Nógrád. 1979. május (35. évfolyam. 101-125. szám)

1979-05-11 / 108. szám

Favorit os párbeszédek II. Startkőnél a IS uhu '***".,: ->,g;. r -*«*" Kutászkodjunk hát egy ki­csikét azon az asztalon, ame­lyen a nagyoroszi Favorit Cipőipari Szövetkezet próba- gyártáson levő új termékeit mutatja be! Nem hiába szánja az idei esztendőt a rákészjilésre a szövetkezet, 25-£éle új alap- modellt dolgozott ki eddig, s ezen belül megszámlálha­tatlan variáns elképzelhető még — a belső kidolgozás, a szín, a díszítőelem milyetén- sége szerint. S mindez négy kategóriá­ban, amely azt a tudatos tö­rekvést tükrözi, hogy min­den évszakban szezonnak megfelelő terméket küldhes- senek az üzletekbe. Üjabb négy kategória állítható fel a felhasznált alapanyag szerint. Ezek szerint bőrszerű műbő­röket, textilbéléses terméke­ket, textilalapanyagú lábbe­liket és télre való nemezbé­léses házicipőket készíte­nek. — Kénytelenek vagyunk a változatossággal — mondja Lődi János telepvezető. — Tavaly 130 ezer párat adtunk el belföldön, idén 440 ezer párat szeretnénk. S, ha azt akarjuk, hogy lábbelink idén is, jövőre is keresett legyen, újdonsággal kell előrukkol­nunk. Egy fehér, lyukacsos kisma­macipőt vesz kézbe: — Ezt érdemes közelebbről is megnézni. Kismamacipő­nek, munkacipőnek egyaránt megfelel, jól alkalmazható a vendéglátóiparban, a keres­kedelemben. Tapasztalataim szerint munkacipőben nin­csen elkényeztetve a piac. Többféle színben, sőt, far­mervászon-változatban is ké­szíteni tudjuk. Reményünk szerint ezzel jövőre berobba­nunk a piacra! — S mivel még? — Alighanem a Bubu mo- kasszinnal is. Azok a keres­kedelmi partnerek, akik eddig látták, azonnali üzletkötésre mutattak hajlandóságot. Sőt, a Fővárosi Cipőbolt kizáró­lagos értékesítési jogot kért rá! Bőrhatású műbőrből, pu­ha talppal, természetes anya­gú béléssel készült ez a mo- kasszin, nemcsak szemre tet­szetős, hanem viseletnek is kényelmes. Ára a tőlünk meg­szokottan alacsony lesz. Az újonnan tervezett lábbe­lik között egy félbevágott ci­pőtalp szerénykedik. — Az se tévedésből került a nálánál előkelőbb társa­ságba — mutat rá a telepve­zető. — Joggal kapott helyet az újdonságok között. Meg­bíztuk a Borsodi Vegyi Kom­binátot, hogy kísérletezzen ki számunkra könnyebb, lyuka­csos belsejű PVC-talpat. Mun­kájuk első eredménye ez a talpdarab. amit mutatóba küldtek Kazincbarcikáról. Hasonló kapcsolat van ki­alakulóban a győri Grabo- plaszttal. Vevőnek ajánlkozott a szövetkezet a „tőkéspiaci minőségű”, exportból vissza­maradt műbőrökre, amelyek­ből korszerű, a valódi bőrrel összetéveszthető terméket készíthetnének. Az idén kikísérletezett ter­mékek sorába tartozik a házi­cipő téli változata is. Maga-; sabb értékű e lábbeli, s kü­lön előnye, hogy folyamatos piaci pozícióval kecsegtet. Mert, ha éppen nem kelendő a könnyebb, szellősebb láb­beli, akkor piacra dobhatják a meleget, a télre valót. S ami szintén újdonság magasabb sarokkal látják majd el a cipőfelsőrészeket Igaz, nem éppen olcsó mulat­ság ez, de várhatóan oly nagy mértékben emeli az áru ke­lendőségét, hogy megéri. Hi­szen vevők lehetnek így rá a farmert viselő