Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

Kell a segítség A CSEVICEI JUHÁSZ A megye területének csak kisebb része alkalmas szán­tóföldi művelésre. Éppen ezért a közös gazdaságok nagy hangsúlyt helyeznek az állat- tenyésztés fejlesztésére, ezen belül is a szarvasmarha- és a juhágazatára. Nemcsak a nagyüzemekben van ennek jelentősége, hanem a háztáji gazdaságokban is. Akad még elhanyagolt szántó, gondozat­lan legelő, viszont kevesen vannak, akik igyekeznek ér­téket teremteni belőlük. Mert érték az ütött-kopott kőépü­let, a gyér domboldal és a völgyben csörgedező patak is, ha ezeket hozzáértő, jó gaz­da hasznosítja. Ilyenről hallottunk, ezért Tarra, a Szondy út 174-be Gál Pálhoz látogattunk, aki birkáiról híres e környéken. Reggel hét órakor érkeztünk hozzá, így együtt indultunk a birkafarmra. A Csevice-völgyet körös­körül dombok veszik körül, mint védőbástyák. Pali bácsi először az akol ajtaját tárja ki, s a reggeli napsütésben örömmel lódul a nyáj az ab- rakolóládákhoz. — Minden reggel ez az el­ső dolgom. Fél óra etetés után „vezényszóra” indulnak a bárányok a friss folyóvízre. Amíg nincs nagy hőség, ke­veset isznak — jegyzi meg Gál Pál. — Hány juhot tart? — Napról napra változik az állomány. Nemrégen ad­tam el 20 növendékbárányt, s csaknem minden második nap születik kicsi. Most 150— 160 juhom legel a lankákon. , — Venni is szokott? — Természetesen venni is. Két hete nincs, hogy négyezer forintért vásároltam két te­nyészkost. A napokban ta­lálkoztam egy ismerősömmel, aki fölajánlott huszonöt anyát. Ezen is gondolko­dom ... — Milyen fajtát nevel? — Legjobban a fésűs meri­no tetszett meg és elégedett is vagyok vele. Tavaly is több mint 4,5 kilogramm volt egy bárány nyírósúlya. A gyapjú kilójáért 100 forintot kapok, a tejesbárányért 80-at. — Mit etet a jószággal? — A nagybátonyi tsz-től megvettem négy hold rétet, egy falubelitől másfél hold lucernaföldet bérbe kaszálok. Innen a téli takarmány. Ezt némi gazdasági abrakkal, ré­paszelettel pótolom. Azonban az év nagy részében kora ta­vasztól késő őszig legeltetek Jó táplálékot talál a birka a domboldalakon, réteken, s még az útpartokon is. Így ol­csó takarmánnyal nevelem a kisigényű, de érzékeny állo­mányt. — Hogyhogy érzékeny? — Nem mondok újat, ha elárulom, hogy rengeteg for­télya van a juhászkodásnak. Ezt nem lehet papírról meg­tanulni. Tapasztalat kell eh­hez és állatszeretet, no meg állandó odafigyelés. — Ki segít a munkában? — Gyakori, hogy a felesé­gem hajtja ki a nyájat és vigyáz rá. Mégis legnagyobb segítségem Fickó, a puli. Míg beszélgetünk, a nyáj végigér a dombtetőn, vissza kell fordítani. Egy kézmoz­dulatába telik Pali bácsinak, s az okos puli máris ugrik. Mint mondta, két ember munkáját fölülmúlja Fickó. Van hát segítsége az öregnek, de el is kel az. Mint megtudta, telephelyet hamarosan természetvédett területté nyilvánítják. Nem ellenzi ő ezt, sőt helyesli is. Csak azon fő a feje, hogy kap-e majd helyet és felté­telt munkája folytatásához. Kodak István Mai kommentárunk Elsporolt szóltak Nehezünkre esne a beszéd? Félünk, hogy elkopik a szánk? Az elspórolt szavak, mon­datok nyomán; a kurtán csattanó „csak” hallatán gyanítható, hogy van ilyen aggály. A jelek szerint a nagyközség könnyűipari üzemében sem szeretik a sok beszédet, oly­annyira, hogy a szükséges mondatokkal spó­rolnak. A „csak” az érvelést helyettesíti. Fiatalasszony panaszkodik: be kell járnia szabad szombaton, úgymond a karácsonyi pihenőidőt ledolgozni. Áprilisban. Na, bumm és akkor mi van? Letudja, nem lesz rá gondja —, mondom neki, ez az érvelés azon­ban korántsem győzi meg. Váltig hangoztat­ja: azért mégiscsak furcsa dolog nyolc hó­nappal előre dolgozni, hogy kurtán-furcsán berendelik a majdani gyesen levőket, meg az akkor már régen másutt dolgozókat. A realitásból fakadó, ennek ellenére még­sem szimpatikus véleményt hallgatva már máshol jár az eszem. Egy pillanatra mun­kavezetőnek képzelem magam, s azt talál­gatom, mi is ösztönözhet erre a szabad szom­bati berendelésre? Talán sürgős exportren­delés teljesítése függ ettől a pluszmunkától? Meglehet. Vagy egyszerűen csak rapszodiku­san kapom az anyagot, s a mostani hajrá, mulasztást hivatott pótolni? Elképzelhető, mint ahogy több tucat más kényszerítő ok is lehet. Hipotéziseimet sorolom az indulatos fiatal- asszonynak, aki rögtön rábólint: bizony, az előbbi gondok egyike-másika az ő üzemük­ben is vendég. A kérdésre — És, ha ezért van szükség erre a nyolchónapos csúsztatás­ra? — habozás nélkül feleletet kapok: — Ja, kérem, az más! Megértjük mi a ne­hézségeket, de szóból ért az ember. Milyen egyszerű is az egész: szóból ért az ember. A „csak” és a „muszáj” nyomán pedig homályban marad a lényeg, lábra kap a találgatás, felszabadulnak az indula­tok. Az ünneprontó termelőszövetkezetben nem is annyira a szavakkal spóroltak —, sőt, a kelleténél is bőbeszédűbbek voltak —, mint­sem a jót helyettesítették a rosszal, az oko­sat a balgasággal. „Aki nem jelenik meg a felvonuláson, annak lehúzzuk a fizetett ün­nepet, erre a szabadnapra nem kap pénzt l’* — így hangzott az ünnep előtti kinyilatkozta­tás. Világos a gondolatmenet, vagy nem? E vezetői érvelés szerint ünnepelni, felvonulni, nagygyűlési szónokot hallgatni a fizetésün­kért járunk. Az épületes agitáció —, ha úgy tetszik,' mozgósítás — természetesen a visszájára sült el, valaki rögvest a munka törvénykönyvét emlegette. Tudniillik, hogy jó lenne megnéz­ni. A legrosszabb indulattal sem lehet mon­dani. hogv az ünneplés ellen szólunk e ke­délyborzoló példával, hanem éppen mellette. A rendelkezés hallatán ugyanis azoknak az ajkáról is elszaladt a „csak azért sem” meg „dafke nem megyek el", akiknek minden különösebb figyelmeztetés nélkül is ez lett volna a programjuk. Ott voltak-e végül is, vagy sem, ebből a szempontból igazán lé­nyegtelen. Mert a tüske tovább szúr, hatá­sa pedig a boronaós-kedves majális élmé­nyénél is maradandóbb. Ilyen kényes ám a szó! Bajt okoz, ha el­marad, de talán még nagyobbat, ha a rosszat, a nem oda illőt használjuk. Kényelemből és apolitikusan. — kg — [sziámim! laVassána Isztambulnak jelenleg körülbe­lül 5,5 millió lakosa van, így a lakosság száma szerint Párizs (9,25 millió lakos) és London (7,281 millió lakos) után a tőkés Európa harmadik legnagyobb vá­rosa. Megelőzte a 3,75 milliós Madridot és a 3,5 milliós Rómát. A török sajtó közleményében a hivatalos statisztikai adatokra tá maszkodik, amelyek szerint Isz­tambul lakossága az elmúlt 50 évben, tízszeresére növekedett. A lakosság napjainkban különösen gyorsan növekszik, mivel a vidé­ki lakosok tömegesen vándorol­nak a városba, hogy munkát ke­ressenek. logászbongresszus Siófokon X Magyar Jogász Szövet­ség az egész jogásztársada­lom egységes szervezete, ahol minden jogászréteg egymás mellett és egyenértékűen te­vékenykedik a párt XI. kong­resszusa szellemében a nép- gazdasági tervben megfogal­mazott célok megvalósítása érdekében. Május 12—14 között Siófo­kon tartja a szövetség a IX. országos munkaértekezletét. Ezen az értekezleten hangsú­lyozottan kerül előtérbe a jogalkalmazás színvonalának növelése, a szocialista törvé­nyesség magasabb szintre emelése. Napirenden szere­pelnek gazdasági életünk leg­időszerűbb közgazdasági és jogi kérdései, összefüggésben a párt Központi Bizottságá­nak múlt év december 6-i határozatával. Jelentős jogalkotási időszak után (új btk., a módosított ptk.) és jelentős gazdasági feladatok megvalósítása előtt ül össze az országos értekez­let. Szinte nincs egyetlenegy előadás sem, amelyik ne fog­lalkozna a jognak a gazda­sággal való kapcsolatával. A megnyitó előadást dr. Markója Imre igazságügy­miniszter tartja A jog szere­pe gazdasági viszonyaink fejlesztésében címmel. Gaz­daság és igazságszolgáltatás a témája dr. Szilbereky Jenő igazságügyi államtitkár elő­adásának. A népgazdaság büntetőjogi védelme az új büntető törvénykönyvben címmel dr. Király Tibor egye­temi tanár tart előadást, s szó lesz többek között a nem vagyoni kártérítés és a jogi felelősség különböző formái­nak a gazdasági életben való alkalmazásáról, a minőségvé­delemről és természetesen ar­ról, hogy a jogban dolgozók­ra az elkövetkezendő évek­ben milyen feladatok várnak. Dr. Varga József, a Minisz­tertanács titkárságának ve­zetője Gazdaság és államigaz­gatás című előadásával nyit­ja meg az államigazgatási ta­gozat előadássorozatát. Az előadásokat vita követi. Korszerűbben, gyorsabban Új kézbesítési rendszer Ilyen szekrénykékből kapják év végére a postai küldeményeket a három község lakói Bíanak a jövőben Takarékos nagybátonyiak A postai kézbesítést — ta­lán nem is indokolatlanul — elég sok kritika éri. Többek között ez készteti arra a pos­tát, hogy igyekezzék szolgál­tatását korszerűsíteni, gyorsí­tani. E törekvés jegyében a Budapest-Vidéki Postaigazga­tóság az idén — egyelőre pró­baképpen egy körzetben, a szirákiban — új kézbesítési rendszert vezet be. Sok kipróbálnivaló termé­szetesen nincs, hiszen ez a kézbesítési mód csak Nógrád megyében újdonság. Az or­szág más területein a tanya­világban és nagyvárosok pe­remkerületeiben egyaránt be­vált már a központosított kéz­besítés rendszere. Ennek lé­nyege az, hogy a község, il­letve település utcáin, meg­határozott helyeken minden család részére külön kulccsal zárható levélszekrényt he­lyeznek el. A csoportosan el­helyezett szekrénykék legfel­jebb kétszáz méterre lehetnek az illető család lakásától. A kézbesítők nem a helybeli, hanem a körzeti postahivatal­ból menetrend szerint, gépko­csival szállítják a küldemé­nyeket. Rendszerint azonos időpontban érkeznek egy-egy levélszekrény-csoporthoz, a szekrényekbe elhelyezik a közönséges levélpostai külde­ményeket, ajánlott leveleket, dísztáviratokat, hírlapokat, a csomagok szállítóleveleit, il­letve, ha a háznál kézbesíten­dő küldemények átadása nem lehetséges, az erről szóló ér­tesítőt. Az első pillanatban úgy tű­nik, hogy ez a korszerűsítés az ügyfelek rovására törté­nik. A tapasztalatok azonban épp az ellenkezőt mutatják. A központosított kézbesítés eddig minden helyen sikert aratott. Igaz ugyan, hogy né­mi kényelmetlenséggel jár a kapu helyett felkeresni a szekrénykét — melynek he­lyét az érintett lakókkal kö­zös megegyezés alapján jelö­lik ki — azonban ezen az áron elérhető, hogy megrövi­dül a küldemények átfutási ideje, A feladótól a .címzettig húzódó láncból ugyanis a he­lyi postahivatal, illetve kéz­besítő kimarad. További elő­nye a kézbesítési rendszernek az is, hogy előkészíti a ké­sőbb esedékessé váló gépesí­tést. A címzetteknek az is kedvez, hogy az általában azonos időpontban érkező kézbesítő-gépkocsi személyze­te egyben fel is veszi a kül­deményeket, tehát ha valaki­nek feladnivalója van, az­zal nem kell az esetleg távo­li postahivatalhoz elmenni. Mindent összevetve tehát, gyorsabb és korszerűbb a központosított kézbesítési rendszer, melyet a megyében elsőnek a sziráki körzetben vezetnek be. Kisbágyon, Szarvasgede és Egyházasden- geleg utcáin tűnik fel először a számokkal ellátott szek­rénysor. A központosított kéz­besítés még az idén beindul, s a módszert jövőre várha­tóan több körzetre kiterjesz­tik. Az átálláshoz természete­sen szükség van az ügyfelek megértésére, türelmére is. Nagybátonyban, a nagyköz­ségi tanács vb-ülésén Gubányi Ernőné OTP-fiókvezető, a kö­zelmúltban számolt be az Or­szágos Takarékpénztár nagybá­tonyi fiókjának 1978. évi tevé­kenységéről. A betétgyűjtési feladatot a településen a fió­kon kívül még két postahiva­tal, a vonzási területen négy posta és egy takarékszövetke­zet látja el. A végrehajtó bizottsági ülé­sen megtudtuk, hogy a fiók gazdasági munkájának igen fontos területe a betétágazat. Az 1978. évre az együttes be­tétterv — a korábbi évek ta­pasztalatait is figyelembe vé­ve — tizenegymillió forint volt. Ezzel szemben a betétál­lomány növekedése elérte a 17 millió forintot. Az év végére a nagybátonyiak betétállomá­nya 100 millió forint volt. A CÉLKITŰZÉSEK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT Gubányi Ernőné elmondta a vb-ülésen, hogy főképpen a nagybátonyiak takarékoskod­tak jól. Itt az egy lakosra ju­tó átlagbetét összege 6400 fo­rintról 7200-ra emelkedett. A betétek elhelyezése egész év­ben folyamatos, de április és szeptember hónapokban jelen­tősebb összegek kerülnek ta­karékba. A bányánál a hű­ségjutalmat, az üzemeknél a nyereségrészesedést ekkor fi­zetik. A felnőtt lakosság a fiatalok fészekrakására is gondol. Ez­ért a betétgyűjtés fontos terü­lete — és a fióknak nagy fel­adata — az ifjúsági betétek szervezése, a fiatalság takaré­kosságra való nevelése. A nagybátonyi OTP-fiók 1978. végén már közel ezer ifjúsági betétszámlát kezelt, ami az itteni fiatalok számát tekint­ve legjobb arány a megyében. A végrehajtó bizottság örömmel fogadta, hogy a he­lyi tanintézetek is nagy se­gítséget nyújtottak a szerve­zésben, az ifjúság takarékos­ságra nevelésében. Az OTP- fiók vezetője elismeréssel szólt a bárkányi és a lucfalvai pos­tahivatalok szervezőtevé­kenységéről, a harisnyagyár­ról, a FÜTÖBER-ről, a KISZ- alapszervezetekről. A betétál­lomány gyarapodása azt bizo­nyítja, hogy az itt élő embe­rek bíznak a jövőben, s jól látják, hogy a célkitűzések csak takarékossággal érhetők el. KÖLCSÖNÜGYLETEK A FIÓKNÁL A személyi kölcsön kedvelt a lakosság körében. A köl­csönigénylők is jelentősebb összegekkel rendelkeznek, a hitelt tartós fogyasztási cikkek vásárlására, házépítésre kérik. Nagyobb összegű személyi hi­telt általában autóvásárlásra, garázsépítésre, lakásmoderni­zálásra kérik. A személyi köl­csönök mellett teljes mérték­ben kielégítették az áruhitel­igényeket. A kölcsönök segít­ségével főképp bútort, televí­ziót, hűtőgépet vásároltak. Sok fiatal, szám szerint het­ven, kért a családalapításhoz személyi hitelt. A korábbiak­hoz képest jelentősebb össze­geket kaptak, a visszafizetés időpontja is hosszabb. Így a fiatal házasok a legfontosabb bútor és használati tárgyak vásárlásához nagy segítséget kaptak. A kiskerttulajdonosok sem panaszkodhatnak, mert a fej­lesztésre, a jobb áruellátás biztosítása érdekében mező- gazdasági kölcsönt kaphattak; De nagyobb összegű kedvez­ményes hitelt kaptak a méhé­szek, az állattenyésztők is. LAKÁSÉPÍTÉS SEGÍTÉSE Nagybátony a megye egyik legdinamikusabban fejlődő te­lepülése. A bánya mellett az elmúlt évtizedben megkezdte működését a FŰTÖBER és a harisnyagyár korszerű üzeme. A letelepült üzemek vonzás- körzete nagy, sok az ingázó fiatal. Érthetően sok a lakás­igénylő. A jó kereset, az álla­mi segítség egyre nagyobb le­hetőséget nyújt az OTP-laká- sok vásárlására, az új családi házak építésére. 1978-ban 53 esetben támogatott hitellel építkezést és 40 esetben tata­rozást és korszerűsítést a nagybátonyi OTP-fiók. Nagy érdeklődés mutatko­zik a fiatalok körében ebben az ötéves tervben megépülő társasházak iránt. Az építke­zés megkezdése erre az évre húzódott át, a lakások átadá­sára, a megvásárlásra is csak 1980-ban kerülhet sor. A Nagybátonyi nagyközségi Tanács VB-ülésén dicséretet kaptak az OTP dolgozói. A lelkiismeretes ügyviteli és ne­velő munkájukért az ott dol­gozó szocialista brigádok mél­tán érdemelték ki az elisme­rést. — gyencs — 1 NOGRÁD — 1979. május 11., péntek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom