Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

Gondokról, élesen Cscudes éjszaka után VISZONYLAG csendesen telt el az éjszaka, bár igaz — bevallották — Nováki József brigádjának harmada igen­csak nagyokat káromkodott. Mert alig-alig ment az F—6- os vágathajtó-rakodó gép; el­merült a sűrű sárban, képte­len azt a teljesítményt „hoz­ni”, amire teremtődött. De, reggel fél nyolcra, mire meg­kezdődött Szorospatakon az elővájási körlet termelési ta­nácskozása, lecsillapodtak a kedélyek. Álmos szemekkel, ám frissre mosakodottan hallgatták vagy harmincán, Fazekas Lajos főaknász be­számolóját, amelynek tartal­ma főképp az első negyedéves eredmények taglalására szo­rítkozott. De kijutott a mon­dandóból az előretekintésre is. A most, s a közeljövőben előt­tük álló feladatok ismertetésé­re. Melyek igen fontosak, mert hiába sikerült a negyedéves terv teljesítése, ha már ápri­lisban és májusban is számot­tevőek a lemaradások. Ápri­lis végéig az aknaüzem 825 tonnával kevesebb szenet ho­zott felszínre az előirányzott­nál. S nem úgy ment, mint kellene az elővájás, a vágat­hajtás sem. Gond van a szén minőségével is, s az objektív tényezőként „elkönyvelhető” geológiai viszonyokkal. Ezek igencsak befolyásolták az elő­vájó brigádok teljesítmény­alakulását. Nem is sikerült a negyedéves munkaverseny- vállalások teljesítése, csak a Vincze Zoltán vezette brigád­nak. (Igaz, ők kitettek magu­kért: az eredményük végösz- szegeként 120,1 százalékot ír­tak ki a ferozoló nagy fe­kete táblájára.) Nováki Jó­zsefék 80,4, Fülöp Pálék 99,3, Illés Andrásék pedig 92,1 szá­zalékot értek el. Persze, nem saját „jószán­tukból !” — MI NAGYON szeretünk dolgozni — mondta a hírne­ves Nováki József brigádveze- tő —, s úgy szállunk le, hogy mindig, mindennap túltelje­sítsük a tervet. De ehhez a feltételeket is biztosítani kell. Mi a felajánlásunkat jó gép­re tettük. Nem olyanra, ame­lyik hol megy, hol nem. S nem tudhattuk, hogy ilyen viszonyok közé kerülünk. Hisz’ nagy a víz, a sár, el­akad a masina, mi meg csak szenvedünk, s mindezek elle­nére visszük haza a keve­sebb fizetést. Jó, jó: a veze­tők azzal vigasztalnak, kap­tatok erre is, arra is pénzt. Mi viszont nem akarunk kap­ni; megkeressük mi magunk­nak, ha biztosítják a feltétele­ket! Igen: erre kellene koncent­rálni. Hogy — miként Ivádi István harmadvezető is inge­rülten szólt róla — legyenek jók a gépek. Ennek híján megkérdőjelezhető a június­ban bevezetendő folyamatos munkarend eredményessége is... Csak erőlködés legyen, haszon meg semmi? S ha már szeretnék teljesíteni az erre az esztendőre előirány­zott háromszázezer tonna szén kitermelését akkor bizony más dolgokon is javítani kell. Olyan egyszerűkön is, mint a lenti ivóvízellátás... Hisz’ meleg a bánya. Kevés egy műszakra a kulacsnyi víz és rossz a levegő is némely he­lyeken. Novákiéknál, az ereszkében is, ahonnan — gondolják emiatt — minden­Egy hét múlva nyit a tavaszi B\V Forró víz a sarkvidéken Lchetséges-e sarkvidéki viszo­nyok közepette forró vízhez jut­ni az év minden napján úgy, hogy közben kíméljék a meglevő energiaforrásokat is? A kérdésre nemrégiben még feltétlenül tagadólag válaszoltak volna Murmanszkban és környé­kén, hiszen ott nincsenek forró gejzírek, és a napelemek is gyen­gén működnek. Egyetlen kiút kí­nálkozott: valamiképp a cél szol­gálatába állítani a vidék kohá­szati üzemeinek kárba vesző for­ró salakját. Első ízben ezt a feladatot a „Pecsenganikkel” vállalat oldotta meg. Az üzem olyan berendezést fejlesztett ki, amelynek segítsé­gével sikeresen vonták el az olvasztók salakjának melegét. A berendezés egész évben meleg vízzel látta cl az üzem, valamint a közelben működő bánya étkez­déit és pihenőit. Azt követően, hogy megismerkedtek az új beren­dezéssel, a „Szveronikkel” válla­lat dolgozói felállították és üzembe helyezték a saját házuk táján a sarkvidék első hulladékanyag-fel­használó kazánját. A Budapesti Nemzetközi Vá­sár területén tetőpontjára ér­kezett a május 23-i nyitás előtti készülődés. A május 23-i ünnepi meg­nyitó után délután 2 órától a nagyközönségé a vásár, amely egyébként naponta délelőtt 10 órától délután 6 óráig tartja nyitva kapuit. A szakmai prog­ramok zavartalan lebonyolítá­sa érdekében május 24-én, 25- én, 28-án, 29-én és 30-án szak­mai napot tartanak, amikor a délelőtti nyitástól délután 1 óráig kizárólag a szakmai je­gyekkel érkező látogatókat fogadja a vásár. Ezeken a na­pokon a nagyközönség délután 2 órától tekintheti meg a nem. zetközi seregszemle látnivaló­it: 27 ország és Nyugat-Berlin összesen 1852 kiállítójának korszerű termékeit. A 9 napig, május 31-ig nyitvatartó vásár derekán, szombaton és vasár­nap egész napon át a nagy­ki fejfájásra panaszkodva támolyog kifelé sichta végez­tével. Persze, tudják, az üzem vezetősége nemigen képes vál­toztatni azon, hogy a Fülöp Pálék a nagyfokú porképző­dés miatt ne szájuk elé kö­tött kendővel dolgozzanak. De valamit azért lehetne ten­ni... Még a szén minőségének ja­vításában is! Ezt viszont Po- szuk József aknaüzem-vezető hangsúlyozta, meglehetős élességgel, hiszen hiába a né­hai többlettermelés, ha ezt az eredményt „agyonvágja” — legalábbis árbevételben — a sok pala, meddőtarta­lom. És a gépek. Két F—6-os, három EHOR és egy szem 2—PMB—2 típusú gép van lent a föld alatt. Igencsak nagy értékűek, s amelyeknek nem lenne szabad, hogy eny- nyi bajuk támadjon. Hiszen a „lovat” nemcsak ütni: is- tápolni, gondozni is kell, s il­lenék a holnapra is gondolni. No, nem visszavágott a fel­vetett gondokra az üzemveze­tő, mert azok szinte vala­mennyiére megadta a biztató választ, csak azért, érzékeltet­te az eredményesség ’ iránti kollektív felelősség gondola­tát is. Ami szükséges, nélkü­lözhetetlen ekkora feladatok megoldása közepette. NEM TÜLZÄS: megnyu- godtan távoztak a tanácsko­zásról az éjszakási műszak­ból hazafelé igyekvők. Bár igaz, az őket szállító buszo­kon még folytatódott az esz­mecsere. S ez a „plusszérdek- lődés” jelezte-jelzi a tenni- akarást. Szorospatak él­üzem akar lenni... Karácsony György közönség rendelkezésére áll a vásár. / A tavaszi BNV vidéki láto­gatói ezúttal is igénybe vehe­tik a MÁV 33 százalékos me­nettérti utazási kedvezményét. A vásár látogatóinak ellátá­sára jól felkészült a vendég­látóipar. Ezúttal is sok ízes falattal várja vendégeit a kar­cagi birkacsárda, a kömlődi halászcsárda, az Expo étterem, a 43-as számú pavilonban az észak-budai ÁFÉSZ étterme, a Halértékesítő Vállalat több halsütödéje, s a pavilonokban vagy a csarnokok mellett be­rendezett gyorsbüfék, bisztrók, eszpresszók sora. A vásár út­jain a ZÖLDÉRT öt elárusító pavilont rendez be, s ha meleg lesz, jó szolgálatot tesz az a 20 kis elárusítókocsi, amelyből jégkrérnmel látják el a vá­sárlókat. A vásár különböző vendéglátóhelyein együttvé­ve csaknem 3000 ülőhely várja a vendégeket. (MTI) Vonzó a jó légkör llhol mindenki tag Azt mondja Lotharidesz Fe­renc, a szügyi termelőszövet­kezet elnökhelyettese, hogy náluk, a közös gazdaságban mindenki — kivétel nélkül — tsz-tag. Nem rendelkezik sta­tisztikákkal e területről, de halkan hozzá teszi: talán az országban is egyedülálló, hogy a főkönyvelőtől a mű­helyvezetőig, szerelőktől a mezőőrökig mindenki egyen­rangú résztvevője a közgyű­léseknek. — Szépen hangzik, hogy mindenki tag... — Nem valamiféle különös rekordra pályázunk, önként lépett be mindenki. Egyszerű a magyarázata: jól érzik ma­gukat nálunk, bíznak a ter­melőszövetkezet jövőjében — teszi hozzá. A gazdaság elnöke — Cser­háti Zoltán — a tulajdonosi érzés erősödését hangsúlyoz­za. mert egyre többen érzik magukénak a közöst, s ezt tükrözik az eredmények is. A kedvezőtlen termőhelyi adott­ságok ellenére dinamikusan fejlődik a termelőszövetkezet. Gyarapszik a közös vagyon, s a nyereséggel is elégedettek. Ilyen körülmények között a szövetkezeti demokrácia fej­lesztése, fórumainak erősítése megkülönböztetett tennivaló­ként van számon tartva. A kö­zös tagjai nem csupán az évenként egyszer-kétszer szo­kásos közgyűléseken fejtik ki véleményüket. Adódik alka­lom bőven rá, hogy beleszól­janak a mindannyiukat érintő kérdésekbe. A vezetőségi ülések rend­szeresek. — Főként a kampánymun­kák előtt izgalmasak ezek a tanácskozások — jegyzi meg Markó Antal, a vezetőség tag­ja, aki mellesleg a háztáji bizottság elnöke. Az ágazat árbevétele az idén várhatóan meghaladja a 12 millió forin­tot, egyre növekvő terhek nyomasztják vállukat. Mert a tsz-tagokat talán a legérzé­kenyebben a háztáji érinti. Az erre a célra szánt földek kijelölése, a támogatás mér­téke, a szerződéskötések sorsa. S a különböző fórumokon el is mondják, ami a szívükön. — Kérték, hogy jó minősé­gű szaporítóanyaggal lássuk el a kisgazdaságokat — említi Markó Antal. — Jogos volt a kívánság államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőmagot bocsáj- tottunk rendelkezésükre. A termelőszövetkezet elnök- helyettese előhoz egy másik esetet. Ugyancsak közgyűlé­sen vetődött fel a tejfelvá­sárlás feltételeinek hiánya. Azóta csarnokban gyűjtik a tejet.., A szövetkezeti demokrácia érvényesítése fontos tényező­jeként tartják számon a szü­gyi közös gazdaság vezetői, hogy a felvetett ötletek, ja­vaslatok — még ha időnként nélkülözik is a realitást — ne maradjanak válasz nélkül. Ha pedig előbbre veszik a termelőszövetkezetet, a kívánt intézkedés hamarosan meg­születik. A javaslatok elsősorban az ágazati tanácskozásokon pe­regnek. Ez a fórum az, ahol a szerepléssel együtt járó lámpaláz is alábbhagy, s mindenki értően tud hozzá­szólni a szűkebb környezet problémáihoz. Az ehhez szük­séges információ rendelkezés­re áll. Az ágazatok, a szövet­kezet vezetői sűrűn látogat­ják a munkahelyi tanácskozá­sokat s tájékoztatásuk táplál­ja a gondolatokat. — Gyümölcsöző mindany- nyiunkra nézve, ha adunk egymás véleményére —mond­ja Bácsa Gyula növényvédő mérnök, aki egy autóbuszt szeretne kérni a Kállai Éva nevét viselő szocialista bri­gád tagjai számára budapesti kiránduláshoz. De Lotharidesz Ferenc ravaszul tanácsolja; ÉRTEKEZÜNK A különböző célú és tartal­mú ' tanácskozások, értekezle­tek nagy gyakorisággal al­kalmazott munkaformái a vezetésnek. Mint az irányító­munka egyik módszerét a fel­adatok végrehajtásának jobb előkészítését, gyakran a de­mokratizmus fejlődésével szokták összefüggésbe hozni. Kétségtelen, hogy egy jól megszervezett, céltudatosan megtartott tanácskozásnak van ilyen szerepe. Nem lehet a munkastílus valamiféle „vadhajtásának” tartani pél­dául az olyan értekezleteket, amelyek a dolgozókat, az ak­tívákat gyorsan tájékoztatják valamilyen időszerű kérdés­ről. Ugyancsak fontos és köz­életünk demokratizmusából fakad, hogy párt, állami, tár­sadalmi és gazdasági irányító szerveink, illetve azok vezetői itt kapnak lehetőséget, hogy beszámoljanak végzett mun­kájukról. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú értekezletek megtartá­sát fontos dokumentumok is előírják. (Megjegyzendő, hogy valamely szervezet tagságá­nak, vagy éppen a munkás­kollektíváknak vannak olyan jogaik, amelyeket majdhogy­nem kizárólag a közös ta­nácskozások fórumán tudnak érvényesíteni). Amikor tehát szót emelünk az e téren ta­pasztalt fonákságokról, akkor nem a párt-, társadalmi szer­vek tagságának, a dolgozók kollektívájának írott jogait akarjuk megnyirbálni, hanem a formaságok, a rutinszerűség, a felesleges túlszervezettség ellen szólni. Vajon mitől és mikor jó egy értekezlet? A legfontosabb, hogy a cél pontosan legyen meghatároz­va. Hasznosságát az is jelzi, ha akkor hívjuk össze, ami­kor a téma időszerű és nem akkor, amikor azt más csator­nákból már mindenki isme­ri. Fontos körülmény lehet a mondanivaló világos, a jelen­levőknek szóló kifejtése, mely természetesen ott kezdődik, hogy egy meghatározott célú tanácskozáson csak az érde­keltek ne vegyenek részt és ne töltsük ki a sorokat máso­dik, harmadik számú helyet­tesekkel. Minden bizonnyal sokan voltunk már jelen olyan ta­nácskozásokon is ahol az elő­adó rossz időbeosztásával, jól ismert általánosságok hangoz­tatásával tulajdonképpen visszaélt a hallgatóság türel­mével. De olyan értekezés sem ritka, amelyet éppencsak azért tartanak meg, mert „elő van írva”, vagy az olyan, amelyen korlátozták a dolgo­zók véleménnyilvánítását. Vagy ellenkezőleg: az érte­kezlet — munkájának rossz — Később! Az elnök most tárgyal... — s a fiatal szak­ember már érti is, hogy min­den rendben. Ö mesélte, a műhelyben dolgozók példája a legjobb arra: ki mennyire érzi ma­gáénak a szövetkezetét. Az egyik növényvédő gépet újon­nan kapták a gyártól. A gya­kori dugulás miatt alig-alig haladtak előre. Említette a műhelyben, mire Kovács Pál és Tóth Imre szerelők addig törték a fejüket, míg a hibát sikerült orvosolniuk. S, milyen jó az, ha a tsz vezetői fontos dolgokat nem őriznek hétpecsétes titokként. Híre ment, hogy hiába is várnak talajmaróra, nem iga­zolták vissza a megrendelést. A málna sorközmű velésével pedig nem késlekedhetnek. Adamek Pál, aki egyébként szakközépiskolába jár, neki­állt és egy kultivátort alakí­tott át erre a célra. Középkorú férfi lép az iro­dába. Nemrégiben kérte a munkakönyvét. De meggon­dolta magát. — Aki innen elment, több­kevesebb idő múlva visszá­kérte magát — jegyzi meg Lotharidesz Ferenc. Mert a jó légkör legalább olyan vonzó lehet a maga módján ség. , mint a tisztes tizet­M. Sz. Gy. irányítása miatt — a vég nél­küli viták fórumává vált. * Az értelmetlen, cél nélküli és hasznot nem hozó értekez­let a vezető és irányító mun­ka gyengeségének egyik tüne­te. Az értekezletek számának az év eleji megszaporodása önmagában még nem marasz­talható el. De az már igen, hogy a különböző szervek egymást követő tanácskozása­in ugyanaz ismétlődik. Vagy­is, hogy egyazon kérdésről a társadalmi szerv rendezvé­nyein is ugyanazt halljuk vissza, ami és ahogy az a pártfórumokon elhangzott. Ennek rendszerint az a kö­vetkezménye, hogy a tanács­kozás jellegnélkülivé válik; és csupán a tájékoztatás igé­nyét elégíti ki még akkor is, ha eredetileg konkrét tenni­valókat akartunk qtt kiala­kítani. Nem ritkán ez vált ki a hallgatóságban érdektelen­séget, unalmat, bosszankodást, mert az egyébként is drága időt, amit vagy a munkaidő­ből, vagy a magánidőből sza­kítanak el, feleslegesen elfe- csérlik! * Nyilvánvalóan a vezetői munka hiányossága az is, hogy időnként nem jól vá­lasztjuk ki a tanácskozás résztvevőit. Ennek következ­tében a különböző fórumokon nemcsak a témák ismétlődnek kellő változtatás nélkül, ha­nem a hallgatóság is. Nem szorul különösebb bizonyítás­ra, hogy ez egyrészt nem se­gíti a konkrét kollektívák fel- készítését-tájékoztatását, más­részt, időpazarlás, figyelmet­lenség és csak arra való, hogy magunkat megnyugtas­suk: „megtettük amit kellett”. Meggondolásra intő következ­ményeket eredményez az egyes tanácskozások hozzá­szólásainak „túlbiztosítása” is. Arról van szó, hogy helyen­ként a vezetés — nem bízvá a ' hallgatóság hozzáértésében, A bolgár ipari üzemekben foglalkoztatott, felsőfokú vég­zettségű dolgozóknak körül­belül a fele fiatal. Az egyik ifjúsági kérdések­kel foglalkozó kutatóintézet adatai szerint a főiskolát, egyetemet végzettek több mint egyötöde közvetlenül a terme­lésben vállal munkát. Az összes végzettek 45 százaléka az iparban helyezkedik el. Az inari üzemek szakemberei fő­leg a 35 éven aluliakból ke­rülnek ki. A műszaki értelmi­I szít néhány hozzászólót. gosan merül fel ilyenkor a kérdés, hogy ez vajon azért történik-e, hogy azt halljuk vissza, amit szeretnénk, vagy éppenséggel eleve nem bí­zunk abban, hogy érdeklődést, aktivitást kelthetünk. „ * Többször előfordul, hogy a napirenden levő témával ösz- szefüggésben számtalan hasz­nos észrevétel, javaslat hang­zik el, amelyeket azonban „el­fúj a szél”. Ennek pedig az a következménye, hogy az akti­vitás csökken; „minek szól­jak, minek tegyek észrevételt, vagy javaslatot, úgysem törté­nik semmi” hangulat uralko­dik el. A vezetés fontos köte­lességei közé tartozik tehát, hogy ha már összehívott egy tanácskozást, vegye azt ko­molyan, történjék meg az ott elhangzott megjegyzések, ja­vaslatok, észrevételek haszno­sítása. Az pedig csak tovább növeli az aktivitást, hogy ha a tett intézkedésekről a leg­közelebbi alkalommal be is számol. Az utóbbi időben többször halljuk, hogy túl sok az érte­kezlet. Azt is hozzáteszik, hogy ebben addig nem tud­nak változtatni, míg a köz­ponti szervek nem intézked­nek. Az észrevétel első részé­ben sok igazság van, második részével azonban már vitat­koznunk kell. Mert, ha azt nézzük, hogy az értekezletek jelentős részét nem „felülről” írják elő, hanem mi magunk szervezzük magunknak, akkor a feleslegesek megszüntetése is csak úgy lehetséges, ha sa­ját munkánkat vesszük kriti­ka alá. ★ Végeredményben tehát: az értekezletekből is csak annyit, amennyi céljaink jobb megér­téséhez, a konkrét feladatok kialakításához, a jogok érvé- riyesítéséhez, a közélet de­mokratizmusának megtartásá­hoz elengedhetetlenül szüksé­ges 1 Dr. Latos István ségiek száma az országban az utóbbi évtizedekben megnégy­szereződött. A munkát vállaló nők csak­nem 50 százaléka is az ipar­ban dolgozik, őket főleg a könnyű- és élelmiszeripar fog­lalkoztatja, ahol számarányuk is nagyobb: 66 és fél százalék. Érdeke^ jelenség, hogy a fia­tal értelmiségiek kétharmada nem tér vissza tanulmányai befejeztével a szülőhelyére, ha­nem a városokban marad. NÓGRÁD — 1979. május 16., szerda 3 aktivitásában — külön fplké­A férfias helytállásra nemcsak nyáron, hanem télen is szükség van a Salgótarjáni Kohászati Üzemek mclegüzemei- ben. A kovácsoló gyárrészlegben sok férfi példaképe lehetne Rácz Ernőné sorjázó, aki mit sem törődve a nehézségekkel, derekasan végzi munkáját a sorjázógépen. Fiatalok az iparban r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom