Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

I Nógrádi pedagógiai díj, 1979. Gazdag évtizedek Keresem a jelzőt, amivel leginkább megfoghatnám kis­sé különös egyéniségét — a szűkszavúságát, a melegséggel vegyülő szigorúságát, egysze­rűségét. Azután a környezet, githettem ebben. A megyei is­kolák mellett két Heves me­gyei (Mátrafüred és Mátra- szentimre) is hozzám tartozik. A felügyeleti tervemet min­den hónapban elkészítem. a legéndi kastélyban levő kis Leggyakrabban az a helyzet, szolgálati lakás eszembe jut­tatja: puritán. Gáspár Mária természetesnek érzi mindazt, amit a 37 éves pedagóguspálya során tett — mit kell erről annyit beszélni^... — a ne­hezebb körülmények vállalá­sát, a szlovák nyelvoktatás, nyelvi szakfelügyelet ügyének szolgálatát. Lassan csörgedezik a be­szélgetés. — Csallóközi vagyok. Ami­kor végzős ifjú tanítónőként az álláshirdetéseket nézeget­hogy hajnalban indulok, es­tére itthon vagyok. Néha per­sze közbejöhet váratlan aka­dály — például egy napon Lucfalváról Vanyarcra men­tem, de hazafelé hamarabb eljött a csatlakozó buszjárat — ilyenkor be kell „kéredz- kedni” egy nevelőhöz éjsza­kára. Huszonkét éve vagyok felügyelő — az első időben több volt az ilyen helyzet, ma már javult a közlekedés. — Tanítványai közül kerül­tek-e ki szlovák szakos taná­tem — nekünk magunknak rok, óvónők? kellett állást szerezni; egy időben sokaknak nem is sike­rült. .. — rábukkantam egy nógrádsápi tanítói állásra. Azt sem tudtam pontosan merre lehet — annyit mondtak, hogy egy szlovák ajkú község. Le­velemre gyors válasz érke­zett — az igazgató sürgetett, jöjjek hamar, nem is kell várni rá, hogy az iskolaszék megválasszon, mert egy kato­nának behívott kolléga helyé­re megyek, nagyon kell a tanerő. Így tíz esztendőt ott töltöttem, 1942—52-ig. A szlo­— Nemzetiségi középiskolá­ban már többen végeztek — de utána más területen foly­tatták vagy férjhez mentek. Most újra tizen járnak, közü­lük talán lesz valaki... A tanítványok említésére egy kicsit bőbeszédűbb lesz, elmond egy groteszk történe­tet is. — Érdekes dolog azért ilyen sokáig egy helyen lenni (Nóg- rádsáp szomszédos község Le- génddel, most ott van az is­kolavezetés, a legéndi alsós tagiskola hozzá tartozik) — vák nyelv oktatása csak a fel- az igazgatóm is tanítvány szabadulás után néhány év­vel, 1949-ben kezdődött. Le­velezőn elvégeztem a szlovák szakot. — Most milyen a helyzet a szlovák nyelv tanításában? — Nógrád megyében 18 pedagógus tanítja, illetve már az óvónőket is beleszámítot­tam. — Ez sok, kevés vagy éppen elegendő? — Tulajdonképpen megfele­lő lenne — de utánpótlás­gond az van, hiszen egy-két kivételtől eltekintve minden­hol egy fő foglalkozik csak ezzel. Igen nehéz a helyette­sítés — a betegségek, a gyer­mekgondozási segély, a gyer­mekápolás, az oklevélszerző tanulás miatti szabadságok idejére pótolni a kiesőt. Van­nak már képzettek, de sokan munka mellett tanulnak. — Akkor talán ez a szak­tárgy az, ahol legtöbb a ké­pesítés nélküli. Nem lehet könnyű a szakfelügyelet ellá­tása — különösen, ha bele­gondolunk, milyen távolságra vannak egymástól, eldugott helyeken a szlovák nemzeti­ségi községek. Hogyan sikerül ezt áthidalni? Mosolyogva rázza meg a fe­jét, mint aki azt mondja; Ugyan már... volt, szinte nincs olyan gye­rek az iskolában, akinek a szüleit ne tanítottam volna, sok mérnök, orvos, pedagógus is került innen. Amikor nyá­ron külföldön voltam, betö­rést kíséreltek meg a laká­somba — persze, nem talál­tak semmit... Az elkövető, a tanúk, a rendőr — mindnyá­jan volt tanítványok... 37 évbe ilyesmi is belefér. — Kérem, szóljon kollégái­ról — mennyire kapcsolódnak be a nemzetiségi kultúra ápo­lásába? — Az lenne az ideális, ha polihisztor egyéni ségűek len­nének a nemzetiségi nyelvet tanítók — de ez nem így van. Van aki az énektanításhoz, kórusvezetéshez ért, másnak a szervezőkészsége jó, táncot tanít, klubot irányít némelyik. Például Nézsán Radics Gusz- távné rejtvényfejtő klubfog­lalkozásokat tart a Ludové Noviny-ra építve, Lucfalván Krajcsi János énekkart ve­zet, Felsőpetényben Vidovszky Ági könyvtáros, klubvezető. Én itt kórust és néptánccso­portot irányítok, ami a hét vége programja, kéthetente pedig a kicsiknek klubfoglal­kozást vezetek. — Az új iskolai dokumentu­mok mennyiben érintik a — Hiszen éppen ez a leg- nemzetiségi nyelv tanítását? szebb ebben a munkában: olyanoknak szakmai segítsé­— Az elvi szempontok ugyanazok, átdolgoztuk a fan­get adni, akik az első lépése- könyveket. Beszédközpontú, a két teszik, vagy csak a nyelv- ismeretük és a gyermekszere­tetük van meg, a diplomáért most dolgoznak... A pályán levők közül többen ‘ vannak, akiket a kezdettől fogva se­gyakorlathoz, a mindennapok­hoz közelebb álló lett az anyag. Öröm tanítani — a gye­rekek érdeklődését sem nehéz felkelteni. Szívesen vép^m ezt a munkát. G. Kiss M. A Hazától ellátni a Kisalföldre Tíz falu Szentendrén a XVIII-XIX. századból Az idén nem akármilyen lát­ványossággal nyitotta meg kapuját Szentendrén a Sza­badtéri Néprajzi Múzeum. A Vámosorosziból ideszárma­zott technikai-történeti je­lentőségű szárazmalom, tisztes korára fittyet hányva, újra munkához látott. A hatalmas, fából készült fogaskereket, a jelenlevők nagy ámulatá­ra, engedelmes lovak vontatták, csakúgy, mint a régi szép időkben. Az újonnan faragott malomkö­vek kiváló minőségű lisztet őröltek, kölest hántoltak. A bemutatóra vámosoroszi molnárok, érkeztek a múzeu­mok városába, azok, akik egy­kor ebben a szárazmalomban dolgoztak. De befűtöttek ezen a napon a sonkádi sütőház ke­mencéjébe is, ahol aztán ropo­gós cipót sütöttek. A Felső-Tiszavidékről Szent­endrére varázsolt faluban * ÄgI JrlÉiHtiii. 'Iliin. . A zsúpfedeleket ma is a híres zalai mesterek készítik. 42 műhely, azt a létesítményt, hogy újra fel lehessen építeni. (Nem egy­szer szinte ölben emelik le a gerendákat.) Másrészt bontás közben olyan régi átalakítások nyomaira lehet bukkan!, ame­lyekre már senki sem emléke­zik. Vagyis éberen figyelni, rajzolni, fényképezni, eseten­ként még filmezni is kell, hogy az előkerülő nyomokat rögzí­teni lehessen. Egy vályogfalat nem érde­mes „becsomagolni”, az anyag és a technika azonosságát azonban szigorúan betartják. Ami azért nagyon nehéz, mert a régi építési módokat ma már nem ismerik az ácsok, a kőművesek, s ezeket külön meg kell tanulni. Eleinte vi­dékről szerződtettek régi ács­mestert, aki megmutatta: ho­gyan bárdoltak valamikor. A nemzedékeknek máT nemigen lakóház, ---------„, _ l esz mit megvédeni. templom, 8 középület (iskola, zsupfedeleket ma is a híres 1965-ben határozat szüle- tanács, dézsmaház stb.), vala- za‘al, mesterek csinálják. Ha­---------- ------------ ---------- tett a Szabadtéri Néprajzi mint gazdasági épületek. Ki- s°móan nem könnyű a náda­m indenkit eleven érzés tölt el. Múzeum létrehozására. A ha- egészítő létesítményként terv- zásban vagy a zsindelyezésben Magam sem tudok szabadulni tározat kimondta: „a létesíten- be vették három temető (ró- járatos szakembert előkeríte- a gondolattól, hogy élő faluban dő múzeum alapvető feladata, mai katolikus, református, gö- n*- VagT. a berendezéshez szük- bóklászok, a házak olyanok, hogy tudományos hitelesség- rög katolikus,) sírjeleinek és séges mintegy 100 ezer tárgyat mintha ma is laknának ben- gél feltárja, megőrizze és be- egyéb szakrális létesítmények felkutatni! Nem túlzás azt állítani: 46 hektárnyi birtokán páratlan értékmentő vállalkozásba kezdett a Szabadtéri Népraj­zi Múzeum, amely az ország tíz legjellegzetesebb nagy táj­egysége egy-egy falujának a felépítésén túl nélkülözhetet­len dokumentációs központot is létrehoz, megalkotva a népi építészeti kutatás bázi­sát. Vagyis történeti, műszaki, néprajzi feltérképezésre ke­rülnek olyan épületek is százá­val, amelyek soha nem kerül­nek Szentendrére. Jelenleg a református te­mető, s mellette a Felső-Tisza- vidéket híven bemutató táj­egység látogatható. Legegysé- gebb épületegyüttese a 90 szá­zalékában Sonkádról idetele­pült kisnemesi porta, mely­nek gyönyörű, egykor Uszkán állt, tornácos, fazsindely fedé­sű lakóháza a népi építészet remeke. Csak úgy, mint az ut­ca túloldalán levő, 1787—1790. között épült mándi reformá­nük, csak most éppen nincs mutassa a magyarországi fa- bemutatását, valamint határ- a otthon senki. Búcsúra mentek lusi és mezővárosi lakosság beli építmények, (tanyák, azmalom agJ a nlres a szomszédos faluba, vagy XVIII-XIX. századi életmód- malmok) áttelepítését. Persze nagyborzoval harangtorony, éppenséggel a helybéliek apra- ját, anyagi kultúráját”. egyszerre npm lehet becsoma- tíz falu negyvenhat ja-nagyja kint serénykedik a Dr. Kurucz Albert, az im- golnl ennyi mindent, meg az- hektáron. Előrejelzés sze- határban. már országos gyűjtőkörű és nem is lehetne hová tenni, rint 15 éven belül valamennyi Elő falu — érdemben nem önáll6 költségvetésű intézet mert nincsenek tárgyraktárak. a helyére kerül. A Tiszától már is lehetne többet mondani a főigazgatója elmondta, hogy Harmincnál több épület most most ellátni a Kisalföldre, s magyar muzeumügy jelenkori * az eis5 telepítési terv még *s v^r újjáélesztésére a szomszédságába, Nyugat-Du­legmonumentálisabb vállal- 1970-ben elkészült — építész, szabad ég alatt. A többiek meg nántúlra — ősszel, ha nem is kozásáról. Életben tartani, s történész és néprajzos szak- eredeti helyükön dacolnak az teljes egészében, már ez a két ugyanakkor megmenteni a pa- emberek bevonásával. Eszerint Idővel... tájegység is- látogatható lesz. !S»*St“éSt Mond- 3 maJda" "I' e^detietgy_mwvVenn ít istálM Az «« ™zeum így válik fo­hatni a huszonnegyedik órá- zeum 322 népl építészeti ob- eredetit, legyen az istálló, kozatosan legdrágább nemzeti ban, hiszen az utánunk jövő jektumot számlál, amelyből 72 ^f.Uyás6p0i^a^agÓHa Vmásként kincseink egyikévé. Nem vé­“ nem megy, hát úgy, hogy a mándi református templom és a nagybor- zovai harangtorony. A házakat a régi paraszti élet rekvizitumai- val rendezik be. Pereházy Károly a budai várnegyedről szóló könyve mottójául, természetesen, Krúdy Gyula sorait választot­ta. Volt miből válogatnia, ő A vörös postakocsi-ból vá­lasztott sorokat, péládul eze­ket: „Rezeda úr Budán lakott a várban, és éjszakánkint, mi­dőn hazafelé járt, gyakran ta­lálkozott régi királyokkal, amint a kőfalból kiléptek... csuklyás köpenyben udvari fogható” emlékek, frájok suhantak el mellette a A várnegyed Jelzése által a magyar tör­ténelem századairól. Pereházy Károlynak ez a könyve a korábban már meg­jelent Tabán, A régi Óbuda, és A Városliget című művek­hez sorolandó, jellegük, az anyag feldolgozásának mód­ja azonos. S még valami. Mind a négy könyvet Élesdy István akvarelljei díszítik. Ké­peinek dokumentatív értéke, egyéni varázsa társszerzővé avatja Élesdy Istvánt. Tud­dokumen- nelem oly sok rétege találha tumok elősorolása és leírása tó benne, amely joggal mél- néma éjben, és léptük olyan kapcsán. Jó, hogy így tesz. tó a figyelemre, és a szere- juk, a vízfestés már a közép­nesztelen volt, mint a temetői Könyvét így azok is köny- tétünkre. IV. Béla óta iró- kor óta használt eljárás, ha szél.” A budai vár ma mór nyebben olvashatják, akil$ dott itt az ország történelme, önálló műfajjá csak a XVIII. távolról sem nesztelen, a Ma- számára a várostörténetek, a Zsigmond és Mátyás pedig a században vált is Angliában, gyarországra látogatók egyik műemléki szakirodalom köré- középkor végi Európa egyik Az akvarellt jócskán elhamar- legelső úticélja, méltán! Téli be tartozó művek, a törté- kiemelkedő jelentőségű vá- kodott ítélettel „bizonyta- napokon, amikor hópihéket nelmi, építészettörténeti stb. rosává tette. Az oszmán biro- lan”, nem igazán komoly mű­sodor a szél, keményre fagy könyvek valamely oknál fog- dalomnak északi központja fajnak szokták nevezni néha. vannak Va érdektelenek és élvezhe- volt. Irodalma könyvtárnyi. A műfaj története és mara­ábrázolása a dandó művei cáfolják ezt. Cá­a tócsa az utcákon, Csöndesebb zugai a vámé- tetlenek. Ez a könyv különbö- Világhírű zik mindezektől, bőséggel so- Schedel Krónikából ismert, folja továbbá a mostani alt­ról elő és idéz olyan irodai- De ne soroljuk tovább. varellisták legjobbainak mi művekből, amelyek mind- A második világháborút kö- munkássága. Köztük Élesdy mind a városrész varázsát, vető helyreállítás során a bu- Istváné, akit „a Vár festője” irodalmi, hangulatát őrzik és gyara- davóri lakónegyed megújult, címmel is megtiszteltek. Ceg­emlékei pítják. rendkívül változatos utcáké- léden született 1912-ben, az Hosszú a soruk. Bár Euró- pék születtek. Megszűnt a ötvenes évektől a budai vár pának ezt a várát, a mi budai háborút megelőző idők túl- ad neki otthont. A látvány lékvédőként vett részt a bu- várunkat, az Árpád-ház al- nyomóan barokk városképe, erejének visszaadására tö- davári lakónegyed városrész- konyi idején alapították, te- középkori maradványok vál- rekszik, akvarelljeinek ez az méretű restaurálásában, el- hát mintegy hétszáz évével, tak láthatóvá, egyáltalán, a erőssége, sősorban a Vár hangulatát fiatalabb sok más európai vár- történelem a maga rétegzett­gyednek, a romantikának. Pereházy Károly A várne­gyed című könyvének meg­írásakor bőséggel szól e vá­rosrész építészeti, egyéb művészeti kapcsán .. romantikus mozza­natokról is. Jóllehet műem­kivánja közvetíteni, a „meg- nál, mégis a magyar törté- ségében án előttünk most a [ hegyen. Hiteles képet nyújtva önmaga viszontagságainak (Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata, Budapest, 1979.) Tóth Elemér tulajdonosa benne lakhat ha­láláig. Pótolni csak azt pótol­ják, ami végképp nem kon­zerválható, s restaurálható. A kiválasztott épületekről részletes mérnöki felmérés ké­szül, s csak azután kezdenek hozzá a bontáshoz. Ez ám a kemény munka! Részben az­ért, mert úgy kell elbontani letlen tehát, hogy az elmúlt év derekán a kimagasló építé­szeti, múzeumi és műemlékvé­delmi teljesítmények elismeré­sére alapított nemzetközi díj­jal, az arany Schumacher- éremmel tüntették ki a Sza­badtéri Néprajzi Múzeum tu­dományos koncepcióját, s ed­dig megvalósított épületeit. Kertész Péter A szép termé­szeti környe­zet különö­sen vonzóvá teszi a múzeu­mot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom