Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-12 / 109. szám

TÍZ NAP—TÍZEZER KILOMÉTER OrlAsok Ssib£ria kapujában (3.) Az óriások csak a mesék­ben születnek. A valóságban az óriásokat az ember alkot­ja meg a maga szolgálatára. S hogyan születnek az ipari óriások? Jó példa erre test­vérmegyénk: Kemerovo. Bár már nem első alkalom­mal jártam a távoli vidéken, mindig találtam valami újat. így most is. Elmondották, hogy 1921. szeptember 19-én Vlagyimir Iljics Lenin fogad­ta a külföldi mérnökök és munkások egy csoportját. A csoportot Rogers vezette. Az­zal a kéréssel fordultak a fia­tal szovjet kormányhoz, hogy segítsen a kuszbaszi ipar helyreállításában. KUN BÉLA A SZERVEZŐK KOZOTT A kuszbaszi autonóm Ipari kolónia szervezésében annak idején részt vett a munkás- mozgalom több kiemelkedő alakja, így Villiem Helvood, Tom Man, Kun Béla és má­sok is. Így 1921 júniusában Helvood és Rogers megszem­lélte a kemerovói bányákat és a kokszmű épülő kemencéit. Elkészítették a segítségnyúj­tás részletes és gyakorlati ter­vét majd ezt elfogadta a Munka és a Védelem Orszá­gos Tanácsa. Azután aláírták a megállapodást a nemzetközi csoporttal. Az autonóm ipari kolónia hatáskörébe került a kemero­vói és a leninszki bánya, a kokszmű, és valamivel ké­sőbb a prokopjevszki és a kiszeljevszki bányaüzem. Mindezt miért mondom el? V Két okból is teszem. Elő­ször azért, hogy bizonyítsam, a magyar munkásmozgalom jelesei *iem tették le a fegy­vert, amikor idehaza a fehér­terror a Tanácsköztársaságot vérbe folytotta. A béke fegy­verével — a munkával — harcoltak tovább a baráti or­szágban, ahol tovább élt és szilárdult az a gondolat, ami­ért ők idehaza küzdöttek, sokszor vért is áldozva. Másodszor azért írom le ilyen részletességgel, hogy hat évtized múltán is lássuk, érezzük, mennyire interna­cionalista volt már születése pillanatában az, amit ma le- ninizmusnak nevezünk. Alig két év alatt Kuzbaszba 566 külföldi érkezett munká­ra és 27 nemzetet képviselt ez a nem kis létszámú munkás­sereg. És a szovjet emberek­kel együtt 1923 végén már 7800 munkáskéz építette újjá ezen a vidéken az ipart. Az autonóm ipari kolónia munkájának segítésére, az üzemek felszerelésére 2,5 mil­lió aranyrubelt adott a fia­tal szovjet kormány. Nagy pénz .volt ez, amivel jól ku- fárkodtak a nemzetközi bri­gád tagjai. Néhány év alatt teljesítet­ték az egyezményben foglal­takat, új gyárak, bányák kezdték meg a termelést úgy, hogy 1926 végén a szerződést felbontották, mint amelyik már beteljesült, megvalósult a gyakorlatban. TANULÁS A MUNKA MELLETT S amikor befejeződött a kuzbaszi ipar helyreállítása, az ipari üzemek beindítása központi támogatással (abban az időben bizony nem dúskált beruházási alapokban a fia­tal szovjet kormány, mégis gondolt szibériai kapujára, a gazdag lelőhelyekre) meg­kezdődhetett a szakember- képzés a korábbinál gyorsabb ütemben. Az alapokra lehe­tett építeni. Mindez 1927-ben történt amikor a szovjetha­talom fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte, illet­ve éppen az ünnep előestéjén: szeptemberben. Anzsero-Szudzsenszkben megnyílt az első munkásisko­la és 86 fiatal bányász ka­pott lehetőséget arra hogy a munka mellett diplomát sze­rezzen. Azután 1928-ban esti iskolát nyitottak Kemerovó- ban majd pedig Leninszke­Kuznyeckben. És nem volt megállás. Szükség volt a szakemberekre az egyre nö­vekvő, korszerűsödő iparban. A megyei pártbizottság hatá­rozatára létrehozták a mun­kásiskola nappali tagozatát. Az iskolák feladata az volt, hogy a fiatal munkásokat, bányászokat felkészítsék a főiskolákra. Az is természe­tes volt a szovjethatalom el­ső évtizedeiben, hogy elsősor­ban kommunistákat és kom- szomolistákat küldtek főisko­lákra tanulni, diplomát sze­rezni. A jelölteket a járási pártkonferenciákon javasol­ták továbbtanulásra. ök nemcsak ipari szakká­derek voltak, hanem politikai munkások is, akik nevelték a következő nemzedéket. Csupán bizonyításként em­lítem meg, hogy mennyire idefigyelt a szovjethatalom a következő években is. Így 1947-ben, Kemerovóban tar­totta meg a Tudományos Aka­démia geológiai intézete a kihelyezett ülését azzal a cél­lal, hogy a tomuszinszki kok­szolható szén kitermelésének legjobb, leggazdaságosabb le­hetőségeit megvitassa. Ezért amikor a szibériai óriásokról, a kemerovói üze­mekről, bányákról beszélünk, gondoljunk a kezdeti évek gondjaira, nehézségeire, és arra is, hogy Kun Béla is részt vett a vidék fejlesztési tervének elkészítésében ... G. Gy. (Folytatjtuk) flz utazási irodák felelőssége (7.) Milyen le?z a Dana-kanyar? A Duna-kanyar Intéző Bi­zottságának műszaki és köz­lekedési szakbizottsága még ebben az évben megtárgyalja a 2-es számú fő közlekedési útnak Vác és az országhatár közötti — mintegy negyven­hat kilométeres — szakaszá­nak környezetalakítási gond­jait és fejlesztési elképzelé­seit. .A tervezett változtatáso­kat legfőképpen Rétság, Di- ósjenő és Bánk körzetében kívánják elemezni, hogy a to­vábbi fejlesztések ezen a te­rületen megfeleljenek a nö­vekvő idegenforgalmi igé­nyeknek. XVII. századi akvareüek A XVII. századból származó városképeket tartalmaz az a könyv, melyet kiadásra ké­szítenek elő a rostocki Hins- torff Könyvkiadónál. Az ösz- szeállitás ismeretlen művész 20 akvarelljét tartalmazza. A harmincéves háború utáni po- merán városokat ábrázoló raj­zok egyedülálló korképek, a szakemberek véleménye sze­rint. Az akvarellek eredeti nagysága 30x50 centiméter, 1611 és 1615 .között készültek, a pomerán herceg megbízásá­ból. Egy éve, hogy a Miniszter- tanács — a polgári törvény- könyvben foglaltak szerint — szabályozta az utazási szerző­déseket. A rendelet előírja mindazokat a feltételeket, melyek alapján az idegenfor­galmi hivatalok, illetve uta­zási irodák szervező, közvetí­tő szerződést köthetnek az utassal. A szerződésnek tartalmáz- nia kell az utazás időtartamát és az egyes részszolgáltatások meghatározását, minőségét, a teljesítés módját, továbbá a díj összegét és megfizetésé­nek idejét. Mindezt írásban lefektetve. Ha a programot, illetve a szolgáltatást (szál­lást, étkeztetést stb.) nem a megállapodásnak megfelelő­en teljesíti az iroda, úgy kö­teles a díjat arányosan le­szállítani. Amennyiben szere­vezési okok miatt az utazás meghiúsul, úgy az utas kí­vánsága szerint a díjat vagy vissza kell fizetni, vagy az utazási iroda egy másik al­kalommal tesz eleget a szer­ződésben foglalt kötelezettsé­geinek. Természetesen nem köteles téríteni abban az esetben, ha az utas valamely szolgáltatást saját elhatározá­sából vagy az érdekkörében felmerült okokból nem vett igénybe. Viszont az utasnak joga van az utazás megkez­dése előtt elállni a szerződés­től amennyiben az iroda lé­nyegesen megváltoztatta a programot, illetve felemelte a díjat sőt még az utazás el­maradása miatti kárát is kö­vetelheti. Ha a tervezett minimális utaslétszám hiányában ma­rad el az utazás úgy a szer­ződésben megállapított határ­időig külföldi utazás esetén indulás előtt 15 nappal, joga van az utazási irodának meg­szüntetni a szerződést. De ha a szerződés az utazás során szűnik meg. ebben az eset­ben az utazási iroda köteles az utas érdekében szükséges intézkedéseket megtenni, s ennek költségeit előlegezni, illetve átvállalni, amennyiben az indokoltan felróható. Amikor az utazási iroda közvetítő szerepet tölt be, az utas megbízásának megfelelő­en díj ellenében köteles a szerződés alapján lebonyolí­tani a más utazási iroda ál­tal szervezett utazás ügyinté­zését. Erre vonatkozóan a polgári törvénykönyvnek a megbízásra vonatkozó szabá­lyai érvényesek. (Vége) Régi hiányt pótol a Magvető Kiadó a romá­niai magyar irodalom Sütő András mellett egyik legjelentősebb alakja, Kányádi Sándor kötetének megjelentetésével. A magyar- országi olvasók ez idáig csu­pán a kis példányszámú — a közös könyvkiadás keretében behozott — verseskötetekből ismerhetik. Most összegyűj­tött versei kerülnek aszta- lunkre. Kányádi indulásától biztos kezű lírikus, az élőbe­széd közvetlenségét hetyke humorral tette fordulatossá. Azóta is megmaradt a stílus hagyományos formáinál, nem csábították el a vonzóbb, mo­dernebb irányzatok vagy di­vatok, megtartotta a gyer­mekkori folklóremlékek sza­badító, s máig is éltető va­rázsát. Egész életművét a táj, a nép, a szűkebb nyelvi közösség szenvedélyes szere- tete jellemzi. Korai verseiben lüktetőén, szenvedélyesen fo­galmaz, hogy aztán a lobogó vallomásból átélt, a közösség sorsát valló és. vállaló, mély gondolati költészet szülessék. Természeti versei nem a ha­gyományos értelműek, nála az ember egy a szülőfölddel, a fák, a fenyvesek, a mada­rak nem tartozékai, hanem ihlető forrásai, éltető erői költészetének, ahogyan e tá­jon élőknek is. A táj — tör­ténelem, hősi tettek színhe­lye, s emlékeztető a megélt történelemre. Megrendítik a költőt az urbánus élet, s korunk el­lentmondásai, önpusztító cse­Új könyvek lekvésfolyamatai; az élet tiszta és szép értelmét, em­berségét, igazi fényét félti. Elsiratja a kialudt pásztortü- zeket, a kivágott erdőt, a ki­száradt kutat, a rohanó idő­vel ritkuló baráti, meleg szót. Megihleti Tamási Áron, Ily- lyés, Arany, Nagy László, Kós Káro’", Veres Péter alakja, emberségük és szelle­miségük. Kodályról írt sorai ma már klasszikusak: „bol­dog, akinek térdén egy nem­zet lovagolhat”. Helyt kapott a kötetben az utóbbi évek egyik legmélyebb gondolati tartalmú s legszebb verse a Halottak napja Bécsben, Ká­nyádi eddigi életművének csúcsa. Olvasván akarva-aka- ratlanul az jut az eszünkbe, hogy e költemény műfaja szózat, Illyés legnagyobb ver­seihez, a Bartókhoz vagy A reformáció genfi emlékműve előtt címűhez rokoníthatjuk. Kányádi Sándor Fekete-piros versek című kötete a magyar költészet gazdagító értéke, az olvasónak formáló erő. Keresztury Dezső legújabb verseskötete Így éltem cím­mel ugyancsak a Magvető gondozásában jelent meg, Ke­resztury „öregkori” verseit tartalmazza, mondhatni őszi- kéit. Keresztury mégsem Arany rokona, noha versépít­kezése, nemkülönben nagy klasszikusunkhoz való vonzó­dása (Aranyról szóló könyve) ilyen megfogalmazásokra csá­bít, holott költészete sokkal inkább berzsenyis veretű. „Keresztury az emberi, em- berségi veszélyhelyzetnek (mely épp a helyzet okán: közösségi, történeti, kétsze­mélyes, többszemélyes is) evi­dens felismeréséig, s azon túl érkezik el; az a túl az, ami már nem törvényőrzés, ha­nem teremtés” — írja köte­téről Tandori Dezső. Számve­tés e kötet eddigi pályáját összegzi Keresztury, a költő­ét, a tudósét, a közéleti em­berét. „Zuhog az eső, engem áztat/, fecseg a vád, engem gyalázhat/; amit lemos, rám­szennyez: látszat”. Ritka szép kötet a Zene­műkiadó legújabb kiadványa, A kékszakállú herceg vára. Balázs Béla költeménye ere­detileg nem librettónak ké­szült, misztériumként ját­szották is valamelyik Nyugat­matinén. A művet Bartók Bé­la tette világszerte ismertté és halhatatlanná. Alig van oly tája a világnak, ahol ne játszották volna ezt az egy- felvonásos operát — rendsze­rint a Fából faragott király­fival párosítva. A Zenemű­kiadó legújabb kiadványa közli a teljes szöveget, rövid kottabetétekkel. A művészi illusztrációkat Kass János készítette. Bibliofil kiadvány nemes anyagok felhasználá­sával. Érdemes megemlíteni a kötet tipográfusának nevét, Löblin Juditét, aki e szép kö­tetet megálmodta. — Zéef — Színházi esték Szöktetés a szerájból Belmonte és szolgája, Pcdrillo (Karnausz Tibor cs Pető András). Idestova két évtizede őrzök, őrzünk hajdani gimnazista­barátaimmal magunkban egy alig foszladozó színházi él­ményt. Ifjúsági bérletben lát­tuk a budapesti Erkel Szín­házban Mozart Szöktetés a szerájból című operai igé- nyességű daljátékát. A zene bravúros könnyedségén kívül különösen a látvány • hatott ránk, Szelim basa pompás kastélya és kertje, a cifra tö­rök ruhák, klasszikus kosztü­mök. A debreceni Csokonai Szín­ház Mozart-előadását nézve a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ­ban, óhatatlan volt, hogy időnként a játék egyes eleme­it ne hasonlítsam ahhoz a hatvanas évek eleji előadás­hoz, pontosabban a tudatom­ban élő képhez. Jól tudom, csalóka minden ilyenfajta összehasonlítás, már csak az időbeli távolság meg a köz­beni színpadi ízlés és gyakor­lat változása miatt is, de —, s aki egyegy előadást több íz­ben, más-más helyen és felfo­gásban látott, fenntartás nél­kül igazat ad — elkerülhetet­len. Milyen végkövetkeztetést eredményezett ez az összeha­sonlítás? Mindenekelőtt azt, hogy Mozart operája valóban vérbeli munka, igazi remek­mű, amelynek ma is (és bi­zonyára az eljövendő időkben is) helye van operaszínpad­jainkon, s értő, okos kezek­ben az opera műfajának új híveket toborzó, érdeklődést kibontakoztató eszközzé vál­hat. Zenéje dallamos, erezet- finomságú, pilleszárnyú, szin­te kínálja magát a fülnek, s még a legmegátalkodoltabb „botfül” is be tudja fogadni. Prózai betétei pedig minden­ki számára érthetővé teszik a történetet, lehetőséget terem­tenek az eszmei, erkölcsi tar­talom problémamentes kiszű­résére. Mindezeken kívül ter­mészetesen jól érzékelhető ha­sonlóságokat is észrevehetünk a budapesti és a debreceni előadás között, a kettő minő­ségi összevetése azonban egé­szében az elsőnek kedvez: mindenekelőtt énekes meg- formáltsága színvonalasabb. A debreceni operistáknak mégsincs semmiféle szégyen­keznivalójuk. Saját lehetősé­geik, adottságaik által megha­tározott, élvezetes előadást produkáltak. Kertész Gyula rendező az alapanyagban rej­lő humorlehetőségeket ötlete­sen használta ki, fantáziája erősítette a gondolatokat. Ily módon válik felismerhetővé, hogy a Szöktetés a szerájból- nak ez az előadása nem egy- szerűen csak megjeleníti Konstanza és Belmonte regé­nyes történetét, szerelmi hűsé­gét, hanem keretében elköte­lezi magát az emberi megér­tés és jótétemény, a férfi és nő egyenjogúsága mellett. S ez a múltbeli történet mai korszerűsége. Az énekesek meglehetősen eltérő színvonalon oldották meg feladatukat. Kertész Gyu­la ötleteit még a legjobb for­mában éneklők-játszók sem tudták minden esetben az ere­deti elgondolás szerint meg­valósítani. Gondolunk itt pél­dául az első felvonás egyik jelenetére, melyben a vidám, tréfákra hajló Pedrillo kihúz­za a mulatságos fizimiskájú és viselkedésű Ozmin alól a széket. Az utóbbit hangban, játékban is szinte kifogástala­nul alakító Tréfás György ezt a helyzetet nem tudja termé­szetesnek elfogadtatni, Ké­sőbb is találkozhatunk ha­sonló „megbicsaklásokkal", de ezekben már a társak, a part" nerek a főszereplők. Tréfás Gyógy alakításának magas színvonalán szólal meg For­gács Júlia, az Állami Opera­ház énekese. Hangja kelle­mes, a legkülönfélébb fekvé­sekben is egyforma szépség­gel, erővel szárnyal, s látszik, hogy adottságainak nem egy­szerűen csak puszta birtoko­sa, hanem ura is. Pető And­rás, bár nem éri el az előbbi­ek szintjét, Pedrillója dicsé­retes teljesítmény. Gyönyörű­en énekel, operaszínpadokon szokatlanul kecses alakja iga­zi meglepetés. Játékának, mozgáskultúrájának kell még csiszolódnia. Partnere, Hegyes Gabriella tűzrőlpattant, nyel- ves komornát formál. Krémer Józsefnek a prózai szerepben (Szelim basa) nem volt külö­nösebben nehéz dolga. A fér­fifőszerepet éneklő Karnausz Tibor (Belmonte) igyekezete, hogy legkitűnőbb partnerei­hez nőjjön ritka esetben járt sikerrel. Énekéből, játékából hiányzott az erő, a lendület, s minthogy, meglehetősen sokat tartózkodott a színpadon, gyakran és rendszerint lefé­kezte az előadás sodrását. S legfőképpen e lassúság, az éneklés- és játékbeli gyenge­ségek érzékelése okozza az előadás végére felgyülemlő hiányérzetünket, s ítéljük meg úgy, hogy az évad eleji elő­adás, Ránki György Pomádé- ja, noha gyermekopera, meg­győzőbben sikerült. Mozartnak ez a daljátéka a généi igényesség ellenére sem igényel nagyzenekart. A deb­receni MÁV filharmonikusok mostanra létszámban meg is fogyatkoztak. A mintegy két tucat zenész remek megszó- laltatója volt Mozartnak, Sza­bó László karnagy jól diri­gálta az előadást. Varga Má­tyás díszletei és Márk Tiva­dar jelmezei korrektek, da reveláció nélküliek. Éppúgy, mint az előadás tel­jessége. Sulyok László NÓGRÁD — 1979. május 12., szombat «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom