Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

A füzoHí pontosifi 5í- teeffnRöi; fiefi? SeszHvé a — Slár éffn8ulf: gyénSBen tőrfénf-Ee. Mln­kezik. Irmuska, a színpadmesterről. Menjünk! — Mi indult el? denesetre köszönöm, köszö­nyugdíjas portás néni, Majd én világosítok, te — A víz kérem. A tározónk- nőm! Maguk a legjobb infor­fogadja ugyan a törzsőrmes- ügyelsz a színpadon. Takarí- bői. Hét harminckor ér ide. mátorat a sajtónak. Áá, hal­ter köszönését, hanglejtéséből tónőket beállítani bérleteket Természetesen 19 óra 30 perc- lom már a b'ömböldét! — há- azonban, némi bizonytalanko- ellenőrizni! Egy biztos, a kor. Csúcsidőre, kérem. Mo- lálkodik Gyomai, és máris dás után, óriási kérdőjel kun- „művész úr” ezért fizetni fog! sakodás, főzés, miegymás, gurul' tovább a folyosón, mint korodik elő. Semmi kétség, a Sörben, méghozzá németben! ugye... Mert az nem úgy egy sörösüveg. Irmuska azon- törzsőrmester veti a szolgála- Kissé nyugtalanul nevetnek van, hogy kérjük a vizet, és ban visszatartja: ti köpenyét elővillan fehér a Tolsztoj-szakállas Józsika máris ott van. Mint ahogy az __ Pistát és Bélát fennt ta­i nge és félcivil' nyakkendője, rovására. ember megy, mendegél, aztán iái ja. Mielőtt a tűzoltó megtehetné A portán a törzsőrmester majd odaér, hát a víz is fo- - ... .. .. szokásos, s most kivételesen állja útjukat: lyik, folyik, aztán... . , Aoszonom, K°szonom gépies (mert rendkívüli do- — Kérem, itt mégsem lesz — Ne tréfáljon velem! mintha log tartja izgalomban) udva- hangverseny — közli. Hang- Most még csak délelőtt van! a,,. V° ,! S - az riassági megjegyzését Irmus- jában érződik némi lemon- - Nem tréfa ez, kérem! ellenero visszafelé gurítana, ka hidrogénezett hajára. ír- dás, mert közben kiderítette, Különben is mutatkozzon be Bélát valóban az muskában határozott formát hogy nincs bent a technikus és mondja meg, honnan tör- előtérben találja, kezükben ölt az álmélkodás. Még ellen- sem. Később pedig már nem ténik a bejelentés! Azután sörös pohárnál, a büfé nyitá- érzése sem éled fel, amiért olyan a diadal, mint amikor követelődzék! sának egyértelmű jeleként. A hozzá, a portásfülkébe akaszt- még friss a hír, miszerint __ Cchö __ válaszolja Béla taret nazik> látható elégedett j a be köpenyét a tűzoltó. Hi- neki már megjelent a fény. fensőbbségesen, azzal leteszi a ,séggeI' Gyomai is lenéz időn­szen ez nem ruhatár, és a Másnak meg nem érdemes el- kagylót. kent, miközben gyorsírással tűzoltók mégiscsak katonaem- mondani, mert ki méltányol- _.. ’ . .... feljegyzi az információkat. A berek, s mint ilyenek, fegyel- ná itt a bravúrját a fechni- T°í>rf“f'fsre ne!" hagy j?6t téren több irányból, mint szí met tanulhatnának. A tűzol- kuson kívül. Még ha esetleg a diszpécser. a csipogása nes. széltől űzött szertelen tők azonban megszokták a he- méltányolná is valaki, kiben f08^1 sejtet. Mártika jelent- szalagok, középiskolások Iyet is, Irmuskát is, amitől támadna irigység, vagy a le- kezlK: _ nulnak hosszan ^ elnyúló so­persze a feddés még nem ma- győzetés érzése. Enélkül pe- — Fiúk, itt a zenekar. A rokban a művelődési ház fe- rad el. A törzsőrmester is dig aligha siker a siker. szólisták is megjöttek. A por- lé, mindannyian a hangver­várja a rövid zsörtölődést. — Miért ne lenne!? Biztos, tan várnak rátok. senyre. Szeme elidőzik a lát­Helyette számonkérő felszólí- hogy lesz! Már csak tudjuk, Béla elosztja a feladatokat, ványon, s máris dönt: meg tást kap: milyen rendezvényeink van- Istyu beszél a tűzoltóval, várja a kezdést, és nem hír __ Maga?! nak! — húzza ki magát Istyu hogy kérjen engedélyt a pa- ként, hanem kisanyagként ad­- Hangverseny - válaszol- teljes önérzettel rancsnokságról a víz’ nélküli a ,aPnak ahangver­t, katonás tömörséeeel ~ Mar Pediglen nem lesz, kezdesre, vagy jöjjön ki egy senyt­3 „ 66 ’ ... mert a nyomásmérő nem tartálykocsi. Ó addig megmu- A gyerekek már elárasztják Ma. Nekem nincs knr- működik. Illetve működne, ha tatja az öltözőket. az előcsarnokot, majd rend­,va! Ország Lili-emlékkiállítás a Műcsarnokban „No ’iszen” — morgolódik a törzsőrmester. Semmi kedve visszamenni a parancsnokság­ra. Ma ugyanis a céltalan szemlélődés helyett gazdag program ígérkezik. A Nagy Újságot akarja utolsó csep­pig kiélvezni, amitől majd pukkadni fog az itteni techni­kus, akivel olykor-olykor el­üti a szolgálati idejét. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a barkácsolt tv-je osz­cilloszkóp-ernyőjén megje­lent a fény. Elsőként neki és nem a technikusnak. Igaz, még csak fény, kép nélkül, de az elsőbbség már az övé. Bosszantaná, ha valakinek a mulasztása miatt elúszna a napja. Indul, hogy ellenőriz­ze a nyomásmérőt, mintha azt remélné, hogy kötelessé­gének teljesítése, más ha­nyagságát is kiigazítja. Még látja, amint Irmuska le­nyomja a diszpécser gombját. „Kapkodnak' már” — gondol­ja. A titkárnőnél kigyullad a jelzőlámpa. Beidegzett inge­ben beülnek a nézőtérre. Is­tyu rohan a törzsőrmesterhez, van-e már engedély vagy • tűzoltókocsi. Se egyik, se má­sik. A törzsőrmester lemegy a portára, hogy telefonáljon a parancsnokságra. Istyu ez­alatt rendet teremt a színpa­don, utolsót csenget, és anél­kül, hogy bevárná a tűzoltót, indítja a programot. A törzs- őrmester, amikor .fújtatva a lépcsőktől, megérkezik, elké­pedve hallja, hogy az előadás megkezdődött. Egy mondat közepét csípi el. — ... mint ahogy megszü­letünk. — A műsorvezető kérdezhette a gordonkást, aki esetlenül áll a hangszerével és zavartan fejteget valamit. — Ami azonban kész, az ön­magában megáll. Viszont az áll meg önmagában, ami be­fejezett. Mert a befejezett, az... az kerek egész... nagy, külön világ... így is mond­hatnám. Ezért tapinthatóan létezik. Igen, még a zene is... De ez csak az én lerendezé­sem. A létezőt viszont, én úgy gondolom... vagyis vé­lem. .. szóval, azt meg kell rültséggel lenyomja a készü- 'enne mitől. Víz nincs, hang- Mire újból találkoznak, már ^'j Másokkal Mert így lék combiét verseny sincs! Semmi sincs! nyugodtabbak, bár még min- osztan!' wiasoKisai. r e — Mártám', Józsika bent — Hogyhogy semmi? - den összeomolhat. Béla közli, Qy^or ^dnte ^jfongunk^ vani __ halHa Irmuska na- kérdezi Béla. hogy mindenki a helyén, vi- ,yen!c°r ®zlnte *»••• v an. - hallja Irmuska Pa nől szólistának kénv- Mondhatnék egy hasonlatot... rancsolónak vélt hangját. - Semmi. Ahogy mondom, «ont a női szólistának kény- a homokvár tomyá-’ A titkárnő a gombok se- Béla szelídebb hangra vált, .volt * saját szobájukat minteev befejezésül kite­gítségével Józsika keresésére közben magában azon bősz- kiadni, mert zavartalanul sze- • zászlót a kölykök indul aki az intézmény mű- szankodik, hogy a büfé csak ^tné »™nl a hangját lkolnak örömükben, be a veszeti előadója, jellegze es tel oro múlva nyit fáááá - áa stb Ecv cvo^ várat mindennap újjá kell Tolsztoj-szakallal. Maga le- — Nezze, nem először dől- aaaaa aa sto. fcgy gyors Khöm kh kh gulábbis azt szeretné, hogy a gozunk együtt. Ezek gyerekek, ellenőrzésre Béla folmegy a P ;"hiszern ez nem' pon. szent öreg szakállformáját középiskolások. Nem fog itt világosítóba, Istyu a színpad- tQs talán írásra is vonat­véljék felismerni szőrzetében, rágyújtani senki. ra- kozik mjnt amiről beszélni Mások véleménye szerint a A tűzoltó lemondásból in- Irmuska utánuk néz, mi- kezdtem. Inkább játszanék, szakállnak nevezett szőrszá- gerültségbe csap át, maga közben magában elkönyveli: lak egészen más összehason- sem érti miért. „Fejetlenül rohangálnak me- A törzsőrmester ziháló lé­lítást érdemelnének. Azt, hogy — Maguk jönnek-mennek gint”. Hosszú ideig semmi legzettel hüppög mérgében, mit, nyugodtan mellőzhetjük, itt! Az egyiket még meg se nem történik, csak a skálá- A felcsattanó taps szítja a mert a szóban forgó gyér ismertem, máris újabbal ta- zás meg-megújuló futamai haragját. A gordonkás leül, szőrzet, sem pedig történelmi lálja szemben magát az em- töltik ki Irmuska figyelmét, szétterpeszti lábát. A terem­előképe nem tűnik fel írá- bér! Én viszont már a meg- Majd váratlanul megelevene- ben figyelmes csend. Gyomai sunk ideje alatt a maga kéz- nyitó napjától járok ide szol- dik minden. A bejárathoz az utolsó sorban koncentráló zelfogható valóságában, noha gálatba. Én vagyok itt a leg- Gyomai, a helyileg közismert 16 soros kisanyaghoz, majd • helyzet megkövetelné. régibb munkatárs. A nyílt újságíró közeledik. Jobbról a feláll és távozik. Mire a szer­Mártika a gombsor végére láng csak egyik tényezője a folyosón viszont Mártika jön, kesztőségbe ér, máris kopog- érve közli a portával: „Nincs”, tűzesetnek. Gyerek vagy fel- Irmuska előtt kell elhaladni hatja a kész cikket. „El- Mindössze ennyit. Nem mint- nőtt, dohányzik vagy nem do- a női mosdóba. mondhatjuk, hogy városunk­ha a diszpécser nem tenné hányzik, a szabály az egyér- — Csókolom a kezüket Iá- ban... Méltán lehetünk büsz- lc he tővé a bővebb informá- telmű. A nyomásmérő min- nyok. Szépek és virulnak, kék... A hangverseny nem- ciócserét, de mióta Mártiká- dent eldönt. mint mindig. Nincs valami csak zeneértők számára, ha­nak fülébe jutott Irmuska A törzsőrmester emlékezete hírük a számomra? Mártika, nem közművelődési szempont­megjegyzése, miszerint „ész- pontos. Nyolc éve történt: az valóságos bomba ebben a ból is...” re vehetné magát, hogy a fel- éghetetlen körfüggöny úgy blúzban. Vigyázzon, mert egy- „ . sőteste nem bírja már ezeket lángolt, mint az amerikai szer nem fogok tudni ellenáll- A törzsőrmester ­a blúzokat”, közléseik csak a zászló az akkori idők vala- ni magának — hinti szét c\ ^ nyiKorogtaUa legszükségesebbekre szorít- melyik háborúellenes diák- energiakvantumait Gyomai, padlót, mivel ­koznak. tüntetésén. Egy beategyüttes mihelyt belép. ban az engedélyt végül í Irmuska azonban makacs, elosztója lett zárlatos, éppen — Vigyázzon maga, Gyula megkaptak a kezdéshez, ín­Berregtet, majd közli: a függöny alatt. Ugyeletesi és — áll meg Mártika kénysze- kább elhúzódik a bute ree, — Mártám! Tudasd a ha- tűzoltói minőségben a szín- rítő siethetnékje közben is. a“°l ™aJ<? kere® nélkül nagy­tos szobával: bejött a tűzoltó, pad szélén kapaszkodott fel a — Vigyázzon maga, mert mi fröccsöt tesznek ele. „A két Ügyelni. Szerinte hangver- nézőtéri sugárcsővel. A zűr- lesz, ha én viszont nem ta- pernahajder fogja monaa­seny lesz. zavarban valaki pontosan núsítok ellenállást. j'’ ™ert, , A vonal válasz nélkül, kát- hasba találta a színpadi csap — Ez az, látják ez az. Az “eltek elégtételként. Meg lat­tanva megszakad. Irmuska mindent elsöprő sugarával, élet szép háborúságai. De hát ni hogyan igyekszik at tudja, hogy az üzenet tovább Szabályos röppályán az manapság és a mi korunk- a térén az újságíró, fürgén megy. „orchesterbe repült”, amint azt ban, pardon, az én korom- kerülgetve a járókelőket. Mi­A hatos szoba felbolydul. a baleseti jegyzőkönyvben ol- ban, ilyenre, sajna, alig van utan felhajtja az ital felet, Istyu, akinek a neve szinte vasta. A kényszerfürdővel Időnk. Szépségeim, valami hi- elhatározza, hogy a hangver- füttyentés valamelyik légé- egybekötött repkedés ered- rük a számomra, valami hír, seny után eldicsekszik az nyesebb népitánc-koreográfi- ménye ugyanis vállficam és egészen aprócska...! oszcilloszkópja fényévéi, éból, és a szervezési csoport bordatörés volt. — Majd az előadók, Gyo- Ugyanis elmondta volna ma­vezetője, Béla, rávetik magú- Béla látva a szigorúság mai elvtárs! — tartja meg a soknak is. De mielőtt a szín- kat a havi programfüzetre, lángjait lobogni a törzsőrmes- távolságot Irmuska, jelezve a Padot elhagyná még látja, Szinte egyszerre fedezik fel, tér mosottkék szemében, sár- kívülállását az általa ízléste- amint a gordonkásnak eltü- hogy nincs benne a hangver- konfordul, nyomában Istyu- lennek minősülő beszélgetés nik Q szembogara, miközben seny. Béla a homlokára csap, val. bői, meg azért is, hogy el- ba' kezét a húrokon rezegte­majd előveszi a bérleti hang- — Vízművek? — kérdezi a orozza Gyomait Mártikétól. *-'■ jobbjával pedig mintha versenyek teljes évi program- telefonba. — Nálunk iti most — Van különben valami gyöngéden ölelni akarna, ját ■ tartalmazó leporellót, hangverseny lenne és nincs hangverseny. Annyi minden A zenei fülnek fölível a Istyu artikulútlanul felüvölt, nyomás. történik mindenfelé, miért dallam. De az is boldog, aki­és odabök egy dátumra. — Nemcsak maguknál hozzánk jön mindig? nek a zene hozzátapad a — A tűzoltó nyert, övé a nincs, hanem az egész város- — Hol asszonyom, hol? hangszerhez, s úgy vergődik, stolverk. — mondja Béla. — bún. Olyant mondjon, amit a hát- mintha hangonként hozzákö­Viszont délelőtt nincs bent a — Na és mikor lesz? só oldalra tehetek a „Me- tözték volna a húrokhoz. Cipők Nő fal előtt (Hauer Lajos felvételei) Katona Judit versei : * Öregek Evenként szültek csenevész gyereket, tízből egy erőset. Szívük körül mindig friss halmok fáradt erek árkába nőttek. Arcuk kicsi, akár a fűre éretlenül vert alma. Nézem: múlttal babráló ujjaik közül kihull a gránitcsönd elébem. Lábjegyzet Halott anyámat költögetem, szólítgatom húr-csönd apámat. Kezem mögé nem rebben arcom, már nem ölelnek és nem aláznak. Nem kékülök daccal a földön, nem várok csókra* büntetésre. Egyszerre elsírt könnyeim perdülnek csillagvenyigékre. PÁVA Méltósággal billegő szárnya szikra, tolla kő éhséget felejtető. Szépséget fitogtató sziporkázó, ragyogó suhanása, mint a hó. Cfyökeret vert ámulat látod, szép pávám, szabad anyám egekben mulat. Bánatommal elmenő s mégis visszaröppenő szárnya szikra, tolla kő. ’Katona Judit Farkasének című kötetéből NÓGRÁD — 1979. május 13., vasárnap 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom