amit tehetsége iránt az orosz társadalom részéről tapasztalt, megölt benne minden ihletet El- fásnlt saját alkotói kedve iránt, s ebben nagy része volt az őt piszkáló, támadó kritikáknak”. Egy időben Varsóban telepedett le, de onnan Is tovább vándorolt. 1856-ban Berlinben meglátogatta régi mesterét, Dehnt A találkozás után már csak néhány hónapig élt 1857 tavaszán Berlinben érte utói a halál. Hamvait később exhumálták: és díszes külsőségek közt temették el hazájában. Az orosz népi zenét, orosz hangulatvilágot ő vitte először színpadra. Az orosz nemzeti zene atyját tiszteljük benne. Kristóf Károly iú C" ii WMHHi .......... R ótt Zoltán: Afo r i z nt a A megfőzött rák bízvást mondhatja, hogy minden rósz- szón túl van már. íSákteéfa) DB Am« megvenni — az sok pénzért, megvehető. (Paul Getty, néhai amerikai milliárdosnak tulajdonított mondás). Soha se vedd le az álarcot, — ha az jobb az igazi arcodnál. (A luxemburgi kellékesek prospektusából). X Ha s kérdést helyesen tették fel, akkor az örökéletü lesz. (Babiloni bürokraták tréfája) . Szamár az öszvéren A francia Francois de Bassom- pierre marsain, a VXII. százai] egyik sikeres hadvezérét uralkodója diplomáciai küldöttnek de. legálta Spanyolországba. Mikor a küldött Madrid kapui el« ért, saját elbeszélése szerint a spanyol király delegációja fogadta, átültették egy öszvérre, melynek bitén kellett a spanyol fővárosba lépnie. „Szép látvány lehetett* — vélte Ml. Lajos francia király — „egy szamár az öszvéren”. „Biztosan, Felség” válaszolta az öntudatos és tiszteletién Bas- sompierre, hiszen az ön képvise. lője voltam!” Barna Tibor: Stációk egy ' (Idézet Madáchtól: {sem messiás-e minden újszülött, Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak S csak későbben fejllk a szokott pimasaaá) Matúrára nőtt a fiam, s éretté válásának kronológi. kus folyamatát bizonyítandón átnyújtotta nekem —, mintegy nagylelkű gyermeki ajándék, ként — iskolai évei úgynevezett Ellenőrző könyvecskéit, az első általánostól a gimnázium negyedik osztályáig. Szám szerint egy tucatot. Mondhatom, épületes olvasmány lapozgatni e kis füzeteket; kitárulkozik belő. lük sok minden, miken által egy emberke útja a betűve. tés és a számtan alapismereteitől az érettségi oklevélig vezet. Ügy is összegezhetnők: stációk egy matúrához. Ezek után nézzük azokat az Írásos corpus delictiket, melyeket a reám testált Ellenőrző könyvecskék megőriztek. Hely hiányában csak a plasztikusabb jait idézném a ti. zenkét év stációinak, azokat is három jellemzőbb egységbe fogva. o Alsó tagozatú általános: „Felhívom kedves Apuka és Anyuka figyelmét, hogy Fré. dike harmadik felszólításra sem fizette be az Országos Újságíró Sorsjegy összegét, holott az köztudottan szociális célra, sőt nemzetközi szolidaritásra van rendelve. Kérdésre azt válaszolta, hogy a pénzből műanyag kismalacot vett.” Aláírás: Tanítónéni. Válasz: „Megértem az esetet, de mint gyakorló újság, író, az említett sorsjegyből már tízet vásároltam.” Alá. írás: Apuka. A bosszú: „Frédikének fekete pontot kellett adni, mert azt mondotta: ő már ismeri a »C« betűt, így felesleges írnia. Tanító néni.” Apuka válasza: „Cő-cö!” Egy szembetűnő hanyagság: „Frédiké a számolókorongokat ismételten nem hozta magával. Fekete pont.” Válasz: „Na, megállj, te bi. tang kölyök!” De ne feszítsük tovább a húrt: akad itt szelidebb bejegyzés is: „Kérem a 10 forintos biztosítást befizetni.” Ezzel az első évet nagyjából lezárhatjuk, következzék aminek következnie kell: „Máskor is észrevettem, hogy Frédiké verekszik, amikor azt hiszi, hogy nem lát. ják, »alattomosan«.” „Árvízkárosultaknak: pénzt, tanszert, kinőtt ruhát gyűjt az iskola. Kérjük a segítséget!” Na, ezt a másodikat egész jól megúszta a gézengúz! Harmadik tanév harmadik hónapja, azaz november: „Frédiké táskacsatát vívott társával. Egymáshoz dobálták a táskát óraközi szünetben. Ez nem megengedhető magatartás!” Dátumok nélkül: „Olvasás óra alatt repülőgépeket dobál. Ez nem megengedhető!” „Magatartása javult és a szorgalma is.” „Influenza ellen védőol. tást rendelt el a KÖJÁL. Nem kötelező, de ajánlott. Kérem: Nem.” „A közösségi munkából ki. vonja magát, s nagy unalom szállta meg.” „Tanulásáért megdicsérem.” A negyedik év egészen prímán kezdődik: „Gyermekük aktív szorgalmáért és eddigi eredményéért dicséretben részesül.” — De már közelfednek az újabb viharfelhők: „Énekórán fegyelmezetlenül viselkedett, a másik fülébe kiabált.” — Viszont hamarosan mindent jóvátesz a gézengúz: „Frédiké jelen pillanatban mindenből 5-re áll.” — Ez már döfi! „(Kis)úttörő avatás máj. 27- én du. 4 órakor az iskolaudvaron.” © Felső tagozatos általános: A kezdet nem éppen szívderítő: „Értesítem a kedves szülőket, hogy Frédi magatartásával nem vagyok megelégedve. Az orosz írásbelit hiányosan készítette el.” „Frédi az élővilág órán Gomatúr dó Erzsiké blúzába hősein. cért dugott!” „Értesítem a kedves szülőket, hogy Frédinek javita. nia kell magyarból. Magatartásával az utóbbi időben probléma volt. Szorgalma jó.” Na, végre, valamiben dicsérik is. Igaz, akkoriban sok tángálást kapott tőlem. De lapozzunk csak tovább. Mit hoz a hatodik év? „Alfréd munkájának szín. vonala és magatartása sokat romlott. Többet várok tőle. Osztályfőnök. X. 12.” „Történelem: Elérhető pontszám: 32. Elértem: 14,5. Érdemjegy: 2. Történelem: Elérhető pontszám: 32. Elértem: 18. Érdemjegy: 3. Nyelvtan feladatban: Elérhető pontszám: 54. Elértem: 26.” Hogy mik ki nem derülnek! Ezekről most olvasok először. Hát persze, hiszen az anyja írta alá: No, né csak! Hetedikben szinté makulátlan a fiú. Mindössze egyetlen szelidebb intelem a füzetkében: „Órák alatt nem figyel, fecseg”. De ettől még nem dől össze a suli! És egy zsébbevágó: „Tanulmányi kirándulás a borsodi medencébe június 4-én, és 5-én. Legmagasabb várható költség 200 Ft. (Busz, vacsora, reggeli, ebéd, szállás, belépődíjak).” Na meg a zsebpénz! — Öröm a házhoz. á h oz A nyolcadik hasonló örömmel indul. „Engedélyezem, hogy gyermekem részt vehessen a budapesti osztálykiránduláson és ennek költségeit vállalom.” Aztán ez az év már csupa szülői öröm: „A fizika háziversenyen elért igen jó eredményéhez gratulálok. II. 12. — Osztály- főnöki dicséretben részesítem példamutató úttörőmunkájáért. — Oszt. fői dicséret — hulladékgyűjtésért. V. 19.” Ez már döfi!' Csak így tovább, Frédi. © Gimnázium I.—II. „Értesítjük a kedves szülőket, hogy jövő évi kirándulási tervünket elkészítettük. A kirándulás célja Sopron. Időtartama három nap. A költségek előzetes kalkuláció szerint kb. 350 — Ft. Kérjük, szíveskedjenek beküldeni 100 forintot február 9-ig.” „Értesítem a szülőket, hogy Alfréd fiuk az iskolai kiránduláson súlyos fegyelmezetlenséget követett el, ezért őt osztályfőnöki megrovásban részesítem. Szept. 15.” „Kérem a szülőket, hogy IX. 20. du. 16 órakor feltétlenül jöjjenek be az iskolába”. „Alfrédot a házirend megszegése miatt (nem váltott cipőt!) figyelmeztettem. Osz.- f.)” Harmadik, negyedik év: „Értesítjük a kedves szülőd két, hogy iskolánk III. évfolyamai X. 19-től 26-ig mező- gazdasági társadalmi munkán vesznek részt. Jelezzék, hogy gyermeküket elengedik-e, vagy nem, mivel a gazdaság komoly teljesítményt vár a tanulóktól. Javasoljuk, hogy a fáradékonyabb, betegségre hijiamosabb tanulók inkább maradjanak itthon.” „Hozzájárulok: Barna T.” „Iskolánk egyetemi és főiskolai előkészítőket szervezett több tárgyból. Ezekre minden tanuló járhat.” S most ama legemlékezetesebb eset: „A IV. d. osztály szeptember 9—10—11 tanulmányi kirándulásra megy.” „Értesítem a Szülőket, hogy Alfréd súlyosan vétett az iskolai közösségi fegyelem ellen tanulmányi kirándulásunk alkalmával. Ezért osztályfői megrovásban részesítem. Szíveskedjék iskolánkat felkeresni az ügy megbeszélése végett. Szept. 16.” „Az iskola fegyelmi határozatával egyetértünk. — Szülők.” És ezzel immár becsukhatom az utolsó Ellenőrző könyvecskét is. A göröngyös stációknak vége. Alfréd éretté nyilváníttatott. Hát, tempó, fiú! Elég volt a sok szamárkodásból. Következik q nagy piszok Élet! | NŐGRÁD —1979. május 27., vasárnap