fiatalok is! Ez az esztendő az anyagi és szellemi töitekezés éve Favoritnál. Műszaki fejlesz­tésre hárommillió forintot költenek az év során, bőví­tik a gépparkot, új szerszá­mokat vesznek. Jó néhány munkásukat szakmunkássá nevelték, hogy értő kezekbe kerüljenek a tervezői álmot megjelenítő rajzok. Mindezt nem mellőzhetik anélkül, hogy kockára ne tegyék a jövő évi biztonságos piaci elhelyezést. Ami ezen a kis házi tér mékbemutatón látható, azt a tervezők alighanem el is feledték már. Mert új ötletek előtt keresik már a megváló sulás útját. Mi lenne, ha' női saru készítésére is vállalkoz­nának? S, ha szűrrátéttel dí­szítenék a házipapucsot?... S ha a vászoncipőkhöz hozzáva­ló szatyort, tarisznyát is kí­nálnának?. .. Micsoda nagy divat a vállra akasztható mindenféle, hátha az még a lábbelivel is harmonizálna!. . Jó ötlet plusz gondos, szép kivitelezés plusz kis széria egyenlő piaci siker. Azaz az egyenleg bal oldaláról valami még hiányzik: az aktív keres­kedelmi politika. A szövetke­zet egyszer már saját bőrén érezte, mennyire tud hiánvoz ni... Szendi Márta Tervszerűen foglalkoznak a szakmunkások utánpótlásával Pásztőn, az üvegipari Művek szerszám- és készülékgyárában. Az üzem saját tanműhelyében ismerkednek kezdetben a fiatalok jövendő szakmájukkal, a végzősök pedig már részt vesznek — idősebb szak­emberek irányításával — a termelőmunkában is. Képünkön a harmadikos lakatosok, Oláh Károly, Lőke Tamás, Sidi Ákos figyelemmel hallgatják Sulyok Gyula szakmunkás irányító szavait. — kulcsár-fotó — Munka és közéfetlsés* Miért vannak a rács mögött ? A PÁSZTÓI SZERSZÁM­és készülékgyár forgácsoló­üzemének kisebb és nagyobb teljesítményű, korszerű gépei között kiszakítottak egy kis részt, amit elzártak. Itt dolgo­zik a Munkácsy Mihály nevét viselő tíztagú aranykoszorús jelvénnyel kitüntetett kollek­tíva. Tréfára fogva a szót, megkérdem a brigádvezetőtől: csak nem azért kerültek a rács mögé, mert nem férnek meg társaikkal. — Erről szó sincs — tilta­kozik Bozó János brigádveze­tő. — Olyan munkákat vég­zünk, amit a műszak végére nem tudunk mindig befejez­ni. Hogy ne kelljen ki- és be­rakodni, esetleg a félig meg­munkált formákat elzárni, ez­ért sajátítottuk ki magunknak ezt a részt. A kollektíva formalakatoso­kat tömörít magába, akik a végső műveleteket végzik a konzerves- és palackgyártó formák szerszámain és azok tartozékain. Nem is akárho­gyan! — Tavaly 127,8 százalékot értünk el, az idén az első ne­gyedévben, ha jól emlékszem, akkor 131 százalékra tornáz­tuk fel teljesítményünket — érzékelteti munkájuk eredmé­nyességét a brigádvezető. — Valószínű, azért tudtak ilyen szép eredményt elérni, mert laza a norma — vetem közbe, majd tudatos célzatos­sággal a következőket mon­dom : — Az járja, hogy a test­re szabott normát csak 101, esetleg 102 százalékra lehet teljesíteni. — Mi jól kihasználjuk a munkaidőt — szól határozot­tan a brigádvezető. — Ennyi elég lenne a jelen­tős túlteljesítéshez? — VAN OLYAN MUN­KÁNK is, amit nálunknál gyengébb képzettségű szak­munkások is jól el tudnának végezni. Ugyanis a brigádban jól képzett szakemberek dol­goznak — öt fő érettségizett — a kevesebb szaktudást igénylő munkát a megadott normaidőnél rövidebb idő alatt végzik el — indokol a brigádvezető. — Kisujjunkban van a szakma minden fortélya — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth László. Megalapozott ez a magabiz­tosság, vagy tartalmatlan di­csekvésről van szó? — Az idén is selejtmentesen dolgozunk — mondja a bri­gádvezető. Ezt egészíti ki Tóth Laci: — Bozó János bri­gádvezetőnk országos verse­nyen kétszer nyerte el a Szakma ifjú mestere címet. Aztán elhallgat. — Mondd tovább —, biztat­ják egyszerre többen a bri­gád tagjai közül. Kisvártatva így folytatja: — Én pedig he­tedik lettem a lakatosok or­szágos vetélkedőjén. Az előbbiekből is látszik, hogy a brigád magabiztossága nem takar semmiféle öntelt­séget. Valószínű, ebben szere­pe van az önmagukkal szem­ben támasztott igényességnek, s annak, hogy nyolcvan száza­lékuk törzsgárdatag, úgy is­merik egymást, mint önnön- magukat. — Békétlenkedő, olyan, aki­nek semmi se jó, aki min­denért veri a port, nincs köz­tünk — vélekedik egyértel­műen Tóth László. — De azt is megmondjuk egymásnak, ami nem tetszik. Nálunk ez a természetes. — Mindenkinek mindenfaj­ta munkát, a jót és kevésbé jót, a jobban, vagy gyengéb­ben fizetőt is el kell végeznie. — kapcsolódik újra a beszél­getésbe a brigádvezető. — Én például most sorjázom. Ez a munka nem kíván meg olyan szakképzettséget, mint ami­lyennel én rendelkezem. — Rugalmasan megoldjuk a munkabeosztást is — foly­tatja az előbbi gondolatot Tóth László. — Nem kell senkire se rá­dolgozni, nincs olyan köztünk, aki ellógja a munkaidőt — hangsúlyozza Szircsák László kétgyermekes édesapa, aki egy éve még a visontai kül­fejtésen dolgozott. Szeretném őt szaván fogni, ezért tőle azt kérdem: mi van akkor, ami­kor a brigád tagjai közéleti tevékenységet végeznek? — Nem érinti a munkát, mivel a rendezvények mun­kaidő után kezdődnek — vá­laszol Szircsák László. — Olyan előfordul, hogy tíz-tizenöt percre valamelyi­kük elmegy. Ennyi idő elég ahhoz, hogy megtegye a ja­vaslatát a jutalmazásra, vagv a Kiváló dolgozó kitüntetésre. Ennyit kibír a brigád. Terme­léskiesés nincs, mert mi dol­gozunk helyettük is — bővíti az előbbi gondolatot a brigád­vezető. Ugyanígy cselekszenek, ami­kor a középiskolába járóknak gondjuk van, s egy kis időt el kell csípniük a munkaidő­ből. Az önzetlenség, az egymás segítésének szép példája meg­mutatkozik a kezdeményező­készségben is. — Ránk nem kell erőltetni a brigádversenyt, a különbö­ző vetélkedőket. Az első há­rom között mindig ott va­gyunk — mondja büszkeség­gel a hangjában a brigádve­zető. Szavaira egyetértő bó- lintás a válasz. A MEGÉRTÉS A KRITI­KUS önvizsgálódást és az új iránti igényességet is magában foglalja. Eddig is ez volt, a jövőben is ez lesz az éltető­eleme a többre és jobbra tö­rekvő brigádnak. Nemcsak a munkában, hanem az ember­ségben és a közéleti megbíza­tások példás elvégzésében egy­aránt. V. K. Szabadon világot jón ÖTLETEK - VÉKA ALATT Gyertyát sem azért gyúj­tanak, hogy véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és világoljék mindazoknak, akik a házban vannak — ír­ja egy régi szerző. A bölcsesség néhány újítás sorsával kapcsolatban is ci­tálható. Nem a füstbe ment ötletekre gondolunk — noha megérnének nem is egy mi­sét. Hanem elfogadott újítá­sokra, amelyeket sikerrel al­kalmaznak — egyetlen gyár­ban. Holott egy regimentnyi üzemben haszno6Íthatóak volnának. Miképp hatolhat át egy-egy ötlet a gyár falain, s terjed­het el szélesebb körben? Er­re több mód is adódik. Akad becstelen is. A salgótarjáni öblösüveg­gyár egyik szorgalmas újítója mesélt egy — alkalmasint ko­rántsem egyedüli — esetet. Valamelyik üzem dolgozója munkahelyet változtatott. Tar­solyában magával vitte volt munkatársának egyik újítá­sát, s mint saját kitalálmány- nyal, előállt vele az új mun­kahelyén. Ott — mivel hasz­nálható volt — elfogadták a javaslatot és bevezették al­Magánautósok kiképzése az ATI-nál ’ Felgyorsult ritmusú éle­tünk, az egyre bonyolultabbá váló közlekedés, a napról napra sűrűsödő forgalom ha­tározott, körültekintő visel­kedést — defenzív vezetést — követel meg valamennyi jár­mű vezetőjétől. A helyes köz­lekedéstaktika elsajáttítatásá- ban jelentős szerep jut az alapképzéssel foglalkozó in­tézményeknek és oktatóknak. Az autóközlekedési tan­intézet három éve költözött új helyére Salgótarjánban a Karancs utcába. Az intézmény igazgatójának, Kővári Jó­zsefnek tájékoztatása szerint az új épület vásárlása, mo­dern szemléltetőeszközökkel — diavetítő, magnó, 16 millimé­teres mozgófilmek és az au­diovizuális oktatáshoz szük­séges egyéb szerkezetek — való felszerelése 4 millió fo­rintba került. A gyakorlati tudnivalók elsajátítását 1200- as Zsiguli, illetve 105-ös Sko­da gépkocsik segítik mind a salgótarjáni, mind a balassa­gyarmati iskolaközpontban. A rutinteendők begyakorlá­sa 10 000, illetve 4000 négy­zetméter alapterületű tanpá­lyán történik. Az ATI-ban a fő profilt a B kategóriájú gépkocsiveze­tők kiképzése jelenti, de emellett foglalkoznak autó­busz-vezetők, tehergépkocsi­vezetők oktatásával is. A magánautók száma egyre nő, s ezzel egyenes arányban gya­rapodik a tanulnivágyók szá­ma is. Idén körülbelül, 1450 —1500 új jogosítvánnyal ren­delkező" ember ül a volán mö­gé; közülük az első negyed­évben már 266-an tettek si­keres vizsgát. Érdemes kezdeményezés indult négy-öt éve a kistere- nyei gimnáziumban, ahol a harmadikosok fakultatív tárgyként az autóvezetést vá­lasztják: a diákok a 17. szü­letésnapjukon kézhez kaphat­ják jogosítványukat. Negye­dikes korukban pedig kezelői vizsgát is tehetnek, s így az érettségi bizonyítvány mellé hivatásos vezetői engedélyt kapnak. Ezt a képzési formát előreláthatóan 1980-tól kibő­vítik gépjármű-ügyintézői tudnivalók oktatásával is. Idén mintegy 50—60 középis­kolás vizsgázik majd KRESZ- ből, műszakiból és gyakorlati ismeretekből. Kővári József elmondotta azt is, hogy a jpvőben még nagyobb gondot fordítanak az oktatás színvonalának to­vábbi emelésére és a régi jo­gosítvánnyal rendelkező mo­torosok, magánautósok, a „hétvégi” vezetők továbbkép­zésére, az évekkel ezelőtt ta­nultak felfrissítésére. kalmazását. Ment minden, mint a karikacsapás. Néhány hónapig. Akkor ellenben a volt munkatársnak, a virtigli újítónak is mehetnékje tá­madt régi munkahelyéről, s épp abban az üzemben kö­tött ki, ahová az „álújító” sze­gődött. így csakhamar észre­vette a plágiumot, s botrányt csapott. Erkölcsileg elítélendő-e az ál újító magatartása? Kétség­telen. De a gyárnak — köz­vetve a gazdaságnak — egy­értelműen hasznot hajtott a jó ötlet „átmentésével”. Ami nem volt megoldható a két gyár közti műszaki kapcsolat útján, az megoldódott a fluk­tuáció „csatornáin” keresztül. Akadnak legális egyéni ter­jesztőmódok is. Nagyobb gyáraink újítási irodáiban jó­szerivel mindig hever néhány boríték, amelyben valamely másik városban dolgozó öt­letember küldte el — esetleg — használható javaslatát. A felelős szakemberek java ré­sze tanulmányozza is ezeket a beadványokat, s ha életké­pesnek találja, kezdeményezi alkalmazását. Ámde az újítók többsége inkább „csak” mű­szaki érzékkel van megáldva. Nem bír a menedzseléshez kellő ismeretekkel és képes­ségekkel. Ezért üdvös dolog, ha „följebb”, nagyobb lehető­ségekkel, több idevágó isme­rettel rendelkező vezetők ve­szik kézbe az újítások széle­sebb körű alkalmazásának ügyét. A salgótarjáni síküveggyár ötletemberei tavaly újítótalál­kozón vettek részt Orosházán. Az ÜM által szervezett ösz- szejövetelen hasznos tapasz­talatcserék zajlottak. Ezekből bizonyára — ha nem is köz­vetlenül — kézzel fogható eredmény is származott egyik­másik gyárban. Ám ennél fontosabbnak tetszik az Üvegipari Művek másik újí­tásterjesztő módszere. Év ele­jén a központban összegyűj­tik a föladatterveket, s az összesítésből 20—30 stencile- zett példányt elküldenek a gyáraknak. Ily módon az újí­tók minden gyár föladattervét megismerhetik, s ha ötletük támad, pályázhatnak vele a megoldásra. Ezzel a módszer­rel az ötletemberek több le­hetőség közül válogathatnak, az üzemeknek pedig a saját­nál nagyobb újítóapparátus áll rendelkezésére. Év végén az ,ÜM-központ illetékesei az évközi újítások paksamétáját gyűjtik be, s a több helyen használhatókat bevezettetik a vállalat gyáraiban. A mód­szer nem UM-specialitás. Ha­sonlóval él a VEGYÉPSZER is. az OBV is. Ésszerű eljárásnak látszik. Mégsem kamatozik túl sokat. Mert az „univerzá­lis” újítások száma igen cse­kély. S a témakörük is szű­kös: jószerivel csak a tmk- munkára korlátozódnak. Ám ezek közül el-elkallódik né­hány, éppúgy, mint az egyéb területen alkalmazhatók kö­zül. Mért kallódnak el? S mért mondják rá viszonylag köny- nyen sok „külső” újításra, hogy „nálunk nem alkalmaz­ható”? Ebben közrejátszhat az is, hogy az ötletember tá­vol van, nem nyaggat sen­kit avval, hogy „bíráljátok már el”, „vezessétek már be”. Talán nem volna kidobott pénz, ha egy illetékest azért is jutalmaznának, mert kül­ső újítást hasznosan alkalmaz, vagy helyi bevezetésre alkal­massá tesz. Ez is az egyik módja lehet­ne annak, hogy — visszatér­ve a bevezetőben citált böl­csességhez — „a gyertya sza­badon világoljon az egész ház népének”, vagyis — magya­rán — a jó ötleteknek men­tői többen hasznát vegyék. Molnár Pál NÚGRÁD - .1979* május 11., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom